Új Szó, 1967. július (20. évfolyam, 179-209. szám)

1967-07-22 / 200. szám, szombat

Hétvégi hírmagyarázatun

k Latin-amerikai vulkán Az ősszel lesz három éve, hogy René Barrientos Ortuno tábornok tiszti juntája Bolíviában magához ragadta a hatalmat, s elűzte Paz Estenssoro elnök alkotmányos kormányát. A junta kivárta a cselekvésre legalkalmasabb pillanatot: akkor lépett fel határozott akcióval (washingtoni buzdításra), amikor Paz Estenssoro Nemzeti Forradalmi Mozgalom (MNR) párti, bizonyos forradalmi változásokért küzdő, de lénye-gében kispolgári értelmiségi kormánya elvesztette lendületét, megtorpant, képtelen volt megoldani az ország fő problémáját: a bányászkérdést, s amikor nézeteltérések támadtak az elnök és helyettese, luan Lechln szakszervezeti vezető között. Estenssoro a puccs óta perui száműzetésben! él, s innen irányítja párthíveit, )uan Lechin viszont Chiléből vezeti az MNRből kivált csoportját, a Nemzeti Baloldali Forradalmi Pártot (PRIN1 A JUNTA AKCIÓBA LÉP Barrientos tiszti csoportja — mondhatjuk — könnyűszerrel ragadta magához a hatalmat, s más latin-amerikai puccsista juntákhoz viszonyítva sokkal ügyesebbnek bizonyult. A hatalom átvételét először is azzal kezdte, amire Paz Estenssoro képtelen volt: rugalmasabb kormányzást ígért. Reformjai kezdetben hatásosak voltak, ám a junta nem azért vette át a hatalmat, hogy a lakosság körében nagy erőt képviselő bányászság érdekeit képviselje. Az amerikai képzettségű Barrientos mögött a legnagyobb amerikai bányamonopóliumok állnak, s a junta lő célja az 1952-ben Paz Estenssoro által államosított ónbányák magánkézbe juttatása volt. A junta vagy egy félévet várt, aztán 1965 májusában akcióba lépett. Kiadta a bányák racionalizálásának jelszavát, melynek jegyében nagy támadások érték a COMIBOL néven ismert állami bányatársaságot. A junta és a mögötte álló vállalkozó körök hangoztatták, hogy az államosított bányák ráfizetésesek, évi hatmillió dollár veszteséggel dolgoznak, elavultak. Hasonló húrokat pengetett annak idején Estenssoro is, de nem merte támadni a munkásság érdekeit. A junta a „racionalizálás" legjobb módjának azt tartotta, hogy több munkahelyet bezárt, és 27 ezer közül hat és fél ezer bányászt elbocsátott. A bányászok felkeléssel válaszoltak a junta intézkedésére, s mozgalmukat csak a hadsereg törte le. A kormány tömegével deportáltatta a szakszervezeti funkcionáriusokat és a munkásvezéreket, minduntalan „összeesküvéseket" leplezett le. Ilyen előzmények után került sor tavaly nyáron a többször elhalasztott elnökválasztásra, amelylyel az alkotmányosság látszatát akarták kölcsönözni a bolíviai kormányzó juntának. WASHINGTON REMÉNYEI NEM VÁLTAK BE Barrientos tábornok könnyen me-gnyerte a választásokat, s azt hitte, azzal, hogy civillé vedlik, maga mellé állítja a lakosságot. A hadsereg vészes árnyéka azonban ott lebegett az ország élete fölött, s vezetői nyíltan kijelentették, hogy figyelemmel kísérik a kormám/ minden lépését. Barrientos tábornok éppen egy éve foglalta el az elnöki széket, s ez az egy év igazolta, hogy a már 142 éve független Bolíviának ez a 151. kormánya az összes közül a leglehetetlenebb. leggyengébb. Olyannyira, hogy