Új Szó, 1967. október (20. évfolyam, 271-300. szám)

1967-10-14 / 284. szám, szombat

Ä gazdaság általános fejlesztése — a kommunizmus győzelmének alapvető tényezője A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának lapja, a Pravda október 12-1 számában közölte Antonín Novotn^nak, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága elsfi titkárának, köztársaságunk elnökének alábbi cikkét. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme, melynek 50. évfordulójáról ez idén emlékezünk meg, megnyitotta az emberiség útját az új társadalmi rend, a kommunizmus felé. Ezen az úton az első lépéseket V. I. Lenin, a nagy forradalmár, a kommunista párt, és a munkásosztály vezette orosz dolgozó nép tette meg. A szovjet nép, amely rendkívül nehéz és bonyolult feltételek között építette fel a szocializmust az elmúlt fél évszázadban, munkájával és példájával Igazolta, hogy a kommunista eszmék valóra váltása lehetséges. Igazolta, hogy a marxizmus—leninizmus tudományos elméletére épülő új társadalom a munkásosztálynak és minden dolgozónak meghozza a szociális Igazságot, az Igazi szabadságot, az emberi egyenlőséget, a békét és a népek testvériségét és mind Jobban elősegíti az ember szükségleteinek kielégítését, általános kibontakozása valós távlatainak elérését. A szocializmus ellenségei gyakran élnek azzal az érvvel, hogy egyes gazdasági mutatókban sem a Szovjetunió, sem más szocialista országok nem érték el az élenjáró tőkés államok színvonalát. így akarják kétségbe vonni azt a történelmi Igazságot, hogy a kommunizmus a leghaladóbb társadalmi rend. Célzatosan figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy a kommunizmus a kapitalizmustól eltérően fiatal társadalom, amely alacsony gazdasági színvonalról indult el, s még távolról sem bontakoztatta ki erőit ós lehetőségeinek kiaknázásában a kezdetnél tart. A szovjetek országának népe az 1917 októberétől eltelt ötven esztendőben összesen csak három évtizedet szentelhetett a békés építőmunkának. Az utóbbi században a világ egyetlen egy országa sem ment át a szabadságért és függetlenségért folytatott oly nehéz harcokon, mint Oroszország mint a Szovjetunió, nem szenvedett olyan óriási veszteségeket emberéletben és nemzeti vagyonban. Elég megemlíteni a fiatal szovjet rendszer ellen irányuló ellenforradalmi beavatkozást, a második világháborúban a fasiszta Németországnak és csatlósainak támadását, ós azokat az éveket, amikor a sebek gyógyításával, a háborús károk felszámolásával telt az idő. Ezekben az években a Szovjetunió a kapitalista államok szüntelen politikai támadásának és gazdasági diszkriminációjának volt kitéve. Ennek ellenére a szovjet nép nagyméretű szociális, társadalmi és gazdasági változásokat hajtott végre. A szocialista Iparosítás a világ egyik élenjáró ipari nagyhatalmává változtatta ezt az országot, amely valamikor a gazdaságilag legelmaradottabb államok közé tartozott. A szovjet Ipar termelése tavaly 66-szorta nagyobb volt,, mint 1913-ban, és az ipari világtermelés egyötödét képviselte. A mezőgazdaság kollektivizálása nemcsak új életet és új viszonyokat teremtett a falvakon, hanem egyben létrehozta a növénytermesztés és az állattenyésztési termelés jelentős fellendítésének alapfeltételeit. A cári Oroszország a népek börtöne volt, míg ma a szovjetek szocialista országa számos nemzet testvéri együttélésének és vállvetett együttműködésének példaképe. Az új társadalmi rendben Jelentősen fellendült a tudomány és a technika, a kultúra és a művészetek. Valóban emberi kapcsolatokat érvényesített a dolgozók körében, kialakítva erkölcsi-politikai egységüket és megszilárdítva létbiztonságukat. A szocialista ós a kommunista eszmék mély gyökeret vertek a szovjet nép tudatában és meggyőződésében. A Szovjetunióban a szocializmus nagy életereje, a legfontosabb ponton, az ipari termelés növekedésének dinamikájában jutott kifejezésre. Az 1929 és 1966 közti években a szovjet ipar termelése évente átlag 11,1 százalékkal növekedett míg az USA-ban csak 4 százalékkal. A szovjet ipar társadalmi munkatermelékenysége az 1951 és 1965 közötti években gyorsabban emelkedett, mint a fejlett kapitalista államokban, mégpedig évente átlag 6,3 százalékkal. Ezzel szemben az USA-ban 4,1 százalékkal, Nagy-Britanniában 3 százalékkal, és a Német Szövetségi Köztársaságban 4,9 százalékkal. Ez azt bizonyítja, hogy a szocializmus lehetővé teszi a termelőerőknek és az anyagi Javak termelésének gyors fellendülését, biztosltja a nép életszínvonalának tartós emelkedését, a legfejlettebb tőkés államok mögötti történelmileg kialakult lemaradás leküzdését és olyan feltételek kialakítását, hogy a jövőben valósággá érjen a kommunizmus Antonín Novotny elvtársnak a moszkvai Pravdában megjelent cikke nagy célkitűzése — mindenki képességei szerint dolgozzék és a javakból szükségletei szerint részesüljön. