Új Szó, 1967. július (20. évfolyam, 179-209. szám)

1967-07-18 / 196. szám, kedd

A „proletár Dávid" alkotója Moszkvában a híres KrasznaJa Presznyán, ahol 1905-ben felkelő munkások vére ömlött, a szovjethatalom 50. évfordulójára felállítják Iván Sadr egyik szobrát, amely csendőröket kővel hajigáló munkást ábrázol. A Tretyjakov képtárban őrzött szobrot megnagyítva újra öntik. Iván Sadr az októberi forradalom képzőművészetének egyik megalapozója volt. Igazi neve — Ivanov. Iván Ivanov 1887ben született. Az idén ünneplik születésének 80. évfordulóját. A nyomorúságos orosz vidék sok keserűséget okozott neki. Korán megértette, hogy harcolnia kell a régi élet ellen, az új életért. S már Ifjú korában eljegyezte magát a forradalommal. A fővárosba ment tanulni. Ott a Sadr nevet használta, amelyet Sandrlnszk, Ural környéki kisváros nevéből rövidített. Iván Sandrként is maradt meg az orosz művészet tisztelőinek az emlékezetében. Tehetsége, amely az Októbert Forradalom első éveiben bontakozott ki, a milliós tömegek, a frissen felszabadult gyári és mezei rabszolgák nekibuzdulását és lelki megtisztulását testesítette meg. Alakjai olyan emberek, akik elhatározták, hogy új módon élnek. A szobrász hőseinek kérges, bütykös keze a nehéz munka kemény prózájához szokott. De arcukon és szemükben a felébredt gondolat tiszta fényét látjuk. Sadr olyan művész volt, aki teljesen átérezte az elemi Indulatok feltörését, de eszménye az értelem volt, amely a sok százados megaláztatást és gyűlöletet bölcs erővé változtatja, ö pedig azt vallotta, hogy ez a bölcs erő ad az embereknek „kenyeret és rózsákat". Egyben Ihletett lírikus is volt. Nőalakjai a poétikus megközelíthetetlenségot, a légiességet és a földi lét gyönyörűségét testesítik meg. Szerette az embert. Harsányan hirdette a harc, az örökös mozgás, a szabad munka eszméit. Uráli útjáról visszatérve, „A felszedett utcakő — a proletariátus fegyvere". 1922-ben alkotta a Magvetőt, a Munkást, a Vörös katonát és a Parasztot. Ezek a szobrai az új szovjet pénz emblémái, a harcban helytállt s jövőjéért dolgozó nép jelképei lettek. Gorkij bronzszobra, 1939. „A felszedett utcakő — a proletariátus fegyvere" szintén a 20-as években született meg. Ez a szobor fiatal munkást ábrázol, aki éppen magasra emel egy követ, hogy a csendőrök közé hajítsa. így jelent meg a képzőművészetben a „proletár Dávid", tele dinamizmussal és tudatában annak az erőnek, amelyet az Igazság ad neki. Arca nem mutat fanatizmust és mártiromságot. Az értelem tűzfénye világítja meg. Alakjának egész felépítése azt sugallja, hogy nem az esztelen indulat, hanem az értelem bátorsága, a harc elkerülhetetlenségének megértése hajtja. Mehet grúz városka közelében, egy akkor felépült vlzierőmű gátján 1927-ben felállították Sadr Lenin-emlékművét. A forradalom vezérének körvonala jól beillenek a hegyek fenséges panorámájába. Lenin kézmozdulata azt mutatja, hogy a párt széppé akarja tenni az életet, azt akarja, hogy a nép a faeke és a nehéz testi munka korából eljusson a villamosított kommunizmusba. A moszkvai Történelmi Múzeumban látható egy fénykép, amely elárulja, milyen nagy gonddal dolgozott Sadr ezen az emlékművön. Fáradhatatlan keresésben telt el Iván Sadr élete. A nagy szobrász a fasiszta Németország elleni háború első évében halt meg. Nem sokkal halála előtt alkotta meg a fiatal Gorkij romantikus portréját, s „Viharmadarat". A szobor nyugtalan, lázadó formáiban szinte forr és olvad a fém. Olyan