Új Szó, 1967. június (20. évfolyam, 149-178. szám)

1967-06-11 / 159. szám, vasárnap

A szovjet írók IV. kongresszusa A kommunista írók felelőssége „Ügy vélem, elgondolásaink bősége összhangban áll lehetőségeinkkel. Szilárdan hiszem, hogy a szovjet irodalom még i:ok új, értékes müvei ajándékozza meg hazánkat s az egész világot. Ennek nálunk biztosítva van minden jeltétele." (M. Solohov beszédéhői) E

Z ÉV MÁJUSÁNAK utolsó hetében (május 22—23) 1934 óta negyedszer jöttek össze a Szovjetunió Írói (több mint 500 küldött 6508 írószövetségi tag képviseletében), hogy megvitassák és elemezzék a soknyelvű szovjet irodalom jelenlegi helyzetét, a fejlődés által felszínre került alkotói-mesterségbeli kérdéseket, s azokat a feladatokat, amelyeket a szovjet társadalmi élet jelenlegi állapota és távlatai rónak a szovjet Írókra. „A szovjet irodalmárok egyik legfontosabb jeladata a jelenkor tökéletes művészi megismerése. A ma tanulmányozása mind eszmeileg, mind esztétikailag gazdagítja a művészt; szélesedik látóköre, s megtermékenyül tehetsége. A művészet behatol az emberi élet legfinomabb szféráiba, hatást gyakorol az ember gondolat- és érzésvilágára, s jellemének formálódd sára. Az írók arra hivatottak, hogy az alkotószellem lángra• jobbantásával új hőstettekre buzdítsák a kommunizmus építőit" — olvashatjuk az SZKP Központi Bizottságának a szovjet írók IV. kongresszusához intézett üzenetében. A

REGÉNY sorsával kapcsolatban már megnyitó be. szédében érdekes megállapítást tett Konsztantyin Fegyin, mondván, míg teningrádban a regény válságáról vitatkoztak, irodalomtudósaink közzétették Lev Tolsztoj egyik idevágó, 1893-ban tett nyilatkozatát: „A regény? Az Irodalom idejétmúlt faja, rothadó forma. Azt kérdezik, mi lép a helyére? Nem tudom, de amit állítok, — az tény, melyet a történelem igazolni fog. Nézzék az angol írókat: élükön Dickens állt, aztán jött Theckeray, s ma egyáltalán senki sincs." Ismeretes — mondja Fegyin —, mennyi jó regényírója volt még aztán az angoloknak. Sőt mi több, Tolsztoj maga is e kijelentése után írta meg új — de hány tekintetben új! — regényét, a Feltámadást. S ha a mát nézzük — ma mindenütt e műfaj válságáról beszélnek, s csak Írják meg írják a regényeket. Most nézzük hogyan vélekedik e kérdésről a Nobel-díjas Solohov: „A prózában az egyetlen olyan műfaj, amely képes felölelni korunk társadalmának hatalmas szociális változásait, mindig a regény volt és marad. E műfaj ad és fog adni lehetőséget az írónak arra, hogy széles vásznon vázolhassa fel az országunkban végbemenő eseményeket, hogy megmutathassa az emberek lelkivilágában és világnézetében történő változásokat, s hogy hosszabb időszakban figyelemmel kísérhesse hőseinek sorsát. Már ideje lenne, hogy a novella és a kisregény elismert mesterei — akikből, örömömre, van elég — nagyobb és szélesebb vásznak elé álljanak." A KONGRESSZUSON többen hangsúlyozták, hogy a szovjet prózaírók egyre bátrabban vállalkoztak a társadalmi élet csomópontjainak megvilágítására. Minden szempontból — a gazdasági-szociális és erkölcsi kérdéseket illetően egyaránt igyekszenek behatolni a jelenlegi társadalmi állapot bonyolult gócpontjainak és ellentmondásainak a legmélyére. A szovjet irodalomnak ez a vonása talán a faluról írott művekben domborodik ki a legjobban. (Pl. Sz. Zaligin: Az Irtis partján; V. Tyendrjakov: Kérészélet; Cs. Ajtmanov: Isten veled, Gulszári stb.). Jelentősen hozzájárultak a prózairodalom vérkeringésének felfrissítéséhez s továbbfejlesztéséhez a fiatalok (V. Akszjonov, A. Kuznyecov, A. Rekemcsuk, V. Lipatov, V. Mákanyin, V. Belov stb.), akik elsősorban az ifjú nemzedékről mondtak sok újat. A szovjet ifjúság életéről, lelkivilágáról sok érdekeset írtak az idősebb írók is, mint például M. Szluckij Az égig érő létra, M. Bubennov A sasok sztyeppéje című regényében