Új Szó, 1967. szeptember (20. évfolyam, 241-270. szám)

1967-09-08 / 248. szám, péntek

•t Kutatják a munkát /í júniusi bratislavai nemzetközi táncdalfesztiválon egy meg­nyerő külsejű, ötven év körüli őszes férfira lettem figyelmes, jobbára nem az esti előadásokon jelent meg, hanem a napközt próbákon. Árgus szemmel ült le a tíz-tizenkettedik sorba és feszült figyelemmel követte a színpadra lépő énekesek, zenészek és a műszaki személyzet minden mozdulatát. — A bratislavai Munkaügyi Kutatóintézet dolgozója — intett feléfe a rendezőség tagjainak egyike. - Kutatja a munkát — tette hozzá mosolyogva. A fenti megjegyzés adta az ötletet, hogy a nyilvánosság előtt aligha ismert kutatóintézetbe látogassak. HAGYOMÁNY, KÜLDETÉS Elsőnek ez a két szó került noteszomba Boiena Pašková igazgatóhelyettes szavaibői. A bratislavai Munkaügyi Kuta­tóintézet tevékenységében ritka szoros párosításban függnek össze egymással. A Bezruč utcai intézet ugyanis csupán alig há­rom éve, 1964-ben alakult, mun­káját azonban több évtizedes hagyományokra alapozhatta. A fluktuációval, a dolgozók lé­lektanával, az emberek munka­helyen tanúsított viszonyával kapcsolatban kezdetleges fel­méréseket már a húszas évek­ben is végeztek. A felszabadulás után a munka helyes értéke­lésével, bérezésével és a dolgo­zók lélektanával is foglalkoz­tak egy erre a célra alakult in­tézményben. A ,,munkakutatók" tevékenységének ideiglenes le­becsülése, a pszichológia hely­telen és egyoldalú értelmezése sajnos, az ötvenes években az intézet elhamarkodott megszün­tetésére vezetett. Az extenzív gazdálkodás fokozatos felszámo­lása, az új gazdaságirányítási módszerek alkalmazása azt eredményezte ellenben, hogy 1964-ben hazánkban ismét kez­detét vette a munkakutatás. Érthető hát, hogy a hagyomá­nyok ellenére, számos gazdasá­gilag hasonlóan fejlett ország­gal szemben — ahol azt a kuta­tási ágazatot zavartalanul fej­leszthették — ma még csak né­hány ígéretteljes részeredmény­ről tájékoztathatják a látogatót. — Küldetésünk? Az ökonó­mia, a gazdaságirányítás, a munkaszervezés terén: a mun­kafolyamat optimálisan gazda­ságossá, ésszerűvé tétele. Tevé­kenységünk során természete­sen különös figyelemmel va­gyunk a lélektanra, a szocioló­giára, a munkajogra — mondja Pašková igazgatóhelyettes. Tömören fogalmazva tehát: gazdaságpolitikánk tudomá­nyos alapjait dolgozzák itt ki. EGYENLETEK — SZÁMTALAN ISMERETLENNEL Gazdasági szempontból sürge­tő kérdés például, hogy meny­nyire racionális a dolgozók mindennapi, vagy hétről hétre ismétlődő „vándorlása" saját lakhelyükről az ország távo­A hGiiand tejtermelés titka Számunkra egy kissé elké­pesztően hangzik, hogy egy hektár területre számítva vala­hol is képesek lennének évente több mint 300 kiló tejet termel­ni. Pedig Hollandiában ez nem megy ritkaságszámba. Sőt a tej­termelés mellett a hústermelés is bámulatot keltő arányú. Mi a holland állattenyésztés sikerének titka? Nem is titkot árulunk el, fia azt mondjuk, hogy a kifogástalan tenyészál­latok tartása mellett a legelő­ről való, szinte atyainak nevez­hető gondoskodás az alapja a virágzó marhatenyésztésnek. A holland farmer házában nem hiányzik a napló, melybe min­den egyes alkalommal följegy­zi, mit csinált a legelőn. A le­geltetéstől kezdve a trágyázá­sig. Hollandiában majdnem úgy törődnek a legelővel, mint a legkényesebb veteménnyel. A legelőt parcellákra osztják. A parcellákat kisebb vízesárkok­kal választják el egymástól. A vízesárkok egyszerre több célt is szolgálnak. Elsősorban szabá­lyozzák a legelő nedvességtar­talmát, ivóvizet nyújtanak a jó­szágnak és segítségükkel köny­nyedén érvényesíthető a /szaka­szos legeltetés, az ún. kosara­zás. Ezen kívül évente legalább négyszer, ötször műtrágyával javítják a legelőket. Minden második évben komposzttal fo­kozzák a talajerőt. IP) labbra