Új Szó, 1967. június (20. évfolyam, 149-178. szám)

1967-06-08 / 156. szám, csütörtök

ISMÉT EGYENESBEN A kvetoslavovi (dunaszerdahelyi járás) Állami Mag termesz^ tő Gazdaság dolgozói a napokban megkezdték a facsemeték permetezéséi. Felvételünkön: Csiba Imre traktoros egyéves almacsemetéket permetez. (J. Bakala — CTK felv.) Annak idején, amikor az árvíz a szilasiak határát is elöntötte, Győri László elnökben olyan undort keltett a tengernyi víz, hogy fölindultságában nem késett megjegyezni: „Még az öntözőberendezést is a Dunába hordatom, hogy sohase lássak vizet." Persze, az elnök nem tartotta meg a szavát. A víz elvonulása után ismét munkához láttak. A katasztrófával sújtott tagság borúlátó közérzete ls lassan ugyan, de megváltozott. Télen a részesedés osztásakor a környékbeliek már azt hangoztatták, hogy a szilasiaknak annyi a pénzük, azt sem tudják, hova tegyék. És nem is túloztak, hiszen a munkaegység értéke a prémiummal együtt 36 koronát tett kl, amihez még 3 korona értékű természetbeni gabona is járult. A volt borúlátásnak már nyoma sincs. Rákocza József agronómussal járjuk az 550 hektáros határt. A motorkerékpár az egyik dűlőről a másikra röpít. S bár a parasztság részéről kedvezőtlenül kezdődött az esztendő, a szilasiak mégis nagyobb termést várnak, mint tavaly. Azt mondja Rákócza elvtárs, hogy az árpatermés jobb lesz. Abból következtet, hogy tavaly Ilyenkor már ledőlt az árpa és csak 27 mázsás átlaghozamot adott hektáronkét, ami bizony az ő viszonyaik között kevés. Rendszerint 1—2 mázsával több terem belőle, mint búzából, és a tavalyi 39,7 mázsás búzahozam mögött igen lemaradt. Az idén az árpa visszamaradt a növekedésben, ezért bíznak benne, hogy már nem dől meg és nagyobb hozamot ad. A cukorrépadűlő mellett sem lehet elmenni megjegyzés nélkül. Amikor más gazdaságban az egyelés „derekán jártak", a szilasiak répájának tenyérnyi nagyságú levele már beborította a földet. A lucernásban a a dűlőút egyik oldalán kaszálták a buja, megdőlt lucernát, a másik oldalon meg már gyűjtötték. — Olyan termést évelőkből, mint az idén, csak 1962-ben értünk el — mondja az agronómus, pedig közismert, hogy a hideg tavasz országszerte késleltette a növényzet fejlődését. A szilasiak 40 mázsán felüli átlaghozamot várnak az első kaszáfásból. Ilyen hozamot értek el azon a területen is, amelyet néhány nappal előbb lekaszáltak, hogy a második hajtást magtermesztésre előkészítsék. Nem lehet szó nélkül megállni a szilasi határban folyó munkát. Visnyei Laci traktorosnak vasidegei lehetnek. A gyorsasághoz szokott fiatalember traktora csigalassúsággal halad. A traktorra szerelt gereblye óvatosan húzza össze az előzőleg szétterített rendeket. A félszáraz lucernáról alig esik le egy-két levél. Lassan kell dolgoznia, hogy értékes takarmányt gyűjtsenek be. Ilyen esetekben a vezetőség eltekint a normától, és úgy értékeli a traktoros munkáját, hogy ne fizessen rá. A lucernával ezek után még óvatosabban bánnak. Villákkal szárítókra rakják, és amikor behordják, még mindig tartalmaz annyi nedveséget, hogy nem pereg a levele. Teljesen csak a kazlakban, ventillátorok segítségével szárítják ki. Az ilyen takarmánnyal aztán valóban el lehet érni a 10 literes napi tejhozamot egyegy tehéntől. A 190 tehéntől 1700—1800 liter tejet adnak el naponta. Ilyen munkával a termelési költségek is nagyobbak a vártnál. Tavaly 376 00 koronával többet adtak ki, ám a terve zettnél egymillió 58 ezer koronával többet is vettek be. Végeredményben megéri, hogy ilyen precíz munkát végeznek, és ha több munkaegységet merítenek ki, az a tagság jövedelmét növeli. Mert mit ér az olyan lucernabetakarítás, amikor a kazalba csupán a szár kerül, az értékes levél viszont, amitől a tej- és a hústermelés függ, a földeken marad. Szilason ez nem fordulhat elő, hiszen hektáronként 764 liter tejet és 341 kiló húst adjak el tavaly is, a