Új Szó, 1967. október (20. évfolyam, 271-300. szám)

1967-10-27 / 297. szám, péntek

F r j 4 löké. inek, >ada­veín­éssel cél­ezen ányt k az. ho­zato­iBB It el jontl ban) hogy ítsék yan­el a Moz­ől és lista ,Pár­nye­ja ki imu­íllák ?reik tikra ladó, énül ánu­t fá­at és enek ígok 1 vi­gója ;y be­lobbi aktl­srné­mbe­inek 3jen, :etek üze­m e ­:slté­)lgo­rész­tásá­k a ta­több at is 'ték­f ta­rme­jrob­idos­ozók inak mőr­r me­nün­kből, 'jobb és ösz­hogy mín­glté­táro­zatból, és nemcsak azért, mert az utóbbi időben keveset foglal­koztunk a termelési bizottságok kérdésével, hanem azért is, mi­vel nagy horderejű határozatról van szó, mely az új gazdaságirá­nyítás bonyolult problémáinak megoldásában fontos szerepet tölthet be, főképpen azon a té­ren, hogyan lehet minél több dolgozót bevonni az irányításba. Szlovákiában eddig ezernyolc­száz termelési bizottságot létesí­tettek, a szakszervezeti taggyű­léseken megválasztott tagjaik­nak száma megközelíti a húsz­ezret. S ha számításba vesszük, hogy még nincs mindenütt ter­melési bizottság, számuk elérhe­ti a négyezret is, ötvenezer tag­gal, csak ekkor döbbenünk rá, hogy a kiváló dolgozók, szakem­berek, funkcionáriusok „testüle­te" milyen erőt képvisel az em­beri aktivitás és a tartalékok fel­tárásában. A GYEREK­BETEGSÉGBŐL KI KELL LÁBALNUNK Mint minden új, a termelési bizottságok Is nehezen törtek ulat maguknak. Nem volt ta­volna a tervezett feladatokkal. Egyes helyeken az üzemvezetők rossz szemmel nézlék a „mozgo­lódást", mert úgy vélték, a ter­melési bizottságok beavatkoznak a jogkörükbe. A jogos vagy jog­talan panaszoktól eltekintve ha­tározottan leszögezhetjük: az el­múlt rövid időszak alatt sok ér­tékes Javaslatot tettek a terme­lés alapvető kérdéseinek meg­oldására. És mégis, akaratlanul felvetődik a kérdés: életképe­sek-e a termelési bizottságok, amikor egy vállalatban a terme­lés hatékonyabbá tételének problémája a gazdasági vezeté­sen kívül a pártszervezet, a szakszervezet és az Ifjúsági szervezet napirendjén ls szere­pel? — Csak ki kell lábalnunk a „gyerekbetegségből" — vála­szolta kérdésemre Vilma Su­ral n á, a üilinai Slovena tex­tilgyér vállalati szakszervezeti bizottságának elnöke. — Néha keményen kell fellépnünk, hogy megvalósíthassuk a termelési bi­zottság helyes Javaslatát, ami­kor a gazdasági dolgozóknak más az állásfoglalása. A terme­lési bizottság nélkül már nehe­zen tudnánk elképzelni a szak­szervezet tevékenységét. Min­den égető, komoly kérdésben ki­kérjük a tanácsát, s amikor a gazdasági vezetőkkel az üzem problémáiról tárgyalunk, tudjuk, hogy nem foghatunk mellé, Jjevozessük, mert a régi „me­netrend" szerint kényelmesebben teljesíthettük a tervet. Megkér­tük a termelési bizottságot, győ­ződjék meg, van-e lehetőség a rövidített munkahét bevezetésé­re, vagyis, gyakorolha' inl.-e nyomást a gazdasági vezetés re ... Kidolgozták a megalapc zott szakvéleményüket, a szabad szombatokat bevezettük, csak arról kellett gondoskodnunk, hogy a gépjavításokat e szabad napokon hajtsák végre... Ez nem Jelentheti azonban azt, hogy beavatkozunk a vezetők Jogkörébe, csak a nézetünket féltjük ki arról a kérdésről, amit nekik kell majd megolda­niuk ... A VEZETŐK SEGÍTŐ KEZE VAGYUNK A Zilinai Slovenában Jozef B y r t u s vezetésével tizenhá­rom tagú a termelési bizottság. Ez a kis létszám kezesség arra, hogy operatívan foglalkozhas­sanak a legkomolyabb kérdések konkrét megoldásával, A jóval kisebb galántai bútorgyárban vi­szont harminc taggal működik, s a tagok túlnyomó része a ter­.