Új Szó, 1967. szeptember (20. évfolyam, 241-270. szám)

1967-09-01 / 241. szám, péntek

Felejthetetlen, gyönyörű volt a falusi ifjúsági klubok első fesztiválja A CSISZ Központi Bizottságának egyik szemináriumán, a múlt év végén született az ötlet: rendezzük meg a falusi ifjúsági klubok országos találkozóJát. 5

ok helyen megfordultam már, de még egy olyan rendezett, tiszta, barátságos községet, mint Királyi, nem láttam. Itt nemcsak laknak, hanem élnek az emberek — egymásért, falujukért. tak. Közben a kultúrházban sor került az irodalmi színpadok szemléfére. Színvonal? Nem ez volt a lényeges, hanem a ló szórakozás, a sportszerű vetélkedés. Sohasem feleltem el a királyiak izgalmas röplabdamérkőzését. Szinte az egész falu kivonult, izgult és szurkolt. A lelkesedésnek nem volt határa. Az „utánpótlás", a gyerekek fatönkökön ültek, torkukszakadtából kiabáltak. Az egyik kisfiú hatalmas mezei virágcsokrot szorongatott. Kétszer elfutott a pataküapla mérnök a fesztivál elnöke a győzteseknek gratulál. A falu határát átlépve lehetetlen volt észre nem venni, hegy itt valami történik. Transzparensek, díszítés, virágok szegélyezték az utat, egészen az iskoláig. Az udvaron sátrak sorakoztak, zsiványpecsenyét sütöttek, tornamezes fiatalok vidáman társalogtak, csoportokba verődve a labdarúgópálya felé igyekeztek, ahol rövidesen megnyitották a fesztivált. Csehszlovákiában körülbelül háromszáz falusi klub van. Huszonhat klubból több mint háromszázan jöttek el. Csehország északi részéről és keletről, gömöri magyarok és pozsonypüspökiek. Az egyik csoport tengerészsapkát viselt, a másik csíkos dresszet, voltak, akik szalmakalapot. Közös vonásuk és ismertetőjelük: 16—20 éves fiatalok, teli életkedvvel, vidámsággal, leleményességgel és bohósággal. Eljöttek, mert kíváncsiak voltak társaikra, mert barátságot akartak kötni, össze akarták mérni erejüket, tanulni akartak. Költségeik nagy részét maguk fedezték, szabadságuk néhány napját erre áldozták. Spontán akciő volt ez, gyönyörű és feledhetetlen ... A nap sugarai perzseltek, szellő nem mozdult, a hőség szinte kibírhatatlan volt. Két pályán is foly a röplabdaverseny. Az iskolában asztaliteniszeztek, a stadionon öttusáza lapba. Mégiscsak nagy dolog ez! Milan, Milan ... Nem őt keresem reggeltől? De igen. Milan Capla mérnök, a Szlovák Tudományos Akadémia dolgozója, a királyi klub vezetője, a fesztivál értelmi szerzője és gyakorlati kivitelezője, a centrum, a tanácsadó, a szereplő és versenyző, a fiatalok mintaképe, és még sok minden más. Csak dícshimrtuszokat hallottam róla zengeni, érthető tehát, hogy ideérkezésem óta őt kerestem. — Mondja, hogy győzi mindezt? Állásban van, kandidátusi munkáján dolgozik, családjáról gondoskodik, hetente kétszerháromszor leutazik Királyira és vezeti a klubot. Tudja-e, hogy megbabonázta a fiatalokat? Csak mosolyog. — Túlzás, mindent maguk csinálnak, én csak tanácsolok. Idevalósi vagyok, szeretem a falut, szeretem a fiatalokat. Nem önzetlenül teszem, ezek a legszebb perceim, ez a kedvenc szórakozásom. Elindulunk a szemináriumra. hoz, meg-megmártotta, hogy friss maradjon. Aztán odakiáltotta: „Pipa, tartsd magad, neked adom". A mérkőzés véget ért, a királyiak győztek és az én kisfiúm odament Pipához, a kapitányhoz és ezt mondta: „Tudod mit, adjuk nekik, nálunk még van virág elég". És Pipa megfogta a csokrot és átadta a vesztes fél kapitányának. Ebédszünet. Háromszáz