Új Szó, 1967. november ( 20. évfolyam, 301-330. szám)

1967-11-09 / 309. szám, csütörtök

« N EVELŐK FÓR UM A Közösségi embert neveljünk! BEVEZETŐKÉNT hadd Idéz­zük Makarenkót: „Nevelésünk feladata lényegében abban fill, hogy közösségi embert nevel­Jünkl". Tisztán kell látni: a kö­zösségi nevelés nem egyik te­rülete a nevelésnek — dinami­kus kölcsönhatásban van a ne­velés egészét, egységét biztosí­tó különféle nevelési kompo­nensekkel. A közösségi nevelés feladatainak megoldása nélkül nem lehet sző a többi nevelési folyamat tökéletes megoldásá­ról sem. Nagyon nehéz — a sző neme­sebb értelmezésében — ember­ré válni, illetve annak marad­ni! Tudjuk, hogy az önzés, a su­nyiság, irigység, lenézés, fe­gyelmezetlenség, hanyagság stb. nem méltó az emberhez. S még­is hányunknak van ilyen tulaj­donsága. Pedig létrejöttük, megszilárdulásuk, jellembeli tu­lajdonsággá válásuk rajtunk múlik: szülőkön, pedagóguso­kon, felnőtteken. A megoldás a laikus számá­ra egyszerűnek tűnik: meg kell szüntetni a közönyt, az érdek­telenséget, az önzést, a hanyag­ságot stb., illetve akadályozzuk meg ezek kialakulását. Ez így, elvben igaz, gyakorlati megva­lósítása azonban nagyon nehéz. A közösségi ember kialakítása hosszadalmas folyamat, s min­den esetben az iskolán, a peda­góguson, s nem utolsósorban a szülőkön múlik, sikerül-e a gyermekben létrehozni a kö­zösségi szellemet. Nem vélet­lenül emlegetjük a pedagógus és a szülő felelősségét egy­aránt, hiszen amellett, hogy el­sősorban az iskola hivatott el­végezni a kollektív ember ne­velését, a szülő nagymértékben fékezheti, ronthatja vagy előse­gítheti a pedagógus munkáját. SOKAT VITÁZHATNÁNK ar­ról, hogy a közösségi nevelés elveit hol kell, Illetve hol lehet a gyakorlatban megvalósítani: a tanítási órán vagy az Iskolán kívüli nevelésben. Mi amellett, hogy nem tagadjuk a tanítási óra adta lehetőségeket, Inkább az Iskolán kívüli munkát tart­juk megfelelőbbnek. A közösségi érzés, a kollek­tív szellem kialakulásához két­ségkívül a tevékenység (első­sorban a munkatevékenység! biztosítja a legjobb feltételeket. A nevelés természetesen ezen a területen is fokozatos. Kis­gyermek korban, sőt még óvo­dás korban sem beszélhetünk közösségről. Az ilyen korú gyer­mekeknél, ha meg ls figyelhe­tünk bizonyos csoportosulási tendenciát, hiányzanak a kö­zösség legfontosabb ismérvei: a közös cél, a közös feladat. Még az első osztályban is laza szá­lak kötik őket egymáshoz, nem tudnak közös életet élni. De a közösségi élet felé vezető úton már ebben az Időszakban meg lehet tenni az első lépéseket. A gyermek természetszerűleg Intenziven tevékenykedik, Ját­szik már az Iskolás kor előtt ls. A nevelő kihasználva a gyer­mek Ilyen irányú hajlamalt — amint erre megvannak a lehe­tőségek —, szorgalmazza a kol­lektív Jellegű játékokat. A szü­lőnek ugyanezt kell tennie. Helytelenül cselekszik az, aki félve a barátok, a Játszótársak esetleges rossz hatásától, elszi­geteli gyermekét, egyedüli Ját­szásra kényszeríti. Márpedig a társakat a játékszerek tömegé­vel sem lehet pótolni. A közösségre nevelés egyik leghatékonyabb eszköze