Új Szó, 1967. augusztus (20. évfolyam, 320-240. szám)

1967-08-08 / 217. szám, kedd

MEGMENTETT KINCSEK Ifüllllffl A nagy perspektívájú kémia SZAKMAI KÖRŰKBEN évtizedeken át úgy vélték, hogy a valamikori cseh királyi központban, a prágai várban öszszegyujtött műkincsek nagy része elveszett és a vár világhírű festménygyűjteményéböl, amelyet II. Rudolf uralkodása alatt létesítettek, csak a kevéssé értékesek maradtak meg. Ezt a tévhitet a vár művészettörténeti feltárása során meglepetésszerűen, konkrét bizonyítékokkal néhány évvel ezelőtt megcáfolták. Világhírű mesterek eddig ismeretlen alkotásai kerültek elő, dokumentálva azt, hogy a prágai vár képtárában egyedülálló értékek voltak. De vessünk egy pillantást a nagy értékű festmények hányatott sorsára! II. Rudolf becses képgyűjteményének sorsát a cseh nemzet számára annyira tragikus következményekkel járó Fehérhegyi csata (—1620) megpecsételi. A gyűjtemény legértékesebb daTabjai Bécsbe kerülnek. Később, a harmincéves háború végén, amikor a svédek egy időre megszállták Prágát, a királyi vár képgyűjteményének java része, mint hadizsákmány, Stockholmba kerül, ahol Krisztina svéd királynő képtárát gyarapította. A későbbiek során a svéd királynő a képek közül többet eladott. A prágai vár képtárából származó műkincsekkel ma a világ valamennyi jelentősebb galériájában találkozhatunk. Stockholmon és Bécsen kívül van belőlük Párizsban, Antverpenban, Münchenben, Berlinben és Drezdában, továbbá New Yorkban, Leningrádban stb. Olarf Gronberg svéd történész szerint Svédország különböző képtáraiban kb. 90 olyan festmény van, amelyek a prágai várbői származnak. A széthordott és részben elpusztított II. Rudolf korabeli gyűjtemény helyett az 1660-as évek végén a prágai várban új képtárat hoznak létre. Árverés útján ide kerül a többi közt pl. a buckinghami angol királyi gyűjtemény 100 festménye — közöttük több Tiziano-, Raffaello-, Rubens-, Veronese- és Tintoretto-festmény. Az új képtárban 1737-ben már 537 nyilvántartott festmény volt. Az Európa-szerte ismert és a műértők által gyakran felkeresett prágai képgyűjtemény sorsa Mária Terézia uralkodása alatt Ismét veszélybe került. A császárnő az állampénztár feltöltése céljából az értékes festmények egy részét eladja a drezdai képtárnak, Jelentős részét pedig Bécsbe szállíttatja. AZ IZZÓ NYÁR sugárzása árad be a Majernlk galéria széles ablakain. Egyik oldalról a múlt, a művészi szépségéből mit sem vesztő óváros: a Mihály kapu, a torony, a híd, alatta a

1 bűbájos olvasókert. Mintegy ellentétként a másik oldalról, a ma, az utca nyüzsgése hallatszik ide. — S itt benn, a kiállítási teremben Jozef Sabol, egy kassal fiatal festő mutatkozik be, akinek ez a második önálló tárlata. Jó eredmény, ha elgondoljuk, hogy gyermekévei a háború kitörésének idejére estek. S amúgy is mostoha körülmények között nőtt fel. Megélhetési gondok kényszerítették, hogy gyakorlati pályát válasszon. Elektrotechnikus lett s három évig dolgozik szakmájában. De nem tudja elfojtani a folyton kísértő vágyat, a szüntelenül munkálkodó törekvést, hogy eredeti elképzelését valóra váltsa. Színekkel, formákkal ke'l kifejeznie azt, amit sejt, érez, gondol. Egy esztendeig készül a főiskolára való felvételre és 1957-ben már Millü, Matejka és Zelibský tanárok növendéke. Hatvanháromban végez s visszatér szülővárosába

1, ahol a Népi Művészeti Iskolában tanít. Helyzete nem könnyű, a szokványossághoz ragaszkodó, újat nehezen befogadó vidéki városban. — Figyeli az életet maga körül. A hatalmas vasmű, az ország acélszíve dobog a közelében. S kezdetben ez lesz élményforrása. A gépek, a technika ihletett diA műkincsek legnagyobb méretű herdálására II. József uralkodásának idején került sor, amikor a prágafi várat tüzérségi laktanyává akarták alakítani, aminek folytán 1782. május 13-án és 14-én a vár udvarán potom áron elárverezték a megmaradt képek java részét. A XIX. században a festménygyűjtemény maradványait fokozatosan Bécsbe irányítják. 