Új Szó, 1967. augusztus (20. évfolyam, 320-240. szám)

1967-08-24 / 233. szám, csütörtök

A nigériai szövetségi csapatok visszafoglalták Ore várost Mit ígért Kiesinger iohnsonnak? A bonni kancellár ellentmondásos kijelentései Lagos (ČTK) — Lagosból ér­kezett jelentések szerint a ni­gériai szövetségi csapatok sú­lyos harcok után visszafoglal­ták a nyugat-nigériai Ore vá­rost, amelyből korábban a biaf­rai csapatok kiszorították őket. A lagosi rádió jelentése sze­rint szerdára virradó éjjel a szövetségi csapatok hatalmas ellentámadást intéztek a várost megszállva tartó biafraiak el­/ / len. Először levegőbe röpítették a várost összekötő hidakat, s így elvágták a biafraiak után­pótlási vonalát. A lagosi központi kormány tegnap azzal vádolta az Egye­sült Államok és több más nyu­gati ország kormányát, hogy semmit sem tettek annak érde­kében, hogy megakadályozzák „magántársaságok" fegyverszál­lítását Biafrába. * • Feszültté vált a brit—kínai viszony összeült az angol kormány • Nagy-Britanniában korlá­tozták a kínai diplomaták mozgásszabadságát London (CTK) — Mint már jelentettük, pekingi „vörösgár­dlsták" felgyújtották kedden a brit nagykövetség épületét. Az incidenssel kapcsolatban — amelyre nincs példa a diplomá­cia történetében — igen fe­szültté vált a brit—kínai vi­szony. Wtlson angol miniszter­elnök és Brown külügyminisz­ter megszakította nyári szabad­ságát, hogy tárgyalásokat foly­tasson Londonban. A kormány Wilson miniszter­elnök felhívására összeült teg­nap délelőtt. Thomson külügyi államminiszter számolt be az események eddigi fejlődéséről. A miniszter a brit nagykövet­ség elleni támadás híre után maga elé Idézte a londoni kí­nai nagykövetet, és közölte vele, hogy míg Pekingben nem biztosítják a brit állampolgárok szabad mozgási lehetőségét, a kínaiak sem diplomata-, sem hivatalos útlevéllel nem hagy­hatják'el Angliát, és engedély nélkül nem távozhatnak 8 km­nél nagyobb távolságra a kép­viselet székhelyétől. A képvise­let nam léphet rádió-összeköt­tetésbe Pekinggel mindaddig, mlg nem szüntetik meg a brit diplomáciai rádió-összeköttetés korlátozását. A brit külügyminisztérium egyelőre semmilyen kapcsola­tot sem tud létesíteni pekingi kirendeltségével. A brit képvi­seleti hivatal épületében 54 dolgozó tartózkodik családtag­jaival. Az angol kormány meg­kísérli a 29 nő és gyermek — a brit diplomaták hozzátarto­zói — Pekingből való elszállí­tását. Nagy-Britannia külügyminisz­tériumának ügyvivője közölte, hogy a kormánynak nincs szán­dékában megszakítani a diplo­máciai kapcsolatokat Kínával. Az Oj-Kína hírügynökség az incidenssel kapcsolatban ki­adott jelentésében azt állítja: a „vörösgárdisták" azért követ­ték el tettüket, hogy megtorol­ják a Hongkongban élő kínai hazafiak üldözését. Munkára és tanulásra szólították fel a „vörösgárdistákat Peking (CTK) — Japán lap­tudósítók pekingi jelentése sze­rint Csou En-laf miniszterelnök felszólította a „vörösgárdistá­kat" és a kantoni munkásokat, hogy legkésőbb szeptember 15­ig szüntessék be a fegyveres konfliktust, ellenkező esetben a pekingi központi kormány lép közbe. Egy korábbi pekingi nagy­gyűlésen pedig Szie Fu-csi kí­nai közbiztonságügyi miniszter szintén azt ajánlotta a „vö­rösgárdistáknak", hogy térje­nek vissza az iskola padjaiba, vagy lássanak munkához. Meg­figyelők ezzel kapcsolatban utalnak a Renmin Rtbao köz­ponti pártlap egyik cikkére, amely többek között hangsú­lyozta, „hogy a nagy kulturá­<l