Új Szó, 1967. november ( 20. évfolyam, 301-330. szám)

1967-11-25 / 325. szám, szombat

GÖRÖG FIATALOK TÜNTETNEK NICOSIÁBAN. (CTK — UPI felvétele) ( ipnisi válsággóc A Délkelet-Európából érkező hírek arra vallanak, hogy e földrészen még mindig súlyos válság fenyeget. Törökország és Görögország, valamint más érdekelt országok figyelmének középpontjában ismét a ciprusi kérdés áll. Az utóbbi években Cipruson történt összetűzések és merényletek két NATO-állam u n M M C M súlyos nemzet- Jun|v,cn közi konfliktusává fajulnak. Az utóbbi napok eseményei Igazolják azt a régebbi állítást, hogy Ciprus jövőjéről a ciprusiak nélkül tárgyalnak. Miért rosszabbodott a helyzet a szigetországban? Látnunk kell, hogy a válság kitöréséhez jelentős mértékben hozzájárult a görögországi népellenes összeesküvés, amely katonai diktatúrát juttatott hatalomra. A puccsisták nem érték el a kívánt eredményeket, ? a katonai kormány több hónapos fennállása arra kényszerítette az ezredeseket és tábornokokat, hogy külföldön keressenek további lehetőségeket. Mivel a görögök Ciprust mostanáig szívügyüknek tekintették — legalább ls így magyarázták a nacionalisták —, a tisztek a nacionalizmus szításával mesterkedtek. A Görögországban alkalmazott módszereket Cipruson is érvényesíteni akarták. Kiderült, hogy elszámították magukat. Makariosz elnök kormánya és a többi ciprusi vezető nem az athéni tábornoki kar elképzelései szerint akar szorosabb kapcsolatokat Görögországgal. Makariosz nem ért egyet a szigetnek Görögországhoz csatolásával, hanem követeli az önálló Ciprusi Köztársaság területi épségének megőrzését. Nem hallgathatjuk el, hogy a nacionalizmusnak Törökországban is vannak gyökerei. A török társadalom érzékenyen reagál a ciprusi kérdésre. Bármit tegyenek a görögök a ciprus! török lakosság ellen, ennek azonnali visszhangja van a török anyaországban. Mivel az ankarai kormány rendkívül veszélyesnek látja a helyzetet, az utóbbi napokban készültségbe helyezte a török hadsereget. Török hadihajók cirkálnak Ciprus körül, a török hadirepülők pedig már többször megsértették Ciprus léglterét TÁRIINK A görög ko

r" I M n u iv r mány azzal reagált rá, hogy Ciprus közelébe vezényelte hadihajóit. Ugyanakkor Törökország és Görögország határain is készenlétben vannak a katonai alakulatok. Mindez nyugtalanságra ad okot. Elfogadható az a nézet, hogy már csak egy lépés választ el a fegyveres összecsapástól. Az Egyesült Államok — a NATO legerősebb hatalma az atlanti szövetség keretében Igyekszik megoldani a ciprusi kérdést, meg akarja győzni a szemben álló feleket, hogy békés úton oldják meg problémájukat. Ennek érdekében érkezett Ankarába Vance, Johnson elnök teljhatalmú megbízottja, hogy közvetítsen a görög-török viszályban. A legutóbbi sajtójelentések szerint a guatemalai Bennett, az ENSZ-főtitkár ciprusi kérdéssel megbízott helyettese is Ankarában Időzik. Megérkezése után Demirel miniszterelnökkel találkozott. Ebből kitűnik, hogy két síkon, az Egyesült Nemzetek Szervezetén és a NATO-n belül tárgyalnak a ciprusi kérdésről. Kérdés, sikerül-e a NATO képviselőinek összebékíteniük az ellenfeleket, mint ahogy az ENSZ-megbízottak tárgyalásainak eredménye ls kétséges. Egyelőre meg kell elégednünk a török vezetőknek azzal a kijelentésével, hogy amíg Vance Ankara után Athéban fog tárgyalni, tartózkodnak a katonai beavatkozástól. Halvány remény. A ciprusi bajok orvoslásának receptjét egyelőre nem találták meg. PETER RIVAL Kína és az októberi évforduló Moszkva — A moszkvai Pravda pénteki száma szerkesztőségi cikkében megállapítja: a pekingi vezetők tehetetlennek bizonyultak bármit ls tenni, hogy csökkentsék a Nagy Október jelentőségét. Mao Ce-tung és csoportja sajátos módon ünnepelte meg az Októberi Forradalom 50. évfordulóját. Nem sokkal az ünnep előtt az egész kínai propaganda hisztérikus szovjetellenes kampányt Indított. Ugyanakkor a pekingi lapok