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének létrejötte önmagában is történelmi áttörés az imperializmus uralmának frontján. A Szovjetunió szabad népeinek győzelmes szocialista előrehaladása a világ elnyomott nemzeteinek példaképe lett. A Szovjetunió győzelme a második világháborúban, tekintélyének megerősödése ós a szocialista világrendszer létrejötte — mindez alapjaiban változtatta még a világ erőviszonyait, s a kapitalista nagyhatalmakat megakadályozta abban, hogy a múlthoz hasonlóan könyörtelenül leszámoljanak Afrika, Ázsia és Latin-Amerika leigázott népeivel. 1945 után számos nemzet az új feltételek között sikeresen valóra válthatta álmait és folytathatta harcát a nemzeti felszabadulásért. A Szovjetunió az Internacionalizmus szellemében támogatta és támogatja ezt a küzdelmet mind politikai síkon, mind anyagilag és önzetlen segítséget nyújtott ezeknek az országoknak felszabadulásuk után ls nemzeti gazdaságuk építésében. Az első szocialista ország gazdasági és katonai ereje a béke legszilárdabb záloga lett. Közismert dolog, hogy az imperializmus a második világháború óta nem egyszer megkísérelte nemcsak a szocialista országokban, hanem sok más államban is a fejlődés meggátolását. Ez elsősorban az Amerikai Egyesült Államokra vonatkozik, amely kezdve a gazdaságl-politikai és az ideológiai nyomással egészen a nyílt agresszióig, arra akarta kényszeríteni a népeket, hogy államrendszerüket és külpolitikájukat alávessék elképzelésének. Gátat vetett mindannak útjába, ami az USA szerint gyengítette a világkapitalizmust. Ennek legmegrázóbb tanúbizonysága a vietnami nép elleni amerikai agresszió. Továbbá Izrael agressziója az arab országok ellen, melynek célja a világ e térségében az utóbbi években elkezdődött haladó folyamat felszámolása volt. Kétségtelenül a Szovjetunió magatartásának köszönhető, hogy az imperialista nagyhatalmak nem válthatták valóra reakciós terveiket. A Szovjetunió mindig határozottan az imperialista agresszorok által veszélyeztetett, vagy megtámadott népek mellé állt. A különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésére törekvő szovjet külpolitika lett a békét pártoló széles imperialistaellenes front tevékenységének alapja. Az emberiség ennek a körülménynek köszönheti azt is, hogy sikeres volt a béke megvédéséért folytatott harc, és az utóbbi években nem egy nagy háborús veszélyt elhárítottunk. 1945 után további országok léptek a szocializmus útjára, s létrejött a szocialista világrendszer. Ezek az államok különböző gazdasági, társadalmi és kulturális színvonalon álltak, s így eltérők voltak további fejlődésük feltételei is. Ennek ellenére ezekben az országokban bevált a szocializmus. Ez ismét igazolta a marxizmus—leninizmus elméletének általános érvényességét és alkotó jellegét. A gyakorlatban kiállta a próbát számos további kommunista párt és munkásosztály, melyek ennek az elméletnek és a Szovjetunió Kommunista Pártja tapasztalatainak alapján lényeges társadalmi változásokat eszközölnek és győzelemre viszik a szocializmust. Jelenleg minden szocialista országban napirenden szerepel a gazdaság általános fejlesztésének és egyben a szocialista társadalom élete minden téren való fejlesztésének feladata. Ebben a helyzetünkben nagy feladatokat tűzhetünk magunk elé, amelyek a gyakorlatban igazolják a szocializmus előnyeit a kapitalizmussal szemben. Az eddig vezető üt nehéz volt, megjártuk a nagy politikai, gazdasági és ideológiai harcok hosszú útját. Küzdelmünk elsődleges célkitűzése a munkásosztály politikai hatalmának és Így az adott országban a szocialista rendszernek uralomrajuttatása és megszilárdítása feltételeinek kialakítása volt. Természetesen a szocialista országoknak, miután a munkásosztály kezébe vette a hatalmat, sok erőt kellett összpontosítaniuk az osztályhatalom megszilárdítására, a burzsoázia pozícióinak felszámolására. Öriási fordulatot kellett elérniük az egész