Új Szó, 1967. december (20. évfolyam, 331-359. szám)

1967-12-23 / 353. szám, szombat

* Már késő! BAPE rajza a halakról - Nálunk mégiscsak másképp van, mint az em­bereknél - büszkélkedik a kis keszeg. - Lám milyen nagy úr a harcsa, mégsem jár motorcsónakon I Családi körben üldögél a pontymama. Körülötte a férje és százezernyi cse­metéje. - Az emberek - újsá­golja a mama - feltalál­ták a fogamzásgátló sze­reket ... - És te örülsz ennek? - csodálkozik a családfő. - Hogyne örülnék! Ke­vesebb lesz a horgász! Egy csuka tanítja a ki­csinyeit: - A legfontosabbat tő­lünk tanulták az emberek - nevezetesen azt, hogy a nagy hal megeszi a ki­csit! — Azt hiszem, lassan levehet juk a gipszkötést. — Látod azt az ablakot a ne­gyedik emeleten balra? Vala­mikor naponta ezer csókot küldtem oda! — És most? — Most havonta 380 koronát! Az interhotel recepciójában egy nő és egy férfi közös szo­bát kérnek. — Házasok? — Igen — feleli a férfi — ő férjnél van, én pedig nős vagyok. •fr — Mondd Olgi, hogy sikerült a házasságod? Még mindig meg­értitek egymást? — Mi az hogy! Néha naponta többször is! Ünnep után egy nappal: —Mire gondolsz drágám? — Semmire! — Tipikusl Hogyan lehet a „semmire" gondolni?! — Ogy, hogy arra gondolok, amit karácsonyra vettél nekeml A fiatal lány dühösen érke­zik haza az internátusba. La­kótársnője érdeklődik: — Mi bajod van? — Az új fiúismerősömmel voltam. Hihetetlenül pimasz fráter. Másfél 6r«r alatt há­rom pofont adtam neki! — Miért, mit csinált? — Semmit! Csak Így akartam megállapítani, hogy nem aludt-e el! ma 1967. XII. 23. 11 letettem a fizeté­semet az asztalra és visszakértem belőle — szokás szerint — háromszáz koronát. Szokás szerint — nem kaptam. — Minek kell ne­ked pénz? A ciga­rettát megtiltotta az orvos, de azért van cigarettád, mert én veszek neked. A fe­ketét megtiltotta az orvos, de az is van itthon. Mondtam a hitves­nek, hogy egy nőre akarom költeni. Vil­logott a szeme és majdnem fejemhez vágta az asztalt. (A pénzt már jóelöre elvette az asztalról.) Ekkor bevallottam, hogy a pénzt őrá akartam elkölteni, ajándékot akartam venni. — Es mit akartál venni, te cukipofa? Persze, most már „cukipofa" és nem „buja vén szatír". — Hát... egy pa­pucsot negyvenért... meg egy pizsamát százért . .. —> Nagyon ara­J^i-O; — Nem, nálunk semmi újság nincs. A szokásos ünnepi han­gulat ... a lányom éppen most köszöni meg a vejemnek az ajándékot... (lel Paris) — Meg kell mondanom, hogy tegnap, amikor a karácsuny tiszteletére vállalati murit ren­deztünk, az igazgató elvtárs meg akart csókolni! — Semmi vész! Ha a diri ré­szeg, nincsenek igényei! — Mondd, igaz, hogy Vera annyira szereti az állatokat? — De még mennyire! Ha tud­nád, mi mindent csinált csak azért, hogy ezüstrókája legyenl A MADARÜZLETBEN: — Tegnap vettem maguknál ezt az énekesmadarat és csak otthon láttam, hogy törött a lába!!! — Na és? Uraságod énekest vásárolt és nem primabalerinát! ir — Pista, ha megcsókol, én azonnal sikoltozni kezdek! — De Klárika! Ezen a forgal­mas útvonalon?! — Igaza van. Menjünk egy csendesebb utcába! — Főnök úr! Miért kaptam ilyen kevés előleget? — Maga karácsony után még hálás lesz nekem, hogy nsak