Új Szó, 1967. augusztus (20. évfolyam, 320-240. szám)

1967-08-03 / 212. szám, csütörtök

O

scar Haíkluit üres embernek irtotta magát. Közlékenységét nem szégyellte, de nem ls igen büszkélkedett vele. Már néhány napja tartózkodott Cristiansandban, az óhazában. Moziba készült, az Allandlnban, a Don Quijotét akarta megnézni. Még annyi fáradságot sem vett, hogy norvégül szóljon a pénztároskisasszonyhoz, s a „Száz norvég kifejezés"-t is a szállodában hagyta. — Hogy van? — kérdezte a lánytól. — Kitűnően — válaszolta a lány angolul. — Mit tud a filmről? — Orosz film. — Igen. Ezt a nyelvet nem ismerem. De hát... — Természetesen norvég felirat is van. — Helyes. — De maga a történet spanyol tárgyú. — Miért ne lenne? — Cervantes világhírű regénye alapján készült. — Még nem láttam. De tudom, hogy már több díjat nyert. Egyet Cannes-ban, egyet Velencében. — És San Franciscóban? — Azt nem tudom. — San Francisco az én hazám. — S hogy érzi itt magát? Messze az otthonától... — Tlz óra lökhajtásos gépen, az Északi-sarkon át. — De én autóval vagyok. — Csak a helybeliek járnak itt moziba. — Pedig rosszul teszik. Cristiansand szép város. — Mi már unjuk — mosolyodott el egyik szemével a lány. — Igen, Így szokott ez lenni — válaszolta Oscar. — Maguk, fiatalok, még sehol sem jártak, és ezért szeretik szülővárosukat. — Már nem is vagyok olyan fiatal. — Én viszont a világ második legidősebb embere vagyok. — Pedig fiatalnak néz ki. — Harminchárom éves múltam. Hát fiatalnak lehet tartani engem? — Ismerek egy harminckilenc éves férfit. — Szinte hihetetlen — csodálkozott Oscar. — Itt lakik valahol a közelben? Szeretném megismerni. — Komolyan? — Eddig két kötetem jelent meg: a Közeli országok és a Második átkelés. Kiadták válogatott versfordításaim gyűjteményét is. Ebben a kötetben sok cseh és magyar költő szerepelt. Ady, Juhász Gyula, József Attila és Simon István költeményei mellett Nezvalt, Wolkert, Jifl Taufert szólaltattam meg oroszul. Jövőre a Szovjetszkij Piszatyel Kiadó nyomtatja ki új verseimet, Hangok címmel, a Szépirodalmi Kiadónál pedig válogatott verseim Jelennek meg. Napéjegyenlőség címmel. — Terveim? Szeretnék összeállítani három kis antológiát a lengyel, a magyar és a cseh költészetről. A lengyelektől nagyon sokat fordítottam: Jan Kochanowskitől, ettől a zseniális reneszánsz egyéniségtől kezdve szinte minden jelentősebb alakját e poézisnak, elsősorban, persze, a kortársakat, Leopold Staffot, Julián Tuwimot, Broniewskit. Tuwimról most könyvet ls írok, amolyan esszét, melyben nem a költő életrajzát, hanem költészetének fejlődésrajzát szeretném megrajzolni. — Természetesen, továbbra is fordítok magyarból. Illyés Gyulát különösen nagy szeretettel Sok versét szerettem meg annyira, hogy teljesen magaménak érzem, például az Üvegvilágot, a Vendégségbent. Lefordítottam a Hősökről beszélek-et. Sőt válogatott verseinek közel— Igen. Kíváncsi vagyok, hogy bírja magát. Kicsoda? Az apáinl fr- Lehetetlen! — Pedig így van. Harminckilenc éves... O

