Új Szó, 1967. október (20. évfolyam, 271-300. szám)

1967-10-20 / 290. szám, péntek

Időszerű közgazdasági kérdések Technikai haladás és gazdasági növekedés e.) • n ••••••••• ÉJ f I ••••••••••• BOLDOGSÁ

G Mi a boldogság? Hányan próbálták meghatározni, megmagyarázni, körülírni — egyszóval: tudattá formálni! Nem sikerült maradéktalanul. Nem ls sikerülhetett, mert a maga nagy boldogságát mindenki annyira személyesnek, egyéninek érzi, hogy megismétlődését nemcsak a valóságban, hanem még szavakban is lehetetlennek tartja. Agnés Varda mégis ezt a címet adta filmjének. Tudta, hogy nem fogja meghatározni a boldogságot, s' mégsem kacérkodni, csábítani akart vele. Művéhez méltó a cím még akkor is, ha nem azt mondja el, mi a boldogság, hanem csak azt, hogy ilyen is lehet. Csak ezt, de tehetségesen, szép művészettel. Egy kisvárosi asztalos családja harmonikus, felhőtlen egű, boldog életének lehetünk tanúi a film első méterein. A fiatal házaspár idillikus szerelemmel vonzódik egymáshoz, dolgos hétköznapjaikban, megszokott vasárnapi kirándulásaikban árnyéka sincs az elégedetlenségnek, bánatnak vagy fájdalomnak. Ezt a csodálatos boldogságot egyelőre még az sem rontja meg, hogy a férj szerelemre lobban egy fiatal lány iránt. A bonyodalom váratlanul, hirtelen tör elő, akkor, amikor már-már azt hisszük, hogy a történet túllép a valóság határán ... Nem lépett, nem léphetett túl, hiszen az emberi együttélésnek tőrvényei vannak. A szerelmi háromszög úgy alakul ki és úgy „oldódik fel", hogy a felületes néző könnyen megvádolhatja a rendezőt: rokonszenvét érdemtelenül pazarolja hősére, nem bűnhődteti úgy, ahogy az megérdemelné. Tény, hogy Varda ebben a tekintetben jócskán eltér a konA FELESÉGEM Juan Antonio Bardem, a spanyol kinematográfia egyik legjelesebb rendezője készítette a Délután ötkor Madridban című filmet. Valószerűségre törekedve mutatja be a spanyol nép úgynevezett nemzeti játékainak, a bikaviadaloknak -kulisszatitkait, a torreádoroknak csak kicsi részben dicsőséges sorsát. Bardem módszere a dokumentär! >sta módszere, tehá« • •••••••••• i M ü K • •••••••ODO (francia) vencióktól, de mégsem állítható, hogy pártatlan szemlélő,*: hőse magaviseletének. Ítélete magában a történetben van, de még inkább a film képi, színi és zenei nyelvében. Két szerelemről, két boldogságról szól ez a film, az egyik eleven, viruló és harsogó, a másik tompa, fakó és szomorú. Igaz: de ez is boldogság. Akárhogy is van, Varda legfőbb igaza, hogy az élet olyan, amilyennek ábrázolja. Nem az önzés, a naiv ösztönösség és telhetetlenség nyer igazolást ebben a műben, hanem az élet. S a fiatal francia rendezőnő művészetében az a szép, hogy ezt kivételes szuggesztivitással, a formai eszközök adta lehetőség maximális kihasználásával tudja érzékeltetni. Az expozíció, a drámai csúcs és az emlékezéssel terhes megbékélés, azaz befejezés például ugyanabban a környezetben játszódik le (vasárnapi kirándulás), s mégis, mind a három esetben menynyire más ugyanaz a környezet. Másak a színek, más a párbeszéd — először könnyed, fesztelen, aztán határozott, szabatos, végül szűkszavú, vontatott —, más a kép és más a zene ls. Ugyanígy, pontosabban: ennél sokkal kifejezőbben változik a színészi játék is. Tüzetes elemzést érdemelne a művészt formaeszközöknek ez a tudatos alkalmazása Agnés Varda filmjében. Érdemes megfigyelni, mert tanulni lehet belőle. A film főszereplői nem világsztárok, de talán ezeknél is tehetségesebb színészek: jeanClaude Drouot, Claire Drouot, Marie-France Boyer. A forgatókönyvet maga Agnés Varda írta, a felvételeket Beausoleil és Rabier közreműködésével készítette, a zenét pedig Mozarttól kölcsönözte. Nem élt vissza a nagy mester nevével. (olasz) története általánosan jellemző. Mondanivalója nem dicséret, hanem kritika. Azt bizonyítja, hogy a torreádor dicsősége tiszavirág életű, s ha ezt a rövid időt nem tudja jól kihasználni, sorsa