Új Szó, 1967. december (20. évfolyam, 331-359. szám)

1967-12-16 / 346. szám, szombat

1* Mondtam már neked, hogy hentessel ne politizál)! — Hogy érzed magad az esküvő után? — Köszönöm, Jól. Csak valami bánt: a férjem jobban nősült, mint ahogy én férjhez mentem. • • • — Azt mondják, drágám, hogy feltaláltak egy olyan kozmetikai szert, amelytől mindenki megszépüli — Nekem mondod? Én már kipróbáltam. — Igazán? Mindjárt sejtettem, hogy az egész csak csalás! • • • A közgazdasági egyetem tanára vizsgáztatja a hallgatót: — Mit nevezünk improduktív tőkebefektetésnek? — Ha a saját lánytestvérünknek vásárolunk mozijegyet. • • • — És mondd, anyagilag hogy áll a vőlegényed? — Hát tudod — ha nem lenne adóssága, akkor semmije se lenne. • • • A személyzeti osztály vezetője érdeklődik: — Nos, hogyan vált be az új gépírónőnk? — Nagyon diszkrét teremtés. Amit éppen Ir, azt nem érti, és amit leirt, arra nem emlékszik. Névadó ünnepen az egyik vendég megkérdi a nagyon Ifjú szülőktől: — Mondjátok, miért szereltetek ilyen magas lábakat a gyermek ágyára? — Azért, hogy éjszaka meghalljuk, ha kiesik az ágybólI A feleség kikíséri a pályaudvarra Párizsba utazó férjét: — Nagyon kérlek, Emil, ne adj kl pénzt olyasmiért, amit itthon ingyen is megkaphatsz! A borissza természetéről ismert festőművész társaságba megy és alig két óra múlva búcsúzkodni kezd: — Szervusz Péter, szervusz Ilus, szervusz Éva, szervusz István ... — Mi az, márts elmész? — Dehogy! Csak ellenőrzöm, hogy felismerlek-e még benneteket! m m m A dédnagymama és dédnagypapa beszélgetnek: — Mondd, édes Ilonkám, megcsaltál te engem valaha? Az anyóka felsikolt: — Jézusmária! Siető léptekkel a padlásra tipeg, kinyit egy régi-régi szekrényt, amiből kihull — egy csontváz. Két papucsférj beszélget: — Húsz éve vagy nős? És mondd, soha nem gondoltál válásra? — Válásra? Nem! Csak gyilkosságra! HÁROM TÖRTÉNET A tejfeldolgozó üzemben a munkások, a ^ könnyebbség kedvéért, a fejükön hordják a raktárba a fabödönbe csomagolt vajat. Az egyikhez odalép az üzemvezető és meghívja az üzemi kirándulásra. A kérdezett keresetlen átkot szór a vezetőre és miközben dühös kézmozdulatot tesz, a bödön leesik a fejéről és a vaj szennyes zsiradékká változik. Most negyven koronát vonnak le havonta a fizetéséből. Tanulság: ne szidd a munkatársadat, ha vaj van a fejeden! — Állandóan tanulni és művelődni kell — mondta a vezető Ferinek. — Tanulj, hogy többre vidd az életben — mondta a vezető Józsinak. — Műveltség nélkül nem boldogulsz — mondta a vezető Sanyinak. Feri a szakirodalmat tanulmányozta, Józsi távúton elvégezte az ipari középiskolát, Sanyi pedig beiratkozott az egyetemre. Ma már Sanyi kész mérnök, Józsi mester, Feri pedig sokszoros újító és kiváló dolgozó. Csak a vezető maradt ugyanazon a helyen: továbbra is a vezetőjük. Amikor kinevezték a hóemberi funkcióba, még határozottabban támaszkodott a seprűre. Az északi szél nem tudta ledönteni. Az olvadás nem zavarta. Mosolyogva nézte az első hóvirágokat és később az ibolyákat. Még később a napraforgókat is. Rendületlenül állt a tűző napon és gúnyosan ftgyelte, hogy az emberek félmeztelenül rohantak a strandra és a babonára hajlamosak — őt látván — rémülten keresztet vetettek. Ö nyugodt maradt. Tudta, hogy semmi baja nem történhet... hiszen funkciója van1 RÉGI MAGYAR KÖZMONDASOK C Későre válik a tölgy, de annál tartósabb. ® Szegény