ember áll előttünk, aki fellázadt a hazudozás, a közöny és a gyáva megalkuvás ellen. Mintha minden elem — a hullámzó óceán, a volgai szél, a sztyeppe vihara — ott tombolna Gorkij, a látnók, az Irásművész, az Ember arcvonásaiban ... Sadr kortársunk évtizedek múlva is elvtársunk, művésztársunk maradt. Alekszandr Bajkusev, Iván Kupcov 3 hír a 700 éves Ostravátwl Ostrava ebben az évben ünnepit fennállásának 700. évfordulóját. Ebből az alkalomból több város küldöttsége köszöntötte Ostravát. A legkedvesebb küldöttségek közé a hőst Sztálingrád képviselői tartoztak. Ostrava mindjárt a háború végén baráti kapcsolatokat létesített Sztálingráddal. A Volga-parti város akkor úgyszólván teljesen romokban havert, s így az északmorvaországi város akkori támogatása nagyon jókor érkezett. Sztálingrádban megrendezik az Ostrava 87 kiállítást, amely elsősorban a háború utáni évek eredményes munkájáról nyújt hű képet. Ostrava ezen kívül még Katowicével ós Coventryvel Is baráti kapcsolatokat ápol. A második világháborúban nagyon sokat szenvedett angliai Coventrynak és Ostravának nagyon sok a közös vonása. Az utóbbi Időben a két város több közös rendezvényére került sor. A tervek szerint Coventryban „Csehszlovák Hetet" tartanak, míg 1968ban Ostravában megrendezik a „Brit hetet", hogy a város lakosai közelebbről ls megismerkedjenek az angol dolgozók életével. A coventryl ünnepségekre hazánkból ls megy küldöttség. * .*. • Ostrava jubileuma alkalmából a város képtárában kiállítás nyílt azoknak a művészeknek az alkotásaiból, akik Ostraván éltek és alkottak. A kiállítás történelmi áttekintést nyújt egész Észak-Morvaország képzőművészetéről. A nagynevű régebbi alkotók művein kívül a látogatók a fiatal tehetségek munkált Is megtekinthetik. A képtárban a modern művészetet ktllön helyiségekben mutatják be. (f) HIHIHI A SZÁMOLÓGÉP MINT ZENESZERZŐ Az elektronikus számítógépek alkalmazási területe egyre bővüL Sakkoznak, fordítanak, statisztikai adatokat dolgoznak fel, ősi írásokat fejtenek meg, a művészi alkotás előszobáiba ls bemerészkednek, sőt újabban „zeneszerzéssel" Is megpróbálkoznak. A számítógép e „képessége" arra épül, hogy a zeneszerzésnek meghatározott szabályai vannak, amelyek elvileg kifejezhetők matematikai képletekkel, és így program alakjában közölhetők a géppel. Még távol vagyunk, természetesen, attól, hogy a zene minden törvényét olyan pontossággal Ismernők, amilyenre a programozó matematikusnak szüksége lenne, amikor bizonyos bonyolult összefüggések tiszteletben tartására kívánja utasítani a zeneszerző automatát. Zavarba jönnénk, ha félreérthetetlen pontossággal meg kellene fogalmaznunk, hogy egy-egy olyan zeneművet, amely magán viseli alkotójának bélyegét, végeredményben mi tesz sajátossá, egyénivé. Mégis, azt mondhatjuk: ma már elég sok törvényszerűséget ismerünk ahhoz meglehetős pontossággal, hogy a gépnek utasításokat adhassunk bizonyos korlátozott követelményeket kielégítő komponálásra. Igy születik a zene A könnyebb érthetőség érdekében két részre bonthatjuk a zeneszerzés folyamatát. Az elsőben a zenei hangok, dallamalakzatok halmazából a véletlen szeszélye szerint elemeket emel ki a zeneszerző. A második folyamatnak az a lényege, hogy e véletlen hangokat, dallamalakzatokat összeegyezteti az adott zenemű törvényszerűségeivel, és csak azokat hagyja meg, amelyek megfelelnek e törvényszerűségeknek. Ez természetesen sematikus leegyszerűsítése annak az alkotó folyamatnak, amely a zeneszerző „agyában és szívében" végbemegy, amikor az ihlet pillanataiban kifejezést ad érzelmeinek, gondolatainak. Ez a durva egyszerűsítés azonban hozzásegít a zeneszerzés műveletelnek megértéséhez, s valóban elengedhetetlen ahhoz, hogy a gépet megtaníthassuk a zeneszerzés műveleteire. Ha csak olyan hangokat, dallamalakzatokat használnánk fel a zeneszerzésben, amelyek bármilyen sorrendben követhetik egymást és mégis megfelelnek valamely műfaj adott sajátosságainak, akkor a zeneszerzés gépesítéséhez az ls elegendő volna, ha csupán a hangokat, dallamalakzatokat emeli ki a gép a véletlen játéka szerint. Egyébre nincs is szükség. Ezt már jóval az elektronikus száKombinált anyagok Az atomtechnika és a világűrkutatás további fejlődése mindig új és egyre nagyobb követelményeket támaszt a szerkezeti anyagokkal szemben, s ezeknek az Igényeknek az ismert fémötvözetek már nem tudnak megfelelni. A világon mindenütt foglalkoznak a kombinált vagy kettős szerkezetű anyagok problémájával. A kombinált anyagok alkalmazása önmagában nem új. Klasszikus példaként említhetők a műanyagbevonatok, amelyek már régóta ismeretesek, így jött létre pl. az acélszalag és a polimerfólia kombinációjából a metallplaszt nevü új anyag, amely a fémek és a műanyagok előnyelt egyesíti, olyan szilárd, hogy húzással megmunkálható és korrózióálló. Kétféle fém kombinációjából jött létre egy olyan anyag, amelyben wolframszálak oszlanak el egyenletesen a rézben. A wolfram a rezet szilárddá teszi, míg a képlékeny réz a wolfram ridegségét kompenzálja. Szerves és szervetlen anyagok kombinációi az ismert üvegszál erősítésű műanyagok, amelyeknek szilárdsága eléri az acélét, de annál sokkal könnyebbek. mológépek kifejlesztése előtt ls tudták. M. Vogt prágai cisztercita 1719-ben különböző alakúra hajlított szögekkel „szerzett zenét". Minden szögalakzat egy-egy dallamalakzatnak felel meg. Vogt feldobta a szögeket a levegőbe és azután feljegyezte, hogy leesve milyen sorrendben helyezkednek el a padlón. Ezen a módon nem túlságosan szellemes, de mindenesetre elég szeszélyes muzsikát „komponált". Még Mozart ls adott útmutatást arra vonatkozóan, hogyan komponálhat keringőt a zenében, zeneszerzésben teljesen Járatlan ember is, ha bizonyos szabályokat gépiesen betanul. Táblázatot készített, amelynek minden négyzetében egy-egy szám állt; minden szám megfelelt egy-egy meghatározott dallamalakzatnak. A számok voltaképpen előregyártott keringőütemek voltak, és éppúgy fel lehetett építeni belőlük a keringő dallamát, ahogyan téglákból vagy előregyártott blokkokból felhúzzák a házfalat. Csak elhelyezkedésük véletlenszerű soi rendjét kellett biztosítani, hogy bizonyos „eredetiséget" vigyenek a muzsikába. Erről kockavetéssel kellett gondoskodni. A „zeneszerző" két kockát dobott fel, összeadta a két kockáról leolvasott számokat, kikereste a táblázatból az összegnek megfelelő négyzetet és leolvasta a benne levő számot. Amikor ilyen módon „kitermelte" a keringő nyolc ütemből álló sorát, tetszés szerint kitette az ismétlőjelet, vagy tovább folytatta a ..komponálást". Az llliac-szvit Persze, az elektronikus számológéppel már nem ilyen egyszerű, hanem jóval bonyolultabb zeneszerzői programokat közölnek. Jelenleg kétféle programtípus Ismeretes. Az egyik esetében a zenetudóssal együttműködő programozó matematikus állapítja meg azokat a szabályokat, amelyeket a gépnek a mű összeállítása során be kell taTtania. A másik esetben a gépre bízzák, hogy megismerje és