Új Szó, 1967. december (20. évfolyam, 331-359. szám)

1967-12-22 / 352. szám, péntek

Időszerű közgazdasági kérdések o n • • • • o • a • • ••••••••••• U I Ml Mit! K ••••••••••• ••••••••••• SZERZŐDÉS AZ ÖRDÖGGEL (szlovák) Sok film kőszült már a bizalmatlanság ártalmasságáról. Nem ls fölösleges erről beszélni, sőt egyre többet kellene. A bizalmatlanságnak megvannak a maga okai, s természetes, bogy elsősorban ezekre kellene lényt deríteni. Kellene. A feladat azonban meglehetősen bonyolult, s nyilvánvaló, hogy jozef Zachar a Szerződés az ördöggel című filmjében ls ezért elégedett meg csak a következmények szemléltetésével. Ezzel pedig nem alkotott újat. Egy szlovákiai kisváros tipikusan vidéki középiskolájában vérlázító eseményről szerez tudomást az igazgatóság, öt lány szerződést kötött az ördöggel, hogy az érettségiig — csak hónapok vannak hátra — túladnak szüzességükön. Ez a hallatlan romlottság valósággal felbőszíti az iskola korlátolt képességű igazgatóját, s természetesen kihozza sodrából a pedagógiai képességekkel ugyancsak szerényen megáldott szülőket is. A lányokat Jóformán meg sem kérdezik, hiszen ostoba elfogultságukban amúgyis eleve bizalmatlanok ezzel a „mindenre képes" mai ifjúsággal szemben. A lányok pedig rövidesen elhatározzák, hogy ha bűnhődni kell, ám legyen miért bűnhődni... Nem rossz ötlet. S ha az következik, ami a bevezető képsorok szatirikus-komikus jellege alapján következhetnék, ügy nevetnénk. mintha jó ismerősökön mulatnánk. De a komédia traglkába csap át, s azon aztán már sem nevetni, sem sírni nem lehet. Ez az egységbontó változás indokolatlan, s csak azzal magyarázható, hogy a szerzők — ötlet és tréfa híján — nem tudtak mit kezdeni a komédiával. A lehetőségek ugyanis még e felemás megoldás keretében sincsenek kihasználva, ugyanakkor egynéhány megoldás (például az ágy leszakadása) túlságosan erőltetettnek, méltatlannak látszik. Ez az ötlethiány a jellemábrázolásban is érezhető. Az öt lány jellemzése — egyikük-másikuk rovására — aránytalan, pedig kicsit tömörebb szerkesztés révén mindegyikükre egyformán rí kerülhetett volna a sor. Javára Írhatjuk azonban a műnek, hogy lényegében hiteles, kisvárosi, mai légkört tud teremteni, s ezzel előnyösen növeli a mondandó hatásosságát. Időszerűsége és egyes alakjainak sikerültebb megformálása ugyancsak mérsékli a fentiek miatt keletkezett csalódásunkat. Jozef Zachar önálló rendezőként, az ötvenes évek elejétől tevékenykedik, s elsősorban dokumentumfilmeket készít. A Szerződés az ördöggel első játékfilmje, de gyengéi ellenére sem állíthatjuk, hogy kezdetleges mű. Reményt kelt arra, hogy a rendezőnek sikerül még túlszárnyalnia eddigi önmagát. A forgatókönyvet loan Bukovőan írta, s a főbb szerepekben Sylote Turboodt, Vtera Simekoi'át. Marta RaSlooát, loana Karbanooát, Zuzana Kocúrikovát, loan Mistríket, Vladimír MenSíket, Stella Zázoarkovát, FrantiSek Dtbarborát és Dusán BlaSkoviCőt láthatjuk. Játékuk a rendező,Igényeihez igazodik. Egy azok közül, akik szerződést kötöttek az ördöggel. (Vavrek felv.) MY FAIR LADY (amerikai) George Bemard Shau> világszerte rendkívül népszerű Pygmallon-ját filmesítette meg nagy hozzáértéssel a magyar származású, híres amerikai