Új Szó, 1967. szeptember (20. évfolyam, 241-270. szám)

1967-09-21 / 261. szám, csütörtök

KARDOS MÁRTA ÚTIJEGYZETE Ellentétek világa A szicíliai városok és fal** vak között oly nagy a különbség, mintha az ember egészen más világban járna. A nagyvárosok hivalkodó műemlékei között hemzsegnek a háborúra emiékeztető düledező romházak, viszont látványosságnak illenek be az új városrészek korszerű lakótelepei mutatós toronyházaikkal, virágoskertjeikkel. A kisvárosok összehasonlíthatatlanul szerényebbek. Oj épületeket ritkán látunk, azok is elvesznek. A város és a falu közötti ellentét a forgalomban is megmutatkozik. Míg Palermóban pezseg az élet, a kisebb városokban, például Augustában, a kőolajfinomítójáról híres város teljesen kihalt. Szicília népe szolgálatkész és szerény. Ezt a lakosság öltözködése is elárulja. Nem tart lépést a divattal, s ha az utcán fel-felbukkan egy-egy miniszoknya, egészen biztos, hogy az utcákon gyakran feltűnő szerzeteseket és apácákat nem a szicíliai lányok botránkoztatják. Nők sorsa A nők jó része, főként az idősebbek a nagy hőség ellenére is feketében járnak. Évszázados hagyomány ez itt, nemcsak a gyász jlele. A sötét ruha inkább a nő alárendelt társadalmi helyzetét, erkölcsi és bigott vallási felfogását fejezi ki. özvegy, bármilyen fiatal ls, többé férjhez nem mehet. A törvény nem ismeri a válást. A nők, akiknek életét a házimunka és a sok gyerek nevelése tölti ki, nagyon ritkán mutatkozhatnak egyedül az utcán. Íratlan törvény ez a szigetországban, akárcsak az is, hogy idegen férfival nem állhatnak szóba, nem kísértethetik el magukat, ha nem akarják kockáztatni hírnevüket, ha nem akarják kirekesztetni magukat a társadalomból. Hősök ők, akik zokszó nélkül viselik nemzedékről nemzedékre öröklődő igazságtalan sorsukat. A városokban valamit javult a nők helyzete. A felvilágosodottabb és módosabb családok gyermekei szívesen folytatnak külföldi tanulmányokat. Megszokják a szabad, kötetlen életmódot, de hazatérve képtelenek folytatni anyáik életét... Szicíliai szellem A zenés mulatókban és bárokban éjszakai tivornyázás folyik. Divatos táncokat lejtenek. A férfiak keresik a kellemes nőtársaságot, amelyben persze a gyengébb nemet nem a szlelliai nők képviselik. A férfiak előnyösebb helyzetben vannak, rájuk nem vonatkoznak az Íratlan korlátozó szabályok. Urai a helyzetnek, és élnek az alkalommal. A férfiak egyeduralmával magyarázható a szokatlan kereskedelmi szellem is, amely eléggé bizalmatlanná teszi a külföldi vevőket. Az érdeklődő vevőnek utánamennek a bolt ajtajáig, s felére is leszállítják az árucikk árát. Persze közben elvesztette vonzóerejét. Ennek ellenkezője is előfordul. Ami iránt élénk kereslet mutatkozik, nagyon gyorsan megdrágul. Ilyenkor a kereskedő szemrebbenés nélkül így válaszol á vevő érdeklődésére: — Drága? ja kérem, az előbb ennyibe kerülhetett, de most már a felével drágábban adom. Nem veszi meg? Az sem baj. A maffia A kereskedelmi szellemről szólva meg kell említenem a maffiát, ezt a sehol sem látható, mégis mindenütt jelen levő titkos, nagy hatalmú szervezetet. A szicíliaiak nem szívesen beszélnek róla, félnek. A palermói üzletemberek szinte természetesnek veszik, hogy „önkéntes" adót fizetnek a maffiának, ha azt akarják, hogy <u I > ® zavartalanul bonyolíthassák le üzleteiket. Az ültetvényesek sem boldogulnának a piacot uraló maffia nélkül. Akinek víz kell, nemcsak az öntözőberendezések fenntartásához kell hozzájárulnia, hanem