annyit kapott. nyos vagy, nagyon kedves tőled, de fe­lesleges a pénzt her­dálni. Papucsot meg pizsamát a gyere­kektől kapok. De én igazán úgy veszem, mintha vettél vol­na... Azt már láttam, hogy pénzt nem ka­pok, tehát hallgat­tam. Egy idő múlva lágyan pihegve meg­szólalt: — De ne bánkódj, hogy nem vehettél nekem ajándékot... Az erre szánt össze­gért én majd veszek magamnak valami csekélységet ... fó lesz, cukipofa? Es vett magának egy hajszárítót. Kétszázhatvanért. Péterfi Gyula — Megörültél? Nem látod, hogy jérji vagyok?l (Pourquoi Pas) KfiT BARÄTNÖ BESZÉLGET: — Tegnap láttam a férjedet. Gyönyörűen őszül! — Azt is csak nekem köszön­heti! TEÍ.EFON! — Drága! — Édes! — Szeretsz? — Imádlak! És te? — Nem tudnék élni nélküledl — Édes! Mindig így fogsz sze­retni? — Mindig! És te? — Örökké! — Jó, akkor tedd le a kagy­lót. Felhívom az ügyvédet és bejelentem, hogy megint elha­lasztjuk egy héttel a válópert. o co O < w © o Cű O H­< V) O < o CQ o K­< tn © < — Csak öltözködj nyugodtan szívem. A jegyek csak holnap estére szólnak. Talán addigra elkészülsz. 28 MILLIÓ ÉVES LELET A tudósok nemrégen még úgy vélték, hogy az EAK nyu­gati részén elterülő Líbiai-sivatag mai területén nem éltek Ősemberek, noha ismert tény, hogy évezredekkel ezelőtt óriásfák és történelmi kor előtti hatalmas állatok éltek itt A kutatók figyelmét különösen lekötötte a Karun-tó vidé­ke. Ősidőkben számos, Közép-Afrikában eredő folyó ömlött a tóba. Ezért e vidéken nagyszabású régészeti kutatást vé­geztek. Két évvel ezelőtt Elwin Simons amerikai professzor ex­pedíciója csodálatos felfedezésre jutott. Egy olyan majom koponyájára bukkantak, amely a tudósok feltevése szerint az egyik legrégibb állatfajtához tartozott. E feltevés azon­ban bizonyítást követelt. Radióaktív izotópok segítségével sikerült pontosan meghatározni a lelet korát. Az eredményt nemrégen hozták nyilvánosságra: a lelet 28 millió éves. Az Egyptophytec a legrégibb majomfajta, fontos láncszem a fejlett szervezetű állatok rendjében, s igen közel áll az em­berhez. A Líbiai-sivatag föld jel nyilván még nem tárták fel ösz­szes titkait. Az Al-Katran hegység sziklái között például egy mammut óriási megkövesedett állkapcsára találtak, kö­zelében egy óriási, a maga fajában legrégibb kutya kopo­nyájára, és egy, több millió évvel ezelőtt e vidéken élt kígyó csontvázára bukkantak. (AL-AHRAM, KAIRO) NAPI 167 EZRES SZAPORULAT A föld lakossága 39 éven belül megkétszereződik — ál­lítja az ENSZ 1966-os évkönyve. 1966 derekán a világ lakos­ságának száma napi 167 ezres szaporulat mellett elérte a 3 milliárd 356 milliót. Az ENSZ-statisztika szerint a fejlődő országok lakossága a föld lakosságának 72 százalékát al­kotja, ugyanakkor a föld lakosságának a fele. Ázsiában él. A fejlődő országok lakossága 75 százalékkal gyorsabban szaporodik, mint a fejlett országoké. A legsűrűbben lakott országok: Kína, India, a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Indonézia. Ha a lakosság szaporo­dása a mai szinten folytatódik, akkor 39 év múlva Kína, az Egyesült Államok és a Szovjetunió lakossága megkét­szereződik. Ugyanakkor India lakossága háromszorosára, Brazíliáé pedig