Új Szó, 1967. július (20. évfolyam, 179-209. szám)

1967-07-09 / 187. szám, vasárnap

BUDAPESTI SZÍNHÁZI LEVÉL A sjJnlíi: a Közélet, az emberség iskoláin A z évad végéhez érve talán nem árt, ha az egyes je­lentősebb bemutatók ismerteté­se mellett főbb vonalakban megkísérelem a színházi évad értékelését is. Mindenekelőtt ott kezdeném, hogy az idei ma­gyar drámapályázat, ha nem is hozott tökéletes eredményt — erre abból is következtethetünk, hogy a zsűri egy-egy nagydíj helyett négy fődíjat és négy dí­jat adott ki — a fejlődést két­ségtelenül meglendítette. Az első négy díjazott drámát nagyjából egyidőben mutatták be, éspedig a budapesti Katona József Színház, a Nemzeti Szín­ház Kamaraszínpada, illetve a vidéki színházak előadásában. A Budapesten bemutatott drá­ma H. Barta Lajos műve Kiáltás címmel. Különös dráma ez: Barta újságíró (a Magyar Nem­zet munkatársa), s szerkesztő­ségi munkája közben bukkant arra a napihírre, amely végül is darabjának magja lett. Szabolcs megyében, az országnak egy­kor alighanem leginkább elma­radott vidékén, egy fiatalem­ber, hogy részeg apjának késelő fenyegetésétől megvédje sokat szenvedett anyját, megölte az apját. Vérbeli drámatéma, s nemcsak a kézenfekvő erkölcsi dilemma miatt: bűnös-e az ön­védelemből, s anyja védelmé­ben gyilkossá vált fiú, vagy sem, hanem sokkal inkább a benne rejlő mélyebb kérdések miatt: ki ölte meg valójában a részeges embert, nem ő maga volt-e már régen önnön gyilko­sa, s nem megérdemelt sorsa érte-e utói azt, aki éveken, év­tizedeken át „ölte", kínozta családját, s megfosztotta, vagy csaknem megfosztotta őket az emberi élettől? S abban, hogy 6 ilyen lett, mekkora szerepe voit társadalmi-történelmi té­nyezőknek? O arta élt a lehetőséggel, " hogy mielőbb vérbeli drá­mát írjon, méghogy újszerű drámát, amely csaknem teljes egészében dokumentumokból áll. A mű bevezetője néhány Idézet, adat a vidékről, s köz­ben kis villám-jeleiietek, drá­mai riportok. A dráma gerince egy hatalmas monológ, nagy balladai erővel: az anya vallo­mása életéről, életükről. A darab újszerű formája — mondhatni avantgardizmusa — problémákat is okozott. Néme­lyek úgy vélik: egy könyvdrá­ma nem adható elő: mások vi­szont az ilyesfajta darabokhoz más, új előadási formákat igé­nyelnének, afféle pinceszínhá­zakat, ahol oratórium-szerű elő­adásban érvényesülhetnek a mű sajátosságai. Érdekes, hogy for­mai aggályok merültek föl majdnem mindegyik nyertes művel kapcsolatban. Sándor Iván — különben ugyancsak új­ságíró, a Film Színház Muzsi­ka ismert kritikusa — hason­lóképpen dokumentumokra tá­maszkodva írta meg drámáját, amelyet a Miskolci Nemzeti Színház mutatott be. Ez a mű — Tiszaeszlár a címe — a szá­zad végének hírhedt eseményé­ről szól, pontosabban arról, hogy Eötvös Károly író — ri­porterként —• hogyan ütközött bele az igazságba e konstruált antiszemita pogrom-pör kap­csán. A kritikusok e darab for­mai megoldásait inkább elfo­gadták, mint a Szolnoki Szig­ligeti Színházban bemutatott modern erkölcsdráma, Bágyonl Attila Látván lássanak című munkájának formáját. Egyértel­mű tetszés fogadta viszont a kaposvári Csiky Gergely Szín­ház premierjét, Görgey Gábor Rokokó háború című groteszk színművét. A szerző ugyancsak újságíró — a Magyar Nemzet rádiókritikusa —, emellett köl­tő, műfordító, dramaturg — a