társadalomban, kialakítva az új szocialista viszonyokat, valóra váltva a kapitalista gazdasági és termelési formáktól a szocialista gazdaságba, a szocialista termelési formákba való fokozatos átmenet folyamatát. Ez a politikai hatalom megszilárdításán kívül megkövetelte a gazdasági hatalom összpr ítását a munkásosztály és államu . zében, valamint a népgazdaság irányítása ós tervezése szocialista rendszerének megszervezését. Ez volt az alapvető feltétele és egyetlen útja annak, hogy letörjük a burzsoázia gazdasági uralmát és megvalósítsuk az új, szocialista formákat. Természetesen az egyes szocialista országokban ez a folyamat a történelmi, a kulturális és a gazdasági feltételeknek, az adott munkásosztály erejének és forradalmi öntudatosságának megfelelően sajátos Jellegű. Ugyanakkor azonban minden szocialista országban lényegében azonosak voltak azok az alapvető elvek, amelyekből a kommunista és munkáspártok a munkásosztály hatalmának kivívásáért és a szocialista társadalom első alapköveinek letételéért viselt harcukban kiindultak. A második lényeges körülmény az volt, hogy létezett már a szocialista hatalom, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, amely az új szocialista országokat útjukon a kezdet kezdetétől alapvetően támogatta. Ez nem volt csak politikai, hanem egyben gazdasági segítség is, amely lehetővé tette az átmenetet a kapitalista formákból a szocialista formákba, továbbá a gazdaság és általában az új szocialista élet építése, fejlesztése irányának meghatározását. Ma vitathatatlanul világos, hogy a Szovjetunió mérhetetlen gazdasági erejével és lehetőségeivel élve, a szocialista internacionalizmus szellemében nagy segítséget nyújtott a többi szocialista országnak. Csehszlovákia népe számára mindig történelmi tény marad az, hogy a Szovjetunió döntő fontosságú internacionalista segítséget nyújtott 1945-ben, hazánk felszabadítása, de különösképpen 1948 februárja után, amikor munkásosztályunk győzelmet aratott a reakció fölött. így állhattuk meg a sarat az imperializmus könyörtelen gazdasági nyomása ellenére, amely visszaélve azzal, hogy a csehszlovák gazdaságnak a múltban kiterjedt kapcsolatai voltak a Nyugattal, gazdaságilag alá akarta ásni a születő szocialista rendszert. Mind szélesebb kereskedelmi, gazdasági és tudományos-műszaki együttműködésünk a Szovjetunióval alapvető feltétele volt hazánk fejlődésének és a lakosság életszínvonala emelkedésének. A nagy szovjet piacon tartósan értékesítik gyártmányaikat egész termelési ágazataink. Ez jelentősen elősegítette az ipar stabilizálódását, valamint a műszaki fejlesztést. A tudományos és műszaki együttműködés, a nyersanyag, a gépek és berendezések behozatala elősegítette gazdaságunk fejlesztését, sok azelőtt nálunk nem gyártott termék előállítását. Hasonló volt a helyzet más szocialista országokban ls. A Szovjetunióval való együttműködés kétségtelenül szilárd alapokra helyezi a szocialista közösség országai gazdaságának stabilitását és egészséges fejlődését. Vitathatatlan, hogy a szocializmus győzelme országainkban nagy lépés előre. Viszont még távolról sem aknáztuk ki a termelés fejlesztésében és a más társadalmi forrásokban — beleértve a dolgozók nagy kezdeményezését — rejlő lehetőségeket, amelyeket a szocialista rend nyújt. Mi valamenynyien, feltételeinknek megfelelően, jelenleg azt fontolgatjuk, hogyan fejleszszük tovább a szocialista társadalmat, miként éljünk minél szélesebb körűen azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a tudomány és a technika új, nagy vívmányainak alkalmazása alapján a szocializmus nyújt. A szocializmus fölényét a kapitalizmus fölött maradéktalanul csak akkor bizonyíthatjuk be, ha szocialista gazdaságunkban felhasználjuk mindazokat a haladó vívmányokat, amelyekkel a tudomány és a technika gazdagítja az emberiséget. Egyik fő feladatunk ma a tudományos fejlődés, az Irányítás és a szervezés új formái alapján sokoldalúan fellendíteni gazdaságunkat. Ettől függ elsősorban, hogy milyen gyorsan fogjuk fejleszteni a szocialista társadalmat. További fontos tényező az emberek politikai öntudatossága, és az, mennyire fogják fel nagy szocialista célkitűzéseinket. Ezek elérése megkívánja, hogy a szocialista eszmék szellemében rendszeresen törődjünk az emberek nevelésével. A szocialista öntudatosság és meggyőződés alapvető feltétele a kezdeményezésnek, valamint nagy, új haladó