Új Szó, 1967. október (20. évfolyam, 271-300. szám)
1967-10-25 / 295. szám, szerda
K elet-Szlovákiában Jártam a nyáron. Megfordultam Sacán, Bócsáron, Gomboson és Nagyidán. Vissza-visszatérek olykor ide erre a tájra, mert visszahúz a kíváncsiság, meg azért is, mert valahogy furcsán felelősnek érzem. magamat mindazért, amit elkövettem ezzel a tájjal szemben. Sacán a puszta, szélcsapta síkságon ötvenegyben várost akartunk építeni. Nem lett belőle város, néhány háztömbre zsugorodott egykori vérmes álmunk. Mégis akkorára nőtt a munkástelep, hogy az egykori falu talán kétszeresen is elférne benne, elférne, ha ki nem rekesztettük volna belőle. Szakaly és Bőcsár között egy nagy ívben kanyarodó sínpárral pántoltuk meg a földet, és Bocsár közvetlen közelében kotrógépekkel szaggattuk fel a mezőt. Legyúrtuk a parasztok vetését, kukoricájuk és krumplitermésük is odalett azon az őszön, s a bajuszos, ködmönös férfiak, nagykendős öreg parasztasszonyok acsarkodva és átkozódva fordultak meg utánunk az utcán. — Hukósokl — mondták, mintha valami nagyon megvetőt mondtak volna, s elfordultak, hogy ne is lássanak bennünket, mert csak így védekez. hettek. Begubóztak, magukba zárkóztak, nem vettek tudomást rólunk. Eleinte Sacán laktam a" barakktáborban, aztán Nagyidán egy vályogból épült parasztház első szobájában. Hűvös vén falak között, homályos apró ablakok mögött. Olyan volt az az esztendő, mint egy furcsa lázroham. Néha egy-egy józanabb pillanatomban magam is kételkedtem ép eszemben. Várost és vaskohót álmodtam erre a pusztaságra. Gumicsizmában, izzasztó impregnált köpönyegben jártam a határt, cipeltem három lábú mérőműszereimet, hatalmas ernyő alól a teodolit és a szintező lencséin át irgalmatlan, pontos fénysugarak mentén felszabdaltam a határt, utakkal, sínekkel, gyárcsarnokok alapjának négyszögeivel. Aztán ... Aztán semmi. Másféle lázrohamok más tájékra sodortak. Elmúlt másfél évtized. Az álmok mindig másképp valósulnak meg. Fölépült — nem a HUKO, hanem — a Vasmű. Az egész álom a bocsá. ri oldalról a sacai oldalra költözött. Én meg — feleségül vettem egy nagyldai lányt. Édesanyja a gombosi Vanyo családból sarjadzott. így lettem rokona én ennek a falunak, mert Igen sok ott a Vanyo, s a Vanyo család oldalági rokonsága ls igen kiterjedt. Ez azonban nem érdekes ... ötvennégyben a feleségem (akkoriban még nem volt a feleségem), anyjának és nagybátyjának, Vanyo Jánosnak volt a gombosi határban egy tag krumpliföldje. Épp annak vezettem neki a Szakalyból Bocsárra törő sínpárt. A földgyalu szépen legyalulta az egész krumplitermést. Emlékszem, őszre járt az idő, de napközben még erősen sütött a nap. A földbe tűzött ernyő alatt álltam a teodolit lencséje mögött. Északi szél fújt. Nem valami erős szél, de nekitámaszkodott az ernyő egész felületének és többször is fel akarta dönteni. Azon a tájon mindig északról fúj a szél. Most is északról fúj. Nem valami erős szél. Oly. kor annyira elgyengül, hogy az embernek meg kell nyálaznia a mutatóujját s az égnek tartva vizslatni, merről hűti. A Vasmű felől fúj. Apró, szinte láthatatlan homokszemcséket sodorva épp ilyen ártatlan szél temette be az egyiptomi piramisokat. A sacai szél évente egy négyzetkilométerre hatvanezer tonna port ejt, s ötvenezer tonna kénfüst mérges anyagát szitálja a tájra. Szakalyban, Bocsáron, Nagyidán és Gomboson s még azon túl is vagy húsz kilométernyi körzetben a hatóságok megtiltottak minden építkezést, mert a por és a kénfüst ártalmas az ember egészségére. Igen ésszerű intézkedés, és nincs más célja csak a parasztok egészségének megvédelmezése. A parasztok mégis építkeznek, bár bemehetnének a kerületi székhelyre, vagy Szepsire, — szövetkezeti lakásba. Mégse mennek. Inkább megfizetik a tilos építkezésért kiszabott büntetést. Nagyidán az