Új Szó, 1967. október (20. évfolyam, 271-300. szám)

1967-10-14 / 284. szám, szombat

A gyermeknevelés és a gyermek pszichikai fejlődésének sokoldalú kibontakozása társadalmi rendszerünk elsődleges érdeke és feladata. Érvénybe levő törvényeink értelmében mindezt a szülőknek, az állami és társadalmi szerveknek közös erőfeszítéssel kell lehetővé tenniük. Csak Szlovákia területén a gyermekotthonok az államnak évente 40 millió koronába kerülnek. Az otthonokban elhelyezett gyermekek közüi csak 3,8 százalék árva. Ezt azért hangsúlyozzuk, mivel ez a szám bizonyítja, hogy a gyermekek többségének vannak szüleik, akik dolgoznak, egészségesek és mégis elhanyagolják gyermekeiket. Az első Csehszlovák Köztársaságban a gyermekotthonokat árvaházaknak hívták — maga ez a megnevezés határozza meg leginkább küldetésüket: állami, társadalmi, jótékonysági gondozásban leginkább árva gyerekek részesültek. A véletlen folytán került kezembe egy kimutatás és a fenti két adat akaratlanul is emlékezetemben maradt: megragadt, gondolkodásra késztetett, nem hagyott nyugodni, egyre izgatott. Két szám, száraz szám, de mi minden rejlik e számok mögött? Kislány voltam még, nyáron . sokat tártam strandolni. Csaknem mindig találkoztam az „otthonbeliekkel". Csoportosan labdáztak, csoportosan úsztak, csoportosan uzsonnáztak, aztán sorakoztak és egyforma ruhában elmentek. Nincs ebben semmi különös, olyanok voltak, mint ml — a többiek, csak egy kicsit szomorúbbak, csak egy kicsit felnőttebbek. Keveset tudtam róluk, nem ts barátkoztam velük, hiszen ök mindig egymás között fátszottak, de éreztem, valamiben nagyon hasonlítanak egymáshoz: ma már tudom, hogy sorsközösségükben, elhagyatottságukban. A negyven millió, a 3,8 százalék és a hírtelen előbukkanó gyermekkori élmény most különös módon egybe csengett, kényszeritett, hajtott: nézzek utána a dolgoknak, keressem az okokat és legalább némi magyarázatot kapjak. Kéz a kézben Szlovákiában a gyermekotthonok befogadóképessége kb. 3000 fő. Csakhogy van még vagy 3 —4000, vagyis mégegyszer annyi indokolt, sürgős eset. Igazgatót, „csirkefogó" gyereket ős szülőt, Járási gyámhivatalt, nemzeti bizottságot, bíróságot, felettes szerveket. Láttam hallgatag, búskomor tekinteteket, türelmes pszichológusokat, szigorú igazgatókat, megértő szakácsnéniket, ragyogó tisztaságot és orrot facsaró piszkot. Beszéltem azokkal, akik számára a család fogalma szinte ismeretlen és azokkal, akik mindent megtesznek azért, hogy a családot egy másik otthonnal helyettesítsék, akik embert akarnak faragni az önön hibájukon kívül lejtőre jutott kiskorúakból, akik vissza akarják adni az önérzetet és az igazságszeretet. Beporosodott akták között lapoztam, „régi" dolgokat olvastam, olyan emberek gyermekkoráról szereztem tudomást, akik ma élmunkások, gondos családapák. De a régi akták között akadt nem egy olyan is, melynek tulajdonosa felnőttként sem tudja megállni a helyét, kinek a sehova sem tartozás megmételyezte a lelkét, aki nem lát kiutat és a könnyű életmódot keresi. Elolvastam a ma bentlevő gyermekekről szóló feljegyzéseket, sorsok tárultak elém, szomorú emberke-sorsok... Okokat keresve Csakhogy — hogy hivatalos meghatározással éljek — itt (a gyermekotthonokban) már akut esetekről van szó. Ide már csak akkor jut el a gyermek, amikor végképp nincs kiút, amikor nincs hol lennie, amikor már a szülőnek, vagy a gyermeknek a szép szó nem használ. Amikor környezete számára közveszélyes, úgynevezett „asszoclális bacillushordozó , amikor már néhány kisebb lopás, vagy betörés szerepel kontóján, amikor nemcsak őt veri naponta az apja, hanem ő ls társait. Vagy amikor a 14 éves fiú a bűnözés, a 14 éves lány pedig a prostitúció útjára kerül. Az egyik gyermekotthon igazgatójával beszélgetve felfigyeltem, hogy többször mélyen felsóhajtva megjegyzi: „Ilyenkor már késő, nehéz munka, rendkívül nehéz munka visszaadni a hitet és az önbizalmat". A gyermekotthonokba az „esetek" kis töredéke jut csak el. Intézeti nevelésben sokkal többen részesülnének, ha ... ...ha nagyobb volna az otthonok kapacitása; ... ha az iskolák, a nemzeti bizottságok, a társadalmi szervek fokozottabb figyelemmel kísérnék a mérgező légkörben nevelkedő gyermekek sorsát; ... ha egyes szülők „ostoba önérzetből" nem követnének el mindent, hogy a gyerek otthon maradjon; ...ha végrehajtó szerveink erélyesebben lépnének fel a hanyag és lelkiismeretlen szülőkkel szemben; ... ha az Iskolák nem hunynának szemet a rossz magaviseletű és többször megbukott gyerek fölött. Még folytathatnám a sort, bizonyára több kisebb-nagyobb okot találnánk, de egyelőre nézzük csak az imént említett tényezőket. A