Új Szó, 1967. szeptember (20. évfolyam, 241-270. szám)

1967-09-13 / 253. szám, szerda

Az oktatás nem választható el a neveléstől Az Új Szó számára írta: Mihail Prokofjev professzor, a Szovjetunió oktatásügyi minisztere A SZOVJET ISKOLA, melynek alapjait még Lenin rakta le, nagy utat tett meg az eltelt ötven év alatt. Lenin szerint az iskola általános képzést nyújtó, munkára nevelő, politechnikai iskola legyen. És a szovjet Iskola ilyenné vált. A forradalom utáni első években az elemi (négyosztályos) iskola volt a kötelező iskolatípus, melyet később a hétosztályos iskola váltott fel. Ám a népgazdaság érdekei egyre nagyobb követelményeket támasztottak a fiatalok általános képzésével szemben. Ezért a hétosztályos iskola helyébe a nyolcosztályos iskola lépett. Természetesen ez a folyamat ezzel korántsem ért véget. Az SZKP XXIII. kongresszusa kitűzte a feladatot: az 1966—67-es években lehetővé kell tenni, hogy a fiatal nemzedék teljes középiskolai végzettséget szerezhessen. Jelen pillanatban a fő iskolatípus a tízosztályos, munkára nevelő politechnikai általános iskola. Korunk, a rohamos társadalmi fejlődés, a nagy tudományos és technikai változások kora mély hatást gyakorol az oktatás tartalmára, az iskolaügy szervezésére is. Az utóbbi években á társadalom széles rétegeit újból bevonták a szovjet iskolaügy további megjavítását célzó intézkedések kidolgozásába. Számos kiváló tudós, tanár, módszertani szakértő foglalkozott az oktatásügy helyzetével és javasolta továbbfejlesztésének útjait. Az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa megvitatta és kidolgozta az iskolaügy tökéletesítésére irányuló intézkedéseket. „Az általános középiskola munkájának további megjavítását célzó intézkedésekről" szóló 1966ban elfogadott határozat kijelölte az Iskola tevékenységének elvi szempontjait, ami az oktatásügyi dolgozók számára sokáig fő irányelvként fog szolgálni. RÉSZLETESEBBEN szeretnék szólni a szovjet iskola mai tevékenységének néhány fő irányzatáról. Az iskola — ideológiai szervezet. Ezért úgy igyekszünk megszervezni a munkát, hogy az iskola megtanítsa a tanulókat a társadalmi fejlődés törvényeire, a szovjet nép forradalmi hagyományainak szellemében nevelje a diákokat és kifejlessze bennük a szovjet hazafiság, valamint a proletár nemzetköziség magasztos érzését. Az iskolában nem lehet elválasztani az oktatást a neveléstől. Minden tantárgy, az iskolai élet és házirend kettős feladatot tölt be a fiatalok képzésében: a tudományos ismeretek elsajátítása révén gazdagítja értelmüket és nemes emberi tulajdonságokra neveli őket. Igen fontos funkciót töltenek be a humán tantárgyak, elsősorban a történelem, az irodalom, a társadalomismeret. Szerintünk a szovjet iskolákban a humán tárgyak oktatásában sikerült alapos rendszert bevezetnünk, amely objektív feltételeket biztosít a történelmi folyamatok materialista értelmezéséhez. A világnézet kialakításában nagy szerepet játszanak a természettudományi tantárgyak. Jól tudjuk, hogy a természettudomány mai fejlődése meggyőzően igazolta a materialista elvek szilárdságát. Nyilvánvaló a feladat, hogy a. tanulókban könnyen hozzáférhető formában alakítsuk ki a materialista világnézet alapjait, a fizika, a vegytan, a biológia és egyéb tantárgy tanítása során. Ezzel kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy a biológiai tantárgyak oktatásának módosítása már folyamatban van. Leíró részüket (botanikát, zoológiát) kissé csökkenteni szeretnénk, ugyanakkor bővítenénk a fiziológiai részt. Befejező részként bevezettük az általános biológiát. Az oktatás tökéletesítése nem lehet egyoldalú, együtt