Pannónia Filmstúdió rajzfilm­műhelyének dramaturgja. Drá­mája egy képzeletbeli ország­ban játszódik, háború idején; ábrázolási módszere az ará­nyok groteszk megváltoztatása, a kicsiny fölnagyítása és a nagy kicsinylése, miáltal a há­borús lelkület visszásságait igen hatásosan és szórakozta­tóan leplezi le. M eglehetősen nehéz volna megpróbálkoznom vele, hogy akárcsak megközelítően is teljes és hiteles képet adjak most Budapest egész színházi életéről. A magyar fővárosban most három zenés színház, két gyermekszínház, két irodalmi színpad, három kabaré műkö­dik és öt prózai színház, ame­lyek közül három kamaraszín­padon is játszik. A statisztika meghökkentő: az ország* har­minc színházában tavaly majd­nem két és fél száz bemuta­tót és fölújítást rendeztek s a repertoáron négy és fél száz darab szerepel. Ha az idézett számoknak nem egészen a fele vonatkoztatható is Budapestre, elképzelhető, hogy hovatovább lehetetlen lesz minden főváro­si premiert ismerni, vagy akár­csak a prózai színházak évi ötven-hatvan bemutatóján jelen lenni. Két aspektusból szeretném ezt az évadot szemügyre venni: a színházak arculata és a mű­soruk felől nézve. A budapesti színházak kö­** zött legérdekesebb és leg­markánsabb arculatú a Ihália. Ez a szép művelődéstörténeti hagyományokra épülő színház két fiatal művész vezetésével — Keres Emil igazgató és Kazi­mír Károly főrendező, mindket­ten Kossuth-díjasok — azt tűz­te ki célul, hogy csak olyas­mit adnak elő, ami közvetlenül hozzászól életünk valódi kérdé­seihez. Brechtet, Kafkát, Becke­tet, Sartret, Hochhuthot ját­szanak, Mrožeket és néhány új magyar művet. Előadásaik stí­lusában is új utakat törnek: ők honosították meg például a körszínpadot; ezen játsszák most például Thomas Mann kis­regényének, a Mario és a va­rázslónak nagyszerű drámavál­tozatát. Nagy sikert aratott Ör­kény István groteszk, modern tragikomédiája, a Tóték, amely már-már az abszurd színpadi játék határát súrolja, és érde­kes mű a Rozsdatemető írójá­nak, Fejes Endrének az alkotá­sa, a Mocorgó is. A Nemzeti Színház néhány éves belső erjedés után mond­hatnám megújult az évadban, amelyet új épületében töltött már. A Nemzeti a klasszikus repertoár mellett mindinkább eleget tesz feladata másik vo­natkozásainak, az élő, haladó drámairodalom bemutatásának és az új magyar dráma fölötti bábáskodásnak is. Az idén pél­dául két Weiis-darabot is ját­szik a Nemzeti: a Marat/Sade nagyszerű előadását Peter Weiss Auschwitz-drámája, A vizsgálat követte. Nemrég mu­tatták be Arthur Miller művét, A bűnbeesés utánt, ezt a kü­lönös, önmarcangoló vívódást arról, hogy szabad-e, lehet-e mások vétkében ártatlannak maradni, vagyis a köz- és a magánéletben félrehúzódni, semlegesnek lenni. A magyar drámák Nemzeti Színház-beli támogatását már Barta díjnyer­tes művéről szólva is említet­tem, most még hozzátehetem az évadzáró premiert, Komlós János Az édent bezárták című kétrészes színművét. „Szentség­törés két részben" — ez a Ma­jakovszkijtól kölcsönvett műfa­ji jelkép is mutatja, hogy mo­dern társadalmi szatíráról van szó, amely különben a kispol­gári szemléletmódot és életfel­fogást gúnyolja ki Komlós meg­szokott, a képernyőről is jól ismert maró, intellektuális szel­lemességével. E 11 szeretem a Vígszínhá zat. Kitűnő színészek ját­szanak itt, Darvas Iván, Rutt­kai