Új Szó, 1967. december (20. évfolyam, 331-359. szám)

1967-12-15 / 345. szám, péntek

Búcsú a régi szép időktől A. P. CSEHOV CSERESZNYÉSKERT CIMÜ LÍRAI KOMÉDIÁMNAK BEMUTATÓiA A csendes, beteges Csehov nem volt harcos, támadó szellem, ám ennek ellenére amikor íinom, halk szavai mögül megérezzük az emberért, a hazájáért és népéért aggódó orosz hazafi aggodalmát, konkrét térben és Időben elhangzott mondanivalójának kemény, s esetenként kíméletlen kicsengése van. És ez a Cseresznyéskertben, a nagy író legkiválóbb színpadi alkotásában sincs másképpen. Mert jóllehet Csehov ismételten bizonyltja: mint novellaíró és mint színpadi szerző is, „a legnagyobb mestere annak, hogy nem történik semmi, és, hogy ezzel nem irodalmi programot valósit meg, hanem életérzést fejez kl," (Szerb Antal), mégpedig a századvég orosz értelmiségi emberének életérzését. Am ugyanakkor az okokra ls rámutat: azért nem történik Itt semmi, mert „az életünk állóvíz, s köröttünk nemcsak a félelemre, szorongásra is lusta, tunya emberek feleslegesek", hanem felesleges a fennálló társadalom is, amely ezeket az embereket kitermelte, s felette, éppen úgy mint korcsszülöttei felett az idő már eljárt. Csehov hősei éppen ezért nem is lehetnek hősök, s ez már véleményem szerint magában a kor társadalmának éles bírálatát, sőt elítélését jelenti. De Csehov azt is tudja, hogy korának színháza nem lehet a kiagyalt történetek és a mesterkélt figurák színháza, ezért arra törekszik, mégpedig nagy sikerrel, hogy drámáiban, komédiáiban a valódi életet Írja meg. Ezért nincsen a Cseresznyéskertben szokványos drámai történet, nincsenek benne intrikák, s ahogyan azt Csehov maga megjegyezte, a darabban „egy lövés sem dördül el". A belső hangulat, az Impresszionista festő széles lágy ecsetjével egymás mellé rakott, szinte megfoghatatlan hangulat-színfoltok mozaikja alakítja ki a darab atmoszféráját, amelynek az emberek belsejében születő és elhaló érzések zűrzavara, ellentmondásossága adja meg az átütőerőt. Egy tipikusan századvégi nemesi fészek ékes dísze az ősi, pompás cseresznyés, amelyik talán még sohasem volt olyan szép, elbűvölő mint azon a nyáron, amikor a nemesi udvarházzal együtt dobra került. Ljubov Andrejevna Ranyevszkája, a birtok gazdája és fitestvére Leonyid Andrejevics Gajev, ezek a minden gyakorlati érzést nélkülöző, könnyelmű és gyenge akaratú emberek már rég elkótyavetyélték a birtokot, amelyet nemcsak adósság terhel, hanem a sok jelzálogkölcsön ls. Mindketten fantasztikus terveket szőnek, hogyan mentik meg a cseresznyéskertet, és közben könnyeik patakzanak. Ogy vélik, hogy a cseresznyéskert elvesztése a halálukat jelentené. Pedig nem. Amikor elérkezik az árverés napja bált rendeznek. Ranyevszkája már elhatározta, hogy visszatér Párizsba kitartott szeretőjéhez, Gajev pedig beköltözik a városba és bankhivatalnok lesz. Az ősi birtokot, Anna, a törvényes örökös, Ranyevszkája lánya sajnálja a legkevésbé. Anna és Petya Trofimov, ez az örökdiák, a moszkvai diákéletnek örülnek. Számukra Moszkva jelenti az új, igazi életet. A cseresznyés elvesztését egyedül Varja, Ranyevszkája fogadott lánya siratja meg, aki a birtokot kezelte, s az ősi cseresznyés elvesztésével kissé életének értelmét is veszni látja. A