Új Szó, 1967. október (20. évfolyam, 271-300. szám)

1967-10-28 / 298. szám, szombat

Olésezett az SZNT pénzügyi bizottsága Az amerikaiak tegnap több ízben bombázták Hanoi elővárosát A szabadságharcosok 9 helikoptert semmisítették meg Hanoi (CTK) — Az araerikai légierő tegnap több Ízben támadta Hanoi Gta Lam nevű elővárosát, ahol a nemzetközi polgári repülőtér van. Az első támadásra helyi idő szerint röviddel 8 óra után került sor. A fővárosban rögtön légiriadót rendeltek el, és megfigyelők szerint nem érte találat a repülőteret. A második támadásra 11 órakor került sor. Az előváros fölött vastag füstfelhők szálltak. A támadás körülbelül húsz percig tartott. Harmadszor röviddel 16 óra után jelentek meg ismét az amerikai kalózgépek Hanoi felett. )e!entések szerint a demokratikus Vietnam légelhárító ütegei tegnap 6 amerikai gépet lőttek le. Az elmúlt három nap folyamán összesen 29 amerikai kalózgépet semmisítettek meg. Találat érte az amerikaiak A—4 Skyhawk típusú repülőgépét amelyet John Sydney McCain őrnagy, John S. McCain tengernagynak, az Európában állomásozó amerikai tengeri flotta főparancsnokának fia vezetett. A VDK néphadseregének katonái fogságba ejtették a neves amerikai repülőtisztet. A CTK tudósítójának hanoi jelentése szerint sem a csütörtöki, sem a tegnapi Hanoi elleni amerikai támadás során egyetlen ott tartózkodó csehszlovák állampolgárt sem ért sérülés. A dél-vietnami harcterekről érkezett jelentés szerint újabb összecsapásokra került sor a szabadságharcosok és a szárazföldi amerikai egységek között. A szabadságharcosok sikeres támadást intéztek a dél-vietnami konnánycsapatok állásai ellen is. A Felszabadulás hírügynökség jelentése szerint október 8-tól 15-ig a dél-vietnami szabadságharcosok Vinh Long és My Tho tartományokban összesen kilenc amerikai helikoptert semmisítettek meg. Humphrey, az Egyesült Államok alelnöke tegnap Washingtonból Saigonba utazott, hogy Johnson elnök képviseletében kedden részt vegyen Ngueyen Van Thieu dél-vietnami elnök ünnepélyes beiktatásán. Drágaság az USA-ban New York (CTK) — Az Egyesült Államokban a létfenntartási költségek októberben további 0,2 százalékkal nőttek. Megdrágult a ruházkodás, a lakás, a közlekedés és az egészségügyi gondoskodás. Ezzel szemben az élelmiszerárak ára 1 százalékkal csökkent. Az árindex mutatója októberben 117,7 volt. Vagyis ugyanaz az áru, amely 1959-ben 100 dollárért volt beszerezhető, 1967 októberében már 117,70 dollárba került. Míg a bérek az utóbbi egy év alatt 2,5 százalékkal, addig a létfenntartási költségek 2,6 százalékkal emelkedtek. Közös piaci megegyezés A MEZŐGAZDASÁGI TERMÉKEK ÁRÁRÓL Bratislava (CTK) — A Szlovák Nemzeti Tanács pénzügyi és költségvetési bizottsága tegnapi ülésén megtárgyalta a Szlovák Nemzeti Tanács és az általa közvetlenül Irányított szervezetek költségvetésének javaslatát az 1968. évre, s értékelte a beruházások eszközlésének eddigi eredményeit. Hitelnyújtás Prága (CTK) — Az Állami Takarékpénztár az elmúlt két esztendő folyamán 3000 esetben nyújtott hitelt a nemzeti bizottságoknak 430 millió korona összegben. Az Idén nyújtott hitelekből 124 millió korona a lakosságnak nyújtott fizetett szolgáltatások kibővítésére, 20 millió korona a helyi termelés fejlesztésére, 162 millió korona pedig az országos jelentőségű akciók pénzelésére esik. A hitel iránt a legnagyobb érdeklődést az észak-csehországi nemzeti bizottságok tanúsították — több mint 70 millió korona hitelt vettek fel. A legszerényebbnek Prága főváros bizonyult, amely mindössze egy kölcsönt vett fel 100 000 korona összegben. Az engedélyezett hitelekből a nemzeti bizottságok az idén csaknem 152 millió koronát merítettek. Az Állami Takarékpénztár nyújtotta, kölcsönök iránt a társadalmi szervezetek körében is nő az érdeklődés. 