Új Szó, 1967. július (20. évfolyam, 179-209. szám)

1967-07-08 / 186. szám, szombat

Néhai František Langer cseh író 1888-ban született Prágában. Az ottani Žižkov nevű városnegyed tőszomszédságában lakott, amely­nek légköre lényegesen kihatott Langernak, az orvosnak és írónak prózai, valamint drámai alkotásaira. Aránylag korán, már 1910-ben lépett az írói pályái p. A felette termékeny író egyes elbeszéléseit és vígjátékait csakhi,mar sikerrel filmezték. Langer, az ún. Capek­generáció kortársa, Köbb mint ötvenéves írói munkásságával a két világháború között jelentékenyen hozzájárult nemcsak a cseh, ha­nem a világirodalom gazdagításához. Több művét idegen nyelvek­re is~lefordították (A teve a tű fokán keresztül..., Periféria, Grandhotel Nevada, P,'ágai legendák, Angyalok közöttünk/. Ugyan­csak több színművét Max Reinhardt, a híres német rendező vitte színpadra. — Meghalt 1965-ben. Egyik érdekes elbeszélését az alábbiakban közöljük fordításban: Végzetes levélbélyeg Az 1917. júnis 14-re virradó éjjelen a németek hatalmas túl­erővel támadást intéztek a francia 11. könnyű lövészezred árokrendszere ellen Berry au Bac közelében. Néhány négyzet­kilométernyi területvesztesé­gen kívül csaknem nyolcszáz embert veszített az ezred, de a németek tervezett áttörése eb­ben a térségben mégsem sike­rült. A megtépázott tizenegye­dik ezredet visszavonták és he­lyébe friss, pihent alakulat lé­pett, amely tüstént ellentáma­dásba lendült. Június 17-nek reggelén máris visszafoglalta az elvesztett területet. A feladott és újra visszafog­lalt területen közben furcsa do­log történt. A hadviselő felek lövészárkai közti területen a francia katonák egy nagyobb „•ránáttölcsérben a tizenegyedik ezred egyik kiéhezett, sártól összemaszatolt lövészére buk­kantak. Elmondotta, hogy éb­ben a gödörben lapult meg a németek támadása alatt. A né­met előretörés megtorpanása után ottrekedt fedezékében, a két ellenséges vonal közötti senki földjén. Öt napon és éj­jelen keresztül ki se merte dug­ni fejét a gödörből, amely fö­lött szakadatlanul süvítettek a gránátok mindkét oldalról. Nem volt se puskája, se tölté­nye, katonaborjúját is valahol elhajította. Elmondotta továb­bá, hogy Canivetnek hívják, Yonvilleben született és jelen­leg a tizenegyedik ezred lövésze. Eddig minden rendjén lett volna, ha Canivet nem kezd gyanús érdeklődést tanúsítani a francia tüzérek átcsoportosí­tása iránt. Canivet-t tehát fegyveres fe­dezet kíséretében elővezették a hadosztály-parancsnokságra. A tizenegyedik ezred által bekül­dött adatok Canivet személyé­ről megegyeztek a vizsgálat eredményével. És mivel nem győzték etetni — a fogságban is folyton kettős menázsi-ada­gokért könyörgött — úgy dön­tött a parancsnokság, hogy visszaküldi az ezredhez. Előző­leg a francia kémelhárító osz­tály őrnagya fölös óvatosságból még elrendelte a fogoly meg­motozását. Canivet egyenruhá­jában nem találtak semmi kü­lönöset, csupán egy piros szí­nű német levélbélyeget, amely­nek névértékét felülnyomtat­ták a 2 frank 50 centimes fran­cia értékkel. Ezzel megpecsé­telődött Canivet sorsa. Ignác Král filatelista ki­dolgozta szakértővéleményét, amelynek alapján az állítóla­gos Canivet fölött kémkedés miatt kimondották a halálos ítéletet. Ámde a szakértő nem volt biztos a dolgában... Ne vágjunk azonban az események elébe, hadd folytassa elbeszé­lését a szakértő: Valamivel éjfél után elhatá­roztam, hogy felkeresem a tör­vényszéki elnököt és visszavo­nom szakvéleményemet. Nem bánom, ha ezzel aláásom tekin­télyemet, esetleg nevetségessé válok, de ne száradjon az én lelkiismeretemen ennek az ár­tatlan gyügének a halála. Az utcán képtelen voltam ta­xit felhajtani. Különben is volt még időm, hiszen a kivégzés időpontját reggeli három órára tűzték