Új Szó, 1967. október (20. évfolyam, 271-300. szám)
1967-10-20 / 290. szám, péntek
Hend ry ch : Pártunk az újságírókat harcos társainak tekinti (Folytatás ax 1. oldalról) Václavek hagyományait, fel kell emelnünk kommunista szavunkat a burzsoá hazugsággal és megtévesztéssel szemben, éppen most, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója alkalmából, és az igazságnak megfelelő választ adnunk évszázadunk történelmének valamennyi alapvető kérdésére. — Mindig helyes volt választ adni a kor égető kérdéseire, — folytatta. — Az a lenini igazság, hogy azokat a kérdéseket, amelyeket a párt nem válaszol meg, valaki más válaszolja meg, mégpedig a maga módján, sohasem szűnik meg igazság lenni. Most, amikor a szocialista társadalmunk fejlődésének természetes következményeképpen gyarapodott a műveltség, országunk polgárainak áttekintése, megfontoltsága és öntudata, mégpedig a múltban eddig még soha el nem ért színvonalra, mindezt különösképpen tudatosítanunk kell. Meg kell állapítanunk, hogy a sajtó, a rádió, és a televízió munkájának új feltételei, amelyeket a mi feladatunk szab meg az emberiség jövőjéért világszerte folyó küzdelemben és szocialista társadalmunk fejlesztésének terén, a szocialista demokrácia egyre nagyobb mértékű elmélyítésével, magasfokú igényeket támasztanak az újságírók munkája, felkészültségük és Ismereteik mélysége, gondolati gazdagságuk, társadalmi felelősségük, polgári becsületük és újságírói pallérozottságuk iránt. Jifí Hendrych elvtárs a továbbiakban arról beszélt, hogy Csehszlovákia Kommunista Fártja a fejlődés jelenlegi szakaszában azért harcol, hogy következetesen keresztülvigye szocialista gazdaságunk tökéletesített irányításának realizálását, ezzel egyidejűleg azonban rendszeresen igyekszik megvalósítani az egyén és egész társadalmunk szocialista életének új valóságát is. Abban a meggyőződésben és olyan humanista demokráciában, amely teljes mértékben megfelel a társadalom jelenlegi állapotának és a mai világnak. Ezzel kapcsolatban megemlítette, hogy az elfogadott határozatoktól azok megvalósításáig természetesen hosszú út vezet. Ebben a harcban, amelyet a kor problémáiból kivezetű pozitív út felleléséért folytatunk, amely egyúttal harc a bennünk levő maradiság és konzervativizmus, bürokrácia és felelőtlenség ellen is, a pártnak szüksége van az újságírók tollára és szavára. Az ellenséges propaganda igyekszik nálunk kialakítani a kilátástalanság légkörét, vissza akar bennünket téríteni a kapitalista alternatívához, mint társadalmunk fejlődésében az egyetlen lehetséges úthoz. Feladatunk az, hogy szembeszálljunk ezzel az igyekezettel, mindenekelőtt társadalmunk és népgazdaságunk szocialista fejlődésének pozitív propagandájával, ahogyan azt a XIII. kongresszus irányelvei szabták meg. — Célunk nem az, — hangsúlyozta továbbá Hendrych elvtárs, — hogy leplezzük a fogyatékosságokat és nehézségeket, éppen ellenkezőleg az ilyen eljárás csökkentené a pártmunkánk hatékonyságát, a sajtó, a rádió és televízió hatékonyságát. Az embereknek tudniuk kell, hogy az állam és a párt problémáikat a magáénak tekinti, és hogy az ő demokratikus részvételükkel keresik és lelik meg az említett problémák megoldásának módozatait. Sajtónkra, rádiónkra és televíziónkra e téren nagy társadalmi szerep vár. Ebből a szempontból feltétlenül fontolóra kell venni nem csupán a tájékoztatás kérdéseit, hanem az eszmei hatás tömegeszközeit, szervezési és nevelési feladata megszilárdításának kérdéseit is a gazdasági reformmal kapcsolatban. A párt és kormányküldöttség vezetője felszólalása további részében az új irányítási rendszer bevezetésével összefüggő néhány problémával foglalkozott. Megemlítette, hogy a kormány júniusban számos olyan intézkedést fogadott el, amelyekkel ezekre a problémákra reagált. Az intézkedésekkel annak szükségszerűségét hangsúlyoztuk kl, hogy a