302 kölcsönt vettek fel 7 782 000 korona összegben. Napirenden a szakosítás Tegnap ülésezett az SZLKP kelet-szlovákiai kerületi bizottságának mezőgazdasági szakbizottsága, amely egyebeken kívül foglalkozott a trebiäovi járás mezőgazdasági termelése fejlesztésének tervjavaslatával, különös tekintettel a termelés szakosításának, koncentrálásának elmélyítésére. A javasolt és jóváhagyott Intézkedések megvalósítása jelentős gazdasági eredmények elérését feltételezi. Az 1967-es évhez viszonyítva 1970-ig a bruttó termelés egy hektár mezőgazdasági földterületre számítva 19,2, az árutermelés 25,1 százalékkal, a bruttó jövedelem 22,2, a tiszta jövedelem pedig 62,6 százalékkal növekszik. —k A bizottság a továbbiakban foglalkozott az árak elemzésével is, s jóváhagyta az SZNT pénzügyi és költségvetési bizottsága hatáskörének kibővítését az árak ellenőrzésének terén. Ugyancsak módosította az SZNT Pénzügyi Megbízotti Hivatalának hatáskörét. KÖZÉLET Fogadás (CTK) — Antonín Novotny köztársasági elnök tegnap a prágai várban fogadta dr. M. G. Candaut, az Egészségügyi Világ szervezet főigazgatóját. A fogadáson jelen volt dr. Josef Plojhar egészségügyi miniszter és Ladislav Nóvák, a köztársasági elnöki iroda vezetője. Kitüntetés (CTK) — Micha! Chudík, a CSKP Központi Bizottsága el nökségének tagja tegnap átnyúj totta a Munkaérdemrendet Emil Chlebecnek, a Szlovák Nemzeti Tanács erdő- és vízgazdálkodási megbízottja helyettesének. Emil Chlebecet köztársasá gunk elnöke tüntette ki 50. szü leténapja alkalmából a pártban, a közéleti funkciókban és a szocializmus építése terén végzett áldozatos munkájáért. RÖVIDEN •it A Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség -hattagú küldöttsége Zdenék Fierlingerrel, a CSSZBSZ Központi Bizottsága elnökével az élen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának ünnepségeire ma este Moszkvába utazik. •tr Dr. Alois Neuman igazságügy-miniszter tegnap fogadta a szovjet katonai , ügyészküldöttséget, melyet Nyikolaj Fjodorovlcs Csisztyakov altábornagy, a Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága katonai kollégiumának elnöke vezet. •A A Rudolf Barsaj vezette moszkvai kamarazenekar képviselőit a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség bratislavai szlovákiai bizottságán tegnap fogadta Gustáv Cech, a szövetség szlovákiai bizottságának titkára és dr. Vladimír Horák, a kulturális-nevelési osztály vezetője. A moszkvai zenekar Bratislavában a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója megünneplésének alkalmából lép fel. Közel-keleti események Zuajen szíriai miniszterelnök Algírban Bumedien algériai kormányfővel az arab világ, főként a Közel-Kelet helyzetéről tárgyalt. A héten a szíriai küldöttség már a harmadik arab küldöttség volt, amely az algériai kormánnyal tárgyalt. Kairóban bejelentették, hogy az EAK-nak elegendő kőolajkészlete van, s jelenleg nem szükségesek rendkívüli intézkedések. A készletekből még sokáig tudják fedezni a hazai szükségletet. A szuezi kőolajfinomltók többségében már eloltották a tüzet. Nasszer elnök elismerőleg nyilatkozott a tűzoltók hősiességéről. A kőolajfinomítók alkalmazottai utasítást kaptak, hogy lépjenek munkába. Szovjet hajók, köztük két tengeralattjáró és egy torpédoromboló, csoportja érkezett tegnap Alexandria egyiptomi kikötőbe. A lakosság lelkesen fogadta az udvariassági látogatásra érkezett szovjet hajókat. Az ENSZ-közgyülés bizottságai folytatják munkájukat New York (CTK) — Az ENSZközgyülés politikai bizottsága folytatja a latin-amerikai atommentes övezet létesítéséről folyó vitát. Lord Caradon brit küldött elsőként szólalt fel, és hangoztatta, hogy országa helyesli és aláírja egy Ilyen atommentes övezet létesítéséről szóló egyezményt. A különleges politikai bizottság megkezdte a dél-afrikai appartheid politika vitáját. Az algériai küldött az appartheldot a palesztinai kérdéshez hasonlította, és mindkettőt „az európai terjeszkedő gyarmatosítás" példájaként említette. Borsónyi Imre magyar küldött követelte, hogy az ENSZ ítélje el azokat az országokat is, amelyek kereskedelmi kapcsolatot tartanak fenn Dél-Afrikával, és katonailag is segítik azt. Az ügyrendi bizottság még nem fejezte be a rhodesiai kérdés megvitatását. A jogi albizottság javaslatot tett, hogy márciusban nemzetközi konferenciát rendezzenek Bécsben a szerződési jog