Új Szó, 1967. november ( 20. évfolyam, 301-330. szám)

1967-11-07 / 307. szám, kedd

Len

in és a lenini nemze

dék BESZÉLGETÉS KUN BÉLÁNÉVAL Kun Béláné hófehér hajú, szerény, halk szavú asszony. Mikor meglátogattam, gyengélkedett, betegágyból kelt fel, hogy beszélhessek vele. A sok mindent megért és álélt asszony szavai nyomán hősi forradalmi korszak elevenedik fel, hiszen hiteles tanúja volt a világot megrázó és átalakító eseményeknek. Nemcsak élettársa, hanem harcostársa is volt a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kimagasló személyiségének: Kun Bélának. Kun Béla Lenin tanítványa, munkatársa volt. Arra kérem Kun Bélánét, mondja el, milyen volt Lenin és Kun Béla kapcsolata, milyen volt Lenin, hogyan jellemezte őt a tanítvány, a forradalmár harcostárs? neki, a többi között megkérdezte: miről beszélgettek utolsó találkozásukkor. A földkérdésről — válaszolta Kun Béla, és ez a válasz eloszlatta Lenin minden kételyét. Lenin és a Tanácsköztársaság — Lenin — folytatja Kun Béláné — rendkívül nagy érdeklődéssel kísérte a magyar proletárforradalmat és igen nagy jelentőséget tulajdonított a Magyar Tanácsköztársaságnak ErHSH1 Lenin, a földön járó igazi ember — Emlékszem — mondja Kun Béláné —, hogy 1918-ban a hazatérő hadifoglyok milyen sokat beszéltek az orosz forradalomról és Leninről. Az ő elbeszéléseik nyomán az emberben olyan benyomás alakult ki, hogy Lenin valamilyen földöntúli lény, aki világraszóló csodát művelt, forradalmat robbantott ki és győzelemre vezette Oroszország századokon át elnyomott népét. Aztán mikor Kun Béla hazajött Oroszországból és ő beszélt Leninről, akkor világossá vált előttem, hogv Lenin nem földöntúli lény, hanem nagyon is a földön járó, Igazi ember, forradalmár, aki súlyos küzdelmek között olyan pártot hozott létre, amely képes volt forradalmasítani az elnyomott milliókat s megdönteni a burzsoázia uralmát. Leninről szólva Kun Béla éppen ŰZ emberit emelte ki, s állandóan azt hangsúlyozta, hogy Lenint azért szerették meg a tömegek és fogadták bizalmukba, mert Szovjet-Oroszország élén ls megmaradt szerény embernek, olyannak, akinek tettei és magánélete mindenkor összhangban volt azzal az eszménnyel, amelyet hirdetett s amelynek megvalósulásáért harcolt. — Leninnel én egyszer találkoztam. Ez a Kommunista Internacionálé IV. kongresszusán történt, a kongresszusi épület lépcsőjén került sor az Ismerkedésre. Ogy volt, hogy Kun Bélával lefelé mentünk, Lenin pedig fölfelé jött a lépcsőn. Meglátta Kun Bélát, megállt, kezet fogott vele és megkérdezte tőle: A felesége? Igen — felelte Kun Béla és akkor Lenin mosolyogva kezet nyújtott nekem. En pedig Lenin vagyok — mondotta. Majd afelől érdeklődött, mik a terveim. Megkérdezte, hogy vannak a gyerekek, nincs-e szükségük valamire, és Igy tovább. Mindezt oly őszinte emberi melegséggel tette, hogy soha nem fogom elfeledni. — Kun Béla Leninről mindig a büszkeség és a hála hangján szólott. Mert büszke volt rá, hogy Lenin tanítványa lehetett, és hogy szereti öt, hálás pedig azért volt, mert ha valamilyen kérdésben hibás álláspontja volt, akkor Lenin mindig kijavította öt. Lenin érvelő, meggyőző kritikája sok mindenre megtanította Kun Bélát. — De Lenin is a legnagyobb megbecsülés és tisztelet hangján szólt Kun Béláról. Ismeretes, hogy Lenin mindössze nyolc beszédet mondott gramofonba és ezek a lemezek őrizték meg a hangját Ebből a nyolc beszédből egyet Lenin a magyar proletár forradalomnak, Kun Bélának szentelt. Ebben a beszédében szólott arról, hogy Kun Bélát még oroszországi hadifogoly korából jól ismerte. Jellemző a két forradalmár kapcsolatára, hogy a Magyar Talg