rendező, Czukor György. A térhatású színes film minden lehetőségét kihasználta, hogy kellemes szórakozást és (a kiváló színészek révén) nem mindennapi művészi élményt nyújtson a nézőnek. Czukor érti a mesterségét, tudja, ml kell a nagyközönségnek. Filmje pazar kiviteGARIN MÉRNÖK SUGARAI lezésű, rendkívül látványos, megnyerő alkotás. Persze, kevesebb benne az irónia, mint ahogy azt Shaw műve alapján elvárhatnánk, de ezen — Czukor felfogását ismerve — nincs mit csodálkoznunk. Higgins professzort a híres Rex Harrison, Elizát pedig a nem kevésbé ismert Andrey Hepburn játszsza. Szereplésük emlékezetes élmény minden szépet és jót kedvelő néző számára. (szovjet) A világirodalom egyik legjobb tudományos-fantasztikus művét, Alekszej Tolsztoj Garin mérnök sugarai című regényét filmesítette meg Alekszandr Glncburg. A húszas évek forrongó világába ágyazott történet éles vádIrat minden olyan emberi hatalom ellen, amely leigázni, uralni akarja a Földet. Egyértelmű és könyörtelen ítélet ez a mű az olyan hatalom fölött, amely visszaélve a tudomány vívmányaival rabszolgává akarja változtatni az embert. A fasizmus és a jelen kor ismerőjének nem nehéz felfedeznie e mű aktualitását. Garin mérnök INKÁK KINCSE hiperboloidja, amely fantasztikus erejű hősugarával acélt olvaszt és hadihajókat robbant, ma már gyerekjátéknak tűnik az atom- és hidrogénbomba mellett, de mint a megfélemlítés és az uralomra jutás eszköze, ugyanolyan aljas és embertelen. A film hűen akarja tolmácsolni Tolsztoj regényét, s ez minden bizonnyal sikerült Is volna, ha a rendező kevesebb figyelmet szentel a detektlvesdinek, s többet Garin mérnök gaztette és humánum-ellenessége kidomborftásának. Mondanivalóját azonban ennek ellenére Jól megértjük és meg is kell értenünk. (nyugatnémet-bolgár-sponyol-olasz-perui) és nem annyira lelkesítő a színészek játéka sem, mint az előzőekben. De látványosságban azért itt sincs hiány, s akik ezt a műfajt nagyon kedvelik, azoknak tetszeni fog. Az eredeti és szép perui felvételek némi történelmi hitelességet kívánnak biztosítani a kalandos történetnek. Ezek a felvételek újszerűek és hatásosak. (szó) May Károly újabb műve került filmszalagra e sokszoros együttműködés és Georg Marischka rendező jóvoltából. Akik látták a Winnetou-t és Az ezüst tó kincsét, azok az Inkák kincsében kissé csalódni fognak. Kevésbé rokonszenves mű ez, cselekményének lassúbb a pergése, hősei már inkább „földön Járó emberek", kevesebb az izgalom, Gazdaságpolitikai céljainkkal ellentétes jelenségek Néhány észrevétel az ipari vállalatok jövő évi terveiről Könnyű lenne az előttem fekvő elemzések és táblázatok számaiból nagyszerűd-perspektívát, „rózsaszín" tudósítást konstruálni. A közép-szlovákiai kerület vállalatainak 1968—70. évekre szóló tervei a termelés növekedéséről, a bruttó jövedelem gyarapodásáról, a bérek emelkedéséről számolnak be. Elég lenne kiragadnom az erre vonatkozó számoszlopokat és az olvasó elé tárhatnám a káprázatosan szép jövőt. Ez, mint mondom, nagyon egyszerű lenne. Ne sajnáljunk azonban némi fáradságot, lapozzunk bele tüzetesebben a tervekbe, kérjük ki a gazdasági és a pénzügyi szakemberek véleményét az adatokról. A tüzetesebb vizsgálat jócskán elszürkfti a