Új Szó, 1967. augusztus (20. évfolyam, 320-240. szám)

1967-08-24 / 233. szám, csütörtök

SZÜLŐK, NEVELŐK FÓRUMA "•*"-' iíl : ' _ A SZABAD IDŐ és célszerű kihasználása A SZABAD IDŐ KÉRDÉSE napjainkban egyre időszerűbb nemcsak azért, mert minden embert érint, hanem a szabad idő célszerű kihasználására való törekvés minden ember természetes érdeke. A rövidebb munkaidőre történő áttéréssel — a társadalom Így tudatosan hozzájárul a szabad idők növeléséhez — egyre több szó esik erről a problémáról. A szabad idő az életszínvonal fontos része és egyben mércéje is, melynek problémája többnyire a fejlett társadalomban merül fel, amikor az emberek anyagi téren már bizonyos telítettséget éreznek. A szabad idő az ember életének szerves része. A munka és a kötelezettségek elvégzése, a létfenntartáshoz szükséges dolgok megteremtése után az egyén szabadon rendelkezik idejével, kedvteléseinek és akaratának megfelelően határoz, hogyan és mivel töltse szabad idejét. A társadalom szintén befolyásolja az emberek szabad idejét, feltételeket teremt kulturált, az egyén és a társadalom szempontjából észszerű kihasználására. Az iparilag fejlett országokban a szabad idő kihasználása terén a társadalom fejlődésének természetes reakciójaként bizonyos célzatosság alakult kl. Ez főleg a tömegkultúrában, az önképzésben, az amatőr munkák iránti érdeklődésben, (a „csináld meg magad" mozgalomban) és a kertészkedésben nyilvánul meg. Az ember gyakran olyan tevékenységet végez, melyben „nem talál önmagára", munkája egyhangúnak tűnik. Az egyén ezt az érzést a munkahelyről magával viszi. Ezt az állapotot az emberek különféleképpen hidalják át: egyesek kisebb, mások nagyobb erőfeszítéssel. Ahelyett, hogy valamivel aktívan foglalkoznának, televíziónézéssel, filmelőadással stb. szórakoznak. A tömegkultúra Iránti érdeklődést az is bizonyítja, hogy hazánkban a dolgozók szabad idejüknek mintegy 19 százalékát napilapok és folyóiratok olvasásával töltik. A jövőben szükséges lesz megállapítani, hogy polgárainknak hány százaléka fordítja a szabad idejét az ismeretek elmélyítésére és képességei tökéletesítésére. Ahhoz, hogy polgáraink aktívan bekapcsolódjanak a társadalmi életbe — mely napról napra változik és egyre bonyolultabb lesz — szükséges, hogy minél több ember számára lehetővé tegyük a tanulást és továbbképzést; A MESTERSÉGES ÉLET- ÉS MUNKAKÖRNYEZET az embert a négy fal közé szorította, s ez elől menekül. Tömegesen járnak a természetbe, megnőtt a sport iránti érdeklődés. Franciaországban például az ötvenezer lakost meghaladó városokban 1963-ban 63 százalékra nőtt az utazások és nyaralások száma, míg 1950-ben csak 49 százalék volt. A városok lakossága egyre több időt tölt a természetben. Hollandiában és Franciaországban a szabad időben a legtöbben campingeznek tekintet nélkül a család jövedelmére. Nagy-Britanniában sokan aktív sporttal töltik szabadságukat, 75 000-en például a vízisíelésnek hódolnak. A motoros járművek elterjedése nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az emberek sokkal többet utaznak. Angliában például 350 000 ember rendelkezik a személygépkocsihoz akasztható utánfutóval. Franciaországban 900 000 a számuk. Napjainkban sokan amatőrmunkára és kertészkedésre fordítják a szabad idejük nagy részét. Az embereknek szükségük van, hogy közvetlenül érintkezzenek a tárggyal és elképzelésüknek megfelelően formálhassák. A franciáknak 21, az olaszoknak 29, a hollandoknak 27, az angoloknak pedig 41 százaléka hetente legalább egyszer hódol ennek a szenvedélynek. Az adatok az elvégzett tevékenység iránti szeretetrőr tanúskodnak, mellyel az emberek a termeléstől való közvetlen függésüket Igyekszenek legyőzni. Hasonló a helyzet a kertészkedés terén is. Franciaországban a dolgozók 42 százaléka, Hollandiában 