kell járnia a nevelés megjavításával. Ugyanakkor a nevelőmunka megjavítását a tanítási folyamat keretei nem korlátozhatják. A nevelés megjavításának útja a gyermekkollektívák tökéletesítése, vagyis a személyiség formálása és fejlesztése. Ebben fontos szerepet játszanak a komszomol- és a pionlrsžervezetek. A szovjet iskolákban jelenleg 23 millió pionír tanul. Ez óriási erő, amelyet igyekszünk helyesen felhasználni az iskolai és az iskolán kívüli konkrét problémák megoldásában. A komszomolisták és a pionírok szervezik az osztályon és az iskolán kívüli foglalkozásokat, számos érdeklődési körüknek megfelelő klubot, társaságot, egyesületet stb. alakítanak. A nagyobb Iskolákban nevelői munkával megbízott igazgató-helyettesi státust rendszeresítenek a pedagógus kollektíva segítségére. Az olyan iskolákban, ahol a pionírok létszáma nagy, függetlenített fő úttörővezetői státust vezettek be. Ezeket az úttörővezetőket tanítóképzőkben és pedagógiai főiskolákon képezik ki. A SZOVJETUNIÓ rövidesen 50 éves jubileumát ünnepli. E dátummal kapcsolatban az iskolákban most különös gondot fordítanak a szovjet haza hősi történelmének tanulmányozására, a szocialista építés eredményeinek, a szovjet kultúra és tudomány fejlődésének megismerésére. Sok ezer tanuló vesz részt azokon a felvonulásokon, amelyeknek jelszava: „Szikrából lett a láng." Mindenütt seregszemléket és kiállításokat rendeznek a tanulók művészeti és technikai alkotásaiból, öntevékeny csoportok tagjai fesztiválokon vesznek részt. A legfontosabb, hogy a gyerekek ne csak szemléljék a Szovjetunió eredményeit, hanem meg is értsék és tudják, milyen erőfeszítések árán jöttek létre. Az általános középiskola fő feladata, hogy felkészítse az ifjúságot az életre, a munkára. Néhány évvel ezelőtt azonban elterjedt egy olyan nézet, amely túlságosan leegyszerűsítette ezt a feladatot, mondván: a fiatalnak már az iskolában meg kell szereznie szaktudását. A politechnikát sokszor összetévesztették a szakmatanulással, ami nagyon helytelen felfogás. A munkára való politechnikai előkészítés célja nem holmi korlátozott mértékű szaktudás megszerzése, hanem az, hogy a tanulók megismerkedjenek a korszerű termelés alapjaival. A korszerű termelés ugyanis felhasználja a fizika, a kémia, a biológia és egyéb tudományok alaptörvényeit. A politechnikai előkészítés megadja a tudás alapját, amelyre aztán a termelésben szükséges szakmai képzés épülhet. Napjainkban például széles körben alkalmazzák az elektronikát, kedzve a háztartással (televízió) és a bonyolult technológiai folyamatokat irányító berendezésekkel végezve. Helytelen lenne, ha

1 a tanulóknak csupán elméleti elképzelésük lenne az elektronikáról, s nem tudnák, hogyan alkalmazzák azt a gyakorlatban A kémia oktatásban nem elég a levegő nitrogénjéből nyert ammóniák gyártásának leírása. A tanulónak látnia kell, hogyan valósul meg a termelésben ez a folyamat és az iskolai kémiai laboratóriumban, ha egyszerűbb formában ls, de ki kell próbálnia az ammóniák előállítását. SOK HASONLÓ példát lehetne felsorolni. Annak idején már Marx ls kiemelte az ember sokoldalú fejlődésének szükségességét, s az ipari fejlődésből indult ki. Azt Irta, hogy a nagyipar műszaki bázisa állandóan fejlődik, és változik, újabb és újabb gyártási folyamatokat és szakmákat hoz létre, ami történelmi szükségszerűséggé teszi az ember sokoldalú fejlődését. Aligha kell hangsúlyoznom, milyen fontos ez manapság, amikor rohamos iramban fejlődik a tudomány és a technika. Ez is szerepet játszik abban, hogy kritikusan felülvizsgáljuk az Iskolai oktatást. A tudósok, a módszertani szakértők és