Új Szó, 1967. augusztus (20. évfolyam, 320-240. szám)

1967-08-27 / 236. szám, vasárnap

Ellentétek a francia kormánykoalícióban Csökken De Gaulle népszerűsége Letartoztatták Tfaeodorcskiszt Konstantin királyt tüntetők „köszöntöttét 0 New Yorkban Párizs (CTK) — Az elmúlt hetekben egyre jobban elmé­lyültek az ellentétek a francia kormánykoalícióban. A szem­benálló felek erősebbike a De Gaulle-féle Unió, a gyen­gébb pedig az ún. független republikánusok, élükön Giscard d'Estalng volt miniszterrel. Augusztus 17-én ülést tartott a független republikánusok ve­zetősége, és a kiadott közle­mény számos szempontból bí­rálta a De Gaulle-kormány po­litikáját. Az elnök kanadai út­járól és a közel-keleti konflik­tussal kapcsolatos álláspontjá­ról hallgat a közlemény, jól­lehet a republikánusok többsé­ge elveti De Gaulle külpoliti­káját. Mindez arra vall, hogy a re­publikánusok vezére egyre job­ban fokozza azt a kampányt, amelynek fő célja, hogy De Gaulle távozása után kihar­colják az elnöki tisztséget. Megfigyelők nagy érdeklődés­sel várták, vajon a nyilatkozat kijelentéseire reagál-e a fran­cia kormány szerdai ülése, de nem, ez nem történt meg. Pá­rizsban De Gaulle tábornok gyengeségét bizonyító ténynek tüntetik fel a hallgatást és úgy vélik, hogy a tábornok nem akar nyílt szakítást elő­idézni a független republikánu­sokkal. Másnap már a francia kormány tagjai kerülő úton vá­laszoltak a republikánusok ki­jelentéseire, politikai megfi­gyelők szerint azonban a gaulle-lsták úgy akarnak vissza, vágni, Giscard csoportjának, hagy kihasználják a republiká­nusok közti ellentéteket. A Francé Soir című lap meg­állapítása szerint csökken De Gaulle népszerűsége. Míg 1966 májusában a kérdezettek 56 százaléka szavazott arra, hogy egészen 1972-ig megmaradjon tisztségében, ez év augusztusá­ban már csak 49 százaléka. A kérdezettek 23 százaléka azt követeli, hogy mielőbb távoz­zék az elnöki székből. Róma (CTK) — Az Unita athéni tudósítójának közlése szerint a görög biztonsági rend­őrség letartóztatta Mlkisz Theodorakiszt, az Ismert bal­oldali érzelmű görög zeneszer­zőt, a Lambrakisz ifjúsági szer­vezet vezetőjét. Egyes hírek szerint a görög fasiszták már ki is végezték a zeneszerzőt. Theodorakisz a március 21-i puccs óta bújkált. A rendőrség hétfőn tartóztatta le, majd az athéni rendőrfőnökség épületé­ben borzalmas módon megkí­nozták. Egyes hfrek szerint Theodorakisz nem bírta ki a kínzást és belehalt. Állítólag a zeneszerzővel együtt további 7 személyt is letartóztattak. A görög fasiszták lázasan nyomoztak Theodorakisz után, aki rejtekhelyéről felhívással fordult a görög néphez és az európai demokratikus erőkhöz, hogy közösen harcoljanak a fa­siszta rendszer megdöntéséért. Konstantin görög király „nem hivatalos" New York-i látogatá­sa során tegnap az ENSZ szék­helyére látogatott, ahol U Thant ebédet adott tiszteletére. Az ENSZ épülete előtt görög tüntetők „köszöntötték" a kirá­lyi házaspárt. Lemnitzer tábornok kardcsörtető beszéde U Thant üdvözli az atomsorompó-javaslatot Kínai, indiai és j>apán lapvélemények New York (CTK) — V Thant, az ENSZ főtitkára hivatalos nyilatkozatában örömmel üdvö­zölte a genfi tlzennyolchatalmi leszerelési bizottság elé ter­jesztett szovjet és amerikai atomsorompó-egyezmény javas­latot. A főtitkár kijelentette, reméli, hogy az eddig megol­datlan problémákat is sikerül megoldani, és az atomsorompő­egyezmény előkészítheti a fegy­verkezési verseny felszámolásá­hoz vezető utat. Pekingből érkezett jelentések szerint viszont az Of Kína hír­ügynökség szombaton heves tá­madást Intézett a javaslat miatt a Szovjetunió ellen, amit a „nagy globális ellenforradalmi