rózsaszín számokat, sőt, olyan mozzanatokat tár fel, amelyek kedvezőtlen fejlődést helyeznek kilátásba. Ez a látszólagos ellentmondás úgy lehetséges, hogy nem a tervek céljaiban van a hiba, hanem teljesítésük módszerében. Sajnos, a módszer, mint azt a gazdasági életben eddig is tapasztalhattuk, néha a célok elérését odázza el, vagy nehezíti meg. Nem árt azért elgondolkozni kissé a tervek fölött már most, teljesítésük megkezdése előtt. AZ ÖSZTÖNZÉS FONÁKJA A cél: 1970-ig a tervezett termelésnövekedést 75 százalékban a munkatermelékenység növelésével értük el. Az üzemek tervel viszont azt árulják el, hogy a termelésnövekedést csak 60—67 százalékban biztosítják a munkatermelékenység növelésével, a többit IS 940 úf munkaerő alkalmaztatásával. Miért van ez így, ha a gazdasági szabályozóknak éppen ezt kellene megakadályozni? A tervekben a közgazdasági szabályozók, az anyagi érdekeltség hatástalansága tükröződik. Akármilyen furcsa, igy van: az anyagi ösztönzés hatástalannak bizonyult. Most csupán a munkatermelékenység alakulására vonatkozó hatásával foglalkozunk, s e téren Ilyen helyzet alakult ki: Minden munkadíjazásra fordítandó összeg a bruttó jövedelem része. A vállalatok célja ezért a bruttó fövedelem növer lése. Eddig rendben van a dolog. Csakhogy a vállalatok rájöttek az anyagi ösztönzés rendszerének legnagyobb fogyatékosságára: a bruttó jövedelem nemcsak munkatermelékenységgel növelhető. Ezért a maximális hatásfokot a következő forrásoktól várják: olyan árpolitikát folytatni, amely nagyobb árbevételt biztosit, mint a termelésnövelés; olyan választékot diktálni az átvevőnek, amely a termelő számára előny ösebb (s ez természetesen a fogyasztó érdekének elhanyagolását jelenti J, olyan vállalatokkal kooperálni, amelyek szállításai a legelőnyösebbek és a legnagyobb nyereséget biztosítják; a lehető legtöbbet nyerni az állami dotációkból; a beruházásra fordítandó öszszeg zömét már idén összegyűjteni, a jelenlegi előírások alapján, mert Jövőre új finanszírozási előírások érvényesek, s az építkezések túlságosan terhelnék a bruttó jövedelmet; a jövő évben üzembehelyezésre váró részlegek dolgozóit már idén felvenni, most megfizetni az illetményadót, hogy fövőre megszabadulfanak ettől a tehertől. összegezve: a terven felült pénzforrásokat a vállalatok főleg a nem termelési tevékenységből akarják beszerezni. Mint mondottuk, a munkadíjazás a bruttó jövedelemtől függ. Mint láttuk, a bruttó jövedelem sok mindenféléből gyarapszik, nemcsak a munkatermelékenység növelésétől. Sőt, sok esetben főleg a „mindenféléből". A munkatermelékenységet a bruttó jövedelemből számították ki. Ez a látszólagos apróság messzemenő következményekkel jár: kialakulhat olyan helyzet (mint már több üzemben idén ls kialakult), hogy a munkatermelékenység „értékben" növekedni fog, de pl. az egy műszak alatt elkészült gyártmányok száma ugyanannyi marad, mint volt. Mert az „érték" a jól sikerült eladásból, a mesterségesen felemelt árból ls adódik... Az ilyen gyakorlat elharapózása az anyagi ösztönzés csődje felé vezethet. Hihetetlennek tűnik? Idén a leghatásosabb ösztönző, a nyereségrészesedés a béreknek 2,1 százalékát tette ki. 1970-ben a vállalatok tervel szerint csupán 