a maffiának is meg kell fizetnie az adót. Ezzel magyarázzák a bőségesen termő gyümölcs aránylag magas árát. Ha a maffiának érdeke, lakatlan vidékeken is építenek iskolákat, vízvezetéket vagy vasúti alagutat, még akkor is, ha nem tudják lerakni a síneket. A maffia a politikai életben is nagy szerepet játszik. — Hát az olasz törvények? Egységesek az ország egész területén, de Szicíliában másként magyarázzák őket. Hisz a magas rangú tisztviselők zöme is kapcsolatot tart a maffiával. Kultúra Ma már fel sem fedezhetnénk Szicília egykori őslakóinak annyira igényelt magas színvonalú kultúráját. A kultúra, mint az egész kapitalista világban, itt is drága mulatság. Nem mindenki engedheti meg magának ezt a fényűzést. A 650 ezer lakosú Palermónak csak egy színháza van, drámai és operaegyüttessel, bár az olaszok közismert zenerajongók, többnyire üres ház előtt játszanak. Igaz, hogy ennek részben a jómódúak közönye is oka ... Ellentétek világa ez a sziget, amelyben a múlt a jelennel, a legszebb benyomások a legszomorúbbakkal váltakoznak. S O >-9 O, S Kl (-i W < UJ o; ž; O s: o S os K) >0 O, STEINER GÁBOR EGY NAPJA A LÁZÍTÓ Néhány napla emlékeztünk születésének nyolcvanadik év fordulójára. Dél-Szlovákiában ma még ezrével élnek emberek, akiket személyes emlékek fűznek hozzá. Kommunisták, akiket harcba vezetett a földesúr ellen, nincstelenek és kisparasztok, akiknek érdekelt a parlamentben védte. Egy-egy csallóközinek úgy tűnik, mintha te gnapelőtt történt volna. Az alábbiakban egy visszaemlékezést közlünk. Ilyen volt Steiner Gábor egy napja ... Czerkilencszázhuszonöt de^ cemberének egyik zimankós napján történt. A dunaszerdahelyi járási csendőrparancsnokságon mozgalmas volt az élet. A járás összes csendőrét a parancsnokságra összpontosították. Csendőr szaknyelven „összpontosításnak" nevezték, ha a munkás megmozdulások letörésére összehívták a burzsoá rend oszlopait. Vidám élet folyt ilyenkor a laktanyában, a csendőrök jókedvűek voltak, tudták, hogy megkapják a kiszállási díjat, lesz miből inni, lesz miből kártyázni. František Divoký főtörzsőrmester, a járási csendőrparancsnok és helyettese Jozef Púčik főtörzsőrmester már kidolgozták a haditervet. A járási főnök már az előtte való nap kiadta nekik az utasítást, hogyan kell biztosítani „a közrendet és a biztonságot". Kis idő múlva a csendőrök már a szolgálati szabályzat 117. paragrafusát tanulmányozták. Ez a hírhedt paragrafus arról szólt, milyen körülmények között alkalmazhatja a csendőr a gumibotot, a puskatust, a szuronyt és mikor a puskagolyót. A 117. paragrafus több oldalon foglalkozott ezzel, a csendőrök számára akkor fölöttébb fontos kérdéssel. A dunaszerdahelyi csendőrállomáson 1925. december 12-én ez volt a legnagyobb probléma. K

ázmér István vendéglőjében viszont a munkások életük égető kérdéseiről beszélgettek. Steiner Gábor parlamenti képviselőt várták, aki előadásában arról akart beszélni, miként védekezzék a munkás a határtalan kizsákmányolás ellen, hogyan harcoljon az emberibb jövőért. Három óra körül meg ls érkezett Steiner Gábor. Közvetlen közelében ült MeCiar, a járási hivatal egyik oszlopos tagja. A közelében foglalt helyet, hogy szükség esetén a törvény nevében akármikor közbeléphessen. Már fente a fogát Steiner Gáborra. „Majd megtanítom én azt a lázítót!" — mondotta többeknek. A méhzsongás szerű zsivaj alábbhagyott, mikor Steiner Gábor beszélni kezdett. Néhány perc múlva Mečlar mint a szélütött ült a helyén. A szónok