Új Szó, 1967. október (20. évfolyam, 271-300. szám)

1967-10-06 / 276. szám, péntek

JOBBAN VEZETNI, SZERVEZNI, TERMELNI A lehetőségekkel élni kell A múlt évben nem egy üzemben hallottuk, hogy az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésével, az anyagi érdekeltség fokozásával csökken a szocialista munkaverseny Jelentősége. E feltételezést a gyakorlat nem igazolta. Ma már tapasztalatból tudjuk, hogy a szocialista munkaversenyhez, a dolgozók kezdeményezésének kibontakoztatásához az új gazdaságirányítás sokkal nagyobb lehetőségeket nyújt, mint a múltbeli irányítási rendszer. A párt-, a szakszervezet és az üzem vezetőségétől függ, hogy miként használják ki ezt a lehetőséget. Napjainkban a formális vállalásoknak nincsen létjogosultságuk. A munkaversenyben és a kezdeményezésekben is mind erőteljesebben kifejezésre jut a minőségi változás. Adva volt a lehetőség A koSicei Kelet-szlovákiai Gépgyárnak az új gazdaságirányítás bevezetésével kapcsolatban két lényeges feladatot kellett megoldania: meghatározni a pontos gyártási programot, és törölni az üzem tervéből a tervezett ráfizetést. A pártbizottság és az tizem vezetősége helyesen látta, hogy e feladat teljesítésének útja: a vezetés, a szervezés és a termelés színvonalának javítása, s ez pedig nem képzelhető el a dolgozók kezdeményezésének kibontakoztatása nélkül. Éppen ezért a pártszervezetek az új gazdaságirányítási elvek ismertetése és bevezetése során egyik fő feladatuknak tartották, hogy olyan légkör alakuljon ki, amelyben a dolgozók minden kérdésről őszintén megmondják a véleményüket. A gyakorlat rövidesen igazolta, hogy szükség volt ezekre a tanácskozásokra. Amikor a különböző termelési egységek önállóan kezdtek gazdálkodni, és jelentkeztek az első buktatók, éppen a „kollektív meglátás", a termelési értekezleteken elhangzó javaslatok figyelembevétele segített áthidalni a kezdeti akadályokat. — Számukra igen fontos volt, hogy a gazdasági vezetők jogkörének, egyszemélyi felelősségnek a növelésével párhuzamosan bővüljön az üzemi demokrácia is, és a dolgozók mindinkább gazdáknak érezzék magukat a munkahelyükön. — Stefan Grego elvtárs, az üzemi pártbizottság elnöke még azt is hozzáfűzte az elmondottakhoz, hogy náluk egyszerűen létkérdés volt, mennyire értik meg a dolgozók, hogy a pazarlás és az észszerű gazdálkodás befolyásolja személyi jövedelmüket. Vagyis szólniuk kell, ha azt látják, hogy munkahelyükön megszegik a gazdaságosság elvét. E téren még nem ideális a helyzet, de a pártszervezetek sokat tettek azért, hogy a gazdasági vezetők ne csak helyeseljék, hanem egyre jobban igényeljék is a dolgozók véleményét, mielőtt egy-egy lényeges kérdésbe határoznának. Az üzem vezetősége és a pártbizottság az új gazdaságirányítás bevezetésének előkészítésekor — és azóta is —, egy vonalon halad, gyakran megbeszélik a vitás problémákat, de nem hoznak ellentétes határozatokat. Ez a következetességre való törekvés nemcsak, hogy növeli a pártbizottság és az üzem vezetőinek tekintélyét, hanem kedvező hatással van a közvélemény alakulására is. Ma a latolgatás, a „ki tudja hogyan lesz?" helyett már azt mondják az üzemben, hogy „meg lehet csinálni, csak akarni kell". Nem véletlen, hogy a termelési részlegeken megerősödtek a kollektívák, és a termelési eredmények mindinkább visszatükrözik a pártszervezetek munkáját. Becsületbeli ügy Az üzemben alig néhány éve még