Új Szó, 1967. november ( 20. évfolyam, 301-330. szám)

1967-11-28 / 328. szám, kedd

Kiút az elvarázsolt körbö'l Amikor a felettes szerv „utasítás" helyett „lehetővé tesz" Felettes szervtől általában utasítások, követelmények Jönnek. Esetleg tilalmak. A füleki zománcgyárban például ilyenek: „Csökkenteni a behozatali zománc-nyersanyag szükségletet, növelni az exportot, nem kr.ptok, annyi frittét, amennvit akartok, hanem kevesebbet.. .* A direktív irányításban ilyesmi természetes. Az üzem illetékeseinek nem marad más, mint végrehajtani az utasítást. Csakhogy beköszöntött az új Irányítás korszaka, az üzem kezdeményezése előtt tág teret kell nyitni, törődjék sajátmaga munkája hatékonyságával... SZIKORA ELVTÁRS GONDJAI Tudta Szikora elvtárs, tudta, hogy itt az új irányítás, csak az önállóság gyakorlata volt furcsa ... Szikora István a zománcozó üzem vezetője, és részlegén nagyszerű dolog sikerült: olyan piros zománcozott teáskészletet készítettek, amely új piacokat hódíthatott volna meg, még Svédország is vásárolt volna belőle „Nosza, gyártsuk nagyban" — mondaná erre az Ú; irányítást csupán elméletben ismerő ember. A gyakorlat embere azonban tudja: az a szép piros szín olyan zománc-anyagból készült, amelynek egyik összetevője behozatali cikk. S mint ilyen „tiltott gyümölcs". Azazhogy nem tiltott, csak éppen a megrendelt mennyiség egynegyedét kapják belőle. A helyzet furcsa: kezdeményezz, keress, új utakat, hódíts meg új piacokat — egyfelől, másfelől viszont: elég nyersanyagot nem kapsz. Hát most direktív Irányítás ez, vagy önleszámolási? Elméletileg új, gyakorlatilag a régi. A helyzetet még az is bonyolítja, hogy az üzem közvetlenül anyagilag érdekelt az exportterv túlteljesítésén (önállóság), de a túlteljesítéshez való nyersanyag központilag korlátozott mennyiségű (direktív). Így azután Szikora elvtárs egész részlegével együtt elvarázsolt körben bolyong: külföldi nyersanyag beszerzésére csak akkor lesz valuta, ha túlteljesítik a kiviteli tervet, de miből teljesítsék túl, ha pont ezzel az élénkpiros teáskannával teljesíthetnék túl, de ezt nincs mivel zománcozni... MÉG EGY GOND Persze, a teáskannákat, s egyéb zománcozott edényeket gyárthatnák teljesen hazai nyersanyagból is. Ám ennek minőségével baj van. Megtörtént a következő eset: két egymás mellett álló zsákban Jött fritte — a zománc-nyersanyag — egyetlen szállítmányban. A próbazománcozást természetesen csak az egyik zsák tartalmából végezték el, hiszen egyformának kell lennie. Amikor azonban már „élesre mentek" és a másik zsák tartalma is feldolgozásra került, kitűnt: December 7-én ért véget a Nővé Mesto nad Váhom-i katonai iskola által az NOSZF 50. évfordulója tiszteletére megrendezett vetélkedő. A kérdések — amelyet az Iskola tanárai állítottak össze — foglalkoznak a Szovjetunió történetével, kulturális és sportéletével valamint műszaki fejlődésével. A vetélkedőben a város több iskolájának diákjai is részt vesznek. A legjobbak tárgyi jutalomban részesülnek. SZiAKEM BÉRKÉNT TÉRNEK HAZA A hranicei katonai egység minden évben azzal dicsekedhet, hogy a tényleges katonai ennek más volt a minősége. Az egész sorozat rossz lett „Könnyű az más iparágban" — mondják a zománcozóban. Ott, ha valami nem sikerül pont ügy, ahogy kellene, leértékelik és eladják hazai piacon. De kinek kell élénk piros zománcozott teáskanna nálunk? Vagy muzulmán imával .eléírt zománcozott tál? Itt bizony, ha valamit elrontanak, azt el is dobhatják menten. Vagy újra zománcozhatják. De az már nem olyan. Oj JELENSÉG AZ IRÁNYÍTÁSBAN A minap telefonon ismét beszélgettem Szikora Istvánnal, a zománcozó vezetőjével. Vidám volt a hangja, ami ilyen komoly embernél, aki ráadásul