összeesküvés" egy részének ne­vezett. Az indiai sajtó azt kifogá­solja, hogy a javaslat két részre osztja a világot: azokra a hatalmakra, melyek rendel­keznek nukleáris kapacitással és azokra, melyek még nem léptek be az atomhatalmak so­rába. fapán részről — jelentik To­kióból — mind a kormány, mind az ellenzék elégedetlen a javaslattal, mert — Takeo Miki külügyminiszter szerint — a Ja­vaslat benyújtói nem vették fi­gyelembe a Japán kormánynak azt a megjegyzését, hogy" az atomnagyhatalmak kötelezzék magukat a leszerelésre és min­den ország számára tegyék le­hetővé az atomenergia békés felhasználását. Tiranából érkezett jelentések szerint a Zeri Popullit című albán napilap hűségesen kont­rázik Pekingnek és mind a szovjet, mind az amerikai ja­vaslatot elutasítja azzal, hogy „,a két imperialista nagyhata­lom így akarja biztosítani nuk­leáris egyeduralmát". Róma (CTK) — Pénteken nyílt meg Triesztben a NATO tartalékos tisztjel szövetségé­nek 20. kongresszusa, amelyen Lemnitzer amerikai tábornok kardcsörtető politikai beszédet mondott. Támadta Franciaor­szágot és azokat a nyugati po­litikai erőket, amelyek felüle­tesen veszik a NATO ügyét. Azok címére, akik a NATO jö­vőjét latolgatják Lemnitzer ha­tározottan kijelentette, hogy az Észak-atlanti Tömb 1969 után ls nemcsak megőrzi, ha­nem meg ls erősíti nukleáris erejét. Az „évzáró" jelentést Roesing nyugatnémet ellentengernagy mondta, aki a náci megszállás Idején Franciaországban szol­gált. Az értekezleten részt vesz­nek a fasiszta görög táborno­kok is. Trieszt környékén a konferenciával egyidőben had­gyakorlatokat tartottak. Trieszt lakói a városon átvonuló kato­naautókra „a NATO felelős a görögországi puccsért", „a NATO tűnjék el Olaszország­ból" és hasonló feliratú röpla­pokat dobáltak. FENEKETLEN HORDÓ Nagyszerű Jack, engedd meg teljesen, hátha megtelik. (A Vorwärts karikatúrája) néhány sorban U THANT, az ENSZ főtitkára elfogadta az Afrikai Egység Szervezetének meghívását és amennyiben rendkívüli esemé­nyek nem akadályozzák, részt vesz a szervezet szeptemberi konferenciáján Kinshasában. ZIMBABWE — Afrikai Népi Szövetség és az Afrikai Nem­zeti kongresszus elhatározta, hogy közös katonai frontot lé­tesít a rhodesiai és dél-afrikai fajüldöző kormány ellen. TÍZ KAPITALISTA ÁLLAM pénzügyminisztere találkozott szombaton Londonban, hogy ki­dolgozzák a pénzügyi világ­rendszer reformtervét. WALDECK ROCHET, a Fran­cia Kommunista Párt központi bizottságának főtitkára felesé­ge kíséretében Belgrádba érke­zett. SRINAGAR kasmíri városban folytatódtak a zavargások. A hindu tüntetők összecsaptak a kormány fegyveres alakulatai­val. 25 rendőr megsérült, 35 tüntetőt őrizetbe vettek. A SZOVJETUNIÓ Legfelsőbb Tanácsának meghívására a kö­zeli napokban tanzániai parla­menti küldöttség érkezik a Szovjetunióba. KAIRÓBA érkezett dr. Vasil Grlvcsev külkereskedelmi szö­vetségi titkár vezetésével a ju­goszláv gazdasági küldöttség, hogy a két ország gazdasági együttműködéséről tárgyaljon. ION GHEORGHE MAURER­NEK, a román minisztertanács elnökének meghívására pénte­ken Bukarestbe érkezett Krag dán külügyminiszter, aki a ke­reskedelmi kapcsolatok bőví­téséről és az időszerű nemzet­közi kérdésekről tárgyal a ro­mán vezetőkkel. A dán állam­férfi Romániából Bulgáriába utazik. A SZUDÁNI SZAKSZERVEZE­TEK elhatározták, hogy bojkot­tálják a szudáni repülőtereken leszálló brit és amerikai repü­lőgépeket. Ezek a gépek a ha­tározat értelmében semmiféle ellátásban nem részesülhetnek. DOBRI DZSUROV bolgár hon védelmi miniszter meghívására Szófiába érkezett Georg Pra­der osztrák hadügyminiszter. DAMASZKUSZBAN ünnepé­lyes keretek között megnyílt a 