Új Szó, 1967. november ( 20. évfolyam, 301-330. szám)

1967-11-25 / 325. szám, szombat

1 1967. A színészt beszállítják az el megyógyintézetbe. Állandóan színdarabokat olvas és amikor már egyet sem talál a kórház könyvtárában — az ápoló át­adja neki a telefonkönyvet. Egy Idő múlva megkérdezi a bete­get: — Na, hogy tetszik a darab? — Nem tudom. Egyelőre még csak a szereposztásnál tartok. — Kérem... ott még maradt egy levél. ? . h ; — Tudja, utasítást kaptunk felülről, hogy a hársfa-sé­tány helyett létesítsünk nyírfa-sétányt! (V. Szolovjev) Az óvóda előtt várakozó na­gyon dundi férfihoz odalép egy hölgy: — Bocsánat uram, szintén gyereket vár? A dundi lenéz a saját jólápolt pocakjára és sértődötten vála­azol: — Nem kérem, ez a sok sör­től van! £ Ifjú asszony a férjéhez: — A gyerek nem akar aludni. Talán énekeljek neki valamit? — Tégy még egy kísérletet. És ha az sem sikerül, akkor is próbáld Inkább jő szóval. Nem kell mindjárt drasztikus eszkö­zöket alkalmazni! — Uram, igaz, hogy ön az egyik fülére süket? — Igaz. — Érdekes ... nem is látni magán! — öregem, képzelj el ma­gadnak egy méter legfinomabb szövetet potom negyven koro­náért! — Micsoda?! Hol kapható?! — Sehol! Azért mondom, hogy képzeld el magadnak! — Segítség, az elmegyógy­intézetből megszökött egy bo­lond! — Hogy nézett ki? — Alacsony, idősebb férfi, 120 kilós! — Hogy lehet egy alacsony idősebb férfi 120 kilós? — Mondom, hogy bolond! •h Két barátnő beszélget: — Megfigyelted, hogy Gizi az utóbbi hetekben megöregedett és megcsunyult?! — De még mennyire megcsú­nyult! Űröm látni! — Mi történt a férjével asz­szonyom? Már két hete nem jár huszonegyezni! — A férjem meghalt! — Jaj de örülök: Attól fél­tem, hogy valamiért megsértő­dött! Egy amerikai milliomos di­csekszik a barátjának: — Nemrég építtettem egy vil­lát, három fürdőmedencével. — Miért hárommal? — Az egyik a hideg meden­ce, a másik a meleg meden­ce... ; — Ezt sejtettem, de mire va­ló a harmadik? — A harmadikban nincs víz. Néiiány barátom ugyanis egy­általán nem tud úszni. ir Csapnivalóan rossz színházi előadás. Az első felvonás után a közönség kiabál, fütyül, csak a hires kritikus tapsol kitartó­an. A szomszédja megszólítja: — Mondja uram, megbolon­dult? Kiknek tapsol? — Azoknak, akik fütyülnek! ir Levél érkezett az egyik napi­lap szerkesztőségébe: „Tizenki­lenc éves lány vagyok. Vasár­nap éjfél után két órakor ér­tem haza és anyám nagyon ösz­szeszidott. Valami rosszat kö­vettem el?" Válasz: „Próbáljon visszaemlékezni!" RÉGI MAGYAR KOZMONDASOK * A reménységet se hóra ne fektesd, se nádra ne támaszd. * Mire szükséged nincs, egy pénzt is sok érte. * Nem mind tudós, kinek pá­paszem az orrán. * Nem mindenkor édesgyökér a szerelem. — Nem próbálnád meg egyszer mégis inkább — kézzel? // Ozeledik decem­K ber ötödike és ' én újra Jolánra gondolok. Egy éve őr­zöm magamban emlé­két és sóhajtozom szeplős homloka után, reménytelenül. Most egy éve tör­tént. A hentesnél sor­ba álltam amikor megláttam Jolánt. Ö is velős csontra várt. Szó szót követett, mi­re a pulthoz értünk a velős csont ugyan el­fogyott, de nyakig voltunk a szerelem­ben. Aztán egy boldog hét következett. Na­ponta találkoztunk vagy a hentesnél vagy a tejcsarnokban. Né­ha megengedte, hogy megfogjam balkezé­nek kisujját, de én nehezen elégedtem meg ennyivel, többre vágytam. Jolán türe­lemre intett, Rómeót hozva fel élő példá­ként, aki eleinte szín­kor verte le két huli­gán a sarki villany­égőt). Bátorságot vet­tem és a Malom ut­ca sarkán átöleltem Jolánt. A