annyi gonddal küzd — legalábbis szokatlan. Hallom a hangján, ma másról is lehet vele beszélni, nemcsak munkájáról, gondolom, Írok majd róla egy hangulatos riportot, s megkérdem: — Mondja Szikora elvtárs, ml volt életében a legnagyobb öröm, amely érte? Szikora elvtárs minden örömét elhomályosítja azonban az, amiről épp az előbb értesült: négyszer annyi importált zománc-anyagot kap a Jövő évre, mint amennyire számított. Hirtelenében megfeledkezik negyven éves éjete során ért örömeiről is és igy válaszol: — Hát, ez a fritte-szállítmány most az ÍD legnagyobb örömöm. Nem csoda ez a nagy öröm. Ugyanis nemcsak frittéröl van szó. Sokkal többről annál. Arról, hogy az úgynevezett felettes szervek — a vezérigazgatóság, a külkereskedelem, a minisztérium — rájöttek: az új irányítás nemcsak a legalacsonyabb szervekre érvényes, hanem rájuk, az irányító szervekre is kötelező. Az utasítgatás, parancsolgatás, tilalmak özöne helyett az irányítás módja ma: a lehetőség megadása. Szikora Istvánnak, de nemcsak neki, a füleki Kovosmaltnak is, az előlegezett nyersanyag kiutalás a bizalom megnyilvánulását Jelenti. Az ő számításaik, kísérleteik, piackutatásuk, kezdeményezésük alapján előlegezett bizalom ez. De nemcsak bizalom, hanem új gondolkodásmód ls: márcsak előnyösebb drága zománcozott árut exportálni, rr.int aránylag olcsó devizanyersanyaggal garasoskodni. Ez a felismerés nem új. A gyakorlata azonban új, eddig ritkán látott és tapasztalt. Legalábbis a füleki öreg gyárban. Szikora elvtársai együtt örülhetünk, hogy az ésszerű elméleti felismerés kézzelfogható gyakorlattá válik. VILCSEK GÉZA szolgálat letöltése alatt a fiatalok 80 százaléka növeli műszaki tudását. Az őszön is a többi között harminc tehergépkocsi-vezető, öt darukezelő és öt földgyalukezelő szerelt le, akik mesterségüket a műszaki körökben, illetve a helyőrségi munkaiskolában szerezték meg. A sikeren felbuzdulva az idén még jobban megszervezik a tanPálforduBat gyermekeink öltözködésében Az utóbbi években a gyermekruhák terén nagy hiányosságokat észleltünk. Ennek legjobb bizonyítéka, hogy konfekció üzleteinkben felhalmozódott az áru, a vásárlók elégedetlenül, lires kézzel távoztak — hol a szín, hol a szabás, hol a nagyság nem felelt ineg. Ezt a jelenséget a sajtó sem hagyta figyelmen kívül. Éles bírálatok hullottak az illetékesek fejére — míg bekövetkezett a fordulat. A textilesek ez év folyamán lázasan tanácskoztak, vitatkoztak, hosszú órákon át törték a fejüket: mit lehelne tenni? Az ügy rugalmas kezelése eredményhez vezetett. November elején új ruhaanyagokkal, kimondottan gyerekes szabásmintákkal léptek * szakbíráló bizottság elé. A konzervatizmus leküzdése elsősorban a Kólóra, a Tepna, a Seba, a Perla és a Velveta nemzeti vállalatok érdeme. Dicséretükre legyen mondva, hogy nemcsak a legkisebbekre, hanem a serdülő fiatalokra is gondoltak. Az 1968-as kollekcióban tehát új minőséggel és széles választékkal találkozunk. A szülők minden bizonnyal nagy tetszéssel fogadják a gyűrhetetlen anyagból készült, aránylag olcsó nadrágokat, a színes blúzocskákat és a könnyen mosható ruhákat. A rikító, ízléstelen színeket az élénk, de sokkal inkább elfogiadható sárga minden árnyalata, a rózsaszín, piros, kék és narancsszín váltja fel. A gyermeköltözködés terén ez volt az első döntő fordulat, de reméljük, hogy nem az'utulsó. — ozo — folyamokat és a műszaki körök munkáját. ÉRTÉKES AJÁNDÉK Az újoncok alig két hónappal ezelőtt öltötték magukra az egyenruhát, s máris hallatnak magukról. Abban az egységben, ahol Lapin tiszt irányítja a politikai munkát, 180 elsőéves katona ajándékozta vérét a harcoló vietnami nép megsegítésére. A MOLT NYOMÁBAN A második