szavai a rendszert bírálták. A rendszert, amely a proletár családoknak a legszükségesebbeket se biztosltja. A munkásgyermekek éheznek. A munkások bérét egyre csökkentik. És Steiner Gábor vádat emelt azok ellen, akik ezt a helyzetet előidézték: „... a törvények a burzsoáziát védik, — a jegyzőtől kezdve a parlamentig minden szerv a burzsoá érdekeket védi, — a szegénységét viszont senki se szolgálja ..." Ezt mondta akkor többek között Steiner Gábor. A járási hivatal titkárának kopasz fején kiütközött a verejték. Csukott szeme előtt paragrafusok tucatjai suhannak el. „Belekapaszkodik" egybe és hirtelen felkiált ., .. a törvény nevében megtiltom ...!" Steiner képviselő figyelemre sa méltatva őt, tovább beszélt: „Szüntessük meg a mostani társadalmi rendszert és akkor majd megteremtjük a munkások és a parasztok hatalmát..." Ez már a csendőrök vasidegeinek is sok volt. A járási csendőrparancsnok úr véleménye szerint elég. volt ahhoz, hogy a szónok szavait a közrend veszélyeztetésének minősítse, s ezért a gyűlést, a törvény nevében feloszlatta. A proletárléptek zajában azért még tovább hallatszottak Steiner Gábor szavai: „Ez a maguk demokráciája, ez a burzsoázia értelmezte szabadság ... I" A

két csendőrfőtörzsőrmester rövid időn belül megírta Steiner Gábor ellen a feljelentést. A komáromi rendőrparancsnokságon Dittrich őr-* nagy hamarosan kézhez ls kapta. Dittrich őrnagynak Steiner Gábor már amúgy is spk borsot tőrt az orra alá, ezért rendkívül elégedett volt. Elhatározta, hogy a dunaszerdahelyi csendőrparancsnokot előléptetésre terjeszti föl. Hiszen van miért... A munkások egy lyukkal beljebb húzták a nadrágszíjat. A kövér csendőröknek pedig az egy összpontosítási napért olyan összegű napidíjat folyósítottak, amilyen összeget némely munkáscsalád néha egy hónapig se látott. P. KOVAR DÁVID TERÉZ: IFJÚSÁGBÓL ELÉGTELEN? (16) — Ilyesmit nem szabad csinálni, kislányl Megszomorítani egy olyan drága jó édesapót, mint az igazgató elvtárs... Romola azt mondta - Mafla! Van fogalmad arról, hányszor fűrészeltek már el engem? Erika azt mondta - Egy férfiért?!! Yvette nem mondott semmit, csak komoran nézett maga elé ... Nagyapó dohogott - Túlságosan jó a dolgod. Csak koplaltál volna néha... Túl könyenn jutsz mindenhez ... Ugyan mór! Mit kapok tőlük! Bezzegeket kapok... Fütyülök a bezzegjeikre, meg a pénzükre... értsék végre meg ... Iván küldött egy csokor vörös rózsát és azt üzente, ha meggyógyulok, jelentkezzem pótvizsgára ... ő elintézte ... Nem jelentkeztem! Ne intézze el... Zsófi nagyi leült az ágyam szélére és magyarázott. Először életében ő is magyarázott. - Engem két hétig keresett akkor apám puskával. Két hétig rejtegetett előle anyám az istállóban. Nem tehettem róla. Ű fogta a szekere elé a „koldus méltóságos" fiát... Taníttatta... hogy azután egybekeljünk, hogy neki ügyvéd veje legyen... Ingyen prókátor, potya tanácsadó ... Szép fiú volt, nem mondom ... de könnyelmű. Kártyázott, élte a világát Prágában egy gazdag mozisnéval. Vizsga meg sehol. Se diploma ... Azt mondja apám ... meglepem .,. körülnézek abban a bűnös városban. De én ekkor már „úgy" voltam, mert hiszen vakációzni azért hazajárogatott. Apám követelte a pénzét, amit ráköltőtt, meg a házasságot. Ö közben megesküdött a mozisnéval... Én is gondoltam arra, hogy vízbe ölöm magam..; De most már más világ van ... Te tanulhatsz... boldog is lehetsz ... Drága Zsófi nagyi! Azt hitte, hogy én azért... Nem tudta, hogy mindenért..

