Új Szó, 1967. október (20. évfolyam, 271-300. szám)

1967-10-18 / 288. szám, szerda

A komeniológusok nemzetközi konferenciája A Csehszlovák Tudományos Akadémia és a prágai J. A. Komensky Pedagógiai Intézet 1967. szeptember 20—24-én Olomoucban nemzetközi konferenciát rendezett ]. A. Komensky „Közhasznú értekezések" című művéről. Az ilyen rendezvények nagyságát és jelentőségét általában a résztvevők — különösen a külföldiek — számával érzékeltetik. Az olomouci konferencián 70 hazai és 80 külföldi pedagógus vett részt éspedig a Szovjetunióból, Lengyelországból, a Német Demokratikus Köztársaságból, a Német Szövetségi Köztársaságból, Magyarországról, Norvégiából, Hollandiából, Romániából, Franciaországból, Olaszországból, Svájcból, Kanadából, Bulgáriából és az Egyesült Államokból. A konferencia befejezése után a külföldi résztvevők a „J. A. Komensky nyomában" mottójú tanulmányi kirándulás keretében látogattak Uhorsky Brod-ba, Prerovba és Fulnekba. A kölcsön nagy segítség A konferencia már csak azért is nagyjelentőségű, mert célkitűzését tekintve az első ilyen rendezvény, mivel eddig a „De rerum humanarum emendatione consultatio catholica" [Az emberi dolgok megjavításáról írt közhasznú értekezések) komplex, nemzetközi méretű megítélésére hiányoztak az erők és a kedvező feltételek. Emellett 1970-ben lesz J. A. Kpmensky halálának 300. évfordulója és valószínű, hogy az évforduló az egész világ kulturális eseményévé válik, tehát rendkívül időszerű megkezdeni az alapos előkészületeket. A jelek szerint a mű J. A. Komensky — bár befejezetlen — főműve annak ellenére, hogy halála után feledésbe ment és az utolsó évszázadban elveszettnek tartották. Ezt a tévedést csak D. Cyzevsky szlavista cáfolta meg, amikor 1934-ben Halléban megtalálta a mű kéziratát, ami a második világháború után került Csehszlovákiába. Kétségtelenül ez a legnagyobb komeniológLai lelet és csak így teljes az az anyag, amely lehetőséget nyújt J. A. Komensky igyekezetének reális, mindenben alátámasztott és hipotézisektől mentes ábrázolására. „Az emberi dolgok megjavításáról írt közhasznú értekezések" kivonata 1966-ban jelent meg hazánkban „Válogatott művei" IV. kötetében. (Az Állami Pedagógiai Kiadó gondozásában Prágában.) „Az Értekezések ... nemcsak azt bizonyítják, hogy a rendszerek nagy szerkesztője, a tervek, Ideálok, álmok tervezője hogyan értelmezte saját korát és küldetését, hanem — mivel a jelenbe nyúló történelmi korszak bevezetője — töprengésre késztet afelett, ami a jelen lényege, amit már elértünk és ami még ma sem valósult mej." (Jan Patoőka) „A Hallchan megtalált „Közhasznú értekezések" bizonyítja, hogy a pedagógiai munka Komensky filozófiai rendszerének csupán egy része és Komensky a nemzetek kapcsolatainak új elrendezéséről és harmonikus egymás mellett éléséről szőtt utópisztikus vízióiban már ff 17. században megérezte a társadalmi fejlődés csak korunkban konkretizálódó távlati formáit, csakúgy ahogy Podébradi Györgytől származik a Népszövetség gondolata." (Stanislav Králik) Komensky müve azt bizonyítja, hogy az ifjúság nevelésére vonatkozó szemlélete az egész emberiség nevelését célzó szemléletté terebélyesedett, az egész emberi nem átnevelését célozta és a „Közhasznú értekezésekében kijelölte az általános anyagi és erkölcsi színvonal növeléséhez, az egyének, kisebb társadalmi egységek, nemzetek és államok kölcsönös kapcsolatának javulása felé vezető utat. Nem óhajtom a hatalmas mű jelentőségét egyetlen kiválasztott gondolattal csökkenteni, de szeretném legalább a következő idézetet kiemelni: „A háború elvetendő, mint állati jelenség: mert az emberhez emberség illik és az ellentéteket az Igazságosan vezetett bíróságok felszámolhatják." Úgy vélem, ehhez nem kell magyarázat. Ezért a konferencia megelégedéssel fogadta M. K. Gonéarov tanárnak „Komensky béketörekvései a Közhasznú értekezésekben" tématikájú előadását, valamint a Csehszlovák Békevédelmi