Új Szó, 1967. június (20. évfolyam, 149-178. szám)

1967-06-10 / 158. szám, szombat

ÜGY E FURCSA? A KÜLFÖLD HUMORA AZ ORVOSTUDOMÁNYBAN >— PEDIG UGYANILYEN A VISZONY A KERESKEDELEM ÉS A TERMELÉS KÖZÖTT... SOKAKNAK EZ MÉGIS TERMÉSZETES. (Vilcsek Géza rajza) — Jegyezze meg — mondja a főnök az új tisztviselőnek, hogy nem szeretem a szolgalelkűséget. Ezért mondja meg mindenkor kereken, amit gondol... Akkor is, ha ez az állásába kerülne. •ír Az elveszett tárgyak osztályán jelentkezik valaki: — Ma reggel a villamoson felejtettem egy üveg konyakot. Nem adták le önöknél? — Nem, de átadták nekünk azt, aki megtalálta. ÖVATOS BÜROKRATA Két tisztviselő találkozik egy minisztérium folyosóján. — Mi újság az osztályon? Minden rendben? — Ne is kérdezd! A főnök négy helyett is dolgoztat bennünket! — Szegények! — Szerencsére nyolcan vagyunk. GYAKORLATI KÉRDÉS A kis Adrienne sokáig nézegeti a ketrecbe zárt oroszlánt, aztán megkérdezi a papáfától: — Ha hirtelen kitörne és elszabadulna, s felfalna téged, melyik autóbuszon menjek haza? MEGLEPETÉS — Sohasem felejtem el azt a bált, amelyen a feleségemmel találkoztam. — Olyan romantikus volt? — Nem, nagyon ts kínos. Azt hittem, otthon van a gyerekekkel. NESZE NEKED, IGAZSÁG! „Az őrültek és a gyerekek mondják meg az igazat!" ra állítja a régi francia közmondás. A középkorú töprengő Így következtet: „Örült még nem vagyok, gyerek már nem vagyok, hogyan kívánhatják tőlem, hogy igazat beszéljek!?" • • » Egy másik bölcs tanács: „Mindig igazat szólj, de ne mindig beszélj!" — Hogy az ember sok kellemetlenséget elkerüljön, néha az előbbi elv értelmében sokáig szótlanságra van kárhoztatva. • • • „Miért hazudozol?" — kérdezi fiától egy aggódó anya. Á fiú így felel: „A közmondásokban sok igazság van. Márpedig az egyik így figyelmeztet: „Szólj igazat, betörik "a fejed". — Én Igazán nem szeretnéih megkockáztatni, hogy valaki valóban betörje a fejemet!" • » • „Véleményem szerint nincs abszolút igazság" — jelenti ki az egyik bölcsésztanhallgató. Einstein korszakalkotó elméletének megfogalmazása óta minden, így az igazság is relatív!" (zala) — NÉZD, MIT KÉSZÍTETT NE KED APU . . I John Osborne angol író új meghatározást adott a sznobizmusról: „Sznobok azok, akik mások vállaira állnak, de nem azért, hogy jobban lássanak, hanem azért, hogy őket jobban lássák. * — Tudja kérem, ha én valakivel öt percig beszélgetek, már tndom, hogy mit gondol rólam az illető. — És ez nem kellemetlen önnek? fiT A CSILLAGOK KÖZÉ Egy hollywoodi sztár karrierjének sablonja: Győzött szépségversenyen. Meghívták Hollywoodba. Ojságok írtak róla. Világhírű lett. Gyűjti a róla szóló újságcikkeket. Olvasni tanul. Enbo Radena rajza S

ötét nézőtér. A vásznon drámát jelenet pereg: a hősnő szerelmi bánatában nagy adag altatót vesz be, jön az orvos, gyomormosás, majd erőnek erejével sétáltatni kezdik a szobában, nehogy elaludjon, mert az végzetes lehet... Es körülöttem röhögnek. Szívből, igazán. Harsányan, jóízűen, csak én ülök dermedten, aggódó képpel. Nem értem. Mi van velem? Megnézem a pulzusomat, elég normálisan ver. Közérzetem jó, az üléstől ugyan zsibbad egy kicsit a lábam, de attól még nevethetnék. Valami bajom van, de mi? A hőst elüti az au' tó, elterül az aszfalton 7 — nagy derültség. Hm. Min nevethetnek? Blztosan mindenkinek megmondták a pénztárnál, i mikor kell röhögni, csak nekem nem szól1 tak. Érzem, hogy elönt a kisebbrendűségi érzés. Még meglátják, hogy itt szomorkodom, egyedül, és kivezetnek a moziból, ne rontsam a hangulatot... igaz is, emberek, szemükből patakzik a könny, vállukat rázza a zokogás, többen megvetően elfordulnak tőlem. Nagyon ideges vagyok. Még szúrósabb Röhögnek körülöttem minek jön ide egy ilyen savanyú pofa ... Valamit tenni kell, míg nem késő. Szúrós szemmel figyelem a vásznat. A főhős valami