egy szóval sem közölték olvasóikkal a szovjet tudománynak az ürkísérletekben elért kimagasló sikereit, amelyeket az egész világ lelkesedéssel fogadott. Ilyen politika mellett saját Irányvonalukkal szemben jelentett volna elmarasztaló Ítéletet, ha a kínai dolgozóknak megmondják az igazat mindazokról a Jelentős intézkedésekről, amelyeket a szovjet emberek életkörülményeinek javítására hoztak, és a pekingi propaganda téljes mértékben elhallgatja ezeket. A Pravda ezután leszögezi: a pekingi propagandának nem sikerül túlharsognia az Igazságot Kínában a kommunisták és a pártonklvüliek tömegei vannak, akik megőrizték Józan gondolkodásukat, és megértik az események fejlődésének valódi menetét. A SZERELEM ÉS HÁZASSÁG PROBLÉMÁI KÍNÁBAN A kínai fiataloknak nem szabad a szerelemre gondolniuk, egész fiatalságukat a politikai tevékenységnek és forradalomnak kell szentelni — állapítja meg a Wen Huej Ribao és leszögezi hogy a fiatalok túl korán házasodnak. A lap szerint az osztályjellegü probléma, mivel a burzsoázia minden áron befolyásolni akarja a fiatalokat. Az osztályellenség a korai házasságkötésekkel akarja elterelni a fiatalok figyelmét a politikáról. A lap felháborodottan ítéli el a fiatal sétáló szerelmeseket mivel ezt fölösleges időpazarlásnak tartja. A lap egyúttal bírálja Llu Sao-cslt, a kínai Hruscsovot ls, aki szerint a szocialista társadalomban is érvényes az az elv, hogy ahol férfiak és nők vannak, ott szerelem ls van. A lap azonban nem említi meg a jelenlegi és a múltban már többször elindított kampány valódi okát: a házasulandók korának kitolódásával a népszaporulat gyors emelkedését akarják fékezni. (CTK) ••iTiiiiiiiiiiiwiiiniiiiiniiiiiiiiiiiiniiiiiitiiiiiiiiiimiim MHft!>lll»lllllltlll!ail»l!»ltlii»lltlll!i|i

lllll.il I • I .a<:ií!lltl!lllllltlllltlltllltllllltlHII[lll|lllt!llllltllll(lll<ait«llllll!jlUllllll|ll|Mll||ll|IIIIHUB MIRŐL IR A RUDE PRAVO? Válaszúton a filozófia Az utóbbi években eszmei életünk felpezsdülésének természetes velejárója, hogy az elméleti dolgozók figyelmének előterébe került néhány olyan kérdés ls, amelynek érintése nem is olyan régen „tabu" volt. Ide tartozik a marxista filozófia, elsősorban a dialektika átértékelésére irányuló törekvés is. A lényeget megragadva foglalkozik ezzel például Miroslav Rydl cikke, amely a RUDE PRAVO november 16-1 számában jelent meg. Az alábbiakban ismertetjük ennek a rendkívül érdekes és elmélyült írásnak alapvető gondolatalt. TÖRTÉNELMILEG KIALAKULT RENDSZER Közismert feuerbachi tétel alapján a marxista filozófia abban tér el az előző bölcseleti rendszerektől, hogy nemcsak a világ megmagyarázására, hanem átalakítására törekszik. Ennek köszönhető az alkalmazása során kivívott számtalan győzelem, amelyet a kommunista mozgalom aratott. Csakhogy éppen a sikerek folytán ennek a filozófiai rendszernek a hatása sok tekintetben gyengült. Azokban az országokban, ahol a munkásosztály kivívta a hatalmat, nyilvánvaló lett, hogy ez a filozófia igazolást nyert, de egyben elérte a csúcsot és látszólag már nem fejleszthető tovább. A marxista filozófia elvesztette az ösztönző célkitűzések adta természetes tekintélyét, és ezekben az országokban szinte hatalmi eszközökkel kellett biztosítani tekintélyét. Ennek számos oka van. A cikkíró kettőt említ meg közülük, amelyeket alapvető fontosságúaknak tart. Az első, hogy a marxista filozófia főleg a 19. században formálódott rendszerré. Ekkor elsősorban egy elméleti és egy társadalmi körülmény gyakorolt rá hatást. Az elméleti tényező az volt, hogy abban az időben a tudomány terén harc folyt a világ dinamikus értelmezéséért s a haladás pártolása egyet jelentett az evolúció elvének elfogadásával. A kialakuló marxizmusra hatott egy társadalmi tényező is, éspedig az, hogy a 19. század lényegében a forradalmak százada volt. Ez visszatükröződött a marxizmusban, különösen pedig annak legforradalmibb részében, a