Új Szó, 1967. október (20. évfolyam, 271-300. szám)

1967-10-21 / 291. szám, szombat

SEaHEHERJ VHVTIBITVnBTHnVIlBllBlIBnSflKMBIlBHVTfBIIHlBIIBIIBIIBIIBllBllVHVn BTf Bf IVTIVTTV1IBTT HTf VT IWITW i*SIIVttBnBMB1IHIlVMSftVMBirvi!BlIClIVMBnBnVttHlFBITSTiV FTHTI •} BlIBMBMBMBnBllBMBIIBMBtlBMStlBHBMBllBMBIlBnBltMItlílBnBIlBHBltBltBMBIIBtíBHBIIBItBMBllBliBIIBllBltBHHnBPBHKIIMMHl^ • j Az OJ SZÚ keresztrejtvénye 1882. október 24-én született a világhírű magyar operettszer­ző. J. Első nagy sikerét a „TATAR JÁRÁS" című operettjével aratta. Hol és mikor mutat ták be először? 2. Egyik legnagyobb operettje sok ezer előadásban került színre a világ úgyszólván minden zenés színházban. A? operett címe? S. Az operett szerző neve? Beküldési határidő: 1967. ok­tóber 26. (Kérjük kiedves olva­sóinkat, szíveskedjenek a be küldési határidőt pontosan be­tartani, mert a határidő után érkezett megfejtések nem vesz bek részt a sorsolásban.) Múlt szombati rejtvényünk megfejtése: 1. Kismarton. 2. Gróf Széchenyi Ferenc — 1802. .3. 1925-ben, Bécsben. Sorsolással nyertek: I. díj (100 korona): Kobolka Noémi, Érsekújvár. II. díj (60 korona): Győri Sarolta, Szepsi. III. dlj (40 korona): Matisz Gyula, Bratislava. Nehéz átkelés Egy révésznek át kell vinnie a a folyón egy farkast, egy kecskét és egy fej káposztát. A kis csó­nakban azonban a révészen kívül a három közül csak az egyik fér el. Az átkelést az nehezíti meg, hogy sem a farkas és a kecske, sem a kecske és a káposzta nem maradhat együtt őrizetlenül. Ho gyan oldja meg a feladatot a ré vész',' MEGFEJTÉS: >)3uz0(|uc]|n>( uaqpuajjos nednss nequoze J|aza 'UBA esepjo -Saui jajj b za isqai jjeujepBiaj v •)jaa>j -S3o>t e IUUQÍJB ejjn sa jsb^jbj E TI1U1A)? '|3)(S33]( B BlUXOqBZSSIA 'aiuuiAie BjjozsposBm |I3Í) lejzsod -SH B Sipad ÍSBJ\ '|J33)(S33>) B 3|u -J3JBZSSIA BJÍN S3 )F|ZSODF)I B |UU)A -|B 'igq>iBuosü B ;una}i}i 'ja^saa)] S Biuzoq IIS]] BZSSJA JO)L>JB ' | S R >| -JBJ B izsiAje A8BA :DBA aSasojaqai J3>1 3AJ3|BZSSTY\ inpa.íSn IBqpBJTBUl mau IBAB)ZSOD$>{ B UISS '[BSSBJI -JBJ B UI3S ZB 1J3U1 'AINUIAJB 1(3)] 19>|S33>| B U3S3I3ZS3U1J3) JOZSYJG VÍZSZINTES: 1. Arany János ha­lálának 85. évfordulója alkalmából Petőfi egynéhány sorát közöljük, melyet Arany Jánosnak Irt, foly­tatva a függőleges 15, 21, 23. és a vízszintes 27. sorban. 15. Község Zala megyében. 16. Barát Idegen szóval. 17. Jegyes. 18. Mutatószó. 19. Kitüntetés. 20. Nem egészen balra. 22. Bátor betűt felcserélve. 24. Szerb tánc. 25. Ipari növény. 29. Hiányos eke. 30. Vissza: két­jegyű betű. 31. Tejtermék névelő­vel. 33. Betűvető ember. 37. A Ha­lotti beszéd" egyik szava. 38. Ga­ládul (ék. h.j. 40. Ilyen lapot ta­lálunk a vendéglőkben. 42. írunk vele. 43. Állam szlovákul (fon.). 44. Igavonó állat. 45. A szurkolók öröme. (ék. h.j. 47. Irma, Anna, Erna. 48. Gólok keverve. 49. Dí­szes. 51. Ismeretlen adakozó név­jele. 52. Ak és ekl 54. Kétjegyű betű. 55. Az NDK-ban az állami vállalatok megjelölésének rövidí­tése. 56. Azonos a vízszintes 51­gyel. 57. Énekhang. 59. Kis kutya (ék. h.j. 61. Hiányos kép. 62. Eu­rópát nép. 64. Lopva figyel. 65. Hímállat. 66. S. C. 68. Mutatószó (ék. h.). 69. Lángol (ék. h.). 70. Kötőszó. 71. Apa törökül. 