ki. Hajnali 1 órakor aztán meg­zörgettem a fogház kapuját. A kulcsár azzal fogadott, amikor felfedtem kilétemet, hogy már telefonon kerestek a szállodá­ban. Az elítélt ugyanis előter­jesztette kérelmét, hogy a ki­végzés előtt még beszélhessen velem. Kérelmének helytadtak. A fogházparancsnok a fegyőr­rel kinyittatta a fülkét. Távozá­suk után a priccsen fekvő fér­fi felemelkedett. Nem, ez nem lehet Canivet! Legalábbis nem lehet azonos azzal a Canivet-vel, aki fölött ma ítélkeztek, akinek olyan együgyű arcvonásai vannak. Ez az ember itt délcegen kiegye­nesedett, arcán a bocsánatkérés mosolya, acélosan hideg tekin­tete akaraterőt sugárzott. Ha­nyag kézmozdulattal a cella egyetlen székére mutatva néme­tül megszólalt: „Bitté, setzen Sie sichl" Úgy, szóval német kémről van szó, és helyesen cselekedtem, hogy lelepleztem. Nem vétet­tem tehát semmilyen szeren­csétlen flótás ellen! Hirtelenül olyan hálát éreztem az elítélt iránt, hogy legszívesebben meg­szorítottam volna a kezét, vagy akár a nyakába borultam vol­na. mert megszabadított az ok­talan lelkiismeretfurdalástól. A fogoly megvárta, amíg meglepetésemből magamhoz té­rek, azután újra hellyel kínált. Ő maga a priccsre telepedett. Az asztalon étellel megrakott tányérok hevertek egy üveg bor társaságában, minden érintet­lenül. — Elvesztettem a játszmát — kezdte. — Nincsenek esélyeim. Csupán egy nagy szívességet kérek öntől. A német kémszol­gálat tisztje vagyok. Remélem, nem zárkózik el kérésem elöl, hiszen többé-kovésbé szaktár­sak vagyunk, kollégák! — Megteszek mindent, ami módomban áll — válaszoltam halkan. — Ügy vélem, ön is kissé a lekötelezettem. Ha nem teszek vallomást, önt lelkiismeretfur­dalások kínoznák, vajon nem okozta-e az ártatlan Canivet halálát. A zsebemben levő bé­lyeg legfeljebb tíz százalék ere­jéig képez terhelő bizonyíté­kot, a többi kilencven százalék az ön lelkiismeretét mardosná. Eredetileg, még az ítélet el­hangzása után, úgy terveztem, hogy halálomat megbosszúlom az önben felébresztett kételyek­keL Csakhogy nem áll módom­ban ezzel a bosszúval élni. Az a levélbélyeg, amellyel rám bi­zonyította vétkemet, kiszolgál­tat most az ön kegyelmének, az ön szívességének. A továbbiakban a fogoly el­mesélte, hogyan készült fel hosszú ideig a tiltott határát­lépésre, hogy megbízható híre­ket szerezhessen csapatmozdu­latainkról. Elmondotta, hogyan figyelmeztette őt altisztje a ha­difogoly Canivetvel való hason­latosságára, akit számára elő­vezettetett. Akkor született meg agyában a huszárcsíny gondo­lata. Elővette az angyali ábrá­zatú Canivet-t, autóba gyömö­szölte és elkocsizott vele Char­leroiba, csapattestének főnöké­hez. Előadta tervét és kikérte annak jóváhagyását. A hadifo­goly egyenruhájában szándéko­zott valahol átkúszni a francia lövészárkokig. A törzsparancs­nokságon még megkönnyítették szándékát. Azzal biztatták, hogy Berry au Bac térsége am­úgy is tarthatatlan, a német katonaságnak csakhamar újból fel kell adnia ezt a terepet és akkor majd könnyűszerrel át­csempészheti magát francia egyenruhában a másik oldalra. Minden úgy ment, mint a ka­rikacsapás. A június 17-re vir­radó éjszakán, néhány órával a németek visszavonulása előtt a kém megbújt egy gránáttöl­csérben és másnap az ezred kö­tözőhelyéről figyelte csapat­mozdulatainkat és átcsoportosí­tásainkat. Úgy számította, ha már elegendő adat birtokába jutott, visszaverekszi magát a német vonalakba.