Bizottság küldöttségének koreferátumát, amelyben kezdeményező módon javasolta a világ pedagógusainak, hogy hatékonyabban használják fel Komensk^nek ezt a művét. M. K. Gonéarov tanár referátuma „A múlt és jelen nagy kérdései a Közhasznú értekezésekben" problémacsoporthoz csatlakozott. A további csoportokat a következő tématikák alkották: „Pedagógiai kérdések a Közhasznú értekezésekben", „A Közhasznú értekezések és az európai gondolkodásmód a 17. században", „A Közhasznú értekezések fejlődése 6s szerkezete" és „A Közhasznú értekezések és a jelen feladatai". A konferencián 28 beszámoló és körülbelül ugyanannyi koreferátum hangzott el. Ezt lehetővé tette egyrészt a felszólalásra kijelölt idő pontos betartása, másrészt az, hogy mind a reformátumokat, mind koreferátumokat már előzetesen több nyelvre lefordították és sokszorosították, tehát elegendő idő maradt a vitára és az ellenvélemények kifejtésére is. Ügy gondolom, hogy a mai időszakban kedvezően használhatjuk fel Komensky műveit a felnőttek nevelését célzó tevékenységben, vagy az andragógikában éspedig azáltal, hogy ebben az összes iskolai pedagógusok akarva-akaratlanul segítenek. Ez a kicsengése a „Közhasznú értekezéseknek" és az elhangzott beszámolóknak és koreferátumoknak. Érdekes volt az a — nyilván a résztvevők összetételéből eredő — tény, hogy az andragógika kifejezés csak egyetlen egyszer hangzott el a szónoki emelvényről, amikor is a konferencia első napján dr. M. Stanciu Stoian bukaresti tanár foglalkozott Komensky jelentőségével a felnőttek nevelése szempontjából. A második napon a román küldöttség határozati javaslatot terjesztett a konferencia elnöksége elé, amelyben javaslatot tett az európai közoktatásügyi miniszterek 1967. őszén Bécsben megrendezendő európai értekezletére, amely megvitatná Komensky „Közhasznú értekezések" című művének jelentőségét a felnőttek körében végzett nevelőmunkában. További érdekességként említhető, hogy a konferencia harmadik napján megjelent K. Hájek tanár közoktatásügyi miniszter is. Dr. J. Polisensky tanár, a konferencia elnöke J. A. Komenskynek A világ labirintusa című művéből vett idézettel fogadta miniszterünket: milyen nehézségekkel találkozott, amikor a felsőbbség közé érkezett, — „nekünk nincsenek ilyen problémáink, mert a felsőbbség jött a mi körünkbe"! K. Hájek miniszter válaszában kifejtette, hogy ebben az esetben a felsőbbség érzi magát Komensky adósának és lekötelezettjének, majd rámutatott arra, hogy Komensky „társadalmilag erősen elkötelezett tanító" volt, akinek „Közhasznú értekezések" című müvét ma államunk egész nemzetközi tekintélyével támogatjuk. JÁN DURACINSKY Az emberi tulajdonságok közé tartozik, hogy terveinket, elhatározásainkat azonnal, vagy legalábbis rövid időn belül szeretnénk megvalósítani. Am ennek olykor anyagi feltételei is vannak. Ha például azt határozzuk el, hogy vásárolunk egy tv-készüléket, ennek megvalósításához 3—4 ezer korona szükséges. S ennyi készpénz bizony nem mindig akad a háznál. Persze, elhatározásunkról azért nem kell lemondanunk, hiszen kölcsönre is megvehetjük a tv-készüléket. Igen, ilyenkor kölcsönért folyamodunk az Állami Takarékpénztárhoz. A kölcsön előnye vitathatatlan: nem kell várnunk, amíg megtakarítjuk a tervünkhez szükséges pénzösszeget. Ezzel magyarázható, hogy egyre többen élnek ezzel a lehetőséggel. Igaz, azért olyanok is akadnak, akik óvakodnak a kölcsöntől. Talán a régi „uzsorás világ" hatása ez, amelyben a kölcsönzés gyakran eladósodáshoz, zálogházhoz és végül esetleg árveréshez vezetett. Ez a veszély természetesen napjainkban nem áll fenn. Hiszen az Állami Takarékpénztár célja a kölcsönök nyújtásával a dolgozók megsegítése. Ezt bizonyítja az is, hogy a kölcsön a polgárok számára mind a kamat, mind pedig a kölcsön visszatérítése szempontjából nagyon előnyös. Az Állami Takarékpénztár csakis olyan esetben ad kölcsönt, ha megvannak a törlesztés reális feltételei (munkaviszony, megfelelő kereset). Ugyanennél az oknál fogva senki sem vehet fel új kölcsönt mindaddig, amíg a régit le nem törlesztette. A 15 000 koronánál nagyobb építkezési kölcsön esetében az Állami Takarékpénztár a kölcsön visszatérítését az Ingatlan átruházását korlátozó szerződéssel is biztosítja. Az Állami Takarékpénztár által nyújtott kölcsönt csak arra a célra lehet felhasználni, amelyre engedélyezték. A legnagyobb érdeklődés az építkezési kölcsön iránt nyilvánul meg, ami érthető is, hiszen a polgárok szeretnének házat építeni, lakásukat bővíteni, átépíteni, korszerűsíteni, vagy szövetkezeti lakáshoz jutni. Az Állami Takarékpénztár minden fiókja mellett működik információs szolgálat, amely részletesen tájékoztatja a polgárokat a lakásépítéssel kapcsolatos problémákról. Ismerteti az érdeklődőkkel, hogyan juthatnak házhelyhez, lakástervhez, hol szerezhetnek be építkezési anyagot (olykor bontás útján). Ugyancsak segítséget nyújt a lakosságnak az építkezés költségeinek kiszámításában. Legfőképpen azonban arról tájékoztatja az érdeklődőket, hogyan járjanak el, ha kölcsönt akarnak felvenni. Az építkezési kölcsön összege a terv, az anyag beszerzése és a szállítás költségeinek, esetleg a telek vételárának összegéig nyújtható. Ez a kölcsön nagyon előnyös, hiszen 2,7 százalékra adják. Ugyanakkor az esedékesség határideje 30 év az építési engedély kiadásától számítva. Szövetkezeti lakásépítés esetében 5, kivételesen 10 év. Az Állami Takarékpénztár kiegészítő-kölcsönt is nyújt, értékes áruk vásárlására. A feltétel csupán az, hogy az érdeklődőnek meg kell fizetnie az áru árának egy részét. Ennél a kölcsönnél a kamat 4 százalék, az esedékesség határideje pedig 3 év. A már említett (legnépszerűbb) kölcsönökön kívül az Állami Takarékpénztár egyéb, előre meghatározott célokra is ad kölcsönt. Például állami vagy magántulajdonban levő családi ház megvásárlására, valamint magángazdálkodó parasztoknak stb. FÜLÖP IMRE ,4 Most melletti záluill csehszlovák—szovjet barátsági vegyikombinát az ústíi művelődési otthonban megrendezett kiállításon Irex típusú infravörös analizátort mutat be, melyet a széndioxid és a metán kimutatására alkalmaznak. (O. Holan felv. — CTK) DAVID fER£2: IPJÜSAGBÓL ELÉGTELE

N? „ - B. Mária, tizennégy éves, elvált szülők gyereke, apja tartózkodási helye ismeretlen, anyja konkubinátusban, nevelő apja alkoholista. Máriát tizenkét éves korában három suhanc megerőszakolta. Azóta csavarog, iskolakerülő, nős férfiak átmeneti ismeretségét keresi. Lusta, közönyös, alattomos." „J. Béla, anyja özvegy, felelősségteljes beosztásban, fiú a nagyszülőkre bízva, később felügyelet nélkül. Háromszázhuszonegy tanórából kétszázhetven igozolatlan." „S. Matyiről nem akar tudni az apja. A gyereket kiskorában elkényeztették, minden kívánsága teljesült, nem értékeli az érte hozott áldozatot, unatkozik, nem érdekli semmi, nem tisztel semmit. Befőttöt lop virtuskodásból, majd kabátokat az iskolában, később kisebb gyerekeket megtámad az utcán, elszedi pénzüket, holott otthonában mindene megvan." Bizon%talanságérzet fog el. Elfogulatlan leszek-e ezen a helyen? Parányi diagnosztikai elcsuszamlás, a felmerülő tünetek túlértékelése vagy lebecsülése, és helyrehozhatatlan baj történik. Embersorsok felett kell majd döntenem. Egy-egy gyermek jövője a tét. Anamnézis a szülőkkel?! Az apa az anyát hibáztatja, az anya az apát. Pár mondatra zsugorodik a szótáruk. Mintha csak összebeszéltek volna, minden szó ismerős, amit hallok. Mögöttük megjelenik az egész élet. Az én életem is, mint moziban vetítővásznon a kép. Látom önmagamat premierplánban mögöttem a fejcsóválgató társadalom! Kicsoda is tulajdonképpen a társadalom? Kikből áll? Emberekből, akiknek rendezett az életük? Rántornékból, Ágikákból, Máthékból? De hót akkor miért nem segítettek, mikor odakerültem? „Tenni kell valamit kedves..." — „betartani az előírásokat, kedves" — „Miért is jött maga