B_ nácsköztársaság kikiáltása után Lenin a csepeli szikrarávíróhoz kérte Kun Bélát, hogy tájékozódjék a magyar forradalomról. Lenin, hogy meggyőződjék arról, valóban Kun Béla van a készüléknél, több kérdést tett fel XI. 7. 11 ről sok megnyilatkozasa unuskodik. Tanácsokkal látta el, a forradalom vezetőit. 1918 végén a polgári kormány rémülten tapasztalta, hogy a fiatal kommunista párt befolyása, tekintélye egyre nő a forradalmasodé tömegekben, s ezért hatalmuk megmentése érdekében elkezdték a kommunistákat üldözni, a párt vezetőit börtönbe vetették, durván bántalmazták. Kun Béla a börtönből is megszervezte a kapcsolatot Leninnel. Két futárt küldött Leninhez. Nagy nehézségek árán, határokon, frontokon, fehérgárdista ellenforradalmár csapatokon keresztül verekedve ét magukat mindketten teljesítették küldetésüket. Átadták Kun Béla üzenetét Leninnek és visszatértek Budapestre. A Magyar Tanácsköztársaság Idején is a lehetőségekhez képest Kun Béla tájékoztatta Lenint az eseményekről. Többször kikérte a tanácsát, és volt úgy, hogy addig nem döntött, amíg Lenintől a válasz nem érkezett meg. — A vezetők bebörtönzése nagy csapás volt a kommunista pártra, de a forradalmi folyamatot megállítani nem tudta. A szociáldemokraták — a válságból más kivezető utat nem találva —• elfogadják Kun Béla platformját és megegyezik a két párt. Győz a proletárforradalom, kikiáltják a Magyar Tanácsköztársaságot. A csepeli szikratávíró Lenint hívja és jelenti neki a magyar proletárforradalom győzelmét. Lenin válaszol. Az ukrán front szovjet parancsnoksága pedig parancsban közli a harcoló alakulatokkal: megalakult a Magyar Tanácsköztársaság, amely az Orosz Tanácsköztársaságok védelmét kéri s véd- és dacszövetséget ajánlott föl. A magyar proletárforradalom tehermentesítette az orosz forradalmat — Nagy vonalaiban ismeretesek a Magyar Tanácsköztársaság megalakulásának, fennállásának és bukásának körülményei. Kun elvtársnő, mint az események egyik leghitelesebb tanúja, hogyan ítéli meg majdnem ötven év távlatából az akkori eseményeket? — Mint már mondottam, — válaszolja Kun Béláné — 1918 végén a tömegek forradalmi hangulata olyan volt, hogy a polgári kormány mindjobban érezte, kicsúszik a hatalom a kezéből. De nemcsak a tömegek elégedetlensége, hanem a nemzetközi helyzet is válaszút elé állította a burzsoáziával együttműködő szociáldemokratákat. Az orosz Vörös Hadsereg közeledett a Kárpátokhoz. A párizsi békekonferencia pedig ultimátumszerűén közölte az ország új határait s Magyorországot ki akarta éheztetni. Mindezek a körülmények együttesen kényszerítették a szociáldemokratákat a kommunistákkal való tárgyalásra, majd a két párt egyesülésére, a proletárdiktatúra kikiáltására. — Kun Béla és több kommunista vezető tudta, hogy a két párt egyesülése veszélyeket rejt magában. Emlékszem, amikor a börtönben (Kun Bélát ott keresték föl a szociáldemokrata vezetők) a két munkáspárt vezetői megegyeztek, mikor magunkra maradtunk, Kun Béla maga sem titkolta kételyeit és azt mondta: „Valahol hibát' csináltunk, de hogy hol, azt még nem tudom. Túl könnyen ment." De rögtön azt is hozzátette, hogy az adott helyzetben nem volt más megoldás. Erősen bízott a forradalmi helyzetben, és abban, hogy az orosz Vörös Hadsereg már Tarnopolnál volt. Hitt abban is, hogy a szociáldemokraták egyes vezetői őszintén magukévá teszik a kommunista platformot. Igen fontos körülménynek tekintette a szomszédos államok munkásságának forradalmi hangulatát. Így hát az volt a véleménye, hogy ebben a helyzetben végzetes hiba lett volna nem átvenni a hatalmat. — A Tanácsköztársaság mégis elbukott. Ennek okait nem lehet leegyszerűsíteni, mint ahogy a múltban tették. Nem lehet a hibákért sem egy embert felelőssé tenni. A kommunista párt mindössze alig háromhónapos volt, amikor a szociáldemokratákkal együtt átvette a hatalmat. Szervezetileg tehát messze mögötte maradt az évtizedes múlttal rendelkező szociáldemokrata pártnak. A kommunisták és a jobboldali szociáldemokraták között egyre jobban kiéleződtek az ellentétek, de nem volt rá lehetőség, hogy a jobboldaliakat kiszorítsák a hatalomból, mert a párt egységének a fönntartása, amelytől akkor a proletárdiktatúra léte függött, ezt lehetetlenné tette. Az antanthatalmak, az úgynevezett párizsi békekonferencia fegyveresen támogatta az áruló jobboldali szociáldemokratákat és a mindjobban