Új Szó, 1967. október (20. évfolyam, 271-300. szám)

1967-10-21 / 291. szám, szombat

FOLCO QUILICI AFRIKAI RIPORTJA S

zudán és Csád határvidékén sl vatagon keresztül vezet a karavánút a Fekete Afrikából a Vörös-tengerhez és rajta keresztül Szaúd-Arábiába, ahol még ma ls léteznek rabszolgapiacok. Pilótánk egy Szudánba tartó karavánt fedezett fel s ezért gyorsan leszálltunk Faddában, a vidék közigazgatási központjában. Éppen pihent a karaván, amikor rátaláltunk. Közömbösen fogadtak minket. Az ellenőrző szakasz katonái szétszéledtek az állatok és az árurakományok között. Látszólag fegyvertelenek voltak; fegyverüket készenlétbe helyezve az autóban hagyták, hogy elkerüljék az esetleges provokációkat. Úgy serénykednek, mint a vámőrök, csakhogy most nem külföldi cigarettát keresnek. Itt „emberhúst" szoktak csempészni. A katonák kísérője két óra múlva hív minket a sziklaszoros túlsó oldalára. Talált valamit. ÉlŐ ÁRU Odafutunk, ahányan vagyunk. A karaván tagjai megőrzik nyugalmukat, és csomagjaik mellett maradnak. A kísérő egy nyílást mutat a hegyoldalban. A barlang félhomályában zsákhalmazt pillantunk meg. A bejáratnál a karaván egyik tagja áll dárdával a kezében, közömbösen, mintha észre sem venne bennünket. Egy katona odafut, és feltépi a jutazsákokat. Hasonfekvő kisfiúk ugrálnak fel halálra rémülve, és futásnak erednek. További jutalepel alatt serdültebb korú fiúkra és lányokra bukkanunk. A lányok annyira rémültek, hogy sem kiáltani, sem futni nem tudnak. Megdöbbentő látványt A karaván tagjai többszöri kérdésünkre azt válaszolják, hogy a gyerekek megijedtek tőlünk, s maguk rejtőztek el. — No és a megkötözöttek? — faggatjuk őket. Tolmács útján közlik: egyes gyerekek nem akarnak dolgozni, elszöknek a karavántól. Nem tudják, hogy eltévedhetnek és szomjan halhatnak. — Ha észrevesszük, hogy valamelyiknek szökési szándékai vannak, megbüntetjük. A legkonokabbakat megkötözzük. Bebizonyosodott, hogy a gyerekek egyike sem tartozott a karaván valamelyik tagjához. A fiatalokat azonban nehéz szóra bírni, mert őreik rettenes kínzással fenyegették meg őket, ha mukkanni merészelnek. Ha véletlenül akad egy család, amely elvesztette gyermekét, természetesen viszszaadását követeli. Látszatra egyszerű, jogos követelés, de az utóbbi időben a hivatalok nem szívesen avatkoznak ilyen ügyekbe, mert az esetek többségében a szülők eladták gyermeküket, aztán megjátsszák a kárvallottat, nem akarják, hogy a rabszolgakereskedő visszakövetelje tőlük a pénzt. JÓSZÁNTUKBÓL RABSZOLGÁK Jól tudjuk, mit Írtak a rabszolgaságról a múlt században. Láncra vert férfiak és nők karavánjai, korbácsaikat csattogtató hajcsárok. A szerencsétlenek durva erőszak áldozatai voltak. Ma ez ritkán fordul elő. Fekete Afrikában alkalmam volt megállapítani, hogy a rabszolgák szabadon választották életmódjukat, s önszántukból álltak uraik szolgálatába. Jellemző példa a fülbe pásztoroké. A Szahara és a Fekete Afrika közti sztyeppés Sahelt lakják, ahol tíz hónapon át sárgásbarna a föld, csak augusztustól szeptemberig, az esők időszakában ölt smaragdzöld színt a buja növényzet. A Nílus völgyéből származó fulbék szétszórt csoportjai éppen ebben az időszakban találkoznak, hogy