lényegesen alacsonyabb volt az átlagkereset, mint a hasonló csoportba tartozó más üzemekben. A helyzet e téren is javult, de még a múlt évben Is kevesebb nyereségrészesedést fizettek, mint a testvérüzemekben. Többen kételkedve fogadták a magyarázatot: fel kell tölteni az alapokat, nem lehet elosztani minden nyereséget. Néhány hónap elteltével már senki sem vitatta, hogy helyesen cselekedett-e akkor az üzem vezetősége. A termelési egységekben azután kezdtek a saját portáikon „söpörni". Az eredmény: kötelezettségvállalások, javaslatok realizálása és a tervfeladatok teljesítése. Az első öt hónapban — egy kivétellel — minden részleg teljesítette a tervét. Az üzemnek a kötelezettségvállalások teljesítése fél év alatt 1 millió 800 000, az újítási javaslatok realizálása kerek egymillió korona megtakarítást eredményezett. A kollektív szerződés szerint, ha mindkét fél teljesíti kötelezettségeit, akkor a dolgozóknak az év végén átlag 816 korona nyereségrészesedést fizetnek. Eredményes gazdálkodásuk egyik bizonyítéka, hogy ebből az összegből már átlag 300— 350 korona „előleget" is kaptak. A termelési feladatok teljesítését hatékonyan segíti az NOSZF 50. évfordulója tiszteletére szervezett munkaverseny is. Nincsenek formális vállalások, és megszüntették az iktatással járó papírmunkát is. Á különféle vállalások, Ígéretek, és egyezségek mindjobban becsületbeli ügyekké válnak. Gyakori az is, hogy a kollektíva vállalja egy terven felüli feladat elvégzését, megállapítja a határidőt, és amint kezet ad a csoportvezető a gazdasági vezetőnek, máris érvényesnek tekintik a vállalást. Még nem volt rá példa, hogy az ilyen ígéretet ne teljesítették volna. Az utóbbi hetekben példaként emlegetik az 510-es termelési részleget. Az üzem ezen a részlegén készített termékekre 20 millió korona értékben kapott megrendelést. A részleg az igénylést — a terv szerint — csak a jövő évben tudja kielégíteni. Márpedig a megrendelő — előnyös áron — azonnal hajlandó átvenni a termékeket. Mikor ezt megtudták az 510-es részleg dolgozói, vállalták, hogy a tervfeladatok mellett még az idén leszállítják a megrendelés egy részét. Ha ez nekik sikerül, akkor lényegesen nő az üzem nyeresége és természetesen a nyereségrészesedés is. Mindenki a munkahelyén Különféleképpen igyekeznek serkenteni a műszaki értelmiség kezdeményezését. A tematikus tervek ismertetésétől kezdve, a tájékoztató értekezleteken keresztül a baráti beszélgetésekig minden lehetőséget megragadnak a műszakiak véleményének meghallgatására. Az üzem vezetői tudják, hogy a technika fejlesztésében a műszaki értelmiség segíthet a legtöbbet. Szeretnék elérni, hogy az egyos munkahelyeken a mérnökök, a technikusok vállalják a legfontosabb fejlesztési feladatok megoldását. E téren az anyagi érdekeltség fokozása egyúttal az önképzést ls elősegíti. Azok a technikusok és gazdasági szakemberek, akik eredményesen oldanak meg fontos gazdasági feladatokat, egy üzemi igazolványt kapnak. Ebbe a könyvbe bejegyzik a feladatot és az elért megtakarítás öszszegét. Az első négy technikus — Teleky László, Simkó Gyula, Bacsa Ferenc és Eduard Pelegrinov — a közelmúltban kapta meg a kis könyvecskét, és a velejáró 350—450 korona jutalmat. Az üzem dolgozóinak 80 százaléka kollektívákban vagy egyénileg vesz részt a munkaversenyben, igyekezik terven felül is termelni. De vannak egyesek, akik még az átlagteljesítményt sem érik el. Nem véletlen, hogy a pártalapszervezetek októberi gyűléseinek napirendjén a munkafegyelem, a munkaidő jobb kihasználásának kérdése is szerepel. Eddig még sikerült a munkatermelékenységet és a béreket a meghatározott arányban növelniük. Mindenkinek érdeke, hogy ez az arány továbbra is kedvező legyen. CSETÖ JÁNOS A