73. Dana betül felcserélve. 75. Elege van belőle. 76. Mali afrikai köztársa ság fővárosa. 78. ö betűvel a vé­gén: valcer. 79. Vissza: kétjegyű betű. 81. Évszak. 83. Folyékony szlovákul. (y»í). 84. Keresztül. 85. Egyedül szlovákul (ék. h.). 87. Ingovány. 88. Szerint szlovákul 89. Vég nélkül esik. 90. A penge része. 91. A francia Jean foneti­kusan. 93. Jenő betűi. 95. Süte­ményhez való édes, meleg mártás. 97 Ervin Klsch. 98. Nyelv­tanban toldalék. 99. Rangjelző szócska. 101. Lajos, Róbert. 102. Argon vegyjele. 103. Azonos a víz­szintes 69-cel. 104. Meghasad a jég. 106. A tantal vegyjele. 107 Becézett Ilona. 111 Rábl, Jó­ka ismert regényének címe. 112. Kis patak. 113. Formai. 115. Ha tár menti város Csehországban, (fon.). 116. Ünnepi lakoma. FÜGGŐLEGESEN: 1. Ráma. 2. Helyeslés. 3. V. Y. M. 4. Ady End­re monogramja. 5. Rag keverve. 6. Lapszél. 7. Fohász-e? (ék. h.). 8 Római hat. 9. Légnemű anyag. 10. J betűvel a végén: híres orosz­szovjet író. 11. Több mint öt sort. 12. Csen. 13. Libahang (ék. h.j. 14. Nagyobb szoba. 15. A vízszintes 1. folytatása a nyíl irányában. 21. A függőleges 15. folytatása. 23. A függőleges 21. folytatása. 26. Nor­végia fővárosából való. 28. Nem­zetközi segélykérő Jel. 31. Vissza: növény. 32. Edgar ... Poe, ame­rikai költő, író. 35. Tyúklakás. 39. Latin köszöntés. 41. Tartó. 44. Csüng. 46. Élet. 50. Sérülés. 53. Év — Franciaországban. 58. Hiányos ábra. 60. A melléknév felsőfoké nak jele. 61. Sivatagi utascsoport. 63. Eladásra vár. 65. Atatürk tö­rök államférfi korábbi neve. 67 Világhírű olasz énekes. 70. A sakk játék végét Jelentő szócska (fon.). 72. Állóvíz. 74. H betűvel az ele jén: köztársaság a Nagy-Antillák szigetén. 77. Tengely szlovákul. 78. Kicsinyítő képző. 8. A hét vezér egyike. 82. Vissza: Edzés kezdete. 83. Azonos a függőleges 80-nal. 84. Dísznövény. 86. Afrikai gázlőma dár. 90. Lángol. 92. Nantes eleje. 94. Állati lak (ék. h.). 96. Fél olló. 97. Energia. 100. Idom. 102. Csat betűt felcserélve. 105. I. A. B. 106 Trombltahang. 107. Ida, Lola, Zita. 108. Vonatkozó névmás. 109. A függ. 9. németül. 110. Kevert tan. 112. Dísz. 113. Régi római pénz. 114. Római 999. 117. A csehszlovák repülőgépek Ismertető jele. Beküldendő a vízszintes 1., füg­gőleges 15., 21., 23. és a vízszintes 27. számú sorok megfejtése. F I LATÉ LIA • A bolgár posta már most közzétette 1988. évi bélyegkia­dási programját. Ebben helyet kapott a török megszállás alól való felszabadulás 90. évfordu­lójára, a IX. ifjúsági világtalál­kozóra, a mexikói olimpiai já­tékokra kiadandó sorozat Bé­lyegek ismertetik a képzőmű­vészeti galériát és a szófiai ál­latkertet. • Nemcsak a Mauritius ,„ Post Office" a keresett bélyeg, ha­nem Mauritius többi későbbi klasszikus bélyege ts, amelyek „Post Paid1' felirattal kerültek forgalomba. Egy New York-i ár­verésen az 1848-ben kiadott na­rancsszínű egy pennys négyes blokkja 64 ezer dollárért kelt el. fli A Brandenburgi Kapun ál­ló quadriga képével díszített 50 Pf-es alkalmi értéket adott kl a nyugat-berlini posta a „Berlini műkincsek" sorozatban. • Lovaspostás látható a Svédországban most megjel ~nt négy forgalmi értéken. • Gabon Köztársaságban az Európai-Afrikai Közgazdasági Tömörülés emblémájával 