Új Szó, 1967. szeptember (20. évfolyam, 241-270. szám)

1967-09-23 / 263. szám, szombat

a

„mesterség", egyes történészek szerint, már a fáraók korában ls létezett. Sőt, később, a legájtatosabb keresztény középkorban se szűntek meg a piros lámpás házak. „Majd csak az osztálymentes társadalomban, a kizsákmányolás megszűntével lesz kiirtható e társadalmi fekély" — állapították meg a XIX. század társadalomformáló nagy gondolkodói. Később, új rendszerünk építésének legkezdetén voltak, akik úgy vélték, rendeletekkel, deklarációkkal megszüntethető a prostitúció. Sokan igen meglepődtek, amikor ez év elején, évek után először, a sajtóban is napvilágot látott a közbiztonsági szervek hivatalos jelenté se: „Az ország területén 4700 nőt vettek — prostitúció miatt — nyilvántartásba. Ezenkívül további 4000-et állandó megfigyelés alatt kell tartani, mert testüket időnként ők is áruba bocsátják. Es további ezrekre rúg azok száma, akik ugyan alkalmazásban vannak, így rendórségileg nem indítható meg ellenük az eljárás, ennek ellenére kimutatható róluk, hogy prostituálják magukat. Vajon mi a helyzet Szlovákiában, annak is legnagyobb városában, Bratislavában? A luxusszálló nappali bárjában szórakoztam egy vidám társasággal. Egyikünk meggondolatlanul Chesterfieldet rendelt. A joviális modorú, diplomata külsejű főpincér — régi ismerősünk — megcsóválta fejét. — Szerkesztő úr, szabadjon leszögeznem, hogy ebben az országban húszkoronás cigarettát csak a rosszleányok szívnak ... A főpincér megjegyzése visszahökkentette barátomat a valóságba és — két doboz bystricát rendelt. Ennek bodor füstjét élvezve szemléltük a világot, miközben két jól öltözött, ifjú hölgy lépett a helyiségbe. Lány — szótárral Takaros feneküket olyan magától értetődő gráciával tették a bárszékre, mintha őseik egytől egyig Ilyen ülőalkalmatosságon töltötték volna életük kétharmadát. — Két italt, főúr — dorombolta oda egyikük a főpincérnek, aki tudta, mi a teendő. Abból a White Horse márkájú italból öntött két pohárkával, melynek ízét én máig csak hírből Ismerem. — A szlvnivalóm is elfogyott... A főpincér szó nélkül elé tett egy doboz Chesterfieldet. A lány rágyújtott, majd retiküljéből vaskos kis könyvet vett elő. Megelégedéssel nyugtáztam: van, aki a szórakozóhelyen se válik meg a könyvtől. — ön Chesterfieldet tett a hölgyek elé — súgta barátom a főpincérnek. — Csak nem ...? — De! A főúr csak ennyit válaszolt lakonikus rövidséggel, és Voltaire mosolyát utánozva egy másik asztalhoz lejtett. Mi pedig csodálkoztunk. A meglepetéstől sóbálvánnyá dermedten ültünk. A főpincér térített bennünket magunkhoz. — A hölgyeknek van néhány szabad órájuk. Ha mint törzsvendégeket beprotezsálom önöket, kellemesen elbeszélgethetnek ... A főúr suttogva néhány mondatot váltott velük, tanakodtak egy kis ideig, aztán hellyel kínáltak bennünket a bárszékeken. Döcögve indult a társalgás. Júlia azt kérdezte hamiskásan: nem vagyunk-e detektívek, mire Michaela nagyvonalúan legyintett, mondván: „És ha...? Igazolványunkban ott a bélyegző!" Rövid huzavona után elhitték, hogy teljesen ártalmatlan újságírók vagyunk. — Én szeretem a heccet. Imádoml — mondta Michaela, a virgoncabb. — Ma jó kedvem van, kérdezhetnek tőlem, amit csak akarnak, feltéve, ha a cikkben a valódi nevem nem említik ... Egymás kezébe csaptunk, megegyeztünk. — Látom, maga irodalomkedvelő — mutattam a könyvre. — Török szótár. — Orientális nyelveket tanul? — Pillanatnyilag törökül tanullok. Néhány hete még az angolban tökéletesítettem magam. De francia, spanyol, német, olasz, svéd, dán, finn szótár