Új Szó, 1967. október (20. évfolyam, 271-300. szám)

1967-10-18 / 288. szám, szerda

A

mikor a Szenei Nemzeti Bizottságon jártam és elbeszélgettem Kovács István elnökkel, majd Vlera Szabóvá kulturális referenssel, a község kulturális életéről, mindketten igen tapintatosan helyreigazítottak, arra kértek ne mondjam, hogy község, mert Szene város, sőt 1960-ig járási székhely volt. A helyreigazításban bármily tapintatosan hangzott, jó adag sértődöttség, panasz, sőt tehetetlenség is érződött. Később, amikor egy kissé körülnéztem a városban, ezt a hangot indokoltnak tartottam. Szencen 1960 óta — az új iskola építésén kívül — alig ment végbe komoly, számottevő változás. Kétszáz személyes művelődési háza olyan ütöttkopott, olyan szánalmas látízenc ványt nyújt, hogy bármely falu vagy község jóval különb kultúrházzal rendelkezik. Hiába javítják, meszelik, az épület nedves falain minduntalan kiütköznek azok a foltok, amelyek az épiilet ósdiságáról tanúskodnak. Szene lakossága már rég szabadulni akart ettől az épülettől, amely inkább raktárhelyiségnek, mint művelődési háznak felel meg, és tettek is e téren megfelelő intézkedéseket. Tíz esztendővel ezelőtt a VNB elkészíttette az új kultúrház tervét, amelynek költségvetését, 5,5 millió koronát a kerületi nemzeti bizottság jóvá is hagyott. Az építkezést a város központjában meg is kezdték, lerakták az alapot, majd a falakat is kezdték ráemelni, de 1960-ban, amikor Szene megszűnt járási székhely lenni, az építkezést felsőbb utasításra abbahagyták. Azóta nem nyúlt hozzá senki. A tapintatos szenciek azt mondják erre, hogy az új kultúrház alapját konzerválták, én azt mondanám, hogy befagyasztották, de szerintem ez sem megfelelő kifejezés. Ogy néz ki ez az épületrom, mind az egykori törvénytelen, elhanyagolt gyermek, akivel az anyja sem törődik. Az alapból meredező falakat téglahalmok veszik körül, azokat pedig bokormagásságú gyom ölelgeti és fojtogatja. Évek hosszú során át így fuldokol gyomban és sárban a megkezdett kuUurális épület, amelynek terva valahol egy fiókban porosodik. És mert Kovács István tagja a kerületi nemzeti bizottságnak, a gyűléseken gyakran szóvá teszi a csonka épületromot, hogy valamit tenni kéne. .. , már mindenki részleteiben ismeri ezt a szerencsétlen ügyet, valószínűleg unják is, de hosszú évak óta semmi sem történik vele. Legutóbb két héttel ezelőtt tette újra szóvá az elnök és ekkor VaskoviC elvtárs, a kerületi nemzeti bizottság alelnöke azt tanácsolta, hogy esetleg úgy lehetne megoldani a kérdést, ha a városi üzemek adnának anyagi támogatást az építkezés folytatásához, amihez anyagilag a kerület is hozzájárulna. Felcsillanó remény ez, de vajon sikerrel jár-e? Nem tudom, nézem, figyelem az elnököt, azt hiszem ő sem tudja. Mert Szencen most már nemcsak az új kultúrház felépítése a probléma, hanem egy szállotta építése is felette sürgős. A 8000 lakosú város az őszi téli idényben valahogy még megbirkózik a közszolgáltatással, de nyáron, amikor kellemes tava révén ezerszámra özönlik ide a fürdőzők tömege, komoly nehézségekkel küzd: az ellátással, és az elszállásolással. ( Sötét a kép, amit Szene' fejlődéséről nyújtok, de ez a valóság és a hiányokra már azért ís fel kellett hívni a figyelmet, mert ez a város itt van Bratislava közvetlen közelében, ahol óriási iramú fejlődés megy végbe és úgy vélem ebből valami Szencnek is juthatna. De hogy visszatérjek a város kulturális életéhez, azt is élete meg kell mondanom, nogy a felvázolt hiányosságok ellenére a nemzeti bizottság, a helyi kulturális szervek támogaiásával komoly erőfeszítéseket tesz a színvonalas kulturális élei fejlesztése érdekében. Idén is, mint minden esztendőben júniusban, a fürdőszezonban megrendezte az egy hélig tartó filmfesztivált. Utána a kétnapos békeünnepséget, amelyen a szlovák és magyar iskolák diákjai léptek fel. A Szlovák Nemzeti Színház együttese színdarabot adott elő. A SLUK és az Ifjú Szívek táncszámaikat mutatták be. Cseh, szlovák és magyarországi művészek