hagyományos összejövetelelken megválasszák a törzsfőnököket, lakodalmakat üljenek, és felajánlják szolgálataikat arab uraknak. A fulbék ugyan pásztorok, de nincsenek nyájaik. Arab kereskedők nyájait hajtják egyik legelőről a másikra. A „zöldellés időszakában" kemény próbát kell kiállniuk, hogy az arab kereskedők szolgálatukba fogadják őket. A kiválasztottak tökéletes rabszolgaviszonyok között fognak élni, ami azt Jelenti, hogy kötelességük legcsekélyebb elhanyagolásáért uruk életüket is követelheti, viszont megélhetésük biztosított. Jelen voltam egy Ilyen próbatételen. A szertartást délben tartják százak részvételével. Kürtszó, tam-tam, aztán irgalmatlan korbácsolás. Előfordult, hogy fiatal legények a korbácsok alatt végezték, soknak a mája megrepedt a kemény csapásoktól. A nők a legrészvéttelenebb nézők. Sőt, néha még biztatják Is a gyengébbeket, hogy nagyobb csapásokat is álljanak ki. ADAMITAK Afrika másik végében, Észak-Kamerunban a rabszolgaságnak más formáját figyeltem meg. A büszke és bátor észak-kameruni klrdák a szolgaság bárminő formája ellen lázadoznak, mégis fenntartás nélkül ápolják a hagyományokat, amelyek szellemében valamennyi nőnek keresztül kell mennie a rabszolgaságon a törzsfőnök háremjében. A kirdák teljesen mezítelenül Járnak. Még ágyékkötőt sem vennének fel. Bárkinek Joga van véresre verni mezítelen klrdákat, ha hegyi hazájuktól messze elkóborolnak. A hatóságok ugyanis nem szeretnék, ha országutakon vagy a falvakban idegenek talál= :=3 = s » • o •a * g ÖÍ _ * " M = ~ O ^ »OJ J3 !" m koznának adamita kirdákkal, mert esetleg helytelen képet nyernének az országról. Ezért a klrdák vagy felöltöznek, vagy ott rekednek a hegyek között. Ók ezt a második lehetőséget választották; ezért ha valaki látni akarja őket, fogadjon fel kísérőt és keresse fel őket a hegyekben. Már két napja kirda faluban tartózkodtunk, amikor a törzsfőnök megengedte, hogy belépjünk háremébe. Azt is megengedték, hogy fényképezzünk. Barátainak fogadott minket, s Igy felfedezhettük a mai afrikai többnejűség egyik legérdekesebb formáját. A hárem belseje sok tornyú középkori várerődre emlékeztet. Az öt-hat méter magas tornyokat kölessel töltik tele. Félhomály fogad bennünket Csak akkor vesszük észre, hogy a tornyoknak lakói is vannak, amikor szemünk végre megszokja a félhomályt. Perzselő, kíváncsi tekintetek merednek ránk a sötétben. A gombamódra épített toronycellákat egy-egy nő lakja, mind a törzsfőnök felesége. A lakosság minden 11 évét betöltött lánygyereket köteles átadni a törzsfőnöknek, méghozzá a betakarított kölessel együtt. Ezzel a lány egy vagy két évre a törzsfőnök feleségévé válik. Ez alatt az Idő alatt a pajta őre és intézője is egy személyben. Ezért laknak itt. A főnök azután kiutalja a szeráj tartalmát és eladja állandóan váltogatott feleségeit a falu lakóinak. Míg a többi háremekben a lányok az öreg feleségekkel együtt laknak, a kirda törzsfőnökök háremeiben nincsenek öregasszonyok. Ez lényegében nem más, mint az első éf foga kiterjesztve az egész közösségre, amely büszke és méltóságára sokat ad, de vallási és világi elöljárójának kiváltságairól egyáltalán nem vitatkozik. KROKODILUS A NAGYAPÁM Lagosban, a nigériai