ide, kedves?" Mindegyik védencem szemében saját szorongásomra ismerek, önmagamat látom B. Mária, J. Béla és S. Matyi képében. Nem lehet kibírni. Rendet kell végre teremtenem magam körül. Látnom kell mindent, tudnom kell, ki vagyok és ki lehetek ezután? • * • Elmentem anyámhoz, a fürdőszobában leltem, ruhát öblögetett, verejtéke belecsöpögött a kádba, a kis Pali alsóruhájára, meg a Pali bácsiéra. Segítek - mondtam, és közben beszélgetünk. - Miről' akarsz velem beszélgetni? - kérdezte anyám. Miről beszélgessünk? - Néztem őt. Hízásnak indult, ráncai kisimultak, talán a vízgőztől, talán a kortól, teste kissé püffedt, haját nem festi semmilyenre. De hát ma ez a divat. Szóval beszélgessünk. Mindenről. Anamnézis! - Minek bolygatni? - kis sóhajtás röppent el anyám ajkáról. - Tisztázni kell végre, érdemes volt-e feláldoznod magad miattam. - Ezt ki beszélte be neked? - Mit? - Hogy én feláldoztam magam miottad. Beledöbbentem. Istenem, nekem erre o szóra majdnem ráment az életem. - Te, te szoktad mondogatni... - Ééén!? - nézett rám tágra nyitott szemmel az anyám. Kegyetlen lettem és határozott. - Nézd, — kezdtem hozzá. — Beszéljünk végre nyíltan. Felnőtt emberek vagyunk, legyünk őszinték egymáshoz. Miért váltál ez az apámtól? Elvégre ez reám is tartozik. - Nem tudom, miért tartozna ez rád. Te éled a magad életét. - Mivel, hogy nem tehetek mást! De ezen már túljutottunk. Tudni akarok mindent, úgy, ahogy volt. - Minek? - Hogy ne kövessem el ugyanazt a hibát... akartam mondani, de tompítottam. - Csak! Tudnom kell, mi szükséges ahhoz, hogy egy házasság valóban egész életre szóljon. Nem érted? - Férjhez akarsz menni? - Most nem azon a hangsúly, amit én akarok. - Hanem? - Tudni akarom, mi az, ami erősebb mindennél, ami összetart két embert. - És ezt pont tőlem kérdezed? - Az anyám vagy. Amit te mondasz, az számomra mindenekelőtt érvényes. - Drágám az élet olyan összetett. Valakire ez a szabály vonatkozik, valakire amaz ... - A te életedről beszélünk most, illetve oz enyémről! Anyám gondolkodott kis ideig. - Az ember életét többnyire külső körülmények befolyásolják - mondta aztán. - Például? - El se hinnéd, például a politikai helyzet is. - Azt akarod mondani, hogy az én életembe beleszólt a történelem? A történelem felelős azért, mert az Iván ágyába kerültem? Azért is, hogy kinyitottam a gázcsapot? - No.,. - válaszolta kifejező rövidséggel anyám. - Lennél szíves valamivel bővebben... - mondtam és akkorát csavartam a Pali bácsi vizes gatyáján, hogy belehasadt. — Ezt azért igazában bővebben is meg kell magyaráznod. - Mit kell ezen magyarázni? Ha nem jön közbe az az istenverte háború, talán össze se kerülünk apáddal ... Mással jártam jegyben ... De hiszen tudod, beszéltem erről eleget... Kis szünetet tartottunk. - Nem szeretted aput, mikor hozzámentél? - Ilyen mór előfordult, és végül mégis boldog házasság lett belőle. Vagy ozt hiszed, apád szerelemből vette el Anna nénit? Nem, nem képzeltem ilyesmit. - Na látod, hót ez az! Sok minden kell, hogy összehangolódjon ahhoz, hogy két ember élete úgy* ahogy teljes legyen. - Például? - Mondtam már... - Szabatosabban! - Minek? - Világosságot akarok! Nem érted? Nap mint nap tragédiák bontakoznak ki előttem ott aho! dolgozom. Van nálunk például egy gyerek, akin erőszakot vett a nevelőapja ... - No, de ilyesmire gondolnod-íem szabad! - Nem gondolok ilyesmire! Jogom van végre ön* állóan véleményt alkotni. Tudnom kell végre, hogy ki vagyok én, és kik vagytok ti. Nem érted? - Értem ... — mondta vontatottan anyám, de nekem az volt az érzésem, sohasem értheti meg azt, ami bennem végbemegy. Hiszen neki volt apja is, meg anyja Is... m - Tehát azt akarod tudni, miért váltunk el? Azért |j|| váltunk el, mert nefn lett volna szabad soha összekerülnünk. Soha! Mi nem illettünk össze. 19B7 - Erre mikor eszméltél rá? - Rögtön ... mindjárt. Ahogy az első láz elmúlt... H - Nem értem! - En magam sem. Ai (FOLYTATJUK) ^