1906-ban a nyilvántartott festmények száma már csak 324. Java részük a vár termeit és a folyosókat díszítette. Raktárba csak azokat helyezték, amelyek meg voltak rongálva, vagy pedig tárgyuk miatt nem feleltek meg a díszítés követelményeinek. Így kerültek raktárba egyes remekművek, pl. hat Bassano-festmény! Az első világháború után a várban még meglevő legértékesebb képeket a Rudolfinum képtárába viszik. A vár termeit díszítő festmények csupán dekoratív célt szolgáltak, művészettörténeti szempontból Ismeretlenek maradtak, a feledés homályába merültek. Ügy taTtották nyilván őket, mint a Habsburg-éra történelmi dokumentumait. A náci megszállás alatt a németek figyelme szerencsére nem terelődött a várban levő festményekre. Ez részben annak tudható be, hogy a megszálló hatóságok kulturális tényezői Prágát régi német városnak tekintették, tehát műkincseit nem mozdították el helyükről. A felszabadulás utáni években a sokoldalú művészettörténeti feltárás során, pontosabban 1962 végén Jaromír Neumann, a CSTA levelező tagja, az Akadémia Művészettörténeti Intézetének Igazgatója megállapította, hogy a meglevő festmények szerzői között van Tiziano, Veronese, Jatopo és Leandro Bassano, Reni, Rubens, Saraceni, Hans von Aachen és még más klasszikus festőnagyság. 1964-ben a vár komplex felújításának keretében átadták rendeltetésének a Prágai Vár Képtára néven ismert galériát, amelyben az évszázadokon keresztül elveszettnek hitt műkincsek méltó otthont kaptak. A Képtár nemcsak a művészettörténészek, hanem a hazai és nemzetközi nyilvánosság körében is fogalommá vált. Ékes bizonyítéka annak, hogy a tudomány és a népi államhatalmi intézmények együttműködése felbecsülhetetlen értékeket tesz közkincssé. (S. M.) csőítője Fernand Légér hatása alatt szigorúan épített formákkal fogja kézbe az ipari tájat. Majd a bizarr ritmusú, különös ellentétekben gazdarg elektronikus zene foglalkoztatja. Ebből fakadó belső élményét elvontan, áttételesen fejezi ki. Hatvanhatos vásznain a többé-kevésbé szilárd formák szeszélyesnek látszó együttesében is megnyilvánul bizonyos rend. A későbbi kevert technikájú Zenei inspirációkon foltokba olvadnak a letompított színek s közülük egy-egy nyugtalan vörös, vagy zaklatott sárga harsan föl. — Sabolt láthatólag nem csupán a megformálás fortélyai izgatják. A bemutatott anyag komoly gondolati taTtalomra vall. A nemzedékünk idegzetében máig is ott vibráló réme a háborúnak s ennek elvetése és megvetése jut szóhoz hatvanhetes sorozatában: a Gigantomachiában, a F. Lágertől szerzett tanulságokat magán viselő, beteges lila háttérben komor szürkékből összeálló Félelem, zilált, kubizáló formái, torz vonásai, az irtózottól merev szemből aláhulló könnycsepp a rettegést idézi. — Az élet napos oldaláról valók az Ezeregyéjszaka színes mesevilága és a Strand. Természetes, hogy egy megfelelő formulákat kereső harmincegy éves festő munkál hiányosságokat is mutatnak. De komoly akarásai, lelkes keresése, fegyelmezettsége máris ígéret. BÁRKÁNY JENÖNÉ ^ Az ember természetes vdS gi/a, hogy ismerni szeretné \ a jövőt. Bizonyos mérték\ ben meg tudjuk előre jósol^ nl az események menetét, a ^ jövöbe vetve tekintetünket ^ azonban nem szabad meg§ feledkeznünk a múltról ^ sem, hiszen a mai nap a H tegnap valósággá vált hol* napja. A múlt század Oroszországa számos nagyszerű vegyészeti felfedezés hazája. Az orosz tudósok kutatómunkál közül kettő kiemelkedő és máig is az anyagra vonatkozó ismereteink alapját képezi. Alekszandr Butlerov kazanyi vegyésznek a szerves anyagok felépítésére vonatkozó elméletére és az elemek periodikus rendszerére gondolunk, amelyet Dmitrij Mengyelejev pétervári tanár fedezett fel. Butlerovon és Mengyelejeven kívül más orosz tudósok neve is bekerült a világ vegyészeti szótárába: „Reforma tszkij reakciója", a „Kurnakov módszer", „Arbuzov-átcsoportosítás" ... A szovjet vegyészet jellemzői