Új Szó, 1967. november ( 20. évfolyam, 301-330. szám)

1967-11-10 / 310. szám, péntek

Barna tanító és diákjai Ján Södel, a Leleszi Kilencéves Alapiskola igazgatója dolgozószobájában iskolájuk problémáiról beszélgetünk. Van bőven: a régi épület ma már nem felel meg a követelményeknek, sok a gyerek, kevés a tanterem. Az új iskolaépület terve ugyan elkészült, de felépítésének határidejét még pontosan nem határozták meg ... — Ki tudja meddig, több műszakban folyik az oktatás — sóhajt fel az igazgató. — Mindehhez még egy sajátos probléma társul: a cigánygyerekek tanításának kérdése. Leleszen közel ötszáz, átlagosan öt-hat gyermekes cigánycsalád él. Az utóbbi években az iskolalátogatást Illetően egyre rosszabbodott a helyzet. Naponta húsz—harminc cigánygyerek hiányzott az oktatásról. Azonkívül a tanulásban sem tudtak lépést tartani a többiekkel. A megoldás két útja állt az iskola vezetősége előtt: a többi gyerekek rovására biztosítani a cigánygyerekek átlagot is nehezen megközelítő tanulmányi előmenetelét, vagy az elmaradt cigénygyerekok részére külön oktatást szervezni. A leleszi iskola tantestülete az utóbbi megoldást választotta. A Trebisovi Járási Nemzeti Bizottság iskolaügyi szakosztálya is indokoltnak és helyesnek találta ezt a kezdeményezést és hozzájárult megvalósításához. így nyílt meg Leleszen az 1966/67-es tanévben a cigánygyerekek részére egy úgynevezett kisegítő osztály. Igen ám, de ki, hol és hogyan tanítsa az I—V. osztályos eltérő szellemi képességgel rendelkező cigánygyerekeket? A helyzet ügy alakult, hogy Bajusz Barna, a leleszi iskola tantestületének egyik fiatal tagja önként vállalta ezt a feladatot. Megkapta a 24 cigánygyerek névsorát azzal, hogy délutánonként az első évfolyam tanterve szerint, a kijelölt kis tanteremben kezdje meg a tanítást. Elérkezett a tanév kezdete. Az első nap délutánján öt gyerek jelentkezett. Maszatosan, hónuk alatt megkezdett piros dinnyével érkeztek az iskolába. Nagy nehezen elárulták, a helyi szövetkezet földjéről „mezgerélték" ... Bajusz tanító nem csüggedt el, számolt a kezdeti nehézségekkel. Kérte az iskola vezetőségét, hogy délelőtt taníthassa a gyerekeket. Így nem lesz módjukban reggeltől délig a határban csatangolni. Javaslatát elfogadták. Közben Bajusz elvtárs többször járt a cigánytelepen, beszélgetett a gyerekek szüleivel. Néhány nap múlva már népesebb volt a kisegítő osztály, de hónapokig tartott míg nehezen barátság kovácsolódott a tanító és a gyerekük között. Bajusz Barna végül is megtalálta a módot, hogyan kösse le tanítványai érdeklődését. Igaz, egy-egy órán többször is változtatnia kellett a témát. Kiérezte, mikor mi érdekli legjobban a gyerekeket, a kirándulás, az olvasás, vagy az éneklés... r A szabadban iskolában A cigánygyerekek szívesen énekelnek, szeretik a zenét. Ezt a tanító ls hamar felismerte. Tangóharmonikája, türelme és gyermekszeretete megtörte a jeget. Ma már azok is járnak iskolába, akik soha sem akartak. A szülők pedig személyesen jönnek bejelenteni, ha a gyermekük, valamilyen komolyabb oknál fogva mulaszt. A gyerekek ingyenes étkeztetésben részesülnek, tiszta asztalnál, evőeszközzel esznek. Rendezett sorokban távoznak az iskolából. A leglényegesebb kérdés tehát megoldódott: a cigánygyerekek is rendszeresen látogatják az iskolát. Ma már a szülők is szorgalmazzák az iskolalátogatást, ám — ahogy ők mondják — csak „Barna tanító" osztályába hajlandók járatni a gyerekeiket... Az iskola igazgatójától tudjuk, hogy amikor Bajusz Barna elvtárs háromnapos konzultációra a nyitrai főiskolába ment és ezalatt kollégája helyettesítette, a kisegítő osztály nebulói már az első napon, a második óráról hazaszöktek. Reggel, még a tanítás kezdete előtt meglátogattuk a kisegítő osztályt. Tiszta, fényes gyermekhang szűrődött ki az iskola udvarára. André Katalin énekelt: „Késő bánat, most már utánam a vízözön . .Több társával sikerrel fellépett az idei május elsejei kultúrműsorban is. — Nagyon szeretnek énekelni — jegyzi meg a tanító. — Én kísérem őket harmonikán, a kis Balog Berti pedig hegedűn ... Tulajdonképpen a zene segítségével sikerült hozzájuk férkőznöm. Ez érdekli őket a legjobban ... Megszólal a csengő, belépünk az osztályba. Ketten hiányoznak. A bőbeszédű Ádi Sanyi bejelenti, miért maradt távol két társa. Bajusz tanító leülteti a gyerekeket és ismerteti, a mai napon énekkel, olvasással és környezetismerettel foglalkoznak. Kezdődik az énekóra, közösen énekelnek, a tanító hangszerén kíséri őket, majd így szól; — Aki közületek valami jót tett, az ma szólót énekel... Ádi Sanyi jelentkezik elsőnek. — Tanító elvtárs, tegnap délután találkoztam egy idős nénivel, csomagot cipelt, segítettem neki... — Helyes Sanyi, kijöhetsz a táblához. — Tanító elvtárs — jelentkezik a bogárszemű Horvát Marika — mi is segítettünk Adi Alicével egy bácsinak .. . kaptunk is két almát... Mindhárom gyerek szólót énekelt zene-kísérettel. Nagy örömük volt, hogy szerepelhettek. Az ezt követő olvasás is jól ment. A környezetismeretre kint, a kiserdő szélén került sor. A gyerekek figyelemmel hallgatták tanítójuk magyarázatát, szépen válaszolgattak kérdéseire. Ezt követően Bajusz elvtárs jódarab szalonnát húzott nyársra s a gyerekek dalolása közepette megsütötte, majd szétosztotta közöttük . .. KULIK GELLERT i Vi i gye máshová 19B7. XI. 10. Betértem a bratislavai Duna utcai expressz vegytisztítóba, ahol — ha hinni lehet az ölés reklámbetűknek — huszonnégy óra alatt kitisztítják a piszkos, foltos ruhát. Természetesen illő áron. Délután fél kettő lehetett, s ezt csak azért jegyzem meg, mert hozzátartozik a történethez. Miután rám került a sor, nadrágom jóhiszeműen szétterítettem a pulton. — Ma nem vesszük átl — vert le a lábamról a vegyitisztító alkalmazottja. — Miért?? — Mert mi csak huszonnégy órás szállítási időre dolgozunk. — Kérem, persze, asszonyom. Vegye csak nyugodtan át. Megfizetem, akármibe kerül is — nyugtattam meg, mert azt gondoltam, hogy szegény csavargónak néz. A hölgy hajthatatlan maradt. — Csak holnap reggel vehetem át... — Nyugodtan átveheti — próbáltam más belátásra bírni. Legfeljebb csak holnapután jövök érte... — Nem lehet, jöjjön holnap reggeli — kiáltotta dühösen, hogy azt hittem, nyomban lenyel. Le nem nyelt. Közben eszembe jutott, milyen arcot vágna az én főnököm, ha én holnap is elillannék a munkahelyemről. Könyörgésre fogtam a dolgot, hogy itthagyom a nadrágot, és írja be holnap reggel, vagy amikor akarja. Még mielőtt tovább kérlelhettem volna, letorkolt: — Nem ért maga, jóember — vágta hozzám, és a szeméből kiolvastam, hogy ezt gondolja: ennél sincs minden rendben. Aztán sajnálkozva, szinte anyai szeretettel fordult hozzám. — De azért ajánlhatok