tervezett 28 korona helyett 36 koronát fizethettek. Cseh Gyula könyvelő is a várt hozamok túlteljesítésével magyarázza a tagság nagy jövedelmét, ami az állandó dolgozóknál 1982 koronát tesz ki havonta. A vezetők véleménye szerint; ha a földnek megadják a magáét, az sem marad fukar. Az árvíz elvonulása után az az elmélet terjedt el, hogy a víz kilúgozta a talajt, tönkretette a talajéletet, s hogy minél előbb helyreálljon az egyensúly, nagyobb adagokban kell műtrágyázni. A szilasiak sem akartak lemaradni, a hektáronként 10—12 mázsa műtrágyát dolgoztak a talajba. Itt említést érdemel az is, hogy náluk a szerves trágyával sem kell takarékoskodni. Olyan sűrű állatállomány a komáromi járásban kevés gazdaságban van, mint a szilasiban. A gazdag tápanyagellátás okozta aztán, hogy tavaly megdőlt az árpa. Ma az a vélemény, hogy az árvíz nem ls tett olyan nagy kárt a talajban, mint azt annak idején föltételezték. Jó agrotechnikával már helyreigazították a talajéletet, s mondhatják, hogy ismét egyenesbe jutottak. BENYUS JÓZSEF Széljegyzet Az idén, elég hosszú időn át, még néhány nappal ezelőtt is, Koíicén a háziasszonyok boszszankodva, „leveszöldség" nélkül hagyták el az elárusító helyeket s örültek, ha a Domokos-téri piacon ötszörös áron hozzájutottak egy levesnyi „maszek" sárgarépához, petrezselyemhez ... De hasonló volt a helyzet Szlovákia más városaiban. A zöldségellátás terén már több szakaszt éltünk át. Emlékszünk olyan időszakra, amikor a felvásárló szervek arra panaszkodtak: a mezőgazdasági üzemek nem termelnek elegendő mennyiséget. Keresett cikk lett a zöldség, az ország többi részéből, sőt Magyarországból, Bulgáriából hoztunk be jelentős mennyiséget. A következő esztendőben, az illetékes szervek ösztönzésére, a termelő üzemeknél nagy mértékben megindult a zöldségtermesztés. Termett is bőven, sőt annyi, hogy nem volt, aki felvásárolja. A „Zelenina" kerületi igazgatója annak idején így indokolta a helyzetet: — Képtelenek vagyunk felvásárolni és tárolni a felkínált zöldségmennyiséget... Nem számoltunk ilyen kínálattal és először a külföldről rendelt zöldségféléket kell átvennünk ... Igen, így volt. A szövetkezetek, állami gazdaságok földjein elfonnyadt, elrothadt a sok zöldség, — legjobb esetben megette a jószág. Tavaly hasonló volt a helya zöldségről zet, s talán ennek köszönhető, hogy az idén több mint tízezer tonnával kevesebb zöldség termelésére kötöttek szerződést Kelet-Szlovákia termelő - üzemei. Csaknem kétezer hektárral kisebb területen termelnek zöldséget ebben az évben, mint tavaly. Míg 1963-ban 286 mezőgazdasági üzem foglalkozott zöldségtermesztéssel, az idén számuk 128-ra csökkent. Jelentősen megcsappan a hagyma, paprika, paradicsom, valamint a téli elraktározásra alkalmas zöldségfélék termelése. A hiányzó mennyiséget, — mint rendszeresen — majd külföldről biztosítjuk. Elgondolkodtató jelenség ez. Azzal mindenki egyetért: szükség van a zöldségre. Továbbá, ha közelebbről vizsgáljuk a kérdést, rájövünk, kifizetődő a zöldségtermesztés. Például az Idén Kelet-Szlovákiában a leszerződött 1540 hektáron termesztett zöldségért, — előzetes számítások alapján és minimális árak mellett — több mint 32 millió koronát, tehát hektáronként 21 ezer koronát kapnak a termelőH. Az is bebizonyosodott, saját magunk képesek lennénk elegendő mennyiségű zöldséget kitermelni. Néhány éves tapasztalat igazolja ezt. Egy dolog azonban bizonytalan: a kitermelt mennyiség hiánytalan felvásárlása és helyes elosztása. Ebben a kérdésben kellene a felvásárló, valamint az elosztást irányító szerveknek rendet teremteniük... _ (—ik.) f Léva déli részén pamntszüvőüzcm épül. Az építési munkák befejezése után, 1970-ben egyszínű fehérnemű szálakat fognak gyártani. Az üzem mintegy 2000 ember számára biztosít munkaalkalmat. Felvételünk az üzemi irodák és az étkezde építéséről készült. (St. Petráš — CTK felv.

