Új Szó, 1967. október (20. évfolyam, 271-300. szám)

1967-10-12 / 282. szám, csütörtök

i OKTÓBER ES VÍVMÁNYAI Beszélgetés dr. Sík Endrével Dr. Sík Endre sokoldalú személyiség. Szinte zavarba jönnék, ha hirtelenében fel kellene sorolnom tevékenységének területeit. Forradalmár? Igen, azl Politikus? Evekig a Magyar Népköztársaság külügyminisztere volt, és a legmagasabb nemzetközi fórumokon képviselte hazáját. Hosszú évekig a diplomáciai pályán dolgozott, Magyarország washingtoni követe volt. Tavaly jelent meg az erről az időről szóló „Egy diplomata feljegyzései" című kitűnő könyve. Műveivel, mint író is rangos helyet vívott ki magának. Mikor nála jártam, épp akkor került a könyvesboltokba a „Próbaévek" című legújabb könyve, amelyben önéletrajzát írva a világ első szocialista államának kezdeti éveit eleveníti meg. A tudós Sík Endrét — több más művén kívül — a Fekete Afrika története műve tette híressé, amely — a magyaron kívül — franciául és angolul is megjelent. Afrika egyetemein az ő művéből tanítják e földrész történetét. Sík Endre ma is aktív közéleti személyiség. A Magyar Országos Béketanács elnöke, a Béke-világtanács tagja. Több mint három évtizedig élt és dolgozott a Szovjetunióban. Az első világháború alatt mint hadifogoly került Oroszországba és 1945. őszén tért haza Magyarországra. Beszélgetésünk témája: az Októbert Forradalom hatása az életére, Szovjet-Oroszország fejlődésére, az elnyomott népek felszabadító mozgalmára, a világ, az emberiség sorsának alakulására. Meghatározta további életem — Az Októberi Forradalom a Góbi-sivatagban ért — mondja Sík Endre. — A Kínában megjelent angol lapokból értesültünk róla, amelyek ugyan késve, de mégis eljutottak hozzánk. A hir nagy izgalmat keltett a hadifogoly tisztek körében. Természetesen ki-ki világnézeti, otthoni társadalmi helyzete szerint reagált az eseményekre; egyben azonban megegyeztek a vélemények: mindenki szabadulását várta a forradalom győzelmétől. — Mi, „forradalompártiak", ha csak halvány elképzeléseink ls voltak a forradalom lényegéről és célkitűzéseiről, megéreztük, hogy most másról, többről van sző, mint csupán arról, hogy a hadifoglyok előtt felcsillant a hazakerülés reménye. Engem az Októberi Forradalom nem ért váratlanul, én, hogy úgymondjam, arra készen voltam. Hiszen már a háború kitörése előtt ismerkedtem a marxizmussal, cikkeket írtam a Népszavába. Az Októberi Forradalom érlelte meg bennem végleg, hogy melyik oldalra tartozom. Szubjektív marxizmusom a forradalom folyamatában kovácsolódott forradalmi elméletté és tetté. Tevékenyen részt vettem a forradalmi átalakulásban. Ez a körülmény viszont elvágta a hazatérés lehetőségét, mivel magatartásom, tetteim közismertté váltak, és itthon a börtön várt volna. !gy hát a Szovjetunióban maradtam. Több ízben dolgoztam a Komminternél. Tizenkét évig a Keleti Egyetemen, majd a Lenin Iskolában adtam elő. 1938-ban a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Történelmi Intézetébe kerültem. Október vívmányai Ezután arról beszélünk, hogy tapasztalatai, véleménye szerint, az ország nagyarányú gazdasági fejlődésén túlmenően, melyek azok a leglényegesebb kérdések, amelyeket az Októberi Forradalom a Szovjetunióban megoldott. — Lehet, hogy véleményem eltér az erre a kérdésre adott megszokott válaszoktól. Szerintem négy olyan kérdést oldott meg az Októberi Forradalom, illetve a szovjet hatalom, amelyek méltán jelzik a forradalmi átalakulás nagyságát, történelmi jelentőségét. Első helyen az ellentétes érdekű osztályok eltűnését említem. Amikor ezt említem, akkor nemcsak az antagonisztikus osztályellentétek megszűnésére gondolok. Számomra a kérdés sokkal differenciáltabb. Nálunk ls, de bizonyára más szocialista országokban is, például az értelmiség egyes rétegei között bizonyos különbség észlelhető. A Szovjetunióban bárkivel, orvossal, művésszel, mérnökkel, tudóssal beszél az ember, egyáltalán nem tudja megállapítani, vajon az illető munkás, vagy régi értelmiségi családból származik-e. Az osztálykülönbségeknek