valamit, ha komolyan gondolja. A Csehszlovák Hadsereg utcán is van egy huszonnégyórás tisztító. Vigye oda ... Nem értem én ezt, amikor az a „divat", hogy minden üzlet szinte „hajszolja" a nagyobb forgalmat, itt pedig ...?! Vagy a „konkurrens" üzletnek dolgoznának titokban? PALÁGYI LAJOS Ä divat nemcsak a nők ügye A csinos, ízléses öltözködés és a tetszeni vágyás nem csupán a gyengébb nem kiváltságos joga. A férfiak is adnak külsejükre, Sckan érdeklödnek a divat iránt és szívesen alkalmazkodnak szeszélyeihez. A prágai Divatcsarnok és a Darex dolgozóihoz ezúttal a férfiak kedvéért fordultunk. Megkérdeztük tőlük: • MI JELLEMZI Az IDEI FÉRFI KONFEKCIŰ-DIVATOT? — Az öltönyök enyhén az alakhoz simulnak. A derék feljebb csúszott és ehhez alkalmazkodnak a zsebek, valamint a gombolás is, mely magasabb az eddiginél. A zakók válla szögletes, hátukat pedig berakás, vagy pánt (dragónj díszíti. A magasan felhasított „slicc" a középen vagy mindkét oldalon fiatalos külsőt kölcsönöz és emeli az összbenyomást. A magasan gombolt mellényt és a szűk testhez álló, manzsetta nélküli nadrágot még mindig sokan kedvelik. A télikabátok egyenes vonalúak, vagy enyhén a testhez simulva alul kiszélesednek. Míg gallérjuk és kihajtójuk középnagyságú, különböző formájú rávarrott zsebeik „megnőttek". Elmaradhatatlan díszük a zakókkal kapcsolatban már említett, magasan felhasított „slicc". Noha a kabátok ujja általában véve bevarrott, a sportkabátok továbbra is ragián szabásúak és élénkebb színű, mintás szövetből készülnek. A kabátok és köpenyek könynyebb anyagból, pl. gyapot és poliesztér keverékéből is láthatók lesznek a piacon. Az ezekhez hordott inolitán betét a hideg ellen is jól véd. Az idei tél újdonsága sz úgynevezett Napoleon-kabát, mely nevét a katonaköpenyre emlékeztető, háromnegyedes, magas állógallérjától kapta. A további újdonság a Radka anyagból készült egysoros, molitán-betétes autóköpeny. Hossza hétnyolcados, öve fémcsattal záródik. A prágai Divatcsarnok ezekkel az újdonságokkal még nem monta ki az utolsó szót. Ezért árusítja az idén először a híres „Whipcord" anyagból készült klasszikus kabátokat. • MILYEN EZ AZ ANYAG? — A Whipcord a Vlnéna üzem terméke. Az átlókban kötött reliefminták a legkülönbözőbb pasztellszínekben gyártott anyagban előnyösen érvényesülnek. De ha már erről van szó, tegyünk említést a többi, az idén már kapható érdekes anyagról is. Pl. a Fezko üzem gyártmánya a sűrű szövésű, szürke Nurim és a Gordon nevű fekete kabátszövet. Mindkettő nagy sikert aratott Montrealban. A Honara és a Horatia, sőt a Riana is a külföldi divatszövetek továbbfejlesztett másai, melyek nem egy eredeti ötletre késztetik a szabókat. A Ratinének nevezett anyagból mindössze 100 m kerül a piacra és először a karácsonyi vásáron találkozunk majd vele. OLVASÓNK ÍRJA • MILYEN FEHÉRNEMŰ VÁRJA A FÉRFIAKAT? — A férfi ingek, a Jitex és a Tosta üzemek gyártmányai,-szilonból készülnek. Az ünnepre vagy estére hordott fehér ingeken kívül hétköznapi viseletre igen praktikusak a színes ingek. A csinos hazai gyártmányokon kívül egy részüket az NDK-ból és Ausztriából hozzák be. Már most nagy érdeklődés előzi meg a sportingeket. A kihajtott nyakú ingek vagy az ingblúzok kényelmes viselet s ezért állandóan nagy irántuk a kereslet. A Sumavan üzem meglepetése az aprómintás, jóminőségű puplínból