a tanítók nagy csoportja már be ls fejezte az iskolai tantárgyak, a tankönyvek és az új tantervek felülvizsgálását. Megpróbáltuk komolyan korszerűsíteni a tantárgyakat. A felesleges tényanyag, a szükségtelen ismétlések, a már nem időszerű adatok és elméletek helyett új, sokkal alaposabb ismeretekre helyezzük a súlyt. Az ország műszaki haladása szempontjából rendkívül fontos, hogy az ifjú nemzedék teljes középiskolai végzettséget szerezzen. Jóllehet a szociológiai kutatás még nem mérte fel teljes egészében az oktatás gazdaságosságát — csupán az oktatás közvetlen kiadásait szokták figyelembe venni, s nem a hatások tényezőjét —, mégis vitathatatlan, hogy az oktatási színvonal emelésének óriási gazdasági kihatása van, elősegíti a szovjet iskola fő feladatának teljesítését: sokoldalúan fejlett, kitűnően képzett embereket nevelni, akik tevékenyen építik mafd az új társadalmat. (APN) Hatvankét kötet illusztrátora Műteremlátogatás Mária Želibská festőművésznőnél CSANÁDY JÁNOS: Új rejtelmek felé Ügy élek, mint a remeték, sajtot eszem és feketét iszom, mint fecskék a vizet tiszta pocsolyák szélein. A tüntető személyiség szertedobált ikölönceit magam mögött elhagytam, mint vesztett vagy nyert csatáik után fegyvert, páncélt a hadmezőn. Viszem csók puszta életem vesztesen vagy győzelmesen, viszem csak puszta szívemet a közömbösen ragyogó napfény alatt, holdfény alatt. Egy évezred lejár megint. A félhold, a kereszt, a kard halálsápadt szimbólumok, tartalmuk már csak az: anyag, a holdteke, a kő, a vas. Eldobálva mindenemet, mi a múltból még megmaradt, úgy élek, mint a remeték, sajtot eszem és feketét iszom, s iszom egy csecsemő szájából az új hangokat, Nem övezi sem-glória, sem töviskoszorú fejünk, míg éjre éj száll, napra nap: megyünk új fényforrás felé egy nagy, sötét erdő alatt. Mária Želibská festőművész legutóbb Indonéziában aratott sikert. A művészetkedvelő és hazánk iránt baráti érzelmeket tápláló indonézek nagyra értékelték műveit. A kiállítás Idején Mária Želibská Indonéziában járt, ahonnan gazdag élményekkel tért haza. Elmondotta, hogy az indonéz művészek élénken érdeklődnek a csehszlovák képzőművészet áramlatai, vitái iránt. A művészt elbővölte az indonéziai természet szépsége, az ősi kultúrák sok ritka emléke, arre'" nv

Mt'n tartozik a világ művészetének kincsestárába. Lelkesen mutogatja az ajándékba kapott sok szép könyvet és a tömjén pálcát, amely az ősi templomok illatára és hangulatára emlékezteti most is, a Vörös Hadsereg útján levő műtermének csendjében. Engem azonban nem a távoli országokból hozott emlékek csábítottak Mária Želibská műtermébe, hanem arról szeretnék elbeszélgetni vele, milyen törekvések, elképzelések vezérelték művészi pályáját. Hogyan jutott el a kísérletezések és művészi útkeresés nehéz labirintusában a Jelenlegi kiforrott kifejezési formákhoz. Mária Zelibskát már régen ismerem. Nem a művészt, hanem a műveit. Egyszerű közvetlensége, lenyűgöző beszédmodora csak meggyőztek arról, hogy ugyanilyennek ismertem meg, mint anya a gyermekkönyvek kedves illusztrálcóiból, majd a költészet iránti vonzalmamat erősítették lírai versillusztrációi, amelyek szerencsésen kiegészítették a költői képzelet szárnyalásait. Nekem különösen gyermekkönyv rajzai tetszenek. A cicák, mókusok, nyuszik, madarak szinte nevetnek, szomorkodnak, sírnak, mozdulataikban benne vannak érzéseik, félelmük, magabiztonságuk, Jókedvük. Mária Želibská megérdemelten került a gyermekirodalom illusztrátorainak élvonalába. Munkái öregbítik a csehszlovákiai gyermekirodalom, a szép könyv jó hírnevét határainkon túl is A csehországi pályakezdés után