Új Szó, 1967. augusztus (20. évfolyam, 320-240. szám)

1967-08-19 / 228. szám, szombat

A Barátság Hálában találkozunk ELTÖRPÜLNEK A TÁVOLSÁGOK M' I

iközben a riporter Gustáv Čech elvtárssal, a Csehszlovák—Szovjet Barátság Szövetség szlovákiai titkárával beszélget, telefonon három szovjet turistacsoport is jelenti érkezését. Az egyik Szaratovból érkezett a másik a napfényes Grúziából, a harmadik pedig a fővárosból — Moszkvából. A szaratoviak közül egy mérnök a panelház-építés tanulmányozásának lehetősége iránt érdeklődik, mások egy növénynemesítő állomást szeretnének megtekinteni. — Ügy látom, ezek egyáltalában nem öncélú látogatások ... — De nem ám — bólint Čech elvtárs. — Ezzel a megállapítással egyúttal azt a kérdést is megválaszoltam, miben különbözik szövetségünk mai tevékenysége mondjuk a tizenöt esztendővel ezelőtti tevékenységtől. A leglényegesebb szerintem az, hogy sokkal őszintébb, emberibb lett a kapcsolat. Valóban, egyre kevesebb a semmitmondó jelszó. Egy szovjet hoteligazgatóval folytatott beszélgetés jut az eszembe. Ezerkilencszázötvenötben történt. Az igazgatót Bratislavában a Carlton-szállóban vendégelték meg a csehszlovák kollegák. A vendég szeme megakadt a falra függesztett jelmond.aton: „A szovjet vendéglátás — a mi példaképünk", olvasta szlovákul é' oroszul, majd megcsóválta a fejét. — Nem jó a jelmondat — mondotta. — Én nem szégyellném a jelmondatot megfordítva egy moszkvai étterem falára akasztani. Jól szétnéztem itt önöknél, Bratislavában, Prágában lényegesen gyorsabban szolgálják ki a vendéget, mint a moszkvai vagy a kijevi éttermekben. Viszont azt mondják, hogy az atomfizikában, a repülőgépgyártásban, a bányák gépesítésében előbbre vagyunk önöknél... K Cech elvtárs tucatjával hozza fel az együttműködésről szóló példákat. Megtörtént, hogy Blrman akadémikus, a neves szovjet közgazdász — elfoglaltságára való tekintettel — húzódozott egy csehszlovák turistacsoport fogadásától. Végül aztán mégis csak kötélnek állt „megszavazott", egy órányi Időt a „turisták" számára. Nem véletlenül tettem idézőjelben a „turisták"-at. Kiderült, hogy a csoport egytől egyig kiváló csehszlovák közgazdászokból állt, akik nemcsak hallgatták az akadémikus nyilatkozatát, hanem kérdeztek is. Sőt, mi több, vitába szálltak vele, és egyenlő az egyenlővel alapon egész kis tudományos szimpóziumot rögtönöztek. A vita negyedik vagy ötödik órájában (I) Blrman akadémikus kijelentette: Ilyen „turisták" számára akár éjfélkor is rendelkezésre állok. Az Időhiányban szenvedő tudós őszintén jelentette kl ezt, mert látta, hogy a találkozás neki is, a csehszlovák szakembereknek ls hasznos volt. A Bratislavai Barátság Háza az utóbbi időben többnyire tematikus tanulmányi csoportokat szervez. Nem történhet meg Így, hogy a fejőgulyást bányába viszik tapasztalatcserére, a bányásznak pedig egy kiváló kolhozban takarmányozástechnikáról tartanak előadást a szovjet emberek. Ma elsősorban a minőségi szempontokat helyezik előtérbe. A nagy ipari üzemek például már hamar vísszatérülő befektetésnek tartják egy-egy szakember csoport határozott céllal való kiküldését, és igen gyakori, hogy — például a metallurgiai „tárgyú" tematikus tanulmányi csoportokban túljelentkezés tapasztalható. Persze azért turistacsoportok is mennek szép számmal a Szovjetunióba. Szlovákiából az utóbbi években a CEDOK szervezte társasutazások keretében átlag 30 ezren utaznak a Szovjetunióba. A CSISZ utazási irodája gondozásában ls tízezrével indulnak útnak. Ha ehhez a két adathoz még hozzáadjuk az egyénileg utazók számát, csaknem százezerre rúg a Szlovákiából a baráti országba látogatók száma. Elterjedt nézet, hogy ha valahol a Szovjetuniót emlegetik, akkor első számú gondolattársításként Moszkvára gondolunk. Ez valószínűleg abból a tényből ered, hogy a közép-európai méretű államok fővárosai szinte az egész ország