gondolataink valóra váltásának a gazdaságban és a tál-, sadajom életében. Ezért valamenynyien keressük a tervszerű irányítás új formáit, amelyek jobban elősegítenék az emberek kezdeményezésének érvényesülését. Ml Csehszlovákiában tudatában vagyunk annak, hogy a népgazdaság és az egész társadalom szervezésének és irányításának eddigi formái — amelyek logikusak és helyesek voltak abban az időben, amikor célunk a munkásosztály hatalmának kivívása, megszilárdítása és a szocialista termelési viszonyok győzelemre juttatása volt — ma már nem felelnek meg a szocialista társadalom új szükségleteinek. Ezek a formák szerepüket betöltötték, a munkásosztály élt velük, de az új feltételek között nem ragaszkodhatunk hozzájuk, mert ez egyenlő volna a lemaradással. Amikor az irányítás és a szervezés tökéletesebb formáiról beszélünk, ez semmiképp sem jelenti, hogy lemondunk a tervszerű gazdaság jó tapasztalatairól és szocialista elveiről. Ellenkezőleg, az a feladatunk, hogy minél jobban tökéletesítsük a gazdaság szocialista tervezését, így megnyissuk fellendülésének, az élet szocialista formái általános fejlesztésének útját, hogy ne csak a népgazdaság érjen el magas színvonalat, hanem általában a kultúra és a műveltség is, és az állam irányításában teljes mértékben részt vegyenek a dolgozók. Ma rátértünk erre az útra, amelyen haladva — tudjuk — sok nehézséggel kell megküzdenünk. Ábrándozók lennénk, ha nem számolnánk jó előre a belső és főleg a külső körülményekből adódó számos problémával. Számolnunk kell azzal, hogy a tőkés világ mindent megtesz sikereink és fejlődésünk meggátolására. De nemcsak arról van szó, hogy minden szocialista ország aknázza ki saját belső forrásait. Ez csak a kérdés egyik oldala. Amennyiben a termelésben maradéktalanul érvényesíteni kívánjuk a tudományt, a technikát és főleg az automatizálást, ami egybefűződik a korszerű gazdasággal velejáró jelenségekkel, akkor a további alapvető feltétel a szocialista országok közti együttműködés elmélyítése. A Szovjetuniótól eltekintve, egyetlen egy szocialista ország sem rendelkezik annyi erővel és lehetőséggel, hogy egymagában teljes egészében kibontakoztassa a tudományos-műszakl forradalmat, — amely ma világszerte előtérbe kerül — és hatékonyan kihasználja annak eredményeit. Bizonyítani kívánjuk a szocializmus fölényét a kapitalizmus fölött. Ezért látnunk kell azt is, hogy a tőkés országok a monopolizálás és az integrálódás útját követik, mert így széleskörűen alkalmazhatják a termelésben a tudományos Ismereteket és a legkorszerűbb technikát és nemcsak erősítik versenyképességüket, hanem a világpiacon nagyobb ellenállást tanúsíthatnak az előretörő szocialista országokkal szemben. Annál inkább követniük kell a szocialista országoknak a széles körű együttműködés, a szakosítás és kooperálás útját. Ezért oly fontos a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának szerepe, amelynek alapvető küldetése elősegíteni az együttműködés kibontakozását. Ezen az alapon széleskörűen tanulmányoznia kellene a világ gazdasági, tudományos és műszaki folyamatait. Olyan koncepciót kellene kidolgoznia, — amely nemcsak az egyes szocialista országok érdekeit venné tekintetbe, hanem egyben elősegítené kölcsönös együttműködésük sokoldalú fellendítését és a szocializmus hatalmának megszilárdulását. Ez azonban nem Jelenti azt, hogy korlátozzuk az egyes szocialista országok jogait, állami szuverenitásukat. Az együttműködéshez önként Járulnának hozzá azok az országok, amelyek érdeküknek tartják a legfontosabb problémák megoldását. Ez annyit jelent, hogy a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa munkájának nagyon tagoltnak, sokrétűnek kell lennie, hogy teljes egészében a Jelenlegi helyzetet, a világ fejlődését és főleg azt a folyamatot tükrözze, amelyen a szocialista országok mennek át ma és a jövőben, a szocialista társadalom fejlesztése során. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom idei 50. évfordulója nemcsak arra nyújt alkalmat, hogy visszatekintsünk az eddig megtett nagy és dicső útra. Egyben arra ösztönöz bennünket, hogy a szocialista országok még szorgosabban törekedjenek feladataik valóra váltására, a testvéri kommunista és munkáspártok együttműködésének elmélyítésére. Ez elősegítené a szocializmus valamennyi forrásának még jobb kiaknázását, gyorsabb előrehaladásukat a kommunizmus felé vezető úton. 1967. X. 1"