és V. Szoluhin lírai elbeszéléseiben. Meg kell mondanunk azonban azt ls, hogy egy Időben sok fiatal író műveinek középpontjában az infantilis fiatal ember állt, aki a városok utcáin csavargott, s nem nyújtott semmit a társadalomnak, de jogot formált arra, hogy ítéletet mondjon — s nem csak saját nemzedékéről. Az e figura körüli topogás kétségkívül fékezte a fiatal írókat . a fejlődésben. A kátyúban megrekedt fiatal írók azonban határozottan kisebbségben voltak. Grigorij Markov a prózáról tartott alapos, elemző beszámolójában örömmel állapította meg, hogy az eltelt 50 év alatt számtalan értékes mű született a szovjet prózában, ugyanakkor határozottan leszögezte: „Látnunk kell az Irodalmi folyamatot kísérő negatív jelenségeket is. A próza mai művészete nem tűri meg a banalitást, a dilettantizmust, a sablont, a leegyszerűsítést, sem a közönyösséget. Nem hunyhatunk szemet afölött, hogy az utóbbi években emelkedő tendenciát mutat a szürke, „iparosihletésű" és az ún. szórakoztató — lényegét tekintve kispolgári — irodalom áradata. Ez természetesen nem Irodalom, s annál veszélyesebb, mivel belesorolják az irodalomba. Az Ilyen szennytől mindenképpen meg kell védeni olvasóinkat!" A

SZOVJET KÖLTÖk nagy népszerűségnek örvendenek az olvasótábor, elsősorban az ifjúság körében. A költészet valóban „népgyűlésre hívó harang" lett. A Szovjet írószövetség és a kiadók meg is tesznek mindent annak érdekében, hogy a költészet, amely már szinte mindennapi szükséglet, eljusson a versigénylő tömegekhez. A verseskötetek példányszáma gyakran meghaladja a 200 sőt 300 ezer példányszámot is. Az egyes kiadóknál több népszerű költészeti sorozat jelenik meg. Ilyenek: a még Gorkij által alapított: „A költő könyvtára", „A lírai költészet kincsesháza", „A válogatott líra. könyvtára", az „Ogonyok Könyvtár" stb. E tekintetben rendkívüli szerepet játszik a „Poezija" című folyóirat is. HATALMAS EGÉSZSÉGES áradat a szovjet költészet. Az eltelt 50 év alatt számban is anynyira megnövekedett, hogy még a legmagasabb művészi szintet elért költők nevét sem győznénk felsorolni. Az olyan nagynevű öregek mellé, mint Martynov, Marsak, Rilszkij, Antokolszkij, Iszakovszkij Scsipacsov, Tyihonov, Tvardovszkij és mások, számtalan fiatal markáns költőegyéniség sorakozott fel. A legfigyelemreméltóbb A. Voznyeszenszkij, R. Rozsgyesztvenszkij és J. Jevtusenko szenvedélyes közéleti költészete. De az egész országban ismerik és szavalják Vinokurov, Ahmadulina, Resetov, Matuszovszktj, és mások költeményeit is. „Ez az áradat sokoldalú — állapltja meg M. A. Dugyin a szovjet költészetnek szentelt beszédében. — Azonban a gyöngyök mellett elég gyakran látnak napvilágot művészileg gyenge, eszmeileg szegényes, provinciális versek. Az ötvenes évek közepén egy egész új költőnemzedék jött hangosan és tehetségesen az irodalomba. A fiatal költészet e mozgalmas áradatában sem minden értékes és igazi. De a felületes hangoskodás és szenzációhajhászást levetkezöve, az oldalhajtásoktól megtisztulva e költők meghódították a fiatalok szívét, s nemzedékünk legjobb képviselőiként lassan érett korszakukba lépnek." Talán egyetlen más irodal' ml műfajban sincs olyan éles harc, s a fejlődés talán sehol sem olyan rohamos, mint a drámairodalomban. A mai szovjet dráma élő hagyományokra támaszkodik. Ezt a nagy hatóerejű forradalmi hagyományt elsősorban Majakovszkij, Visnyovszklj, Trenyov, Vszevolod Ivanov, Afinogenov, Bill-Belocerkovszkij, L. Leonov, Romascv és mások művei képviselik. Hagyományt ápolni — az mindenekelőtt a hagyományok továbbfejlesztését jelenti. A továbbfejlesztés azonban csupán ismétléssel nem lehetséges. A hagyományok — szárnyal, nem pedig útjai az irodalomnak. A mai feltételek mellett továbbfejleszteni a nemzeti jelleg, a forradalmi humanizmus és a pártosság hagyományát csak magas