napokban olvastam, hogy Szlovákiában eddig 19 szövetkezet nyerte el a Csehszlovák—Szovjet Barátság Szövetkezete címet. Mert címről van szó, nem egyszerű névről, amelyet minden szövetkezet szabadon választhat. Ez a név rangot, elsőbbséget jelent. Ezek között szerepel az imelyi is. Egyedüli a komáromi járásban. Amikor látogatóba indultam hozzájuk, csupán egyetlen kérdésre akartam választ kapni, mégpedig: miért éppen Imely kapta a megtisztelő elnevezést. Vrábei Boldizsár, a szövetkezet elnöke kicsit elgondolkozott a kérdésen, majd így válaszolt: — Bonyolult dolog ez, kérem. Bonyolult, és mégis nagyon röviden, egyértelműen lehet rá válaszolni: kiérdemeltük. Legalábbis a járásiak ezt mondták. A szemem közé néz, egyenesen, bátran. — Most azt gondolja, hogy dicsekszem, nagyokat mond az elnök. Mi értelme lenne? Amikor ránk esett a választás, még nem én voltam az elnök. Csak azért mondom, nehogy mellékíze legyen a dolognak. Egy 1963-ból származó beszámoló került a kezembe. Abból az alkalomból írták, hogy az Imelyiekre esett a választás. Ezek a sorok ugyanazt tartalmazzák, amit az elnök egy mondatban kifejezett: az imelyiek megszolgálták a címet. Ezután kicsit mozgalmasabbá vált a szövetkezet házatája. A hazánkba érkező vendégek — különösen a földművelés szakaszán dolgozók — többnyire hozzájuk is ellátogattak. Jól jött ez az imelyieknek, de egyet-mást a vendégek is „elleshettek". Imelyen egyre nagyobb volt az érdeklődés a szovjet emberek s általában a Szovjetunió iránt. A szövetkezet vezetősége jónak látta, hogy szorosabbra fűzze a kapcsolatot. Minden alkalmat megragadtak, hogy a vezetők, tagok kijuthassanak a Szovjetunióba. Azóta huszonhármán voltak kint. Hatvanötben a barátság még jobban elmélyült. Kapcsolatot teremtettek a krasznodarl terület timosovi körzetének a Nagy Októberi Forradalom nevét viselő kolhozéval. Ezek azok a dolgok, amelyekről első pillanatban tudomást szerezhet az ember. A lényeg viszont más. Ezzel a szövetkezet elnöke is egyetért. — A Szovjetunióról számunkra minden szónál többet mondanak a gépek, a nagy hozamú búzafajták. Ha választhatunk, mi leginkább a szovjet mezőgazdasági gépekhez, traktorokhoz, kombájnokhoz ragaszkodunk. Megbízhatóak, tartósak, munkabírók. Ezek a jó masinák erősítik a barátságot, a szovjet emberek munkája iránti tiszteletet. Nélkülük aligha jutottunk volna odáig, ahol ma tartunk . .. Vagy a nagy hosamú búzafajták! A hazai búza nálunk az idén is csak 29 mázsát fizeMiért éppen Imely? LATOGATÁS A CSEHSZLOVÁKSZOVJET BARÁTSÁG SZÖVETKEZETBEN tett hektáronként, a szovjet búza meg 42 mázsát. Értelmes beszéd, nem árt ha jól megjegyezzük. Hogy is mondta az elnök? „Ezek nélkül a gépek nélkül aligha jutottunk volna odáig, ahol most tartunk". Vajon hová, meddig jutottak? A szövetkezet vezetői javasolták, hogy az összehasonlítás alapjául az 1960-as és 1966-os esztendőt válasszam. Az elnök és a szövetkezet könyvelője számos adatot bocsátott rendelkezésemre, de csak a legszükségesebbeket említem most meg. Ilyen például, hogy az 1800 hektáros szövetkezet vagyoni értéke a hat