a mun­kára nevelés. Ugyanis a közös életnek a munka ad értelmet. Az Iskola egyrészt ilyen céllal szervezi a politechnikai okta­tást, a különféle brigádokat, az iskola, az osztály érdekében végzett különböző munkákat. A SZÜLŐ IS SOKAT TEHET e téren. Kisgyermek kortól kezdve számtalan lehetőség adódik a munka megszeretteté­sére, értékének felismerésére, az egyénnek a többi családtag érdekében kifejtett munkája je­lentőségének érzékeltetésére. Gondolunk Itt az önkiszolgá­lásra való szoktatásra, korhoz, gyermekhez mért apró felada­tok (portörlés, virágok gondo­zása, segítés a ház körül) el­végzésére. Minden gyermek — ha erre megfelelő módon kérik, utasítják — örömmel viszi any­jának a papucsot, apjának az újságot, egy pohár vizet stb. Ne fosszuk meg ettől az öröm­től. Iskolás korban már komo­lyabb, nehezebb feladatokat ls kaphat. A többgyermekes csa­ládban lehetőség van a munka­megosztásra is. Így már itt, a család keretei között kidombo­rodhat, jelentőséget kaphat az egymásra utaltság, az összetar­tás, a másik munkájának meg­becsülése. (Pl. a lakás kitaka­rítását fel lehet osztani két há­rom gyermek között, pontosan meghatározott egyéni felada­tokat osztva kl.) S még valamit: ne szidjuk a munkát a gyer­mek előtt, ne akarjunk minden­nap a munka temetésére menni, s ne mondjuk, ha iskolás fiunk vagy lányunk egy készülő bri­gádról szól, „na ... már me­gint..."! A közösségi élet egyik fontos ismérve a közös cél, a közös feladat. A pedagógus úgy szer­vezi a tanulók iskolai, illetve iskolán kívüli elfoglaltságát, hogy tevékenységük Ilyen jelle­get kapjon. A szülő kötelessé­ge, hogy támogassa ezt, buzdít­sa gyermekét, ha a közösség érdekében bármilyen mellékes­nek, apróságnak tűnő, vagy ép­pen erőmegfeszítést kívánó munkát végez. A családban is van e téren tennivaló. A jól szervezett családban mindig vannak közös célok s ezt ösz­sze lehet hangolni a gyermek érdekeivel. Értelmet, célt kell adni a gyermek otthoni munká­jának is, hogy lássa, mi célból végzi el az adott feladatot. A KOLLEKTIVIZMUS kialaku­lásához nélkülözhetetlen a rendszeresség, a megfelelő na­pirend, s annak következetes betartása, A közösségi életben az egyéni érdekeket a közösség érdekei alá kell helyezni. Nem az egyéniség feloldásáról, meg­semmisüléséről van szó, csupán az egoizmus, az individualiz­mus megfékezéséről. Az egyéni képességek, hajlamok — ezt a tapasztalatok bizonyítják — ép­pen a megfelelően szervezett közösségben bontakozhatnak ki, érvényesülhetnek a maguk tel­jességében. A közösség szerke­zeti felépítése, Intézményei, ön­kormányzata elengedhetetlen feltételei, mutatói egy közös­ségnek. A szülőknek ezt tuda­tosítaniuk kell, s nem szabad akadályozni gyermeküket a tisztségvállalásban, és megen­gedhetetlen arra biztatni őket, hogy Ignorálják a közösséget, a választmányok határozatait. Fe­gyelem nélkül nincs közösségi élet. Az igazi fegyelem nem kül­sőség, hanem meghatározott magatartás. A közösség, ha érdekei úgy kívánják fegyelmezheti, büntet­heti tagjait. Ez jelentős neve­lési eszköz lehet, ha megfon­tolt, józanul elbírált büntetésről van