\E EEG YE — Ez önkéntes, tiszteletbeli funkció, egyszer sem vetődött fel magukban, hogy érdemes-e annyit fáradozni...? — Annyi biztos, hogy néha kellemetlen az emberek szemé­be mondani az igazat, és bizo­nyos megterhelést is jelent ez a munka, de ha nem lenne hasznos, az emberek nem jár­nának kedvvel a gyűléseinkre. Ami az üzemnek jó, nekünk ls jó, mert könnyebben gyűrkő zünk meg a jeladatokkal... ÉS MIT MOND A VEZETŐ? Érdekes választ kaptam a detvai gépgyár ternielésvezető­jétől. — A gazdasági vezetők szem­szögéből nézve a termelési bi­zottságok rendszere — nálunk minden részlegnek megvan a maga termelési bizottsága, — nagyon is jó formája a dolgo­zók részvételének az üzemirá­nyításban — mondja fán Be­cher mérnök, Igazgatóhelyettes. — A vállalati termelési bizott­ság a következő személyekből áll: az egyes termelési bizott­ságok elnökei, a termelési egy­ségek vezetői, a gazdasági, mű­szaki alakulatok kiválasztott dolgozói, és a gazdasági veze­tők. Az összetételből is kitűnik, hogy ez olyan kollektíva, mely ismeri a vállalat minden prob­lémáját, nemcsak választ tud­nak adni a jeltett kérdésre, hanem maguk is értékes javas­latokat tesznek a konkrét in­tézkedésekre vonatkozóan, hogy a termelésre minél kevesebb fékező erő hasson. Ha a rész­legvezetők a maguk vonalán nem tudnak bizonyos kérdése­ket tisztázni, a vállalati ter­melési bizottsághoz fordulnak, s az, vagy a gazdasági vezetők figyelmébe ajánlja, vagy pedig maga tesz javaslatot a problé­ma megoldására. — S ha nem teljesítik a ja­vaslatok valóra váltását? — Levonjuk a következtetést, szankcióval is sújtjuk az ille­tőt... A termelési bizottságok tárgyalásai munkajellegűek, az elvtársakat megbízza, hogy bi­zonyos határidőre oldják meg a felvetett problémákat, az üzem dolgozóit pedig idejében tájékoztatják, milyen problé­mák foglalkoztatnak bennün­ket, milyen feladatok előtt áll a vállalat... Itt lépten-nyomon tapasztalható a vállalat egész tevékenysége iránt érzett fele­lősség ... — A termelési bizottságok terén többet értek el, mint más üzemekben. Másutt csak ta­nácsadó szerv, önöknél pedi£ konkrét feladatok megoldása, val is m'egbizzák a bizottság tagjait. Nem látnak ebben jog­körcsorbítást? — A termelési bizottság a vezetők munkájának a tükre, Itt valóban meggyőződhetünk arról, hogy jól dolgozunk e vagy nem, s olyan problémák­kal ls megismerkedünk, ame­lyekről nincs vagy csak rész. ben van tudomásunk, mert nem lehetünk mindenütt ielen. jog­körcsorbitásról itt nem beszél• hetünk, mi az eredményt néz­zük. Előfordul, hogy bírálnak bennünket, vezetőket, de ez a bírálat nem fáj, csak segít a baj kiküszöbölésében, mivel ér­tékes javaslatokat tesznek a nehézségek elhárítására. A vál­lalat sorsának intézésében igy jött létre a nagy összeforrott, ság, melynek problémáit, ne. hézségeit mindenki a magáé, nak vallja, s ezek megoldása már nem csupán a vezetők ügye, hanem minden egyes dol, gozó ügye a maga módján. S ez nagy segítség, mert azt akarjuk elérni, hogy amikor bajok, ne­hézségek támadnak, a kollektí­vánk ne szakadjon két táborra, a gazdasági vezetőkre, akiknek bünéül rónak fel minden bajt, s őket teszik mindenért felelős­sé, —• s a többi dolgozóra, akik csak arra jók, hogy kritizálja­nak, és szidják az előbbieket, hogy milyen rosszul dolgoz­nak ... • • • A termelési bizottságok móg fiatalok, csupán két évesek, feladatkörük csak most kris­tályosodik ki. Három üzemben tettünk látogatást, s három módszerről adhattunk számot. A kezdeti nehézségeket leküzd­jíik, kilábalunk a gyerekbeteg­ségből, hogy ne kelljen min­dig