^ A terv sike­rült volna, ha ... — Ha nem lenne otthon fe­leségem és két fiam — folytat­ta az elítélt. — Tisztában vol­tam azzal, milyen veszélyes vál­lalkozásba bocsátkozom. Megír­tam tehát feleségemnek még Charleroiból, ne váljon meg in­gatlanunktól, taníttassa ki fia­inkat és ha nem térnék vissza, menjen nyugodtan férjhez ah­hoz, akit jónak lát. — Nem vettem igénybe a tá­bori postát, hanem tisztiszol­gámmal bélyeget hozattam, hogy útközben felragasszam levelemre. A levelet csakugyan még Charleroiban bedobtam egy postaládába, de nem tud­hattam, hogy a frissen felra­gasztott bélyeg azonnal le is vált a borítókról és zsebemben rekedt. Megmotoztatásom al­kalmával szereztem csak erről tudomást, amelyet „fölös óva­tosságból" rendelt el a francia kémelhárító osztály őrnagya. Mivel tökéletesen bírom a fran­cia nyelvet és jól játszottam az együgyű Canivet szerepét, már­már azt hittem, hogy túl va­gyok a nehézségek csúcspont­ján. De a borítékról levált bé­lyeg árulómmá lett. — A német postaszabályzatok szerint a fel nem bélyegzett leveleket eldobják, főleg a megszállt területeken. Levelem tehát sose került feleségem ke­zébe. Kérésem most odairányul, adjon nekem, kérem, néhány ív papirost, ceruzát és egy ne­gyedóra nyugalmat, hogy megír­hassam búcsúlevelemet. És az­után juttassa el soraimat fele­ségem címére, esetleg a hábo­rú után ... Hosszú lett a német tiszt le­vele, nagyon hosszú, amíg ke­zembe szorította. A negyedórá­ból órák lettek, eljárt fölötte az idö. Éppen annyi időm volt még hogy zsebre csúsztassam az elítélt levelét, amikor a fo­lyósón elhangzottak a kivégző osztag katonáinak kongó lép­tei ... Fordította: G. k Lapunk munkatársa minap újságolta, hogy az új építkezé­sek közelében deszká­ból összetákolt bódét fedezett fel — tele vadonatúj ajtókkal, ablakokkal. A bódé deszkáit valaki kifeszí­tette és minden bi zonnyal előre megfon tolt szándékkal. Kijelentette, hogy márpedig kinyomoz za az ajtók, ablakok gazdáját. Mégsem tűr­hető, hogy a közös tu­lajdon így vesszen kárba. Méghozzá olyan termékek, ame­közölteti a mind rosz­szabb állapotba kerü­lő bódé fényképét, CSÁKY BÓDÉJA lyek beszerzése nem is olyan könnyű. Feltárcsázta a vá­ros valamennyi építő­vállalatát. Az illetéke­seket személyesen is felkereste. Hiába. Ek­kor támadt az ötlete, hogy az esti újságban maid csak jelentkezik a gazda. A kép meg is je­lent ... Várta az eredményt. Vajon ki lehet az új­kori Csáky? Nemrég keserű mo­sollyal, megadva ma­gát a sorsnak, mesél­te el, hogy a bódé gazdája ugyan nem került meg, de az aj­tók, ablakok új gaz­dákra találtak. A szemfüles, élelmes új ságolvasók éppen az újságból értesültek, hol lehet ingyen ajtó hoz, ablakhoz jutni. — Ha így megy to­vább, lassan a bódét is széthordják ... Es még vitassuk a sajtó hatékonyságát! (zs. 1.) ADASVÉTEL VEGYES • Jó kartian Tevő Super Octavla eladó. Botló Ondrej, Samorín 607. 0 643 • Négyszobás családi ház kert­tel és zárt udvarral eladó. Arában megegyezünk. Mastalír Sarolta, Trávnik 166, okres Komárno. 0 654 • Jó karfian levő fehér Super­Octávla eladó. Cím: Horváth Má­ria, Svodín 764, okres Nové Zám­ky. 0 651 • Független 66 éves, kerttel; szőlővel, valamint saját kereset­tel és nyugdíjjal rendelkező egyén megismerkedne független, házias nővel 40—80-ig. Lakásom van. Jelige: Élettársra vágyom. 0 050 • Sládek Erzsébetnek, Lökre. Születésnapja alkalmából hosszú, örömteljes, boldog életet kíván férjed, gyermekeid, vőd. 0 052 A PIPERESZAPPAN a személyi higiéna nélkülözhetetlen eszköze. A PIPERESZAPPAN tisztít, üdít, ápol, Pipereszappanban és a különösen piszkos kezeket könnyen tisztító szaponátos szappanokban bő vá­lasztékot talál a PARFUMERIE — DROGÉRIE üzleteiben. ÚF-636 S NO ul O öluir szakágazati, vállalat felhívja a vásárlók figyelmét: Itt a nyári szabadság ideje! Az üdüléshez nélkülözhetetlenek ridikülök és kesztyűk, utazótáskák, sportzsákok, bőröndök, strandtáskák, nesszerek, tokok, pénztárcák és FIGYELEM közkedveltek és nélkülözhetetlenek az autókesztyűk áruk 52.— korona Bőséges választék a KOŽENÁ GALANTERIE üzleteiben. ^buMT

Next

/
Thumbnails
Contents