az utóbbi időben a három és háromnegyed millió lakosú ország összes bajai felfakadtak. A világ első hat ónszállltója között szereplő ország kivitelének 80 százalékát az ón alkotja, erre épül az egész gazdasági élet, tehát logikus, hogy a bányák kérdésének megoldása a jövő szempontjából mindennél fontosabb. A Barrientoskormány 19 millió frank ráfizetésre hivatkozva az idén ls folytatta bányászellenes intézkedéseit, s ezzel a bányászok újabb megmozdulását váltotta ki. Márciusban véres sztrájkok törtek ki a három legnagyobb bányavidéken: Cataviban, Siglo XX.-ban és a Huanuniban. Ezzel egyidejűleg több területen, főként az argentin határ mentén partizánmozgalom bontakozott ki, amely máig is veszélyezteti a kormányt s egyre erősödik. HÁROM FRONTON BaTrientos Junta-kormánya zsákutcába jutott. Nem váltotta be amerikai pártfogóinak, elsősorban a Szövetség a Haladásért nevű „segélyszervezet" irányítóinak reményeit. Barrientosban azt a keménykezű katonát látták, aki olyan légkört teremt, amelyben speciális kiképzésű amerikai szakemberek megvalósíthatják a politikai és ideológiai diverziónak az ország sajátos viszonyaira alkalmazott tervét, az IBEAS-t (hasonló a chilei Camelot és a kolumbiai Simpatico tervhez), de csalódtak, mert kicsúszott kezéből a hatalom. René Barrientost ma három részről éri támadás: • a nagy erőt képviselő bányásztömegmozgalom, a csendes sztrájktól a fegyveres felkelésig a harc valamennyi formáját alkalmazza; • a már négy hónapja kibontakozó partizánmozgalom, amelynek más latin-amerikai országokban is van bázisa; • a politikai életben a mérsékeltebb irányzatú nolitikai pártok elfordulása. A 30 ezer főnyi hadsereg, ha nem ls könnyűszerrel, végeredményben el tud bánni a bányászokkal, így volt az a múltban is. Áin a népszerűtlen rendszernek nagy kockázatot jelentene újabb vérfürdők rendezése akkor, amikor a bányászoknál sokkal jobban szorongatják a bolíviai őserdők partizánjai, akik ellen az amerikai speciális kiképzésű „zöldsapkások" is tehetetlenek. Barrientos politikai presztízsének hanyatlását bizonyítja az is, hogy ezek után a két legtekintélyesebb párt, az Autentikus Forradalmi Párt és a Szociáldemokrata Párt is megvonta bizalmát a katonaelnöktől. Valószínű, hogy Barrientos sejti, de nem akarja tudomásul venni közelgő bukását. Kétségbeesett igyekezetre vall, hogy a napokban elrendelte az ostromállapotot, illetve azt a partizánvidékekről kiterjesztette az ország egész területére. Miután a mintegy négyezer főre becsült partizánalakulatok ellen az a Vietnamot megjárt kétszáz amerikai dzsungeiharc-szakértő sem segít, akiknek irányításával napalmbombákkal támadják a partizánok feltételezett állásait, Barrientos kubai beavatkozásra hivatkozva az Amerikai Államok Szervezetétől, elsősorban argentin és brazil szomszédjától kér segítséget. Bár készül valami az AÄSZ berkeiben, egyelőre óvatosságot tanúsítanak, s úgy látszik, Washington erősebb kezű embert keres Barrientos helyett, s nyilván Candta tábornok személyében már meg is találta a megfelelő jelöltet. A Bolíviai Kommunista Párt ésszerű álláspontot foglalt el a jelenlegi helyzetben: a harc valamennyi, fegyveres és békés formáját alkalmazni