Új Szó, 1967. október (20. évfolyam, 271-300. szám)

1967-10-20 / 290. szám, péntek

Hend ry ch : Pártunk az újságírókat harcos társainak tekinti (Folytatás ax 1. oldalról) Václavek hagyományait, fel kell emelnünk kommunista szavunkat a burzsoá hazugság­gal és megtévesztéssel szem­ben, éppen most, a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója alkalmából, és az igazságnak megfelelő vá­laszt adnunk évszázadunk tör­ténelmének valamennyi alap­vető kérdésére. — Mindig helyes volt választ adni a kor égető kérdéseire, — folytatta. — Az a lenini igaz­ság, hogy azokat a kérdéseket, amelyeket a párt nem válaszol meg, valaki más válaszolja meg, mégpedig a maga módján, sohasem szűnik meg igazság lenni. Most, amikor a szocialis­ta társadalmunk fejlődésének természetes következményekép­pen gyarapodott a műveltség, országunk polgárainak áttekin­tése, megfontoltsága és öntu­data, mégpedig a múltban ed­dig még soha el nem ért szín­vonalra, mindezt különöskép­pen tudatosítanunk kell. Meg kell állapítanunk, hogy a sajtó, a rádió, és a televízió munkájának új feltételei, ame­lyeket a mi feladatunk szab meg az emberiség jövőjéért vi­lágszerte folyó küzdelemben és szocialista társadalmunk fej­lesztésének terén, a szocialista demokrácia egyre nagyobb mértékű elmélyítésével, magas­fokú igényeket támasztanak az újságírók munkája, felkészült­ségük és Ismereteik mélysége, gondolati gazdagságuk, társa­dalmi felelősségük, polgári be­csületük és újságírói palléro­zottságuk iránt. Jifí Hendrych elvtárs a to­vábbiakban arról beszélt, hogy Csehszlovákia Kommunista Fártja a fejlődés jelenlegi sza­kaszában azért harcol, hogy következetesen keresztülvigye szocialista gazdaságunk tökéle­tesített irányításának realizálá­sát, ezzel egyidejűleg azonban rendszeresen igyekszik megva­lósítani az egyén és egész tár­sadalmunk szocialista életének új valóságát is. Abban a meg­győződésben és olyan humanis­ta demokráciában, amely teljes mértékben megfelel a társada­lom jelenlegi állapotának és a mai világnak. Ezzel kapcsolatban megem­lítette, hogy az elfogadott ha­tározatoktól azok megvalósítá­sáig természetesen hosszú út vezet. Ebben a harcban, ame­lyet a kor problémáiból kive­zetű pozitív út felleléséért foly­tatunk, amely egyúttal harc a bennünk levő maradiság és konzervativizmus, bürokrácia és felelőtlenség ellen is, a párt­nak szüksége van az újságírók tollára és szavára. Az ellenséges propaganda igyekszik nálunk kialakítani a kilátástalanság légkörét, vissza akar bennünket téríteni a ka­pitalista alternatívához, mint társadalmunk fejlődésében az egyetlen lehetséges úthoz. Fel­adatunk az, hogy szembeszáll­junk ezzel az igyekezettel, mindenekelőtt társadalmunk és népgazdaságunk szocialista fej­lődésének pozitív propagandá­jával, ahogyan azt a XIII. kongresszus irányelvei szabták meg. — Célunk nem az, — hang­súlyozta továbbá Hendrych elv­társ, — hogy leplezzük a fo­gyatékosságokat és nehézsége­ket, éppen ellenkezőleg az ilyen eljárás csökkentené a pártmunkánk hatékonyságát, a sajtó, a rádió és televízió ha­tékonyságát. Az embereknek tudniuk kell, hogy az állam és a párt problémáikat a magáé­nak tekinti, és hogy az ő de­mokratikus részvételükkel ke­resik és lelik meg az említett problémák megoldásának mó­dozatait. Sajtónkra, rádiónkra és tele­víziónkra e téren nagy társa­dalmi szerep vár. Ebből a szempontból feltétlenül fonto­lóra kell venni nem csupán a tájékoztatás kérdéseit, hanem az eszmei hatás tömegeszközeit, szervezési és nevelési feladata megszilárdításának kérdéseit is a gazdasági reformmal kapcso­latban. A párt és kormányküldöttség vezetője felszólalása további részében az új irányítási rend­szer bevezetésével összefüggő néhány problémával foglalko­zott. Megemlítette, hogy a kor­mány júniusban számos olyan intézkedést fogadott el, ame­lyekkel ezekre a problémákra reagált. Az intézkedésekkel annak szükségszerűségét hang­súlyoztuk kl, hogy a bérek emelkedését