esztendő során 14 millió koronáról 21 millióra emelkedett. A munkaegységekre tavaly 3 millió koronával többet fizettek, mint 1960-ban, viszont a tagok száma maradt a régi. Most az a kérdés honnan volt a pénz? Két forrást említhetek meg. Egyik a termelés rohamos emelkedése, másik a termelési költségek csökkentése. Csak néhány példa. Hatvanban 478 503 liter tejet adtak el. Hatvanhatban 625 675 litert. Látszólag a különbség nem is annyira szembeöltő. Mindjárt másképpen hangzik viszont, ha azt is tudjuk, hogy ez alatt az idő alatt a tehénállományukat teljesen kicserélték. A fertőzött jószág helyébe egészséges, jól tejelő fajtát állítottak be. Mindenki számára szembetűnőbb például a tojástermelés eredménye. Hatvanban még csak 123 000 tojást adtak el, tavaly viszont már közel 1 200 000 darabot. A hat esztendő alatt a hústermelés is megkétszereződött. Tavaly már 1922 mázsával több húst adtak el, mint az összehasonlítás kiinduló pontjául megválasztott esztendőben. A gazdagodás másik fő forrásának a termelési költségek csökkentését jelöltem meg. Állításomat most tényekkel bizonyítom. A tojás darabját például tavaly már 10 fillérrel, a hús kilóját 2 koronával olcsóbban termelték, mint 1960-ban. Ezek az eredmények oda vezettek, hogy az imelyi szövetkezet a megélhetés biztos forrásává vált. Ezt az bizonyítja, hogy Imelyen becsülete van a szövetkezetnek, nincs munkaerőhiány, a fiatalok megélhetésüket, jövőjüket látják benne. Azok közül is sokan visszavágynak, akik mostanáig másutt keresték boldogulásukat Tavaly például 13-an kérték felvételüket a szövetkezetbe. Viszont csak három kérelmező kívánságának tehettek eleget. Itt kell megemlíteni, hogy a szövetkezeti tagság elnyerése az imelyi szövetkezetben bizonyos anyagi feltételekhez van kötve. Akik más munkahelyről jönnek vissza a szövetkezetbe, kötelesek 2000 koronával hozzájárulni a közös vagyon gyarapításához. (Ez nem vonatkozik azokra a fiatalokra, akik az iskolából jönnek a szövetkezetbe.) A szövetkezet vezetői ezt azzal indokolják, hogy volt idő, amikor csak azok maradtak a kCzösben, akik valamilyen oknál fogva másutt nem tudtak elhelyezkedni, vagy tényleg hittek a szövetkezeti gazdálkodás jövőjében. Ezek az emberek óriási önfeláldozással, sok-sok lemondás árán tényleg szövetkezetet csináltak a szövetkezetből, sőt létrehoztak egy kétmillió koronás tartalékalapot, hogyha valami mégis közbe jönne, szárazság vagy egyéb elemi csapás, legyen mihez nyúlniuk. Azoktól, akik viszont a nehéz időkben másfelé néztek, cserben hagyták a szövetkezetet, most csak azt kérik, hogy az említett ősszeggel ők is járuljanak hozzá a közös alaphoz, amely végeredményben valamennyiük jólétét szolgálja. E kérdés járási szinten is sok vitát váltott ki. Ma sem egységesek ebben a nézetek. Szerintem azonban kár volna ezért akárkit is elmarasztalni. A szövetkezet vezetősége, tagsága igazságosnak tartja. Azok is, akik vissza akarnak, vagy már visszatértek a szövetkezetbe. Ez a mérvadó. Egy dolgot azonban elvitathatatlanul bizonyít, azt, hogy a szövetkezet ma már vonzza az embereket, mást látnak benne, mint tíz évvel ezelőtt. Azt hiszem, válaszoltam a címben feltett kérdésre. A megtiszteltetést tényleg jó munkával, szorgalommal érdemelték ki az imelyiek. De hogy el ne felejtsem — nem kész dolog még, csak rebesgetik —, a nagy évforduló alkalmából rendezendő ünnepségekre tőlük is utaznak majd szövetkezeti tagok a Szovjetunióba. És ha netán valaki megkérdezné: hát ti, imelyiek, mit hoztatok a tarsolyotokban? Nyugodt szívvel mondhatják: közel egymillió korona értékű munkafelajánlást tettünk az évforduló tiszteletére, és amire szavunkat adtuk, immár teljesítettük. B