szép, rokonszenves, Jólelkű, de felületes és könnyelmű Ranyevszkája szerepét MARIA KRÁLOVlCOVÁ játssza s mindent elkövet, hogy a csehovi elképzelésnek eleget tegyen. A léhűtő és szószátyár, csendes szavú, de szertelen Leonyid" Andrejevics Gajevet CTIBOR FILClK jeleníti meg a tőle megszokott tökéllyel és fegyelmezettséggel. Gajevje valódi, vérbeli csehovi figura s úgy vélem, hfgy ez lehet számára a legnagyobb dicséret. Am nem kevésbé igényes színészi teljesítményt követelt meg Jermolov Alekszejevics Lopahln érdekes és ellentmondásos alakja. Lopahin, a Gajevék egykori jobbágyának fia, aki gazdája lesz az ősi birtoknak, szívből sajnálja Ranyevszkáját és Gajevet, a cseresznyés kiirtásával azonban egy napot sem vár ki. Nem ls várhat, mert ő az egész társaságban az egyetlen, aki egy pillanatig sem tud tétlenkedni, ö már az új idők embere, a jól spekuláló, szorgalmas és tehetséges kupec a sikeres vállalkozó, aki mindig nagyon siet. Siet, mintha tudná, hogy történelmi szerepe rövid lesz és csak átmeneti. Ezt a sárga félcipőben, fehér mellényben hadonászó Lopahint alakította KAROL MACHATA nagy természetességgel. Megdöbbentő volt íélszegségében és konok lemondásában, amikor Varjától (EMA POLÁKOVÁ Játszotta) búcsúzott. Nem kérhette meg Varja kezét, nem vehette el feleségül, tisztában volt azzal, hogy ezzel a házassággal keze meg lenne kötve s nem irthatná ki a cseresznyést, nem parcellázhatná fel a birtokot, mert Varja lenne az élő akadály. A félszeg Petya Trofimov, a harminchoz közeledő egyetemista, akit forradalmi nézeteiért, (de csak nézeteiért!) száműzetésből száműzetésbe küld a cári rendőrség, a darab ügyetlen holnapba mutató hő$<3. A cseresznyés kiirtásában" a régi világ végét látja és Annával Moszkvába indul, hogy találkozzék a szebb jövővel. Már hallja a lépteit is, de nem tartja szerencsétlenségnek, ha érkezését nem éri meg. „Majd megérik másoki", kiált fel Pétya. Ezt a lelkes fantasztát, lényegében mulya mihasznát IVAN MISTRlK jelenítette meg jól, s Bozsidara TURZONOVOVÄ Annája méltó partnerének bizonyult. Tipikus pomescsik figura volt KAROL SKOVAY SzimeonovPiscsinje, de meggyőzött Jása a fiatal jellemtelen lakáj szerepében A. MRVECKA is. És meglepően újszerű volt MARTIN GREGOR alakítása ... Végül pedig még annyit, hogy az egész előadás alatt az volt a néző érzése, hogy J. BUDSKÍ rendező valahol a színpad mögött helyezte el azt a láthatatlan csehovi hangfogót, amely mélabúra halkította le a szenvedélyes érzéseket. Ez a mélabú, ez a bánat azonban semmiképpen sem hasonlítható össze Kafka, Joyce és Proust hőseinek szorongásával, úgy ahogyan nem azonos a cseresznyés volt urainak értelmetlen élete, Becket és Jonesco alakjainak, legtöbbször öncélú, egzisztencialista értelmetlenséget valló hitével, mivel a cseresznyés pusztulását túlélő emberek életének értelmetlensége az akkori orosz társadalom talajából fakadt. Ezek az emberek Gorkij szerint „önzők voltak, mint a gyerekek, és rokkantak, mint az aggastyánok, elkéstek idejében meghalni.. .1 Kegyetlen ez a megállapítás, amit Csehov a Cseresznyéskertben sajátosan és hangfogóval fejezett ki. BARSI IMRE JOGI TANÁCSADÓ UJ TÖRVÉNY a közigazgatási eljárásról AZ ELJÁRÁS RÉSZTVEVŐI ÉS A KÉPVISELET. A közigazgatási eljárás