is van a háznál. — Engem egy úr japánul is tanítgatott — mondta Júlia. — Engem meg arabul egy másik. — És a ... bélyegző az igazolvánvban? — Az valódi. Négyórás munkára szerződtünk mindketten. Havi háromszázötvenért mosogatunk. Gumikesztyűben. Hogy hol, azt még maguknak se áruljuk el. így a legszemfülesebb rendőr se vezethet bennünket elő. Mitológia — az ágyban — Akármit kérdezhetünk? — Megegyeztünk, szavukat adták. Akármit... — Miről beszélgetnek velük? Akkor ... Értik mire gondolok ... — Értjük. Hát, ezzel a két árva törökkel nem sokat beszélgetünk. Kérdeztem tőle: angolul tudsz? A fejét rázta. Németül? Spanyolul? Olaszul? Folyton csak a fejét ingatta. Pedig én ma már négy idegen nyelven beszélek folyékonyan. És további öt-hat nyelven megértetem magam. Ha törökjeinknek mondani akarunk valamit, megkeressük a megfelelő szavakat a szótárban. Tudja, mennyi fáradságomba került a török szótár megszerzése? Prágában egy antikváriumban bukkantam rá ... — Egyszer megtudtam egy angolról, hogy a mitológia profeszszora. Meglepődött, amikor az ágyban Homéroszból szavaltam neki részleteket. És antik erotikus verseket. Nagyon megszeretett a prof. Megígérte, ha hazamegy, küld egy szép ékköves karkötőt, konyakot. És sok mindenre gondoltam. Arra, hogy a vőlegényem már tíz éve az egyetemen dolgozik, és még mindig csak vaságyas albérletre telt neki, meg arra, hogy ha megkapom a diplomát, én is megkeresem a havi — kilencszáznyolcvanat. Hülye gondolatok keringtek ebben a buta kis agyamban. Odaült mellém egy osztrák, kifizette a konyakjaimat, az asztalához hívott. És egy nylonharisnyát tett a táskámba. Egy félpár nylonharisnyát. „A másikat majd reggel megkapod" — mondta. Megtartotta a szavát. Ráadásul még öt pár harisnyát adott. — Olcsón ne adjon testet az ember — mondta szinte egyszerre a két lány. — És ócska helyen ne mutatkozzon, különben elzüllik(1 ]. Nézzük csak, hova jutnak azok a lányok, akik a Grandba, a Krymbe — vagy ne adj isten: a Pipába — járnak! A két lány mind szaporábban nézegette a karóráját. Visszaültünk az asztalunkhoz. Ezt okosan tettük. A két török — Mercedesen — csakhamar megérkezett. A lányok számukra is whiskyt rendeltek. Kihörpintették az italt a jó muzulmánok, kifizették a Chesterfieldeket, a whiskyket, a feketéket és távoztak. Mi hárman pedig szájtátva néztük, ahogy a liftboy államférfiaknak kijáró tisztelettel nyitotta ki négyük előtt a felvonó ajtaját. Elszorult szívvel — és a két török iránti bizonyos fokú irigységgel — léptünk kl a bratislavai éjszakába. ^bánqok Félpór hytonhorisňýa a retikülben • A. „dotlárkák* és á „közönségesek* • Mlyegiő az igazolványban 4 Szerelem — egy pár virsliért • A bécsi vőlegény tündöklése ét egy lány bukása + Rés a paragrafusok között Bukott lány a szövőgép mellen amilyeneket az angol lányok hordanak. — És küldött? — Küldött. Egy ékszerész megállapította: az „arany" — arannyal futtatott bronz, a gyémánt pedig valódi üveg. Michaela eltűnődik az emberi hálátlanságon, majd szomorúan megjegyzi: — Átejtett a vén szatír. Whiskyvel kínálnak bennünket a lányok, szinte megsértődnek, amikor megköszönjük szépen. — Kár — mondják —, a törökök a mi cechünket hiánytalanul kifizetik. Egész rendes tagok maguk. Hozzácsaptuk volna szívesen a számlához ... Michaela a retiküljébe nyúl. Egyetemi indexet tesz az asztalra. — Ha nem hiszi el, győződjék meg róla: hét teljes szemesztert végeztem a művészettörténet szakon. Hármast az én indexemben nem talál. Találomra felnyitom a könyvecskét, és egy gumibélyegző feliratát olvasom: „A negyedik évfolyamba lépés feltételeit