Új Szó, 1967. december (20. évfolyam, 331-359. szám)
1967-12-02 / 332. szám, szombat
• : ft V' .. /iv' ..-•• v. % mg&é igi ioca? lmozódnak a azt mondják: k piaca. Én í egyértelművevők piaca, ísikra? Azért, gépeladás, ez piacát jelena ruha árát, ;om? Egy dalok ruhát, de zer elkopik, helyébe. Nem hogy két ölvagy hármat, mezőgazdaság gépet, mert Vagy: a vevő ak valamit és íezőgazdasági legmondhatői, nagynyomású ktor, gabonavidékekre, önagatú kocsi, p, több renitb. Vagy: vá íezőgazdasági >ink és a leg) külföldi gét igaz, hogy a kisebb elcitásuk megidnek, most n eleget teszők feltételei-' fsetben gyorLÍ az új gyárf azonban nem hasonlóan a tökéletesítése ns dolga. At gész gyártási kell más géstb. S ahogy erjtik, a meártók helyzezsás, mert a n különbség *lni, és azt ival hosszú 5gában sincs őt. Jó, hogy hogy kényül, ami az lekvésre őszien, hogy az érvényesüléyomás nehepiaca tehát le túlzás len;y már a vátöbbek kö•Z megállapítok mennyiItetés nélkül st. Azt tudiérletet teszzdasági géptermelési ik. Csak akkor beszélhetünk a vevő piacáról, ha a termelő rákényszerül a saját területén megélni, vagy itt a legkifizetődőbb számára a megélhetés, s csakis a konkurrencta, a belső és kíilsőpiic nyomása alatt. Nem róható fel nekik, ha mást is gyártanak, de csak akkor, ha kielégítik a mezőgazdaság igényeit. Ha olyan gépeket gyáriannk, amelyekből hiány vfcn, amelyek üzemeltetése a mezőgazdasági üzemekben g-azclr.ságosj ha JavíliáK a gApak minősSeét, akkor n< m keil fíiiiiílk, ncgv nem lesz munkájuk. Egyébíént is, fel kell készülniük' a mainál nagyobb vásárlásra a j"'vő jv'jen, s különösen 1069-ben é? 19 70bon. Erre az időre viszont meglehelnének a <Svánt eépek. JÓ, ho^y »gy történt Ebből a szempontból jó is, hogy így történt, tudniillik az, hogy nem vásárolják a gépeket. Legalább megtudják a termelők, hol, mit kell javítani. Azok a gépek, amelyek gazdaságosan használhatók, s ezért emelt áruk ellenére is eladhatók, azokkal rendben van, azoknak az árához nem kell nyúlni. A többi gépet pedig alapos vizsgálat alá kell vetni. Vannak közöttük olyanok, amelyeket csak azért nem vásárolnak, mert a mezőgazdásági üzemek nem ismerik, különben jók. Itt a kereskedelemre hárul a feladat, hogy meggyőzze a vásárlókat. Vannak olyanok, amelyek alacsonyabb ár mellett már gazdaságosan használhatók. Ezek árát erre a szintre kell leszállítani. Vannak viszont olyanok, amelyeknek az árát, ha a gyártásukhoz felhasznált nyersanyag árának szintjére csökkentenénk, akkor sem használnák a szövetkezetek, mert üzemeltetésük nem lenne kifizetődő. Az ilyen gépek ára nem lehet alacsonyabb, mint a nyersanyag ára, mert akkor érdemesebb beolvasztani, hiszen a mezőgazdaságban úgy sem használnák, megenné a rozsda. Ha ezt a tisztogatást megtesszük, a termelők átállhatnak a hatékony gépek gyártására. Az átállást elősegíti az, hogy az átfutási időre van raktáron készlet mezőgazdasági gépekből. A mezőgazdaság felszerelését igazán hatékony gépekkel egyszer el kell kezdeni. Különben nem lesz olcsóbb az élelmiszereik termelése, mezőgazdaságunk nem fog tudni annyit termelni, hogy megszüntessük nagymértékű függőségünket a behozataltól. A termelöt nem hagyhatjuk magára Csökkentsük az árakat; de honnan vegyünk rá fedezetet? Ennek egyik útja azt hiszem az, hogy a mezőgazdasági tárca adott dotáclókeretében bizonyos átcsoportosítást kell végezni a géjjek Javára. Adjunk Inkább több szubvenciót a gépekre, s kevesebbet az épületekre. A másik útja az, hogy az államnak módot kell találnia az árak dotálására, mert népgazdasági érdekről van szó. A gépek nem