gyönyörködtették ezen az ünnepen a nagyszámú közönséget. Mindez a piacon, a szabadtéri színpadon zajlott le. A szenciek mesterek a szabadtéri színpad felállításában. E téren nagy gyakorlattal rendelkeznek, néha a piactéren, néha a nemzeti bizottság, vagy a művelődési ház udvarán állítják fel szakértelemmel a színpadot. Mert udvaruk az van elég. Viszont, ha esik az eső, elázik a kulturális terv, az előadás. így ázott el a komáromi MATESZ előadásában Szentpéter esernyője is. Bár a jegyeket eladták, az előadást az eső miatt nem lehetett megtartani. Az 500 jegy árát vissza kellett adni a vevőknek, mondja Csasznyi Dezső, a művelődési ház vezetője. A városi könyvtárban Pollák Margit könyvtárosnő és Szabó J^nos, a CSEMADOK szenei helyi szervezetének elnöke számol be a CSEMADOK rendezésében lezajlott igen színvonalas Szenei Molnár Albert Napok kulturális műsoráról. A háromnapos ünnepség idején tartották meg az irodalmi színpadok, a szavalók és prózamondók járási v&rí>snyét, illetve vetélkedőjét. A könyvtár termeiben pedig Kopócs Tibor fiatal grafikus-művész kiállítását rendezték m*g. Emlékezetes marad a Pozsony-püspökiek Arany János születésének 150. évfordulója tiszteletére előadott műsora. A szenei magyar iskola a CSEMADOK helyi szervezetével Kézfogások címmel magyar és szlovák költők legszebb verseit adta elő. A városi könyvtár működése is nagyban hozzájárul Szene kulturális életének fejlesztéséhez. A könyvtár közel 15 000 kötettel rendelkezik, 1230 állandó olvasója van, ebből 660 felnőtt, a többi diák. Eddig közel 24 000 kölcsönzést bonyolítottak le. Idén, május 9-én a minisztérium elismerésben részesítette a könyvtárat. Szükséges itt megjegyezni, hogy Pollák Margit nemcsak képzett könyvtáros, hanem ért is a könyvekhez, úgyhogy a hozzája forduló olvasóknak értékes tanácsot adhat. Mária Jablonska, a könyvtár vezetője ugyancsak képzett könyvtáros. Sajnos gyűlésen volt, így hát nem állt módomban elbeszélgetni vele a könyvtár problémáiról. Annyit azonban megtudtam, hogy 30 000 koronás költséggel fogják a közeli hetekben a könyvtár helyiségeit javítani. Ugyancsak itt a könyvtárban találkozom Garai Lajosné magyar történelemszakos tanítónőveL. aki elmondja, hogyan készül a magyar tlzenkétéves iskola az NOSZF 50. évfordulója megünneplésére. Most készülnek egy kiállításra, amely bemutatja a Szovjetunió 50 éves fejlődését, mind a technika, mind a tudomány és a művészet területén. November 7-én pfcdig a magyar iskola növendékei látványos sportversenyt rendeznek a szlovák iskola diákjaival. Ezenkívül újra előadják Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című nagysikerű művét. A

z iskola valóban értékes műsorral járul hozzá a készülő nagy ünnephez, mert Móricz Zsigmond műve a magyar irodalom egyik legszebb gyöngyszeme és címe — Légy jó mindhalálig — is azt tanúsítja, hogy tartalma, hangja együtt zeng a Békemanifesztum apja szózatával, amellyel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom megajándékozta a világ népeit. SZABÓ BÉLA KÜZÜNSÉG A SZABADTÉRI ELŐADÁSON. kulturálu Teljesített ígéretek A rozsnyói járás dolgozói több mint huszonegymillió korona értékű felajánlást tettek az NOSZF 50. évfordulójának tiszteletére. Ezekben a napokban a járás falvainak túlnyomó részéből már bejelentették, hogy ígéretüket teljesítették. Az összesítés eredménye alapján megállapítást nyert, hogy a rozsnyói járás dolgozói már túlszárnyalták mindazt, amit a dicső jubileum tiszteletére vállaltak A Kelet-szlovákiai Vasércbányák slovinkyi üzemében október elsejétől bevezették a heti aegyvenórás munkaidőt, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogyha föld alatt dolgozó bányászok ezután hetenként csupán Jít napot dolgoznak. A kosicei városi hőtermelő építkezésen, a felsőbb pártszerv utasítására ellenőrző napot rendeztek, melyen az illetékes beruházó és építőválla latok képviselőinek jelenlétében foglalkoztak az építkezés menetével. Errs azért került sor, mert bizonyos lemaradások miatt fennállt araiak