teljesítette." Emlékezés egy albérletre — Kár volt... — Talán kár. Hirtelen, egyik napról a másikra engedtem meg a gyeplőt. Volt egy udvarlóm, adjunktus az egyetemen. Egyszer felhívott magához. Albérleti szobába. Egy nyikorgó vaságyra. A háziasszony meghallotta a nyikorgást. Ránk dörömbölt, kidobott a lakásból. A vőlegényem egy mukkot se mert szólni. Ez fájt. Nálam volt a kétszáznyolcvan korona — a stipendium. Aznap adták. Bementem egy bárba, bevágtam nyolc A Kispipa teljes gőzzel üzemelt. Mindkét nem valamennyi korosztálya képviselve volt itt. És a társadalom úgyszólván minden rétege. Szabadságos kiskatonák ittak sört rummal, és a jónevű színész ivott itt — sört rummal. Margit úgy ült az egyik szék sarkán, mintha minden pillanatban ugrásra készülne. Csak az imént érkezett. Szerényen egy pohár szódát rendelt, de egy tartalékos szakaszvezető szó nélkül elé tolt egy féldecit. Margitot két esztendeje ismerem. Margit gyengéje az egyenruha. Különösképpen a katonák. A katonák vékonypénzűek, de Margit méltányolja ezt, a honoráriumot ehhez szabja. Egy-egy féldeci, máskor egy tányér pacalleves vagy egy pár virsli. A lánnyal talán egy éve ismerkedtem meg a munkahivatalban. Egy kék egyenruhás közbiztonsági alkalmazott kísérte. Elhelyezték őt a komáromi állami gazdaság egyik majorjába — fejőnőnek. — Értesz a tehéngondozáshoz — — kérdeztem akkor. — Közelről még soha se láttam tehenet. — Majd megtanulod — szólt a hivatalnok, és egy hivatalos iratra keményen ráütötte a pecséfet. Margit egy év után is megismer. — Lebuktam — mondja mentegetődző hangon. — A munkahivatalból egy tehénistállóba küldtek. Én itt a városban minden ismerősömnek azt mondtam: Komáromban a hajógyárban rajzoló leszek. Tehenészkedtem egy ideig rendesen, de aztán véletlenül Komáromba vetődött egy ismerős srác. Megérezte rajtam a ganészagot. Az volt ám a totál leégés... Kivitt a Duna-partra, tetőtől-tal fürdetett, hatvannégy vett egy ruhát, és hazahi Falusi lány Még csak igen mérséke a szoknyája. Az öltözeti tiszta. A Grand kávéház e tálánál ül már napok ó vár. — Még mindig nem s — Nem — válaszol s2 Egy hete, amikor megi , tem vele, körülbelül ez széd hangzott el közöttt — Honnan jött? — Hazulról. — Lakása? — Nincs. — Állása? — Az sincs — mondtt tek egyiigyüségével. Elle tiküljéből elővette éretts nyltványát. Jő bizonyítv. Ez se mentette meg azc tói, hogy az éjszakákat lönbözőbb helyen töltse szállodában aludt, de ez: romszázhúsz koronányi a veszedelmesen megcsapp sőbb az állomáson töltöt szakákat, de itt a rendč tatta folyton. Egy éjszak lő halántékú férfi hívta t kására, de már az elí megmondta leplezetlenül, — Ma az utolsó ötven felváltottam — állapítc rezignáltán. — Miért jött el hazi kérdem. Okosabbat képt tam kérdezni. — Unatkoztam. Halálo: koztam... — És most? — Három lehetőség k laszthatok. Vagy hazauta: lakást, és munkát szerz pedig ... A harmadik lehetősé mondta ki. A sárga ládi A rokonszenves erkölcs ti kapitánnyal a Kriváňl koztam össze. Ellenőrzői nem találkozik-e éjfél ut gi „ismerősökkel". — Ha kedve van hoz: rancsnokságon elmondd egyet-mást. Apró, sárga ládikót t< A ládikóban kartotékok, . kokon nevek, születési i fényképek. A kartotékok 1 egyharmadán zöld jelzé — Ezeket mi „dollái nevezzük. Ök csak nyuj tával rendelkező vendégi nak szóba. Elnézegettem a „c fényképeit. Valamennyier metű, formás arcú fiata — A csúnyák ebben a ban" nem aratnak sike meg például ezt a lányi lező titoktartás kedvéért Ilonának. Ilona az egyet és több mint fél évig mérnök menyasszonya gyelték a lányt a kollé] egész város. Az ismerő