eső területeire. Kiváló megfigyelési terület erre az ostravai kerület, ahol a kérdé­sek halmaza merül fel ezzel kapcsolatban. Csak néhányat említsünk közülük: vajon mi ve­zérel valakit arra az elhatáro­zásra, hogy akár több száz ki­lométer távolságból is az észak-morvaországi bányavidék­re költözzék; miért áldozzák fel a békés családi élet lehető­ségét; mi lesz ezeknek az egyé­neknek további sorsa; miképpen alakul az oíthonmaradő család helyzete; a társadalom számára egyáltalában kivánatos-e ez a munkaerő-átcsoportosulás? Különösen alapos kutatás alá kell vetni ezeket a kérdéseket, hiszen például a különböző tá­volsági pótlékok és a vasúti kedvezmények tetemes összeg­re rúgnak. Ugyancsak a társa­dalomnak kell gondoskodnia a fölboruló családi egyensúly ré­vén tévútra sodródó gyermekek ellátásáról. S e mielőbbi vá­laszt váró kérdések mögött ott rejtőzik a legfontosabbak egyi­ke: nem lenne-e célszerűbb in­kább az iparilag kevésbé fej­lett területeken egy-egy Új gyár építése? Az új munkalehe­tőségek ugyanis számtalan prob­lémát előznének meg. Sarkalatos kérdés a nők fog­lalkoztatottságának közgazda­sági értéke is. Gyakorta . hall­hatjuk, hogy N-né többet hiány­zik munkahelyéről, mint ott van. Egyszer szabadságát élve­zi, másszor a kisfia beteg, har­madszor szülési szabadságon van ... Sokszor már az is fo­gas kérdés elé állítja az üzem­vezetőket, hogy voltaképpen milyen munkára osszák be a nőket, hiszen számos jogsza­bályzat köli kezeiket, ugyanak­kor a munkára jelentkező asz­szony „keresni" akar! Felme­rült hát a kérdés: nem lenne gazdaságosabb a női munkaerők alkalmazása helyett a család­fenntartó férfiak fizetésének emelése? A válaszváró kérdések élén szerepel a raktárak legcélsze­rűbb belső kihasználásának és az alkatrészkészletek megfelelő szintje megállapításának kér­dése. Tudvalevő, Nyugaton egy­egy Özemnek, vagy áruháznak alig néhány órára vannak kész­letel, hiszen a vállalkozó biz­tosan tudja: nem lesz fennaka­dás az áru szállításában. Ná­lunk attól tartva, hogy később nem lesz meg a kívánt árucikk, az üzemek többsége a kelleté­nél sokkal nagyobb készletet tárol, akár két-három hónapra is. ; Munkakutatás — tánc­Idalfesztiválon O Kész-! Hetek néhány órára vagy < [hónapokra? ® Döntő; !mérlegnyelv: a tervezés; >és a bérezés Itt mi a kutatóintézet fel­adata? Egy olyan terv kidol­gozása, amely az üzemek kö­zött összeegyeztetné a raktá­rozott készletek mennyiségét és zökkenőmentes pótlásukat. — Nagyban nehezíti mun^ kánkat, hogy a közgazdasági törvények csak általános vo­natkozásaikban sűríthetők téte­lekbe. Érvényességüket számos külső és belső tényező befolyá­solja. A vezetőknek finom üz­leti érzékkel, körültekintő ru­galmassággal kell rátapintaniuk lényegükre — mondja az igaz­gatóhelyettes. Nem véletlen hát, hogy a Munkaügyi Kutatóintézet tevé­kenységéhez éppen a több is­meretlenű egyenletekben talál­tam párhuzamot. Oj SZEMPONTOK Az új gazdaságirányítási rendszer közvetve kihat az in­tézet munkásságára is. A fel­adatokat ugyanis az anyagi ér­dekeltség és az önálló vállal­kozó szellem szemszögéből is vizsgálat tárgyává teszik. Az üzemek létesítésének alapvető feltétele gazdaságosságuk lesz. így egyetlen vállalatigazgató­nak sem közömbös: hány em­ber dolgozik a keze alatt, és miképpen tudja értékesíteni termékeit a piacon: Vitás kér­désekben tehát az eddiginél lényegesen nagyobb bizalom­mal fordulnak tanácsért a Munkaügyi Kutatóintézethez. -í A felszabadulás óta soha nem volt még olyan döntő sze­repe a helyes tervezésnek és a dolgozók bérezésének, mint napjainkban — válaszolt kér­désemre Božena Pašková. — Egyedül a bérek helyes, ru­galmas szabályozása teremthe­ti meg társadalmunk ökonómiai egyensúlyát. Ottjártamkor nem felejtet­tem el megtudakolni: vajon mit „kutatott" az ötven év kö­rüli őszes férfi