feje hátra­Emlék tén csak az erkély alatt pengette a bend­zsót és nem rontott ajtóstól a házba. Végre aztán elérke­zett a nagy pillanat. December ötödike volt, huszonkét óra öt perc. Színházból jöt­tünk, a hangulat kitű­nő volt, a világítás megfelelő. (Éppen ak­hanyatlott, még egy tized másodperc és élcsattan az első csók. De a következő pilla­natban Jolán felordí­tott. — Oristen I Eg az Vrbán torony! Kibontakozott a karjaimból és rohant haza felkölteni a pa­páját, aki szintén tüz­o CQ O »— < t/j o < o CQ O < to O < —j > < — Es én rááldoztam életem leg- *0 szebb éveitl CQ • ••-.•" o oltó volt. Futottam utána, kértem, kö­nyörögtem, hogy ma­radjon, eloltják azt a fater nélkül is egy rövid félóra alatt és mi folytathatjuk ott, ahol abbahagytuk. De nem hallgatott rám. Különben neki lett igaza. Azóta ha az Urbán torony csonka tetejé­re nézek vagy ha tűz­oltót hoz utamba a balsors, Jolánra gon­dolok, aki azóta nem jelentkezett, és átko­zom a villanytelep transzformátorát, amely tán éppen ak­kor kezdett szikrázni, amikor arra a legke­vésbé sem volt szük­ség, VAJÁNYI BÉLA < lO O < KÖNNYŰ LÁBON NEHÉZ ÉLNI Linda Farmer érvényesülésre vágyó diáklány első útja New Yorkban a varietébe vezetett. Egészen elbűvölték a csillogó ruhájú táncosnők, és fejébe vette, hogy feltétlenül tagja lesz a Sister Rockettes együttesnek. A virginiai hamp­toni középiskolában sportrajongó volt, győzött egy szépség­versenyen és szép lább? büszkélkedhetett, sztepptánccal fel­lépett az Elks Clubban. Az Iskola elvégzése után 17 éves ko­rában bejutott a Sister Rockettes együttesbe, s elmondhatta: „Végre feltörtem!" Linda Farmer nemrégen — két év tapasztalatai után — 49 Rockettes-tagot és 28 balett-táncost vezetett sztrájkba, amely megmutatta, hogy a táncosnők csillogó élete nem valami rózsás. A varietéművészek szövetségébe tömörült lá­nyok 40 százalékos fizetésemelést követelnek a következő három évre, viszont az igazgatóság csak 15 százalékos eme­lést kínál. A táncosnők az első évben jelenleg heti 99 dol­lárt keresnek, vagyis 26 dollárral kevesebbet, mint a Music Hall legrosszabbul fizetett kulisszatologatója. A Music Hall­ban évente bemutatott kilenc új fantasztikus kompozíciót 120 órán át díjtalanul kell próbálniuk. Huszonegy napon ét naponta egymás után négyszer lépnek fel, aztán hat sza­badnapjuk van. De akkor is kéznél kell lenniük, hogy szükség esetén beugorhassanak. Barátaik különleges Jelzést használnak, ha telefonálnak nekik. (Kétszer csengetnek, le­teszik a kagylót, aztán újra tárcsáznak, hogy figyelmeztes­sék őket, nem a Music Hallból üzennek nekik.) Linda Farmer és a többiek egyszobás lakásban laknak, s évente 400 dollárt költenek festékre (80 dollárt csak ha­mis szempillákra). Hosszú a munkaidejük, ritkán randevúz­hatnak. Legnépszerűbb olvasmányuk „Egy nő intelligens kalauza férfivadászaton". Az előadások közötti 90 perces szüneteket egy táncosnő túl rövideknek tartja arra, hogy valami fontos dolgot csinálhasson, és túl hosszúaknak arra, hogy semmit se csináljon. Igy aztán a lányok vagy alszanak, vagy felhólyagzott lábukat ápolják, vagy pihentetik meg­erőltetett bokájukat. (TIMES) HAVASI ASSZONY? Roger Patterson és Bob Gimlin yacumai (».Vashington ál­lam) tudósok azt állítják, hogy az észak-kaliforniai vadon­ban végzett kutatásaik során furcsa lényt fedeztek fel, amelyet „havasi asszonynak" neveztek el. Eurekátől 120 kilométerrel északra a kanadai Vancouver­be vezető úton Két méter magas, különös lényre figyeltek fel. Az óriási élőlény óriási