Új Szó, 1967. szeptember (20. évfolyam, 241-270. szám)

1967-09-26 / 266. szám, kedd

A sajtó szerepe társadalmunkban A csehszlovákiai magyar sajtórendszer időszerű kérdései A saitó szerepe, fontossága sokat vitatott kérdés, s távolról sem véletlen, hogy ez a — ahogy mondani szokták — hetedik nagyhatalom ilyen figyelemnek örvend. Nem mindegy ugyanis, hogy hogyan, milyen eszközökkel és színvonalon szolgálja azt az ügyet, melytől előrehaladásunk, szocialista építőmunkánk további sikerei függnek. A XIII. kongresszus az eszmei-nevelő munka elé rendkívül igényes feladatokat tűzött ki. Így szinte magától értetődő, hogy a szocialista sajtóval szembeni követelmények sem kisebbedtek. Ellenkezőleg, mindent el kell követni, hogy még következetesebben, sokrétűbben és Igényesebben segítse a párt által kitűzött feladatok megvalósulását. A magyar nyelvű sajtó küldetése Csehszlovákiában nem más, mint a többi sajtótermékkel együtt elősegíteni a CSKP politikájának megvalósulását, a lenini nemzetiségi politika szellemében erősítse népeink egységét, a közös cél, a szocialista társadalom feladatainak megva lósítása érdekében. Pártunk szocialista társadalmunk egységét kovácsolja, természetes, hogy sajtórendszerünknek is egységesnek kell lennie. Rendkívül káros, s az eszmeipolitikai egység szempontjából hátrányos volna ugyanis, ha sajtórendszerünk kizárólag a különböző nemzeti, vagy nemzetiségi érdekeket szolgálná, s figyelmen kívül hagyná közös nagy céljainkat. Az előttünk álló feladatok szempontjából nem árt, ha néhány szót szólunk a csehszlovákiai magyar sajtó időszerű kérdéseiről. A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR SAJTÓ JELENLEGI RENDSZERE A második világháború befejezése után Csehszlovákia új, a háború előttitől eltérő alapokon kezdett épülni. A CSKP magatartásával, a fasizmussal szemben vívott harcával mind idehaza, mind a határokon túl nagy tekintélyt szerzett. Ennek eredménye volt, hogy a kormányalakítás a párt kizárásával elképzelhetetlen volt. A burzsoá körök azonban nem adták fel a reményt, s mindent elkövettek, hogy a hatalmat a kezükbe kaparintsák. Mint ismeretes, Csehszlovákia új arculatáért egészen 1948 februárjáig tartott a harc. Ebben az időszakban kezdett formálódni a felszabadult ország új sajtőrendszere is. A cseh és a szlovák nyelvű sajtóban az ébredező burzsoá beállítású sajtótermékek mellett nagy lendülettel és lelkesedéssel kezdett alakulni a munkásosztály sajtója is, melynek már az első köztársaságból jelentős hagyománya volt. Csehszlovákia új politikai és társadalmi arculatáért folyó harc közepette természetesen a sajtórendszer is meglehetősen tarka volt. Csehszlovákia Kommunista Pártjának nemzetiségi politikája ebben az időszakban háttérbe, illetve szűkebb keretek közé szorult. A legfontosabb volt a politikai hatalom megszerzésének, a munkásosztály végső győzelmének a kérdése. Nemzetiségi szempontból pedig a cseh és szlovák nemzet közötti viszony rendezése került előtérbe. A pártnak szembe kellett helyezkednie a különböző szeparatista áramlatokkal és határozott állást foglalnia a cseh és a szlovák dolgozók közös hazájának gondolata mellett. A munkásosztály februári, győzelmét követően bontakozhatott csak ki a párt nemzetiségi politikája, mely a lenini nemzetiségi politika s a marxizmus tanításának elveire épült. Hazánkban röviddel a februári győzelem után az ŰJ Szóval Indult meg a csehszlovákiai magyar sajtó felszabadulás utáni új története. A követelményeknek megfelelően jöttek létre azután a különböző magyar lapok, folyóiratok. A magyar sajtórendszer Csehszlovákiában 1966-ban ezt a — fejcímekből álló — képet mutatja: 1. Oj Szó napilap 2. Szabad Földműves hetilap 3. Hét hetilap 4. Nő hetilap 5. Oj Ifjúság hetilap 