Új Szó, 1967. szeptember (20. évfolyam, 241-270. szám)

1967-09-17 / 257. szám, vasárnap

11 f 11 (v r E 1 11 1 1 1! 11 11 T1 1 1 111 f 111 1 11 E r 11111111 1 11 r 111 11 11 1111 f 1 •• r f 1111111 1 1111 r HAZTARTAS Az őszi zöldségszezont is használjuk ki, és fo­gyasszunk minél több vi­tamindús ételt. Szerveze­tünk szempontjából leg­hasznosabb, ha nyersen fogyasztjuk a zöldségfé­léket. Azonban sok ás­ványt anyagot veszünk magunkhoz a főtt vagy párolt zöldségből ts. Az alábbiakban közlünk né­hány receptet. VEGYES NYERS SALÄTA Zöldpaprikát, paradicsomot, vöröshagymát (tetszés szerinti mennyiségben) vásárolunk. A paprikát vékony csíkokra, a paradicsomot és a vöröshagy­mát pedig karikákra vágjuk. A zöldpaprikát a vöröshagymá­val összekeverjük, megsózzuk, azután egy kevés ecetből, só­ból salátalevet készítünk, ráönt­jük, majd a tetejére rakjuk a paradicsomszeleteket, és finom étolajjal kissé meglocsoljuk. Bármilyen húshoz tálalhatjuk. VEGYES ZÖLDSÉG PÁROLVA Zöldborsót (lehet tartósított is), vagdalt sárgarépát, petre­zselyemgyökeret, zellert, kale­rábét hagymás zsíron megpáro­lunk. Párolás közben hús- vagy csontlével locsolgatjuk. Mielőtt még teljesen megpuhulna, vag­dalt petrezselyemzöldet szó­runk hozzá. Párolt rizzsel vagy burgonyapürével tálaljuk. RAKOTT KARFIOL A családtagok számának meg­felelő mennyiségű karfiolt vá­sárolunk. Megmossuk, és sós vízben félpuhára főzzük. Az­után egy tűzálló tálat megzsí­rozunk, zsemlemorzsával meg­hintünk, és egy réteg karfiolt teszünk bele. Erre bőven hin­tünk reszelt sajtot, kissé meg­sózzuk, azután ismét karfiol, majd sajt következik. A leg­felső réteg karfiol legyen. Majd kb. 2 dl tejfölben habar­junk el 2—3 tojást, öntsük a lerakott karfiolra, a tetejét Is sózzuk meg kissé, tegyünk rá hideg vajdarabokat, majd zsem­lemorzsával hintsük meg, és sütőben süssük szép sárgára. RAKOTT KÁPOSZTA BURGONYÁVAL Egy szép kemény fej káposztát vagdaljunk hosszú csíkokra, és bő zsíron, egy kevés sóval pá­roljuk meg. Közben főzzünk hé­jában brugonyát. Ha megfőtt, hámozzuk meg, s a káposztával felváltva, rétegekben rakjuk le egy megzsírozott, tűzálló tálba úgy, hogy a káposzta és a bur­gonyaréteg közé nagyon vé­kony szeletekre vágott füstölt­kolbászt helyezünk el. Az egé­szet öntsük le tojással elha­bart tejföllel, a tetejére te­gyünk egy kanál zsírt, és sütő­ben süssük meg. Nagyon ízle­tes étel. KÜLÖNLEGES TÖLTÖTT PAPRIKA Szép húsos zöldpaprikákat meg­mosunk, magvát és erét kivág­juk, és lecsurgatjuk róla a vi­zet. Egy zománcozott tepsit megzsírozunk és zsemlemor­zsával meghintünk. A paprikát főtt burgonyából készült sajtos krémmel töltjük meg, amelyet a következőképpen készítünk: a burgonyát áttörjük, megsóz­zük, bőven teszünk bele friss vajat és elegendő mennyiségű reszelt sajtot. Az egészet tej­föllel és habart tojással jól ki­keverjük (aki szereti, megbor­sozhatja a tölteléket), majd megtöltjük vele a paprikát. A tepsiben egymás mellé rakjuk, egy kevés vizet, tejfölt .és vajat teszünk alá, és a sütőben meg­sütjük. Ha kész, előre megme­legített tálra rakjuk, és reszelt sajttal meghintve tálaljuk. ,, » S -4. S DIVAT A többféle színű maradék pa­mutból horgolt blúz, ruha, pon­gyola, hálókabát stb., újra di­vatba jött. Ezúttal ezek a hol­mik nemcsa'k csíkos horgolás­sal készülnek, hanem külön horgolt csillagokból, körökből, kockákból, háromszögekből stb. Igy minden maradék pa­mutot felhasználhatunk, ami évek folyamán felgyülemlett a háztartásban. Mielőtt a munkát elkezde­nénk, szedjük elő