Éva, Páger Antal, kitűnő a főrendező, a sziporkázóan szel­lemes Várkonyi Zoltán. Azt hi­szem, ez a színház — múltjá­hoz híven — a haladó polgári színház hagyományait követi és új eredményeit keresi, mondhatni társalgási szinten. Kitűnő előadásaik közül is ki­emelkedik Tennessee Williams Macska a forró tetőn című tár­sadalmi-lélektani színművének premierje. Rendkívül érdekes a Vígszínházban Thurzó Gábor új darabja, Az ördög ügyvédje, amelyet A szent című nagysi­kerű regénye alapján írt. Ez a színház játssza különben Dilr­renmatt lélegzetállító komédiá­ját, A fizikusokat, és Miller egyfelvonásosát, a Közjáték Vi­chyben című megrendítő művét is. A Madách Színház korábbi Hamlet-előadásával, kiváló Brecht-interpretációival tette magát emlékezetessé. Az idén a Szent Johanna erősen vita­tott, modern előadásával, Né­meth László Görgey-drámájával, az ugyancsak erősen vitatott Az árulóval, a tragikusan el­hunyt Sarkadi Imre tragikus színművének, az Oszlopos Si­meonnak stúdióelőadásával, Thorton Wildes: A mi kis váro­sunk-jának fölújításával, Ka­rinthy Ferenc egyfelvonásosai­nak és Gáspár Margit szatírá­jának bemutatásával keltett ér­deklődést és vitákat. Még egy színházról kell szól­nom, a József Attila Színházról, amely „a város peremén" kü­lönleges szerepet játszik. Ez a színház afféle szocialista nép­színház kíván lenni, s kísérle­tei sikerrel is járnak. M ostanában mintha megúju­lóban lenne a színház: világszerte és nálunk is. A megújulás iránya az, hogy a színház legyen a közélet, az emberség iskolája, szószéke, embernevelő fóruma, örvende­tes, hogy a budapesti színhá­zak e téren jó eredményekkel dicsekedhetnek. ZAY LÁSZLÖ A HÍRES BÉCSI LIECHTENSTEIN GA­LÉRIA egyik arcképét sokáig Velasquez mű­vének tartották, majd kiderült, hogy fastője Ján Kupecký, ami bi­zonyos fokig festőnk művészi rangját jelzi. S hogy a közép­európai barokk arcképfestészet egyik kiváló mestere alkotásá­nak születése után 300 évvel is van mondanivalója napjaink em­bere számára, azt jelenti, hogy műve mábaérő. Mert nem a fel­színt, a csalóka látszatot ra­gadta meg, hanem belenézett az emberbe. A kor divatjával keve­set törődve, a lényegnek adott kifejezést, a maga sajátos hang­ján őszintén és közvetlenül. Tudjuk, hogy a művészet nem­zetközi. így nem is oly fontos, hogy Kupecký bölcsőjét hol rin­gatták, Csehországban-ö, — ahonnét a „cseh testvériség" hitvallását követő szülei elme­nekültek, — avagy Bazinban, ahol megtelepedtek. Itt a szlo­vák környezetben vertek gyö­keret, s rendesen megéltek a takácsmesterségből. Dei az ügye­sen rajzoló Ján nem akarta atyja tisztes iparát folytatni. A forrófejű 15 évesek szenvedé­lyével vállalta a nyomorúságot, megszökött hazulról, hogy vá­gyát megvalósíthassa, festő le­hessen. Nyugtalanul változatos életútján olykor szerencsés vé­letlenek irányítják lépte'it. Már Holícson talál pártfogóra Czo­bor grófban, aki a tehetséges­nek látszó fiút egy nagyon kö­zépszerű bécsi festő gondjaira bízza. A nála töltött három év lán Kupecký 1667-1740 alatt csak bizonyos technikai is­mereteket szerzett. De szépre szomjazó szemmel gyönyörkö­dött a fővárosi képtárakban és másolta a mesterműveket. Jó­zan ítélettel rájött, hogy Bécs „virágzó" festészete akkortájt csak a feudális udvar s a fő­nemesség dicsőítését és pompa­szeretetét