közvetlen résztvevőjének számit mindenki, akinek jogát vagy érdekeit, illetve kötelességeit a döntés érintheti. Amíg az ellenkezője be nem bizonyosodik, az eljárás résztvevőjének kell tekinteni azt is, aki azt állítja, hogy a döntés jogait vagy érdekelt közvetlenül érinti. Az olyan résztvevőt, aki nem tud önállóan eljárni (pl. fiatalkorú, vagy elmebeteg) törvényes képviselője [szülő, gyám) képviseli. Ha nem lenne törvényes képviselője, a közigazgatási szerv gondnokot rendel kl számára. A közigazgatási szerv gondnokot rendel ki az eljárás olyan résztvevőjének is, akinek ismert külföldi címére nem sikerült az írásbeli küldeményt kikézbesíteni és nem nevezett meg képviselőt. Az új törvény egyértelműen kimondja, hogy az eljárás résztvevői, törvényes képviselői vagy gondnokai — jogosultak írásbeli meghatalmazással képviseletükkel ügyvédet vagy más meghatalmazottat megbízni. Az önkéntes társadalmi szervezet dolgozója (FSZM, Vöröskereszt stb.) megbízás alapján képviselheti a szervezet tagját. AZ ELJÄRÄS LEFOLYTATÁSA. Az eljárás valamelyik résztvevő kérelmére vagy hivatalból kezdődik. A beadványt írásban vagy szóban — jegyzőkönyvbe foglalva — lehet beterjeszteni. A beadványt annak tartalma szerint kell elbírálni. A közigazgatási szerv a helytelenül hozzá címzett beadványt hivatalból eljuttatja az illetékes közigazgatási szervhez. Szóbeli tárgyalásra csak akkor kerül sor, ha azt külön jogszabály előírja, vagy ha azt az ügy természete megkívánja. Az Ilyen szóbeli tárgyalások — ha a törvény másként nem rendelkezik — nem nyilvánosak. A szóbeli tárgyalásról Jegyzőkönyvet kell készíteni, amelynek tartalmaznia kell az idő, a hely, a megjelentek megjelölésén kívül a tárgyalás lényegét, főként a résztvevők nyilatkozatait és a lefolytatott bizonyítást. A megjelentek a jegyzőkönyvet aláírják. A jegyzőkönyv aláírásának megtagadását és az ellene emelt kifogásokat fel kell jegyezni. Az eljárás résztvevői és képviselőik betekinthetnek az ügy irataiba [kivéve a szavazásról felvett jegyzőkönyvet) és arról Jegyzeteket készíthetnek. A fontosabb Irományokat a résztvevők saját kezébe kell kikézbeslteni. — Ha a címzett figyelmeztetés ellenére ls megtagadná a kézbesített Irat átvételét, azt az átvétel megtagadásának időpontjával kézbesítettnek kell tekinteni. A határidőkre vonatkozóan általában azonos előírások érvényesek, mint a bírósági eljárásban. Valamilyen határidő elmulasztását igazolható ok alapján a közigazgatási hatóság a résztvevő kérelmére koncedálhatja, ha azt az illető az akadály megszűnte után 15 napon belül, de legkésőbb egy éven belül kéri. A közigazgatási eljárást a hiányosságok pótlására vagy a résztvevők kérelmére félbe lehet szakítani, és be lehet szüntetni, ha a résztvevő Indítványát visszavonta és ezzel egyetértenek a többi résztvevők is, vagy ha a hivatalból megindított eljárás oka megszűnt. A közigazgatási szerv eljárási költségeit maga viseli, a résztvevők szintén maguk viselik felmerült költségeiket. A résztvevőket, tanúkat és szakértőket kötelezni lehet az általuk lelróható módon okozott költségek megtérítésére. A tanúk kész kiadásait és elesett keresetét a közigazgatási szerv téríti meg. A DÖNTÉSHEZ SZÜKSÉGES TÉNYÁLLÁS MEGÁLLAPÍTÁSA. A közigazgatási szerv