Új Szó, 1967. november ( 20. évfolyam, 301-330. szám)

1967-11-05 / 305. szám, vasárnap

Szilárd szövetségben a Szovjetunióval ez Október nyitotta úton Tisztelt Elvtársak! Tisztelt ünneplő közönség! A mai ünnepi ülésen azért jöttünk öszsze, hogy a Szovjetunió dolgozóival, a testvéri szocialista országok népeivel, a kommunista és munkás világmozgalommal s az egész haladó szellemű emberiséggel együtt megünnepeljük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóját. Oroszországban ötven évvel ezelőtt olyan események mentek végbe, amelyeknek Jelentősége s hordereje lényegesen befolyásolta az egész emberiség történelmét. A győzelmes proletár forradalom az emberiség történelmében gyökeres fordulatot s a világtörténelem új szakaszának kezdetét jelentette. A cári birodalom romjain megalakult az a munkás—paraszt állam, amely munkásságával s a szocialista társadalom alapköve letételének történelmi jelentőségével az emberiség élcsapata lett. E távlatokat feltárva az egész világ előtt az élet minden területén új utat mutatott. Ez azonban nem volt könnyű, nem volt egyszerű. Oroszország proletariátusa, az orosz bolsevikok s az egész szovjet állam drágán megfizetett azért, hogy vállalta a történelmi szerepet s utat tört az új társadalmi rendnekl Űtjukban nemcsak a hazai osztályellenség állt, az új szovjet állam felszámolására törekedett az egész nemzetközi imperialista tábor, amely óriási katonai, gazdasági, pénzügyi s politikai erőket mozgósítva próbálta megdönteni a szovjet hatalmat, a Szovjetunió népét pedig határtalan szenvedésbe sodorta s felmérhetetlen károkat okozott. Az ellenség azonban nem tudta e szándékát végrehajtani, nem tudta tönkretenni a fiatal szovjet köztársaságot, de — mintahogyan Lenin mondotta — félig mégis teljesítette „feladatát": a fiatal állam Ipari termelése a háború előttinek az egyhetedére csökkent. Az oroszországi proletár forradalom csak azért győzhetett, azért vívhatta ki diadalát, mert é forradalomban nemcsak objektív tényezők játszottak közre, hanem az a szubjektív tényező is, amelyet akkor az elméleti ismeretek magaslatán álló, szilárdan szervezett s fegyelmezett párt testesített meg. Az oroszországi bolsevikok Lenin vezetésével azonos nevezőre hozták a munkásosztály harcát a szocializmusért, a népi tömegek mozgalmát a békéért, a parasztság küzdelmét a földért, az elnyomott népek nemzeti felszabadító mozgalmát, és mindezt elsodró forradalmi áradatba egyesítve, ezt az óriást robbanásig feszülő társadalmi erőt az oroszországi tőkés uralom megdöntésére és a proletár diktatúra hatalomra juttatására irányították. A fiatal szovjet államnak és a kommunista pártnak a társadalmi tevékenység minden terén felmerülő — korábban ismeretlen — problémákat kellett megoldania. A tőkés országok által körülzárt, magára hagyatott Szovjetunió rendkívül bonyolult nemzetközi helyzetben s az imperialista agresszió által állandóan veszélyeztetve fejlődött. A szovjet nép ily nehéz feltételek között keltette új életre az elpusztított országot, szervezte meg szocialista közgazdaságát, honosította meg a szövetkezeti, nagyüzemi termelést, virágoztatta fel a tudományos és kulturális életet, s mindezzel egyidejűleg felkészült az esetleges imperialista támadások visszaverésére is. A második világháború, amelybe a monopóliumok támogatásával az antikommunizmus ütőerejévé fejlődött német fasizmus sodorta a világot s a Szovjetunió népeit — a Szovjetunió népeinek óriási károkat okozott. A Szovjetunió nemzeti vagyonának 30 százalékát elvesztette és