utóbbi két év folyamán hatvan ház épült. Piros tetős, három szárnyú ablakokkal, verandákBíz a ki ízéi kai hivalkodó vadonatúj házak ... Elnéztem azokat a házakat, és nem mertem bevallanni önmagamnak, hogy bizony kár értük. Hiába, rossz a lelkiismeretem. Olykor nem merek az eriiberek szemébe nézni. Még a feleségem anyjától is félek, mert még mindig a tizenöt évvel ezelőtt legyalult krumplitermést veti szememre. Azt a krumplitermést sem annak idején, se később nem fizették meg. Elévült követelés ... Ám ha ki is fizették volna, akkor is számon kérné tőlem, mert micsoda dolog, és micsoda istentelenség, belegyúrni a sárba a jő krumplit. Hiszen a pénz az nem krumpli, nem lehet megetetni a malaccal, meg emberrel se. Ha jól meggondolom, annak az öreg parasztaszszonynak igaza van. Ha meg még jobban gondolkodom a dolgon, úgy érzem, mégsincs igaza, mert most már se földje, se malaca nincs. Akkor meg minek volna neki a krumpli? Legeslegjobban az öreg Vanyo bácsitól félek, aki Gomboson él, az Andris fiánál. Az meg egyenest azt veti a szememre, hogy mért hagytam elsikkasztani a gombosi szövetkezetet. Minek kellett azt odaadni az állami gazdaságnak, hiszen annak van épp elég földje anélkül is. Furcsa egy ember ez a Vanyo bácsi. Tizenöt évvel ezelőtt még csak a krumplija miatt panaszkodott, később a saját földje miatt, mert beszorították a szövetkezetbe. Aztán hogy zootechnikus lett a szövetkezetben, igen rátarti ember lett belőle. A tagság bizalmából lett zootechnikussá, mivelhogy Fülekit tették meg elnöknek a párt akaratából. Füleki jóravaló kovácsmester volt, s világéletében nem gazdálkodott. A tagság épp azért azt mondta: ha füleki az elnök, Vanyo legyen a zootechnikus. Ez a furcsa vén Vanyo meg úgy beleélte magát a szövetkezet dolgaiba, hogy most már azt siratja, mint annak idején a saját földjét. Tudom én, nem hiba nélkül való ember Vanyo János. Szeretett a pohár fenekére nézni, meg veszekedett is sokat, talán épp Fülekivel, meg másokkal is. Talán a sok veszekedés is az oka, hogy az állami gazdaság rátette a kezét a szövetkezetre. Egy nap azt mondták nekik, rosszul gazdálkodtok, s volt szövetkezet, nincs szövetkezet. Vanyo Jánoá nem hiszi, hogy rosszul gazdálkodtak volna. Azt mondja: kicsinált dolog volt, nem tehettünk mást. Hogy ez pontosan mit jelent, az ördög se tudja, de mivel Vanyo János a hatóságok ellenében azt mondja, jól gazdálkodtak, nem hiszek sem a hatóságnak, sem Vanyo Jánosnak. Feltétlenül kell lenni egy harmadik igazságnak. A harmadik igazság létéről az egykori krumplitermés sorsa győzött meg. Láttam annak idején, hogyan fakadtak szét a szegény gumók a súlyos földgyalu talpa alatt, s én akkor egy árva szót se szóltam, se a földgyalu kezelőjének, se annak, aki odaküldte. Csak néztem az ostoba pusztítást, és nem törődtem semmi mással, csak a teodolitommal, méréseim eredményeivel, a térképeimmel és a rám bízott titkos tervekkel. Most tizenöt év múltán érzem, rossz a lelkiismeretem. Hiszen akkor dőlt el tulajdonképpen a szövetkezet és Vanyo bácsi sorsa, csődje és bukása. Az a földgyalu tiporta bele az őszi sárba ott a gombosi és a bocsárt határ mezsgyéjén, tíz, húsz, száz földgyalu a Nagyidai határban, Szakaly és Bocsár határában, meg a sacai határban. Egy-egy szürke gumó — egyegy emberi sors. Emberi sorsok a közömbös lánctalpak alatt. Hogyan kerültek oda? Nem tudom. Pedig a szemem láttán történt... Mintha vaksággal vertek volna meg. A Vasmű megépült. Nagyszerű látvány — közelről is, távolról is. Beszéltem egy mérnökkel. Azt mondta, hétszáz hektár termőföldet építettek be vele. Azt mondta, nem kell sajnálni. Egy hektár mezőgazdasági terület hozama manapság két-háromezer korona. A Vasmű épülettömbjeivel beépített területen egy-egy hektár százezer koronát jövedelmez. Ha a bádoglemezek