bérek emelkedését a munka termelékenységével és a piac megfelelő ellenértékeivel támasszuk alá, elejét véve annak, hogy nagyobb legyen az egyensúly megbomlása a belső piacon, és inflációs irányzatokra, valamint az anyagi érdekeltség hatékonyságának megbomlására kerüljön sor. Ezzel kapcsolatban Jifí Hendrych elvtárs annak a véleményének adott kifejezést, hogy a sajtó, a rádió és a televízió sokkal adósa a kormány említett intézkedéseinek, mivel a közvélemény előtt nem világítolta meg eléggé azok értelmét, szükségszerűségét, és nem tudta azokat egészen belevinni a köztudatba, bebizonyítva, hogy ezek az intézkedések nem állanak ellentétben az új gazdaságirányítási rendszerrel, hanem megfelelnek logikájának. Feltette a kérdést, hogy sajtónk, rádiónk és televíziónk milyen mértékben dolgozta már ki koncepcióját pártunk és államunk gazdaságpolitikájának támogatására, az új feltételek között. ' Nagyra értékeljük a sajtó, rádió és a televízió szerepét, — folytatta Hendrych elvtárs — az új gazdaságirányítási rendszerünk általános elveinek megformulázása és népszerűsítése terén, ám a megvalósításáért folytatott harc támogatása nem kevésbé becsületbeli, sürgető és jelenleg döntő feladat, olyan adóság, amelyet mennél hamarább meg kellene fizetni. Az újságírás mesteri volta egyebek között abban áll, hogy a legbonyolultabb kérdéseket is érthetően tudja megmagyarázni, úgy, hogy azok az emberek, akiket ezek a kérdések érintenek, valóban megértsék azokat. Ez feltételezi az újságírói tehetséget, a mély ismereteket, és a gondolati gazdagságot, amely mindig összefügg az egyszerűséggel. Noha elismerjük, hogy számos gazdasági fogalom merőben új nálunk, és hogy minden cikk vagy adás nem szól valamennyi emberhez, a tény tény marad: hazánk dolgozói valamennyi alapkategóriájának joga van ahhoz, hogy a sajtóból, rádióból és televízióból helyes és érthető magyarázatot kapjon azokra a Jelenségekre, amelyekkel életében találkozik. Márpedig az olvasóktól és a hallgatóktól számos panasz érkezik az érthetetlenség miatt. Azzal kapcsolatban, hogy a gazdasági reform megvalósításának súlypontja a vállalatokra tolódik át, helyes lenne, ha a gazdasági propaganda közelebb kerülne a vállalatokhoz és üzemekhez, a termelésben dolgozó emberekhez. "'Mindig a szocialista újságírók voltak azok, akik segítettek világra hozni minden újat és haladót. Éppen ezért szükséges segítségük most, amikor még csak bimbózni kezdenek azon dolgozók Irányltásbeli részvételének új formái, akik tisztában vannak szocialista fogyasztóik és szocialista termelőik helyzetének dialektikájával. Az új irányítási rendszer elvei megvalósításának terén a haladás megköveteli, hogy az újságoldalakon, a televízió képernyőjén és a rádióadásokban jobban kiemeljük a szocialista embert, valamint munkájának témáját az új fellételek között, az új termelési és társadalmi kapcsolatokban, noha nem áll szándékunkban megismételni az idealizálás és a sematizmus régi fogyatékosságait. A publicisztika legfontosabb része, eszmei tartalma az, hogy minő gondolatokkal hat, milyen irányban győz meg és nevel, miért és mi ellen harcol. A szocialista újságírók számára , az alapvető kritérium, hogy mennyiben segít a szocialista ember nevelésében a szocialista társadalom fejlesztésében. Jifí Hendrych elvtárs felszólalása további részében azzal a ténnyel foglalkozott, hogy a publicisták egy csoportja, amely a LiterárnI noviny körül működött, nem járt ezen az úton. A pártszervek a csoport tevékenységét több ízben eredménytelenül bírálták. Ekkor azonban már nem egyedülálló hibákról volt szó, hanem egy önálló opozíciós politikai platform csoportosulásáról, amely a párt ellen fordult, ami azután megmutatkozott a IV. írókongresszus ismert eseményei során is. A LiterárnI noviny besorolását a Művelődés- és Tájékoztatásügyi Minisztérium hatáskörébe, amelyre minden ideológiai