a veszélye, hogy esetleg nem adják át rendeltetésének ez év november 15-ig. Ebben az esetben több mint 2400 lAás csupán részben lenne kifűtve, és további 2000 lakást a fűtés hiánya miatt nem lehetne átadni. Az ellenőrző nap résztvevői határozatba foglalták azokat a tennivalókat, melyekkel biztosítják a hőtermelök idejében való átadásét. (—k.J Jó volt a latrában Kellemes 2 hetet töltöttünk az FSZM tátralomnici Morava üdülőjében. A korszerű üdülő tágas, kényelmes szobái, a kifogástalanul, ízletesen elkészített koszt, a jó kulturális program mind az üdülők pihenését és szórakozását szolgálta. Valóban csak köszönet jár az intézet minden dolgozójának azért, hogy megérdemelt szabadságunkat ilyen kellemesen tölthettük el. Kipihenten, kellemes élményeinkre visszaemlékezve léphettünk ismét munkába. E. J. HIMIIHIIWrtWa^Il'IHWIHIIIM AZ ÚJ ÚT KEZDETÉN Pártunk Központi Bizottsága legutóbbi ülésének döntése alapján a Csehszlovák írószövetség lapját a Literární noviny-t átvette a Művelődésügyi és Tájékoztatási Minisztérium. Ennek megfelelően immár új fejléccel jelent meg a folyóirat 40. száma. A fejléc azt hirdeti, hogy a lap kulturális-politikai hetilap lett. Ebben a számban — amely különben a pártból kizárt A. J. Liehem kifejezett kívánságára nem közli J. P. Sartre a Zsidókérdésről című tanulmányának 5. folytatását (magyarázatképp: a szerzői jog ebben az esetben a fordítót, vagyis A. J. Lieraet illeti meg) — olvashatjuk a LITERÁRNÍ NOVINY új főszerkesztőjének, jan Zelenkának vezércikkét is. J. Zelenka elöljáróban leszögezi, hiú ábránd volt egyes prágai köröknek az a reménye, hogy az említett intézkedést követően a lap nem jelenik meg. Erre hiába vártak a külföldi szenzáció hajhászók is. A lap megjelent és főszerkesztője írásában nem hagy semmi kétséget affelől, milyen utat fog követni. Az elsőrendű célkitűzés azoknak az áramlatoknak támogatása, amelyeknek kulturális életünkben utat nyitott a párt XIII. kongresszusa. A kommunista pártot és az államot az írókongresszus szószékéről ért támadások után — hangsúlyozza a cikkíró —, szükséges lesz világos eszmei alapállásból mérlegelni az egyes műveket és néze teket. Niem vitás ugyanis, hogy a 60-as években a párt útmutatása alap. ján elinduló egészséges folyamattal visszaélve egyesek egy csoport és egy művészi áramlat számára akarták csupán biztosítani a lét' jogosultságot. Ez a gárda, amely többé-kevésbé a Literární noviny köré tömörült, monopolizálni akarta a művészetet és annak piacát és nem demokratikus módon háttérbe szorította mindazokat, akik más nézeteket, más művészeti etikát képviseltek. A vezércikk aláhúzza, hogy a közismert intézkedések nem /«lentik a művészet és a politika konfliktusát. A művészet és a politika sok mindenben eltér egymástól, sajátos vonásai vannak, da egy ponton érintkezik: az eszmei elvekben. Amennyiben nine* meg ez az érintkező felület, akkor nem a művészet kerül konfliktusba a politikával, hanem két politikai koncepció, két ideológia. Végül a vezércikkíró a további fejlődés követelményeit körvonalazza. Elsősorban követelményként említi meg, — amelynek a szerkesztőség a jövőben eleget fog tenni —, hogy a lapban a szocialista irodalom és művészet minden áramlata szóhoz jusson. A DEMOKRACIA FEGYELMET KÖVETEL Egy másik cseh kulturális folyóiratban is változás történt. A KULTURNl TVORBA irányítását FrantiSek j. Kolár vette át. Bár az utóbbi időben ezt a lapot komolyabb bírálat nem érte, nyilvánvaló, hogy ebben az esetben is igénnyé vált a párt Központi Bizottsága kultúrára és irodalomra vonatkozó határozatainak következetesebb és elvszerűbb valóra váltása. Erről a törekvésről tanúskodik például a folyóirat 40. számában megjelent szerkesztőségi vezércikk, amely abból a gondolatból Indul ki, hogy a bővülő demokráciának feltétele a fegyelem. A vezércikk egyetért a pártunk szervei által jóváhagyott intézkedésekkel. Ennek alátámasztásává megemlíti, hogy az utóbbi években az írószövetség egyes lapjaiban csődöt mondott a türelmes