nyomokat hagyott maga után a földben, melyeknek lenyomatait most a British Columbia University antropológusai vizsgálják. Patterson és Gimlin közölte, hogy az állítólagos „óriás­asszony" nem nagyon ijedt meg, amikor megpillantotta őiket, s a folyó mentén távozott. A tudósok becslése szerint a „ha­vasi asszony" 150—180 kilogramm súlyú lehetett. (Avantl) GURKHÁK A nepáli gurkhák két évszázadon át leereszkedtek az indiai síkságokra, hegy vagy az indiai uralkodók egykori hadseregében, vagy az angol—indiai hadseregben, most pe­dig Nagy-Britannia és India hadseregében vállaljanak szol­gálatot. Nepál bejelentette, hogy véget vet a gurkhák toborzásá­nak, mert ez rossz fényt vet az ország szuverenitására. A terv életébe léptetésére egyelőre még nincsenek konkrét határozatok. A gurkhák idegen hadseregekbe toborzásának hirtelen megszűnése ugyanis gazdasági bajokat okozhat. A nepáli kormány fiimek és egyéb propaganda-eszközök segítségével igyekszik meggyőzni a lakosságot, hogy ma­radjon otthon s foglalkozzék az ország gazdasági fejlődé­sét elősegítő munkával. A gurkhák többnyire állattenyésztő vidékekről származ­nak. Munkaszeretőek, napi 12 órát is dolgoznak. A fárasztó hétköznapok után csak vallási ünnepnapokon pihennek. A katonai szolgálat és a nyugdíj mintegy hárommillió nepáli hegylakónak nyújt létfenntartást. A gurkháknak általában zöbb feleségük és családjuk van, s eltartásuk súlyos terhet lelent számukra. A gurkha katonák Nepál láthatatlan exportcikkét alkotják, az ország nagy valutaforrásául szolgálnák. Mintegy 26 mil­lió nepáli rúpia bevétel', jelentenek. A gurkha katonák roborzása az angol—indiai hadseregbe 13J 5-ben kezdődött, annak az egyezménynek alapján, ame­yet Nepál és a Kelet-indiai Társaság csapatainak háborúja után kötöttek. A toborzás jelenleg háromoldalú megállapo­dás alapján történik, melyhez India függetlenségének ki­Kiáltása után Nepál is csatlakozott. Ez a megállapodás olyan korlátozó cikkelyeket tartalmaz, hogy Nepál vagy más nem fegyveres hindu közösségek elleni hadi cselekmények során gurkha katonákat nem szabad bevetni. A kelet-nepáliak többsége az angol, a nyugatiaké az indiai hadseregbe lép be. Léteznek cserkészalakulatok is, amelyek a gurkhák gyer­mekeit katonai szolgálatra készítik elő. Jelenleg kísérletek történnek, hogy a leszerelt katonákat hasznos munkával foglalkoztassák a falvakban. Nepál az építészetben, az egészségügy terén stb. használhatja fel a gurkháknak a katonai szolgálatban szerzett ismereteit, (Far Eastern Economic Review, Hongkong) MI TÖRTÉNT AZ IDŐJÁRÁSSAL? Az Egyesült Államokban inkább szabályszerű, mint kivé­teles jelenséggé váltak a természeti csapások. Nebrascában egy hét alatt több mint száz szélvihar pusztított, közép­nyugaton fantasztikus áradások romboltak, egyes aszályos vidékeken szűnni nem akaró égszakadások okoztak bajokat. Történt-e valami az észak-amerikai időjárási rendszerrel? Megváltozott-e földrész éghajlata? A meteorológusok azt mondják, hogy igen. Murray Mitchell klimatológus szerint a Föld hőmérséklete 1940 óta fokozatosan lassan csökken. Előtte ötven évvel a Föld éppen olyan lassan melegedett fel. Az átlagos hőmérsékletben észlelt eltérés jelentéktelen: mindössze negyed- vagy fél Celsius-fok. Mitchell a Föld lehűlésével magyarázza az északkeleti államokat sujtő szá­razságot. Mitchell szerint télen több hó és hideghullám lesz, megvastagszik a sarki lóg, nehézzé válik a sarkvidéki hajó­(United States News and World Report, Washingtoni

Next

/
Thumbnails
Contents