i mindenért együttvéve... 2. Hűvös leheletű szeptemberi hajnalon Indultam el, hogy új életet kezdjek. Apám elintézte r felvettek a pedagógiáro, ezáltal sok probléma megoldódott. Elsősorban a lakáskérdés, miután fakultás csak a szomszéd városban volt és internátus is tartozott hozzá. Biztonságban volt végre a Natasa erkölcse és anyám nem kényszerült újszülött öcsém bölcsőjét, helyszűke miatt, kirakni a városi parkba. Családomtól a szokott lelkifröccsök kíséretében könynyen ment a válás. Apám ismét elmondta — „Ez az utolsó olkalom!" Anna mama végigmért tekintetével és megkérdezte - Szóval elmégy? Mari nagyi isten áldását kérte utamra, anyám pedig bekapcsolta, a „hosszú hullámot". — Először leszel távol a szülői háztól. Remélem, ez jó iskola lesz számodra. Megtanulod végre értékelni az áldozatot, amit érted hoznak... Önállóságra teszel szert, a magad bőrén tapasztalod stb., stb., stb.,. Végül azt is lelkemre kötötte anyám, hogy nézzek körül ott, ahova megyek, lehet-e szőrmezsákot kapni a kis Pali részére, mert közeledik a tél... tudjam meg, mi az ára, közöljem vele telefonon, Pali bácsi lemegy és megveszi, esetleg küldessem el utánvétellel vagy én is elhozhatom, hiszen hetenként hazajövök, bárhát ő, mármint anyám, nem hive a fölösleges furikálósnak. Gizi nagyi kenetteljesen figyelmeztetett arra, hogy mennyi kísértés leskelődik egy fiatal lányra a nagy világban, legyek óvatos és főleg vigyázzak a - tisztaságomra! Nagyapa és Zsófi nagyi kikísértek az állomásra, ünnepélyesen, mintha Amerikába indulnék. Igy mehetett valamikor világgá a Zsófi nagyi fia, Ottó. Úgy látszik, ez neki is eszébe jutott, mert amíg nagyapus jegyet váltott, Zsófi nagyi elpityeredett. Alig tudtom megvigasztalni. A hatalmas, korszerű épület világoskék, műanyaggal borított előcsarnokában enyhe karbolszag terjengett, amitől már első ottlétemkor rosszul lettem, pedig akkor apám hivatali kocsija gurult velem és az ő tekintélye lebegett körül. Akkor úgy éreztem magam, mint a mesebeli királykisasszony, akit egy országért cserébe adnak a hétfejű sárkánynak. Elszántan tértem vissza a sárkány torkába, hogy megmentsem apám királyságát. Ilyen képzeletekkel vettem birtokba a szobakulcsot és lifteztem fel a hetedik emeletre. A szobám számóban szintén fogloltotott két hetes, mintha a Gizi nagyi meséi folytatódtak volna A hetedik várkastély hetedik szobájának ... hetedik ablakóban .. Mintha új bolygórendszerbe kerültem volna. Vagy mély vízbe, ahol addig kell evickélnem, amíg megtanulok úszni. Esetleg leválnak rólam a „bezzeg"-ek, mint mókusról a téli bunda. Annál is könnyebben, hiszen a „bezzeg"-ek sohasem tartoztak hozzám szervesen. Estére kilencen ücsörögtünk együtt és csiviteltünk. Megállapítottuk viszonyulásunkat egymáshoz, a föld vilógosodásához és tanulmányainkhoz. Szobatórsanőmet Ninának hívták, matematika és zenenevelés szakos. Nagyon rendes lányka volt, amíg más táncolt és udvoroltatott magának, ő olvasott és tanult. Juliette Greco képét hozta magával és kifüggesztette az ágya fölé. Végre találkoztam valakivel, akinek volt élő eszményképe. Én az Iván képeiből, melyeket különböző képes újságokból nyírtam ki, falvédót gyártottam az ágyam fölé. Persze, sejteni engedtem, hogy ez nemcsak olyan „platonikus" falvédő, ezért irigységgel vegyes csodálattol tekintett rám Nina. Ugyanígy tekintettem én később Ildikóra. Hja, igaz — Ildikó! A „zürt" nem lehet tőle különválasztani, A „zür" és Ildikó együvé tartóztok, mint Iván és a „cirkusz", Nina és a tisztaság. Ildikó és Nina jelentették akkori életemet. Himbálóztam közöttük, mint a hinta. Ha Nina rám emelte angyalarcát, ártatlan, tiszta kék szemét, alacsonyrendűségi érzések leptek el. Lelkiismeretfurdalásom támadt elfecsérelt Hlúziómiért. No, persze - könnyű volt neki, - vigasztaltam önmagam. Apukája is van, anyukája is. Oltalmuk alatt jár színházba, moziba ... Legalább omíg otthon volt... hogy azután mi lesz, az majd elválik. Egyetlen egyszer voltam náluk az év elején. Mamája szemüveges, fürkésző tekintetű asszony, szinte átfúrt pillantásával. Kikérdezett... mindent akart tőlem tudni. Volt eszem, csakis annyit árultam el, amennyit a mama világszemlélete elviselt. Ám néki ez is sok volt. Bármit mondtam, mindenre azt válaszolta... Hja, mi Ninácskót nem úgy neveltük! — Hja, a mi Ninánk nem olyon önálló! - Hja, Nina még hallgat a szüleirel.. Megelégeltem, egyétek meg a Ninátokat. És végérvényesen Ildikóhoz csatlakoztam, ő sokkal kényelmesebb viseletnek ígérke'o^ (FOLYTATJUK)