14. nemzetközi vásár, amelyen hazánk is részt vesz. J ól öltözött fiatal férfi lép be Milánó egyik nem éppen elegáns ék­szerüzletébe. — Egy szép gyémánt nyaké­ket szeretnék. — Boldogan, uram. Megmuta­tom önnek a legszebb példá­nyokat — válaszolt a tulajdo­nosnő, és hátat fordít a vevő­nek, hogy kinyissa az ékszere­ket őrző páncélszekrényt. Eb­ben a pillanatban nyomást érez a hátán és hallja: — Su le manit Fel a kezek­kel! Hirtelen magasba emeli két karját, de kiáltani sincs ideje, mert egy erős ütéstől elájul... A jól öltözött fiatal férfi vlsz­szateszi zsebébe a revolvert, táskájába rakja a páncélszek­rény tartalmát, és kisétál az ut­cára. A rabolt holmi értéke ,/ilig" 50 ezer dollár. 0 bandita, egy vagy maximum két revolver. Ezeknek nem ls kell feltétlenül megtöltve lenniük, hiszen csupán ijesztésre szolgál­nak. „Hátránya" a módszernek, hogy csak jelentéktelen üzletek kifosztására alkalmas; nem használható, ha az üzletben több elárusító dolgozik, és az Levágni a kezeket! BUZASI JÁNOS LEVELE a milánói banditízmusról ezzel a módszerrel szerzett „tisztes anyagi haszon" általá­ban nem haladja meg a szőra sem érdemes 50 ezer dollárt. Jelentéktelen, kisipari módszer ez. Milánó — ez a csodaváros — ennél különbet is megérde­mel. ... A dologban nincs semmi különös. Milánó — ez az észak­olaszországi hatalmas, három­milliós metropolis — rendes hétköznapjait éli. Milánó életé­hez szorosan hozzátartozik a napi fegyveres rablás. Az olasz ember, amikor reggelenként megveszi szokásos újságját, rögtön az ötödik oldalon nyit­ja ki, s legelőször ls azt olvas­sa el, vajon tegnap kit és ho­gyan raboltak ki Milánóban. Ez a város ugyanis — azt mond­ják — Nyugat-Európa Chtcagó­fa. Az elmúlt harminc napon például 40 rablás, fosztogatás és fegyveres útonállás történt. A _ városban garázdálkodó meg­J számlálhatatlan felfegyverzett gengszterbanda általában kétfé­le módszerrel dolgozik. Az 67 > egyik módszer az, amelyet fen­tebb leírtam. „Előnye , hogy ' egyszerű, olcsó, könnyen kivlte­3 Iezhető, nem kell hozzá más, csak egy vagy legfeljebb két Meg ls kapta. íme! A hely­szín: Milánó legközpontibb, leg­főbb, leggazdagabb utcája, a Via Montenapoleone. Időpont: napjainkban, délután 5 órakor, csúcsforgalomban. Az utcába két Alfa Romeo hajt be. Az egyik szépen megáll a város és egész Olaszország leggazdagabb és legelegánsabb ékszerüzlete előtt, amelynek tulajdonosa bi­zonyos Levi úr. A másik autó kissé hátrább balesetet színlel, és a forgalmat lezárva kereszt­be áll a szűk, egyirányú utcá­ban. Az első kocsiból kiszáll egy úriember formájú egyén, és besétál Levi úr üzletébe. A „balesetes" kocsiból is kiszáll egy úriember formájú egyén, és megállva az utca közepén, kivesz a zsebéből egy revolvert, és lead egy sorozatot. Délután öt óra van. A Via Montenapoleonén az emberek százai korzóznak ... A pánik leírhatatlan. Az utcáról egy pil­lanat alatt mindenki elmenekül. Ekkor még egy sorozat. Itália leggazdagabb utcájának leggaz­dagabb kereskedői rettegve búj­nak a pultok alá. Aztán még egy sorozat. Közben bent az üzletben a bandita már összekötözte Levi úr, Levi asszony és az üzlettárs kezét, betömte szájukat, és az egész raktárkészletet szép ko­mótosan berámolta mérhetetlen bendőjü kofferjába. Kijön az üzletből, Int a társának, mind­ketten beszállnak az Alfa Ró­meóba, és nyugodtan, lassan el­hajtanak. Az egész három hosszú per­cig tartott. Száz meg száz em­ber rettegte végig a kapualjak­ban és az üzletekben. De egy sem telefonált a rendőrségnek. Egyébként, mint megtudtam, a milánói rendőr-főkapitányság 300 méternyire van a helyszín­től. A rendőrség 12 perc múlva érkezett. A kár felbecsülhetet­len. Hogy