34, Olaszországban pedig 15 százalék hetenként legalább egyszer a kertben dolgozik. A különféle kedvtelések elemzése azt mutatja, hogy Nyugat-Németországban is a kerti munkát részesítik előnyben (41 százalék). A kertészkedés iránti érdeklődést azzal magyarázhatjuk, hogy az ember nemcsak frissebb terményekhez szeretne jutni, hanem közvetlen kapcsolatba akar kerülni a természettel. Ezeknek az irányzatoknak megfelelően világszerte az a nézet alakult ki, hogy a gépesített Iparban a fizikai munka csökkenésével megnőtt az érdeklődés a manuális munka iránt. AZ EMLÍTETT TEVÉKENYSÉGEK a körülményeknek megfelelően különféle mértékben nyilvánulnak meg. Az embertől és a társadalomtól — mely befolyásolja cselekedeteinket — függ, hogy a szabad Idő célszerű kihasználására milyen körülmények alakulnak ki. SILVIA VACLAVIKOVA Tönzer Iván jugoszláviai útijegyzete Színfolt a dalmát tengerparton színek tarkasága. Jellegzetes dalmát falu. Az autóút mentén kétoldalt piros tetejű alacsony házak, néhány hangulatos vendégfogadó, pici üzlet, a domboldalon néhány, magánosan bandukoló öszvér, a tenger felé ereszkedő lejtőn terjedelmes park. A kikötőben tarka csónakok és ütött kopott halászbárkák ringanak a vízen. Az őslakosság szőlőtermesztéssel, halászattal és idegenvezetéssel foglalkozik. Trsteno nappal nagyon forgalmas. Turisták tarka nemzetközi hada tolong a XV. századbeli Guöetiö kastély bejárata és az emléktárgybolt előtt, ezrével robognak át az autók a 29 kilométerre levő Dubrovnik felé. Trsteno természeti rezervációs terület, mely pihenést, kellemes fürdőzést, ízletes tájételeket, szerény hajlékot és estéli merengést tud nyújtani vendégeinek. Nappal a tengerparton, a két 800 éves hatalmas platán előtt és a múzeummá átalakított Gučetič kastélyban, este az egzotikus növényzetű parkban pezseg az élét. Illatos magnóliák, rózsák, pálmák közt találkoznak az emberek, itt tárgyalják meg a falu eseményeit, a hétköznapi örömöket és bajokat, itt -idézik fel a hatalmas GuCettc család életét, történetét, kalandjait. Büszkén mesélik, hogy ebben a kastélyban mintázta pompás szobrait Michelozzo dl Bartolomeo híres fiA bóra elcsendesedett, az»* tán hirtelen megszűnt. A dalmát tengerpart fölött ismét ragyogott az égbolt. A kéklő Adria és az ezüstszínű hegyláncok között fényes csíkként vezető tükörsima autóút hirtelen benépesedett. Különféle védjegyű és rendszámú autók beláthatatlan oszlopa indult el, megteltek az útszéli presszók, bisztrók és vendégfogadók. A mintegy ezer kilométer hosszú tengerpart percek alatt nyüzsgő hangyabollyá változott. A nyári Idegenforgalmi főidényben öt világrész ad egymásnak találkozót ezen a modern műúton, özönlik a sok deviza. — Estére Trstenóba érünk — jegyezte meg jugoszláv kísérőnk. A természet bőkezű volt ehhez a kis halászfaluhoz, amely sok felejthetetlen emléket őriz. Splitből kiindulva Dubrovnik irányában sorra érintettük a dalmát tengerpart nevezetes fürdővárosait. Elidőztünk az ősi Brelában, amelyet Porphiirogennetosz ls megénekelt költeményeiben, megtekintettük a zsúfolt -Makarska Riviérát, a pálmalugasok között elterülő Tu(epit, Rábacot, megcsodáltuk a látóhatáron feltűnő Brač és Hvar szigetek karcsú körvonalait, majd számtalan öböl, félsziget, szőlővel, magnóliával és ollvaerdővel borított hegyoldalak között elsuhanva szürkületkor Trstenóba értünk. Mindjárt csodálatba ejtett a A dalmát hegyek öröklakóia, az öszvér renzei szobrász, előszeretettel időzött és festett itt Tiztan, itt álmodozott a szabadságról Lord Byron, az angolok nagy költője, majd itt merengett száműzetésében Auguste Prederie Marmont tábornok, Napoleon kedvelt hadvezére. L