ott állt a felszaba dúlás után születő szlovák gyermekés ifjúsági könyvkiadás bölcsőjénél, amikor még a Smena jelentette meg e műveket. Majü a SNDK-ban, ké sőbb pedig a Mladé letá kiadónál folytatta munkáját. Nagy sikert arattak már első könyvillusztrációi (Emil Koralov Partizánlány, Jozef Horák: Pionírszív Mihail Sadoveanu: Virágok szigete stb.). Utána évről évre jöttek a töb biek. Ecsetje, tolla nyomán cseh, orosz, szlovák népmesealakok keltek életre. Számos nemzet Íróinak al kotásait illusztrálta: a német Grimm testvérek, a kínai Kuo Mo-zso, a hindu Rabindranath cseh Érben és Hrubin, a szlo vák Horov, Plávka, Figull, Mária Rázusová-Martáková műveihez készített szellemes és finom rajzokat. Csupán néhányat soroltam fel a több mint hatvan illusztrált kötetből, amelyek a művész kitartó, szívós munkásságát, kimeríthetetlen fantáziáját dicsérik. Hiszen egy-egy mű főhőseinek megelevenítése papíron, körültekintő tanulmányt, kor- és helyzetismeretet követel, ha valóban ki akarja egészíteni, gazdagítani akarja az írott szöveget. Mária Želibská elmondotta, hogy a gyermekkönyvek egy-egy alakja gyakran komoly gondot okoz a rajzolónak, mivel úgy kell megformálnia, hogy a legcsúnyább, legijesztőbb figura se legyen félelmetes, visszataszító. Közben arra is ügyelni kell, hogy az egyes állatok élethűek legyenek, mert a legtöbb gyerek könyvekben találkozik először az állatokkal, és emlékezetében olyan marad, amilyennek a rajzoló megformálta. Átlapoztam Mária Želibská illusztrálta tucatnyi könyvet, amelyekről még sokat lehetne írni. Nekem különösen tetszett a magyarul is megjelent Ivan Belisev: Az önfejű kiscica című könyvének illusztrációja. A félénk, vidám, pajkos, rémült Cica valamennyi képmása nagyszerű. Méltán nyerte meg legutóbb az indonéziai közönség tetszését ls. ' Mária Želibská sokoldalú munkásságának csupán egyik területe az illusztráció. Grafikai lapjain sokkal szabadabban, kötetlenebbül kísérletezgethet, alkothat. Munkái közül figyelmet érdemel a Szlovák Nemzeti Felkelésről készült öt lapos sorozata. E jelentős történelmi eseményről készített sorozatot Hložník, Mudroch, Guderna és mások is, de Želibská művei különös líraiassággal. találó kifejezési eszközökkel, jellegzetes női szemmel vallanak e hősi korszakról. A Búcsú, a Partizánok a hegyekben, a Gyász és a többi mű női finomsággal fejezi ki az élethalál harc eseményeitől távolabb eső, de vele szorosan összefüggő, mély emberi érzéseket. Nagyon érdekes a tizenhárom lapból álló Szerelem című sorozat. A boldog, a kesergő, a kételkedő, a bánatos szerelem — az örök szerelem ezernyi változatának egy-egy felvillanását látjuk sajátos eszközökkel kifejezve. Mária Želibská műtermében újra meggyőződtem arról, hogy az igazi tehetség utat talál a nagyközönséghez. Aki ily céltudatosan és kitartással lép a művészi pályára, az megtalálja az alkotó munkában élete értelmét. Különös szerencse, hogy ha valaki a göröngyös művészi pályán megértő élettársat kap, aki ugyancsak az ecsetnek és a művészetnek az elkötelezettje, az új festőnemzedék nevelője. A Želibský képzőművész házaspár a hazai kulturális életben megtisztelő helyet érdemelt ki. A család harmadik tagja, lányuk is ezt a pályát választotta. Nem tudom, hogy az anva alkoAZ ÖNFK)Ü KISC1CA EGYIK ILLUSZIRÁCIÓ)A Tagore, a tó munkája keltette-e fel a gyermekben az érdeklődést, vagy a tanár atya segítette tehetsége kibontakoztatását, anynyi azonban biztos, hogy mindketten hozzájárultak ahhoz, hogy immár három Želibskýt tartanak számon Szlovákia kulturális életében. Kettő már kivívta a komoly elismerést, a harmadik most küzd érte. SZŰCS VIOLA