megvitatásáról. Végül a szociális bizottság befejezte a vallási gyűlölet valamennyi formája megszüntetésével foglalkozó vitát. Luxemburg (CTK) — Az Európai Közös Piac földművelésügyi miniszterei pénteken reggel megállapodtak a főbb mezőgazdasági termékek 1968—69. évi árában. A kompromisszumos megegyezés — eleget téve a francia követelésnek — lehetővé teszi a gabonaárak jelentős emelését, bár a tagállamok képviselői igyekeztek az áremelést legalább csökkenteni, mivel csupán Franciaország termel gabonát kivitelre, míg a közös piaci társai Importtal fedezik szükségletüket. A legutóbbi jelentések beszámolnak arról, hogy a tanácskozás befejező szakaszában létrejött a cukoregyezmény, amely az egyes tagállamok számára 1975-ig meghatározza a termelés mennyiségét. E szerint az NSZK 1750 000 tonna, Franciaország 2 400 000 tonna, Olaszország 1230 000 tonna, Hollandia 550 000 tonna, Belgium és Luxemburg pedig együtt 550 000 tonna cukrot gyárthat évenként. A brit kormány elhatározta, hogy felvétele érdekében megyáltoztatja eddigi taktikáját, és a Franciaországra gyakorolt nyomás helyett a többi tagállamok diplomáciai megnyerésére törekszik, remélve, hogy ezek támogatják majd a francia partnerrel szemben a brit érdekeket. A vörös szakszervezetek megalakulásának előzményei A 45 év előtti forradalmi események Csehszlovákiában már az első világháborút követő években is nagy népszerűségnek örvendtek a szakszervezetek, amelyeknek soraiban a munkások mintegy 50 százaléka tömörült tettrekész és jogait megvédeni tudó erővé. Túlnyomó többségük lépett be a szociáldemokrata szakszervezetekbe, amelyeknekTlányítása — a tagság általában radikális beállítottsága ellenére — jobboldaliak kezében volt. Közismert tény, hogy a Csehszlovák Szociáldemokrata Párt politikailag legfejlettebb tagjai hovatovább a Kommunista Internacionálé forradalmi elveihez ragaszkodtak, a párt által befolyásolt szakszervezetek munkásmozgalmunkban gyakorlatilag mégis a reformizmus elveit támogatták. Ez pedig lényegében oda vezetett, hogy a Csehszlovák Szakszervezetek Szövetségének vezetősége utasításainak értelmében a szakszervezeteknek politikai kérdésekben „semleges" magatartást kellett tanúsítaniuk. A Csehszlovák Szakszervezetek Szövetsége keveset törődött a munkástömegek szociális követelményeivel, és általában csak elenyésző eredményeket ért el a bérek emeléséért, s az árdrágítás, a munkanélküliség stb. ellen folytatott küzdelemben. Ennek következtében már 1920-ban mind nagyobb méreteket öltött a munkástömegek elégedetlensége, ami különösen Szlovákiában jutott kifejezésre. Így például az 1920 szeptemberében Vrútkyban megtartott szakszervezeti konferencián részt vevő baloldali funkcionáriusok már teljes határozottsággal léptek fel a harmadik internacionálé programja mellett. Az 1920 decemberében lezajlott általános sztrájk folyamán a napnál ls fényesebben bebizonyosodott, kit és mit szolgál a szakszervezetek „semlegességét" hangoztató politika. A szakszervezetek jobboldali vezetői ugyanis akkor minden tőlük telhetőt megtettek, hogy féken tartsák s gyöngítsék a sztrájkban harcosan fellépő proletariátus forradalmi erejét. Az általános, országos sztrájk lelkesítő hatása azonban később is megnyilvánult, főképpen 1921 márciusában a mezőés erdőgazdasági munkások kongresszusán, amely megcáfolhatatlanul bebizonyította a baloldali oppozíció felülkerekedését. Ezt a szakszervezeti mozgalmon belüli fejlődési folyamatot az 1921 májusában megalakult kommunista párt is erőteljesen támogatta, és szakszervezeteink forradalmi ellenzékét a Moszkvában 1921 júniusában megalapított Vörös Szakszervezeti Internacionálé soraiba Irányította. Most már el kellett dönteni, hogy a szakszervezetek milyen célokat kövessenek: az osztályharc erőteljes támogatását vagy a megalkuvást, illetve azt, hogy továbbra is a reformisták irányításával támogatják azt a politikát, melynek célja a burzsoáziával való osztályegyüttműködés volt. Ám a jobboldaliak az 1921 októberében Jihlaván és Brnóban megtartott szakszervezeti konferenciákon s a ruSomberoki konferencián