a pamutma­radékot, és csoportosítsuk vas­tagság és szín szerint. A véko­nyabb fonalakból blúzt, a vas­tagabból egyenes vonalú, rövid pongyolát horgolhatunk. A kü­lönféle színű pamutmaradékot lehetőleg arányosan csoporto­sítsuk, hogy kb., egyforma mennyiségű csillagot vagy kört tudjunk horgolni egy-egy szín­b(5i. Először meghorgoljuk a körö­ket. Hogy hány ilyen körre lesz szükségünk, azt hozzávető­legesen úgy állapíthatjuk meg, hogy előzőleg elkészítjük a ru­hadarab szabásmintáját, azután horgolunk néhány kört, ráhe­lyezzük a minta valamely ré­szére, lemérjük, s ennek alap­ján kiszámítjuk, hogy kb. hány darab horgolt körre lesz szük­ségünk a modell elkészítésé­hez. Ha mér valamennyi kört meghorgoltuk (az alább közöít leírás szerint), a szabásminta egyes darabjainak megfelelően összehorgoljuk őket, majd ösz­szeférceljük az egyes részeket, a ruhadarabot-felpróbáljuk, az­után összehorgoljuk vagy gép­gel összevarrjuk az egyes dara­bokat. A kész holmit nedves ruhán át óvatosan kivasaljuk, ügyelve, nehogy kinyújtsuk. Horgolt kör: A fonal vastag­ságának megfelelő horgolótűvel dolgozunk. — A karikát 8 láncszemes körrel kezdjük. Eb­be 16 kispálcát horgolunk, majd a következő sorba minden kis­pálcára 2 pálcát öltve, össze­sen 32 egyráhajtásos pálcát ké­szítünk. Az igy horgolt kariká­kat a képünkön látható módon állítjuk össze. Mindig a szabás­minta egyenes szélén kezdjük leraknia karikákat (lásd a fen­ti képen). A z embertelenség egy és ^^ ugyanazon éremnek a másik, az árnyékos oldala. Ha nem lenne emberség, emberte­lenségről sem beszélhetnénk. A kettő feltételezi egymást, akár a nappal az éjszakát. Kit nevezünk emberséges ember­nek? Azt, aki magán kívül má­sokat is meglát, aki számára mások gondja-baja nem kö­zömbös, nem mondja, hogy ml közöm hozzá. Segít, ha tud se­gíteni, megértő, ha valaki meg­értésre szorul. Szép, nemes em­beri tulajdonság, kötelesség, amelyet viszont paragrafus senki számára nem tesz köte­lezővé. Olyan erkölcsi kötele­zettség, az sem baj, ha nor­mának nevezzük, amelynek be­tartásáért az ember mindenek­előtt saját lelkiismeretének fe­lelős. Az ember lényegéből, emberi mivoltából fakadó vo­nás, mégis hányszor megfeled­kezünk róla. Igen gyakran meg­gondolatlanságból, kényelem­szeretetből vétünk ellene. Elő­fordulnak viszont olyan esetek is, amikor az embertelenség már szinte határos a bűnnel. Em­berek megítélésénél az ember­telenséget általában erkölcsi fogyatékosságnak, esetleg jel­lembéli hibának nevezik, vi­szont kevés szó esik arról, hogy a sorozatosan ismétlődő hibák előbb-utóbb elérik a bűn hatá­rát. Az embertelenség a mások gondja-baja iránti közöny rossz, minden esetben elítélendő ma­gatartás, ha azonban olyan ember, vagy emberek esnek eb­be a hibába, akiktől beosztá­suknál, foglalkozásuknál fogva is emberséget várnánk, még sú­lyosabban esik a latba. Elmondok egy esetet. Tóth Ferenc, az őrsújfalusi nyugdíjasok otthonának lakója, tényleg rászorult volna az em­berségre, megértésre. Hatvan­négyben — viszonylag fiatalon — mindkét lábára rokkantan került az otthonba. Egyetlen és legértékesebb vagyonkája volt a háromkerekű ortopéd bicikli. Ez jelentette számára a moz­gási lehetőséget, bizonyos érte­lemben magát az életet. Saját pénzén vette, mielőtt még az otthonba került volna. J ött a nagy árvíz. Hatvan­öt nyarán evakuálták az otthon lakóit. A trebiSovi nyug­díjasok otthonában kaptak ideiglenes szállást. Személyes podgyászával együtt háromke­rekű biciklijét is utána küldték. A veszély elmúltával