iránti kereslet még két évig eltart, a Vasmű építésének költségei teljes egészében megtérülnek. Lehetséges és örülök is neki, hogy így van, csak az bánt, hogy a sárba gyúrt krumpli árát soha senki nem téríti meg már a parasztoknak. Egyébként Vanyo bácsi is rendkívül örül a Vasműnek. Máiegészen hozzászokott, s ha arra gondol, hogy Márton fia ott keresi meg a kenyerét, még büszke ls rá. Én is büszke vagyok rá, hiszen az én kezem munkája is benne van. Én is benne vagyok valamiképpen. Csak az építkezési tilalom ejt zavarba olykor. Számon kérik tőlem az emberek. Idővel ugyan megtanultam ésszerűen érvelni. Bebizonyítom nekik, hogy mindez egészségük és jövendő gyermekeik egészségének érdekében van így. Jobb lesz nekik is, ha a kerületi székhelyen telepednek meg, Vagy Szepsiben. Egészséges, központi fűtéses, száraz lakásokban. Hiszen magamnak is az a leghőbb vágyam, hogy Ilyen lakásban legyen otthonom. Mégis nagyon furcsán érzem magamat ilyenkor. Pontosabban mondva: fázom. Egész testemet, minden porcikámat átfújta az északi szél. BABI TIBOR JOGI TANÁCSADÓ A nemzeti bizottságokról szóló új törvény A PLENÁRIS ÜLÉS HATÁSKÖRE A nemzeti bizottság plenáris ülésén dönt körzetének gazdasági, művelődésügyi és szociális fejlesztési kérdéseiben, valamint a munkájával kapcsolatos alapvető kérdésekben. Végrehajtó és ellenőrző szerveket létesít, irányítja és értékeli működésüket. A nemzeti bizottság minden szerve felelősséggel tartozik a plenáris ülésnek. A plenáris ülés hatáskörébe tartozik a távlati és a rövidebb időszaki terv, a költségvetés kidolgozása, üzemek létesítése, összevonása, megszüntetése, területi változások, a képviselők számának meghatározása, bizottságok és más szervek létesítése és megszüntetése, az elnök, alelnök, titkár, a tanács tagjai, a bizottságok elnökei, titkárai és tagjai megválasztása és esetleges visszahívásuk, a szakosztályok vezetőinek kinevezése és felmentése. Dönt a képviselők felmentése kérelméről, az általánosan kötelező fontosabb rendelkezésekről, a kölcsönök felvételéről és hitelek nyújtásáról. A JNB a bírók választásáról szóló törvény értelmében megválasztja a járásbíróság elnökét és helyettesét, megtárgyalja a járásbíróság működési jelentését. A KNB megválasztja a kerületi bíróság elnökét, helyettesét és bíráit, megtárgyalja a kerületi bíróság működési jelentését. A plenáris ülés dönthet olyan kérdésben is, amely egyébként a nemzeti bizottság valamelyik szervének hatáskörébe tartozik. A helyi és a városi nemzeti bizottság az általános érdekű kérdéseket még a határozathozatal előtt megtárgyalja a polgárokkal. Így jár el pl. a község területi tervét illetően, a község összevonása vagy más fontos területi változás kérdésében. A JNB és a KNB fontosabb kérdésekben tanácskozásra hívhatja össze az alsóbbfokú nemzeti bizottságokat. A tanács A tanács a nemzeti bizottság általános hatáskörű végrehajtó szerve. Minden szakaszon szervezi és egybehangolja a nemzeti bizottság feladatainak teljesítését. így a tanács irányítja és egybehangolja a bizottságok munkáját, irányítja a szakosztályok működését. Általános érvényű rendelkezéseket is kiadhat. Ezek azonban hatályukat veszítik, ha azokat a legközelebbi plenáris ülésen nem hagyják jóvá. A tanács működéséért felel a plenáris ülésnek. A magasabb fokú nemzeti bizottság irányítja és segíti az alacsonyabb fokú tanácsokat feladataik teljesítésében. A helyi és a városi nemzeti bizottság tanácsának a lakosság száma szerint 5—15, a JNB tanácsának 12—15, a KNB tanácsának 15—18 tagja van. A tanács tagjai a nemzeti bizottság elnöke, alelnöke, titkára és a tanácstagok. A tanács üléseit az elnök vezeti. Az elnök felfüggesztheti a tanács határozatát, ha az a meggyőződése, hogy ellenkezik az általánosan kötelező jogi előírásokkal, vagy a nemzeti bizottság határozataival. Azután az ügyet a legközelebbi plenáris ülés elé terjeszti. | sx'őjiS i 2 ® LS-2 •B e N a B 00 0) a » «J >cb ,ca ci — 6 0 vt Eó c » - u '3 ® S 5>g — . H O Urj XI t. 3 ,J5 I W N |> N 01 - i S a » <s! ,0) «J .