világháború utolsó éveiben LevoCán alakult meg a IV. harckocsizó dandár, amely részt vett a harcokban Liptovsk? MikuláSnál, a Kis és Nagy-Fátrában, valamint Morvaországban, ahol a háború végének örömhíre érte. Néphadseregünk harckocsizó! elődjeik harcos útjának felkutatására expedíciókat szerveznek. Ennek során találkoznak a veterán harcosokkal is. MÉLTÖ JUTALOM Az a katonai egység, amelyLESÁNTULT LEGUTÓBBI poharazgatásom óta nyilván teljes bizalmára érdemesít Pityu bácsi. Mostanában gyakran telefonál. El tudom képzelni, mennyire örül a szomszédja, akinek telefonját tetszés szerint használja. Persze, saját tetszése szerint, méghozzá ingyen és bérmentesen. Ám manapság sok mindenre hajlandó az ember a jószomszédi viszony, — ahogyan Pityu bácsi mondja — a házközösség békés szocialista együttélése érdekében. Pityu bácsi mindenkor telefonmembrán- és dobhártyarepesztő bömböléssel közli észrevételeit. Sajnos sokszor és sokat telefonálhat, mert bizony van mit észrevennie annak garmadájából, amit az illetékesek — ugyancsak sajnos — észrevétlenül hagynak. Néha cérnavékonnyá kényszerített telefonista kisasszonyi hangon sipítok a máskülönben félbeszakíthatatlan bömbölésbe: „Tegye le a kagylót! Interurbán!" És bér őt szólítom fel, én teszem le a kagylót. Utána pedig megmagyarázhatatlanul felajzott kíváncsisággal elegy rettegéssel várom kora reggeli látogatását. Végre valahára tegnap is felrikoltott az idegtépő balsejtelmemnek véget vető morzejeles csengetés. Amikor ajtót nyitottam — megijedtem. Elmaradt a szokásos harsogó üdvözlés, és a letaglózó vállveregetés is. PITYU BÁCSI botra támaszkodva, zihálva, sóhajtozva bicegett egyenesen a szobába. Le sem vette ritkaszép színehagyott felöltőjét, sőt fején hagyta egyéni ízléssel összegyűlt, csáléra csapott fakó kalapját ls. Fájdalomtól sziszegve, óvatos lassúsággal ereszkedett a karosszékbe. Percekig nyögdécselve tapogatta térdét, majd megizzadt homlokát törölgette. Végre megszólalt. — Hát ezt aztán igazán meg kell írnod! Tudom, hogy nincs időd, sietsz, ki tudja hová és minek. Nos, ma igazán tárgyilagos leszek. Láthatod, hogy lesántultam. Le bizony, mert sajnos, összetört. No, ne Ijedj meg, nem a sípcsontom, hanem a vállfa! — A vállfa? — hebegtem álmélkodva, mintha egy repülő csészealjról idepottyant marslakó zagyva gagyogását próbálnám megérteni. — Ügy bizony a vállfa — válaszolta — most már a számára legtermészetesebb hangon, tehát bömbölve. — Rapittyára! Pozdorjává! Bakelitből volt az átkozott, és kipottyant ügyetlen, köszvényes kezemből. Egyenesen a kőpádimentomra. A gangon ... — A gangon? Micsoda gangon? — dadogtam makogva, mint aki alapos fejbekólintás után ocsúdik. — Persze, hogy ottl Amikor ki akartam rázni a naftalint. Mit bámulsz, mint egy csecsben Danék elvtárs a politikai tiszt, már több éve Jó eredményt ér el a harci és politikai felkészültség terén. Jutalmul a múlt napokban megkapták a „Jan Zika egység" elnevezést. A nagy ünnepen részt vettek a környék dolgozói és jan Zika testvére. Az egység katonái ebből az alkalomból ígéretet tettek, hogy a kiképzés terén még Jobb eredményt érnek el, szem előtt tartva, a „Több izzadság a gyakorlótéren, kevesebb vér a harctéren" jelszót. TANÁCSKOZNAK „A CSISZ munkája a hadseregben" e jelmondat alatt december 6—8-a között Gottwaldovban rendezik meg a néphadseregünk CSISZ szervezeteinek konferenciáját. Az értekezleten megvitatásra kerül a CSISZ V. kongresszusának határozata, valamint a politikai és a harci kiképzés terén elért eredmények, illetve nehézségek. A konferenciára az egységek legjobb CSISZ-tagJaikat delegálják. —né— szopó birka? Há? Ja, persze, nem érted. Maholnap kell már a télikabát, hát ki