életét tükrözik. Moszkva nagy, az azonban nem mondható el róla, hogy a főváros lakólnak életmódja, gondolkodásmódja az egész országból ízelítőt ad. A Szovjetunió a világ szárazföldjének egyhatoda, Így nincs az a kiállítás, amely megmutatná Szahalint és Jaltát, a középázsiai köztársaságokat és Leningrádot, a szibériai tajgát és a Kaspi-tó partjait. Ezért az óriási ország legkülönbözőbb területei a csehszlovák turisták számára még ma — huszonkét évvel a felszabadulás után is — a szó szoros értelmében feltérképezetlenek. Hiszen az egyik kezünk ujjain megszámlálható, hazánk lakói közül hányan voltak a szahalini halászok között. A közép-ázsiai köztársaságokba is ritkán jutott el egyegy hazánkfia. A Barátság Háza tevékenységével — mint a tengervíz egy cseppje az óceánokat — mutatja be az óriási kiterjedésű ország életét. Kiállítás kiállítást ér itt, így a klub a bratislavai Ifjúság egyik legkedveltebb találkozóhelyévé fejlődött. Mert melyik fiatalt ne érdekelné, milyen ember közelről Leonov, az űrhajós? A világűrben „úszás" első úttörőjének a neve ott van az emlékkönyvben. Személyesen jött el Bratlslavába, elbeszélgetett az újságírókkal, a fiatalokkal és — megnyitotta a festményeiből készített kiállítást. Bratislavában évente több száz híres szovjet ember — tudós és művész, orvos és író — megfordul. Ilyenkor szinte már elmaradhatatlan az ifjúsággal folytatott eszmecsere, amely rendszerint zsúfolt teremben folyik. A szibériai télről, az űrhajózásról, a szovjet riportfényképről, gyermekrajzról, iparművészetről, elektrotechnikai iparról volt az utóbbi Időben a Barátság Házában kiállítás. Kétszázharlmncmillió ember mindennapi életéről szóltak a fényképek a tranzisztoros rádiók az óvodás korú kis emberkék rajzai. Az Októberi Forradalom 50. évfordulóját is méltó módon ünnepli meg a Barátság Háza. Már hagyománnyá vált, hogy helyiségeiben minden egyes évfordulón bemutatják egy-egy köztársaság életét. Tavaly grúzial napokat rendeztek, az idén az orosz föderáció napjait rendezik meg november első felében. Nem véletlen, hogy a kerek évfordulóra Bratislava lakosságát éppen a legnépesebb és legnagyobb kiterjedésű köztársaság életével Ismertetik meg. Az orosz Föderáció az Moszkva és Szibéria, Gorkij városa és a Bajkál-tő partjai. A távolságokat itt ezer kilométerekben mérik. A Barátság Háza emlékkönyvébe Irt bejegyzéseket nézegetem. Egy vlagyivosztoki tengerészkapitány néhány sorát olvasva az volt az érzésem, hogy a távol-keleti kikötőváros nem tíz-egynéhány ezer kilométerre van, hanem Itt közel, Bratislava tőszomszédságában. TÓTH MIHÁLY SZABÓ GYULA ÉRDEMES MŰVÉSZ Ez alkalommal köszöntjük Szabó Gyula festőművészt abból az alkalomból, hogy a kormány az ÉRDEMES MŰVÉSZ címmel tüntette kl. Szabó Gyulát olvasóink jól ismerik. Kiváló művei nem csupán díszítik, illusztrálják lapunkat, hanem magas szinten, sajátos kifejező formában képviselik a csehszlovákiai magyar művészetet is. Büszkék vagyunk a kitüntetett művészre és alkotására. Alkotó munkásságának útja — bármilyen történelmi viharokon át vezetett is — elejétől mostanáig tiszta, töretlen. Műveit mindig az életbe, as emberbe, az igazságba vetett mélységes hit hatotta át. Ez a legnagyobb kincs, amit korunkban és bármikor művész hazánkban, Európában és a világon magáénak tudhat, ürömmel tölt el, hogy ezt a kiváló művészt mi is magunkénak tudhatjuk. Képünkön Szabó Gyula: Múlt, jelen, jövendő című metszete az Ecce vita sorozatból. Városfejlesztés Királyhelinec új lakónegyede nehézségekkel A területi átszervezést követő esztendőkben a volt Járási székhely, Klrályhelmec lakosai, de maguk a város vezetői is borúlátóan tekintettek a jövő elé. A CSKP XIII. kongresszusának az élet- és munkakörnyezet alapvető megjavítására és a szocialita életforma kialakítására irányuló határozata azonban ebben a városban ls kedvező távlatokkal kecsegtetnek. 