viccet mesél, na végre, most majd én is nevethetek. Elsüti a poént, én meg felröhögök, mit, felnyerítek, hadd lássák, hogy mulat egy filmszakértő. A mozi falai visszhangozzák kacajomat, a koloratúrból a basszusra csapó üvöltést. Mi ez? Egymagamban röhögök? Körülnézek — mellettem, mögöttem zokognak az szemmel figyelem a vásznat. Most éppen Júliát temetik. Ott van egész Verona. Na, mondom, most ml lesz? Ez elég szomorú jelenet, biztosan nevetni kell. Megvárom az első nevetéshullámot, és szorgalmasan belekapcsolódok. Kezdem érteni a dolgot. A menet megáll, koporsó döccen — nevetés. En is nevetek. _Elmennek, besötétedik, fön Rómeó. Észreveszi Júliát, odarohan — nagy nevetés. Kezdem Jobban érezni magam. Es milyen remek pofa ez a Rómeó. Hogy itt mi lesz még? Nézzük csak, jön Páris gróf, bajvívás, a gróf halott. Hát ez óriási, hajrá, Rómeó! Es megissza a mérget — hogy ez miket csinál, meg kell szakadni. Most meg ... nézzék csak .. feléled Júlia ... nem igaz, nem bírom tovább, nem bírom, már az oldalamban nyilallik . , . BruhahahaI Szerencsére hamar véget ér a film, máskülönben hívhatják a mentőket. Gurulunk a nevetéstől, van, aki a szemét törölgeti. Nem volt kár a pénzért, ilyen jól még nem szórakoztam. Megjött az önbizalmam is. Felemelt fejjel nézhetek a többiek szemébe. Haverok vagyunk. A lehány pasas lel\J verten, szomorú' " an ballag kifelé. Ezekbe mi ütött? Olyan furcsán Jiéznek rám. Nem tetszett nekik a film? Hülye sznobok! MARTHY BARNA O CO O ŕ— < m O < O CO o t— < m O < i > < Mai elképzelés szerint az automata számítógepek még nem helyettesíthetik az orvosokat, mivel a személyes érintkezés, a szubjektív anamnézisből levont következtetések, az orvos szuggesztív és pszichológiai hatása a gyógyítás fontos és ma még nem gépesíthető tényezője. Viszont az orvostudomány fejlődése, az új vizsgálcti módszerek, a helyes diagnózis megállapítása olyan nagymennyiségű és különböző informatív adatot Igényel, amelyet az emberi agy képtelen gyorsan és pontosan feldolgozni. A Német Szövetségi Köztársaságban például evente kb. 7 millió, az Egyesült Államokban pedig több mint 30 millió kórlapot állítanak ki. Az így kapott adatok feldolgozása, kiértékelése csakis gépekkel lehetséges. Az NSZKban már több mint száz kórházban őrzik a kórlapok mellett a lyukkártyákat is, az USA-ban pedig számos kórházban bevezették a kórlapok teljes „gépesítését": az adatokat elektronikus agy rögzíti. A gépi adatfeldolgozás egyik legnagyobb és legjelentősebb előnye az, hogy megkönnyíti a statisztikai összehasonlítást, jelzi egyes betegségek számának növekedését, tehát arra készteti az orvosokat, hogy keressék a kór okait. Ezen a téren a fejlődés üteme annyira meggyorsult, hogy már sikerült az első kórmegállapító gépet is előállítani. Természetesen a diagnózis megállapítása bizonyos mértékig ösztönös, aminek elsődleges tényezői az orvos szaktudása és gyakorlata. De biztató kezdetet jelent R. Pirtkien különleges számítógépe, amelybe betáplálta a mérgezések összes ismert válfaját. A gép a tünetek alapján gyors és aránylag pontos diagnózis feltevésével könnyíti meg az orvos munkáját, sőt, a különleges, ritka mérgek által előidézett mérgezések esetében megbízhatóbban működik, mint a szakorvos. Emellett a gépek ma már kiértékelhetik a fiziológiai vizsgálatok eredményeit, adagolhatják a sugárkezelést, a műtőkben ellenőrizhetik a páciens szívműködését, vérnyomását és hőmérsékletét és jelezhetik a műtét után beáiló esetleges komplikációkat. Az elektronikus agy tehát tért hódít az orvostudományban is. (VOLKSSTIMME) MIKOR LESZ VIRRADAT? Törökország nagy gazdasági nehézségekkel küszködik. A törökországi szűzföldek és víz alatti kincsek dolgos kezekre várnak, ugyanakkor az ország fiai kénytelenek külföldön keresni a megélhetést. Külkereskedelmi hiányunk