fiatal ott tolong az iskola éttermében. A nemzeti bizottság épületében közben rögtönzött sajtótájékoztatót tartanak. A szomszédos helyiségben készül a fesztiváli lap: pillanatképek, köszöntők, a versenyek eredményei, a legjobb klubok címe. Kint már vár az autó, hogy a fémhártyás papirost Bratislavába szállítsa. Még néhány karcolat, egy-két megjegyzés, és mehet az anyag. A lépcsőn egy fiatalember ül, újságot olvas. Mintha a történtekből semmit sem akar na tudomásul venni, mintha a Holdról pottyant volna ide. Há rom kerépáros fiú érkezik: — Milan, hát te megbolon dúltál? Mindenki rád vár, már megkezdődött a szeminárium. — Nézzétek srácok, rólunk írt a Smena. Összedugják a fejüket, ők is letelepszenek, most már szép egyetértésben feledkeznek bele M o 11 6 : Az ifjúsági szövetség tevékenységében építsen tagjainak érdeklődési körére, fejlessze és dúsítsa azt. Az ifjú nemzedék nevelése a párt egyik legfontosabb feladata. (Jirí Hendrychnek a CSKP Központi Bizottságának februári ülésén elhangzott beszédéből.) A királyiak, klubjának létrejöttét nagyban elősegítette a fogyasztási Szövetkezet vezetőségének megértése. Helyiséget és húszezer koronát adtak, berendezést, televíziót, magnetofont. Itt ülünk az asztalok körül, mindazok, akiket a falusi klubok problématikája érint. Beszélgetünk: az eddig elért eredményekről, a lehetőségekről, a gondokról, arról, hogy nagyon sokhelyütt a falu vezetősége, az idősebbek gátolják a munkát, üres szórakozást, öncélúságot látnak a fiatalok találkozásaiban. Aztán elhangzik egy javaslat: a második fesztivált rendezzék Unőínban. „Vállaljuk, mindenről gondoskodunk, jól fogják magukat érezni nálunk, csak jöjjenek, kérem jöjjenek. Hagyják jóvá a központi bizottságon" — könyörög az elnök. Arról tehát, hogy szükségesek-e ezek a fesztiválok, fölösleges beszélnünk. A fiatalok eldöntötték: Ezentúl minden évben találkoznak. Mindig másutt, de találkoznak. 1/ őzben beesteledett. Tábortüzet raktak, megpendültek a gitárok, az égre lassan kúszott fel a Hold. Feledhetetlen nyári este ... Sokan azt állították, hogy a tábortűz körül legalább 1500 an gyűltek össze. A gitárosok egymást váltották, énekeltek, tramp-élményeikről meséltek, a táborozás gyönyörűségéről, falujukról. Itt senki sem akart Matuška vagy Neckáf lenni, csak énekeltek, mert jól esett énekelni, mert szép volt együtt lenni, mert szép volt megosztani az örömet, a fiatalságot ... Vagy száz lépéssel odébb megszólalt a beat-zene. Eloltották a tábortüzet, és átpártoltak a rögtönzött parkettre. Ha elfáradtak, letelepedtek a fűre, málnát és sört ittak, a falubeliekkel Ismerkedtek. Mert kivonult mindenki: megtiszteltetés ez, hogy éppen náluk, Királyin rendeznek egy ilyen akciót. — Ügyes gyerekeink vannak, ugye, — mondja nem kis büszkeséggel a szövetkezet elnöke. Egyet kell értenem, mert így igaz. Ügyesek, talpraesettek, szívélyesek, kedvesek ... / assan hajnalodik, de a fiaI- talok még mindig táncolni akarnak. A zenészek azonban fáradtak. Sebaj. Átvonulnak a sátortáborba, ismét előveszik a gitárokat, és csendesen, családias körben dúdolnak, szinte reggelig. Másnap: eredményhirdetés, diplomák átadása, címváltás, karnevál, díszes felvonulás, lóverseny, gála-műsor. És végül — búcsúzás. Nehéz szívvel, de sok élménnyel gazdagodva búcsúznak. Nem is búcsú ez, hanem csak egy kis pihenő, egy kis erőgyűjtés, felkészülés az újabb találkozóra, a még szebbre, a