erélyesen fellépnünk a lie­lyes, ésszerű javaslatok való ,-a­váltása érdekében. Ez a Zilinal tanulság. Közös érdek, közös erőfeszítés, a vezetők segító keze vagyunk — hangoztatják Galántán. A termelési bizottsá­gok fejlesztésében talán a leg­értékesebb hozzájárulással Det­ván találkoztunk. Hogy ne le­gyen két tábor ... —• a veze­tők és a többi dolgozó tábora, hanem együttes erővel oldjuk meg problémáinkat! — s akkor valóban eszünkbe sem jut a ve­zetők és a beosztottak kérdé­se, mert egy kötelet húzva együtt örülhetünk sikereinknek, együtt küzdünk a bajok orvos­lásában, s elégedettek lehetünk a munkánkkal; hallgatással, megalkuvással, nemtörődömssg­gel nem szegjük egymás ked­vét, hanem újabb utak keresé­sével igyekszünk még maga­sabbra emelni a termelás, at irányítás színvonalát. S ez mindnyájunk érdeke, mert a személyes és csoportérdekek párosulnak a társadalom érde­keivel. PETRÖCI BÁLINT két tábor |ozef Byrtus, a ziiinai textilgyár termelési bizottságának elnöke. — A harminc ember mégis csak sok, a bizottság nem le­het rugalmas... — A végrehajtás tervét már szűkebb körben, a termelési bi­zottság elnöke és titkára, va­lamint az üzemvezető, a terme­lésvezető, a pártelnök és a szakszervezeti elnök részvételé­vel tárgyaljuk meg. Ha elfo­gadják a véleményünket, az üzemvezető megbíz egy elvtár­sat a javaslat végrehajtásá­val... — Ellentétek nem merültek fel? pasztalatuk. Gyakori jelenség volt, hogy sok feladatot vállal­tak magukra, olyan kérdések­ke! is foglalkoztak, ami a szak­szervezeti bizottság vagy a gaz­dasági vezetők ügykörébe tarto­zott, és bírálták a vezetőket anlkül, hogy tisztában lettek mert a termelési bizottság állás­pontja biztosíték számunkra. Például a rövidített munkahét bevezetésében is döntő szerenot játszottak. A szabad szom kérdésének megoldása nehéz diónak tűnt; a gandasáci veze­tésnek nem volt érdeke, hogy melésben dolgozik. Az üzem kiváló eredményekkel dicseked­het, erre kötelezi őket a két megtisztelő cím: a XII. kong­re ssztjg és-g szocialista munka nevezés. Ez kihatással fel bizottság tevé­— Az nem baj, hogy sokan vagyunk — mondja Ján Ora­vec, a termelési bizottság el­nöke, a faimitátorok vezetője. — így nagyobb áttekintésünk van az üzem munkájáról, és jobban tudjuk hasznosítani a dolgozók tapasztalatait, észre­vételeit. A problémák megoldá­sában igy érdekeltté tesszük az egész üzemet. Amiről tárgya­lunk, arról a tagok tájékoztat­ják részlegük, műhelyük dolgo­zóit, s a havonta tartott ülé­seinken viszont tolmácsolják a dolgozók megjegyzéseit. Igy si­került például csökkentenünk a selejtet. Panaszkodtak a mun­kások, hogy hullámos a fur­nír. A termelési bizottság meg­tette a javaslatot: „vasaljuk meg" a furnírt. A munkatöbblet gazdasági haszonnal járt. A reklamáció ls sok gondot oko­zott. Amikor megtaláltuk a hi­ba gyökerét, javaslatot tettünk a gazdasági vezetésnek ... — Bizonyos meg nem értés már előfordult, hiszen emberek vagyunk, nem vagyunk egyfor­mák, tárgyalásaink folyamán azonban mindig konkrét meg­állapodásra jutottunk. Nem be­szélhetünk a termelési bizottság és a gazdasági vezetés közötti ellentétekről, amikor minden hasznos ötlet, jtfvaslat az üzem javát szolgálja, sőt, még jobb munkára ösztönöznek bennün­ket, mert látják, a vezetők se­gítő keze vagyunk ..» Az építőipari dolgozók dicsérik a detvai gépgyár külföldön is is­mert gyártmányait. Képünkön: Jnraj Sándor és Mikulás Ostrihoí szereli az univerzális, földmunkálatokat végző Saturt. (Putz Tibor, Galbavy Emil és CTK felvételei) i

Next

/
Thumbnails
Contents