semmivel sem pótolható kárt szenvedett azzal, hogy több mint 20 millió szovjet ember esett el a harctereken, illetve vesztette életét városok és községek romjai alatt, vagy a fasiszták koncentrációs táboraiban. A szocialista társadalmi és állami rendszer győzelmet aratott gigászi összecsapásában az imperializmussal s annak legszörnyűbb szüleményével — a fasizmussal. Ebben az élethalálharcban a szocialista gazdaság, a szovjet társadalom erkölcsi-politikai és eszmei egysége a szovjet hazafiság s a kommunista párt köré felzárkózott szovjet népek barátsága, a szovjet katonák s az egész szovjet nép példátlan hősiessége — voltak a Szovjetunió kiapadhatatlan erőforrásai. A szovjet nép óriási alkotó ereje a háború utáni években is megnyilvánult, amikor a népgazdaság felújítása rendkívül nagy erőfeszítéseket követelt. A kommunista párt vezette szovjet nép tekintet nélkül a szinte hihetetlen nehézségekre rövid idő alatt nemcsak felújította népgazdaságát, hanem egyre újabb lenyűgöző sikerei alapján hozzáfoghatott a fejlett szocialista társadalom megszervezéséhez is. Ügy vélem, szükségtelen e helyen azokra a tényekre utalnom és számAlexander Dubcek elvtárs beszéde adatokat felsorolnom, amelyek megcáfolhatatlanul bizonyítják a szovjet népgazdaság felmérhetetlen erejét, a szovjet ipar, villamos- és hőenergia, valamint a közlekedési hálózat csodálatra méltó fejlődését. A Szovjetunió fejlett iparral, mezőgazdasággal, széles hálózatú, magas színvonalú közoktatással s tudománnyal rendelkezik, nem ls beszélve a szovjet emberekben rejlő óriási akaraterőről. Mindezek a tények megcáfolhatatlanul bizonyítják, milyen roppant erejű lendületet adott az ország fejlődésének a Nagy Októberi Szocialista Forradalom. Az emberiség történetében egyetlen ország sem szenvedett s áldozott anynyit, nein viselt el mindent olyan hősiesen, mint a Szovjetunió, hogy létrejöhessen új politikai rendszere. Igaz az is, hogy az emberiség történelme mindaddig nem ismert olyan győzelmes forradalmat, amely az emberiség legmagasztosabb céljait — az embernek ember által való kizsákmányolása megszüntetését, minden szociális és nemzetiségi elnyomás megszüntetését — tűzte volna maga elé. A nemzetközi munkásmozgalom a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme óta mindenkor a Szovjetunió erőteljes támogatásában részesült és részesül ma is. Az a tény, hogy a Szovjetunióban a szocializmust építik, hogy a szov|et nép az új társadalom politikai, gazdasági és szociális megszervezésében történelmi jelentőségű sikereket arat — nemcsak más kommunista és munkáspártok tanulmányozásának forrása, hanem mindenkor hatalmas vonzerővel hat az emberiségnek arra a részére, amely már tudatosítja a korunk követelményeinek megfelelő változások szükségességét. A Szovjetunió magas fejlettségi fokon álló hatalom szerepét betöltve, nemzetközi tekintélyével állandóan ható tényezőként erősíti a forradalmi világmozgalmat. A Szovjetuniónak és a forradalmi kommunista mozgalomnak 50 esztendős léte bizonyítja a marxizmus-leninizmus életrevalóságát. A nagy október történelmi próbáján jól vizsgáztak a marxizmus—leninizmus alapvető tételei a párt vezető szerepéről, a munkásosztály avantgard küldetéséről, a munkásosztály szövetségéről a parasztsággal és a dolgozók más rétegeivel, a szocialista mezőgazdasági termelésről, és sok további jelentős elméleti tanítás. A társadalmi rend haladó jellegének és történelmi létjogosultságának egyik legfontosabb mércéje, hogy képes-e létrehozni az emberek szabad fejlődésének feltételeit. Az októberi forradalom történelmi humanizmusa az új szocialista társadalom továbbélő lényege lett. Elvtársak, az elmúlt 50 esztendő indokolja, hogy elmélyülten felmérjük munkánkat, harcunkat s egész történelmünket. Ez alkalmat nyújt arra, hogy mélyrehatóbban fontolóra vegyük munkánk, harcunk és történelmünk értelmét. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom megújhodásszerűen kihatott népeink életére is. Ebből a szempontból rendkívül időszerű megismerkednünk az 1917-es forradalommal. Életünk alapvető elméleti és politikai problémáiról van szó, amelyek szüntelenül hatást gyakorolnak ránk, akár tudatában vagyunk ennek, akár nem. Ez éppúgy vonatkozik a szociális, mint a nemzeti szabadságért, a nemzeti és az állami létbizonyosság kialakításáért folytatott harcra. Az októberi forradalmat követő 50 esztendős fejlődési Időszak meggyőzően tanúskodik róla, hogy a nemzeti szabadság és az állami szuverenitás előfeltétele annak a haladásnak, amelynek elérésére a szocializmus törekszik. Az egyes nemzetek fejlődése kölcsönösen és szervesen annyira összefügg a nemzetközi fejlődéssel, hogy a belső progresziónak feltétele a helyes nemzetközi irányvétel is. Ez nemcsak a mi nemzeteink és államunk sajátos vonása, hanem általános és objektív jellegű tényező, amely a nemzeti lét egyik feltételét látja e lét megfelelő nemzetközi biztosításában. Az események alakulása igazolja, hogy a nemzeti és a szociális mozgalmak vezéreinek szerepe és bölcsessége nem merült ki az objektív nemzeti realitásra és a társadalom objektív szükségleteire épülő távlati célkitűzések és program meghatározásával, hanem reálisan tekintetbe kellett venniük a nemzetközi erőviszonyokat is, és félreérthetetlenül a társadalmi haladás pártjára kellett állniuk. Eddigi 50 esztendős történelmi fejlődésünk során alapvető politikai feladatunk volt nemzeti, szociális és állami létünk biztosítása. Nemzeteink ebben a törekvésükben értékes tapasztalatokat szereztek. A Szovjetunió iránti viszony Csehszlovákia politikai koncepcióit és gondolati áramlatalt tekintve is differenciáló tényező lett. Történelmünk nemzeti és szociális áramlata a múltban külön mederben folyt. Az Októberi Szocialista Forradalom eszméinek hatása nemzeti és szociális fejlődésünkre a két háború közti időszakban nem alapozta meg Csehszlovákia állampolitikai koncepcióját, habár a munkásmozgalom törekedett erre. Erre csak a felszabaoult területen, a Szlovák Nemzeti Felkelésben, majd nemzeteink szovjet hadsereg által való felszabadítása és 1948 februárja után került sor. A nagy Októberi Szocialista Forradalom és az általa létrehozott első szocialista állam, a Szovjetunió szüntelenül sokrétű befolyást gyakorolt nemzeteink fejlődésére. Az 1917—18 évi forradalmi megmozdulások világszerte olyan erőviszonyokat, olyan kül- és belpolitikai helyzetet hoztak létre, amely meggyorsította az Osztrák—Magyar Monarchia széthullását és létrehozta a cseh és a szlovák nép nemzeti és társadalmi szabadság iránti vágya valóraváltásának lehetőségét. Az októberi forradalom és a Ma'gyar Tanácsköztársaság közvetlen hatására 1919 júniusában megalakult a Szlovák Tanácsköztársaság. Bár rövid ideig létezett, mégis meggyorsította a marxista baloldal kialakulását a szociáldemokrácián belül. Proletariátusunknak ezt a hősi tettét a szlovák és a csehszlovák történelemtudománynak még teljesebben értékelnie kell. Joggal büszkék lehetünk arra, hogy a szlovákiai kommunisták már 1921 januárjában a Iubochfiai kongresszuson szorgalmazták a Kommunista