keserves sors lesz. Tetézi a tragédiát, hogy a jó kihasználás sem mindig a torreá. doron múlik. Bátorságának, kiállásának leggyakrabban ő látja a legkevesebb hasznát. Iszó) Az utóbbi években hazánk gazdasági fejlődésének elemzésével és a népgazdaság további fejlődéséről alkotott elképzelésekkel kapcsolatban gyakran felteszik a kérdést: hogyan lehetséges, hogy a nagyarányú beruházások és a foglalkoztatottság állandó növekedése ellenére egyrészt lassul a gazdasági növekedés üteme, másrészt csökken a gazdasági fejlődés általános hatékonysága. Söt, gyakran azt állítják, hogy hazánkban azért léptek föl bizonyos nehézségek a gazdasági fejlődésben, mert sok volt a beruházás. Cikkünkben arra akarunk rámutatni, hogy a csehszlovák népgazdaság fejlődésének nem kielégítő hatékonyságát elsősorban a műszaki fejlődés alacsony hatékonysága okozza. A műszaki fejlődés és a gazdasági növekedés többi tényezője A közgazdaságtudomány bebizonyította, hogy minden ország gazdasági növekedése az aggregált tényezők két csoportjától függ. Az egyik csoportot képezi a gazdaság rendelkezésére álló termelőeszközök mennyisége és munkaerők száma. A másik csoportot képezi az a hatékonyság, ahogyan a társadalmi munka mindkét forrását (munkaerőket ós termelőeszközöket) felhasználják. Ezt a hatékonyságot vagy külön az élőmunka termelékenységével és az anyagi termelési alapok termelőképességével, vagy pedig az élő és a termelési alapokban tárgyiasult társadalmi munka termelékenységével mérjük. Az utóbbi mutatót már nálunk is integrált termelékenységnek nevezik. A termelőeszközök és a munkaerők mennyisége képezi az gazdasági növekedés ún. menynyiségi tényezőit, míg a társadalmi munka e két forrása felhasználásának hatékonysága (eredményessége) a gazdasági növekedés minőségi tényezője. Magát a gazdasági növekedést mérhetjük (más lehetőségeken kívül) a nemzeti jövedelem vagy a társadalmi termék növekedésével. Ha elfogadjuk, hogy a gazdasági növekedés a mennyiségi és minőségi tényezők, vagyis egyrészt a munkaerők és a termelőeszközök mennyiségének, másrészt felhasználásuk hatékonyságának az eredménye, akkor e két tényező kölcsönös alakulásában „Nová soustava fízení" (új irányítási rendszer) című folyóirat, havonta kivonatosan ismerteti a lapokban megjelent, az új irányítási rendszerrel foglalkozó írásokat. A szlovákiai sajtótermékekből dr. fán Ko$tial mérnök dolgozza fel az új irányítási rendszer témakörébe tartozó írásokat, lőle kértünk közelebbi tájékoztatást a folyóiratról. — Ki adja ki a folyóiratot és milyen céllal? — A folyóiratot a Csehszlovák Sajtóiroda adja ki együttműködve a prágai Irányítási Institúttai. Eredetileg kéthavonként jelent meg, ez év elejétől azonban havonta. Ez idő szerint három, havonta megjelenő folyóirat foglalkozik az irányítás kérdéseivel: a Nová soustava Hzení, a Modernt fízení és a Made in publicity. Az utóbbi a népgazdaság, az ipar, a kereskedelem, a tudomány és technika vezető dolgozói számára készített szemle. A ModernI fízení (Modern irányítás) információs közlöny az irányítás kérdéseiről otthon és külföldön. A Nová soustava fízení 150—180 oldalon tematikailag csoportosítva ismerteti a csehszlovák sajtóban megjelent, az új irányítási rendszer kérdéseit tárgyaló jelentősebb írásokat. A folyóirat tehát jő segédeszköz azok számára, akik kiveszik részüket az új irányítási rendszer érvényesítéséből. — Milyen a folyóirat tematikai elrendezése? — A Nová soustava fízení tematikailag 13 fejezetre oszlik. Ezek a következők: Az új iráa gazdasági fejlődés során sokféle eshetőség fordulhat elő. Például nagyobb a társadalmi munka mennyisége, de csökken a hatékonysága — és megfordítva. Vagy a társadalmi munka mennyisége és hatékonysága egyaránt csökken — és megfordítva. Elméletileg nyolc változat lehetséges. Ha azonban biztosítani akarjuk a gazdaság hoszszútávú fejlődését, akkor a gazdaságfejlesztési koncepció