50 F­os, a nőmozgalml motívummal pedig 75 F-os alkalmi értéket bocsátottak ki. • Biblikus témájú öt alkalmi érték jelenik meg szeptember 28-án Liechtensteinban. • Roterdami Erasmus (1466 —1536/ humanista tudós életé­ből és müveiből vett motívu­mokkal díszített öt alkalmi bé­lyeget bocsátottak kt Belgium­ban. • A wolfenschlesseni lovag­vár, a seedorfi kastély, a zugi katedrális és az engelbergl ko­lostor látható a most kibocsá­tott négy svájci alkalmi írté­kén. • Radar, peníciltn, rakéta­motor és televíziókészülék lát­ható a Nagy-Britanniában szep­tember 19-én megjelenz négy alkalmi értéken. • A glnekológusok és szülé­szek 5. nemzetközi kongresszu­sa alkalmából egy 4 C-es alkal­mi bélyeglet bocsátanak kl szeptember 20-án Ausztráliá­ban. Az október 14-én közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: Vízszin­tes: 1. Akiért a harang szól, 110. Elveszett illúziók. Függőleges: 19. Elvarázsolt lélek, 20. Keresztes lovagok, 27. Bfin és bfinhiődés, 31. Nyo­morultak, 35. Feltámadás, 39. Bovaryné, 40. Tom (ones, 88. A fáraó. Könyvjutalomban részesülnek: Ádám Attila, Rimaszombat, Luky János, Cesky Krumlov, Sárközi György, Tornaija, Ábrahám Vince, Izsap, Ke­lemen Katalin, Varbó. DAVID TERÉZ: IFJÚSÁGBÓL ELÉGTELEN? Apám íróasztala mellett, cigarettafüstbe burkolózva dolgozott. - Na? - kérdezte, amikor meglátott. Erre persze nem lehetett azt válaszolni, hogy - eljött apám a leszámolás órája. Feleletet akarok kapni a minden­kori „bezzeg"-ekre. A te felvilágosításodtól függ, férjhez megyek-e, vagy sem. Ez - ugyebár - képtelenség lett volna. — Hm? Mi újság? - kérdezett ismét az apám. Csakis azt válaszolhattam, amit válaszoltam - semmi különös, - és leültem. Apám ebből logikusan követ­keztethetett arra, hogy mégis csak van valamilyen új­ság, ha én felszólítás nélkül le merek ülni az íróasztala elé. Ügy semmi esetre sem indulhattam, mint anyám­nál. — Apám, neked most fel kell tárnod az életedet, mert én látni akarok... esetleg férjhez megyek... Sok függ, hogy tőled mit hallok. Ilyen nyílt beszédről apám­mal — álmodni sem lehetett. Előtte nem húzódtak fel a sorompók, mint anyám előtt. — Mit csinálsz, apu? - indítottam el az akciót, mint gyakorlott távfutó, felmérve a távolságot és össze­egyeztetve saját képességeimmel... — Hm, - szóltál valamit? — Azt kérdeztem, hogy mit csinálsz? — Látod I Dolgozom I — Anyutól jövök ... Erre sem kaptam feleletet, erre tulajdonképpen nem Is vártam feleletet. — Beszélgettünk. Anyu valósággal beleszédült o kér­dezősködéseimbe... — Biztosan ostobaságokkal zavartad! — Istenem! Apu még mindig csecsemőnek néz en­gem! Apám rámnézett, mintha meg akart volna győződ­ni az ellenkezőjéről. Megkérdeztem anyutól, hogy tulajdonképpen miért is váltak el maguk egymástól. ügy bámult megint az opám, mintha a fejemen ültem volna és illetlen testrészemmel fordultam volna felé. - Miért kérdezel te ilyeneket. — Mert érdekel. — Nincsen sok értelme és nem Is tartozik rád. — Értelme is van, reám is tartozik. Nekem éppen úgy kell ismernem a maguk életét, mint maguknak az enyémet. — Ezt abban az iskolában tanultad, ahol most dol­gozol? — Ezt abban a szobában tanultam, ahol most ülünk. Ott abban a sarokban, az