a munka termelé­kenységével és a piac megfele­lő ellenértékeivel támasszuk alá, elejét véve annak, hogy nagyobb legyen az egyensúly megbomlása a belső piacon, és inflációs irányzatokra, valamint az anyagi érdekeltség hatékony­ságának megbomlására kerül­jön sor. Ezzel kapcsolatban Jifí Hend­rych elvtárs annak a vélemé­nyének adott kifejezést, hogy a sajtó, a rádió és a televízió sokkal adósa a kormány em­lített intézkedéseinek, mivel a közvélemény előtt nem világí­tolta meg eléggé azok értelmét, szükségszerűségét, és nem tud­ta azokat egészen belevinni a köztudatba, bebizonyítva, hogy ezek az intézkedések nem ál­lanak ellentétben az új gazda­ságirányítási rendszerrel, ha­nem megfelelnek logikájának. Feltette a kérdést, hogy saj­tónk, rádiónk és televíziónk milyen mértékben dolgozta már ki koncepcióját pártunk és államunk gazdaságpolitikájá­nak támogatására, az új felté­telek között. ' Nagyra értékeljük a saj­tó, rádió és a televízió szere­pét, — folytatta Hendrych elv­társ — az új gazdaságirányítási rendszerünk általános elveinek megformulázása és népszerűsí­tése terén, ám a megvalósítá­sáért folytatott harc támogatá­sa nem kevésbé becsületbeli, sürgető és jelenleg döntő fel­adat, olyan adóság, amelyet mennél hamarább meg kelle­ne fizetni. Az újságírás mesteri volta egyebek között abban áll, hogy a legbonyolultabb kérdéseket is érthetően tudja megmagya­rázni, úgy, hogy azok az embe­rek, akiket ezek a kérdések érintenek, valóban megértsék azokat. Ez feltételezi az újság­írói tehetséget, a mély ismere­teket, és a gondolati gazdag­ságot, amely mindig összefügg az egyszerűséggel. Noha elis­merjük, hogy számos gazdasá­gi fogalom merőben új nálunk, és hogy minden cikk vagy adás nem szól valamennyi ember­hez, a tény tény marad: ha­zánk dolgozói valamennyi alap­kategóriájának joga van ahhoz, hogy a sajtóból, rádióból és televízióból helyes és érthető magyarázatot kapjon azokra a Jelenségekre, amelyekkel éle­tében találkozik. Márpedig az olvasóktól és a hallgatóktól számos panasz érkezik az ért­hetetlenség miatt. Azzal kapcsolatban, hogy a gazdasági reform megvalósítá­sának súlypontja a vállalatok­ra tolódik át, helyes lenne, ha a gazdasági propaganda kö­zelebb kerülne a vállalatokhoz és üzemekhez, a termelésben dolgozó emberekhez. "'Mindig a szocialista újság­írók voltak azok, akik segítet­tek világra hozni minden újat és haladót. Éppen ezért szüksé­ges segítségük most, amikor még csak bimbózni kezdenek azon dolgozók Irányltásbeli részvételének új formái, akik tisztában vannak szocialista fogyasztóik és szocialista ter­melőik helyzetének dialektiká­jával. Az új irányítási rendszer el­vei megvalósításának terén a haladás megköveteli, hogy az újságoldalakon, a televízió kép­ernyőjén és a rádióadásokban jobban kiemeljük a szocialista embert, valamint munkájának témáját az új fellételek között, az új termelési és társadalmi kapcsolatokban, noha nem áll szándékunkban megismételni az idealizálás és a sematizmus régi fogyatékosságait. A publicisztika legfontosabb része, eszmei tartalma az, hogy minő gondolatokkal hat, mi­lyen irányban győz meg és ne­vel, miért és mi ellen harcol. A szocialista újságírók számára , az alapvető kritérium, hogy mennyiben segít a szocialista ember nevelésében a szocialis­ta társadalom fejlesztésében. Jifí Hendrych elvtárs felszó­lalása további részében azzal a ténnyel foglalkozott, hogy a publicisták egy csoportja, amely a LiterárnI noviny körül működött, nem járt ezen az úton. A pártszervek a csoport tevékenységét több ízben ered­ménytelenül bírálták. Ekkor azonban már nem egyedülálló hibákról volt szó, hanem egy önálló opozíciós politikai plat­form csoportosulásáról, amely a párt ellen fordult, ami az­után megmutatkozott a IV. író­kongresszus ismert eseményei során is. A LiterárnI noviny besorolá­sát a Művelődés- és Tájékoz­tatásügyi Minisztérium hatás­körébe, amelyre minden ideo­lógiai eszkSz kimerítése után került