köteles pontosan megállapítani a teljes tényállást. — Figyelembe veszi a felek álláspontját, beadványait. A résztvevők indítványait meghaladóan is bizonyítást foganatosíthat tanúkkal, szakértőkkel, okiratokkal, helyi szemlével, becsületbeli nyilatkozattal. A közigazgatási szervek az eredményes eljárás érdekében Idézéseket adhatnak ki. A meg nem jelent tanukat a közbiztonsági szervek útján elővezettethetik. A közigazgatási szervek még az eljárás befejezése előtt a legszükségesebb mértékben kötelezhetik a résztvevőket, hogy valamit végezzenek, vagy valamitől tartózkodjanak, illetve valamit eltűrjenek. Továbbá et rendelheti az olyan dolgok betétjét, amelyekre a bizonyításnál szükség van, vagy amelyeket használatlanná kell tenni, illetve meg kell semmisíteni. Az ilyen előzetes intézkedés ellen beadott fellebbezésnek nincs halasztó hatálya. Dr. FÖLDES JÓZSEF 17. Egy fogolytábor újjáled Csak egy nyílegyenes vasútvonal szelte át a hatalmas erdős vidéket. A magasból nézve csupasz fatörzsként hatott, amelynek egyetlen kis ága a rengetegbe veszett. Aki a vasútvonal egyetlen elágazásán, a rozsdás sínek és korhadt talpfák mentén felfedezőútra indult, különös képet láthatott. A sínek egy őrtornyos drótkerítéshez vezettek. Az idő foga alaposan kikezdte az őrtornyot meg a fabarakkokat. Valaha hadifoglyok, volt hitlerista tisztek, többnyire SS-tisztek laktak itt. A fakitermelésben dolgoztak, és szerencséseknek tarthatták magukat, hogy így megúszták a háborút. A hadifoglyokat már régen hazaengedték, a tábort használaton kívül helyezték és sorsára hagyták Am egy szép napon motoros járgány hajtott a volt tábor területére, építőanyaggal megrakott vagonnal, öt overallos férfi ugrott ki a kocsiból, és sebtiben munkához látott. Terepszemlét tartottak, aztán nekiláttak az omladozó épületek csinosításának, tatarozásának. Kicserélték és zöldre festették a tetőket. Aztán az őrtornyok kerültek sorra, majd a tábor területén kigyomlálták az elburjánzott gazt. öt napig serénykedtek, s ez alatt az öt nap alatt külsőleg a felismerhetetlenségig megváltozott az elhagyott tábor és környéke. Kívülálló megfigyelők különösnek tarthatták az egészet. Mire jó a volt fogolytábor rendbehozása? És ez a rohammunka? Komoly munkát így nem szoktak végezni! Találgatásokra adhatott okot az ls, hogy néhány nap múlva egy tolató mozdony hajtott be a tábor területére. Négy kisebb fajta vasládát rakott le. Egy ismeretlen férfi négy sekély gödröt ásott, beléjük helyezte a vasládákat, majd vékony földréteget szórt rájuk. Aztán eltávozott. Azok, akik átélték a háborús időket, jól tudják, milyen álcázási módszereket használt a szovjet tüzérség. Faágyúkat állítottak fel erdei tisztásokon, úgy, hogy a náci felderítőgépek jól lássák. Az ellenséges tüzérség összpontosított támadása után a felderítők a szovjet ütegek megsemmisítését jelentették, de a nácik legnagyobb meglepetésére a távolabb felállított igazi szovjet lövegek a sötétség beálltával pusztító tüzet nyitottak a mit sem sejtő fasiszta ellenségre. Ezt az álcázási módszert — például hamis repülőterek, ágyúk létesítését, felállítását sok helyütt és különféleképpen variálva megismételték. Valami ilyesmi történt az elhagyott fogolytáborban is. A düledező, korhadt