ajtó és az ablak között, ahol egyszer agyba-főbe püfölt. Nem emlékszik rá? Apám letette kezéből a tollat, észrevette, hogy a dis­puta komolyra megy, ha én merészelem őt saját botlá­somra emlékeztetni. Farkasszemet néztünk. Bírtam I — Mi közöd neked ahhoz, ami anyád és köztem történt? — Kinek van hozzá több köze, mint nekem? — Felneveltünk — amennyiben történtek tévedések, végeredményben itt vagy, jól vagy... Hiányzik talán valamid? — Hogy hiányzik-e valamim? Vegye tudomásul, hogy egész életemben hiányzott a fél kezem és a fél lábam. A levegő hiányzott... értiI A levegői - Arról én nem tehetek. - Nem maga? Hát ki hagyta el anyámat? - Ha ott maradok, rosszabb lett volna számodra. Egészségtelen légkör nem légkör. .. - Az árvaság pedig nem jó állapot. . . - Ha ott maradok esetleg ivásra adom a fejem ... - Maga? - Én! - Legalább azt árulja el nekem, mikor derül ki az, hogy két ember nem illik egymáshoz. Mert hiszen vi­tatkozni Anna mamával is szokott... - Anyáddal nem vitáztam. Anyádnál nem voltam otthon... Idegen test voltam nálukl Az uraknál. Annyi gyűlöletet gyömöszölt ebbe az utolsó szóba apám, hogy az egész főúri családnak jutott belőle, akik­nél a nagyapám valaha cseléd volt. Apám figyelte hamuvá szürkülő cigarettáját, azután csendesen csak annyit mondott. — Igy van jól, ahogy van! Azok nem emberek. Én pedig nem voltam közéjük való. Aztán leverte cigarettahamuját, túl volt az egészen. Tekintetével visszafordult iratai felé, nem volt értelme további ottmaradásomnak. Nem volt értelme további kérdezősködésemnek, a ködöt, mely egész életemben közöttük lebegett, úgyse tudtam volna eloszlatni. Érzel­mes és méltó elvonuláson törtem a fejem, amikor bero­bogott Natasa és boldog visongással ugrott apám nya­kába. Az ajtóban beleütköztem Anna mamába. Szokott mód­ján megkérdezte: - Hát te itt vagy? - Csak voltam... — válaszoltam, és elindultam lefelé a lépcsőn, kifelé az életükből. És most hová? — tettem fel magamban a kérdést. Vissza anyámhoz. Megmondani neki, bocsáss meg anyu, egyszer és mindenkorra bocsáss meg? De azért valami mégsem stimmeltl Ha úgy van minden, ahogy mondtad, miért voltam én neked áldozat, mindig csak áldozat? Miért nem volt áldozat Etelka néninek Ildikó? - Jaj, de nehéz lesz élnem anyu és optimizmust csepegtetnem magam köré. Nincs más megoldás, el kell fogadnom Jani ajánlatát, férjhez kell mennem hozzá, gyerekeket szülnöm, kárpótolnom őket mindenért... Jó, hogy már túl vagyok Ivánon. Ügy gondolok rá, mint egy kedves halottra. Megalázta bennem a legszebbet, a legnagyob­bat, a soha vissza nem térőt. Ott álltam a Rozmaring előtt, benézek - gondol­tam - oda ahonnét elindultam a romlás útjára, vissza­' térek oda. Beszélgetni fogok a kamusokkal... Hallot­tam - oda, ahonnét elindultam a romlás útjára, vissza­nek ... A lába rendbejött, úgy látszik, a lelke is ... De azután mégsem mentem be, mert az ajtóban meg­pillantottam Pali bácsit Ildikóval... Ittak, nevettek, háttal ültek a kijáratnak, nem vettek észre engem, gyor­san visszaléptem ... Nem, ezt nem kell nekem látnom. Ezt nem számomra találták ki, vagy ha mégis, elteszem talonba. Szegény anyu... ő is mindig rossz lóra ül... Ügy látszik, a szerencsémet