sor, Hendrych elvtárs rendkívül szomorú, ám elkerül­hetetlen intézkedésnek mondot­ta. Annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy az új ki­adónak és az új szerkesztőség­nek sikerült visszatéríteni a Li­terárnI noviny-t eredeti felada­tához, hogy mindenekelőtt a legszélesebb szocialista írófront tribünjévé váljék. Hendrych elvtárs beszéde to­vábbi részében hangsúlyozta, hogy pártunk most újabb len­dületet ad a szocialista demok­rácia folyamata kibontakozta­tásának és egyre szélesebb te­ret biztosít a mind nagyobb fokú szabadságjogok érvénye­sülésének. „Nálunk sző sem le­het csupán az elit kiváltságos szabadságáról, hanem minden­ki, mindnyájuk szabadságáról és felemelkedéséről.. Ezért a jövőben is egyre szabadabb te­ret biztosítunk a nemzeti bi­zottságoknak, társadalmi szer­vezeteinknek s a szocialista vállalatoknak. Szilárdan meg­alapozzuk annak feltételeit, hogy polgártársaink egyre te­vőlegesebben vegyenek részt társadalmunk problémáinak megoldásában. Ezt bizonyítják többek között a választásokra vonatkozó politikai irányelvek ls, amelyeket a Központi Bizott­ság szeptemberi ülésén hagyott jóvá, hogy ezzel is elmélyítse polgártársaink demokratikus részvételét a képviseleti testü­letek megalakításában. Am amíg e világon két világ lesz, addig osztályjellegfi lesz ná­lunk a szabadság, a demokrá­cia, s addig mindenkor feltesz­szük azt a kérdést: Szabadsá­got, de kinek? Demokráciát, de kinek? — És nem adunk sza­bad lehetőséget az olyan agi­tációnak, amely szocialista tár­sadalmunk alapjául szolgáló sarkalatos elvek ellen irányul". A párt- és kormányküldött­ség vezetője a továbbiakban azt a humanizmust jellemezte, amelynek konkrét tartalmáért világszerte ádáz küzdelem fo­lyik. A sajtótörvény jelentőségére utalva, hangsúlyozta, hogy ez a törvény számos olyan intéz­kedést tartalmaz, melyeknek céljuk az újságírók tevékenysé­gének támogatása, hogy eleget lehessenek társadalmi küldeté­süknek. A sajtótörvény egyben védelmet nyújt minden polgár­társunknak, ha a sajtószabad­sággal bárki ls visszaélne. Ily értelemben védi társadalmunk érdekeit. Ezt célozza a sajtó­ban esetenként szükséges hely­reigazításokra vonatkozó cik­kely, a helyreigazítások elbírá­lására, megvitatására vonatko­'zó szabályok, továbbá a köz­ponti sajtóigazgatóság létesíté­se s jogkörének meghatározása is. Hendrych elvtárs mélyreha­tóan ismertette a sajtóban, a rádióban s a televízióban kö­zölt bírálatok funkcióját is. Pártunknak olyan publicisztikai kritikára van szüksége, amely minden megcsontosodottság, hanyagság, bürokrácia, önzés és mindezek következményei ellen irányul. Pártunk elvárja a sajtótól, a rádiótól és a tele­víziótól, hogy a társadalom ér­dekében a leghatározottabban lépjenek fel mindenütt, ahol el­torzítják a párt s a szocialista állam politikájának elveit, ahol a gyakorlatban félremagyaráz­zák a párt s a kormány ha­tározatait. Természetesen ugyanakkor arra is kell ügyelni, hogy a bí ráló írások stb. eszmei színvo­nala magas legyen, hogy a bí­rálat ragaszkodjon az Igazmon dás és az objektivitás elvéhez, át legyen hatva a pártos elv­hűség s a szocialista humaniz­mus gondolatától, és a társada­lom érdekeivel szembeni nagy­tokú felelősségérzettől. Sajtónk­nak, rádiónknak, televíziónk­nak mindenkor a teljes igaz sághoz ragaszkodva kell élethű képet adni, a mi valóságunk­ról, a mi eletünkről. A legha­tározottabban ellenezzük a ró­zsaszínű derűlátás módszerét, de ugyancsak határozottan el lenezzük életünk valóságait az igazságnak nem megfelelően szándékosan, sőt alattomosan befeketíteni. A tájékoztatás eszközeinek nem szabad olyan elgondolásokra késztetniük, hogy nálunk minden rossz, mert ha közvetlenül és pilla­natnyilag előfordulnak ls fo­gyatékosságok, nem szabad szem elől tévesztenünk a tár­sadalom szocialista előrehala­dását. Hendrych elvtárs a sajtó, a rádió s a televízió tájékoztató küldetéséről beszélve kijelen­tette, hogy minden módon