-2 — 2 « B ® ti í — -S mE< . 3 OJ N N X — 0) 3 g . N JS X - Q] OJ io b io e S E-SiSS® •g-sas s52= 1 s-ÍLi s a*®«.« 3 ,0) B3 . ÖC Í. : - B O N B — m — ™ „ M n >• 2? O '(0 ~ E « ~ -(0 M 2 OJ K »O B S A bizottságok és a közigazgatási bizottság A nemzeti bizottság feladatainak megfelelően bizottságokat létesít. A bizottságok, mint kezdeményező szervek, szakaszukat illetően indítványokat terjesztenek a nemzeti bizottság vagy a tanács elé, figyelembe véve a helyi ismereteket, a polgárok szükségleteit és érdekeit. A bizottságok ellenőrzik az NB szervezeteinek és üzemeinek, valamint a szakosztályoknak működését. Végrehajtási hatáskörük a törvény, illetve a nemzeti bizottság plenáris ülése által meghatározott mértékben van. Külön előírások alapján közigazgatási bizottságot is kell létesíteni, amely a polgárok és szervezetek jogairól és kötelességeiről dönt az előírt hatáskörben. A népi ellenőrző bizottságok A JNB, a KNB, esetleg a VNB népi ellenőrző bizottságot létesít, amely a népi ellenőrző szervezet része. Tagjait a nemzeti bizottság a képviselők és nem képviselők közül választja. Elnöke képviselő, aki részt vesz a tanács ülésein. Ellenőrző tevékenységét a plenáris ülés által meghatározott terjedelemben és az erre vonatkozó törvényes előírás alapján fejti kí. Állást foglal az NB zárszámadásához, a terv és a költségvetés teljesítéséhez. Ellenőrzi, miként intézik a dolgozók panaszait, bejelentéseit és indítványait. Az ellenőrző bizottság működését a plenáris ülés hagyja jóvá. Szakosztályok A KNB, JNB és VNB szakosztályokat létesítenek. Nagyobb községek is létesíthetnek 1—2 szakosztályt. — A szakosztályok intézik a nemzeti bizottságokra bízott államigazgatási feladatokat, biztosítják a nemzeti bizottság, a tanács és a bizottságok határozatainak teljesítését, e szervek tárgyalásai számára szakszerűen előkészítik a szükséges alapanyagot. A szakosztályt a tanács létesíti, működéséért annak felel. A szakosztály dolgozói kötelesek részt venni a képviselők és a választók beszélgetésein és segítségüket nyújtani nekik választókörzetükben. A HNB és a VNB munkáját a polgári bizottságok és más aktívák is segítik. Ezek tagjait a polgárok nyilvános gyűlésein 4 évre választják. Főként a polgárok érdekeit és szükségleteit juttatják érvényre leginkább a község fejlesztése és a lakásvagyon védelme terén. Együttműködnek a képviselőkkel. A nemzeti bizottságok hatáskörét, jogkörét és szervezetét a Nemzetgyűlés törvénnyel szabályozza. A Nemzetgyűlés irányítja főbb kérdésekben a nemzeti bizottságok működését. A törvény szabályozza a minisztériumok hatáskörét is az NB-kkel kapcsolatban. Továbbá kimondja, hogy a szlovákiai nemzeti bizottságok alapvető kérdéseinek megoldásában részt vesz a Szlovák Nemzeti Tanács. Az országos törvényekkel összhangban a szlovákiai nemzeti bizottságok számára kötelező határozatokat hozhat. Az SZNT részt vesz az ellenőrző tevékenységben és a kormány által jóváhagyott alapelvek szerint dönt a szlovákiai bizottságok részére szánt pénztartalékok felhasználásáról. Az SZNT nemzeti bizottságok részére létesített bizottsága, élén elnök — megbízottal, teljesíti az SZNT szervének feladatait a nemzeti bizottságokra vonatkozóan. A törvény részletezi, mikor milyen fölérendelt szerv helyezheti hatályon kívül a plenáris ülés, a tanács, a bizottság, illetve szakosztály törvénysértő határozatát. A közigazgatási eljárás értelmében hozott határozatok ellen a közigazgatási eljárásról szóló törvény alapján lehet jogorvoslatot beadni. Dr. FÖLDES JÓZSEF 1967. X. 25.