megalkotásánál azt az esetet, amikor a társadalmi munka menynyisége és hatékonysága csökken, ki kell zárni. Nagyon problematikus az az eset is, amikor a népgazdaságban felhasznált élő- és .holtmunka mennyisége nem változik. Gyakorlatilag egyedül az az előfeltétel reális, amikor a társadalmi munka mennyisége állandóan növekszik. A csehszlovák népgazdaság háború utáni fejlődésében állandóan növekedett nemcsak a dolgozók száma, hanem a termelőeszközök mennyisége is (ez utóbbi az előbbinél gyorsabban). A társadalmi munka hatékonysága azonban nem alakult ilyen egyértelműen: hol nőtt, hol csökkent, hol változatlan maradt. Mindhárom irányzatot jól láthatjuk hazánk háború utáni gazdasági fejlődésében a közgazdászok által felállított idősorokból. Ezek az irányzatok gyakorlatilag előfordulhatnak a további fejlődésben is. Azt azonban nem állíthatjuk egyértelműen, hogy nálunk a gazdasági növekedés nehézségeit például az okozta, hogy sok volt a beruházás, vagy sok dolgozót kapcsoltunk be a termelési folyamatba. A technika fejlődése a döntő A társadalmi munka hatékonyságának növekedése vagy csökkenése, amit az élőmunka termelékenysége és a termelőeszközök termelőképessége (vagy az integrált termelékenység) mutat, túlsúlyban a műszaki haladástól függ. B. N. Michalevszkij szovjet közgazdász kiszámította, hogy a Szovjetunióban 1951 és 1963 között a technika fejlődése 70 százalékban járult hozzá a társadalmi munka hatékonyságának növekedéséhez. A közgazdasági irodalomban, — mind a szocialista, mind a tőkés irodalomban —-• gyakran azt állítják, hogy társadalmi munka hatékonysága, ha azt az nyitási rendszer és az újratermelési folyamat alapvető kérdései — A tudományos és műszaki fejlődés irányítása — Pénzügy és árak — Ágazati irányítás — Szakágazati, vállalati és vállalaton belüli irányítás — Statisztika, könyvvitel, ellenőrzés — Gazdaságjog — Káderek és szakképzettség — Pszichológia, szociológia, ergonómia — A tudományos irányítás elmélete, matematikai elemzések, optimalizáció — Munkadíjazás — Szakszervezet, kollektív szerződések, részvétel az irányításban — Nemzetközi munkamegosztás és irányítás a szocialista országokban. — Hogyan gyűjtik az anyagot a folyóirat számára? — Eredetileg azt hittük, hogy a nagyobb lapkiadókban az új irányítási rendszer témakörébe tartozó írásokat külön tartják. Ez nincs így. Mivel én 20—25 újságot kisérek figyelemmel (beleértve az üzemi lapokat is), arra törekszem, hogy lehetőleg egy helyen kapjam meg őket, és az írások kiválasztásában a lapkiadók segítséget nyújtsanak. Ebben a tekintetben nagy szolgálatot tesz elsősorban a Szlovák Újságíró Szövetség, a bratislavai Közgazdasági Könyvtár és az Oj Szó. — Milyen példányszámban jelenik meg a folyóirat, és eddig hány száma jelent meg? — Havonta 5000 példányban jelenik meg. Az első évfolyamban 10 szám jelent meg, ebben az évben eddig 8 szám. A példányszám állandóan emelkedik, a folyóirat iránt nagy az érdeklődés külföldön is. —mé— egységnyi élő- ós holtmunkaráforditásra (a tőkésországokban az egységnyi befektetett tőkére) jutó megtermett nemzeti jövedelemmel mérjük, egyszersmind a technikai haladás mutatója is. A világ iparilag fejlett országaiban a műszaki fejlődés 60—80 százalékban járul hozzá a nemzeti jövedelem növekedéséhez, amely, mint mondottuk, a gazdasági növekedés mutatója. Az NSZK-ban 60,8 százalékban (39,2 százalékban a munkaerők számának és a tőkének a növekedése), Olaszországban 69,5, Franciaországban 75,6, Svédországban 73,5 százalékban. Ezekben az országokban nem kellett bekapcsolni annyi új munkaerőt és termelőeszközt a termelési folyamatba a növekedési ütem biztosítására, mint azokban az országokban, ahol kisebb volt a műszaki fejlődés. Viszont Anglia példáján láthatjuk, ahol a műszaki fejlődés csak 45,8 százalékban járult hozzá a nemzeti jövedelem növekedéséhez, mit jelent a technikai haladás a gazdasági fejlődésben. Ez az