szó. Egyre azonban ügyel­ni kell: a büntetettnek nem sza­bad azt éreznie, mintha a kö­zösség kizárta volna a soraiból. A közösségen kívüliség érzése közel áll a törvényen kívüliség érzéséhez, ez pedig veszélyes állapot. Sajnos nagyon sok szü­lő, ha megróják, megbüntetik gyermekét, azt személyes sér­tésnek veszi, felháborodik, pa­naszra megy, ahelyett, hogy segítené gyermekében tudatosí­tani elkövetett vétkét, jobb be­látásra bírná, segítené feloldani az egyén és a közösség között keletkezett konfliktust. Pedig ezt kívánná a gyermek érdeke, még a szülő önérzete ellenére is. BEFEJEZÉSÜL hangsúlyoz­zuk: a helyes közösségi viszony kialakulása sokban függ a pozi­tív személyiségtulajdonságoktól. E tulajdonságokat a szülő ala­pozza meg. Kezdetben szokta­tással, később tudatosítással, s ami a legfontosabb — szemé­lyes példaadással! (K.) • A SZLOVÁK KAMARAZE­NEKAR tegnap Bratislavából egyhetes vendégszereplésre uta­zott a Német Szövetségi Köztár­saságba, ahol Suchofí, Mozart, Vivaldi. Bach és Corellt müvei­vel fog fellépni. ezek Cokáig tartott, míg a bratls­«lavai Ligetfaluban megta­láltam a keresett címet. Az Uzsocka utca iránt érdeklődtem, ilyen utcáról a megkérdezettek közül azonban senki sem tudott. Végül az egyik őslakos igazí­tott útba: — Menjen ki az oroszvári út­ra, onnan nyílik. A nevezett utcát azért keres­tem, mert itt lakik Reinel Já­nos, Ligetfalu kulturális életé­nek egyik legjobb Ismerője. Ná­la érdeklődtem, igaz-e, hogy a fiatalok Liget­falun Bél Má­tyásról elneve­zett ifjúsági klu­bot alakítottak. Reinel János kedvesen foga­dott. Kérdésem­re határozottan mondta: — A tavasszal alakult. A fia­talok lelkesen dolgoznak. Nemrégen gyű­lést tartottak. Az őszi-téli te­endőket tárgyal­ták meg. Szép tervet dolgoz­tak ki. Tájékoztatóm elmondta azt is, hogy a terv mire vonatko­zik: — A fiatalok tánctanfolyamot szerveztek, és rövidesen Isme­retterjesztő előadásokat tarta­nak. Sok információt véltem kap­ni a jövőre vonatkozó munkára is, a beszélgetés fonalát mégis más irányba tereltem. Arról ér­deklődtem, mi indította a fia­talokat arra, hogy Bél Mátyást válasszák névadónak. — Bél Mátyásra — mondotta Reinel János — azért esett a választás, mert a XVIII. század európai hírű tudósa 1719-től egészen az 1749-ben bekövetke­zett haláláig Pozsonyban élt és dolgozott. — Ligetfalunak milyen köz­vetlen kapcsolata fűződik Bél Mátyáshoz? — Bél Mátyás életének a tör­ténete még megírásra vár. Én csak annyit mondhatok, hogy a jeles gondolkodónak a váro­sunkhoz fűződő kapcsolatáról Igen sokat mond az a puszta tény, hogy mintegy három év­tizeden keresztül munkálkodott itt. Sírja már nincs meg, sír­emlékét a városi múzeumbun azonban még ma is őrzik. Az ifjúsági klubokban dolgo­zó fiatalok a legtöbb helyen a haladó kultúra nagyjait választ­ják példaképnek. Aki ismeri Bél Mátyás életét és munkásságát, nyugodtan állíthatja, hogy a li­getfalusi fiatalok méltóbb név­adót aligha választhattak vol­na. De vajon a klubba tömörült mintegy 50 —90 tizenhat-tizen­nyolc éves fiatal mi mást tud Bél Mátyásról azon túl, hogy nagy tudós volt és a haladás ügyét