kevélyt ördög is neveti. © Virágos cégért köt, aki mérget árul. ® Annak, aki éhes, a kenyérhéj is édes. © Ifjú feleségen, malmon mindig van igazítani való. Egy zöldségüzletbe naponta bemegy egy férfi, kér két kis uborkát, a fülébe dugfa és távozik. Az egyik napon az eladó közli, hogy az uborka kifogyott. A vevő ekkor két hagymát kér, a fülébe dugja és távozni akar, ám az eladó megdöbbenten kérdi: — Uram, miért dugja a hagymákat a fülébe? — Azért, mert nincs uborkájuk! — Na, csak gyere drágám, vagy te talán hiszel a Jézuskában? Az egyik brit gyarmaton a kormányzó villájának kertjében öt hölgy üldögél és teát szürcsöl. Hirtelen egy hatalmas orangután rohan be a kertbe, felkapja az egyik hölgyet és eltűnik vele a közeli erdőben. A kormányzó felesége felsóhajt: — Pont a Märy kellett neki? Csak tudnám, hogy mit zabál rajta?! — A feleségemnek viszek öt szál rózsát karácsonyra, de a tüskéket hagyja rajta, mert úgyis válni akarunk! — Régen láttalak. Mi újság, hogy vagy? — Szokás szerint: egyszer lent, egyszer fent... — Hol dolgozol? — Egy szállodában, mint liftboy. — Egy héttel ezelőtt ebben az üzletben vásároltam egy karosszéket és máris összetört! — Biztosan ráült valaki! o CQ o h< to O < o CQ O i< to © < O CQ O V— < to O < PÉTERFI GYULA fordítása AHOL AZ ASSZONY IS ÉRT A KÖZGAZDASÁGTANHOZ: — Látod, a Kovácsék ilzeme teljesítette a tervet, fik kaptak Jutalmatl A SZIÁMI MACSKA JEGYÉBEN „Az ágy fölé akasztott gyeplő elűzi a kísérteteket..." Ha egy ökölvívó a ringben üdvözli versenytársát, elveszti a mérkőzést". „Méhek eladása bajt hoz a házra". Ezek a mulatságos népi mondások kis töredékei Willand Hand kaliforniai egyetemi tanár több százezres gyűjteményének. Húszévi munkájának eredményeként most az amerikai babonák szótárán dolgozik. Ilyen babonás mondásokkal mindenütt találkozhat az ember, leginkább azonban a veszélyes foglalkozásúak — tengerészek, bányászok, hegymászók, vitorlamesterek körében. Sok babona Európából ered és évszázados hagyományként maradt fenn. Például a fütty tabuereje állítólag akkor keletkezett, amikor egy cigánypatkókovácsot a rómaiak megbíztak, hogy csináljon szögeket, amelyekkel Krisztust keresztre feszítették. Amíg a patkókovács dolgozott, az asszonyok egykedvűen fütyürésztek. Hand készülő gyűjteménye páratlan a maga nemében. A tudós két évtized alatt mintegy 400 ezer szólás-mondást jegyzett fel. öt-hét év múlva elkészül művével. A babonás mondások néprajzi vizsgálata azt mutatja, hogy e mondások többsége arra vonatkozik, mit kell, s mit nem szabad csinálni. A babonás emberek bizonyos mértékben hisznek a mágiában. Hand is tart otthonában egy sziámi macskát, mert valahol olvasta, hogy sziámi macska jelenléte megvédi a házat a tűzvésztől. Hand pedig nem szeretné, ha húszévi munkájának eredményei lángok martalékává válnának. (BALTIMORE SUN) A MÜLT OÁZISA Ha valaki Líbia és az EAK határán Dhaghbubba téved, évszázadokat utazik visszafelé a történelemben. Bár ez a sivatagi törpeoázis mindössze egy négyzetkilométer területű, s lakossága nem haladja meg az ötszáz főt, rendkívül sajátos. Itt érintetlenül maradt fenn az iszlám középkor társadalmi életformája. A férfilakosság a gyönyörű és gazdag mecsetben elvégzi reggeli imáját és azonnal munkához lát. Az első ötéves oktatási időszak határozottan vallási Jellegű. A muzulmán iskolákban a tanulók a földön ülnek és hallgatják a