eszáll az est Trstenóra. Az emberek korán nyugovóra térnek, hamar eloltják a lámpát. Azt mondják, így hangulatosabb az élet, a merengés az esthomályban. Szeptemberi gondolatok A Hradec Králové-i Élelmiszeripari Gépgyárban legújabban sörszállító tartálykocsikat Készítenek. Képünkön: A Čierna nad Tisou-i vasútállomásról ilyen tartálykocsit küldenek egy moszkvai kiállításra. (Ján Kunce felv. — ČTK) AZ ISKOLAI ÉV KEZDETE — társadalmi esemény. Nemcsak azért, mert társadalmunk széles rétegét, a szülőket és nevelőket közvetlenül érinti, hanem főképp azért, mert az utóbbi években az iskola, a nevelés az érdeklődés középpontjába került, és nem érdemtelenül. Az ifjúság felkészítése az országépítés feladataira a tudományos-műszaki forradalom feltételei közepette nem könynyű munka, állandóan újabb és hatékonyabb módszerek bevezetését, s a régiek tökéletesítését sürgeti. Jánossy professzort, a világhírű magyar fizikust egyszer megkérdezték, miként kellene javítani a természettudományi tárgyak oktatási módszerein. így felelt: „Közelebb kell őket vinni az élethez, a fiatalok érdeklődéséhez, gondolatvilágához. Oktatásukban két fő hibát lehet elkövetni. Ha például egy gépet a tanár pontosan ismertet, részletesen és gyakorlati szempontból elmagyaráz, még nem sokat adott, mert a gép munkáját meghatározó törvények ismeretéhez alig viszi közelebb diákjait. Ugyanilyen haszontalan, ha csak absztrakt törvényekről szól, figyelmen kívül hagyva a gyakorlati hasznosítás lehetőségeit és reális formáit. Feladatunk tehát az lenne, hogy e két véglet között megkeressük az elméleti és gyakorlati aspektust szervesen egyesítő, gondolkodásra szoktató módszereket. Ehhez az eddiginél jobban figyelembe vehetnénk a gyerekek életkori sajátosságait is." Eddig a professzor nyilatkozata, akiről köztudomású, hogy korszakos tudományos munkássága mellett rendszeresen találkozik alap- és középiskolai pedagógusokkal, konzultál velük és előadásokat tart számukra. Ritka jelenség ez nyilván, de példamutató és járható utat teremtő, a szaktanítók továbbfejlődése szempontjából. És ha már Jánossy profeszszort idézzük a tanév kezdetén, adjuk útravalóul az ő szavait a tanulók világnézetének megfelelő befolyásolásáról: „Ha a törvényeket csak végeredményként, a hozzájuk vezető kísérletek és gondolatmenetek elemzése nélkül tanítjuk, módszerünk metafizikus marad és alig lép túl a különböző nem tudományos világnézetek korlátain. Világnézeti hatást csak úgy biztosítunk, ha az oktatás tartalma és módszere között zavartalan az összhang, a materialista dialektika szellemében." AZ 0J SZÚ HASÁBJAIN heteken át folyó neveléspolitikai vita véget ért. A summázó zárszóból kiderült, hogy a szenvedélyes és tárgyilagos hozzászólások iskolapolitikánk sok-sok égető kérdésére fényt vetettek, és felkeltették a szülői és pedagógustársadalom gondoskodó figyelmét. Hisszük, hogy néhány vonatkozása már ebben az iskolai évben hozzájárul a kialakult helyzetkép korrigálásához. A vita aktívan érintett néhány nevelésszociológiai kérdést is, amelyhez a szülők és pedagógusok fórumán is vissza kell térnünk. Ezek között elsősorban figyelmet érdemelnek a gyermekek tanulmányi feltételei a szülői társadalom bizonyos rétegében, amely számarányát tekintve nem döntő ugyan, de a mi körülményeink között igen jelentős. A lakóhelyüktől távol dolgozó segéd- és betanított, építő- és pályamunkások ezreinek gyermekeiről van szó, ezeknek a családoknak környezeti viszonyairól. Ezek a gyermekek ugyanis tanulmányilag kétségkívül hátrányban vannak, és továbbtanulásuk veszélyeztetett. A. „Valóság" című folyóirat egyik 1965-ös számában (magyarországi viszonylatban) megkísérelte statisztikailag kimutatni e munkásrétegek gyermekeinek előmenetelét és kiderült, hogy a környezeti feltételek e tanulók 44 százalékánál elmaradást okoztak. Hazai felmérési adatok nem állnak rendelkezésünkre, de feltehetően