1,20 százalékát teszi majd ki. Csökken tehát az ösztönzés aránya. Ez alatt értsük a denivelllzácló folyamatának fékezését, a műszaki fejlesztés helyett a munkaerők számának növelését. Ez pedig mind a kitűzött célfainkkal ellentétes Jelenség. SOK A PÉNZ A nagykereskedelmi árreform után hatalmas összegekkel gazdagodtak az üzemek. Mindez az anyagi ösztönzés hatását csökkentette. Nem véletlen, hogy éppen azok a vállalatok maradnak le terveikben, a munkatermelékenység növelésében, amelyekben a legnagyob őszszegek gyülemlettek fel. Ha ezek az összegek a munkatermelékenység alapján növekedtek volna, természetesen a jövőben Is növelni akarnák a munkatermelékenységet. De mivel a sok pénz úgyszólván az „égből pottyant" — a könnyebb úton akarnak haladni tovább. A közép-szlovákiai nehézgépiparban a nyereségrészesedés idén háromnegyed év alatt egy főre nem haladta meg a 150 koronát. Ezeket a vállalatokat tehát a jelenlegi ösztönzők valóban serkentik a munkatermelékenység növelésére. Hiszen ha több embert alkalmaznának és elhanyagolnák a műszaki fejlesztést, még több felé kellene elosztani az amúgy is alacsony részesedéseket. Ez meg is látszik a tervekben: nem érik ugyan el a központilag előirányzott színvonalat a munkatermelékenység növelésében, de csak 0,5 százalékkal maradnak alatta. Viszont a vegyipart vállalatok, nevezetesen pl. a novákyi W. Pieck Müvek, közel 2600 koronát oszthatott volna ki egy főre részesedésképp már a III. negyedévben. Ugyanígy az energetikai iparban is 1886 korona jutott egy főre részesedésképp. Itt emelkedett a nagykereskedelmi árszínvonal a legmagasabbra. Nem véletlen, hogy épp e két ágazat tervezi a legalacsonyabban a munkatermelékenység növelését: 7,7, illetve 10,3 százalékkal alacsonyabban, mint a központi irányelv megköveteli ... Hja, ahol sok a pénz, ott az anyagi ösztönzés hatástalan ... „NEODIREKTIVIZMUS" FENYEGET? A fent vázolt néhány mozzanat közvetve oda hat, hogy a termelő vállalatok megerősítik előnyös helyzetüket a kereskedelmi vállalatokkal szemben, illetve: a szállító továbbra is diktálni fog az átvevőnek. Ezt az áldatlan jelenséget az új irányítás egész gyakorlata alatt bíráljuk, de mint látható, hatástalanul. Az a helyzet alakult kl, hogy egyre nagyobb Indokolatlan nyereség gyülemlik fel a termelővállalatokban, ezáltal növekszik a bruttó jövedelem, tehát az elosztásra kerülő összegek — a bérek is. A bérnövekedést azonban nem kiséri megfelelő munkatermelékenység-nH• vekedés, szükül a választék, mindinkább csak olyan árut akarnak gyártani az üzemek, amely a legnagyobb nyereséget hozza. A termelő önkénye a választék kialakításában odahat, hogy némely árufajtából bőség, másból hiány keletkezik. Ez befolyásolja a fogyasztást. A bérek — a tervek szerint — ismét gyorsabban növekednek, mint a termelés. Ez a folyamat a lakosság elköltetlen pénzjövedelmét gyarapítja, növeli a termeléssel nem fedezett pénzösszegeket. Másszóval inflációs jelenséget idéz elő. Népgazdasági szinten a termelés hatékonyságában rejlő tartalékok kiaknázatlansága olyan károkat idéz és idézhet elő, hogy szükségessé válik a mesterséges beavatkozás a gazdasági mechanizmus menetébe. Holott épp ez az, amelyet az új irányítással csökkenteni