állhatnak sárban, esőben, hóban, fagyban az isten szabad ege alatt, hogy a gyerekek kiparittyázzák belőlük a lámpákat, kiszedjék a műszereket, a rozsda egye őket, mprt nehezebben lehet majd őket eladni. Az pedig elképzelhetetlen, hogy megrongált gépekkel akarjuk növelni a termelést. A harmadik út az, hogy a banknak ls engedékenyebbnek kell lennie a mezőgazdasági gépgyártók hitelkérelmével szemben. A negyedik, a termelók adjanak engedményeket. Ahol keresztül kell vinni egyes mezőgazdasági termékek termelését, ott támogatni kell a mechanizációt, mert van egy adott felvásárlási ár, és ebbe bele kell férni a költségekkel. Teiiát a szubvenciókat rá kell irányítani a mezőgazdasági termelés érzékeny pontjaira, hogy a társadalmi megrendeléseket biztosítsuk. S éppen azért, mert társadalmi érdekről van szó, az államnak és a külkereskedelemnek is», hozzá kell'- járulni a probléma megoldásához, nemcsak a mezőgazdasági és nehézipari tárcának. Ha nem Így lesz, akkor azt kell megállapítanunk, hogy bizony az irányító szervek nem látták előre a fordulatot, amely az' új irányítás- érvényesítésével jött, hogy akkor igazán meglepte őket, s a meglepetés mindig kellemetlen, mint ahogyan kellemetlen lehet a helyzet, ha nem oldjuk meg hamarosan, mert később már csak nagyobb áldozat árán lesz megoldható. Az új irányítás erjedésében a mezőgazdasági gépek problémája sok tanulsággal szolgál. Itt mutatkoznak meg az új irányításra való áttérés problémái a leghamarább. S nyugodtan állíthatjuk, hogy tiszta képben, amelyben világosan kirajzolódik, mit kell hagynunk működni, és mit kell lefaragnunk ahhoz, hogy a népgazdaság elég széles területén győzzenek az értelmes közgazdasági viszonyok. Az, ami ezen a területen elkezdődött, arra előbb-utóbb más pontokon is sor kerül. A legértékesebb tapasztalat az, hogy a piac felrázza kényelméből a termelőt és a kereskedőt, termékeik értékesítése nem megy majd automatikusan, s éppen ez ösztönöz olyan cselekvésre, amelynek eredménye a munka nagyobb haszna. MÉSZÁROS GYÖRGY kl érdekek keresztllOzében A prostéjovi Agrostrojban, hazánk egyik legnagyobb mezőgazdasági gépgyárában, az üzemi pártbizottság és a szakszervezet vezetőivel beszélgettünk az új gazdaságirányításról, a párt vezető szerepének érvényesítéséről. A pártbizottság munkájára jellemző, hogy nem akarnak „mindenáron" új munkaformákat bevezetni, hanem a hatékonyabb formák kialakítására törekednek. Közben azt is „felfedezik", hogy a régi formákat is lehet hatékonyabban alkalmazni. A pártmunkában az jelenti a leglényegesebb tartalmi változást, hogy az embert állították érdeklődésük homlokterébe. Elsősorban igyekeztek tudatosíttatní a pártalapszervezetekkel, hogy a pártmunka az emberekkel való munkát jelenti. Ezi pedig a kommunistáknak kell végezni. Tíz hónap tapasztalatai alapján elmondhatjuk, hogy eredményeik — gazdasági téren és a nevelőmunkában egyaránt — ennek oz elgondolásnak a megvalósításából sarjadtak. A GAZDASÁGOSSÁG, MINT POLITIKAI KÖVETELMÉNY Az új gazdaságirányításra való előkészületek során őszintén megmondták a dolgozóknak, hogyha nem sikerül javítaniuk a gyártmányok minőségén és gazdaságosabban termelni, akkor keresetük nem emelkedhet, sőt még csökkenhet is. A pártbizottság, kezdve a pártcsoportok ülésétől a termelési értekezleteken keresztül a nyilvános taggyűlésekig, minden alkalmat megragadott, hogy megmagyarázza az u; gazdaságirányítás lényegét, s hogy kedvező politikai légkört teremtsen a feladatok teljesítésére. Ebből a felvilágosító munkából jelentős részt vállalt a szakszervezeti bizottság is. Ennek