kell, ügyesen választva a stratégiai és taktikai módszereket, hogy végül ls a nemzeti érdekek győzzenek. LÖRINCZ LÁSZLÓ RADAR, MINT ZIVATARNYOMOZÓ A METEOROLÓGIAI intézetek különböző különleges eszközökkel s készülékekkel mérik az időjárást alkotó elemek mennyiségét s minőségét, ós figyelik meg az atmoszférában lejátszódó folyamatokat. Ezeknek az eszközöknek a sorában a legbonyolultabb és a legtökéletesebb a radar, amellyel pontosan lehet megállapítani a csapadékövezeteket, a felhőzet elhelyezkedését, a zivatarok közeledését stb. A viharfelhők elhelyezkedésének ismerete különösen a repülök számára fontos. A viharok, a zivatarok ugyanis különösképpen veszélyeztPthPtiií n repülőgépek s utasaik biztonságát. A meteorológusok radarja — ami szer TE UUJI .Heti — úgyszólván azonos a más típusú radarokkal, amelyeknek mindegyike adóból és vevőből áll. Az adó rövid időközökben erős elektromágneses hullámokat sugáron az atmoszférába, amely e hullámokat részben „elnyeli", részben pedig bizonyos tárgyakról visszaverődnek. A radar másik része felfogja és felfokozzza a visszaverődő hullámokat. Ez — kerek képernyőn — egymástól elkülönített világos foltokként látható, s helyezkedésük aránylag pontosan meg is állapítható. Köztudomású, hogy minden szilárd tárgyról visszaverődnek az elektromágneses hullámok. A meteorológiában különösen a csapadék s a sűrű felhőzet idézi elő ugyanezt a folyamatot A visszaverődés hatásfoka a felhőkben tartalmazott esőcseppek, illetve jégkristályok arányaihoz mérten változik. A radar képernyőjón különösen azokat a zivatarfelhőket lehet tökéletesen látni, amelyek nemcsak nagyobb vízcseppekből, hanem jégkristályokból is állnak. Ezenkívül aránylag jól láthatók a radar képernyőjén a gomolyfelhők nyomai is. A többréteges felhőzetről rendszerint már nem olyan erős a visszaverődés, s ezért kevésbé szembeötlő. AZ IDŰJÁRÁS-ELŰREJELZÉSSEL foglalkozó meteorológiai állomások dolgozói radarral tájékoztatják a repülőgépek személyzetét a viharfelhők elhelyezkedéséről. Ugyancsak a radar segítségével lehet megfigyelni a gomolyfelhők nyomán keletkező „hideg frontok" mozgását, amelyet nyáron gyakran követnek zivatarok is. Ahol gyakoriak a trópusi forgószelek, ott a meteorológusok radarral figyelik meg mozgásukat, hogy idejében figyelmeztethessék az adott terület lakosságát a közeledő elemi csapás veszélyére. p. F. VIGYÁZZUNK A KÁBELEKRE A távösszeköttetési kábeleket javító dolgozók a megmondhatói annak, mily óriási károkat okozhat más dolgozók fegyelmezetlensége, nemtörődömsége és figyelmetlensége. Csehszlovákia területén több mint 17 000 kilométernyi kábelvezeték van lerakva, és nagyon gyakran fordul elő, hogy kotró vagy egyéb gépekkel megrongálják egyes részeit. Egy kotrógép kezelője nemrég oly figyelmetlenül dolgozott, hogy Hustopeče közelében szétszakította a távösszeköttetési kábelt, minek következtében megszűnt a telefonösszeköttetés Dél-Morvaország és Ausztria között. További következménye pedig az volt, hogy a Csehszlovák Sajtóiroda Telefoto osztálya csak Moszkván keresztül kaphatta a Bécsben készített felvételeket. A Csehszlovák Sajtóiroda márciustól júliusig 23 ízben állapította meg a közvetítés