szolgálta? R einel János után fiatalok­kal, a klub tagjaival be­szélgettem. Kérdéseimre ilyen válaszokat kaptam: — Szótárakat, földrajz- és történelemkönyveket jelentetett meg . . . — Latinul írt, de egyformán Tetszenek fiatalok jól tudott magyarul, szlovákul és németül... — A humanizmust hirdet­te... — Támogatta Rákóczi sza­badságharcát ... — Szerette a szegényeket... — Az elnyomás ellen küz­dött ... Mindez igaz. Bél Mátyás éle­tének és munkásságának azon­ban olyan jellemzője ls van, amelyet a fiatalok ugyan emlí­tettek, de amely az ifjúsági klub munkájának a meghatáro­zója lehetne. A félig szlovák, félig magyar származású Bél Mátyás követ­kezetesen küzdött a népek test­vériségéért, egyformán tisztelte és szerette a németeket, a szlo­vákokat és a magyarokat. A nyelvi tarkaságot dicsőségnek tekintette, büszke volt arra, hogy több nyelven beszélt és egyformán segítette a környe­zetében élő népeket. Magatartására jellemző, hogy a németek számára magyar, a magyarok számára német nyelv­tant szerkesztett és az ő támo­gatásával és előszavával Jelent meg az akkori idők egyik je­lentős szlovák nyelvtankönyve ls... — Azzal még nem foglalkoz­tatok — kérdeztem később a fiataloktól —, hogy Bél Mátyás hagyatékát hogyan őrizhetné­tek meg a legjobban? — Mire gondol? — Arra, hogy Bél Mátyást nemcsak azért kell tisztelni, mert Jeles tudós és író volt, ha­nem azért ls, mert kitűnő pél­dáját mutatta annak, hogyan kell becsülni a tisztességes em­bereket, bármilyen nemzetisé­gűek is azok. — Ez anélkül is feladatunk, hogy beszélnénk róla ... Ö rültem a határozott kije­lentésnek. Jólesett halla­ni, hogy a fiatalok a nemzetek és a nemzetiségek barátságát természetesnek és magától ér­tetődőnek tartják. Véleménye­met mégis elmondtam: — Ligetfalun, ahol ma is szlo­vákok, németek és magyarok élnek közösen, a Bél Mátyás Ifjúsági Klub akkor lesz méltó a névadóhoz, ha munkásságával a közeledést, a népek barátsá­gát, egymás kulturális értékei­nek a megismertetését fogja szolgálni. — Erre vonatkozóan már szintén megvan a konkrét ter­vünk — kaptam a tájékoztatást. — A tél folyamán meghívjuk környezetünkbe Ján Smreket és dr. Csanda Sándort, hogy elbe­szélgessenek velünk a csehszlo­vák—magyar irodalmi és kul­turális kapcsolatok kérdéséről és történetéről. A későbbiek fo­lyamán rendszeresítjük az ösz­szejöveteleket és népszerűsíte­ni fogjuk az itt élő népek kul­turális értékelt... Tervünk kö­zött szerepel az ls, hogy felku­tatjuk és összegyűjtjük a Bél Mátyáshoz fűződő irodalmi ős történeti emlékeket. Az anyag­ból az író halálának kétszáza­dik évfordulója alkalmából ki­állítást rendezünk. A fiatalok tudnak arról, hogy Bél Mátyás több műve még ki­adatlan. — A művelődéstörténeti szem­pontból mindkét nép számára egyaránt értékes irodalmi ha­gyaték megjelentetése az aka­démiák feladata. Ml arra sze­retnénk felkérni az irodalom­történészeket, hogy a közelgő jubileum tiszteletére valaki írja meg Bél Mátyás életrajzát. A ligetfalusi Ifjúsági klubban a munka még csak a kezdet kezdeténél tart. A tagság Jelen­leg társasjátékokat, könyveket, folyóiratokat, lemezjátszót