eszmeiművészi kritériumok alapján lehet. A szovjet drámairodalom nemzetközi viszonylatban is jelentős sikereket ért el. Ebben nagy érdeme van Kornyejcsuknak, Rozovnak, Arbuzovnak, Rahmanovnak, J. Szmuulnak és sok fiatal drámaírónak is. A kongresszus több küldötte bírálta a drámaelméletben elkövetett hibákat. Hangoztatták: nem szabad bezárkózni a termelési konfliktusok korlátai közé; bátrabbnak kell lenni a szociális-pszichológiai, történelmi, erkölcsi stb. általánosítások konfliktussá hevítésében. Ami a munkáshőst illeti, sok tekintetben Gorkij hősei ma is példaképül szolgálhatnak. A fiatal drámaírók sokat tanulhatnak Leonytd Leonovtól is. Hóvihar, Invázió, Lenuska, Aranykocsi stb. című drámáiban Leonov bonyolult sorsú embereket ábrázol. Hősei a szimbólumhoz közel álló általános vonásokat hordoznak magukban. Így annál élesebben jut kifejezésre filozófiai jelentésük. Nagyon sokat fejlődött a szovjet vígjáték is, amely már kezdettől fogva a szatíra felé hajlott, A legmélyebbre nyúló vígjátékok szerzői: V. Katajev, A. Arkanov, M. Ibragimov, Sz. Mihalkov, V. Skvarkin, A. Tokajev G S 1T1 ásük MA EGYRE TÖBBEN próbálkoznak az ún. intellektuális drámával. Helytelen lenne azonban, ha az Intellektuális drámát nagyobbra értékelnénk a pszichológiainál, vagy fordítva. Az orosz drámairodalom mindig hajlott a lélektaniságra és az lntellektualitásra. S az intellektuális dráma mindig filozófikus is. A. Arbuzov az Irkutszkt történetben és K. Szimonov A negyedik című művében tulajdonképpen lerakták az intellektuális dráma elvi alapjait. A Szovjetunióban az utóbbi Időben a dokumentális drámával is kísérleteznek. E műfajban eddig a legsikeresebb műveket M. Satrov alkotta. Csehov életéről L. Maljugln írt dokumentális drámát. A szovjet filmművészetben a leghitelesebb ilyen irányú próbálkozás M. Romm Hétköznapi fasizmus című alkotása. A szovjet drámairodalomban Jelenleg nagy viták folynak a drámai hősről és magáról a színházról. A. B. Szallnszkij a drámairodalmat elemző kongresszusi beszédében ezt mondta: „Ahhoz, hogy megalkossuk korunk hősét, hogy megmutassuk fejlődését, eszét és szívét, merészségét, nem elég egyszerűen azt mondani, hogy jó, po zitív hős. Fontos, hogy a néző mindezt elhiggye; szeresse meg hősünket és aggódjon sorsáért. A nézőt magunkkal ragadni ma csak a gondolat mélységével és élességével, a gondolat magasfokú művészi megtestesítésével lehet. S ez azt jelenít, hogy a hősnek, ha drámáról, tragédiáról van szó, feszült küzdelemben kell megszületnie a néző szeme előtt." Ami a színházat illeti, Szalinszkij 150—200 férőhelyes kis színházak létesítését javasolja. A kongresszus több résztvevője a kritikától nagyobb elmélyültséget és élesebb Ítéletet követelt. A SZOVJET ÍRÖKONGRESZSZUSRÖL szólva említést kell tennünk arról is, hogy A. Szolzsenylcin, aki személyesen nem vett részt a kongresszuson, levelet intézett a kongresszushoz, illetve az egyes folyóiratok szerkesztőségéhez. Levelében felsorolja azokat a problémákat, melyek szerinte megoldásra várnak, s elősegítenék a szovjet irodalom nyíltabb légkörének kialakítását. A kongresszusról távol maradt Ilja Erenburg is, Solohov ezért — felszólalásában — elmarasztalta. Mint később kiderült, melléfogtak azok a nyugati hírmagyarázók, akik a távolmaradástól Erenburg ellenzékiségére következtettek. A neves szovjet író olaszországi útját az indokolta, hogy a Lenin Békedíj Bizottság megbízásából Giacomo Manzunak, a kitűnő olasz szobrásznak nyújtotta át a magas kitüntetést. KÖVESDIJÁNOS NYÁR AZ APPENNINEKBEN. (Anger felvétele) Magyar mérőműszerek csehszlovákiai országjárása KoSice és Banská Bytrica után Bratislavába is ellátogatott a METRIMPEX Külkereskedelmi Vállalatnak a Budapesti Műszerés Gépipari KISZÖV nagy érdeklődésre számot tartó mérőműszereit bemutató vándorkiállítása. Megkérdeztük