fővárosban az egyik éjjeli lokálban hallottam a krokodilus lányokról. A joruba törzsből származnak, a lagúnák menti falvakból. Rabszolganők. Többet nem tudunk róluk. Ezt tudtam meg a garden partyn szereplő jelmezes lányokról. Bájos arcúak, arcvonásaik finomak, mi sem emlékeztet elnevezésükre. Hónapok óta itt vannak, de titokzatosság veszi körül lényüket. Sok nap telt el, míg végre megtudtuk azt, amit ők sem tudnak: honnan kerültek a fővárosi mulatókba. Sorsuk bizonyos mértékben összefügg a krokodilus-férfiak sorsával. Ganivéban, az egyik legszebb lagúnás településen 25 ezer ember él cölöpházakban. Itt azt tartják a krokodilus férfiakról, hogy a leghíresebb törzsfőnökök lelke testesül meg bennük, mert ezen a vidéken a krokodilus a legerősebb és legfélelmetesebb állat. Sebou falu közelében a krokodllusok naponta kisfiúk kezéből kapják eleségüket. A falvak tyúkokat, vagy kacsákat áldoznak nekik. Hallottam, amint az egyik kisfiú magyarázta: „Az ott a nagyapám. Mindjárt krokodilus férfi lett, ahogy meghalt". Ganivében tapasztaltam, hogy a legjövedelmezőbb a lánykereskedelem. A szép termetű Joruba lányokért a kereskedők kétszeres vételárat fizetnek. A nyomor rákényszeríti a szülőket, hogy túl adjanak gyermekeiken. Ilyenkor elhíresztelik, hogy lánykájuk vízbe esett s felfalták a krokodilusok, tehát a lány megtért elődeihez. Igy aztán megmenekülnek a szégyentől. A lány csak azt tudja, hogy sohasem szabad visszatérnie falujába, különben nagyon nagy szerencsétlenség érné... LEGDRÁGÁBB AZ EUNUCH Az ENSZ adatai szerint jelenleg világszerte 12 millió rabszolga van. A legnagyobb rabszolgapiac a mekkai. Egy rabszolga ára 120—500 frank között mozog. Előfordul az is, hogy egy lányt üres üvegért adnak el. A rabszolgakereskedelemnek egyéb okokon kívül azért sem lehet egészen véget vetni, mert az afrikai államok inkább tűrik a rabszolgakereskedelmet, mint Idegen hatalmak beavatkozását belügyeikbe. A mekkai piacon mindkét nemből sok „eltűnt" gyermek és serdülőkorú cserél gazdát, de vannak olyanok is, akiket maguk a szüleik adtak el. A Sabena belga légiforgalmi társaság egyik kapitányától hallottam Mekkában, amikor zarándokokat szállított a szent helyekre. „Koránt sem itt kőtik a legzsírosabb üzleteket, hanem a királyi székhelyen, Rijadban és Djldda kikötőben. A rabszolgaság megszüntetése után a rabszolgák ára magasabb lett, mint az olajé. Egy 13—16 éves korú lány ötezer frankba, egy egészséges férfi kétezer frankba kerül. A születésük után rögtön ivartalanított afrikai gyerekekért, akiket háremőröknek vagy az urak kegyencnői szolgáinak szemelnek ki, a húszezer frankot ts megadják." Ezekkel a rabszolgákkal, általában Jól bánnak. Az ománi szultán még bért is fizet egyes rabszolgáinak, szombaton és vasárnap szabadot ad nekik. Ez azonban kivétel. A háremhölgyeket, mihelyt gyermeket szülnek, befogadják a családba, de a szökési kísérletért halálbüntetés jár. Afrikában semmilyen mozgalom nem védelmezi azokat, akiket különféle ürüggyel rendszeresen rabságba hurcolnak. Nehéz is bármit tenni a rabszolgakereskedelem ellen, mert éppen a méltóságoknak és a magas rangú állami tisztviselőknek van belőle a legnagyobb haszna. Egy nagy ország mostohagyerekei