alkalmazza ezeket a szabályokat. Tanulmányozás, elemzés céljából zeneműveket „ismertetnek meg" vele, azután felkérik, hogy állapítsa meg közös törvényszerűségeiket és saját zeneszerzői munkássága során érvényesítse őket. Ma már szinte klasszikusnak számít az „elektronikus zenében" az llliac-szvit (Illiac Suite for String Quartet). Ezt a vonósnégyest az illinoisi egyetem Illiac jelű számológépével szereztette Lejaren A. Hlller Jr. és Leonard M. Isacson 1955ben. A zeneszerzés ebben az esetben ls véletlen zenei hangok előállításával kezdődött. A gép „véletlen" számokat „talált ki"; valamennyi szám egy-egy zenei hangnak felelt meg a megállapodás szerint. Minthogy a gép összesen 16 szám között (0—15) választhatott, a hangok két oktávnyi terjedelemben változhattak. E véletlen hangokat a gép átbocsátotta a program-, ban kapott utasítások szűrőjén, ha fennakadtak, eldobta őket. Ha a szűrő visszautasította va^ lamelytk számot, a gép új számot keresett helyette; ezt a próbálkozást mindaddig folytatnia kellett, amíg olyan hangot nem talált, amely átment a szűrőn, ötven sikertelen próbálkozás után a gép törölte memóriájából a félig kész hangsorozatot és újrakezdte a próbálkozást. Az Illlacot négy egymást követő kísérlet során fokozatosan avatták be a zeneszerzés titkaiba. Az utasítások számát egyre növelték a kísérletek során. Az első alkalommal a XVI. századbeli Palestrina szerzeményeihez hasonló müvek törvényszerűségeit közölték vele. Amikor megértette, miről van szó, egy óra alatt néhány száz Palestrínát Idéző melódlát szerzett. A második kísérlet során már bonyolultabb szabályok betartására kapott parancsott, kétszólamú ellenpontos melódiákat kellett szereznie. Ezt is megtette. A harmadik kísérlet során 4/8-os ütemű zenét kellett szereznie, de úgy, hogy közben bizonyos ritmuseltolódásl követelményeknek is megfeleljen. Ezt véletlen számok szabták meg. Ugyancsak véletlen számokkal szabályozták a dallam dinamikáját (forte, crescendo) és dallam előadásmódját legato, staccato, pizzlcato stb. J is. E kísérlet során több vagy kevesebb megszorító szabályt alkalmaztak. Kevés szabály, vagyis a nagyobb „egyéni szabadság" érvényesülése esetén valamilyen avantgarde szerzeményre, sok kötöttség esetén pedig (tekintettel a betáplált szabályok jellegére.) Bartókvonósnégyesre emlékeztetett a muzsika. A negyedik kísérlet során „tiszta matematikai zenét" állítottak elő. Nyugaton a gépi melódiák egész serege van már forgalomban. Rádióállomások, televíziók sugározzák gépek kompozícióit, és sok olyan hanglemez kerül forgalomba, amelyen géppel komponált zeneműveket örökítenek meg. Ami az élő zeneszerzőnek három napi megfeszített munkájába kerül, azt a gép egy percnél gyorsabban elvégzi. A jó számológép négyezer dalt termel óránként. Semmi akadálya sincs, hogy a számoló automata szerzeményeit élvezzük, hiszen e művek gépi pontossággal megfelelnek azoknak a fizikai követelméményeknek, amelyekre az élő zeneszerzők műveinek esztétikai hatása is épül. Nem szabad azonban szem elől tévesztenünk, hogy a gépzene nem művészet, mert nincs társadalmi mondanivalóia. Müanyagzsákokkal az árvíz ellen Nemrégiben újszerű védekezési eszközöket próbáltak ki Tokióban a kiáradó vízzel szemben. Nagy polivinilzsákokat vízzel töltenek meg. A toklói szakemberek véleménye szerint ez sokkal Jobb eszköz, az árvíz ellen, mint a homokzsák, mert könynyű, ügyesen szállítható, árvíz esetén pedig elég víz áll rendelkezésre megtöltésükhöz.