újból visszatértek megszokott ottho­nukba. Mielőtt azonban útra keltek volna, Tóth Ferenc na­gyon a lelkére kötötte a tre­bišovi otthon vezetőjének, hogy biciklijét mielőbb küldjék utá­na, hisz tudják, hogy nélküle jóformán egy lépést sem tud tenni. Ekkor «iég álmodni sem mer­te, hogy milyen messze is lesz majd számára Trebišov Komá­romhoz, illetve a Komárom melléki őrsújfalusi nyugdíjas otthonhoz. Teltek a napok, hetek és ő hiába várt. Mi mást tehetett, egymás után küldözte a sürgető leveleket: ha csak egy szemer­nyi emberség is van bennük, küldjék már mielőbb azt a bi­ciklit. Sajnos, kérő, sürgető szavai süket fülekre találtak. Nem­hogy a biciklit küldték volna, de még a leveleire sem vála­szoltak. Az egyoldalú levelezgetés kö­zel másfél esztendeig tartott. A rokkant ember szorultságá­ban már nem tudta mitévő le­gyen. Kérte az őrsújfalusi ott­hon vezetőjét, a Jíomáromi Já­rási Nemzeti Bizottság szociá­lis ügyosztályát, tegyenek va­lapiit érdekében. Újból mentek a levelek. Tre­bišovról a válasz újból mélysé­ges hallgatás volt. Ezek után kérte szerkesztő­ségünk segítségét. lul i mást tehettünk volna az érdekében, minthogy ez év április 5-1 keltezéssel mi ls levelet küldtünk a trebišovi ott­hon vezetőségének. Kértük az üggyel kapcsolatos jóindulatu­kat és a késlekedésre is szeret­tünk volna magyarázatot kapni. Sajnos, — hogy újból ezt kell mondanunk — a mi levelünk is válasz nélkül maradt. Ezután más ajtón kopogtattunk. Az ese­tet tudattuk a TrebiSovi Járási Nemzeti Bizottság szociális ügyosztályával és košicei fiók­szerkesztőségünk munkatársalt is mozgósítottuk: néznének egy kicsit a dolgok után. A továbi részletezést szük­ségtelennek tartjuk. Elég az hozzá, hogy így már jutottunk valamire. Tóth Ferenc szeptem­ber 7-i levelében hálálkodva újságolja, hogy végre-valahára megkapta a biciklijét. Elgondolkoztató eset. Szinte magától adódik a kérdés: ki fe­lelős a történtekért? A társa­dalom milliókat áldoz, hogy megöregedett, testi fogyatékos­ságban szenvedő tagjainak tényleg a lehető legtöbbet nyújtsa, legalábbis elviselhető­vé tegye számukra az életet, viszont akadnak emberek, akik szinte céltudatosan megkeserí­tik napjaikat. Az, hogy a tre­bišovi otthon vezetősége a mt levelünket sem méltatta válasz­ra, kevésbé bosszantó, hiszen nekünk mégis csak megvan a módunk, lehetőségünk arra, hogy így, vagy amúgy kiugrusz­szuk a nyulat a bokorból. De mit tegyen az az egyszerű em­ber, aki két évig keresi a maga igazát, és leveleit még válasz­ra sem méltatják, ha lépten­nyomon falként áll előtte a ri­deg, embertelen közöny. For­duljon panaszlevéllel az illeté­kes szervekhez. Igen ám, de hol a biztosíték arra, hogy le­vele nem olyan ember kezébe kerül, aki nyugodt szívvel „ad acta" teszi, azzal indokolván, hogy apró-cseprő dolgokkal mégsem foglalkozhatnak. Mert ilyen esetek is előfordulnak. A látszólag aprócska ügy mögött nem mindenki látja meg a ver­gődő, szorultságában segítsé­gért folyamodó embert. Ez vi­szont baj, nagy baj. Ügyneve­zett országos dolgokban tény­leg nagyvonalúak vagyunk. Ezt még az ellenségeink sem tagad­hatják le. De nemegyszer elfe­lejtjük, hogy a társadalmat em­berek alkotják, akiknek lehet­nek és vannak is személyes gondjaik, sérelmeik. Ezeknek az intézése sem lehet a társa­dalom, de senki számára sem közömbös. T óth Ferenc kétesztendei huzavona után megkap­ta a biciklijét, de a kérdések egész sora vár még válaszra: miért kellett két esztendeig ha­dakoznia? Hogy lehetséges az, hogy a trebišovi otthon