szervezkedő ellenforradalmat. Hiába harcoltak a kommunisták emberfeletti hősiességgel, a jobboldali szociáldemokraták belülről buktatták meg a tánácskormányt, és lettek szálláscsinálól a véres ellenforradalom hatalomra jutásának. — A Magyar Tanácsköztársaság rövid fennállásával is kivívta méltó helyét a proletárforradalmak történetében. Kun Bélát Idézem, aki azt Irta: „A magyarországi proletárforradalom nemcsak tehermentesítette az orosz proletárforradalmat, de magára vonta a nemzetközi ellenforradalom erejét is akkor, amikor az oroszországi tanácsköztársaság nemzetközi és belső helyzete a legnehezebb volt. A Magyar Tanácsköztársaság keletkezése, Vörös Hadseregének harcai nemcsak megakadályozták a francia csapatok és a román hadsereg Besszarábián keresztül Oroszországba való betörését, amely nem csupán papíron volt kidolgozva, hanem meg is kezdődött a szaloniki francia hadsereg bevagonírozása és Romániába Indítása formájában" — Ogy vélem, éppen most, az októberi forradalom 50. évfordulóján Időszerű Kun Bélának ezeket a szavait idézni. ... megszavazták az Ideiglenes kormány elűzését és letartóztatását, valamint a szovjet kormány programját! (1917. november 6-ka) reggeli 5 óra volt... (Louis Aragon: A Szovjetunió története.) LÖRINCZ GYULA: 1917 című ciklusból A lenini nemzedék forradalmi pátosza — Leninről, Kun Béláről, a Magyar Tanácsköztársaságról beszélve — folytatja Kun Béláné — fontosnak tartom szólni az akkori forradalmi Európáról, mivel az eseményeket, az egyes emberek cselekvéseit csak Így érthetjük és Ítélhetjük meg a maga teljességében. Arról a forradalmi helyzetről szeretnék néhány szót mondani, amely az 1917—1919-es évek Európáját jellemezte és arról a fórra dalmi pátoszról, amely Lenint és a lenini nemzedéket áthatotta, és cselekvésüket irányította. Az októberi forradalom éveiben Európában olyan forradilmi hullám söpört végig, amely reális lehetőséget látszott biztosítani annak, hogy Európában győzzön a proletárforradalom. Hiszen: Oroszország után Magyarországon is győzött a proletárdiktatúra. A Magyar Tanácsköztársaság kiáltványára fölkeltek a kladnói bányászok. A harcokban előretörő magyar Vörös Hadsereg győzelme eredményeként kikiáltják a Szlovák Tanácsköztársaságot. Olaszországban sztrájkok dúltak, a munkások gyárakat, a szicíliai parasztok földet foglaltak el. Münchenben kikiáltották a Bajor Tanácsköztársaságot, és Berlinben barikádokat emelt a nép. Rothziegel Leó és Egon Erwin Kisch vezetésével ezer osztrák harcolt a román csapatokkal szemben Debrecenért. Közel háromszáz olasz küzdött a magyar Vörös Hadseregben. • Az Intervenciós francia hadihajókra Ogyesszában vöröszászlót tűztek ki. Bukarest egyes üzemeiben sztrájkoltak a munkások és szolidaritást vállaltak a magyar proletárforradalommal. Kijev alatt szerveződtek a magyar Internacionalista ezredek, melyek az ukrán Vörös Hadsereggel a Magyar Tanácsköztársaság megsegítésére készülődtek. Az ukrán vörös katonák a Besszarábiában és Bukovinában lévő román csapatokkal harcoltak. Lenin 1919. május 13-án Kun Bélának küldött táviratában közölte: „Tegnap az ukrán csapatok, miután legyőzték a románokat, átlépték a Dnyesztert." — Azt hiszem, az események ilyen tömör összefoglalása is eléggé érzékelteti azt a forradalmi helyzetet, amely akkor Európában uralkodott, s amely reális lehetőségét látszott adni annak, hogy megalakuljon az európai tanácsköztársaságok szövetsége. Maga Lenin ls többször szólt ennek lehetőségéről. „... nincs messze az a nap — mondotta 1919. június 15-én —, amikor egész Európa egységes szovjetköztársaságban egyesül, amely az egész világon meg fogja semmisíteni a kapitalisták uralmát.." — Aztán az események arról győzték meg e forradalmak vezetőit és harcosait, -hogy a kommunizmus győzelme hosszú történelmi folyamat. Ám ez semmivel sem kisebbíti e forradalmárok, a lenini nemzedék tetteit, forradalmi pátoszuk nagyságát. Mert korunk, az elmúlt ötven év, nemcsak a forradalmi hullámok, a forradalmi pátosz korszaka volt, hanem a győztes forradalmaké, a szocialista országok megalakulásának korszaka ls. Igaz, az elmúlt ötven évben sok szenvedés érte a világot, de én forradalmi optimizmussal hiszem és vallom, hogy az elkövetkező évtizedekben az emberiség végérvényesen eléri azt a jobb kort, amelyért a lenini nemzedék, köztük Kun Béla ls, oly rendíthetetlen hittel harcolt. BATKY LASZLŰ