a közös felvilágosító munkának az eredménye, hogy a dolgozók az új gazdaságirányítás bevezetésekor már nemcsak tudomásul vették és elismerték a gazdaságosságot, mint általános politikai követelményt, hanem saját maguk tettek javaslatokat a termelés gazdaságosabbá tételére. A dolgozók kezdeményezése — az újítómozgalom, a munkaverseny — lényegesen elősegítette a termelési feladatok teljesítését, s az első félévben elért eredményekért megkapták a szakágazati igazgatóság vándorzászlaját. .A Ml ÜZEMÜNK A harmadik negyedév végén 103,8 százalékra teljesítették a bruttó jövedelem tervét. Az előírások szerint feltöltötték a különböző alapokat, megfelelő tartalékalapot teremtettek, s teljesítették az állami költségvetésbe való befizetéseket. Az első félévben aránylag könnyen ment az anyagbeszerzés, s az új gyártmányaik mintapóldányait a meghatározott határidőre elkészítették, kipróbálták. Miroslav Jeiek, az üzemi szakszervezeti bizottság elnöke az új gazdaságirányítás egyik legnagyobb pozitívumaként említi, hogy változott és változik a dolgozóknak a munkához való viszonya. — Ezzel nem akarom azt mondani, hogy a múltban nem voltak nálunk becsületes dolgozók, s -hogy most az anyagi érdekeltség ésszerű érvényesítésével egy csapásra mindenki kiváló munkás lett. De tény, hogy dolgozóink döntő többsége gazdának érzi magét a munkahelyén. Ezt az eredményeink -is bizonyítják. Mikor bevezettük az új gazdaságirányítást, sokan azt mondták, hogy „felszámoljuk" a szocialista raunkaversenyt. Ennek éppen az ellenkezője történt. Megszüntettük a formaságokat, s megnőtt az érdeklődés a verseny iránt, anélkül, hogy erőnek erejével népszerűsítettük volna. Beszélgettünk mesterekkel, mérnökökkel, kiváló dolgozókkal, mindegyikük véleményéből kicsendül az állásfoglalás: ez a mi üzemünk, számunkra nem lehet közömbös, ami itt történik. Hogyan alakul ki az ilyen általános állásfoglalás, amellyel nem minden üzemben találkozunk? A TÁJÉKOZTATÁSSAL KEZDŐDÖTT A pártalapszervezetek évzáró taggyűlésein nemcsak felvetődött a tájékoztatás megjavításának az igénye, hanem azt is megvitatták, miként kellene változtatni a helyzeten. Eseteket soroltak fel, mikor a dolgozóknak egy-egy munkahelyen sejtelmük sem volt arról, hogyan sikerült olyar, „síépen" teljesíteni a tervet, vagy miért is nőnek állandóan a raktárakban a felesleges készletek. A tájékoztatásban az jelentette a minőségi változást, hogy nemcsak arról beszélgettek a termelési értekezleteken, miként teljesítették a mutatókat, hanem azt is elmondták, mennyibe kerülnek az egyes termékek s milyen a kereslet irántuk. Innen már csak egy lépés kellett ahhoz, hogy a dolgozók követeljék: ki a felelős a hanyagságért, vagy mulasztásért, és milyen büntetést kapott ezért. A jíártbizottság és a gazdasági vezetők rövid idő alatt észrevették, hogy a tanácskozások jelentősége túlnőtt a tájékoztatás keretén s olyan fórummá vált, amelyen a dolgozók igen konkrétan és hatékonyan tudnak beleszólni a termelés irányításába. Így váltak a termelési értekezletek az üzemi demokrácia érvényesítésének fórumává. Kezdetben nem minden gazdasági vezető ismerte fel, hogy ezek az értekezletek éppen az ő munkájához nyújtják a legnagyobb segítséget. Néha a bírálatban számonkérést láttak, amit nem tudtak összeegyeztetni bővült jogkörükkel, az egyszemélyi felelősséggel. A pártbizottság és az üzem vezetősége helyesen ítélte meg a termelési értekezletek szerepét, s közös erőfeszítéssel elérték, hogy a gazdasági vezetők mielőtt egy-egy fontos kérdésben határoznának, kikérik a dolgozók véleményét. Persze azt