lis forradalom ma már egészen más, mint egy évvel ezelőtt volt, és hogy a fegyveres har­cokat be kell szüntetni". Egy rádiójelentés szerint Liu Sao-csi hívei Kuf csou tarto­mányban elégették Mao Ce­tung három hívét, amikor ösz­szetűzésre került sor a hata­lom birtoklásáért folyó harc­ban. A tartomány rádióállomá­sa azzal vádolta meg Liu Sao­csi híveit, hogy kegyetlensége­ket követnek el a forradalmá­rok ellen, és felszólította őket, hogy tegyék le a fegyvert. Bonn (CTK) — Miután Kie­singer szövetségi kancellár visz­szatért az Egyesült Államokból, Bonnban még mindig nem vilá­gos, hogyan lehet megtakarítá­sokat elérni a katonai költség­vetésben, amint ezt a nyugatné­met kormány június 7-én elha­tározta. Kiesinger ugyanis azt ígérte Johnsonnak, hogy a szö­vetségi kormány nem fogja lé­nyegesen csökkenteni a nyugat­német hadsereg létszámát. E kérdés megoldásával kap­csolatban újabb kétségek merül­tek fel, nem utolsósorban Kie­singer jóvoltából, aki még a múlt héten az Egyesült Álla­mokban azt mondotta, hogy a nyugatnémet hadsereg létszá­mát csak 10—15 000 fővel csök­kentik, hétfői sajtóértekezletén Bonnban azonban már 15—19 ezer főnyi létszámcsökkentés­ről beszélt. Bonni megfigyelők arra is rámutatnak, hogy Kie­singer nem nyilatkozott az atomfegyverhordozók problema­tikus kérdéséről. A bonni kormánykörök véle­ménye szerint az amerikai kor­mány nem kifogásolja a nyugat­német hadsereg létszámának csökkentését, ha megmarad a hadsereg katonai ütőereje. A svájci sajtó még szerdán is foglalkozott azokkal az ellent­mondásokkal, amelyek Ktesln­ger washingtoni kijelentései és a bonni sajtóértekezleten tett Véget ért a habarovsrki szovjet—japán találkozó Habarovszk (CTK) — Haba­rovszkban véget ért a szovjet és a japán közéleti személyisé­gek harmadik találkozója. A két ország 600 -600 küldöttje a nemzetközi helyzet Időszerű kérdéseiről és a szovjet—japán kapcsolatokról tárgyalt. A résztvevők állást foglaltak az imperializmus ellen harcoló forradalmi erők egysége mel­lett, s elítélték a vietnami ame­rikai agressziót, valamint az arab országok elleni izraeli ag­ressziót. Újabb perek MOHAMED REZA PAHLEVI iráni sah kedden Washingtonba érkezett. Az iráni államfőt még aznap fogadta Johnson elnök. Athén (CTK) — Tegnap a görög fővárosban megkezdődött a katonai junta ellenzőinek el­ső tömeges pere. Az első cso­portban 37 személyt állítottak a katonai bíróság elé azzal a váddal, hogy röpiratokat ter­jesztettek és rágalmazták a köz­hivatalokat. Valamennyiük szá­mára 5 évig terjedő börtönbün­tetést, esetleg halálbüntetést szabhatnak ki. nyilatkozata között tapasztal­hatók. A lapok rámutatnak a kancellár egyesült államokbeli tárgyalásainak kétes eredmé­nyeire. A Nationalzeitung a követke­zőket írta: A washingtoni hiva­talos körök csodálkozással és nemtetszéssel fogadták azokat a megjegyzéseket, amelyeket Kie­singer bonni sajtóértekezletén tett a Vietnamot érintő nyugat­német politikával kapcsolatban. Nézetünk szerint ugyanis e megjegyzések szöges ellentét­ben állanak azokkal a kijelenté­sekkel, amelyeket Kieslnger a washingtoni nemzeti sajtóklub­ban hangoztatott. Kiesinger el­tért az Egyesült Államokban el­foglalt álláspontjától, mégpedig belpolitikai okokból, valamint azért, mert De Gaulle-ra való tekintettel előnyösnek tartja, hogy a vietnami kérdésben most semleges álláspontra helyezked­jék. amerikai kémrepüiőgépet fogtak el Algír (CTK) — A Dél-Algé­riában levő Hassi Messaouduban