A. SZAKAROV MINNESOTAI RIPORTJA A Minnesota ... ízes szó. In'V/ dián eredetű, annyit jelent: „égszínkék víz". Fennséges táj, amely a hagyományok szerint Hiawatha szülőföldje volt. Hatalmas erdőségek, ezernyi átlátszó hűvös tó, puha mohával benőtt dombok. Egy szempillantás, és a bokrok mögül, a bozótosból előbújik egy marcona indián. Felelevenednek a gyerekkori emlékek, az indián romantika alakjai. Múlt és jelen ... Hogy élnek a „Jólét országában" az indián regényhősök utódai? Egyedül a fehér rengetegben Lorry Martin háza küszöbén fogadott. Fiatal még, de beszédén az öregek tapasztalata érezhető... A csipleva törzsből származik. A terület valaha ezé az erős törzsé volt. Szabadon és bőségben éltek, amíg rájuk nem szakadt a baj. Az emberek a városba menekültek az éhség elől. Lorry apja is. Családjuk szétesett. Ki tudja, hogyan alakult volna Lorry sorsa, ha nem Jön közbe a véletlen. Egy gyermekotthonban megüresedett egy hely, s egy jótékonysági egyesület választása a sok közül Lorryra esett. A törzs vénjei azzal indították útnak a kis csiplevát, hogy sajátítsa el a sápadtarcúak ravaszságát, tapasztalja ki fortélyalt, aztán ha majd megnő és visszatér a törzshöz, hasznát veszi a tanultaknak. Lorry jól viselkedett, elvégezte az elemi iskolát aztán college-be, a főiskolába került, majd bevonult katonának. — Tanultam és dolgoztam, autót, piszkos hordókat mostam, szemetet hordtam, csináltam mindent, ami jött — meséli Lorry. Tökéletesen megtanult angolul, jogot és történelmet tanult, de élete sokáig nem változott. Alom maradt, hogyan segítsen népén. Aztán megalakult az „Indián Ház", és Lorryt, a képzett Indiánt meghívták munkatársnak. Addigra már csak alig húszezer maradt életben a minnesotai indiánok közül. Indián falu Durva kövezetű mellékút tér el a széles autóúttól. Mindkét oldalán bozót, porfogó gaz. Tábla hirdeti, hogy „Indián vidék". Aztán egy település, amelyben egy lelket sem találunk. Valahol a közelben kell lennie az indián falunak. Vége a bozótosnak, agyagkunyhók tűnnek fel a láthatáron. Nem romantikus vigvamok, hanem közönséges, nyomorúságos viskók. A mai Indián falu földszintes, piszkos ablakú faépítmények szűk világa. A házak között tyúkok lépegetnek, szurtos hajú fiúcskák Játszadoznak. A férfiak a közelben dolgoznak: burgonyát, répát, egy kis gabonafélét termesztenek. A nők a házimunkát végzik. Még néhány ilyen falu következik. Igazgatásuk a vének tanácsára tartozik. A föld a közösségé. Ez a rezervátum. Nincsenek őrök, szögesdrót kerítés, kutyák, de az egykor büszke és hősies törzsek mai fiainak arcán tükröződő nyomor és közöny némán is beszél. Ntncsenek kórházak, nincsenek iskolák, s ha az időjárás szeszélyeskedik ... Elszegődhetnek-e az indiánok a városba? Igen. De valamihez érteniük ls kell, mert különben kinek kellenének. A nyomor így is oda űzi őket. De nem tudnak megszokni. Nem tudnak alakoskodni, ahogyan ez a fehérek világában szokásos. Bizalmatlanok a fehérekkel . szemben, nem hisznek Jótékonysági szándékaikban, ezért sokszor az orvost is elkerülik. IS Lorry egy a kevesek közül, akiknek sikerült művelődniük. Cikkekben, tanulmányokban fel- . emeli szavát népe érdekében. # Hangja azonban gyenge.