még ennyire árnyalt megszűnését, — ami számomra mindennél jobban bizonyltja, hogy ott már valóban baráti osztályok vannak — nagy dolognak tartom. A Forradalom másik vívmányának a nemzeti kérdés megoldását tekintem. És nemcsak azért, mert megoldotta egy sok nemzetiségű állam súlyos ellentmondásokkal terhes problémáit, hogy elmaradt nemzeteket és nemzetiségeket elindított a társadalmi, gazdasági és kulturális fejlődés útján, hanem azért ls, hogy a nemzeti kérdés megoldásával példát mutatott a világnak, elsősorban is a gyarmati elnyomás alatt sínylődő, nemzeti felszabadulásukért küzdő népeknek. A harmadik dolog, amiről szólnom kell, a kulturális forradalom. Gondoljunk csak a cáíri Oroszország elmaradottságára, kulturálatlanságára, az analfabetizmusra. A Szovjetunióban felszámolták az évszázados elmaradottságot, az analfabetizmust, számos népnek a szovjet hatalom alatt alkották meg az ábécéjét, az Irodalmi nyelvét. Szinte közhely számba megy, ha ma konstatáljuk, hogy a Szovjetunió az iskolai oktatásban a világon az első helyen áll. Végül a negyedik dolog, amelyet méltán sorolhatunk az Októberi Forradalom legnagyobb vívmányai közé: a nő helyzetének megoldása, egész mentalitásának átformálása. A nő egyenjogúsága a Szovjetunióban mindjobban valósággá válik. Nemcsak a munkához való jogában, közéleti szereplésében és abban, hogy egyenlő munkáért a férfival egyenlő bér illeti meg, hanem a társadalom egész szemléletének megváltozásában is. Bár még ott sem oldották meg teljesen az asszonyok második műszakját, a férfi mentalitást sem lehet még teljesen likvidálni, de nem is anynyira a mennyiségi szempontokat tekintem lényegesnek, hanem a minőségi változásokat. Azt, hogy az aránytalanság egyre jobban csökken a férfi és a nő helyzete, mentalitása között. Jellemző vonásuk: a jóság és az áldozatvállalás — Sík elvtárs harminc évig élt a Szovjetunióban, ismeri az ottani életet, az embereket, az emberek magatartásában, mentalitásában beállt változásokat. Mi a legjellemzőbb a szovjet emberre? — A kérdés túlságosan általános — válaszolja Sík Endre. — Véleményem szerint általában beszélni szovjet emberről nem lehet. A Szovjetunióban több mint 160 nemzet, nemzetiség, népcsoport él, amelyeket a Forradalom a társadalmi, a gazdasági és a kulturális fejlődés legkülönbözőbb fokán talált. Hogyan lehetne ennyiféle nép tulajdonságait, jellemvonásait egy fogalomba sűríteni? Én csak Oroszországban éltem, de itt is hányféle nemzet és nép él! Éppen ezért nem tudok definíciót adni a szovjet emberről — ha már erről kérdez —, de ami a legjobban megmaradt bennem az orosz népről, az a következő két dolog: a közvetlenségük, jóságuk és a türelmük. Még hadifogságom idején történt, amikor a Petrovszkij Zavod-i állomásról Hilokra utaztam vissza. Rettentően Izgultam, hogyan sikerül az utazás, hiszen ez döntötte el további sorsomat. Holmimat már hajnalban kicipeltem a peronra. Ahogy befutott a vonat, az előttem álló kocsi ajtaját félretolták, és én éppen megmarkoltam a zsákomat, hogy föltegyem, amikor odalépett hozzám egy szigorú kinézésű egyenruhás ember. Ez biztosan rendőr, öntött el engem a félsz, és izgatottan el kezdtem mondani a magamét. Az egyenruhás leintett, és segített fölrakni a holmimat, s mielőtt még bármit is mondhattam volna, eltűnt. Én a kocsi belseje felé fordultam, hogy a holmim után nézzek. A kocsi közepén, a meleget árasztó kályha körül négyen vagy öten ültek és teáztak. De se a ládának, se a zsákomnak nyoma se volt. Én bizony megijedtem; csak nem lopták el? Aggodalmam azonban csak pillanatokig tartott. A teázók nekem is helyet csináltak a kályha mellett, kezembe nyomtak egy csészét, és teát töltöttek. Majd halat és kenyeret tettek elém. Aztán megmondták, hogy az alsó priccsen van fekvőhely számomra és odatették a holmimat. Sokat hallottam és olvastam már az orosz nép jószívűségéről és közvetlenségéről, de ilyesmit igazán nem vártam. És én ezzel a jósággal és közvetlenséggel találkoztam harminc éven át. A másik fő jellemvonásuk a türelem, az