készített pizsama. A Hedva üzemé pedig a poliesztérből és trevlrából gyártott divatos nyakkendő és az ugyanebből az anyagból előállított sál. Nincs is talán olyan feleség, aki képes volna ellenállni ezeknek a mutatós, és hasznos ajándékoknak. • A FÉRFIAK KÖRÉBEN IS BEVÁLT VISELET A KÖTÖTT HOLMI. MILYEN PULÓVEREKET VÁSÁROLHATNAK MAJD? — Pulóverekben a jövőben sem lesz hiány. A Modeta és a Jitex gyártmányaikkal bőségesen gondoskodnak a kereslet fedezéséről. Nagyon divatosak az idén is a magas, visszahajtható, illetve legöngyölt nyakú könynyű polóverek és az ingszabású, kötött mellények, amelyek külföldről behozott anyagból vagy fonalból készülnek. Emellett a vastag pamutból előállított, klasszikus kivágású színes sportpulóverekben sem lesz hiány. Kötésük sima, de gyakran találkozunk a mostanában oly divatos durva kötésű, lyukacsos mintákkal is. • IGAZ-E, HOGY A HEGYES ORRÜ FÉRFICIPÖK SEM DIVATOSAK MÁR? — Igaz. A kézzel varrott férficipők orra gömbölyű vagy szögletes. Főleg borjúboxból és velourból készülnek. Érdekesek és különösen a téli idényre praktikusak a magasszárú, fekete, olajzöld vagy barna velour-cipők, melyek igen jutányosán lesznek kaphatók. És miután a csizma nemcsak a nők divatja, üzemeink a férfiakról sem feledkeztek meg. A sima marhabox e célra igen alkalmas. A Divatcsarnokban és a Darexben a már említett cipőkön kívül más cipőkben i« gazdag választék várja a kényes izlésű férfiakat. KARDOS MÁRTA A segítség és megértés jó példája A bodrogközi magyar lakosok kissé idegenkednek — teljesen alaptalanul — a michalovcei kórháztól. Ez a bizalmatlanság bennem is megvolt. Amikor a mentőkocsival Michalovce felé robogtunk — balesetem súlyosságáról fogalmam sem lévén —, azt szerettem volna, ha nem ide, hanem Kosicére vitt volna. De nem bántam meg, hiszen a michalovcei kórházban a beteggel való bánásmód oly egyedülálló, hogy sok kórház követhetné példáját. A sebészeti osztály nagyszerű kollektívája élén JOZEF KUKURA sebészfóorvos áll. Az az őszinte kedvesség, amelyben Kukura főorvos részesített már a találkozás első pillanataiban, oly megnyugvást jelentett és reményt nyújtott számomra, hogy felért fél gyógyulással. Erre a reménykeltésre beteg társaimmal együtt az öthetes kezelés alatt igen nagy szükségünk volt, de napról napra megkaptuk — orvostól, nővértől egyaránt. A kiváló orvosi gyógykezelésen kívül szeretetet, megértést és megbecsülést is kaptunk. Ogy éltünk ott, mint egy nagy család: orvosok, nővérek, betegek — szlovákok és magyarok — a legnagyobb egyetértésben. Kukura főorvosnak mindig és mindenki számára volt ideje egy-két reménytkeltő szóra. Rendkívül jóleső érzés volt hallani, amikor az egyszerű magyar bácsikákat és nénikéket magyarul nyugtatta meg beteg hozzátartozóikat illetően. Megtanult magyarul, hogy megértse magyar ajkú pácienseit. Betegeiről szinte mindent tudott. Amikor megtudta, hogy a CSEMADOK trebiSovi járási elnöke vagyok, megkért: magyarázzam meg neki, mi a CSEMADOK. A michalovcei kórházban számtalan jó példa bizonyította azt is, hogy a zemplíni szlovák emberek milyen rendkívüli testvéri megértést tanúsítanak a magyarokkal szemben. Ez újból megerősítette bennem azt a hitet, hogy ez a köztársaság a mi igazi, közös hazánk, hogy egymásra vagyunk utalva, s megértés, egymás segítése és megbecsülése nélkül nem élhetünk. MAG GYULA, Bély