Új Szó, 1967. november ( 20. évfolyam, 301-330. szám)

1967-11-16 / 316. szám, csütörtök

Az eredmények bizonyítanak PROGRESSZÍV IRÁNYZATOK A MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉSBEN A CSKP XIII. KONGRESSZUSA annak idején kitűzte a mezőgazdasági termelés fejlesztésének legfontosabb feladatait és a megvalósításukhoz vezető utat. A mostani időszakra jellemző a korszerűbb, magasabb színvonalú termelésre irányuló törekvés. Ez a törekvés elsősorban a tudományos és műszaki ismeretek mind nagyobb méretű gyakorlati alkalmazásában, a fokozottabb társadalmi munkamegosztást akadályozó tényezők kiküszöbölésében nyilvánul meg. A mezőgazdasági termelés kérdéseinek ez a megoldása lassan meghozza az első figyelemreméltó eredményeket. A tudományos-műszaki fejlesztés alapelveinek érvényesítése jelentős mértékben hozzájárul a gabonaprobléma megoldásához, ugyanis mezőgazdasági termelésünknek ez az egyik legfontosabb kérdése. Az 1964-től 1967-ig terjedő időszak alartt Szlovákiában például 45 százalékkal emelkedett a búza és 47 százalékkal az árpa hektárhozama. A dunaszerdahelyi, a lévai, az érsekújvári és a galántai járás a 30—41 mázsás átlagos hektárhozammal rövid idő alatt elérte az európai színvonalat. Említésre méltó eredményeket értek el az északabbra fekvő járások is. A SpiSská Nová Ves-i járásban például az idén 28 mázsa búza termett hektáronként. Az tfdott viszonyok kőzött ez kiváló eredmény. Aki csak egy kicsit is ismeri a helyzetet, feltehetően tudja, mekkora erőfeszítés, mennyi emberi találékonyság és lelkiismeretes munka van a kiváló eredmények mögött. Vitathatatlan, hogy a nagy hozamú búzafajták nélkül ekkora hektárhozamokra nem is gondolhatnánk, viszont ahhoz sem fér kétség, hogy a nagy hozamú búzafajták egymagukban még nem biztosítják a gazdag termést. Köztudomású, hogy éppen ezek a fajták a növényápolás, a helyes agrotechnika, a trágyázás, és az egyéb beavatkozások tekintetében a legigényesebbek. Egész sor tudományos és műszaki ismeretet kell szem előtt tartanunk, hogy nagy termést takaríthassunk be. Hogy mit jelent a tudományos fajtenyésztés, a takarmányadag szakszerű összetétele, a tudomány legújabb vívmányainak felhasználása az állattenyésztésre nézve, arról hovatovább mind több mezőgazdasági üzem győződik meg. 1964-től 1967-ig Szlovákiában az egy tehénre jutó tejhozam 15,4 százalékkal emelkedett. Ez és még egész sor más adat is azt bizonyítja, hogy a mezőgazdasági termelés helyes úton halad. A TERMELÉS SZAKOSÍTASARÖL és összpontosításáról már meglehetősen sok értekezést írtak. Az idejétmúlt adminisztratív irányelveken, a termelési és a felvásárlási feladatok hivatalos előírásán alapuló rendszer fékezte a termelők kezdeményezését. Nagy figyelmet érdemel például a nagy kapacitású baromfifarmok létesítésére több járás részéről tett javaslat. A dunaszerdahelyl, az érsekújvári, a lévai, a trnavai, a zvoleni, a poprádi és más járásokban is feltételezik, hogy a baromfitenyésztés nagyméretű összpontosításával (40 ezer aprójószág befogadására alkalmas telepeken) és a Baromfifeldolgozó Vállalattal való együttműködés révén sikerül majd megoldani a baromfihúsellátás problémáját. Szlovákia mezőgazdaságában az utóbbi időben alkalmazott termeléstechnikai progresszív irányzatoknak egész skáláját ismerjük. Még röviden összefoglalva sem foglalkozhatunk velük behatóan egyetlen cikkben. Pozitív elemek kezdenek érvényesülni a mezőgazdasági termelésben megvalósuló gazdasági kapcsolatok terén is. Ez elsősorban az új, tökéletesített Irányítási rendszer hatásának egyenes következménye. Bár az új irányítási rendszer kedvező hatásáról a mezőgazdasági üzemek gazdálkodására nézve csak a gazdasági év lezárása után kaphatunk teljes képet, bizonyos szembetűnő tények már most feljogosítanak arra, hogy az új irányzatot kedvezően értékeljük. Mi másnak nevezhetjük, ha nem kedvező jelenségeknek azt, hogy a mezőgazdasági Ozemek nem merítik ki a gépek vásárlására szánt pénzeszközök jelentős részét? Alaposan fontolóra veszik, hogy melyik gépet vegyék meg és melyiket ne. Ez az irányzat észrevehetően megmutatkozik a Brnói Központi Mezőgazdasági Műszaki Vállalat tevékenységében is, ahol központilag intézik a mezőgazdasági üzemek termelőeszközökkel való ellátását. S a f r a t a elvtárs, vállalati igazgató egy beszélgetés során elárulta, hogy vállalatuk is csak olyan gépet vesz át a gyáraktól, amelyekről tudják, hogy a mezőgazdasági üzemek szívesen megvásárolják tőlük. A mezőgazdasági üzemekkel való kapcsolatukra a kölcsönös megértés és segíteni akarás jellemző. Ennek egyik kézzelfogható bizonyítéka a szállítási idő pontos megtartására való igyekezet. A jövőben az eddigi elosztás helyett rátérnek a gépek és berendezések szabad árusítására. Miután a jutalom nagysága közvetlenül — nemcsak a végzett munka mennyiségétől, hanem a munka eredményétől is függ, megszilárdult a munkafegyelem. Ennek első érzékelhető megnyilvánulása az volt, hogy a mezőgazdasági üzemek az idén külső segítség (társadalmi munka, brigád stb.) nélkül is megbirkóztak minden feladattal. Mindamellett az év első felében Szlovákia mezőgazdasági üzemeiben a személyi fogyasztási alapnak csupán 87 százalékát merítették ki. Különösképpen kedvezően értékelhetjük azt a tényt, hogy a mezőgazdasági üzemek úgyszintén a járási szervek vezető dolgozói között egészséges versengés alakul ki. A tökéletesített irányítási rendszer elmarasztalóinak száma egyre ritkul. Helyettük mind jobban élre törnek a magas képzettségű, politikailag is fejlett, tapasztalt, tehetséges, kitűnő szervezőképességgel rendelkező dolgozók. És ebben rejlik a mezőgazdasági termelés előrehaladásának sikere. AZ EDDIGIEKBEN megpróbáltam körvonalazni a mezőgazdasági termelésben uralkodó pozitív jelenségeket. Nem állítom azonban, hogy most már min den a legjobb úton halad. Mindennemű fejlődésben zökkenők is jelentkeznek. E nélkül nincs fejlődés. A legfontosabb mégis az, hogy Szlovákia mezőgazdasági termelésében olyan erők kerültek túlsúlyba, melyek képesek leküzdeni a fejlődés útjába gördülő akadályokat. DANIEL SED!) mérnök, a tudományok kandidátusa A/1 ióta csak ismertem, min'

v' dig ilyen volt: gyérülő hajú, kicsit rigolyás és megrögzött agglegény. Mindehhez még hozzátartozott gyomrának határtalan Imádata. Ennek már számos párolgó csülök, fokhagymás-paprikás tokaszalonna és egyéb földi jóság esett áldozatul. Ezt a csendes harmóniát mostanában egy kellemetlen „jövevény" alaposan megzavarta: a gyomorbaj és természetesen a diéta. Mert hisz ez volt az egészben a legkellemetlenebb — lemondani a sok ínycsiklandozó falatról. Nem is lett volna Korec a neve, ha ebbe csak úgy egykönnyen belenyugodott volna. Ám becsületére legyen mondva, vitézül küzdött a kísértés ellen, és a lehetőséghez képest be is tartotta a diétát, persze csak a bécsiszelet erejéig. Most ts mohó szemmel és táguló orrclmpákkal itta magába a még sistergő hús illatát, nyelt egyet, majd az asztalra vágott: — Nem hagyom magam tovább az orromnál fogva vezetnil — tajtékozott. — Szitává injekcióznak, telegyömöszölnek tablettákkal, aztán diéta, diéta... és semmi eredmény. Na, persze majd attól gyógyulok meg, hogy nem eszem! De most már