négyszeresére nő. Európában egy négyzetkilométerre általában 91 ember jut, Ázsiában csak 68. Viszont Ázsiában a legutóbbi tíz év­ben a négyzetkilométerenkénti szaporulat 10 ember volt, míg Európában csak 7. (AKTUELT, KOPPENHÁGA) EGY REZERVÁCIO VÉGE Az észak-ugandai Karamodzsa az ország legelmaradottabb vidéke. Egy ugandai miniszter véleménye szerint a gyar­mattartók annak idején afféle „emberi állatkertté" változ­tatták. Valóban itt érintetlenül megmaradt az ősközösségi társadalom életmódja, hagyományai és szokásai. Az itt lakó karamodzsók asszonyai kecskebőrszoknyát viselnek, amelynek hátsó részét maguk után vonszolják a földön. Ruházatuk felső részét masszív vas nyakékek dí­szítik, a lányokét meg színes üveggyöngyök, ami azt jelenti, hogy vőlegényük még nem fizette meg értük a váltságdíjat. A férfi lakosság körében is sajátos szokások dívnak. Egy férfi sem ülne a földre, ezért mindig magukkal hordoznak egy zsámolyt. A törzs fiataljai sajátos módon más célra is felhasználják a zsámolyt. Nyugovóra térve a zsámolyra hajtják fejüket, hogy kárt ne tegyenek bonyolult, agyaggal rögzített hajviseletükben, amely rendszerint megtakarított pénzüket is rejtegeti. A lakosság egyébként szalmatetős, kaptárszerű agyag­viskókban él, melyeket — állatlopás megakadályozására — tüskés bozóttal kerít körül. A legfőbb kincs a marha, őrzik is, mint a szemük fényét, ám elhajtása mégis elég gyakori. Itt járt orvosok beszámolója szerint gyakoriak azok a pá­ciensek, akik a marháért vívott éjszakai küzdelmekben szén­vednek sebet. A központi hatóságok most különleges rendfenntartó alakulatokat állították szolgálatba e vidé­ken, hogy megakadályozzák az állatrablást. /AMERICAN WORLD) A TITKOSÍRÁS REJTELMEI „A titkosírás megfejtése a hírszerzés egyik legfontosabb területe lett" — Igy kezdődik David Kahn amerikai ama­tőr kriptológus „Re ft jelmegfejtők" című 1164 oldalas terje­delmes könyve. Az első ismert titkosírást négyezer évvel ezelőtt egy ne­ves egyiptomi személyiség kőkoporsójára vésték. Ám a krip­tológia csak a XX. században lett igazán világjelentőségű. A brit rejtjelmegfejtők 1917-ben el tudták olvasni Zimmer­mann német külügyminiszternek a washingtoni német nagy­követhez intézett táviratát, amelyből kitűnt, hogy Német­ország szövetségre készül Mexikóval az Egyesült Államok ellen. Egy hónap múlva az Egyesült Államok a szövetsége­sek oldalán belépett a világháborúba. Sok tudósnak az a véleménye, hogy a rejtjelek nemcsak a hírszerzésben érvényesülhetnek. Hans Frohdenthal, az uttrechti egyetem tudósa a matematikai logika jelentésta­nát felhasználva rejtjelhez hasonló nyelvet dolgozott kl „lincos" néven (ez a lingua cosmica — kozmikus nyelv rö­vidített összetétele). A „lincos" szótára különböző hosszú­ságú és frekvenciájú, rövid és hosszú szünetekkel megsza­kított rádiójelzésekből áll. Frohdenthal reméli, hogy e nyelv segítségével kapcsolatot lehet teremteni más bolygók értel­mes lényeivel. Ogy véli, hogy a nyílt világűr lakói éppen olyan pontosan értik a matematikai logikát, mint az embe­rek. így aztán a tudós szerint a „lincos" a világűr egyete­mes nyelve lehet. (NEWSWEEK/

Next

/
Thumbnails
Contents