is meg kellett magyarázni az embereknek, hogy ha a vezető határozott, akkor a kapott feladatot teljesíteni kell, ekkor már nincs helye az „okoskodásnak", mert a vezető személy szerint felel az utasításai helyességéért. AMI GONDOT OKOZ Az üzem vezetősége s a dolgozók egyaránt teljesítik a kollektív szerződésből eredő kötelezettségeiket. Kialakult a megszabott arány a munkatermelékenység és a bérek növekedése között. Előzetes számítások szerint az év végén is kedvező lesz a pénzügyi mérleg, így számolhatnak a nyereségrészesedéssel. — Már csak egy hónap választ el az év végétől, így nyugodtan mondhatom, hogy üzemünk kiállta a próbát — mondja Frantisek Smckal, az üzemi pártbizottság elnöke. — Viszont a helyzet úgy alakult, hogy számunkra az igazi próbát majd a jövő év jelenti. Az idén tudtuk, mit termeljünk, s nem okozott különösebb gondot a nyersanyag beszerzése sem. Igy figyelmünket a belső problémáink — minőség, munkafegyelem, jutalmazás, munkaszervezés — megoldására összpontosíthattuk. Most viszont csak az 1968-as év első felének termelési tervét ismerjük. Csökken a mezőgazdasági üzemek érdeklődése a gépek iránt, a mezőgazdasági gépértékesltő vállalat jövő évi megrendelése lényegesen alacsonyabb, mint a termelési kapacitásunk. A kért mennyiséget fél év alatt legyártjuk. A következő fél évre egyéb megrendeléseket kell biztosítanunk. — Megrendelést szerzünk, viszont gondot okoz majd a dolgozók átcsoi)ortositása, de azt is megoldjuk. S ha sikerül előnyös megrendelést biztosítani, — az előzetes tárgyalások ezzel kecsegtetnek —, akkor ez kihat a bérek és a kereset növelésére ls. Jövedelmezőség szemjxmtjából üzemünk nem károsodik azzal, hogy a jövőben nemcsak mezőgazdasági gépeket fogunk gyártani. Visíont kételkedünk abban, hogy a mi termelési programunk ilyén „feltöltése" társadalmi érdek. A mezőgazdasági gépértékesítő vállalat piackutatás alapján készítette a megrendelést. Kérdés, mennyire reális ez a felmérés. Ha a mezőgazdasági üzemeknek a jövőben valóban kevesebb gépre lesz szükségük, akkor helyes — társadalmi érdek —, hogy mi is más gépeket, eszközöket gyártsunk. De mi lesz akkor, ha egy év múlva majd azt bizonyítják a felmérések, hogy kevés a gép a mezőgazdaságban? Akkor majd újból átállítunk néhány üzemrészlegel? Hisz ezek az „átállások" pénzbe kerülnek! Nem volna célravezetőbb, ha a géjwrtékesltő vállalat fi*» a mezőgazdasági üzemek azt igényelnék, hogy tökéletesítsük az egyes gépeket, javítsuk minőségüket, gyártsunk több univerzális gépet? Vajon ma nem ez volna a társadalmi érdek? — A közgazdasági szabályozók működésének hatása az elsők között érinti a mezőgazdasági gépgyárakat. Tagadhatatlan, hogy komoly gondot okoz s a problémák megoldása nagyobb igényeket támaszt a kommunistákkal szemben. Ennek ellenére az új gazdaságirányítás következetes érvényesítésében látjuk azt az eszközt, amellyel nemcsak üzemünk, hanem az egész nemzetgazdaság gazdasági egyensúlyát megszilárdítsuk. Az új gazdaságirányítás a rugalmasabb árrendszer kialakításával azt tartja szem előtt, hogy a termelő, az értékesítő és a fogyasztó érdekeit közös nevezőre hozzuk, hogy a termelő számára olyan termékek gyártása legyen gazdaságos, amelyekre a társadalomnak szüksége van. A közgazdasági szabályozók működése az érdekazonosság kialakítását segíti elő. A gyakorlatban — különösen az utóbbi hónapokban — az érdekazonosságra való törekvés helyett gyakran üzemi és vállalati érdekeket akarnak előtérbe helyezni. A pártbizottságnak az érdekek „harcában" — minden szinten — vállalniok kell a bíró szerepét. CSETÖ JÁNOS