tá­mogatnunk kell publiciszti­kánk tájékoztató jellegének ak­tívabb, offenzívabb hatását. Em­lítést tett arról ls, hogy a tá­jékoztatás pártos jellegét nein abban kell látnunk, hogy a tájé­koztatás elhallgatja a ténye­ket és eseményeket, úgy mint a burzsoá sajtóban gyakran előfordult. Arról van azonban szó, hogy bi-zonyos tényeket és eseményeket az igazsághoz hí­ven tudjunk összhangba hozni a társadalom fejlődésével és helyesen tudjuk azokat össze­függéseiknek megfelelően meg­magyarázni, — szocialista po­zícióink alapján tudjuk megma­gyarázni értelmüket s lénye­güket. Csakis így lehet növel­nünk az eszmei befolyásolás tömeghatású eszközeinek ere­jét és fokoznunk nemcsak tá­jékoztató, hanem nevelő hatá­sukat is. A szónok a továbbiakban rá­mutatott arra, hogy egyik leg­sarkalatosabb problémánknak az országos jellegű tájékoztatás biztosítását kell tekintenünk. Erről legújabban sokat beszél­nek az újságírók, és sok szó esett erről nemrég a szlovák újságírók második kongresszu­sán is. Ha nemzeteink egymás­hoz közeledését óhajtjuk, szük­séges, hogy jobban megismer­jék egymást. A sajtónak, a rá­diónak s a televíziónak ennek érdekében nagyon fontos szere­pet kell vállalniuk. A cseh or­szágrészekben az eddiginél sok­kal több tájékoztató adatot kell közölni a szlovákiai emberek életéről, sikereiről és nehézsé­geiről, a szlovák sajtónak pedig jobban kell tájékoztatni a cseh országrészek problémáiról, úgy­hogy a cseh és a szlovák olva­sók s hallgatók jobban Ismer­jék milyen az élet, s milyenek a tapasztalatok egész köztársa­ságunk területén. Pártunk a sajtó, a rádió, a televízió jobb hírszolgálata ér­dekében ezentúl is támogatni fogja azt, hogy élenjáró politi­kai s gazdasági dolgozók gyak­rabban szerepeljenek a napila­pok és folyóiratok hasábjain, a televízió s a rádió adásaiban. Hendrych elvtárs ezt követve figyelmeztette az újságírókat, a rádió s a televízió dolgozóit a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság megalakulásának 50. év­fordulójára, a februári esemé­nyek 20. évfordulójára, s a vá­lasztási kampány alkalmából soronlevő feladatokra. Felhívta a figyelmet arra ls, hogy ezentúl is szívósan kell harcolnunk az olcsó szenzáció­hajhászás és a bulvárjelleg el­terjedése ellen, mivel ezek a jelenségek egyre gyakrabban észlelhetők néhány folyóira­tunkban. El kell gondolkoznunk afölött is, hogy aránytalanul sok tájékoztató anyag siklik el. A leghatározottabban el kell utasítanunk mindazt, ami spe­kulatív módon számításba veszi az emberek legsötétebb ösztö­neit, szembe kell helyezked­nünk mindazokkal, akik ezeket az ösztönöket támogatják, táp­lálják, s a rossz hajlamoknak készítik elő a talajt, meg akar­ják hiúsítani a szocialista em­ber kulturális nevelését. Hendrych elvtárs a továbbiak­ban a Csehszlovák Újságíró Szö­vetségnek mint eszmei, s alko­tó jellegű érdekszervezetnek a feladatairól beszélt. Hangsú­lyozta, hogy a Csehszlovák Új­ságíró Szövetség legfontosabb küldetése az Ilyen eszmei s al­kotó tevékenység a szerkesztő­ségekben, a klubokban és a szekciókban. A Csehszlovák Új­ságíró Szövetségnek fokozott éberséggel kellene ügyelnie a szocialista újságírók becsületé­re. Szükséges lenne, hogy a szövetség talaján egyre gyako­ribbak legyenek a viták az új­ságírás alkotójellegű problémái­ról, a zsurnaliszta tevékenység etikájáról, s hogy e talajon el­ítéljék mindazt, ami bomlasztja a szocialista etikát. Teljesen helyes, hogy az újságíró szö­vetség hovatovább gyakrabban foglalkozzék az újságírók mun­kájának anyagi feltételeivel is, amelyeket sok irányban feltét­lenül kedvezővé kell változtat­ni. „Úgy vélem — hangsúlyozta befejezésül a szónok — hogy új­ságíróink túlnyomó többsége tu­datosítja a sajtó, a rádió, a te­levízió társadalmi szerepét, minden szó erejét, és felméri azt a tényt, hogy minden sza­vukra rávilágít a társadalmi ellenőrzés reflektorfénye, s hogy tudatosítják az ezzel Járó felelősséget ls."

Next

/
Thumbnails
Contents