Internacionáléba való belépést, és Csehszlovákia internacionális kommunista pártjának megalapítását. F.rre 1921 májusában került sor, és a párt létrejöttének maga Lenin is nagy figyelmet szentelt. Csehszlovákia Kommunista Pártja a Kommunista Internacionálé egyik legnagyobb és legbefolyásosabb szekciója lett. A csehszlovákiai munkásmozgalom és annak élcsapata, a kommunista párt, az októberi forradolom és Lenin tanítása hatására hatalmas társadalmi erővé fejlődött, amellyel bel- és külpolitikájában számolnia kellett a csehszlovák burzsoáziának is. A kommunisták a fasizmus elleni harc Idején a társadalom vezető politikai erejét képviselték. A közvéleménynek és a nemzetközi helyzet alakulásának nyomására a csehszlovák uralkodó körök 1934-ben kénytelenek voltak először de jure elismerni a Szovjetuniót, majd egy évvel később szövetségi szerződést kötni vele. Ezzel jelentősen megnőtt Csehszlovákia Kommunista Pártjának tekintélye is. A párt ezt a Szovjetunió népszerűsítésére használta fel. A nyugati hatalmak, amelyekre a csehszlovák burzsoá körök támaszkodtak, a köztársaságot kiszolgáltatták Hitler kénye-kedvére. Nemzeteink a leigázás legsúlyosabb pillanataiban sem érezték magukat elhagyatottaknak. Népünk bízott a Szovjetunióban, mert csak onnan várhatott hatékony segítséget a nemzeti és a társadalmi felszabadulásért vívott harcában. A klerofasiszta szlovák állam létrejötte után Szlovákiában a háborús konjunktúra következtében kialakultak S nagyobb foglalkoztatottságnak, a nemzeti értelmiség szélesebbkörű érvényesülésének feltételei. Ez bizonyos illúziókat táplált a nemzeti élet és a független fejlődés lehetőségeivel kapcsolatban. önmaga ez a tény is rendkívül megnehezítette Szlovákia illegálisa« működő kommunista pártjának és minden antifasiszta erőnek a munkáját. A szlovákiai kommunisták és a haladó emberek ebben a súlyos időszakban ismét igazolták nemcsak magasfokú nemzeti, hanem internacionalista fejlettségüket is. A Csehszlovák Köztársaság, a két testvérnemzet, a csehek és a szlovákok közös államban való együttélése felújításán munkálkodtak. Ezt az államot új, igazságosabb alapokon akarták következetesen felépíteni. Ez konkrétan és meggyőző módón jutott kifejezésre a dicső Szlovák Nemzeti Felkelésben. Népünk tisztában volt azzal, hogy célkitűzéseit nem érheti el csak e saját erejével, a hitleri Németországot csak a Szovjetunió győzheti le, a szabadság Keletről érkezik hozzánk. így a barátsági, kölcsönös segítségnyújtási és háború utáni együttműködési szerződés csak logikusan betetőzte Csehszlovákia és a Szovjetunió népe kölcsönös kapcsolatainak fejlődési folyamatát. A szocialista

1 nemzetköziség elveire következetesen épülő szövetségünk a háború utáni időszakban garantálta és garantálja Csehszlovákiának a biztos nemzeti és nemzetközi létet. Ennek köszönhető, hogy Csehszlovákia népe figyelmét összpontosíthatta az állana felújítására és felépítésére. A hitleri Németország, valamint a kollaboráló szlovák és cseh burzsoázia legyőzése kialakította annak kedvező feltételeit, hogy Csehszlovákiában fokozatosan szocialista változásokra kerüljön sor. Csehszlovákia Kommunista Pártja sikeresen oldhatta meg a nemzeti és demokratikus forradalom szocialista forradalomba való átnövésének összetett feladatait, mert hü maradt a marxizmus—leninizmushoz, élni tudott a szovjet kommunisták gazdag tapasztalataival és ugyanakkor szem előtt tartotta azt a lenini elvet, hogy az egyes tételek alkalmazása megkívánja az adott hely és Idő sajátos szubjektív, illetve