scar, ha tehette, örömmel elegyedett szóba ismeretlen emberekkel. Valahogyan minden olyan egyszerűen alakult. Alsőajkát kissé előretolva, megjegyzést tesz valamire, az ismeretlen válaszol, s így szinte észrevétlenül elkezdődik a beszélgetés. Talán azért megy ez olyan simán, mert sohasem akart semmit azoktól, akikkel szóba elegyedett. Oscar nem sietett, és két ember nem bámulhat egymásra szótlanul, mint a lovak vagy a tehenek a mezőn. A tehenek és a lovak sokszor órákig ls nézik egymást, anélkül, hogy egy hangot is hallatnának. Oscar megfigyelte őket, az Oslo—Cristiansand közötti műúton. Hányas számú is az a műút? Tizennégyes? Igen, tizennégyes. Ha jól emlékszik. Imádta az állatokat. Ogy érezte, a világ békéje tükröződik a lovak és a tehenek szemében, ahogy mozdulatlanul állnak és egymást bámulják a mezőn. Autója száztízessel száguldott, de a szeme sarkából az állatokat nézte. Közben hangosan mormogta: Megállítom az autót és megfigyelem őket. Én is tudok úgy nézni, mint a lovak. Gyors elhatározással belelépett a fékbe. Kiugrott az autóból, és kezét összefonva, megállt egy ló előtt. Az állat egész közel ment hozzá, arcuk szinte összeért. Néhány pillanatig jövőben megjelenő orosz kiadása elé bevezetőt is irtani, amolyan személyes vallomást az emberről, a költőről, mert mindkettőt egyszerre és egyformán tisztelem. Julián Tuwim, Vítézslav Nezval és Illyés Gyula költészete — íme számomra ez a század Közép-Európájának lényege. Különböző költők ők: Tuwíinban a szó ébreszti fel a hasonlatokat, Nezval a gondolattól gyúl lángra, Illyés az élménytől, a tapasztalástól halad a gondolat felé. — Legutóbb Radnótit fordítottam. Nagyon nehéz feladat volt, hiszen az ő költészetének is le kell győznie azt a visszhang-hiányt, mellyel az orosz olvasók például Adyt fogadták. Hiába, ez a hangvétel még nem otthonos a ml költészetünkben. Mit szeretek a legjobban Radnótiból? Rokonnak érzem természet-ábrázolását, vagy a Háborús napló asszociatív-rendszerét. Megkérdezem: véletlen-e, hogy műfordítói munkássága megmarad Közép-Európa határain belül. — Nem véletlen. Fordítottam Brechtet ls, mégis igazán a szláv és a magyar költészetet szeretem. A latin és a germán népek poézisa Idegen tőlem. Ott nem érzem az élmény közvetlenségét, a franciákban például túlságosan erősnek érzem a racionális magot, a hideg kombinációt. Villon és Rimbaud — úgy maradtak, majd a 16 békésen hátat fordított Oscarnak. A mező csodálatos volt. Oscar jókedvre derült. Megértették egymást a lóval, és jó barátokként váltak el. Az úton megállt egy autó. Négyen szálltak ki belőle: férj, feleség és két gyerek. Nem törődve azzal, hogy az Idegenek alaposan szemügyre vették, Oscar nem mozdult. Néhány perc múlva elbúcsúzott a lótól: „Igen barátocskám, tovább kell mennem, de sohasem foglak elfelejteni. És tudod, miért? Mert a te szemedben több igazság van, mint a tízparancsolatban .. Lassan autója felé Indult. Érezte, hogy az idegenek — amerikaiak voltak — tekintetükkel egész a kocsiig követik. Oscar folytatta útját. Így jutott el Crlstiansandba. Kedves kisvárosnak tűnt. Szállodát keresett. Ha lehetett, mindig olcsóbb helyen szállt meg, ahol az átutazók nem idegesek, és nem tartják olyan nagyra magukat. Végül ls az Astoria mellett döntött. S most itt áll a pénztár előtt, és a világ legidősebb emberének lányával társalog. — Mindössze húszéves volt az apám, amikor én születtem. — És az édesanyja? — Tizennyolc. — Ha én most bemegyek, mikor jöhetek ki a teremből? — Bármikor. — Egyezzünk meg — ajánlotta Oscar —, én most bemegyek, és akkor jövök kl, amikor magának, ahogy nálunk mondják, lejár a munkaideje. — Tíz perc múlva kezdődik az utolsó előadás. Utána még öt percig kell a pénztárban ülnöm. azt hiszem, csak bennük éreztem meg a teljes embert ls. Persze, mindez túlságosan szubjektív, de költő vagyok és nem tudós ... Verseket mond. Az egyiket Anna Ahmatova, a nagyszerű költőnő halálára írta: „Minden fájdalomban születik e világra: a fák, a madarak, a hangok ..." Szamojlov nem mesteremberként, üres, hideg rutinnal fordít. Megszenved idegen barátaiért: beleérzt, beleéli önnön mondanivalóját is az idegen versbe — és ezért lehetnek műfordításai részeivé az orosz költészetnek. Az írószövetség éttermében Közép-Európáról beszélgetünk. Szamojlov szavaiban a népek igaz testvérisége szól: egyszerre szól a lengyel, a cseh és a magyar költőkről. Fel kell figyelni, az eddigieknél is fobban, erre a tevékenységre. E. FEHÉR PÄL | APRÓHIRDETÉS j • Octavia-Super eladó. Horečný, Miletlčova 45, Bratislava. 0-757 \ KÖSZÖNTŐ | GUBELA Istvánnak — Rasticéra Orága apukánk! Szdletés- és névnapod alkalmával bosszú életet, sok boldogságot kíván szerető feleséged és leányod, Évlke. Ú-763 • Elcserélném 2 szobás, Összkomfortos, melegvizes lakásomat Prlevidzán hasonlóért Komáromban. Hármascsere Bratislavával ls lehetséges. Csernus András, Prievidza, 1220/A-8, tel. 39025. Ű-76Í — Rendben van, akkor nem ls megyek be. Vacsorázzunk együtt. — Ó nem, jobban teszi, ha megnézi a filmet. — Miért? ŕ- Hát nem azért jött ide? — Ide — Crlstiansandba? — Dehogy. A moziba. — Akkor még nem tudtam, hogy maga egy negyedóra múlva végez. Bizonyára éhes, hiszen reggel óta van itt. Hát nem éhes? f— Nem nagyon. És maga? Én igen. De nem tudom mit rendeljek. Tegnap este például ptarmlgant kértem, mert azt hittem, hogy a norvégek szeretik. De helyette valami égett csirkét hoztak. Egyáltalán nem volt norvég jellege. Szeretném, ha segítene rendelni. — Ha most bemegy, még a rajzfilmet ís megnézheti. O

scar vett egy tízcentes jegyet, bement a sötét terembe és leült az utolsó sorba. A rajzfilm amerikai volt, elég szórakoztató, de senki sem nevetett. Amikor a vásznon megjelent az első orosz felirat, a lány is bejött és leült Oscar mellé. Együtt nézték végig a filmet. Nagyon szép volt, s még az sem zavarta őket, hogy Idegen nyelven beszéltek benne. Oscar úgy érezte, hogy a szikár és nemes társtalan lovag nagyon hasonlít a mezőn látott nyugodt és méltóságteljes lóhoz. A spanyol nemes még a bilincsbe vert rabokat ls kiszabadította, akik hálából majdnem megölték őt. Szinte mindenki félkegyelműnek tartotta a sovány és már nem fiatal lovagot, s jó tettelért vagy kinevették, vagy kicsúfolták. Kigyúltak a lámpák. Az emberek felálltak és a kijárat felé indultak, csak Oscar és a lány maradt ülve. Mlg a lány az orrát fújta, Oscar arra gondolt, hogy egy angyal ül mellette. — Csak nem sír — kérdezte tőle. — Nem, dehogy — válaszolta a lány, és szomorúan elmosolyodott. Végül ők is felálltak. Oscar felsóhajtott: -— Most már jól Jönne egy valódi norvég vacsora. — Igen. Megmutatom a vendéglőt. Néhány házzal arább megálltak egy kivilágított, hamisítatlan norvég nevű étterem előtt. A lány kezet nyújtott, arca, szeme mosolygott: — Jó éjszakát — mondta kedvesen. — Itt akar hagyni? — Késő van, haza kell mennem. — De ha megkérem, hogy maradjon velem? Nem ebben állapodtunk meg? — Itt minden nagyon ízletes. Még a ptarmigan is. — De hát mi történt magával? Elszomorította a film? s^- Nem, nagyon örvendek, hogy megnéztem. — S mégis haza akar menni? — Maga okos fiú, és mindent megért. Lehet, hogy magától ls rájön... — Én okos? És hogy mindent megértek? — csodálkozott őszintén Oscar. — Én ostoba vagyok. Néha még büszke is vagyok rá. Kétszer nősültem, de el is váltam. Hát látott már ostovább embert? De hát mi történt? -— Csak nevetne rajtam, mint ahogy Don Quijotén ls nevettek. — Nem igaz, nem nevetem ki magát. — Igazán? — Természetesen. De ígérje meg, hogy együtt vacsorázunk. — Nem Ígérhetem meg. — Nem ismerem az itteni szokásokat, de maga tetszik nekem. Talán azt kellene mondanom, hogy szerelmes lettem magába, de nem mondom. Én még ma este hajóra szállok, Dániába megyek. A jegy is a zsebemben van. Még azt sem akarom tudni, hogy hívják, s maga sem kíváncsi arra, hogy én ki vagyok. Miért ne vacsorázhatnánk együtt? Ülnénk egymás mellett, mint a moziban. Nincs kedve hozzá? — Ezt már mondta. •— Mit mondtam? -—• Amit most megismételt. Én nem voltam kétszer férjnél, tehát elvált asszony sem vagyok. Talán annak sem őrülök, hogy maga ma este elutazik ... — Komolytalan lány ... — Azt hittem, megérti, hogy komolyan beszélek. — Akkor én megyek — jelentette ki sietve Oscar. — Mindig el lehet menni mindenünnen. — Jó éjszakát, ürülök, hogy megismertem. — A lány szívből felnevetett, először, Ismeretségük óta. S még mielőtt Oscar megérthette volna, hogy mi is történt, a lány hozzáhajolt, megcsókolta, és elment. O

scar rájött, hogy mindig ostoba volt, és az Is marad. Mozdulatlanul állt, várta, hogy talán visszajön a lány, s csak nagysokára értette meg, hogy tévedett. Az ördögbe is, ha utána szaladna, együtt hazamennének a lány szüleihez, bemutatkozna, és végleg náluk ls maradna. Nem rossz ötletl Lehajtotta a fejét és megindult a vendéglő felé. Amikor a pincérnő a menükártyával megjelent, Oscar így szólt: — Nem is tudom, hogy mit rendeljek. Maga mit ajánl? — Ptarmlgant! — válaszolta a pincérnő. — Rendben van. Üjra csak fekete, égett és Ízetlen húst hoztak, de Oscarnak most már minden mindegy volt. A világ legöregebb emberének a lánya lassan, kimért léptekkel ment hazafelé. Fordította: BARTA ERNŰ A LEGJOBB RIPORTER! Bárhol és bármikor pontosan tájékoztat a sporteseményekről: a TRANZISZTOROS RÁDIÓ! A kiválasztáskor szakszerű tanácsot adnak Í az ELEKTRO-RADIO szaküzletek eladói. Magyar és cseh költőkről - Közép-Európáról... BESZÉLGETÉS DÁVID SZAMOJIOVVAL DÁVID SZAMOfLOVOT nem akarom bemutatni. Többször fárt Magyarországon, az idén Prágában vette át azt a kitüntetést, mellyel Nezval-fordításalt jutalmazták. Néhány verse magyarul is, csehül is megjelent, az orosz József Attila-kötet elé írott tanulmányát pedig a Kortárs közölte. Költészetéről, műfordításairól, Közép-Európáról beszélgetünk.