ország a háború után lemaradt a többi fejlett ország mögött, amelyekben a munkaerők számának és a termelőeszközök mennyiségének a növekedése csak gyorsította a gazdasági fejlődés ütemét, de nem játszott benna meghatározó szerepet, mint Angliában. Mi a helyzet nálunk? Egyes közgazdászok számításai szerint hazánkban 1951 és 1964 között a gazdasági növekedést elsősorban a társadalmi munka forrásainak, vagyis a munkaerők számának és a termelési eszközök mennyiségének a növekedése befolyásolta. E források felhasználásának hatékonysága — főleg az utóbbi években — lényegesen kisebb szerepet játszott. 1951-től 1961ig (1954 kivételével) a nemzeti jövedelem növekedésében fontos szerepet játszott a műszaki fejlődés, bár egyenlőtlen volt és csökkenő mértékben járult hozzá a nemzeti jövedelem növekedéséhez (például 1951ben 63,5 százalékkal, 1953-ban 44,41, 1955-ben 56,32, 1961-ben pedig 10,78 százalékkal). 1961től 1964-ig azonban népgazdasági viszonylatban már nem beszélhetünk a termelőeszközök hatékonyságának növekedéséről, ellenkezőleg, a hatékonyság állandóan csökken. Ennek következtében a nemzeti jövedelem növekedését a foglalkoztatottság és az új beruházások (illetve a kevésbé hatékony új termelőeszközök) növekedése biztosította. Ezek a tények bizonyítják, hogy a problémát nem az okozza, hogy bővítettük a termelési alapokat (beruházás útján) és növeltük a foglalkoztatottságot, hanem az, hogy gépeink, berendezéseink, a népgazdaság irányítása stb. egyre kisebb hatékonyságot eredményezett. Ez egyben azt mutatja, hogy népgazdaságunk fejlődését a jövőben a társadalmi munka hatékonyságának a növelésére keli alapozni. Ehhez pedig szükséges, hogy a technikai fejlődés szerepe a gazdasági növekedésben legalább olyan legyen, mint a fejlett országokban, vagyis mint nálunk volt 1951— 1952 ben. RUDOLF KRC, a közgazdaságtudományok kandidátusa Korszerű csibenevelo A krjevi Baromfitenyésztési Világkiállításon az AGROTERVféle csibenevelőben 10 ezer darab húscsibét 56 nap alatt mindössze 1,6 százalékos elhullással 1,56 kilogramm átlagsúlyra neveltek fel. 2,03 kilogramm takarmányt használtak fel 1 kilogramm súlygyarapodáshoz. A korszerű, automatizált szellőztető, fűtő-, valamint etető- és itatóberendezéssel felszerelt, előregyártható elemekből összeszerelhető épületekben a legolcsóbban érhető el a súlygyarapodás, és a baromfitartás optimális jövedelmet ad. Három rendező öt rövid, epizódfilmje rejlik e közös cím alatt. Az öt kisfilmben közös még az, hogy mindegyikben a híres Alberto Sordi és Silvana Mangano játssza a főszerepet, továbbá, hogy mindegyik gúnyos, éles szatíra, társadalmi bűnök és visszásságok csípős ostora. Sem formájukban, sem tartalmukban nem mondanak újat, de őszinteségükkel, szándékos, ám nem túlságos túlzásaikkal Igy, együtt, erősen hatnak a nézőre. Egy sereg mindennapos emberi jellemtelenség kerül itt pellengérre, az önzéstől kezdve a gálád visszaélésekig. Láthatunk pipogya, cselekedni csak titokban merő papucsférjet, élettársa halálát óhajtó férfit és asszonyt, beteg apját megtagadó gyermeket és hasonlókat. A legsikerültebb az Eritrea című epizód, mely a gátlástalan kapzsiság találó gúnyrajza. Egy Sartoletti nevű vállalkozónak építkezési engedélyre van szüksége, de a képviselő, aki a döntő szót kimondhatná, kidobja. A huzavona közben a képviselő figyelmes lesz egy csinos fiatal nőre, akiről csakhamar azt feltételezi, hogy Sartoletti felesége. Fordul a kocka. Sartoletti felméri a helyzetet, s a csinos hölgyet, aki egy közönséges utcalány, ideiglenesen feleségéül fogadja. A többi már könnyen elképzelhető. ötletesen, frappánsan elkészített filmek ezek. Nem egyformán Jók, de a gyengébben sikerültek gyengéit feledtetik a jobbak erényei. Végeredményben tehát Luigi Comencini, Mauro Bolognini és Tinto Brass öt kisfilmje kellemes szórakozást biztosít. DÉLUTÁN ÖTKOR MADRIDBAN (spanyol) Egy hasznos folyóiratról