vége ezentúl másképp lesz! Megfogadom Máli néni tanácsát és elmegyek a füvészhez. Az meglett, komoly ember, 6 biztosan kigyógyít. Korec keményfejü, nyakas ember volt, és amit egyszer a fefébe nett, azt onnan nem verte ki senki. Felkereste tehát a füvészt — nem bánta meg .. A találkozás felülmúlta minden várakozását. A csodaorvosnak nem volt szüksége gipszre, gumicsőre és egyéb kellemetlenségekre; egyetlen műszere átható acélszürke tekintete volt, melyet Korec szemébe mélyeszteti és máris tisztában volt mindennel. A vesékbe látott... — Hm... — hümmögött jelentősen, mintha mondaná: Hát igen, kedves barátom, téged bizony egy kicsit elkezeltek, de én majd rendbehozlak! Korec boldogan gyűrte zsebre a gyógynövény-keverékkel tele csomagocskát, és nagy önelégültséggel baktatott hazafelé, mikor az örömbe egy jó adag üröm is csöppent. Az úton találkozott kezelőorvosával és ez gondolkodóba ejtette. Most mit csináljon? .,. csak úgy, egyszerűen, se szó, se beszéd, ne menjen többet az orvoshoz? Azt mégsem teheti, és különben is nem tanácsos egy orvossal rosszban lenni. Hosszú töprengés után úgy határozott, hogy üsse kő, toM yitragerencsér olyan kö• ' zel esik Nyitrához, hogy szinte a város egyik negyedének tekinthető. A Zoborhegy lankáin elnyúló község a maga hármadfélezer lakosával mégis szemmelláthatóan elüt a rohamos fejlődésnek indult, nagyvárosiasodé Nyitrától: míg a nagy múltú járási központ színházai, múzeumai, iskolái és szórakozóhelyei pezsgő kulturális életre adnak alkalmat, a városi autóbusszal megközelíthető Gerencsérnek nemcsak hogy rendes kultúrháza nincsen, de a kocsmája is olyan, mint valami istenhátamögötti falué. A barátságtalan ivóban a sör húsz fillérrel drágább, mint másutt — papírpohárba mérik, mert az üvegpoharakat nincs miben öblíteniük: a Jednota az épületet mindmáig nem látta el vízvezetékkel. A kultúrház? Több fiatalt megszólítottam, mind ilyesfajta választ adott: a kultúrteremként használt helyiségben nem tudnak kedvük szerint tevékenykedni, a terem elhanyagolt és rideg, télen ráadásul még fűtetlen is (az udvarról egyenest a terembe nyílik az ajtó), s mivel filmeket is szoktak benne vetíteni, a mozigép kezelője nem szívesen adja ki a kezéből a helyiség kulcsát. — Huszonöt éves vagyok, s máris öregnek érzem magam — mondja az egyik megszólított —, az ember itt nem tudja kiélni a fiatalságát. Finta Rezső, a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola harmadéves hallgatója hozzáteszi: — Ha valamire való termünk lenne, vasárnaponként rendezGerencséri és gondok kis gyerekektől az aggastyánokig kint volt az utcán, alig tudtunk előrehaladni. Az alegórikus menetben Balkó Zsuzsi fiatal táncosain kívül a CSEMADOK helyi szervezetének vezetői is magukra öltötték a régóta őrzött gerencséri népviseletet: Nagy Imre elnök. Varga Vince alelnök, Czakó Antal titkár, no meg Szonibath Józsefné, az örökké vidám Julis néni, hogy csak néhány nevet említsek. A fölvonuiás után a kultúrházban mérték a murcit, s az ürményi Karvay — Kudry-zenekar bizony beleizzadhatott a sok modern táncba. Mert hát csárdásozni Gerencséren is inkább csak az idősebb nemzedék szokott... — A régi Zobor-alji népviseletünket is jobban megbecsülhetnénk — mondja Czakó Antal. — A fölvonuláshoz csak nagy nehezen tudtunk belőle összeszedni néhány darabot. No, én azt hiszem, a népviseletről, a hagyományokról való vábbra is el eljár az orvoshoz és a füvész teáján kívül az ö kellemetlen kezelésének is aláveti magát. Teltek, múlták a hetek, hónapok. Korec ismét ott állt a homályos röntgenterem közepén, mezítelen felsőtesttel, gipszszel