a bratislavai táncdalfesztivülon? ... Moso­lyogva magyarázták, hogy meg­figyeléseinek tárgya az volt: mennyi idő veszik kárba a színpadon, az elkerülhető mű­szaki hibák, továbbá az elő­adóművészek és a zenészek fölösleges várakozása folytán. Mostanában nem csupán a fi­zikai munka bérezése sarka­latos kérdés, hanem foglalkoz­ni kell a művészek és a szel­lemi munka megfelelő díjazá­sának kérdésével is. A bratislavai Munkaügyi Ku­tatóintézet dolgozói a ma em­berei, Itt végzik megfigyelései­ket közöttünk. Tevékenységük eredményeit ellenben már a jö­vőbe vetítik. MIKLÓSI PÉTER Vyh ne fürdő fejlődik Szlovákiai barangolásaink során megálltunk a kis közép­szlovákiai faluban, Vyhnén is. Két jelentős üzemén, a Garami Gépgyáron és sörgyárán kívül termálvizfi fürdőjé lette nevét ismertté. Hogy olvasóinkat közelebbről is megismertethessük ezzel a meleg vizű fürdővel, megkértük Jozef Vajsot, a fürdő gondnokát, válaszoljon néhány kérdésünkre. • Hogyan „született meg" termálvizű fürdőjük? — Bizonyára kevés olvasó emlékszik már arra, hogy az­előtt Vyhnén szív- és idegbán­talmakat, valamint női bajokat gyógyítottak. A fürdő sajnos a front alatt tönkrement. Sajnál­tuk, hogy a gyógyvíz a j>atak­ba folyik, ezért született meg az a kezdeményező gondolat, hogy egyelőre legalább stran­dot építünk. Sajnos elég soká­ig tartott, míg a jó gondolat meg is valósult. Nejezchleb elvtárs, a Szlovák Testnevelési Szövetség elnöke támogatta a gondolatot és 1960-ban sike­egylk júniusi vasárnapon 3200 vendégünk volt. 327 autó és 5 nagy autóbusz állt ugyanakkor a parkolóhelyen. Nemcsak bel­földi látogatóink vannak, ha­nem felkeresnek minket kül­földi vendégek is. Neonvilágí­tást is tervezünk, hogy kelle­messé tegyük azoknak ls a für­dést, akik a strandot az esti órákban akarják felkeresni. Hi­szen ez olyan romantikus lesz, mintha holdvilágnál fürdené­nek. Természetesen Idővel ki akarjuk építeni a fürdő kör­nyékét is. Tribünöket, öltözőket és különböző szociális létesít­ményeket szeretnénk építeni. Mindenhez azonban nem elég riilt ls megnyitnunk az 50 mé­teres uszodát. • Említette a termálvizet... Valóban jogos termálvízről beszélni. A medencében a víz hőmérséklete 30 C fok. S van is belőle elég, hiszen 1 500 000 litert ereszthetünk bele. A vi­zet hetente kétszer váltjuk, hétfőn és pénteken, sőt anél­kül, hogy zárva kellene tarta­nunk a strandot. Éjjel váltunk, amit lehetővé tett az is, hogy mélyfúrásokkal új, 38 fokos forrást sikerült találnunk s tar­tályt is építhettünk. • A tavalyihoz képest szem­mel láthatólag megjavult a strand üzemeltetése is. Milyen terveik vannak még? — Bár már sokkal jobbak az üzemeltetési lehetőségek, ez még nem jelenti, hogy elége­dettek vagyunk a mai helyzet­tel. Szeretnénk még egy felső teraszt is építeni, hogy na­gyobb számú látogatottság ese­tén is mindenki megfelelő ké­nyelmet találjon. Termálvizű strandunk iránt nagy az érdek­lődés. Ez idén például csak az csak a saját kezdeményezésünk, szükségünk van a felsőbb szer­vek, különösen a Csehszlovák Testnevelési Szövetség vezető­ségének támogatására Is. S mi reméljük, hogy igyekezetünk megértésre talál. • Bár az idény még tart, úgy véljük, mégis elmondhat­ná, elégedettek az idei látoga­tottsággal? — Az időjárás nagyon ked­vezett, még soha ennyien nem kerestek fel minket, mint ez idén. Bevételeink is szépek voltak s ez lehetővé teszi, hogy sportszakosztályainkat is támo­gassuk. Tehát amint látja, cél­tudatos, fáradságot nem ismerő munkánk kifizetődött. Ebből az alkalomból meghí­vom mindazokat, akik szlová­kiai barangolásaik során erre is elvetődnek. Állandó vendé­geinket már nem is kell hív­nunk. Nem fogják megbánni, ha eljönnek, mert azon kívül, hogy jól fogják magukat érez­ni, termálvizünk egészségük­nek is csak hasznára lesz. JOZEF ŠAJTLAVA, Bratislava ö ten