is vereséget szenvedtek, majd a mezőgazdasági, a faipari és az építőipari munkások szakszervezeti kongresszusai léptek fel igen határozottan a Vörös Szakszervezeti Internacionálé elvei mellett. A dolgozók tömegeinek nyomására a Csehszlovák Szakszervezetek Szövetsége kénytelenkelletlen beleegyezését adta ahhoz, hogy 1922 Januárjában rendezzék meg a szakszervezetek országos kongresszusát. A kongresszusra tett előkészületek idején azonban egymást követték a szakszervezetek reformista vezetőinek kommunistaellenes kirohanásai. Ebben a robbanásig feszült légkörben még jobban elmérgesedett a helyzet, amikor a Csehszlovák Kommunista Párt akkori vezetőségének szélsőségesen baloldali csoportja Jílek, Bolen és Houser vezetésével külön vörös szakszervezet megalakítását követelte. A Vörös Szakszervezeti Internacionálé vezetősége azonban tekintélye teljes súlyával elutasította ezeket a szektás Irányzatokat, jóllehet a szakszervezetek tagjainak'többsége is a Vörös Szakszervezeti Internacionálé elvei mellett foglalt állást, a szektás irányzatok mégis erősen befolyásolták a Csehszlovák Szakszervezetek Szövetsége kongresszusára tett előkészületeket. A reformista vezetők csalással s különféle mesterkedésekkel a szavazatok többségét kapták a kongresszuson, ahol szakszervezeti titkárok, szakszervezeti lapok szerkesztői és „más megbízható emberek" voltak a hangadók, mivel a mező- és erdőgazdasági dolgozók el sem küldhették képviselőiket a kongresszusra. így azután tulajdonképpen már előre eldőlt, milyen lesz a kongresszus eredménye. A küldöttek közül 339-en az Amszterdami Internacionálé mellett, 227en a Vörös Szakszervezeti Internacionálé mellett szavaztak. Ez az eredmény azonban semmiképpen sem fejezte ki a szakszervezetek forradalmi és reformista csoportjainak erőarányát. A Vörös Szakszervezeti Internacionálé hívei a CSKP határozata értelmében kijelentették, hogy bár elfogadják a többség döntését, azonban nem mondanak le a szakszervezeti politika forradalmi elvei propagálásának jogáról. Ez gyakorlatilag 1922 februárjában és márciusában ls bebizonyosodott, amikor ls a fém- a textiles a bőripari munkások konferenciája félreérthetetlenül foglalt állást a Vörös Szakszervezeti Internacionálé politikája mellett. Miután a reformista szakszervezeti központ nemcsak egyéneket — kommunistákat — hanem egész szakszervezeti csoportokat sőt szövetségeket kizárt a Csehszlovák Szakszervezetek Szövetségéből, az ellenzéki csoportok Brnóban 1922. június 27-én megtartott kongresszusukon ennek ellenére mégis hangsúlyozták, hogy — tekintet nélkül a nemzetiségi és a politikai hovatartozásra — meg kell szilárdítani a szakszervezeti mozgalom egységét. Ezzel az elvvel teljesen egyetértett a szlovákiai és a kárpátukrajnai szakszervezetek Vrútkyban 1922. Július 2-án megtartott konferenciája ls. Prágában 1922. augusztus 18-án sor került az említett kizárt szakszervezeti szövetségek vezetőinek konferenciájára, amely rendkívüli szakszervezeti kongresszus megtartását javasolta. A szakszervezetek rendkívüli, 1922. október 26—29-én megtartott kongresszusán 249 küldött 322 491 tagot — a Csehszlovák Szakszervezetek Szövetségi forradalmi ellenzékének és a német központi szakszervezeti bizottságnak tagjait — képviselte. Ezen a kongresszuson döntő módon befolyásolta a hangulatot a Csehszlovák Szakszervezetek Szövetsége Központi Tanácsának levele, amelyben kijelentette, hogy nem hajlandó tárgyalni a kizárt szakszervezeti szövetségekkel és csoportokkal, vagyis a forradalmi ellenzékkel. A rendkívüli kongresszuson részt vevő küldöttek ezt a magatartást elítélték és túlnyomó többségük az önálló forradalmi szakszervezeti központ létesítése mellett foglalt állást. Jóllehet a rendkívüli országos kongreszszust a szakszervezeti mozgalom egysége felújításának érdekében hívták egybe, végeredményben a kongresszus a Nemzetközi Általános Szakszervezeti Szövetség alakuló kongresszusa volt. A Nemzetközi Általános Szakszervezeti Szövetség rövidesen felvételét kérte a Vörös Szakszervezeti Internacionáléba. DR. F. TOMEK <967. X. 28.