szolgálja. Ezért ván­dorolt tovább Velencébe, majd Rómába, ahol ismét arcképeket másolt egy festőműhelyben, s közben az akadémián fejleszti tehetségét. Igazi mesterei azon­ban a nagy színkeverők: Ra­faello, Correggio és Tiziano. Művészete gyorsan bontakozik ki. Ogy érzi, közeledik céljá­hoz. A maga valóságában kí­vülről és belülről képes ábrá­zolni az embert. Egy korai él­ményből fakadt életképének kö­szönheti, hogy kitűnően fizetett álláshoz jut s közvetlenül is­merkedhetett meg Itália piktú­rájávaj. G. Renin kívül főképp a ve­lencei Ghislando mester közve­títette valóságízft és tárgyias németalföldi festészet van rá döntő befolyással. Érdekli mo­delljei sorsa, jelleme, s intim világukat remek karakterizáló erővel érezteti. A sokfelől szer­zett hatásokat sajátjává ötvözi. Huszonnégy évi itáliai tartóz­kodása után azonban mégis Liechtenstein herceg szolgálatá­ba áll, hogy visszatérhessen Bécsbe, s láthassa még apját. Az ellenreformáció vasszigora megenyhült ott egy időre, he­lyette a francia rokokó érezte­ti könnyed szeszélyes szellemét. Híres, felkapott piktor lesz be­lőle. A császárt, családtagjait, Nagy Péter cárt, hadvezéreket, minisztereket, főpapokat és fényűző pompával kérkedő höl­gyeket örökít meg bravúros, dekoratív hatású hivatalos port­rékon, megrendelői igényeinek megfelelően. Mennyivel szebbek barátainak arcmásai s a prágai és pozsonyi kirándulásaira em­lékeztetők, a tudós Bél Mátyás s a magyar nemes lélekkel telí­tett portrék. Megnősül, de há­zassága zaklatott és szerencsét­len. Majd felújul a jezsuiták erősödő befolyásával a vallás­üldözés, mely elől tizenötéves bécsi korszaka után Nürnberg­be menekül. A város kulturált légkörében tudósok és művészek ösztönző társaságában ismét magára ta­lál. Harmadik és utolsó alkotó korszaka a teljes művészi érett­ség ideje, amit holland hatású mozgalmas életképei, s a leg­különbözőbb társadalmi osztá­lyokhoz tartozó egyének csupa lélek arcmásai és remek ön­arcképei jeleznek. A VÁROSI GALÉRIA a Kupec­ký képeiről készült grafikai la­pok gazdag gyűjteményével ren­delkezik, melyeket most, évfor­dulója alkalmából tárlati termé­ben mutat be. BÁRKÄNY JENONÉ Hétfő, július 10. BRATISLAVA 17.40: Kisfilmek. 18.15: Telesport. 19.00: TV-Híradó. 19.20: Több kezdeményezést. 19.30: Krlvoj Rog-i riport. 20.00: Róbert Balt: Férfi minden időben, tv-játék. 21.45: Beszélgetés a népi ellenőr­zésről szóló új törvényről. 22.05: TV Híradó. Kedd. július 11. BRATISLAVA 18.05: Kanadai vadon, filmműsor. 18.40: Tv-riport katonák életéből 19.00: TV-Híradó. 19.20: Időszerű nemzetközi kérdé­sek. 19.30: Riport Mongóliából. 20.0D: Szórakoztató műsor a divat­ról és az öltözködésről. 20.30: Családi posta. 21.00: Tv-arcképcsarnok: Ludo Zú­bek 60 éves. 21.45: TV-Híradó. BUDAPEST 18.00: Hírek. 18.05: Aranyérmes úttörők. 18.25: Oj könyvek. 18.35: Sokszemközt. 19.05: Charles Aznavour énekel. 19.05: Esti mese. 20.00: TV Híradó 20.20: Gyilkosság Riverportban, az NDK Televízió bűnügyi filmje, I. rész. 21.20: Ünnepi hetek Bécsben. 22.00: TV Híradó, 2. kiadás. Szerda, július 12. BRATISLAVA 17.13: 17.45: 18.25: 19.00: 19.20: 19.30: 20.00: 21.SS: BUDAPEST 18.00: 18.15: 18.35: 18.50: Kicsinyek műsora. Till Eulenspiegel, Irodalmi összeállítás. A kelet-szlovákiai kerület életéből. TV-Híradó. Kulturális híradó. Riport Szovjet-Örményor­szágból és Azerbajdzsánból. Marcel Achard: A hülye lány, vígjáték. TV Híradó. Hírek. Mongólia nemzeti ünnepén. Jazziskola. Az Országgyűlés ülésszaká­ról. 19.50: Esti mese. 20.00: TV-Híradó. 