pontosan mennyi, azt Levi úr okosan nem vallotta be, nehogy utólag vitába kevered­jék az adóhivatallal. „Az évszázad rablása" — mondották szerte Itáliában. „Ilyen még nem volt és nem ts lesz." És másnap ugyanebben az órában egy szomszédos ut­cában megismétlődött a jelenet. Ogy adódott, hogy a Monte­napoleone utcai rablás után 24 órával éppen Milánóban jártam. Elmentem a híres utcába. Szűk, rövid kis utcácska. Házal szür­kék, ósdlak, nem ls a legjob­ban karban tartottak. Üzletel — kívülről — kopottak, színtele­nek. Az utcát egy sor piszkos lámpa világítja meg. Neonrek­lám alig. De az üzletek — be­lül!? Ami gazdagságot az olasz kapitalisták a háború utáni „gazdasági csoda" éveiben fel­halmoztak önmaguknak, az mind itt van ebben az utcában. A legolcsóbb holmi a kékróka­bunda és a XIV. Lajos korabeli eredeti franciaágy. Ha egy jól kereső olasz magántisztviselő egész havi fizetését zsebre vág­va idejön, alig tud érte venni valamit... A már-már taszító luxus utcája ez — koldusruhá­ba öltöztetve. Miért ez a koldus­ruha? Talán szégyelli Milánö, hogy milyen gazdag? Kimutatá­sok szerint ugyanis éppen Mi­lánó Európa egyik leggazda­gabb és az egész világ egyik legdrágább városa. Nos, amikor végigsétáltam ezen a Montenapoleone utcán, Levi úr kirabolt üzlete előtt még mindig százak ácsorogtak. Fél­hangon és szinte titokban dis­putáltak. Kíváncsiságuknál csak egy ösztönük volt erősebb: a fé­lelem. A félelem a banditák­tól. Az olasz televízióban láttam a múltkoriban. Egy előkelő mi­lánói üzletben rejtett kamerát és mikrofont helyeztek el. Az üzlet közepén egy székre lekö­töztek egy fiatal lányt, betöm­ték a száját — mintha rablás történt volna —, majd a lányt magára hagyták az üzletben. Eb­ben a pillanatban a televízió egyenes adásra kapcsolta a rej­tett kamerát és mikrofont. Be­jön az első vevő, majd kerek tíz percen át főnnek sorrá az emberek. Belépnek az ajtón, meglátják az összekötözött, sze­rencsétlen lányt, s a követke­ző pillanatban megrettenve — egyesek nevetvei — kimenekül­nek az üzletből. Tíz hosszú per­cen át nem akadt nagy Milánó­ban egy ember, akt segített vol­na a lánynak, aki felvette vol­na a telefonkagylót, hogy érte­sítse a rendőrséget. Nem, itt valami nagyon nem Jól van. Vajon miért retteg há­rommillió milánói ember eny­nyire a gengszterektől? A válasz hamarosan megér­kezett. A Via Montenapoleo­nén összetalálkoztam egy Isme­rősömmel, Z. N. úrral, egy ele­gáns üzlet tulajdonosával. Gaz­dag ember. Az üzletben ő, fele­sége és két nagy lánya dolgo­zik, napi 12—13 órát. — Hallott a legújabb rablás­ról? — Igen. — Maga nem fél? — De. — Van pisztolya, védekezni? — Igen, Itt a zsebemben. — Mit csinálna, ha magát ts kt akarnák rabolni? — Lőnék. Ha lenne időm. — Maga szerint miért van ennyi bandita? — Mert a törvények rosszak, liberálisak, uram. A szerencsét­len nyomorgót, aki a piacról el­csen egy almát, szigorúan meg­büntetik. De a gengsztereket? Nem hogy elrettentenék, ha­nem valósággal ösztönzik a bűncselekményekre. — Hogy érti ezt? — Ügy, hogy a legnagyobb banditákat sokszor nem talál­ják meg, elfogásuk esetén pe­dig igen enyhe büntetést kap­nak. — Maga mit tenne, ha a ren­őrség vagy a bíróság helyében lenne? — En? En minden rablónak és gengszternek levágnám a két kezét. Nincs más mód, uram, higgye el! Levágni a ke­zeket! — és szinte eszelősen ismétli: — Troncare le manit Troncare ... Levágnil... És ekkor megdöbbenten vet­tem észre, hogy ez az irigyelt és előkelő, gazdag olasz keres­kedő retteg. Állandóan és ki­tartóan retteg. Banditáktól és törvényektől egyaránt. Nem tudtam, mit feleljek. Sietve búcsúztam tőle ...

Next

/
Thumbnails
Contents