szerettünk volna. Ez a szabályozás jól mflködö gazdasági mechanizmusban önműködő kell, hogy legyen. Az előbbi helyzet elemzése eredményeképpen megszületett a 228/67 sz. kormányrendelet, amely megszabja a bérek és a munkatermelékenység növekedése közötti arány betartását, függetlenül attól, hogyan hat ex a vállalatok gazdálkodására. A Jövő évre még szigorúbb rendelet, a 312/67 lesz érvényben, hasonló küldetéssel. A „kétszázhuszonnyolcasnak" ez év harmadik negyedében már nagyszerű eredménye mutatkozott: míg az első félévben 2,4 százalékkal haladták meg a keresetek a termelékenység növekedését, addig a harmadik negyedév végén összegezett eredmény már csak 1,1 százalék. Így is rossz az arány, de jobb mint volt. Ezek alapján feltételezhető, hogy a jövőre esedékes „háromszáztizenkettes" még kedvezőbb hatással lesz. Ha ez így van — és, bizony Így van —, akkor nyilvánvaló, hogy a központi utasítás hatásosabb, mint a gazdasági szabályozók rendszere. Nem vezet ez a tanulság valamiféle „neodirektivizmushoz"? Nem vezeti Ha idejében tudatosítjuk: az állami szerveknek azért kell beavatkozniuk ilyen erőteljesen a vállalatok gazdálkodásába, mert azok szeme elől a jelenlegi ösztönzési rendszer fogyatékosságai révén a ködbe vész a társadalmi érdek. Másszóval: a bruttó jövedelem kedvező alakulását nemcsak a társadalmi (piaci ) követelmények befolyásolják. Még nem hat az úf irányítás legfontosabb összetevője: a piac nyomása a termelőre. A piac még alárendelt szerepet játszik. A piac és a termelés gazdasági helyzetének kiegyenlítése, sőt a piac előnybe jutása változtathat csupán a jelenlegi helyzeten. Ilyen helyzet kialakítását központilag kell elősegíteni. Ezt célozzák tehát az említett kormányrendeletek, s nem a direktív irányítás felélesztését. A fentlek ellenére a vállalatok gazdasági tervei mégsem tükrözik a helyes irányvételt. Ha ez azért van, mert a tervelőkészítés idején a jövő évre érvényes kormányrendelet még nem volt ismert — akkor a tervek átdolgozása, vagy hatékonyabb módszerekkel történő teljesítése még segíthet a helyzeten. Ha azonban e rendelet ellenére is a fent vázolt gyakorlat honosodik meg, akkor társadalmunk céljainak nem megfelelő, lehetőségeinek kiaknázatlanul hagyó tendenciák" érvényesülnek. VILCSEK GÉZA Milyen lakásokban élünk ? Hol lakni? — ez ma az emberek tizezerelnek legnagyobb gondja. A lakáshiány fékezi az életszínvonal emelkedését, ás sok kedvezőtlen társadalmi jelenség (válás, 'alacsony népszaporulat stb.) okozója. A helyzet csak lassan javul. Ebben az évben 80 758 lakást kell építeni. Október végéig azonban csak 49 886-ot fejeztek be, és a befejezetlen építkezések helyzete arra enged k5vetkeztetní, hogy a lakásépítés tervét nem teljesítik. A lakásállomány 72,8 százaléka a cseh országrészekre esik, 27,2 százaléka Szlovákiára. Ez nem felel meg a lakosság területi megoszlásának (Szlovákiában az ország lakosságának 31,1 százaléka él). Igaz viszont, hogy Szlovákiában az 1945 Bs kiindulási alaphoz viszonyítva A lakásépítés üteme gyorsabb, mint a cseh területeken. Az ú) lakások szaporodásának hatása van a lakásállomány nagy ság szerinti összetételérc. Különösen gyorsan szaporodnak a háromszobás és nagyobb lakások.