félbeszakítását a bécsi, és 36 ízben a budapesti telefoto-vonalon. Ezeknek a súlyos következményekkel járó „üzemzavaroknak" okai csaknem mindig azonosak. A kábeljavítók állandó készenlétben vannak és többnyire olyan hibákat kell helyrehozniuk, amelyek könnyen elkerülhetők. A távösszeköttetésről szóló törvény értelmében a bíróság 50 ezer koronáig terjedő pénzbüntetésre ítélheti el azokat, akik a kotrógép helytelen kezeléséért vagy a csákánnyal dolgozó munkások figyelmetlenségéért felelősek. A kábel-karbantartóknak évente mintegy 350 olyan hibát kell kijavítaniuk, amelyeket „harmadik személy" okozott. Hogy ez milyen óriási erőfeszítését igényel, különösen akkor tudatosítjuk, ha ismerjük a kábeljavítás bonyolult műveletelt. Még a legegyszerűbb „üzemzavar" kiküszöbölése is legkevesebb 6 órányi munkát igényel. ZALKA MIKLÓS: BÖRZEKÉS Nem érzett hajlandóságot magyarázni, hogyha a románból bocskoros oláh lesz, akkor belőle büdös tót, a másikból meg kutya rác, koszos macska, vagy piszok sváb, meg rohadt zsidó. A morajló zajra figyelt, és a morajból ki-kihallatszó robajokra. Faképnél hagyta az öregaszszonyt. A város túlsó szélén még harcok folytak, de az állomásra már vöröskatonavonatok futottak be. Tibort az állomáson találta meg. Társa már ott volt, és a többiek is, mind, akik a csónakokikai leúsztak. Róla azt hitték, elesett. Az állomást lőtték, ágyúval. Szajalból. Tibor rendelkezett: a szerelvényeket nem szabad beengedni. Rájuk pillantott, mintha önmagának mondta volna, megjegyezte: — Föl kell deríteni, hol a tüzérségi figyelő. Osszeneztek. Indultaik is. Társa az épülethez vezető telefonhuzalokat nézegette a levegőben. Ö legyintett: — A telefonközpont a miénk. Ez a központon kívül lesz. — Honnan veszed? Moszkvára emlékezett, a kapualjra, amely alatt Dzerzsinszkij magyarázta Tibornak: első a telefonközpont, aztán a rádió és o vasútállomás. Mondta. Az állomáson fejetlenség, zűrzavar. Futkározó emberek. A földön, a sínek körül holtak. Gránátok robbantak. Pontos lövések. Az állomásépület körül csapódtak be, és a vagonokat találták. Sokan hevertek a vagonok meHett. Éhes volt. — A közelből mérik. Kis váltóház az állomásépület mellett. Valamivel odébb, a földön, vékonyka barázda. Belerúgott. Csak úgy, játékból. A lába megakadt. Drót. A váltóház előtt hallgatóztok kicsit. 49. Semmi. Benyitott. Vasutas-forgalmista állt az ablaknál. Feléjük fordult: — Tessék, elvtársak ... A hangja szívélyes volt. Körülnézett a helyiségben. A kis asztalkán két telefon. Odabiccentett: — Melyiken adja a helyesbítést? A vasutas elsápadt: i- Hogyan? Mit, kérem? A zsebébe nyúlt, megfogta a revolverét, és azt mondta: — Na, ne játsszon ... — De kérem ... — Na, magyarázzon! Melyiken adja a helyesbítést? A vasutas hallgatott. A padlót bámulta. Olajos padló volt. Elővette a nagánt. A vasutas pillantása a fegyverre rebbent. — Három gyerekem van — motyogta. — Melyiken? A vasutas nem felelt. A fegyvert nézte. Aztán felemelte a kezét, és az egyik készülékre mutatott. i- Azon? A vasutas bólintott, és halkan mondta: — Három gyerekem . .. A fogai összecsikordultak. Van pofája. Még van bőr a pofáján. Az ujja megrándult. A nagán dörrent. A vasutas