tanítót. Öramulasztásért ma ls verés jár. A fiatalok tanulmányaikat az egész Líbiában híres dhaghbubi iszlám egyetemen fejezik be. Nappal egy nővel sem találkozhatunk az oázisban. Csak napnyugta után pillanthatunk meg tetőtől talpig bebugyolált női alakokat. Az itteni férfiak kedvelt mondása, hogy az igazi asszonyt sohasem érintette a napsugár. Tehát a dhaghbubi nők osztályrésze a házi börtön. Sokan úgy vélik, azért állt meg itt az élet, azért lassú a fejlődés, mert a helyi éghajlati viszonyok elviselhetetlenek: a nappali kínzó forróságot az éjszakai sivatagi hideg váltja fel, a talaj szegény, földművelésre alkalmatlan, nagy a drágaság, mert minden árut messziről hoznak, nincs elég ivóvíz. E vallási központ egyébként érdekes történelmi múltra tekint vissza. Évszázadokkal ezelőtt rajta keresztül vezettek Mekkába a zarándokutak. A múlt század közepén azonban a vallási fanatizmusáról ismert Muhammed ibn Ali asz-Szenúszl, a Líbia területén húzódó szenuszita állam agg feje vetette meg itt a lábát. Ö alapította a hatalmas vallási központot. Szenúszi fanatizmusa ellenére reális ember volt, s olyan rendet vezetett be, hogy tanítványai kötelesek voltak hetente egyszer kőfaragó vagy pékszakmát tanulni. 1AL-ARABI1 A TENGER SZÜLÖTTJE Tahiti nevét különféleképpen fordítják le. A legelterjedtebb: „valami víz fölött lebegő". Tanhitl őslakói a szigetet Maui isten eredményes halászata után az óceán mélyéből kiemelkedő óriáshalnak tartották. Tayaraku vagy Tahlti-liti (Kis-Tahiti) alkotja az óriáshal fejét, a Tahiti-Nuin (NagyTahitin) levő Orofena hegy a hátát, a Punaauna-fok pedig a farkát. Valóban olyan ez a sziget a beláthatatlan víztengerben, mint hal az óceánban. Több mint hétezer kilométer választja el Tahitit nyugaton Ausztráliától, keleten pedig az amerikai földrésztől. Tahiti ma már nincs annyira elszigetelődve a világtól, mint évtizedekkel ezelőtt. Évente 17 ezer turista és kétszer annyi átutazó vendég fordul meg a szigeten. A 45 ezer lakosú szigetország lakosságának jelentős része Franciaországból került ide, s ma is szoros kapcsolatokat tart fenn az anyaországgal. A polinéziaiak éles eszű, gondolkodó emberek, de nem számítóak. Bátrak, fizikailag kitartóak, könnyen alkalmazkodnak a megváltozott helyzethez. Igen nagy tapasztalataik vannak a tengerhajózásban és tengeri felfedezésekben. Valaha úgy látszott, hogy a fehér civilizáció és következményei — ismeretlen betegségek, az alkohol és az embertelen viszonyok — kihalásra ítélik a tahitiakat. Nem így történt. Az ősi maori faj még egyszer bebizonyította életképességét. Részben keveredett a bevándoroltakkal, s így megőrizte utánozhatatlan nemzeti jellegét. (UNITAJ DISZKOBUSZ Möns belga kisváros arról nevezetes, hogy főterére menetrend szerint érkezik mozgó könyv- és hanglemeztár. A diszkobusz érkezését a lakosság rendszerint türelmetlenül várja, s hosszú sorok állnak előtte. A diszkobusz egyszerre négyezer szisztemizált hanglemezt szállít. Van itt dzsessz, irodalom, történelmi dokumentumok, oktatólemeznek (28 nyelvű lingvafon tanfolyam anyaga), klasszikus zene, továbbá eredeti hangfelvételek atombombarobbanásokról meg a londoni Big Ben óraütéséről. A diszkobusz a világ első vándor hanglemezkölcsönzője. Létesítésének ötlete a Belga Nemzeti Diszkotékában született meg, amelynek mintegy 150 ezer kliense van, köztük két és fél ezer tanító. (DAILY TELEGRAPH]