műszaki hiba miatt történt le­szállás alkalmával lefoglaltak egy amerikai jelzésű kémrepü­lőgéj)et. Legénységének svájci nemzetiségű tagjait letartóztat­ták — közölte az algíri rádió. Hozzáfűzte, hogy a repülőgép, amely a nigériai Agades váro­sából érkezett, Dél-Algéria fe­lett kémkedett, különleges fil­mezőkészülékkel felvételeket készített stratégiailag fontos objektumokról. Aggodalmak Washingtonban Washington (CTK) — Amint a Reuter hírügynökség tegnap jelentette, a két amerikai va­dászrepülőgép kinal terület fe­lett történt lelövése után a Johnson-kormány továbbra is bf­zik abban, hogy Vietnamban nem kerül sor kínai interven­cióra. A Reuter szerint azonban Johnson vietnami politikájának bírálói nem osztják e nézetet, s úgy vélik, hogy a Kína és Észak-Vietnam közötti határ­menti terület bombázása növel­te Kína háborúban való rész­vételének lehetőségét. Fulbright szenátor a két ame­rikai repülőgép lelövését „a legnagyobb mértékben szeren­csétlen és káros dolognak" ne­vezte. Albert Gore szenátor ki­jelentette, hogy az incidens szemlélteti, milyen kockázattal jár a háborúnak a határmenti területre való kiterjesztése. néhány mnmú^rMí A PORTUGÁL gyarmatosítók repülőgépekről röplapokat szór­nak le, amelyekben felszólítják a Mocambique-1 Felszabadítást Frontot, hogy szüntesse be a harci akciókat, s ugyanakkor büntetlenséget ígérnek mind­azoknak, akik haza akarnak térni. A FINN KORMÁNY egyetérté­sét nyilvánította az északi or­szágok miniszteri tanácsá­nak összehívásával. A tanács feladata, hogy meghatározza az országok közös fellépését a kö­zös piaci csatlakozásról folyta­tandó esetleges tárgyalésokon. A NYUGATNÉMET SAJTÚ szerdán beszámolt arról, hogy Gustáv von Schmollert, az NSZK svédországi nagykövetét a svéd közvélemény élesen támadja náci múltja miatt. BIHAR Indiai állam fővárosá­ban összeütközésre került sor a diákok között. Köztudomású, hogy az eddigi hivatalos nyelv, a hindi mellett a tervek szerint az urdut ls hivatalos nyelvnek minősítik. A urdu-pártlak kések­kel támadták meg a terv ellen tüntetőket. Az összecsapás eredménye 7 halott, 50 sebesült. 200 személyt őrizetbe vettek. RENDŐRÖK támadták meg Qulbdo kolumbla városban a la­kosság egy csoportját, amely a kormánypolitika elleni sztrájk­ra buzdított. Két személy meg­halt, számosan megsebesültek. KÉMTEVÉKENYSÉG szervezé­se miatt utasították ki augusz­tus 23-án Pakisztánból az indiai főbizottság három tagját. A ki­utasítottak között van a képvi­selet első titkára is. BULGÁRIA ÉS A VDK képvise­lői aláírták a két ország tudo­mányos-műszaki együttműködé­si Jegyzőkönyvét. A két ország ennek értelmében megvalósítja a műszaki dokumentációs cse­rét és növeli a mezőgazdasági árucsereforgalmat is. ROMÁNIA és Irán képviselői aláírták az első kőolajegyez­ményt, amelynek értelmében Irán 1968—1970-ben összesen 31 millió dollár értékű, 3,5 millió tonan kőolajat szállít Romániá­nak gépekért és ipari berende­zésekért. Románia ünnepelt Bukarest (CTK) — Románia legnagyobb nemzeti ünnepe, a felszabadulás 23. évfordulója alkalmából tegnap katonai dísz­szemlét tartottak a Repülősök terén. A dlszemelvényen ott voltak a román párt- és álla­mi vezetők, élükön Nicolae Ceausescu elvtárssal, a Román Kommunista Párt Központi Bi­zottságának főtitkárával. A ka­tonai díszszemlét a főváros dol­gozóinak színpompás felvonu­lása követte. BOB CLARK, A QUICK NÉGER MUNKATÁRSA A DETROITI BOR­TÖNBEN. 