homlokán apró lyuk lámadt. A padlóra zuhant. Visszamentek. Rettenetesen fáradt volt. Olt az állomáson. Tibor szobája előtt. Az asszonyra gondolt, és elaludt. Még másnap ís harcok folytak. Sokszor gondolt az asszonyra. Harmadnap jutott ideje, el tudott menni hozzá végre. Amikor benyitott, az asszony fölállt az asztaltól, a szeme megcsillant. Varrt valamit. Az asztalra tette a ruhát, de közben őt nézte. Közelebb lépett hozzá, és az asszony is elmozdult az asztal mellől. A következő pillanatban már csókolta. Nem tudta, hogyan kerültek az ágyra. Ott voltak. — Ennyire szeretsz? - az asszony szava olyan volt, mint a becéző simogatás. Föleszmélt. Mária arcán lágy mosoly. A szeme ragyogott, akár a gyémánt. Jólesett látnia az asszony boldogságát. - X. Felült az ágyon, fejét az asszony mellén pihentette, mélyen belélegezte illatát. Jó volt így feküdni, lehunyt szemmel, és érezni a melegét. Bújt, simult hoz. zá, mint facsemete a karóhoz. Mária nem szólt, gyengéden magához ölelte. Eszébe ötlött, valaha - mintha nagyon rég lett volna úgy gondolta, hogy forradalmárhoz nem illik asszony. Teher csak, nyűg a férfi vállán. Derült ezen. Életét már nem tudná elképzelni Mária nélkül, és furcsának tűnt, hogy ilyen botorságok is megfordultak a fejében. Az asszony egyenletesen, nyugodtan lélegzett, mintha újra elaludt volna. Félt megmoccanni, nehogy felijessze. Anton jutott eszébe a háromholdas feleségével. Már nem sajnálta. Megvetette .érte. „Háromholdas asszony" — morzsolgatta magában a meghatározóit Ügy csengett agyában, akár azt mondta volna: „tizennégykarátos arany". Az arannyal kapcsolatban mindössze egyszer támadt jó érzése az életben. Amikor Tibor visszarepült Moszkvából. 50. „Fiúk, cranybetűkkel lesz beírva a nevetek a történelembe ..." - és átadta az ezüstcsillagot, amit Lenin küldött. A mellülkön hordták a csillagot, a börzékén. Attól kezdve hívták őket „Lenin-fiúk"nak. Felsóhajtott. Az asszony megrezzent, de aludt tovább. A bőrzekéket elásták. A csillagokkal. Éjszaka ásták el. Nem tudta, hol — csak azt: Kispesten. Az egyik kispesti születésű társuk szedte össze a bőrkabátokat, lábszárvédőket, sapkákat — ketten segítettek neki cipelni és elásták. Ne akadjanak a fehérek a nyomukra. Majd egyszer kiássák. Volt, aki nem adta. Nem tudott megválni a bőrkabáttól — abban verték agyon. A félkarú lengyel sem adta... A lengyelt nem verték agyon. Átvette a húszezer koronát, meg a doboz pántlikás szivart, meghallgatta a felvilágosítást, hogy a proletárdiktatúrának vége, aztán elment a Nyugati pályaudvarra a vonathoz — amely már nem is az övék volt —, és főbe lőtte magát. „Majd egyszer . . ." Az újság az asztalon hevert. Benne a kép — okkor is ott volt, ha összehajtotta, hogy ne legyen a szeme előtt. A torka elszorult, mintha fojtogatták volna. A drótos fölszerelése jutott oz eszébe. A fából készült háti apparátus, benne o szerszámok, és néhány pléhlemez. A lengyellel együtt jöttek le a várból. Mondta a lengyelnek, hogy elmegy kabátot vásárolni, meg az apparátusért. A lengyel bólintott: „Én ebben maradok ..." - felelte. Aztán elbúcsúztak. Megbeszélték, hogy másnap találkoznak. Hiába várta. Napok múltán tudta meg, mi történt.