a helyzet nálunk sem jobb. És itt nemcsak a tanulók előmeneteli felfutásának kérdése merül fel, hanem a családi nevelés színvonala is nagy általánosságban, amely — véleményünk szerint — a szocialista humanizácló folyamatának elidegeníthetetlen része. A gyermek személyiségének sokoldalú kibontakoztatása nem nélkülözheti a szülők intellektuális, emocionális stb. hatását. A FENTEBB EMLÍTETT aggasztó tényéknél még talán nagyobb visszhangra találtak a vita során azok a megjegyzések, amelyek a munkás- és parasztszülők nézetét tolmácsolták gyermekeik továbbtanulásáról. A munkás- és parasztszülők egy része — talán úgy ls mondhatjuk: jelentős hányada '— ugyanis a gyors megtérülés elvét helyezi előtérbe, vagyis gyermeke gyors munkavállalását pártfogolja. Ennek következtében azokat az Iskolatípusokat veszi számításba, amelyeknek elvégzése rövid időn belül viszonylag magas jövedelemhez juttatja a gyermeket, esetleg olyan munkába adja, ahol gyors betanítás után hamar előrejuthat a fizetési osztályok lépcsőjén. Ilyen körülmények között nagyon nehéz a pedagógus harca, ha fel akarja lendíteni a munkás- és parasztfiatalok továbbtanulását. E harcban lényegében két fegyvert forgathat eredményesen. Az első: e fiatalok tanulmányi színvonalának emelése minden akadály ellenére. Az eddigieknél sokkal következetesebben kell biztosítani a tanórák hatékony kihasználását és véget kell vetni a „szemet húnyó" gyakorlatnak, hogy a mezei munkák dandára idején a falusi iskolák tanulói közül sokan hiányzanak. A munkás- és parasztszármazású gyermekek továbbtanulása érdekében élesen szembe kell szállnunk a szülök azon nézetével is, amelyet leggyakrabban így fejeznek ki: Az apja ls kétkezi munkás, a fia ls az lesz! És sajnos ez a „kétkezi munkás" kifejezés a szó szoros értelmében kétkezi munkát Jelent, minden szakképzettséget nélkülözőt. Fel kell venni a harcot ez ellen a túlzott igénytelenség ellen, amely következményeiben demográfiai kisiklások eredője lehet. EZEKHEZ A GONDOLATOKHOZ szorosan kapcsolódik a pályaválasztásra való felkészítés problematikája. Az érdeklődés felkeltése, a hajlamok kielégítése, lényegében ezek a láncszemek vezetnek a pályaérettséghez, és megfelelő tanulmányi szint állandósítása mellett elősegíthetik a felkészítés felelős nevelői munkáját. A tanító és a szülő szoros együttműködése e téren sem nélkülözhető. A pedagógus állandó érdeklődésével, tanácsaival, a gyermek tehetségének ismeretében befolyásolhatja a szülő érlelődő elhatározását. Sokszor tényleg csak az „okos" jó szó hiányzik ahhoz, hogy a szülő tépelődéséből kiutat találjon, és ezt az okos, meggyőző szót a tanítónak kell kimondania. Ugyanakkor ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a gyermek pillanatnyi felkészültsége, tárgyi tudása még nem elég. Akarati tulajdonságait kell kifejleszteni, kitartásra, felelősségérzetre, szorgalomra, önmegtagadásra kell nevelni, mert csak így éllja meg majd helyét a főiskolán. A lemorzsolódás magas számaránya bizonyítja, hogy az oktatás mellett mekkora szerepet játszik a lélektani szempontból tudományosan szakszerű és amellett érzelmileg hatékony nevelés. De ezeket a tulajdonságokat az alap- és középiskola csupán megalapozhatja, teljes egészében a fejlődés e stádiumára ki nem fejlesztheti. Sajnos sok főiskolai tanár nem tudatosítja, hogy a főiskolai oktatás sem nélkülözheti a nevelést, amely az oktatás hatékonyságát és színvonalát fokozza. A KÖR BEZÁRULT. Ismét eljutottunk annak megállapításához, hogy pedagógiai célkitűzéseink, jövőbeni előrehaladásunk aranyfedezete, mint a múltban, ez évben ls a tanító, akinek lelkes és odaadó, szakmailag egyre igényesebb munkájától és példát adó emberi magatartásától sokban függ sürgető neveléspolitikai kérdéseink megoldása. HEIMLER LASZLŰ