vezető­je még válaszra sem méltatta levelét? Mi ez, ha nem ember­telenség, felelőtlenség, bűnös mulasztás? Milyen ember a nyugdíjasok otthonának vezető­je? Vagy talán Trebišov tény­leg olyan messze lenne Komá­romtól? Nem kéreml Másról van itt szó. Ha valaki az állammal, a társadalommal szemben követ el mulasztást, azt előbb-utóbb felelősségre vonjuk. Viszont nem találtuk még meg egészen a módját annak, hogy azokra az egyénekre, akik hivatali be­osztásuknál fogva rideg kö­zönnyel kezelik az egyszerű emberek ügyes-bajos dolgát — ugyanez a sors várjon. SZARKA ISTVÁN ÜGYES VARIAPOLCOT KÉSZÍTHETÜNK házilag néhány deszka­lapból és a hozzá tartozó fémkeretből, ha van egy kis kézügyes­ségünk. A vékony, vasrudakat a képen látható téglalap alakú for­mában összeforrasztjuk. Ha nincs forrasztópákánk, valamilyen fémmegmunkáló üzemben végeztessük el ezt a munkát. A keret ké­szülhet az ábrán megadott méretben, de a szükségnek megfele­lően lehet nagyobb ls. — A deszkalapokat legyaluljuk, dörzspa­pírral simára dörzsöljük a felületét, és belakkozzuk. Ha a szoba­berendezésünk sötét színű, a lapokat lakkozás előtt barnára pá­colhatjuk, és csak azután lakkozzuk be. Majd a deszkalapot alul­ról a fémkerethez erősítjük. Annyi ilyen polcrészt készítünk, ami­lyen magas összeállítást akarunk. A részeket egymásra rakva könyvespolcként használhatjuk, de ügyesen elválaszthatjuk vele a szoba egy-egy részét is. Külön-külön is használhatjuk őket: pl. kisasztalnak vagy virágállványnak. SZÉPSÉGÁPOLÁS A SÍRÁS árt a szép­ségnek. Nemcsak azért, mert szemünk és or­runk vörös lesz, és a sós könnyek szárítják az arcbőrt. Rendszerint akkor slrünk, ha vala­mely lelki bánat ér ben­nünket. De valljuk meg őszintén, a nők egy ré­sze tehetetlen dühé­ben, haragjában is rög­tön sírásra fakad. Ilyenkor nem is annyi­ra a könnyek, mint a lelki felindulás árt szépségünknek. Azt mindnyájan tudjuk, hogy az indulatok arcun­kon visszatükröződnek. A haragos arckifejezés bizony senkit sem szépít meg, és közvetve árt a bőrnek ls, mivel ilyenkor rendszerint ráncol­juk a homlokunkat, összehúzzuk a szemünket, lebiggyesztjük az ajkunkat stb. A sírást általá­ban fejfájás követi, s természetesen a fájdalom Is tükröződik arcunkon. Tehát azt ajánljuk — különösen a sírásra haj­lamos fiatal lányoknak — uralkodjanak magu­kon, s ne pityeregjenek minden kicsiségért, ha szépek akarnak lenni. Hogy indulatainkon ural­kodni tudjunk, lelkierőre van szükségünk. Ezt szigorú önfegyelmezéssel és önneveléssel érhet­jük el. Ha mégis előfordul, hogy valamely szomorú esemény megríkat bennünket, ne felejtsük el azonnal megmosni az arcunkat hideg vízben. A vizet Inkább csak óvatosan locsoljuk az ar­cunkra, kezzünkkel és a törülközővel ne dör­zsöljük a bőrt. Puha törülközővel itassuk te az arcunkról a vizet, de ha van rá mód, letörlés nélkül hagyjuk megszáradni. Ugyanis a víz párolgása hőt von el, s ez a természetes hűtés jót tesz a gyulladásba jött ki­vörösödött bőrnek. Ha az orrunk a sírástól meg­duzzadt, vörös, vegyünk a tenyerünkbe hideg vi­zet, s azzal hűtögessük. Ezt különösen akkor ajánljuk, ha azonnal emberek közé vagy az utcá­ra kell mennünk. Az ilyen arcápolás után ne használjunk rögtön krémet, mert a krém fel­kenése masszírozásszerű mozdulatokkal jár, s ez ismét vörössé tenné bőrünket. Púdért azonban nyugodtan használhatunk. EMBERTELENSÉG avagy hosszú az út Trebišovtól Komáromig iHllttHtlIIIISIIItlKIftlIIIUtlIllltlIlllllllllllltlIIIIIIIlllftlIllllllillllllllll

Next

/
Thumbnails
Contents