akartam porolni. És akkor ejtettem el azt a bakelitos hétszentséget. Leballagok a boltba s újat veszek — gondoltam. Olcsó portéka, telik rá a nyugdíjból. Sajnos, ember tervez, és ... különféle kisistenek végeznek. Mert nincs, sehol sincs, nem kapható! Nem hiszed? Végigjártam minden közeli és távolabbi boltot. Nincs és nincsl Persze, amolyan nyápic, cingár vállfából annyi van, mint a szemét szeretett Duna menti metropolisunk utcáin. De mondd csak, intelligens ember létedre, egy ilyen cingár vacakra akasztanád a télikabátodat? Hogy szégyenszemre kipúposodjon a válla? Hogy kivasalhatatlan barázdát vágjon belé? Nem vagyok én holmi ágrólszakadt pityipalkó, hogy ilyen agyonnyomorított ködmönben parádézzak! Nekem amolyan speciálisan széles, testesebb, telt Idomú vállfa kell! Télikabátba való! Nyilván nem csak nekem kell, hiszen nem vagyok én szekáns, okvetetlenkedő, vénember. Másnak is kell, csakhogy nincs, mert nyoma veszett. Az egyik boltban azt mondták: „Nincs kérem". A másikban: „Pillanatnyilag nem kapható". A harmadikban: „Tetszett volna tavaly venni, akkor még volt". A negyedikben: „Próbálja meg az elvtárs a külvárosi boltokban, vagy vidéken". Csak az ötödikben akadt egy igazán szeriőz, bájos aszszonyka, aki nyíltan megmondta: „Ne is tessék keresni, ez idén még egyetlen darabot sem kaptunk belőle." Passzl ... Hiába kutyagoltam félnapot. Nem nekem való már a távgyaloglás... tudod, az az átkozott porckopás a térdemben ... Most aztán borogathatom egy hétig... Vagy talán béreljek taxit? Egy vacak vállfa miatt? Nem lopom én a pénztl Az államtól kapom! Hja, persze az állami Sokan azt hiszik, hogy a Csáky szalmája! Akár bolyrakáskor a hangyasereg, dologidőben is úgy nyüzsög a nép az utcákon, a boltokban. Pedig a munka még a szocializmusban sem annyira automatizált, hogy magától induljon, magától menjen, nem igaz? Sajnos, dologidőben is holmi vállfák és hasonló dib-dáb apróságok után futkároznak a fenékig tejfel szocializmust áhító, mélyen tisztelt polgártársak. És hol van még a napközi szoknyavadászat, az esszpresszózás, a fusizás, a kétféle feketézés — kávéházakban és kapualjakban —, s a hivatalos intézések ürügyén engedélyezett lógás, időtlopó csámborgás? Disznóság, felháborító disznóság, ha mondom! Lerí az arcodról, mit akarsz mondani! Ne szólj semmit! Persze, hogy van óriási építkezés, van ingyen orvos és gyógyszer, van kellemes szakszervezeti üdülés, meg sok minden abból a közös tejfelből. De mondd csak, hogyan éreznéd magad egy Illatos, selyempaplanos, puha nyoszolyában, ha tele volna poloskával? Mert szerény véleményem szerint túl sok az ilyen vállfahiányszerű, toalettpapírhiányszerű, meg a jó ég tudja még milyenszerű poloskacsípés, ami egyszerűen megmételyezi azt, ami máskülönben nagyszerű lehetne ... EKÉPPEN DOHOGOTT lihegve, zihálva még Jő sokáig Pityu bácsi. Nagyon el lehetett szontyolodva. Csak néha-néha bömbölt egyet, azt sem Igazán ércesen, hanem csak amúgy bánatosan elbődülve. — Ezt meg kell írnod, hallod! Fel kell figyeltetned az illetékeseket! Vagy mi a csudát csinálsz abban a szerkesztőségben? — Óvatosan felcihelődött, és most, amikor már orvtámadásra nem számítva kalandoztak gondolataim Pityu bácsi bölcselkedésének útvesztőiben, akkorát sújtott a vállamra, hogy elerőtlenedve rogytam a még testmeleget árasztó karosszékbe. Mire ismét ki mertem nyitni a szemem, már csak a csálé kalap karimáját pillantottam meg a Pityu bácsi mögött bezáruló ajtó nyílásában. • • • íme figyelmesen feljegyeztem Pityu bácsi figyelemreméltó megfigyeléseit. Ám azt, hogy felfigyeltessenek s több figyelmességre késztessenek, sajnos, nem garantálhatom. KOLÁR MARCELL Néphadseregünk életéből HARCRA KÉSZEN