6. Csehszlovákiai Sport hetilap 7. Pártélet kéthetenként 8. Pionírok Lapja kéthetenként 9. Kis Építő havilap 10. Természet és Társadalom havilap 11. Tűzoltó havilap 12. Népegészség havilap 13. Népművelés havilap 14. Szocialista Nevelés havilap 15. Szakszervezeti Közlöny havilap 16. Irodalmi Szemle havilap 17. Szövetkezeti Ojság havilap 18. Népbíró havilap 19. Nemzeti Bizottságok havilap 20. Kálvinista Szemle havilap 21. Divat havilap 22. Mezőgazdasági Termelés havilap Ezek a lapok 320 000 egyszeri példányszámban jelentek meg. Az így kialakult sajtórendszer nem valami előre megfontolt terv alapján jött létre. A nemzetiségi politika szükségleteit figyelembe véve, valamint a körülményeknek, s követelményeknek megfelelően fokozatosan alakultak meg az egyes lapok (Oj Ifjúság, Fáklya, Hét, Szabad Földműves stb.). Most azonban a hangsúly nem azon van, hogy az egyes lapok megjelenésének körülményeit vázoljuk, inkább azon, hogy megmutassuk, mennyire mozgékony volt az egész sajtórendszer alakulása, s ez a mozgékonyság mennyire jellemzi a helyes út keresését. Ezt az útkeresést egyébként tíz járási lapnak magyar mutációban történő megjelenése is tarkította. Ebben az időszakban lapok jelentek meg, s régiek újakkal cserélődtek; a megmaradottak között egyesek közkedveltek lettek, s a csehszlovákiai magyarság életének szerves részeivé váltak. Hangsúlyoznunk kell azonban azt is, hogy a csehszlovákiai magyar sajtó formálásának folyamata még ma sem tekinthető véglegesnek, befejezettnek. A CSEHSZLOVÁKIÁI MAGYAR SAJTÓ PROBLÉMÁI Ismeretes, hogy újságot szerkeszteni, újságcikkeket írni nem egyszerű munka. Olyan feladat ez, mely alapos felkészültséget, politikai tájékozódást, s íráskészséget tételez fel. Ez eleve nélkülözhetetlen, ha azt akarjuk, hogy lapjaink különböző időszerű társadalmi problémákat hozzáértőén vessenek fel, s az újságírás sokrétű műfaji lehetőségeit a legváltozatosabban alkalmazzák. Az előzményeket illetően hangsúlyoznunk kell még azt is, a munkásosztálynak a szocialista forradalom megvalósítása után kevés iskolázott értelmisége volt. Ez a tény általános érvényű. A csehszlovákiai magyar munkásszármazású és a munkásosztály harcát támogató értelmiség esetében ez a hiány azonban az általánosnál is fokozottabb mértékben nyilvánult meg. Egyrészt a háború, másrészt a társadalmi rendszer következtében a magyar értelmiség száma a minimumra csökkent. Ebből a minimumból is elsősorban az alakuló magyar iskolákat kellett ellátni megfelelő számú tanítóval. Hiányzott az értelmiség más szakaszokon, így a formálódó sajtórendszerünkben is. A legfontosabb feladat volt ebben az időszakban az új értelmiség nevelése. Jelenleg sokkal kedvezőbb a helyzet. Az elmúlt húsz év alatt a csehszlovákiai magyar sajtó sok jó tollú, a párt ügyéért síkra szálló újságíró-egyéniséget nevelt, akik ma már biztosítékai lehetnek a magyar sajtó színvonala további emelésének. Meg kell mondanunk azonban azt is, a jó újságírók száma ennek ellenére még mindig kevés. Éppen ezért fokozottabb figyelmet kell szentelni a szakkáderok biztosítására, hogy ez a hiány ne legyen sajtórendszerünk továbbfejlesztésének kerékkötője. Azonkívül törekednünk kell arra is, hogy a hivatásos újságírók mellett egyre népesebb számban hallassa hangját csehszlovákiai magyar értelmiségünk is. Nem hallgathatjuk el ugyanakkor azt sem, hogy országos viszonylatban gondot okoz nyomdaiparunk jelenlegi állapota, mely műszaki elmaradottságával sajtórendszerünk fejlődésének fékezője. Őszintén meg kell mondanunk, hogy ezen a téren jócskán a világszínvonal mögött maradunk. Képeslapjaink kiállítása, külalakja, tördelése ma már nem felel meg a kor Izléeének, esztétikai követelményeinek. A Bratislavában épülő új nyomdaipari kombináttól