dialektikában. E két tényező hatására a dialektika a mozgás és a fejlődés általános törvényszerűségeivel foglalkozó tudomány, a forradalom algebrája, az osztályharc módszere lett. M. R^dl a marxista filozófia hatásfoka csökkenésének másik fontos okát abban jelöli meg, hogy a dialektika zárt rendszerré alakult. Igaz ugyan, hogy a dialektika tudomány ls, és ezért tudományos formát kell öltenie, vagyis rendszerré kell válnia. Ez feltétlen követelmény. Csakhogy minden tudományos rendszer egyben leegyszerűsítés is, ami a dinamizmus kárára van, s ugyanakkor minden ilyen rendszer belsőleg zártnak, befejezettnek tünteti fel magát. A cikkmek ezt a kulcsfontosságú részét így összegezhetjük: A marxista dialektika a 19< században a tudományos fejlődés és az osztályharcok általánosítása alapján Jött létre. E tapasztalatok bázisán forradalmi módszerré és tudományos rendszerré, később a győzelmes forradalom Ideológiájává, majd állami ideológiává vált. Míg azelőtt a dialektikát azért tanulmányozták, hogy a forradalmi harc céljaira okulást merítsenek belőle, addig a hatalom kivívása után már nem is annyira a cselekvés vezérfonalát láttuk benne, hanem inkább a hivatásszerű tanulmányozás, az oktatás tárgyát, a propaganda eszközét. Ebben az új helyzetben érvényesítettük a változatlan tartalmú dialektikát, amely lényeges szerepét már lejátszotta. A cikkíró hangsúlyozza, hogy ez nem Irható a személyi kultusz számlájára, ez csak elodázta az új utak keresését. Maga a történelmi helyzet alakulása okozta, hogy ,a marxista filozófia hagyományos és hivatalos formájában lemaradt, nem izgatott, hanem úntatott, megszűnt módszer lenni". MELYIK ÜT VEZET ELŐRE? Filozófiánk jelenleg a kiutat keresi, megújhodásra törekszik. Ennek során számtalan probléma merül fel. Akadnak egyesek, akik egyszerűen a marxista ftlozófia felszámolásában látják a megoldást, és helyette valami olyasmit ajánlanak, aminek semmi köze ntncs a marxizmushoz. Ez természetesen nem más, mint meneküilés a feltornyosuló nehézségek, a kérdések megoldása elől, vagyis számunkra járhatatlan út. Egy további irányzat azt javasolja, hogy kizárólag a tényekre, a valóságra építsünk és mondjunk le minden apríorizmusról, a tapasztalattól független gondolkodásmódról. Ez a cikkíró szerint lényegében járható út, hiszen értelme a filozófia gazdagítása a társadalom és a tudomány új fejlődési fokának ismeretével. Csakhogy ezen az úton is vannak buktatók. Az Ilyen felfogás hívei ugyanis azt a követelményt pártolják, hogy az emberre ne mint a világ urára tekintsünk, hanem mint annak egyenértékű részére. Ezzel a nézettel perbe szállnak a gőgös emberrel, aki úgy véli, hogy mindent ért, saját szemszögéből még önmagát is. „Ezt a felfogást talán el ls fogadhatnánk — szögezi le M. RJdl — ha érvényesíthetnénk. Bár az egyik oldalon igaz, hogy az ember a világnak csak része, akit senki sem ajándékozott meg kiváltságokkal, viszont a másik oldalon igaz az is, hogy az ember, mint gondolkodó és alkotó lény, a világtól elkülönült, érdekeinek és célkitűzéseinek tárgyává tette meg a világot és ellene harcolva, a benne váló eligazodás szükségétől vezetve kifejlődött óriási megismerési képessége." Ennek az elméleti síknak további gyenge pontja, hogy a tényekben egyoldalúan az elmélet helyességét, vagy helytelenségét végérvényesen eldöntő mércét lát. Pedig a tények önmagukban nem, csak az emberi megismerés számára Jelentenek objektív valóságot. A marxista filozófia új utakra törekedve, ismét komolyan tanulmányozni kezdte a bölcsészet történetét s Jelenkori nem marxista filozófiai irányzatokat ls. A történelmi filozófiai öszszefüggések vizsgálata folytán a marxista filozófia is fokozatosan megszabadult attól az elképzeléstől, mintha az „égből pottyant volna". Ennek a munkának a célja nem a marxizmus tévedhetetlenségének bizonyítása volt, hanem Inkább az okulás. „A filozófia fejlődésében