izonyáx'a így készül a timosovi Nagy Októberi Forradalom Kolhoz is a nagy ünnepre. És éppen ez az a közös nyelv, amelyen legjobban megértik egymást, amely még szorosabbra fűzi a barátságot. SZARKA ISTVÁN S

zínhely,. mint már annyiszor, a villamos. Szereplök: fiatal lány, tízcentiméteres tűsarkú cipőben; tíz év körüli kisfiú húsz év körüli fiatalember kíséretében. lómagam csupán mint nézőközönség veszek részt a társasjátékban. A villamos a sarokhoz közeledik, ahol befordul a színház felé. Egyelőre vígan robog. A fiatal lány a tűsarkú cipőben, karján néhány csomaggal, leugráshoz készülődik. Figyelem, nem merek hinni a szememnek, rossz érzéssel lesem a tűsarkot. Rosszul teszem. A lány ugrik, a művelet sikerül, aligalig bicsaklik bele a bokája. Azután a fiatalember, aki a kisfiúra vigyáz, azt mondja: Most! A gyerek ugrik, felvigyázója utána ... Minden rendben! Még látom, hogy a fisfiú boldogságtól ragyogó arccal fordul kísérője felé ... Elismerést vár. Bizonyára meg is kapjaI így tanítja a madár repülni a fiókáját — gondolom ... De csak a saját fiókáját ...A másét nemi j/ ét nő megy az utcán. Az egyik fürgén szaporázza lépteit, társa alig bírja követni. Odakiabálja neki: Szaladsz, mint a cigány! A szó agyamba tot? Azért, mert fecsegett, mint egy papagáj? Mit fecseg egy papagáj? Amit betanítottak neki... Első osztályú éttel- rem a keletszlovákiai metropolisban. A vendég a megBorffzemek ütődik. Rögtön megpróbálok egy szaladó cigányt elképzelni. Nem sikerül. Látok magam előtt muzsikus cigányt, vályogvető cigányt, sátoros cigányt. Szaladó cigányt nem látok. Nyilván azért, mert nem „tipikus", hogy a cigány szaladjon. Amelyik cigány fut, azt bizonyára kergetik... Ha valakit kergetnek, az szálad akkor is, ha nem cigány! Világos? Nem. Miért használta tehát az ismeretlen nő ezt a sántító hasonlarendelt húsételhez fejes salátát is kér. A kiszolgálónö az oldalasztalról a tányérokra előre odakészített salátából egy adagot vesz és a vendég elé teszi. A vendégnek láthatólag nem nyerte meg tetszését a saláta. Hiányzik az a salátát jellemző friss, üde, zöld színe, ropogós hamvassága ... Sárga, fonnyadt és íztelen ... A vendég saláta nélkül fogyasztja el ebédjét, de aztán gondol egyet és az asztalán levő sótartó tartalmát ráönti a fonnyadt, sárga levelekre. Ezután, mint aki bölcs dolgot cselekedett, türelmesen várakozik. Közben leszedik az asztalt, ahol étkezett, a tányérokat kiviszik a konyhába, és az alig használt salátát visszahelyezik előbbi helyére, az oldalasztalra. Ám nem marad ott soká, perceken belül egy katonatiszt elé kerül. A tiszt láthatólag nem ragaszkodik ahhoz, hogy a saláta üde és zöld legyen, villájára vesz egy hervadó sárga levelet és a szájába teszi... És a hatás nem marad el. Prüszkölés, botrány ... víz ... sok víz ... főpincér! Főpincér meg ízleli a salátát, mint előbb ... prüszkölés, víz, botrány, de most már kint a konyhában. A vendég ropogós, friss, zöld salátát kap... Az előbbi vendég eleget látott a pénzéért, hívja a főurat és fizet. Bemondja: Volt egy leves, egy rántott hús ... és az a saláta, amelytől az őrnagy úr prüszkölt .. . D. T.