ezen a téren lényeges javulást várunk. Mindent azonban ez az új nagyüzem sém lesz képes megoldani. Magyar vonatkozásban viszont egyre nyomasztóbban jelentkezik a nyomdászhiány, főleg a magyarul tudó szedők hiánya. Az utóbbi időben ugyanakkor gyakran és nyomatékosabb hangsúllyal — főleg az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésével — elemzés tárgyát képezi a sajtótermékek, köztük a magyar sajtótermékek előállítása gazdaságosságának kérdése ls. Sajnos, magyar sajtórendszerünkben eddig nincs egyetlen olyan kiadványunk sem (kivéve a Divatot), mely önellátó volna. Bár kétségtelen, hogy e szellemi termékekkel szemben —' nem beszélve a politikai szempontokról! •—• más mércét kell alkalmaznunk, mint a gazdaságiak esetében, ettől függetlenül mégis keresni kell az utat és a módot arra, hogy a több millió koronás ráfizetés összegét a lehetőségek szerint csökkentsük. SAJTÓRENDSZERÜNK TOVÁBBI FEJLESZTÉSÉNEK ÚTJA Az eddig elmondottak alapján vázlatosan érinthetjük azt is, társadalmi fejlettségi szintünk jelenlegi szakaszában mi felel meg a csehszlovákiai magyar sajtó eddigi rendszerében, s mi az, ami esetleg módosítást követelne. Az új irányítási és gazdasági rendszer, melynek bevezetése hazánkban most van folyamatban, fejlődésünk további irányát az intenzív, vagyis a már meglevő, belső erők és alapeszközök minőségi javulásának az útját jelölte meg az eddigi extenzív, vagyis a kifelé terjeszkedő, inkább a mennyiséget hangsúlyozó út helyett. Hazánk sajtórendszerének alakításában is ez a megoldás mutatkozik a legkívánatosabbnak. Érvényes ez a csehszlovákiai magyar sajtót illetően is, annál inkább, mivel tartalmi szempontból sajtótermékeink még sok kívánni valót hagynak maguk után. (Nem bizonyult eléggé elfogadhatónak az a nézet, mely szerint a sajtótermékek fejclmeínek a mennyisége a nemzetiségi politika mércéje.) Márpedig ha kiadványaink tartalmilag gyengék, akkor gyengén teljesítik a tőlük megkívánt társadalmi küldetésüket is. Még abban az esetben is, ha fejcím szerint mennyiségileg népesebb is ezek száma. Ebből következtetve célszerűbbnek mutatkozik, ha figyelmünket és erőinket olyan sajtótermékekre fordítjuk, amelyek a néptömegek felé orientálódnak, s az olvasók nagy táborát képesek felölelni. Nehéz elképzelni, hogy például a havonta ezer példányszámban megjelenő, szűk körnek szánt Népbíró a nemzetiségi politika terén teljesítse társadalmi küldetését. Hasonló a helyzet a Szövetkezeti Ojság, a Szakszervezeti Közlöny, vagy akár a Nemzeti Bízottságok című folyóiratok, esetleg továbblak esetében. Ugyanakkor ezek a lapok nagy ráfizetéssel dolgoznak, és szakerőket kötnek le, melyek viszont hiányzanak az Oj Szónál, Szabad Földművesnél, Oj Ifjúságnál, Hétnél és más, nagyobb társadalmi horderejű sajtótermékeknél... Ugyanakkor a sajtókiadványok fejlődésének jelenlegi világszintje megköveteli azt is, hogy napilapunk, az Üj Szó, az eddiginél jóval nagyobb terjedelemben jelenjen meg. Előbb már mondottuk, hogy a hetilapok, képes magazinok és egyéb, nem csupán a napi híreken alapuló közlemények fokozatosan nagyobb szerephez jutnak. Ezzel párhuzamosan a képes hetilapok szintjét és terjedelmüket magyar sajtónk rendszerében is menthetetlenül szükséges lesz emelni. Legideálisabb volna, ha a Hét már a közeljövőben abban a formátumban jelenhetne meg, mint a Život. A NÖ fokozódó népszerűsége ugyanis éppen azon alapszik, hogy tetszetős külsőben, ízléses formában jelenik meg. A fiataloknak szánt lapoknál is kívánkoznak bizonyos módosítások. Az Oj Ifjúság terjedelembővítésre szorulna, a Pionírok Lapját hetilappá kellene változtatni, a Kis Épitő-t pedig kéthetenként megjelentetni. Megfontolás tárgyát képezheti a Természet és Társadalom kéthetenkénti kiadásának a