és magnetofont vásárol. A termet igyekszik meghitté, barátságos­sá varázsolni. Baranyovszky La­jos, Hegedűs Márta, Sebők Ágo­ta és a többlek — középiskolá­sok, Ipari tanulók, munkásfiata­lok — azonban nincsenek ma­gukra hagyva. A fiatalok törek­vését mind a szülők, mind a he­lyi szervek megértéssel fogad­ják és támogatják. A beszélgetés után gyalog indultam el. A gyümölcs illatú őszben jó érzéssel bandu­koltam Ligetfalu kacskaringós utcáin. Tetszett az a fiatalság, amelyikkel találkoztam. BALÁZS BÉLA A budapesti Operettszínház Bratislavába készül Sokan mondják, az operett vi­lága soha sem múlik el, hogy olyan műfajról van szó, amely mindig visszhangra talál az egész világon. Ml az oka e nagy népszerűségnek? Talán a ro­mantika, a vidámság, az ele­gancia — vagy mindezek együtt? Ha ezt nehéz volna ls eldönteni, az azonban tény, hogy a magyar operett népsze­rűsége, „charme"-ja különös he­lyet foglal el az operett-műfaj­ban és ezt a világon mindenütt elismerik. A magyar operett útja rend­kívül színes és gazdag. Hagyo­mányait közönségünk éppen úgy ismeri, mint a nagyvilág. A földkerekség minden operett­színházának műsorán ott van­nak a magyar operettszerzők — Lehár Ferenc, Jacobi Viktor, Kálmán Imre, Ábrahám Pál, Huszka Jenő, Szirmai Albert, Lajtai Lajos és még sok más magyar komponista társuk — művei. A világ ezernyi rádiója állandóan sugározza számaikat, melyek egy emberöltő óta ked­vencei a zenében derűt, vidám­ságot, érzelmet és humort kere­ső beláthatatlan nagy közönség­nek. Az operett-műfaj Magyaror­szágon a Népszínház és a Ki­rály Színház után a Fővárosi Operettszínházban talált ott­honra ős ez a színház ls akkor vált a műfaj Igazi otthonává, amikor 1949-ben új „mecénása", az állam, a dolgozó nép lett. A Fővárosi Operettszínház hagyományokban és eredmé­nyekben gazdag múlt után az 1964/65-ös évadtól kezdődően kibővítette feladatait és az új utakat kereső, modern musical műfajával kiegészült a színházi feladatköre, műsora. A hagyo­mányos nagyoperett szokásos formáitól eltérő, iazz-ra és szé­les skálájú táncra épülő, új ze­nés Játékot ls programjába Ik­tatta. Brecht— Weil Koldusope­rája, továbbá az Espresso Bon­go és az Irma, te édes, a Csó­kol] meg, Katám, valamint a Jó éjt, Bessy, és különösen az 1968. februárjában bemutatott My Fair Lady sikeres előadásai mutatják, hogy ezt a műfajt ls továbbfejleszti és fejlődésének lehetőséget biztosit. Az együttes az elmúlt néhány év alatt Moszkvától Olaszorszá­gon keresztül Athénig aratta si­kereit. Európa számos nagy vá­rosában többször is fellépett és az egyes városokba újabb és úiabb meghívásokat kapott. Az együttesben szerepelnek a magyar operett­színház legnép­szerűbb művé­szei. Többek kö­zött Latabár Kálmán és fia, ifj. Latabár Kál­mán, Rátonyl Róbert, Lehocz­ky Zsuzsa, Ga­lambos Erzsi, Zentay Anna, Hadlcs László Dómján Mária, és még sokan mások. A színház tagsága bízik abban, hogy a november 16— 19-én bemuta­tásra kerülő da­rabok Ismét meghódítják Bratislava és környéke kö­zönségét. Dr. NYÁRI LÁSZLÓ, az Operettszínház igazgatója

Next

/
Thumbnails
Contents