8eszélgetés František Babie elvtárssal, a Királyhelmeci Városi Nemzeti Bizottság elnökével — Sajnos, nem megy min den úgy a városfejlesztés terén, ahogyan kezdetben Indult és ml elgondoltuk — állapítja meg František B a b i č elvtárs, a városi nemzeti bizottság elnöke — Mint ismeretes, városunkban „a szebb Királyhelmecért" jel szó jegyében már a CSKP XIII. kongresszusát megelőzően érté kesnek ígérkező mozgalom In dult. Nemzeti bizottságunk ple nárls ülése az elmúlt év augusz tusában konkrét fejlesztési programtervet hagyott jóvá. Ki dolgozása során főleg a város fejlődését, a lakosság kedvező élet- és munkakörülményeinek kialakítását tartottuk szem előtt. A lakosság segítségével több célkitűzést már megvalósítottunk. Néhány utcában betonjárdát építettünk. Megközelítőleg nyolcszáz fát ültettünk, a Vörös Hadsereg téren szökőkutat, több helyen parkot létesítettünk ... • Mi épült a városban az állami beruházások keretében? — Elöljáróban meg kell Jegyeznem, sokkal kevesebb, mint ahogy az ígéretek alapján elképzeltük s mint a Kírályhelmechez hasonló városokban megvalósult... — Az állami beruházással épült modern kórház, a több mint háromszáz lakásból álló új lakónegyed ugyan szebbé teszi városunkat, de korántsem elégíti kl a szükségleteket... Nagy bizakodással néztünk városunk továbbfejlesztése elé, mivel a Trebišovi Járási Nemzeti Bizottság ás a mi nemzeti bizottságunk ez év januárjában megtartott együttes ülésén törfént hivatalos megállapodás alapján megoldottnak látszott a tornaterem, a stadion, a strandfürdő felépítésének kérdése, valamint a szolgáltatások háza. Egy új áruház felépítésére ls ígéretet kaptunk... A tornaterem építését ez év szeptemberében megkezdik, a strandfürdő és a stadion építését társadalmi munkával fejezzük be. Az új áruház építését 1968-ra tervezik, a szolgáltatások háza, — melynek építését már meg kellett volna kezdeni, — „kiesett" a tervből... Talán ez bánt bennünket a legjobban... • A közszolgáltatási vállalat tudomásunk szerint sikeresen teljesiti feladatát... — Ez Igaz, de kevesen tudják, milyen körülmények között dolgoznak a vállalat szakemberei. Egy kézen meg lehetne számolni, hány megfelelő műhely áll a rendelkezésükre. A szolgáltatások háza egyéb problémát is segítene megoldani, mégtranusek tsoDifi, az elnök. pedig a számottevő női munkaerő jelentős részének foglalkoztatását. És ennek, a számunkra több szempontból ls fontos intézménynek az építése elmaradt. Bosszantó probléma ez Királyhelmecen. Több száz nő vár munkaalkalomra. Megmondom őszintén, ml, városvezetők nagyon nehezen tudunk magyarázatot adni a város lakóinak a gyűléseken egyre gyakrabban megismétlődő, ezzel kapcsolatos kérdéseire. Városunkban több fontos vállalat székel, de egyik sem igyekszik valami olyat építeni, ami elősegítene az említett kérdés rendezését. Kevésbé fejlett körzetbe tartozunk, ami azt jelenti, hogy a vállalatok bővítése, bizonyos, törvényileg Is szabályozott előnyök mellett történhetne, még sem használják ki ezt a lehetőséget. Ennek rendezésében a felsőbb szervek segítségére szorulunk. De más kérdésekben is ... • Melyekről lenne szó? — A sok közül először ls talán a csatornázásról. Városunkat rákapcsolták a bodrogközi vízvezetékhálózatra, a lakások túlnyomó részében van vízvezeték, ahonnan a szennyvíz ma a talaj- és esővíz levezető csatornákba folyik. Eső esetén a „Kishegyiről lezúduló víz homokkal, kavicssal hordja tele a csatornákat. Különösebb magyarázatot nem Igényel, milyen helyzet áll elő a városban ilyen esetben. Néhány évtizede megoldatlan probléma ez is. Milyen magyarázatot adjunk a lakosoknak? Az NOSZF 50. évfordulójának tiszteletére például több mint másfélmillió korona értékű társadalmi munkát vállaltak. Joggal várnak nagyobb támogatást tőlünk, s elsősorban a felsőbb szervektől a város égető problémáinak rendezésében. KULIK GELLÉRT