ez az irányzat elvi fontosságú pozitív szerepet visz. Lehetővé teszi a filozófiánkat gazdagító vitát. Hiszen a filozófia amellett, hogy osztályjellegü és pártos ideológia, egyben tudomány is. A tudomány számára pedig a vita, a véleménycsere és a kölcsönös okulás múlhatatlan fontosságú létfeltétel. Végeredményben a nem marxista filozófiákat sem minősíthettük csupán reakciós áltudománynak, mert sok viszonylatban sikeresen törekednek számos probléma tisztázására" — állapltja meg találóan a cikkíró. A továbbiakban aláhúzza, hogy kárát látnák annak, ha nem használnánk fel a filozófia eddig elért eredményeit. Persze nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a jelenlegi burzsoá filozófia nemcsak tudomány, hanem egyben ideológia is, amely bizonyos osztályérdekeket szolgál. Ha ezt szem elöl tévesztenénk, akkor filozófiánk arculata elmosódnék, nem állna a szocializmus ügyének szolgálatában. FILOZÓFIÁNK TRANSZFORMÁLÁSÁNAK IGÉNYE A mondottakból nyilvánvaló, hogy filozófiánkban nyílt rendszert kell látnunk, amely állandóan formálódik, fejlődik és gazdagodik. Milyen lesz azonban a sajátos arcéle? A marxista bölcsészek ezt a kérdést még távolról sem tisztázták. A marxista filozófiát a múltban az jellemezte, hogy a munkásosztály világnézeteként határozott osztályjellege volt. Ez a jelleg teljes mértékben megfelelt abban az Időszakban, amikor a munkásosztály harcban állt a hatalomért. Megfelel ma is abban a viszonylatban, hogy a munkásosztály világszerte még osztályharcot folytat a kapitalizmus ellen. Csakhogy más a helyzet — figyelmeztet a cikkíró — azokban az országokban, amelyekben a munkásosztály már kivívta a hatalmat, változott saját osztályjellege is, fokozatosan pedig megszűnik osztályként létezni. Ma ugyan még az ideológiai harc szakaszában élünk, de fő ideológiai fegyverünk — legalább is belső vonatkozásban — már távolról sem lehet a kapitalizmus hanyatlásának és törvényszerű pusztulásának, a munkásosztály törvényszerű győzelmének tétele. A hatalmat már kivívtuk. És M. Rydl ennek alapján teszi fel a kérdést: „Ennek a körülménynek nem kellene kihatnia filozófiánk irányvételére?" A válasszal sem késlekedik. Szerinte ennek itt az ideje. Egyes erre utaló jelenségeket tapasztalhatunk például az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésével összefüggő filozófiai kérdések tisztázása terén. Ma már nem az a feladatunk, hogy a hatalom átvételének törvényszerűségét és sorsszerű elkerülhetetlenségét bizonyítsuk. A régi érvek unos-untalan hajtogatásával olyan látszatot kelthetnénk, mintha igazolni szeretnénk valamit, ami nem szorul Igazolásra. Ma inkább arra kell törekednünk, hogy rendet teremtsünk a portánkon és újat alkossunk. A marxista filozófia elmélet, tehát rendszer is. Ez annyit Jelent, hogy nem maradhat meg részleges változásként annak a szemléletnek módosulása, amely megalapozta ezt a rendszert. Ennek a szemléleti változásnak ki kell hatnia az egész rendszerre. „A dialektika dinamikus értelmezésétől a strukturális értelmezésre való átmenetben jelentős szemléleti módosulást látok. A struktúra ugyanis a múltban és bioznyos vonatkozásban ma is a dinamizmusnak és a mozgásnak ellentmondása. Sőt, a dinamizmus és a struktúra bizonyos mértékig dialektikus pólusok. Ez annyit Jelent hogy az egyik szemlélettől a másikra való átmenet minőségi változás. Ezért velejárója kell legyen az egész marxista ftlozófia mélyebb transzformálása is" — mondja a cikkíró a végső következtetést. Persze ez nem vezethet arra, hogy dialektikánkban mellőzzük a dinamizmust, mint ahogy a dogmatikusan felfogott hisztorizmus elhanyagolta a struktúrák tanulmányozását. /Ismerteti: g. I.) 1987. XI. 24. •UIUIUIltlM»ltBtlllllltllt|MIIIRI)IUIUIItlll«lllUI(tlJI^^ • IIS 11 • HBttBtt BtlBf tinSlISIlSllSHBIIHlIB IIBIIBI IBHSIlSIISHBltfl HBlf BlISlIBIil TIBI t •itCltBIl Bt IBItBil BlIBIIftltBltBStSilCtlStlBtlfl IISIIBUS