Már a harmincas évek végén elismerést szerzett az N. N. Szemjonov által kidolgozott láncfolyamatok elmélete. Szerzőjét, ma már akadémikust, 1956-ban Nobel-díjjal tüntették kl. Ennek az elméletnek az a sajátossága, hogy ugyanolyan jól le tudja írni a gyertya égésekor lezajló folyamatokat, mint az atomrobbantási folyamatokat. Egy másik példa: A. Arbuzov, az egyik legidősebb szovjet akadémikus (idén tölti be 90. életévét) a kazanyi iskola hagyományainak folytatója, hosszú életét a szerves foszforvegyületek tanulmányozásának szentelte. El sem tudjuk képzelni, milyen siralmas állapotban lenne a mai mezőgazdaság, ha nem ismerné a foszforos szerves rovarirtószereket. Avagy vegyük a kolloid rendszerek fizikáját és vegyészetét. Aránylag nem is olyan régen a kolloidok olyan kivételeknek tűntek, amelyek csak a kísérleti laboratóriumokban létezhetnek. Am kiderült — s ebben N. A. Rebinder szovjet tudósnak van nagy érdeme —, hogy a kolloid rendszerekkel jóformán minden pillanatban találkozunk, s ezért az eleinte tisztán elméletinek tűnő munkák óriási gyakorlati jelentőségűekké váltak. A felfedezések különféle jellegűek. Egyes esetekben a tudósok által észlelt jelenségek vagy törvényszerűségek közvetlenül beleolvadnak a tudományos elméletbe és gyakorlatba. Más esetben a tudós új kutatási módszert teremt, amely mintegy új érzékszervekkel ruházza fel az embert. Az ilyen felfedezések közé sorolhatjuk az öntvények analízisének Kurnatov professzor által kidolgozott módszerét, amely lehetővé teszi megadott tulajdonságokkal rendelkező öntvények céltudatos keresését. Ilyen tulajdonságok a tartósság, a hőállóképesség vagy akár az öntvény csúcsvezető képessége lehet. A vegyészet és a biológia A technikában és a mindennapi életben használt anyagok listáján egyre nagyobb helyet foglalnak el a polimerek. Hasonlóképpen egyre jobban leköti a tudósok figyelmét az óriás molekulák vegyészete és fizikája. Ezen a téren még sokat kell tenni. Bátran állíthatjuk: a makromulekulák kémiája végtelen tudományos szűzterület. Itt meg kell említeni egy világhírű tudós, V. Kargin akadémikus nevét. A polimer vegyészet terén elért eredményei egy olyan szimfónia első akkordjai, amelynek befejező részét még meg kell írni. Laboratóriumában egyebek között tanulmányozzák a szilárd fázisú polimerizálást, azt a meglepő jelenséget, amikor a reakció az abszolút nulla fokhoz közel álló hőmérsékleten robbanás sebességével történik. Foglalkoznak a „matrica szintézisser is, amelynél egy molekula matricául szolgál, s erre szinte „rányomódnak" a poli* mer molekulái. Ilyen értelemben a polimer vegyészet szorosan kapcsolódik egy fiatal tudományághoz — a molekuláris biológiához, amely az utóbbi Időben sok szenzációval lepte meg a világot. A molekuláris biológia a molekulák szintjén tanulmányozza az élettevékenységi folyamatokat. Ez azt jelenti, hogy a vegyészet szorosan kezd összefonódni a biológiával, vegyészeti szakkifejezésekkel írja le az élettani jelenségeket. Még nem is olyan régen a szovjet molekuláris biológia erősen lemaradt a világszínvonal mögött, de már behozta a lemaradást. Nagy jelentőségű ezen a téren A. A. Bajeo nemrég befejezett munkája. Bajev megfejtette az egyik szállító anyag szerkezetét. Ez az anyag közvetlenül vesz részt az élő szervezet fehérjéinek bioszintézisében. Manapság a vegyipart termelés 70 százaléka a katalizátorok alkalmazásán alapszik. Az újabb és újabb katalizátorok keresése egy pillanatra sem szünetel, ám a vegyi reakciók gyorsító anyagának vizsgálata üj fázisába lép. Arról van szó, hogy a katalizátorokat tanulmányozó vegyészek egyre nagyobb figyelmet fordítanak az élő sejtben végbemenő folyamatokra, hiszen ezek a folyamatok katalizátorok, azaz fermentumok részvételével mennek végbe. Megvan a remény, hogy előbbutóbb sikerül létrehozni olyan katalizátorokat, amelyek óriási aktivitással rendelkeznek, például olyanokat, amelyek lágy közegben, vagyis az élő