probléma tehát nem a gyermekotthonoknál kezdődik, hanem jóval előbb, valahol másutt. Marx szerint a társadalom allappilére a család. Az anyagilag biztosított, erkölcsileg mei alapozott, társadalmilag érdekelt, pozitív érti keket felmutató család. A család elsődlege kötelessége a gyermeknevelés, a példaadás. R. Emília hozott a világi tusa van. Valc velkednek. Es de az orvost ciós műtét 6 maga nem törvényeink Sajnos, gyermekeink számottevő része mérgezett, kiegyensúlyozatlan környezetben növekszik, szüleik alkoholisták, munkakerülők. Gyermekeikkel szemben nem teljesítik alapvető kötelességeiket sem. Az e téren észlelt helyzet komolyságával állami szerveink többször, behatóan foglalkoztak. (A CSKP Központi Bizottságának 1964. június 9-én elfogadott határozata, valamint az SZNT elnökségének 1967. január 16-án elfogadott határozata.) i A rosszhoz — a jellembeli vonások helytelen Irányú kibontakozásához — vezető út elsődleges oka a felelőtlenség. Néhány példa: Én se, te se, hát ki? K. József még nem volt 17 esztendős, amikor megismerkedett a büntetett előéletű 20 éves K. Évával. A lány hamarosan teherbe esett s mivel sem lakásuk, sem állásuk nem volt, mindketten elmentek Légre, a fiú özvegy édesanyjához. A gyermek hamarosan megszületett, de ekkor már a civakodások elérték tetőpontjukat. Egy ilyen alkalommal a lány csészével úgy fejbevágta élettársát, hogy az egyhetes kórházi kezelésre szorult. Mivel helyzetük elviselhetetlenné vált, K. Eva 'az alig három hónapos csecsemőt egy ismerősnél hagyta azzal, hogy Bratislavában állást keres és hogy majd küldi a pénzt. K. József is „eltűnt". Az Ismerős törődött a gyerekkel addig, míg meg nem sokalta a munkát, a gondot és a kiadásokat és el nem ment a nemzeti bizottságra, ahol az ügyet jelentette. Ekkor a csecsemőt K. józsef 16 éves húga magához vette. Amikor kimentünk a színhelyre, meggyőződtünk. hogy ez az átmeneti megoldás végképp nem felel meg a gyermek egészséges fejlődésének A piszok és a kulturálatlanság, ami körülvette, elképesztő volt. Pelenka nélkül, egy vastag szvetterben feküdt a legyekkel ellepett konyhában. A fiatal nagymama nem tudta, hol van a fia, és ahogy mondta, a „menyemnek való° sem. Hetek Óta nem tud róluk semmit. A gyereket nem vállalhatja, mivel állásban van és 16 éves lánya is dolgozni megy. A szüjők — mint a fiú, mint a lány esetében — nyllvän rendkívül elhanyagolták a nevelést, mivel sem erkölcsi alapot, sem pedig munkaszeretetet nem oltottak gyermekeikbe, arról nem ls beszélve, hogy még csak hollétükről sem tudnak. És mivé nő majd a kis Józsika, akinek már háromhőnapos korában nincs otthona? S végül, ha intézetbe kerül a csecsemő, ki és miből fizeti a gondozási dijat, hiszen a szülők kereset nélkül vannak. Az állam, a társadalom, ml valamennyien fogjuk majd eltartani. Milyen alapon? Az együttérzés, a humanizmus alapján? Nyilván a gyerekkel szemben emberségesen járunk el, még akkor is, ha képtelenek vagyunk helyettesíteni a családi nevelést. De milyen humanizmus az, amely egyúttal másik két emberrel, sőt a többi hozzátartozóval szemben ls megalkuvó. Felmentjük őket a felelősség alól, módot adunk arra, hogy könnyelmű' életmódjukat tovább folytassák. Törvénymóflosíást Az állam a gyermekotthonokban elhelyezett gyermekekre személyenként havonta 1200 koronát fizet. Évente ez Szlovákia területén 40 millió koronát tesz ki. A nevelés költségeihez a szülők csak 10 százalékkal (1) Járulnak hozzá s még igy ls az államnak évente több mint egymillió koronával tartoznak. Nyilvánvaló tehát, hogy más kárára élősködnek. Itt nem ls annyira gazdasági kérdésről, hanem sokkal Inkább erkölcsi és politikai alapelvről van szó. Alaptétel, mely talán első, felületes pillantásra frázisként hat. De ha végiggondoljuk e két mondat tartalmát, megállapítjuk, hogy nagyon humánus gondolatot tartalmaz. A gyermek sokoldalú fejlődése, — a jövő nemzedék megalapozottsága; a szülő, az állami és társadalmi szervek — közös gond, segítőkészség, azonos cél. lömör szavakba foglaltam néhány száz oldalas tanulmányba illő mondanivalót. „Kereső-kutató" munkárti során meglátogattam jó néhány gyermekotthont, gondnokot és A járási d( szolgálatot k megalapozott Kerületi SÍ gyámhivatalt Szlovákia ter közül csak e tése, a továt soha még csa 1965-ig a felelős dolgc további szak; az SZNI lsk lalkozik ezze lük kizárólag Nem a gy elsősorban n való gondos] lesítését kell járási dolgo: 4000—6000 i ezer felnőtt véért: az ND felnőtt jut, tanácsadó te megfelelő te: gozó van. S megfelelő te ségenként bl nisztratlv mai között rendk társadalmi sz het kielégítő tékeljük kell hogy ezeket vesszük rend! zikai biztonsc