áldozatvállalás. Az a véleményem, hogy azt a forradalmat, amit ott 17-ben véghez vittek, sehol máshol nem lehetett volna megcsinálni. Oroszország népei a Vörös Hadseregben minden nélkülözést vállaltak. Napi kenyéradagjuk egytlzenhatod kilogramm volt, és ezzel a hadsereggel verték vissza 14 ország intervenciós hadseregének támadásait, Ha már ennél a kérdésnél vagyunk, azt ls meg kell mondanom, hogy a parasztság nélkül nem lehetett volna likvidálni az ellenforradalmi tábornokokat, ebben pedig döntő szerepet látszott a földkérdés. Október és az elnyomott nemzetek — Milyen hatással volt at Októberi Forradalom Afrika elnyomott népeinek felszabadító mozgalmára és általában a gyarmati elnyomás alatt álló népek nemzeti felszabadító harcára? — Nehéz lenne felbecsülni az Októberi Forradalom hatását a gyarmati elnyomásban sínylődő népek felszabadító harcára. A Szovjetunió történelmi példát mutatott ezeknek az országoknak, hiszen a világ első szocialista állama megoldotta mindazokat a kérdéseket, amelyek ezeket a népeket foglalkoztatták, vagy a ma fejlődésben lévő országok előtt állnak. Következtetéseimben abból a tényből indulok, ki, hogy a cári Oroszország társadalmi-gazdasági struktúráját tekintve szintén gyarmati kizsákmányoláson alapuló ország volt. Értem ez alatt azt, hogy hatalmas ország« részek csupán nyersanyagforrásul szolgáltak, nem volt semmiféle iparuk, a legelemibb ipari cikkekből is „behozatalra" szorultak. Továbbá: a kulturális elmaradottság, az analfabetizmus. Mindezek tipikus gyarmati viszonyok, amelyeket a forradalom felszámolt. Azokat a problémákat, amelyek az afrikai országokban ma vannak, a Szovjetunió megoldotta, és ők ezt tudják. Az Októberi Forradalom ebből a szempontból még ma is óriási jelentőségű ezen országok és népek számára. ötven év Beszélgetésünket dr. Sík Endre a következőkkel fejezte be: — Ennek az 50 évnek a Szovjetunió mint teljesen tönkretett, szegény ország indult neki ellenségektől körülvéve. Ebből az állapotból példa nélkül álló fejlődési ütemben felküzdötte magát a világ leghatalmasabb országává. De ha csak azt mondjuk: a világ két leghatalmasabb országának egyike, akkor is, az indulást tekintve, óriási fejlődést tett meg. Azt akarom mondani, hogy ha az első 50 év alatt ilyen körülmények között ilyen eredményeket ért el, ez olyan szemléltető módon bizonyítja a szocializmus fölényét, hogy nem kétséges: az előttünk álló évtizedekben a Szovjetuniót sikerül átvinni a kommunizmusba. BÁTKY LÁSZLÓ DAVID TERÉZ: IFJÜSAGBÖL ELÉGTELEN? (33) — Elhúzza a cécót, — monfondíroztam, de kezdtem megnyugodni, mikor láttam, hogy nem kíván nyersen elfogyasztani. Bár egyelőre sejtelmem sem volt, hová fogunk elérkezni. - Nem vagyok a radikális eljárások híve. A körültekintő munka, az igazság megszállottja vagyok, elvtársaim, és nem azért hívtam ide mindannyiokat, hogy pálcát törjünk e fiatal teremtés fölött. Azért jöttünk ma itt össze, hogy segítsünk neki... Kántorné elfojtott egy ásítást. - Mindnyájan tudjuk, hogy a haladó szellemű de nemcak a haladó szellemű - világnak egyik legsúlyosabb problémáját az ifjúság okozza. Ez nem csupán társadalmi tünet. Ez mindenkori velejárója a társadalmi erők összeütközésének. Körülöttünk dübörög a föld, Korea, Kuba, Vietnam ... Koncz lopva az órájára nézett. - ... emberek milliói harcolnak felszabadulásukért. A történelem szinte példátlan erejű égzengése van mögöttünk ... Forgáchné elővette a zsebkendőjét és kifújta az orrát. — Istenem mikor tér vissza az én ügyemre ... türelmetlenkedtem. Oda is elérkeztünk. — Nekünk, pedagógusoknak elsősorban az a kötelességünk, hogy mérlegeljük saját felelősségünket. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy ifjú kartásnőnk önként vállalta a konzekvenciákat... Fenét! Apám akarta! Meg a doktor bácsi keze is benne van. — Nem szabad elzárkóznunk... utat kell mutatnunk... alkalmat kell adnunk... kezünket kell nyújtanunk... Egy szó mint száz, végül is rám bízták a cigányiskola vezetését, ami állítólag a közeljövőben megnyílik. Én a határozatban megynugodtam, nem is értettem, miért szánták ezt büntetésnek, hiszen tanítani fogok... Ha nem játszhatok színházat, a legjobb, amit tehetek gondoltam. Csontos úgy látszik nem volt velem egy véleményen, mert kijelentette — Hát igen kérem, az úgy van! A kartásnőnek nincs lakása és nekem sincs lakásom. Nekem a szívhangjaim romlottak el, neki meg a jóhíre ... Erről eszembejutott - És a lakás? Mi lesz a lakással? - Az is lesz, — volt a felelet. - Ezt már hallottam ... - No és? Nem volt? Mielőtt feloszlatta volna Máthé a dorgáló bizottságot, hozzám fordult - Hozzáfog és összeírja a tábor iskolaköteles gyerekeit. Mintha morajlott volna valami a Csontos lelkében, a Koncz arca elborult, Forgáchné megütődve nézett Máthéra, én a megbízatást szó nélkül elfogadtam, a dorgatórium szerteszéledt, Csontos mielőtt biciklire ült, megsúgta - Segíteni fogok ... Egyedül maradtam és meglepődve láttam, hogy az előbb még szürke januári égboltozat derűsen világos ... azt hittem, hogy a nap, de csak valami szokatlan visszfény volt... - Tudja maga, mit vállalt? - kérdezte tőlem másnap Csontos. Hallgattam. - Azt ajánlom, menjen innen. Nem magának való munka az. Mit válaszoltam volna? - Azt mondják, a maga apja olyan befolyásos muki, mért engedi? Nem fejezhette be. Szokásomhoz híven ismét hirtelen és lendülettel kaptam fel a fejem (szerencsére nem volt hátam mögött grifmadár). - Ki mondta azt? - Már nem is tudom ... - Az én apám nem egy muki, vegye tudomásul. Kis ideig hallgatott Csontos. Némaságát akár bocsánatkérésnek vehettem, végül előrukkolt nagyszabású ötletével. - Mondanám, hogy jöjjön hozzám feleségül, de mire megy vele? Nem biciklizhet maga is. Egy fizetésből pedig ... Megálltam, ránéztem ... - Bárhát kérelmezhetnénk az áthelyezésünket. Ketten mindjárt könnyebb lenne. Aztán meg... egy nő mellé úgyis kell valaki különösen, ha olyan, mint maga... Agit is fúrták, amikor idekerült. Ez íratlan szabály, de férjhez ment és most ő dirigál a falunak. - Nem Kántorné? - Eh, Kántornénak csak a szája nagy, Agi mézes-mázos. Kántornéval ki lehet jönni, ha az urát békén hagyják. - Hozzám sohasem volt kedves, sem ő, sem Agi. Senki sem kedves hozzám itt, magán kívül. Annak meg inkább kárát látom. - Hiszen éppen azért mondom, én nem vagyok hős* ahogy azt általában értelmezik, de azért mi meglennénk, azt hiszem ... - És Manci? - Mi közöm hozzá, nem ígértem neki házasságot. Semmit sem ígértem neki. Kicsit hallgattunk megint. - A cigányiskolát ne vállalja! Látja, senki-sem vállalja. Tönkre megy abba. Igy akarnak magától szabadulni. Tudják, hogy úgyis megszökik... Mindenki megszökik azoktól. - Mérlegelni fogom amit mond, - válaszoltam. - Gondolkozni fogok az ajánlatán. Mégse mondhattam, hogy soha, soho nem megyek hozzá feleségül. Olyan kedves fiú volt, és olyan jó. . . Éppen olyan, mint akinek a színdarabban azt mondja Tóth Flóra „... Nincs szükségem vigasztalóra. Kikeresem magam az igazamat... Sehova sem megyeit innen . . - Férjhez sem! Év végéig nem történt velem semmi. Az ablakomon többet nem kopogtak, a tanáriban úgy kezeltek, mint halálra ítéltet, ha beléptem, elhallgattak, mintha mindig rólam beszéltek volna. Agi ha szólt, így szólított — Te hősnő ... Te mártírjelölt... Kántorné eképp vigasztalt - Igazad van, vállalkoztak pénzért már rosszabb dolgokra is... (A cigányiskolában napi tíz korona pótlékot kap a tanerő.) Csontos visszahúzódott, mert elfelejtettem feleségül menni hozzá, Forgáchné nagytakarításra hivatkozva lemondta a teameghívást, Máthé pedig olyan figyelmes volt, mintha halálos kórban szenvednék, csak még nem tudnék róla. Májusban befejeződött az iskolaév. A gyerekek elénekelték a himnuszt meg az úttörő indulót, kaptunk sok virágot. Kántorné rohant a pékhez kenyérért. Agi boldog volt, hogy a jugoszláv tengerparton kiheverheti fáradalmait, Máthé szép beszédet tartott, csak kissé elhúzta megint a cécót... Forgáchné szómára búcsúztatót rendeztünk, jelen voltam, felköszöntöttem, csak azután indultam az autóbusz megállóhoz. (FOLYTATJUK)