20.20: Gyilkosság Riverportban, az NDK Televízió bűnügyi filmje, II. rész. 21.15: Tizenkét szék . . . Művésze­ti vetélkedő, III. 22.00: TV-Híradó, 2. kiadás. Csütörtök, július 13. BRATISLAVA 17.50: Filmhíradó. 18.00: Ifjúsági adás. 19.00: TV-Híradó. 19.20: Tudomány és technika. 19.30: Karambol, magyar film. 21.00: A Louvre kincsei, tv doku­mentumfilm. 22.00: TV-Híradó. BUDAPEST 9.41: Egy könnycsepp az arcon, olasz film. 11.10: Aranyhíd, nyugatnétnot do­kumentumfilm. 18.00: Hírek. 18.15: Nevessen kérem, jugoszláv kisfilm. 18.35: Telesport. 19.00: Kapcsoljuk . . . 19.30: Esti mese. 19.40: Parabola. 20.00: TV-Híradő. 20.20: Halló fiúk! Halló lányoki 21.20: Donizetti: A csengő, tv­opera. 22.15: TV Híradó, 2. kiadás. Péntek, július 14. BRATISLAVA 17.55: Elmélet és gyakorlat. A vegyipar. 18.25: A Hindukus-expedíció, cseh­szlovák filmriport. 19.00: TV Híradó. 19.20: Mezőgazdasági jegyzetek. 19.30: Ostravai másodpercek. 20.10: Francia dalok és népi tán­cok. 20.35: A zsaroló, lengyel film. 21.05: A kóristalány, Csehov dra­matizált elbeszélése. 21.40: Jean Francaix: A sánta ör­dög, vígopera. BUDAPEST 9.41: Ének az esőben, amerikai film. 11.20 Telesport (ism.) Szombat, július 15. BRATISLAVA 16.50: 17.30: 18.00: 19.00: 19.30: 19.45: 20.10: 21.40: 23.30: Spartak Motorlet— Slávia Bratislava vízilabda-mérkő­zés. Arcképcsarnok: Milena Duchcová műugróbajnok Pionírhíradó TV Híradó. Időszerű nemzetközi kérdé­sek. A vadon birodalma. Tv-vadászat közvetítése Konopistéről. Don Juan, francia tv-film. TV-Híradó. BUDAPEST 16.10: Falusi könyvszolgálat. 16.20: A második helyezett. 16.40: Hősök, emberek, szovjet film. 18.10: Hírek. 18.15: Az orvosi gondolkodás tör­ténete. 18.45: Nótaszó. 19.05: A TV jelenti... 19.50: Cicavízió ... 20.00: TV-Híradó. 20.20: Szombaton este . . . 22.20: TV Híradó, 2. kiadás. Vasárnap, július 16. BRATISLAVA 8.10: Elveszett szünidő, szovjet filmvígjáték. 9.30: Motorkerékpár-VB közvetíté­se. 10.45: Látogatóban Ľubomír Kára szobrászművésznél. 11.15: Térzene. 14.25: Motorkerékpár-VB közvetíté­sének folytatása. 17.25: Kisfilmek Jugoszláviáról. 17.55: Ifjú horizontok. 19.00: TV-Híradó. 19.20: Sporthírek I. 19.40: Szerencsés utat. 21.05: Zene tolmács nélkül. 22.05: Kulturális magazin. 22.35: TV-Híradó. 22.50: Sporthírek II. BUDAPEST 9.00 3.30 10.05 11.05 14.20: 14.40 15.00: 13.10 18.50 17.05: Gauguin képei. Az Interví­zló műsora Moszkvából. Ifjúsági hangverseny Ber­linből. Vitéz, Szimat és a töb­blek ... Helyszíni közvetí­tés a nagyiccéi kutyakikép­ző iskolából. : Csak gyerekeknekl Nyári mezőgazdasági szak­filmsorozat. Sorompó nélkül. 50 éve történt ... A júliusi sortűz, Princ, a katona, tv-filmsoro­zat. Olimpiai sorsjegy-rejtvény. Atlétikai Európa Kupa női .csapat. Közvetítés Drezdá­ból. A cirkusz porondján, szovjet filmösszeállítás. Belle és Sébastian. 9. Ka rácsony napján. Francia film. Esti mese. Sporthírek. TV-Híradó. 18.35 19.10 19.35 19.50 20.00 20.20: Keserű rizs, magyarul be­szélő olasz film. 22.05: Az érem harmadik oldala. Komlós János műsora. 22.15: TV-Híradó, 2. kiadás. úl szó 1967. VII. 9.

Next

/
Thumbnails
Contents