fabarakkokat egy kicsit megkozmetikázták. Gazdasági épületeket emeltek úgy, hogy minden téren védelmi Jellegű létesítményekre emlékeztessenek. Rendbehozták a vasúti vágányt, s az álcázott rádióelektronikus berendezések és különleges beszerelt készülékek szükség esetén jelzéseket adnak le, rádióhullámokat bocsátanak kl, amelyeket bizonyára rögzíteni fognak azok, akiknek erre nagyon nagy szükségük van. Szóval minden úgy festett, mint a valóságban szokott lenni, azzal a különbséggel, hogy itt nem folyt semmilyen építkezés. Amerikai kémbolygók rendszeresen körülrepülik a Földet. Különösen a szovjetország területe érdekli felbocsátóikat. A kémbolygókat a legbonyolultabb berendezéssel látták el, hogy hatalmas, szupererős fotokameráikkal a föld felszínén észlelt legjelentéktelenebb építkezéseket ls megörökítsék. A volt fogolytábor éppen abban a négyzetben terült el, ahol a Remény nevében Pavel által a kémközpontnak továbbított rádiótávirat szerint fontos stratégiai létesítményt észleltek. A rádiótávirat elküldése után a gondosan álcázott tábor a vasúti elágazással együtt most már nemcsak a kozmikus kémkedés szempontjából volt érdekes Feltételezhető volt, hogy a kémközpont nem hagyja figyelmen kívül Remény közlését, utánanéz és leellenőrzi. Ugyanis bármilyen tökéletesek a kémbolygók, bármennyire is a legkorszerűbb technika vívmányai, azért az emberi szem sok esetben biztosabb. Ezért akart találkozni Antikvárius Kokával, és kérte őt, tegyen hosszabb utazást. Ellátta őt szarukeretes szemüvegbe szerelt mikrofényképezőgéppel. Koka nem várt ilyen megbízatást, azt hitte, Borkov további megfigyeléséről lesz sző. Meg is mondta a főnöknek, aki erre azt válaszolta, hogy Borkovval majd később nagyon komolyan foglalkoznak, most azonban utaznia kell, ez a legfontosabb. Koka rövid és egyszerű utasítást kapott. Antikvárius lerajzolta neki a vasútvonalat, s megjelölt két állomást, amelyek között balra elágazott a vasút. Koka lehetőleg olyan vonatot válaszszon, hogy nappal fényképezhessen. Antikvárius előrelátta a nehézségeket! a távolsági vonatok nem állnak meg az állomásokon, az ablaküvegen keresztül pedig nehéz fényképezni, még akkor is, ha nem fagytak be az ablakok. Szóval Koka leleményességére bízza a feladat megoldását. Koka megtanulta a mikrofényképezőgép kezelését, azután december 15-én elutazott keletre. Délelőtt 11 órakor haladt át a vonat a kérdéses szakaszon. Az ablakot vastag jégpáncél borította, így hát Koka kiment a kocsi peronjára és húsz percig állt a dermesztő hidegben, hogy el ne tévessze az elágazást. Az étkezőből kijövő utasok élcelődtek is vele, hogy csak nem akar kiugrani ebben a fagyos időben, isten háta mögött, elhagyatva. Koka lelke mélyén átkozta főnökét, hogy ilyen ostobaság jutott eszébe. Ám nemhiába volt a szerencse fia. Idejében kinyitotta az ajtót és észrevette az elágazást. Három felvételt készített, aztán december 22-én végrehajtott megbízatással és heves náthával visszatért Moszkvába. Antikvárius elvette tőle a szemüveget, megköszönte közreműködését, közölte vele, hogy gyors egymásutánban még egyszer találkozniuk kell, aztán hoszszú ideig nem láthatják egymást, csak Kndraton keresztül lesznek kapcsolatban. Következik: 18. BRÜSSZEL ARNYA 1967.