olyan szakadék, amelynek mélységét hosszú számsor fejezi ki, s az a segítség, amelyért külföldi barátaink ajtaján kopogtatunk, nein több az éveken át facsart citrom utolsó cseppjeinél. Járjuk be Sztambul üzleteit. Mindenütt amerikai áru. Amerikai vaskályha, amerikai játékautomata, amerikai bunda, amerikai ágy, amerikai kompót, szappan, fogkrém, cigaretta ... Könyvnyomtatásra sehogyan sem találunk papírt. Ugyanakkor francia illatszerektől, angol szövetektől, olasz nyakkendőktől roskadoznak az üzletek. Az újsághirdetések a török közgazdaság röntgenképét mutatják. Példa: „Hívja ezt és ezt a számot, aki legújabb divatú karakul felöltöt vagy amerikai nercbundát keres". S ha az ember a legújabb mintájú Pontiac kocsira vágyik, guberáljon le 80 ezer lírát, s az autó az övé. Még nagyobb keserűség fogja el az emberi, ha azt látja, hogyan fecsérlik el az állam pénzét. Az idén például kétszáz dollárt és kétszáz török lírát kap mindenki, aki Mekkába akar zarándokolni. A zarándokok ezrével jelentkeznek. Kénytelenek vagyunk kimerítő tárgyalásokat folytatni európai országokkal, hogy külföldi valutára tegyünk szert. Iörökország évente annyit költ a zarándokokra, mint amennyit hitelként Belgiumtól vagy Svájctól kap. Tevfik Fikret, a neves török költő írta egykor: „S ha majd az országban felvirrad a reggel..." Azóta már hatvan év telt el, de csak nem virradt fel a reggel... (AKBABAj TRIERI SÉTÁK Egy amerikai katona — a Nyugat-Németországban állomásozó megszálló csapatok tagja, kimenőt kapott, és sétálni ment Trierben. Lehet, hogy közben megfeledkezett a szolgálati szabályzat pontjairól, lehet, hogy elfelejtett tisztelegni felettesének, ettől függetlenül rendesen viselkedett, mert igen szelíd természetű volt. Kiskatonánk rótta a trierl utcákat, míg egyszer valaki éktelen ordibálással megállította. Az illető polgári ruhát viselt, de hamisítatlan katonai modorban lehordta őt „katonához nem illő magatartásáért". Az idegen olyan szuggesztív jelenség volt, hogy az amerikai katona rögtön vigyázzállásba merevedett. Szidalmazójára ez sem hatott. A szolgálati szabályzat éber őre végül megparancsolta: — Le az egyenruhát! A katona levetette egyenruháját és sportnadrágban állott az idegen előtt. — Fekvötámasz! Tízszer fel és le! Majd megmutatom neked, mi az egyenruha becsülete! A katona ellenvetés nélkül végrehajtotta a parancsot. A katona békés természetű volt, s akkor sem tanúsítoťt ellenállást, amikor a katonás megjelenésű idegen büntetésül többszöri megcsapatásra ítélte, amelyet azonmód szíjjal sajátkezűleg végrehajtott a katona testének kevésbé nejnes részén. Aztán borotvával levágott egy tincset a katona hajából, amelyet afféle skalp gyanánt magával vitt, meghagyva a katonának, hogy a jövőben ne merjen elkényelmesedni. Megismétlődött az eset két francia katonával is, akik zsebre dugott kézzel sétálgattak. A „szigorú bíró" arra ítélte őket, hogy adjanak egymásnak egy pofont, „emlékeztetőül arra, hogyan kell viselkednie egy katonának". 1965 tavaszától két éven át tucatnyi hasonló eset történt . Trierben. A megszálló hatóságok érdeklődni • kezdtek a rend szigorú őre iránt. Keresni kezdtík, s végül meg is találták. Megtalálták és csodálkoztak. Az illetőről kiderült, hogy nem tiszt, még csak nem is altiszt, egyáltalán nem rendőrtiszt, hanem közönséges mázoló, aki „parancsnoki modorban tud fellépni". A kihallgatáskor beismerte, hogy gyűlöli a megszálló katonaságot, s ezt olyan eredeti módon fejezte ki, hogy ügyét most a trieri városi esküdtszék fogja tárgyalni. Amikor a Stuttgarter Zeitungból értesültem a történtekről, nagyon csodálkoztam, miért engedelmeskedtek az idegen katonák egy nyugatnémet tisztnek vélt egyén lealázó parancsainak? Talán olyan magas posztot tölt be Nyugat-Németország a NATO-ban? (N. KETYISEV. — NOVOfE VREMfA)