meggyőzés. Ez főleg azzal magyarázható, hogy az írószövetség III. kongresszusát követően zömében olyan Írók kerítették hatalmukba a Literární novinyt és néhány más folyóiratot, akik a többi között az egzisztencializmus, a strukturalizmus, a őapeki relativizmus, és a liberalizmus hatása alatt álltak. Az ilyen és az ehhez hasonló nem marxista szellemi irányzatok jutottak kifejezésre a IV. írókongresszus egyes felszólalásaiban is. A vezércikk külön foglalkozik Milan Kundéra és Ludvik Vaculík elfogadhatatlan nézeteivel, majd rámutat arra, hogy ezek a fellépések milyen „csemegét" jelentettok a nyugati acsarkodók szemében. Egyesek például már örömujjongásban törtek ki, mert azt gondolták, hogy egy további szocialista országban, már mint nálunk, beértek valamilyen új, a magyarországi 1956-os eseményekhez hasonló robbanás feltételei. Az ilyen remények azonban nem fedik a tényeket. Magát a Literární noviny szerkesztőségét — hangsúlyozza a vezércikk — éppúgy, mint a nyugati hírmagyarázókat meglepte az a körülmény, hogy az írókongresszus egyes felszólalóinak anarchista és liberális lázadását nálunk senki sem vette védelmébe, sőt a dolgozók közül sokan tiltakoztak ez ellen. Nyugaton most a burzsoá sajtó egy része a „sztálinizmus" visszatértéről cikkez, siratja a szabadságot és a demokráciát. Csakhogy az új intézkedések nem nyomják el az irodalmi és művészeti szabadságot, hanem ellenkezőleg. Sok író és művész számára lehetővé teszik a szabadabb érvényesülést, mert megszűnt egy aránylag kis csoport monopólhelyzete. Ezen túlmenően a párt művészeinkben és kulturális dolgozóinkban közvetlen munkatársainak aktíváját látja, akiknek nem kíván diktálni. Az évek hosszú során át egyesek sok kérdést célzatosan elködösítettek, hogy így halászhassanak a zavarosban. A Kulturní tvorba szerkesztőségi vezércikkének zárórészében leszögezi, hogy fő feladatának tartja ezeknek a kérdéseknek fokozatos tisztázását. Ezen az úton igazodni fog a Fuőík által szerkesztett Tvorba című folyóirat gazdag örökéhez. A NAGYVILÁG RÓLUNK A NAGYVILÁG októberi számában több hazai vonatkozású írást közöl. Dobossy László recenziót írt egy tehetséges cseh írónő, JindriSka Smetanová Nékdo pfijde, a nenechá mé zemfít című regényéről, amely véleménye szerint „sikerrel kísérletezik a szocialista egzisztencializmus művészi lehetőségeivel". Tulajdonképpen érdekes kísérletről van szó, mert a regény alig-alig találkozó, egymással lazán érintkező négy novellát tartalmaz. A színhely egy határszéli falu, ahonnan 1945-ben kitelepítik a németeket és helyükbe magyarokat és szlovákokat költöztetnek. Különböző síkokban jelentkezik a hősők sorsa és az írónő, „közvetlenül, konkrétan ... nyers egyszerűséggel" vall róluk. Dobossy megállapítja, hogy ez a mű beilleszkedik a modern világirodalom egyik fontos áramlatába. Ugyanakkor a szocialista téma és az egzisztencialista szemlélet párosításával kapcsolatban van egy rendkívül figyelemre méltó általános érvényű gondolata: „E törekvés nagyjában-egészében összefügg az antisematizmus divatjával és azzal a tévhittel, hogyha egy mű nem készül sematikusan, már eleve az újszerű érték lehetőségét ígéri. IMintha bizony az irodalmi művek értékét az határozná meg, hogy sematikusak-e vagy antisematikusak, nem pedig az, hogy esztétikailag jók-e vagy selejtesek, s a bennük kifejeződő író magatartás őszinte-e vagy mesterkélt, hamis.../" Sándor László részletesen foglalkozik egy további cseh író, Ladislav Fuks Variace pro temnou strunu című regényével, amelyben a szerző gyermek-, és serdülő korának élményeit dolgozta fel. A kritikus nagy elismeréssel szól a mű erényeiről. A többi között megállapítja, hogy „a háború utáni cseh prózaírás legjelentősebb alkotásai közé tartozik". Végül a lapban Pozsonyi színházi levél címmel Egri Viktor érdekes, egyéni hangvételű írását olvashattuk, amely a magyar olvasót tájékoztatja a Szlovák Nemzeti Színház drámai részlegének az utolsó évadban előadott eredeti bemutatóiról és rendezőinek munkájáról. (g. U