voltak a pati kqban, jiatal lá­nyok, orvosságot váltottak ki receptre. Mind az öten. Minden a legnagyobb rendben meni, soromra vártam, ahogy illik. Semmi sem tűnt volna fel, ha a jia­tal lányok az ajtóból vissza nem fordulnak, és meg nem kérdezik a patikusnőt: — Kérem, szabad al­koholt inni, amíg a ke­zelés tart? No — gondoltam — milyen okosaki Nekem ilyesmi eszembe se ju­tott volna, hogy alko­holt innom szabad-e? Megvártam volna amíg figyelmeztetnek rá, avagy elkövetem a hi­bát. Hiába — mégis ér­telmesek ezek a mai fiatalok! Aztán elfelejtettem az egészet. Akkor jutottak ismét eszembe, amikor ifjú rokonom, édesanyjával együtt esküvőre szóló meghívást hozott, és el­mesélték, hogy a kis­lányt nemrégen avatták, nagyon szép állást ka­pott, a fiú körül rend Mázdez tdmag^atatt téma van, lakájuk lesz, sze­relemben sincs hiány. Szóval minden körül­mény arra mutat, soha — nem lesz belőlük számomra téma. Témává akkor alakult e látogatás, amikor az anyuka — főiskolai pe­dagógus — 1 mentege­tőzni kezdett, hogy sietnek, mert a fiatalok aznap szilvóriumestre hivatalosak, haza kell még térni apró süte­ményért, amit anyuka ez alkalomra sütött. Sós süteményt persze, hogy lobban csússzék az itóka. Fordult egyet velem saját szobám — még hogy — nem születés­nap, nem teaest... még csak nem is házi­buli, hanem kifejezet­ten sztlvóriumest követ­kezik ... No de hát eh­hez sem volt sok kö­zöm. Mindenki oluan cí­men fogyaszt alkoholt, amilt/enen kedve tartia. Kezdetben anyailag tá­mogatott szilvóriumes­télyeken, később cuk­rászdákban, •kávéházak­ban ... Mivelhogy ez a sikk! Végül azután ott­hon magányosan, mert megszoktákl Tulajdon­képpen az egész nem is érdekes, csattanója sincs. Azaz mégis! El­beszélésem csattanója egy nem is a legifjabb korosztályhoz tartozó leányzó képében egy barack pálinkás délelőtt után szintén feljött a lakásomra. Vagyis in­kább csak vezették, sa­ját lábán már meg sem állt. Kísérőnője bo­csánatkérések között magyarázta, azért tisz­teltek meg látogatásuk­kal, mert közel lakom a „tett színhelyéhez", ilyen állapotban a vá­roson végig nem me­hetnek, azonkívül a ré­gi barátság fűz elbe­szélésem házhoz veze­tett csattanójához, akt a következők folyamán úgu viselkedett, aho­gyan alkoholmámoros ember szokott, akár té­majelölt, akár nem ... Es elkövetett mindent, amit ember részegen el­követhet, akár kelle­mes az vendéglátójá­nak, akár nem. Eldadogta, hogy kis­sé be van csi-csí-csics­maradisággal nem vá­dolhatnak, akik ismer­nek, fenegyerekek közé tartoztam egykor ma­gam is. Szolgáltattunk okot ml is fejcsóválga­tásra, poharat is ürít­gettünk, ha ünnepel­tünk, ha erre ok adó­dott. Ám soha semmi­lyen címen nem ittunk öncélúan, a mámorért, se un uurt Lji-Lji Lj<- ^ italért 1 eaalábbis csentve, ezért restelli . , : ' ,„, mi lányok — nem tet­magát, de mikor kísé­rője tudtára adta, hogy restelkedésre minden oka megvan, földhöz csapást célzattal emel­te magasba díszporcelá­nomat. Ha le nem fog­fuk, be is fejezi mozdu­latát. Nem egészen if­jú leányismerősöm a to­vábbiak folyamán is el­követett mindent, ami­ről következtetni lehe­tett arra, hogy régen megérett az elvonókú­rára. Amit elmondtam, be­szél az saját magáért. Dikció, fejmosás allqha segít az ügyön, alko­holizmusnál sokkal több az, amiről szó esett. Antialkoholista propagátor sem vagyok, humorérzékem is van, tük, mert adtunk vala­mit női mivoltunkra — úgynevezett „női mél­tóságunkra". Az Ital le­hetett számunkra esz­köz, de sohasem lehe­tett — cél! Szilvórium­est, barackpálínkás dél­előtt! Ilyen fokú nyílt­ságot senki sem kíván ma sem lányainktól hogy... még be is vali­fák: szebb elnevezést nem tudnak adni szó­rakozásuknak. / la elvesztették sa­f—J fát illúzióikat, legalább azokra legyenek tekintettel, akik tartanak felőlük valamitI D. T.

Next

/
Thumbnails
Contents