eszkSz kimerítése után került sor, Hendrych elvtárs rendkívül szomorú, ám elkerülhetetlen intézkedésnek mondotta. Annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy az új kiadónak és az új szerkesztőségnek sikerült visszatéríteni a LiterárnI noviny-t eredeti feladatához, hogy mindenekelőtt a legszélesebb szocialista írófront tribünjévé váljék. Hendrych elvtárs beszéde további részében hangsúlyozta, hogy pártunk most újabb lendületet ad a szocialista demokrácia folyamata kibontakoztatásának és egyre szélesebb teret biztosít a mind nagyobb fokú szabadságjogok érvényesülésének. „Nálunk sző sem lehet csupán az elit kiváltságos szabadságáról, hanem mindenki, mindnyájuk szabadságáról és felemelkedéséről.. Ezért a jövőben is egyre szabadabb teret biztosítunk a nemzeti bizottságoknak, társadalmi szervezeteinknek s a szocialista vállalatoknak. Szilárdan megalapozzuk annak feltételeit, hogy polgártársaink egyre tevőlegesebben vegyenek részt társadalmunk problémáinak megoldásában. Ezt bizonyítják többek között a választásokra vonatkozó politikai irányelvek ls, amelyeket a Központi Bizottság szeptemberi ülésén hagyott jóvá, hogy ezzel is elmélyítse polgártársaink demokratikus részvételét a képviseleti testületek megalakításában. Am amíg e világon két világ lesz, addig osztályjellegfi lesz nálunk a szabadság, a demokrácia, s addig mindenkor felteszszük azt a kérdést: Szabadságot, de kinek? Demokráciát, de kinek? — És nem adunk szabad lehetőséget az olyan agitációnak, amely szocialista társadalmunk alapjául szolgáló sarkalatos elvek ellen irányul". A párt- és kormányküldöttség vezetője a továbbiakban azt a humanizmust jellemezte, amelynek konkrét tartalmáért világszerte ádáz küzdelem folyik. A sajtótörvény jelentőségére utalva, hangsúlyozta, hogy ez a törvény számos olyan intézkedést tartalmaz, melyeknek céljuk az újságírók tevékenységének támogatása, hogy eleget lehessenek társadalmi küldetésüknek. A sajtótörvény egyben védelmet nyújt minden polgártársunknak, ha a sajtószabadsággal bárki ls visszaélne. Ily értelemben védi társadalmunk érdekeit. Ezt célozza a sajtóban esetenként szükséges helyreigazításokra vonatkozó cikkely, a helyreigazítások elbírálására, megvitatására vonatko'zó szabályok, továbbá a központi sajtóigazgatóság létesítése s jogkörének meghatározása is. Hendrych elvtárs mélyrehatóan ismertette a sajtóban, a rádióban s a televízióban közölt bírálatok funkcióját is. Pártunknak olyan publicisztikai kritikára van szüksége, amely minden megcsontosodottság, hanyagság, bürokrácia, önzés és mindezek következményei ellen irányul. Pártunk elvárja a sajtótól, a rádiótól és a televíziótól, hogy a társadalom érdekében a leghatározottabban lépjenek fel mindenütt, ahol eltorzítják a párt s a szocialista állam politikájának elveit, ahol a gyakorlatban félremagyarázzák a párt s a kormány határozatait. Természetesen ugyanakkor arra is kell ügyelni, hogy a bí ráló írások stb. eszmei színvonala magas legyen, hogy a bírálat ragaszkodjon az Igazmon dás és az objektivitás elvéhez, át legyen hatva a pártos elvhűség s a szocialista humanizmus gondolatától, és a társadalom érdekeivel szembeni nagytokú felelősségérzettől. Sajtónknak, rádiónknak, televíziónknak mindenkor a teljes igaz sághoz ragaszkodva kell élethű képet adni, a mi valóságunkról, a mi eletünkről. A leghatározottabban ellenezzük a rózsaszínű derűlátás módszerét, de ugyancsak határozottan el lenezzük életünk valóságait az igazságnak nem megfelelően szándékosan, sőt alattomosan befeketíteni. A tájékoztatás eszközeinek nem szabad olyan elgondolásokra késztetniük, hogy nálunk minden rossz, mert ha közvetlenül és pillanatnyilag előfordulnak ls fogyatékosságok, nem szabad szem elől tévesztenünk a társadalom szocialista előrehaladását. Hendrych elvtárs a sajtó, a rádió s a televízió tájékoztató küldetéséről