objektív feltételeinek tekintetbevételét. A nemzeti és demokratikus forradalomban a Csehszlovákia Kommunista Pártja által vezetett munkásosztálynak sikerült elérnie, hogy programja az egész dolgozó nép programjává váljon. Szlovákia dolgozó népe már 1947 őszén visszautasította a néphatalom meggyengítésére irányuló reakciós burzsoá kísérleteket. A cseh és a szlovák nép 1948 februárjában határozottan és végérvényesen keresztülhúzta az állam további politikai fejlődésére vonatkozó burzsoá elképzeléseket. A győzelmes február megnyitotta a szocializmus gyorsabb iramú építésének útját. Csehszlovákia Kommunista Pártjának ez a győzelme elválaszthatatlanul összefonódik Klement Gottwald tevékenységével és érdemeivel. A szlovákiai társadalom 50 esztendős fejlődésére visszatekintve, az első pillanatban szemünkbe tűnik az az óriási dinamizmus, amelyet a forradalmi munkásosztály kölcsönzött a társadalmi fejlődésnek. A munkásosztály és a kommunista párt érdeme, hogy a szocializmus, Illetve a csehek és a szlovákok nemzeti érdeke között összhang jött létre. Ennek köszönhető, hogy a szocializmus az egész dolgozó nép ügye lett és a szlovák nemzet elfoglalhatta helyét Európa haladó nemzetei között. Elvtársak! Társadalmunk és kommunista pártunk ma új feladatok előtt áll. Pártunknak sokoldalúan jellemeznie kellett a fejlődés új szakaszát, kitűzve alapvető céljainkat. Ezért oly nagy jelentőségűek a CSKP XII. és a XIII. kongresszusának, a párt központi bizottsága kongresszus utáni plenáris üléseinek határozatai társadalmunk fejlesztésével és pártunk munkájával kapcsolatban. Nagyjelentőségű volt e tekintetben Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának októberi ülése is. Csehszlovákia Kommunista Pártja társadalmunk vezető politikai ereje. Ezt a helyzetét nem kapta örökség formájában. A párt története meggyőzően tanúsítja, hogy a vezető politikai helyzet a párt alkotó tevékenységének és annak köszönhető, hogy szubjektív munkássága, programja és gyakorlata a lehető legjobban megközelítette a társadalom objektív szükségleteit. Kommunista pártunk gyakorlata és tevékenysége igazolja, hogy a párt nem élhet a múltban kivívott tekintélyéből, a*mennyiben tartósan meg akarja őrizni a társadalomban betöltött szerepét. A forradalom beérő, új feladatainak megoldásával, a szocialista társadalom fejlődése útjának kicövekelésével kell szüntelenül újra és újra kivívnia ezt d vezető helyzetét. Az 50 évvel ezelőtti tapasztalatokból is okulhatunk, hogy a társadalom Irányításának művészete, ez elsősorban A pártnak az a képessége, amely lehetővé teszi a társadalmi fejlődés előrelátását. A feladatok mind nagyobbak és bonyolultabbak. Ez fokozott igényeket támaszt a pártnak, egyes szerveinek és minden tagjának munkájával szemben. A lenini időkhöz hasonlóan á párt tekintélyét most is elsősorban á szavaik és a tettek egysége, az időszerű és a távlati jellegű feladatok rendszeres megoldása szilárdítja. Ma is él és időszerű a párt építésére vonatkozó, a demokratikus centralizmus és a legszélesebb párton belüli demokrácia elveire támaszkodó lenini tanítás. Ez a pártirányítás lenini módszere érvényesítésének múlhatatlan feltétele. Ez egyben a politikai aktivitás fokozásának, a dolgozók tömegeire gyakorolt pártbefolyás elmélyítésének útja, módja. Büszkék vagyunk arra, hogy Cseh- 1967. Szlovákia Kommunista Pártja vezetésével a Szovejtunió oldalán haladhatunk a boldogabb emberi jövő felé vezető _ úton, amelyet a Nagy Októberi Szocia- JU, lista Forradalom nyitott meg. ™ QUO XI. 5.