a kiállítás vezetőitől, mit várnak csehszlovákiai vándorútjuktól s hová látogatnak még el. — Természetesen új üzleti kapcsolatok felvétele a célunk — mondotta Solt László, a kiállítás vezetője. — Olyan műszerekkel jöttünk Csehszlovákiába, amelyek — mint eddigi tapasztalataink bizonyítják — országukban is jól érvényesülhetnek. Bratislava után Brnóba, Prágába, Pardubicébe és Plzeiibe látogatunk el. Csehszlovákiai körutunk húsz napig tart. •— Gyártmányaik közül melyek a legkiemelkedőbbek? Erre a kérdésre Bondi Róbert elektromérnök válaszolt: — Kezdjük a gyors lefolyású nyomásváltozások mérésére szolgáló piezográffal. A kalorikus gépek vizsgálatánál, vagyis a benzin-. Diesel-, esetleg rakétahajtóművek robbanási jelenségeinek ellenőrzésénél használják, de a bányaiparban is alkalmazzák a különféle robbantások kísérő jelenségeinek vizsgálatára. Ezt a berendezést bemutatjuk egyebek között a Škoda Művekben is. Több szocialista országba szállítjuk s a FIAT is komolyan érdeklődik iránta A mérőműszerek további csoportja az átviteltechnikai műszerek csoportjába tartozik. Segítségükkel pontosan mérhetjük a zaj intenzitását a telefonvonalakon. Kimagasló műszaki jellemzőkkel tűnik ki például a Psophometer nevű zajszintmérő, amely az emberi fül sajátosságaihoz alkalmazkodva jelzi a zaj mértékét. Nagy sikert értünk el egy további műszerünkkel is, amely a föld alatti kábelek keresésére, a rejtett helyeken levő csőrepedések helyének stb. meghatározására szolgál. Nagy érzékenységű mikrofonnal rendelkezik, amely a kiáramló víz zubogását is érzékeli és jelzL Megemlíthetném továbbá a különféle szignálgenerátorokat, a tranzisztorvizsgáló műszereket stb. — Milyen mértékben versenyképesek műszereik a külföldi gyártmányokkal? — Propaganda körutunkra csak olyan műszereket választottunk ki, amelyek megütik a világszínvonalat, sőt bizonyos mértékben felül ls múlják azt. A csehszlovák üzemek, vállalatok és Intézmények eddigi érdeklődése bizonyítja: sok közülük hasznosan segíthetné munkájukat. Reméljük, vándorkiállításunk is szemlélteti: a magyarországi kisipari szövetkezetek gyártmányai színvonalasak s megállják helyüket a nemzetközi konkurrenclában. (dósa) A NIÉPI ELLENŐRZŐ BIZOTTSÁGOK igényesebb, felelősségteljesebb feladatok előtt A kelet-szlovákiai kerületben már megkezdte tevékenységét az új kerületi népi ellenőrző bizottság s a napokban befejeződik az új járást bizottságok megválasztása is. Előreláthatólag a 85 üzemi és 54 helyi bizottság megválasztására a jövő hónap végéig kerül sor. A bizottságok eddigi tevékenységéről s új feladataikról Anton Pezinský elvtárssal, a kerületi népi ellenőrzési bizottság újonnan megválasztott elnökével beszélgettünk. Általában hogyan értékelhető a bizottságok eddigi munkája? — Nyugodtan kijelethetem, a népi ellenőrző bizottságok kerületszerte hasznos munkát végeztek. Ezt leszögezte a kerületi nemzeti bizottság legutóbbi plenáris ülése is. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a bizottságok tagjai helyes politikai meglátással, gazdag élettapasztalatokkal és szaktudással rendelkeznek s ezt munkájukban is gyümölcsöztetik. A bizottságok iránti bizalomról tanúskodik, hogy az elmúlt választási időszakban több mint négyezer panaszt küldtek hozzájuk. Csupán ezek alapján végezték az ellenőrzéseket? — Többnyire a dolgozók és a felsőbb szervek figyelmeztetései, valamint saját észrevételeik alapján végezték munkájukat. Túlnyomórészt az ipar, mezőgazdaság, szolgáltatások, állami beruházások, lakásgazdálkodás területén került sor a bizottságok beavatkozására. A bizottságok tagjain kívül hasznos munkát végeztek az egyes szakágazatok szakemberei is. Például a Košice! Városi Közlekedési Vállalatnál végzett ellenőrzésnél jelen voltak a Közlekedésügyi Minisztérium, a Ziltnal Közlekedési Főiskola szakemberei is.