még jobbra. összecsomagolják a hátizsákot, vállukra veszik hangszerüket, és: viszontlátásral A legizgalmasabb percek: ered ményhirdetés. (Zd. Svrček felvételei) I /éget ért az első fesztivál. V De a fiatalokat továbbra ts megértéssel kell támogatnunk, segítő kezet kell nekik nyújtanunk. Megérdemlik ... OZORAI KATALIN válasz Id. Molnár )ózsef toronyal olva? sónknak mint éjjeliőrnek havi munkaidejét azzal az indokolás; sal, hogy kevés az éjjeliőr, 20§ óráról 240 órára emelték. A munkaidő megváltoztatását az említett okból nem tartja megenge-dettnek. — Kérdi, milyen előírások vonatkoznak az éjjeliőrökre? A munkatörvénykönyv és annak végrehajtási rendelete, valamint a Tt 1966/62 sz. hirdetménye szerint az éjjeliőrök (portások, tűz. oltók) esetében csak a heti 52-r 56 munkaórán (a rendes mon> kaidő és hozzá még 8 éra hetente) túlteljesített szolgálatot ftzetik mint túlórai munkát. Az egyes szakmákban különböző munkabér-rendeletek érvényesek, amelyek lényegében azonosak a fenti rendelkezésekkel. Az építési szakmában az Újjáépítési Minisztérium és az Építésügyi Minisztérium 1961/39 éj 1961/82 sz. határozatai érvényesek. A cél természetesen az, hogy az éjjeliőrök ipunkaldeje Is lehetőleg azonos legyen a többi dolgozóéval. Nyugdíjügyben Bányi Teréz, Gimes: az alacsony öregségi, rokkantsági nyugdíjak és szociális segélyek felemelésére 1970-ig fokozatosan, minden külön kérvényezés nélkül kerül sor. Szilvásy Mihály, Csicseri az EFSZek önként nyújtanak kiegészítési az alacsony összegű nyugdijakhoz elöregett, munkaképtelen tagjaiknak. E kiegészítések összegét törvény nem Írja elő és rendszerint az EFSZ anyagi helyzetétől függ, milyen összeget juttathat a szociális alapba, amelyből a nyugdíj-kiegészítéseket fedezni lehet. Póczos Elemér, Belina: Ha a Magyarországról visszatelepült nénije — a magyar állam kötelékéből való elbocsátása után — adományozás útján elnyeri a csehszlovák állampolgárságot, továbbra i« meg fogja kapni a férje után élvezett özvegyi nyugdiját. V. J. Léva: Mint 65 évnél idősebb, tartós munkaviszonyban dolgozó nyugdíjasnak 502 korona nyugdíját korlátozás nélkül fogják továbbra is folyósítani. — A háztáji föld ügyében fordnljon a! KFSZhex. P. I. deákí olvasónk 250 korona szociális segélyt kap. A gyermekek felnevelése cimén azok 3 éves koráig megfelelő tartalmú pótidő számítható be, ha a nyugdíjigény 1964. július 1. ntán keletkezett, és ha a nyugdíjigény megnyitásakor vagy előtte legfeljebb 2 évvel alkalmazási viszony állt fenn. A pótidő azonban nincs hatással a nyugdíj összegére, mert ezt a nyugdíjigény megnyílása előtti 5, III. 10 év átlagkeresete alapján állapítják meg (amelyik kedvezőbb). Koncz Borbála, Gömörhorka: saját, 111. Ila háborús sérülésével kapcsolatban már semmiféle igényt nem érvényesíthet. Saját munkaviszonyából kifolyólag csak akkor lenne igénye részleges öregségi nyugdíjra, ha 60 éves korában legalább 20 beszámítható nyugdíjéve lenne, illetve ha 65 éves korában legalább 10 beszámítható nyugdíjévé van. (Feltétel, hogy a nyugdíjigény megnyílásakor vagy előtte 2 évvel munkaviszonyban volt.) Dr. F. I, PETRÖCI BÁLINT: ••••••• A VÖRÖSKATONA VISSZATÉR A falusiak, az alagútépítök nem tanakodtak, nem kérdezgették egymástól, minek menjenek Besztercére?! Melegséget éreztem a szívem körül. Egyes falusiak elindulásuk pillanatában keresztet vetettek, isten segítségét kérték. Mesiarik Janóval