1987. A Német Szövetségi Köztársa­ságban megjelenő QUICK című folyóirat két riportere indult a közelmúltban riportra: Bruno Arnold a vietnami hadszíntérre és a néger Bob Clark Detroitba, a fekete tragédia amerikai szín­helyére. Mindkét riportert a négerek érdekelték, a négerek Vietnam­ban és a négerek az Egyesűit Államokban. Bruno Arnold megtalálta a vietnami pokolban harcoló né­gereket, akik életüket és vérü­ket áldozzák a csillagos lobo­góért, a fehér agresszorok lel­kes segítőiként pusztítják tűzzel és vassal a békés falvak lakólt csakúgy, mint a szabadságért verekedő partizánokat. A német újságíró beszélt a néger Edward őrmesterrel, mielőtt az végzetes bevetésre Indult, ahonnan soha többé nem tér vissza. Bruno Ar­nold beszélt a 21 éves Hugh Clay-el is, akinek szülei Időköz­ben hajléktalanná váltak. Clay szüleivel viszont Bob Clark néger riporter találkozott Detroitban. Az édesanya, Virgi­nia Clay, ott állt az otthon rom­jai között. Negyven évig dolgo­zott férje ezért a kis házért, amelyben szerény penziót ren­deztek be, hogy jövedelméből Hugh egyetemi tanulmányainak költségeit fedezhessék. A romok Fekete tragédia között is csak egyetlen remény élteti őket: az, hogy Hugh ép­ségben tér vissza Vietnamból. És közben Hugh harcol... „az amerikai demokrácia" győ­zelméért ... az elnyomók olda­lán harcol az elnyomottak el­leni Ez a fekete tragédial Vajon mi lesz Hugh Clay sor­sa, ha sikerül visszatérnie ha­zájába I Bob Clark, a QUICK né­ger munkatársa nem sok jóval bíztatja a vietnami fronton harcoló amerikai négereket. Sa­ját tapasztalatai alapján pesszi­mista. Mit tapasztalt Bob Clark Det­roitban? Idézzük saját szavait: — New Yorkból reggel érkez­tem Detroitba. Tudtam, hogy mint néger úfságírónak nehéz­ségeim lesznek, de vállaltam a megbízatást. A rendőrparancs­nokságon bemutattam igazolvá­nyaimat, azután elindultam vá­rosnézésre. Ütközben sok néger fiatallal találkoztam, kétségbe­esett mérsékeltekkel és nagy­száfú, hencegő, fenyegetőző szélsőségesekkel. Este ismét el­indultam, kocsim azonban go­lyózáporba került. Kollégám­mal együtt kiugrottunk, hogy elmeneküljünk, de abban a pil­lanatban már ott voltak a rend­őrök. „Arccal a földre!"— hang­zott a parancs. Aztán megérke­zett a rabkocsi. A kocsiban egy fiatal rendőr kezdte a verést. Ütöttek kézzel, puskatussal, rúg­ták a testemet, a fejemet. A rendőrparancsnokságon új, pi­hent erők kezdték a kínzást. Az igazolványomhoz, útlevelem­hez hozzá sem nyúlhattam. Véresen tántorogtam a föld alatti cellák felé. Hideg volt és piszkos. Az ablaktalan helyiség falait vérfoltok szennyezték. Csak tizennyolc óra múlva kap­tunk enni: egy szelet kenyeret, vékony szelet hússal. A követ­kező ételt 12 óra múlva kaptuk, de inni egyáltalán nem adtak. Őreink mosolyogva nézték az ,Állatkert" lakóit. Ezek mi vol­tunk. és talán valami Igazuk volt is. Három nap után úgy éreztem magam, mint egy meg­vert, megkínzott éhes és pisz­kos állat. Őrjöngtünk az éhség­től, a borzalmas szennytől, a testi és a lelki kínoktól. A szer­kesztőség három nap múlva kiszabadított. A detroiti rendőr­ségen a következő figyelmezte­téssel búcsúztattak: „Ha ezt meg mert írni, akkor megbánja, hogy született!" Én kiszabadul­tam, de ml történik a többiek­kel? Az amerikai börtönökben né­gereket kínoznak, az amerikai utcákon négerekre vadásznak — és Vietnamban néger katonák védelmezik saját börtönüketl Fekete tragédia! Feldolgozta: P. GY. OTTHON ROMJAI KÖZÖTT.

Next

/
Thumbnails
Contents