beszélve kijelentette, hogy minden módon támogatnunk kell publicisztikánk tájékoztató jellegének aktívabb, offenzívabb hatását. Említést tett arról ls, hogy a tájékoztatás pártos jellegét nein abban kell látnunk, hogy a tájékoztatás elhallgatja a tényeket és eseményeket, úgy mint a burzsoá sajtóban gyakran előfordult. Arról van azonban szó, hogy bi-zonyos tényeket és eseményeket az igazsághoz híven tudjunk összhangba hozni a társadalom fejlődésével és helyesen tudjuk azokat összefüggéseiknek megfelelően megmagyarázni, — szocialista pozícióink alapján tudjuk megmagyarázni értelmüket s lényegüket. Csakis így lehet növelnünk az eszmei befolyásolás tömeghatású eszközeinek erejét és fokoznunk nemcsak tájékoztató, hanem nevelő hatásukat is. A szónok a továbbiakban rámutatott arra, hogy egyik legsarkalatosabb problémánknak az országos jellegű tájékoztatás biztosítását kell tekintenünk. Erről legújabban sokat beszélnek az újságírók, és sok szó esett erről nemrég a szlovák újságírók második kongresszusán is. Ha nemzeteink egymáshoz közeledését óhajtjuk, szükséges, hogy jobban megismerjék egymást. A sajtónak, a rádiónak s a televíziónak ennek érdekében nagyon fontos szerepet kell vállalniuk. A cseh országrészekben az eddiginél sokkal több tájékoztató adatot kell közölni a szlovákiai emberek életéről, sikereiről és nehézségeiről, a szlovák sajtónak pedig jobban kell tájékoztatni a cseh országrészek problémáiról, úgyhogy a cseh és a szlovák olvasók s hallgatók jobban Ismerjék milyen az élet, s milyenek a tapasztalatok egész köztársaságunk területén. Pártunk a sajtó, a rádió, a televízió jobb hírszolgálata érdekében ezentúl is támogatni fogja azt, hogy élenjáró politikai s gazdasági dolgozók gyakrabban szerepeljenek a napilapok és folyóiratok hasábjain, a televízió s a rádió adásaiban. Hendrych elvtárs ezt követve figyelmeztette az újságírókat, a rádió s a televízió dolgozóit a Csehszlovák Szocialista Köztársaság megalakulásának 50. évfordulójára, a februári események 20. évfordulójára, s a választási kampány alkalmából soronlevő feladatokra. Felhívta a figyelmet arra ls, hogy ezentúl is szívósan kell harcolnunk az olcsó szenzációhajhászás és a bulvárjelleg elterjedése ellen, mivel ezek a jelenségek egyre gyakrabban észlelhetők néhány folyóiratunkban. El kell gondolkoznunk afölött is, hogy aránytalanul sok tájékoztató anyag siklik el. A leghatározottabban el kell utasítanunk mindazt, ami spekulatív módon számításba veszi az emberek legsötétebb ösztöneit, szembe kell helyezkednünk mindazokkal, akik ezeket az ösztönöket támogatják, táplálják, s a rossz hajlamoknak készítik elő a talajt, meg akarják hiúsítani a szocialista ember kulturális nevelését. Hendrych elvtárs a továbbiakban a Csehszlovák Újságíró Szövetségnek mint eszmei, s alkotó jellegű érdekszervezetnek a feladatairól beszélt. Hangsúlyozta, hogy a Csehszlovák Újságíró Szövetség legfontosabb küldetése az Ilyen eszmei s alkotó tevékenység a szerkesztőségekben, a klubokban és a szekciókban. A Csehszlovák Újságíró Szövetségnek fokozott éberséggel kellene ügyelnie a szocialista újságírók becsületére. Szükséges lenne, hogy a szövetség talaján egyre gyakoribbak legyenek a viták az újságírás alkotójellegű problémáiról, a zsurnaliszta tevékenység etikájáról, s hogy e talajon elítéljék mindazt, ami bomlasztja a szocialista etikát. Teljesen helyes, hogy az újságíró szövetség hovatovább gyakrabban foglalkozzék az újságírók munkájának anyagi feltételeivel is, amelyeket sok irányban feltétlenül kedvezővé kell változtatni. „Úgy vélem — hangsúlyozta befejezésül a szónok — hogy újságíróink túlnyomó többsége tudatosítja a sajtó, a rádió, a televízió társadalmi szerepét, minden szó erejét, és felméri azt a tényt, hogy minden szavukra rávilágít a társadalmi ellenőrzés reflektorfénye, s hogy tudatosítják az ezzel Járó felelősséget ls."