tőle örököltem. Vannak szü­letett peches emberek ... Tőlem semmi esetre sem fogja anyu megtudni. Legfeljebb Ildikónak kenek le egyet. Megcsinálom! Meg én... Előbb mindenesetre megtár­gyalom Janival. Hja, igaz! Jani, Jani válaszomra vár. Fel kéne hívni. Meg kellene vele mindent beszél­nem... Janival lehet őszintén beszélni... Felhívni? De hiszen itt állok a kapuja előtt. Észre sem vettem... Jani zavartan nyitott ajtót. Zavara hasonlított anyám izgalmára azon a reggelen, amikor a boldogság képében felfedeztem nála a boldogtalanságot. Nem várt engem Jani, meg is mondta, én szó nélkül félretoltam az út­ból és mentem befelé. Nem volt nála senki. Nem volt senki a szobájában. Modern bútorokkal berendezett íz­léses legéaylakás volt, kicsit talán több könyvszekrény­nyel, mint amennyivel legénylakáson altalában talál­kozik az ember. Mint amennyit ezek a mai kicsiny szobák megterhelés nélkül kibírnak ... Sarokheverő, pár rézkarc ... Íróasztal... az íróasztalon a Csiri képe ... Már nem is csodálkoztam ezen... aznap nem érhetett meglepetés. Kezembe vettem a képet. Csiri nem volt sző­ke csoda. Csiri szőkített csoda volt... Nem volt rajta semmi különös, belső tartása sem mutatkozott jellegze­tesen. Jani kivette kezemből a képet, de nem tette vissza előbbi helyére, becsúsztatta íróasztala fiókjába. Megjegy­zés nélkül kivettem onnan és visszahelyeztem az íróasz­talra. — Te ezt most félreérted... - kezdett magyaráz­kodni Jani. — Nem értek félre semmit. Am, ha beteszed a fió­kodba, attól nem változik meg a lényeg. Legfeljebb te érsz kevesebbet. — Boriska ... — A fiók nem temető. És különben is, a temető leg­feljebb elválaszt, de el nem távolít. — Magadról tudod? — Én magamról csak azt tudom, hogy túl vagyok már mindenen. — Biztos? — Remélem, hogy biztos. — Na látod! — Engem megaláztak — elmondtam Janinak utolsó találkozásomat Ivánnal. - Mindent el lehet felejteni, azt nem! — Hát igen, - szólt halkan Jani. — Értem. Én még nem vagyok olyan öreg, mint Iván. Csiri sem az, nem is ígérhetek olyasmit, amit talán be nem tudok tartani. Én csak a mai érzéseimért szavatolhatok. Csak azt tu­dom, hogy egyedül nem élhet az ember... Senki. Kell valakihez tartozni.,. Nem tudom, te hogyan vagy én­velem, de én melletted olyan nagyon nagy nyugalmat érzek. Csak az anyám mellett éreztem ilyesmit... Szük­ségem van rád, Boriska. Hallgattam, morfondíroztam ... Még soha senki sem mondta nekem az életben, hogy szüksége van rám ... Először hallottam ezt. — Könyörgöm Bori, ne menj el... Maradj Itt. Ha nem akarod, várunk az esküvővel... Ha akarod, hol­nap megesküszünk... De maradj most itt nálam és egyáltalán maradj velem ... Nem bírom az egyedüllé­tet. Ha te elmész, jön valaki más, aki nem lesz olyan jó, mint te vagy. Olyan becsületes. És nem lesznek olyan szép szomorú szemei. Maradj velem Boriska, kö­nyörgöm. Aztán majd meglátjuk... Ne adjuk fel meg­gondolatlanul egymást... Eszembe jutott az Iván tabló a szekrényem fiókjában. Elhatároztam, ha hazamegyek, elégetem. Nem is értem, miért nem tettem meg eddig. Talán azért, mert... mert... mert nem volt mivel helyettesítenem! Ott maradtam ... (Vége)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents