Új Szó, 1967. augusztus (20. évfolyam, 320-240. szám)

1967-08-24 / 233. szám, csütörtök

BERTHA BULCSU: Az álomhajó A

fiatal értelmiségi éppen hogy csak megmelegedett első értelmiségi munkahelyén ... Még nem jutott el abba az életkorba, amikor az emberek előtt többnyire világosan kirajzolódnak céljaik. Nem ismerte fel valódi lehetőségeit, saját értékeivel sem volt egészen tisztában. Ha valamelyik főnöke megszólította az irodában, akkor mindig talpra ugrott és harsányan elkiáltotta magát, hogy „igenis"... Idősebb kollégáinak az arcán Ilyenkor mindig megjelent egy gyanakvó vonás, mely aztán jóindulatú, bágyadt mosolyban oldódott fel. A fiatal értelmiségi a hónap első napjaiban, amikor az irodákban munkaintenzitásról sem lehetett beszélni, kíváncsian figyelte a tapasztaltabb kollégák mozgását, beszélgetését, történeteiket. Mindegyikkel előfordult már valami különösebb dolog az életben, amiről órákon át tudtak elmélkedni. Volt, aki tengeri utazásokról mesélgetett, volt, aki moszkvai éveiből elevenített fel egy-egy részletet, s olyanok is akadtak, akik csak a futballról vagy a teniszről tudtak értelmesen, összefüggően vitázni. A fiatal értelmiségire sok minden ráragadt... Hol az elegáns jachton hajózó élet után vágyakozott, hol pedig azokat irigyelte, akiknek munkásmozgalmi múltjuk volt, s fel tudtak eleveníteni egy-egy olyan jelenetet, ami napjainkban már történelemnek számít. Időnként bámulatba ejtette egyik-másik politikus frappáns fellépése, s akkor hetekig azok szóhasználatát ismételgette. Volt egy időszak, amikor minden beszélgetést a következő szavakkal kezdett: „Jelentem az elvtársaknak." A

fiatal értelmiségi igazán jól csak akkor érezte magát, amikor munkásokkal akadt valamilyen hivatali dolga. Ilyenkor élvezte a szituációt, átérezte, hogy ő egy százszázalékos értelmiségi, akinek komolyan veszik a szavait, elgondolásalt. Azokkal a szakmunkásokkal, akiknek az arcán látszott a tisztelet, szívesen összeült munka után ls egy pohár sörre, beszélgetésre. így aztán kialakult egy kellemes baráti köre, becsületes, értelmes munkásemberekből, akiket napról napra jobban megszeretett. Élvezte a figyelmüket, tiszteletüket... A találkozások előtt eleinte átgondolta, hogy mit és milyen sorrendben mond majd nekik ... Történeteket készített elő, aztán amikor ezek elfogytak, azért csak beszélt tovább elmélázva, nosztalgikusán és észre sem vette, hogy már a kollégáinak kedvenc szóhasználataival él, azok nosztalgiáit mondja és szövi tovább. így keveredett a hajóügybe is ... — Igen... Egy kétárbocos kis jacht, az lenne az igazi... A nyári hónapokban az ember elindulna a Dunán lefelé, ki a tengerre... Akár Isztambulig lecsoroghatnánk. Tavaly Mohácsnál láttam egy angol jachtot... Hát, barátaim, az volt aztán a csodálatos... Szőke nők. Barna bőrűek ... — mondogatta egyik héten, aztán a másikon is, és egyre többször. Amíg forgatta a kezében a söröspoharat, kellemesen szövögette a mese szálait, aztán amikor a sör elfogyott és hazaindult, rendszerint teljesen elfelejtette a jachtot, s csak akkor jutott újra az eszébe, amikor meglátta figyelmes arcú barátait. I

'gy ment az ábrándozás, ködevés hónapokig. Egyszer aztán az egyik munkásember az asztalra koppantotta a poharát és megszólalt: — Hát... Vegyünk egy ilyen hajót... A fiatal értelmiségi ekkor nagyon megdöbbent. Csodálkozva az eltökélt arcú barátaira nézett, ős lemondóan legyintett: — Drága az nekünk, lehetetlen ... — Miért?... összeadjuk a pénzt, és kész . . — mondták a munkásemberek és papírt, ceruzát vettek elő, számolgatni kezdtek. Érezhetően kedvet kaptak valamennyien a hajózáshoz. — Percek alatt kiszámították, hogy a nyaralás így sem lehet sokkal drágább, mintha külön-külön leutaznak családostul a Balatonra. Így majd együtt nyaralnak, s még a vlkendeken ts lehet majd hajókázni. A fiatal értelmiségi sietve elmondta, hogy azért ez nem ilyen egyszerű, lehet, hogy nem is lehet hajót kapni, és engedélyek kellenek, bár igazán elegáns dolog lenne, ha az angolokhoz hasonlóan Jachton töltenék a szabadságukat. A munkásemberek legyintettek: — Majd megszerezzük az engedélyeket... A

fiatal értelmiségi kezdte kerülni a barátait. Komolyan megijedt a hajóvásárlás várható bonyodalmaitól. A hajó álomképét már megszerette, megszokta, szívesen sóhajtozott, de hogy valóságban vegyenek egyet?... Hát ezt azért már nem ... — A múlt héten aztán a fiatal értelmiségi irodájában megszólalt a telefon és barátai „jelentették", hogy megvan a hajó, már le is foglalózták ... Csaknem elájult, de nem merte bevallani, hogy csak nosztalgia volt az egész, álom, ábránd és... és ... Autóba ültették és kifuvarozták a Duna-partra. Sokáig meneteltek az árterületen, aztán egy kis falu szélén megállapodtak egy ormótlan, rozsdás hajótest előtt. — A hajó — mondták a barátai, és diadalmasan figyelték az arcát. Döbbenten állt az öt-hattonnás vastest előtt. Megérintette a pikkelyes rozsdát, és azon tűnődött, hogy idősebb kollégái mit mondanának ebben a helyzetben? De semmi nem jutott eszébe, egyetlen kollégáját sem tudta ebben a helyzetben elképzelni. Amíg tűnődött, az egyik házból előkerült egy bot körül imbolygó öreg hajós. Zsíros tengerészsapkáján még ott díszelgett a horgony, de már szürkén, fénytelenül. — Tízezer — mondta az öreg hajós. — Húszat még ráköltenek. és lesz egy örökös hajójuk... Az értelmiségi képzeletében megjelent a csillogó, könnyedén lebegő angol Jacht s érezte, hogy itt valami egészen másról van szó. A könnyeivel küszködött. Barátai pedig a hajóhoz léptek és végig tapogatták, mint egy lovat. — Nagyon megéri — mondták. — Lekaparjuk a rozsdát, aztán bekenjük míniummal. Fabélés kell bele és motor ... — Kérem, én harmadosztályú kapitány voltam ... Nekem elhihetlk ... — mondta a zsíros sapkájú hajós. M

it kellene elhinni — tűnődött az értelmiségi és letörten a hajósra meredt. Munkás barátai észre sem vették, hogy fakó arccal áll közöttük, figyelmüket lekötötte a hajó. Már az egymás után következő munkafázisokat vitatták, s nagyon elégedettek voltak. A kislány, akiről érdemes és tanulságos megemlékezni, anyukájával szállt fel az autóbuszra. Hét, nyolc éo körüli lehetett, és égszínkék habruhát viselt. Ugyanolyan szalag volt a hajában is. Üde, hamvas felfigyeltető kis jelenség volt. Parányi lényén átsugárzott valami öntelt nőies, valami az eljövendő „bestiából" ... Egyelőre csupán udvarias volt. Felszólítás nélkül, készséggel ugrott fel alig elfoglalt helyéről és átadta a mellette álldogálló Idősebb korosztálynak. Azután körülnézett és fogadta az utastársak elismerő tekintetét. Nem volt benne hiány. A néni, akit figyelmességével megörvendeztetett, fennhangon nyilvánította véleményét. — Derék gyerek vagy ... A jól nevelt kislány számára láthatólag nem volt újdonság a dicsérő szó, tudatában volt saját erényeinek, fölényes mosolygással nyugtázta az elismerést, afka lebiggyent, szeme összevillant az anyukáéval. Lerítt róluk, hogy nagyon meg vannak egymással elégedve. A gyerek, amiért jól nevelték, anyuka, hogy fáradozása nem volt hiábavaló. A kékruhás kislány azután frissen aratott dicsőségével teljesen három megálló hosszúságban himbálózott a kerekek ütemére. Akkor a néni, akinek átadta helyét, kiszállt. Fellibbentette hát égszínkék ruhája habfodrait és elégedetten libbent vissza udvariasan elhagyott helyére. Mosolygott, mint egy porcelánbaba, tudván, hogy illedelmes cselekedet áll mögötte. Ám alig helyezkedett el, megint idősebb korosztály került elébe. Megismételte hát előbbi mutatványát, lebbent, libbent és átadta a helyét... A második néni nagy csomagot cipelt, fáradt lehetett, a fennhangú elismeréssel adós maradt. A kislányt ez nem zavarta, tudta 6 már, milyen az élet TANMESE AZ UDVARIAS KISLÁNYRÓL jvagy legalább is azt hitte, hogy tudja) — azonkívül tisztában volt saját nagyvonalúságával is. Tekintetével, mint előbb — anyuka pillantását kereste, meg is találta. Hallgatólagosan ismét megegyeztek abban, hogy ő — már mint a kislány — az idomítás csodája. Hosszú távon is az ... A negyedik néni után azonban már kezdte fárasztani saját illedelmessége. Az is bántotta, hogy az újonnan felszállók előtt egészen mindennapi kislányként hatott. Szerencséjére ott voltunk mi, régi útitársak, mint élő tanúi jóneveltségének, és nem vettük rossz néven, hogy a soron következő utasnak már nem kínálta fel a helyét. Egy bácst volt, az ötvenes évek közepe táján. Pár esz'endö múltán nyilván ő ugrik haptákba a kislány előtt. Egye'őre érdes és sértő hangon annyit mondott: — Talán átadnád helyed az öregeknek? Micsoda világ!! — És a gyereket tolni kezdte a helyéről. Á kislány megdöbbenésében védekezni sem próbált. Rémülten nézett támadójára — mint a régi regényekben írják — arca szégyenpírban égett, szeme kifényesedett, anyukáfától várt védelmet, és tőlünk, régi utastársaktól. Azt remélte, kiállunk mellette... Nem álltunk ki. Míg élek, restellem. Anyuka szótlanul vonta az ölébe (bölcs anyuka volt), én ráadásul még azt gondoltam: Ezt már előbb is megtehette volnál Nem dőlt össze a világ. A kocsi tovább futott. Az udvarias kislány anyukája ölében kuporodva már egyáltalán nem volt felfigyeltető jelenség. Egészen átlagkislányként hatott. Lelkében összetört illúziót nem csörömpöltek olyan hangosan, mint a hetven körült néni táskájában az üres üvegek, amikor egy éles kanyarulatnál az ötven körüli bácsi gyomrára huppant. A bácsi nem utasította rendre az öregasszonyt ügyetlenségért, azt sem kérdezte tőle, hogy miért nem fogózkodik meg jobban. Gőgösen leporolta gyomra tájékán a kabátját, és véleményét udvariasan megtartotta magának ... M t is... A kislány -*- akt utunk elején udvarias volt, közönyösen nézett kl az ablakon ... DÁVID TERÉZ APRÓHIRDETÉS ADASVÉTEL • Eladó: zongora, bútorok, agancsok. Danis, Rimaszombat, Pionierska 28. Ű 845 ISMERKEDÉS • 24/170, szeretnék megismerkedni házasság céljából 25—30 öv körüli Jó megjelenésű legényember* rel. Egy fiam és öröklakásom van. Jelige: Fénykép. Ú 844 KÖSZÖNTŐ • Deák Lajos, Sala. Drága édesapánknak névnapja afkalmából forró szeretettel gratulát leánya: Aranka, és veje: Lact Ü 842 • Tóth Lajosnak, Sárosiára. Névnapja alkalmából sok boldogságot kíván fia: Lajos. Ú-843 ÖRÖMET AKAR SZEREZNI • szüleinek • gyermekeinek • kedvest, 'c • barátainak • Ismerőseinek • munkatársainak? Apróhirdetésünk keretébea m.getnlékezbet • családi eseményekről • névnapról • születésnapról • házassági évfordulóról. KÖSZÖNTŐ rovatunkban közölheti Jókívánságát, üdvözletét. kOszönetnvIlvSníf.'íát Baritól élettársat karas? ISMERKEDÉS rovatunk ezt ts lehet övé teszi. A kiváui szöveget, a címzett névé* (a megrendeli pontos nevével és címének, esetleg Jeligéjének feltüntetésével) küldje el btrdetfl irodánkba. 0| SZO. HIRDETŐ IRODA, BRATISLAVA, IESENSKEHO 12. Csak nálunk válasszon a kiváló minőségű készülékekből, és elégedett lesz! Vásárlás esetén: • szakszerűen bemutatjuk a készüléket • a monitor szerint javaslatot teszünk a legalkalmasabb típus kiválasztására, • a készüléket díjmentesen elszállítjuk a vevő lakására, • a vevő kívánságára gondoskodunk az antenna felszereléséről, • a régi készüléket megvásároljuk. Az importált, vagy hazai gyártmányú készülékek azonnal kaphatók. Használja fel a célkölcsönt: készpénz nélkül havi 100 koronás részletfizetésre. Elég választani és a készülék már az Öné CSAK SZAKÉRTŐKNÉL VASAROUON A TELEVIZE szaküzleteiben. ÚF-S34 EGYEDÜL FEST? A belső falak előkészítéséhez és mázolásához, hengerléséhez és vonalazáshoz használjon NEPOVOL festékenyvet. • Könnyen oldódik • Állandó és egyenletes felületű pigment és budai föld réteget alkol • Megakadályozza a festékréteg lepattogását N E P O V O L kapható a drogériákban OF-801/2 Ne felejtse el idejében bejelenteni az 1968 évi autójavítási igényeit! A következő gyártmányjelzésű és típusú gépkocsik javítását biztosítjuk: Praga V3S Praga S5T Praga RN Praga RND Praga V3S csatornatisztító kocsik Vállaljuk a következő motorok és gépcsoportok javítását: á

Tatra 111, 141, 138, Skoda 706, Robur, L Garant 30K, Ikarus 620-630, Skoda m 1201-2, Pobíeda, Volga. Az összes gyártmányjelzésű gépkocsik elektromos berendezésének, dinamójának, elosztójának, indítójának és sebességmérőjének javítását vállaljuk. ČSL. AUTOMOBILOVÉ OPRAVNÝ národný podnik, BRNO Brno, Sprtálka 23, odbyt - tel.: 335771 Úf-7T7