sejthez hasonló közegben lekötik a légköri nitrogént és vegyileg aktívvá teszik azt. A „lekötött" nitrogén pedig mint nitrogéntartalmú műtrágya szolgálhat. .. Nagy távlatok A tudománynak általában három nagy célja van. Az első az, hogy megismerjük a bennünket körülvevő világot, a másik: óhajunk szerint irányítani ezt a világot, s végül a harmadik cél: ellátni az emberiséget elegendő energiával és anyagokkal. A környező világ megismerése az, amit „tiszta tudománynak" szokás nevezni. Ilyen tiszta tudomány volt annak idején Butlerov, Mengyelejev, Arbuzov, Szemjonov munkája is. Ezért sokkal helyesebb ebben az értelemben fundamentális tudományról beszélni, tehát olyan tudományról, amely megalapozza az elvileg új kutatásokat. Az új tudományos eredmények rendszerint valahol a különböző tudományágak találkozási pontján várhatók. A fizika, a kémia és a biológia, a matematika és a vegyészet összefonódásának ez a teljesen törvényszerű folyamata századunkban kezdődött meg és napjainkban is folytatódik. A molekuláris biológia, amelyről az imént beszéltünk, egyelőre semmit sem alkot, csupán tanulmányozza a jelenségeket. Da előbb-utóbb bekövetkezik a pil-: lanat, amikor az ember megtanul aktívan beleavatkozni az „öröklődés! dolgokba", megtanulja saját belátása szerint irányítani az élő természetet. De meg tudna-e birkózni ezzel a feladattal egymaga a molekuláris biológia, ha nem használni fel a rokon tudományok vívmányait? Valószínűleg nem. Van a vegytannak egy ága, amely a közeljövőben feltétlenül összefonódik az élet mole> kuláris alapjairól szóló tanítás, sal. Ez az órási molekulák kémiája, a polimerek vegyészete. Feltételezhető, hogy a polimer rek matricás szintézise — ma még kezdeti stádiumban van — lesz az az alap, amelyen a későbbiek folyamán sikerül létrehozni az előre megadott struktúrájú makromolekulákat. Ma még csak szerényen tudjuk megtervezni a fermentumok és a nukleinsavak tulajdonságait, a jövőben azonban megtanuljuk terv szerint létrehozni az élő sejt szükséges komponenseit. Mi több: ugyanezen a ponton a molekuláris biológiával és a polimerek vegyészetével a katalízisről szóló tanítás is összefonódik. Arról van szó, hogy « biológiai katalizátorok — a fermentumok — óriás molekulájii anyagok. Az ilyen katalizátorokra való áttérés nem mindennapi lehetőségekkel kecsegtet. Erről tanúskodik már az a tény Is, amelyet Kargin akadémikus fedezett fel: a monomerek katalitikus aktivitása a pollmerizálás után százszorosára növekszik! S mindez annak ellenére történik, hogy maga a polimerizálás nem tervszerűen, hanem véletlenszerűen megy végbe. Képzeljük most el, mi történik majd, ha matricás szintézissel rendezett struktúrájú polimereket sikerül létrehozni... Az egész világon ismerik A, Neszmejanov akadémikus nagyszerű munkáit, amelyeket a mesterséges élelmiszerek létrehozása terén végez. Ez azonban csupán egyike azoknak a lehetőségeknek, amelyek révén az emberiség élelmiszerellátása telteljes mértékben biztosítható. Nem szabad megfeledkezni két további lehetőségről sem. Az egyik az óceánok gazdagságának a kiaknázása, a másik pedig a föld termőképességének sokoldalú növelése. Mindkettő kapcsolatban van a vegyészet eredményeivel. Az elsőt a tengertan eredményei, a másikat az agrokémia vívmányai bontakoztatják ki. Ruha, lakás, könyv — mindehhez köze van a vegyészeinek. A jövőben a kémia kapcsolata a mindennapi élettel még szilárdabb, elmélyültebb lesz. Fel sem tudjuk becsülni azt a szerepet, amelyet a vegyészet játszik és fog játszani a Jövőben is az emberi tevékenység minden területén. VJACSESZLAV BATRAKOV (APN) ÍGÉRETES TÁRLAT Az azerbajdzsáni vegyészek egyik utulsó sikere a hidrotróp alkohol olcsó ipari gyártásának kifejlesztése a kőolaj származékanyagaiból. Ez a nemes aromatikus folyadék illatával a rózsaolajra emlékeztet és főleg az illatszergyártásban keresett. A képen az új technológiai eljárás kidolgozói: R. Babalianov és M. Sahgeldiev.