telt korsóval a kezében és nagyon izgatottan. Fellépett a zsámolyra, és lassú, egyenletes nyelésekkel kortyolni kezdte a hideg gipszoldatot. Az asszisztensnő a szomszéd helyiségben egy kis asztalka mellett ült ceruzával a kezébén és várt, várta az orvos szavait, éppúgy, mint ő. Az orvos a bal oldalára fordította, majd kisvártatva nyomást érzett a jobb felén. — Gyomorfalak átnedvezödése megszűnt... cseresznye nagyságú fekély teljesen gyógyult .., Korec majd elejtette a korsót örömében. A többire már nem is figyelt, hisz csak ezt akarta hallani, erre vár már egy év óta. Hiába... nincs a gyógynövényteának párja! Megérdemli a füvész azt a százastl A mint így, örömmámorában " lelépett a zsámolyról, a homályos helyiségben beleütközött valakibe. Felnézett, meztelen felsőtesttel, jobbjában gipszeskorsót szorongatva előtte állt a következő páciens — a füvész. Korec teljesen kigyógyult. LUZSICA MIKLÓS Gerencsért lányok népviseletben hetnénk táncmulatságot. A gerencséri fiatalság kénytelen a városba járni szórakozni. Ha színdarabbal készülünk (tavaszszal a Bolhabál-t adtuk, most a „Gyimesi vadvirág ot szeretnénk betanulni), az iskolában nem engednek minket próbálni. A falusiak általában panaszkodnak a helybeli kilencéves iskola pedagógusaira, hogy Chovancsek Sándoron kívül nem kapcsolódnak be az iskolán kívüli kulturális életbe. Úgy hallom, e tekintetben a községi elöljáróság sem valami aktív. S a tömegszervezetek? A CSEMADOK helyi szervezete 180 tagot tart nyilván, de közte és a másik legnagyobb tömegszervezet, a sportegyesület közt nincs meg az egyetértés. Hej, pedig valaha Gerencsér messze földön híres volt' vendégszerető, barátságos népéről, vidám mulatságairól, nagy búcsúiról! Valamikor a közeli város színe-java Ide járt szórakozni — legalábbis így emlékeznek vissza a falubeliek. Ám, hogy őszinték legyünk, táncmulatság dolgában Gerencséren nincs hiány ... Időről Időre hol az egyik, hol a másik tömegszervezet nyújt alkalmat bokaedzésre, padlódöngetésre, csak hát csinosabb környezet jobban vonzaná a közönséget. Az október 8-án lezajlott szüreti ünnepély rpndezőgárdája így is megelégedéssel nyilatkozik: — Délután fölvonultunk, végig a falun, alegórikus kocsikkal, népviseletbe öltözött lovasokkal. A falu népe az egész gondoskodás elsősorban a íalusi önérzet kérdése. A józanul, okosan gondolkodó falusiak nem szégyellik őseik viseletét, inkább büszkék rá, hisz tisztában vannak a régi ruhák néprajzi értékével. Amint hallom, Gerencséren is erősen hódít az autódivat, a gyümölcs- és bortermelő község lakói pénzüket korszerűbb célokra fordítják, de a gépkocsi, a házépítés, a ci- . vilizáció századunkbeli vívmányai azért szépen megférhetnének a szúrágta sublótok műkincseivel. Egyébként több önérzettel, a szülőfalu iránti nagyobb szeretettel a kultúrház ügyét is megoldhatnák. S ha a falu kultúráját a helybeli értelmiség is támogatná, bizonnyal nem maradna ok a panaszra. Persze ölhetett kézzel senki se várjon eredményeket. Kulturális pezsgés csak ott észlelhető, ahol az emberek nem riadnak vissza a munka nehezétől. Ha az a harminckét jelentkező, akikből Kincse Benedek hajlandó lett volna énekkart szervezni, eljön legalább az alakuló gyűlésre, ma Nyitragerencsérnek nemcsak tánccsoportja és színjátszó együttese lehetne, hanem kórusa is, amely egy-két év múlva talán valamelyik országos rendezvényünkön dalolná világgá, hogy „Gerencséri utca ..." D

e ami késik, nem múlik. jiJM Ha most nem is, az 1970re Ígért kultúrházban, remélem, a gerencséri dalosoknak is 1987. tapsolhatunk majd. XI. 16. MIKÖTS I. ROBERT