lehetősége is. Ez a lap ugyanakkor felölelhetné a műszaki Ismeretek iránti érdeklődést is. Külön megfontolás tárgyát képezhetné az úgynevezett mutált, vagyis szlovákból magyarra fordított lapok (pl. Divat) rendszerbe iktatásának kérdése is. Meg kell 'említenünk azonban azt is, az ún. mutált lapok gyakorlata ellen szól az az érv: a sajtónak nemcsak az a szerepe, hogy közöljön valamit az olvasóval, hanem ugyanakkor serkentenie kell az olvasót az alkotásra, véleménymondásra. A mutált lapok viszont ezt a feladatot aligha teljesítik. Sajtórendszerünk szerves részét képezhetnék ezenkívül még a rendszerbe besorolt kiadványok mellékletei, évkönyvei, képes magazinjai, naptárjai stb. Áz ilyen kiadványok, ha érdekesek, ha szép kivitelben jelennek meg, nagyon kedveltek az olvasók körében és nagy példányszámban jelentethetők meg. VISZONYUNK A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SAJTÓTERMÉKEIHEZ A csehszlovákiai magyar sajtórendszert jelentős mértékben bővítik a Magyar Népköztársaságból behozott napilapok, folyóiratok, különféle sajtótermékek. Az idén ezeknek közel 70 ezer egyszeri példányszáma jut el hozzánk, 417 fejcím alatt. Részünkre ez kedvező nemcsak azért, mert politikai szempontból ezek a sajtótermékek szilárdítják népeink barátságát, elmélyítik a kölcsönös megismerés és együvé tartozás gondolatát, hanem azért is, mert belső piacunkon a magyar sajtó olvasóinak nagyobb választékra adnak lehetőséget. Az a törekvésünk, hogy ezen a téren eleget tegyünk a keresletnek, ez azonban nem minden esetben jár teljes sikerrel. Meg kell még jegyezni azt is, a Magyar Népköztársaságból behozott sajtótermékekért nem fizetünk hasonló mennyiségű saját sajtótermékkel. Az részben érthető is, hasznos volna azonban, ha a szlovák sajtótermékekből többet juttathatnánk el Magyarországra, hogy a gazdasági szempontok ezáltal jobban kiegyenlítődjenek. Ezen a téren egyébként mindkét fél részéről még jelentős tartalékok vannak. A csehszlovákiai magyar sajtó hatékonyságát nagyban fokozhatná az is, ha a Magyarországról behozott sajtótermékeket céltudatosabban rendeznénk. Már mondottuk, hogy sajtórendszerünkben nem leszünk képesek kielégíteni, szüit körnek szóló, kimondottan szakkérdésekkel foglalkozó folyóiratok iránti igényeket. Például a magyar óvodai tanítónők részére nem adhatunk ki külön szaklapot, ezt a hiányt azonban a Magyarországon megjelenő Óvodai Nevelés című folyóirattal könnyen pótolhatjuk. Hasonlóképpen lehetne megoldani más téren is a magyar nyelvű szaklapok hiányát. BEFEJEZÉSÜL A csehszlovákiai magyar sajtó megoldásra váró, Itt felvetett kérdéseit szélesebb keretek figyelembe vételével kell megítélnünk. Nem szabad szem elől tévesztenünk azonban, hogy Csehszlová kia Kommunista Pártja a sajtónak mindenkor nagy figyelmet szentelt. Most is figyelembe veszi a világon e téren végbemenő változásokat és szocialista társadalmunk további fejlődésének követelményei szempontjából ítéli meg sajtórendszerünk rendezésének kérdéseit is. Pártunk sajtótermékeinktől ugyanakkor elvárja, hogy internacionalista alapon nyugvó nemzetiségi politikáját mindenkor támogassa, és segítse annak maradéktalan megvalósítását. Szocialista társadalmunk egységét csakis az egységes szempontokat érvényesítő sajtórendszer lesz képes szilárdítani, függetlenül attól, hogy népeink melyikének nyelvén szól az olvasókhoz. ONDREJ REPKA, az SZLKP Központi Bizottságának dolgozója Losoncon a Május 1. téren szép pan Drámát festenek az épülő emeletes lakóházak. A három 41 lakäsegységb 51 álló tízemeletes épület jól illeszkedik ebbe a panorámába. Az építők e hónap végéig átadják az első lakótömböt, melybe 41 család költözhet majd be. Képünkön: a befejezés (Tóthpál felvétele) előtt álló két lakóház-tömb.