összenéztem, tudtuk, mit kell csinálnunk. Egyik zsebünkbe dinamitot, a másikba gyújtózsinórt csúsztattunk, hátha szükségünk lesz erre, ha nem akarnák kiengedni Svarc elvtársat. A faluból százan indultunk el. Jöttek a másik alagút építői is. Vagy háromszázan gyalogoltunk Besztercére. Azt gondoltam, a mi csoportunk lesz a legnépesebb. Csodálkoznom kellett. A város főterén vagy kétezren lehettek. Itt voltak a gyufagyáriak, a fűrésztelep dolgozói. Tüntettünk a munkásüldözés ellen. Svetlík elvtárs, a képviselőnk vádolta a rendszert. Kubiš párttitkár a közelgő községi választásokról beszélt, a kapitalista rendszer béklyóba akarja kötni a kommunisták kezét, ezért csukták be Svarc elvtárséka t. .. — Engedjék szabadon Svarc elvtársat! Gyerünk a fogház elé! — kiáltottuk. Az ökölbe szorult kezek a magasba emelkednek, amikor jóváhagyjuk a határozatot. Követeljük a belügyminisztertől és az igazságügyminisztertől, engedjék szabadon bebörtönzött elvtársainkat. — Gyerünk a fogház elé! Elindult a tömeg. Mintha a Garam lépett volna ki medréből, és hömpölyögne Beszterce utcáin... Ismerős arcot látok. Az ajak körüli mély ránc és az égkék szem emlékeztet. Megragadom Mesiarik kezét. Nézd, ő is itt van! — intek az ismerős munkás felé. Sokan vagyunk itt! — feleli Jano. Hogy mondjam el neki, ez az első elvtárs, akivel idehaza találkoztam. Nincs időm a magyarázgatásra. A fogház elé érünk. Csendőrök állnak előttünk. Csendőrök bújnak meg a fogház kapuja mögött. Csendőrök figyelnek bennünket a fogház faláról. Azt gondolják, megijedünk tőlük, szétugrunk, mint a nyulak? Sokan vagyunk, nem félünk! Kiáltásunk messze hallatszik: — Engedjék szabadon az elvtársainkat! Engedjék szabadon Svarc elvtársat! Elvtársaink biztosan hallják a hangunkat. Az Internacionólét énekeljük. Énekeljétek ti is, elvtársak! ,,Fö! föl ti, rabjai a földnek, föl, föl, te éhes proletár..." Előttünk a rácsos ablakú fogház. Oly erővel zengi a kétezer torok a dalt, mintha romba döntöttük volna a börtönt. Amikor a dal végére érünk, a börtönfalon megjelenik Svarc elvtárs, mellette a fogház parancsnoka. — Megígérték, hogy kiengednek bennünket! - kiáltja Svarc elvtárs. (- Azt akarjuk, azonnal engedjenek szabadon! Addig nem megyünk el, míg ki nem engednek! — zúgja a tömeg. — Míg ki nem engednek, el nem megyünk! A fogház parancsnoka és Svarc elvtárs lelépnek a börtönfalról. — Engedjék szabadon Svarc elvtársat! Hyen tüntetésre nem emlékeznek a beszterceiek. Mit tegyenek az urak? Kétezer ember ellen nem emelhetnek fegyvert. Cseng, szól a telefon. Csak tárgyaljanak az urak! Mi addig el nem megyünk, míg ki nem engedik az elvtársakat! Végre nyílik a fogház kapuja, és felharsan a nagy éljen, amikor meglátjuk a felénk siető Svarc elvtársat. — Éljen! Győztünk! Elindulunk a Radvány felé vezető úton, az Alsó utca irányába. Körülfogjuk a titkárunkat, hogy védjük őt, mert az urak meggondolhatják magukat... Tűzőn süt a Nap. Ha nem lenne nyár, akkor is melegünk lenne. Megyünk, megyünk oz Alsó utca felé, és halljuk Svarc elvtárs szavait. Ä Látjátok, mily erőt alkotunk, ha egységes a munkásosztály?! A reakciónak visszakoznia kell! Örömünkben nem tudunk mit felelni. Csak érezzük, ennek így kell lennie. Harmanecre gondolok. Ha ott is ilyen egységesek lettünk volna, s nem lettek volna közöttünk ingadozók, igazi győzelmet szült volna a sztrájk. Az egység szüli a győzelmet. És ez most kovácsolod ik ... (Vége)