J Mi a további teendő a kádermunkában? Vl,

ľ Alexander Dubček elvtársnak, az SZLKP Központi Bizottsága első titkárának az SZLKP Központi Bizottsága május 25-26-i ülésén elhangzott beszámolójából Pártunk a CSKP XIII. kongresszusa s az SZLKP kongreszszusa után olyan káderpolitikát folytat, amely a legutóbi évek folyamán bevált elveken alapszik. A követelmények a pártmunkásokkal, a politikai-gazdasági szervek, a kulturális és tudományos intézmények dolgozóival szemben egyrészt az adott munkaszakasz sajátosságaihoz, másrészt néhány közős alapvető elvhez igazodnak. A CSKP Központi Bizottságának 1964 decemberi plenáris ülésén jóváhagyott határozata értelmében az említett közös jelleg — röviden kifejezve — azonos a magas szakképzettséggel, az erkölcsi-politikai magatartással a politikai meggyőződés és képzettség színvonalával, az emberek iránti magatartással s az életben szerzett értékes tapasztalatokkal. Ez a szocialista vezető dolgozók Ismérve s magától értetődően a pártfunkcionáriusoké is. A dolgozók szakképzettségét politikai áttekintését, magatartásukat és nézeteiket semmi esetre sem lehet különvá9

67 lasztanl a munkájukkal elért eredményektől, aktivitásuktól 8. és kezdeményező készségüktől. A dolgozó egyéniségének lé5

nyeges jellegzetességeit összefoglaló értékeléssel kell kifejezésre juttatni, de említést kell tenni jellembeli tulajdonságairól, szellemi képességeiről is. Az ily értelemben végzett kádermunka elsősorban akkor lehetséges, ha leköti a pártszervezetek figyelmét. Ma már a mindennapi kádermunkában is hovatovább érvényesül a szociológia, a szociális pszichológia, a munkapszichológia s a pedagógia. Az említett tudományok ismeretére alapozott adatok figyelembe vétele nemcsak a dolgozók megfelelő elhelyezésében nyújthat segítséget, hanem a munkahely kedvezőbb légkörének, az emberek közötti őszinte kapcsolatok megteremtésében valamint a dolgozók politikai, szakmai színvonalának emelésében. Sajnos mindeddig alig veszik igénybe a rendelkezésre álló kádertartalékokat olyankor, amikor a dolgozók megfelelő elhelyezéséről, különösen pedig a vezető helyek betöltéséről van szó. Ennek okát főleg azokban a módszerekben kell látnunk, amelyek nem helyezték kilátásba a kádertartalékok évek hosszú során át rendszeres létesítését, jóllehet e tartalékokból lehet megfelelően betölteni a pártmunka, a gazdasági élet s az államigazgatás döntő fontosságú szakaszain szükséges vezető posztokat. Igaz viszont, hogy papíron mindig Jelentős kádertartalékok voltak „feltüntetve", de alapjában véve véletlentől függött, kit neveznek ki milyen tisztségbe. Ennek a sajnálatos állapotnak meg kell szűnnie, s helyébe a kádertartalékok előkészítése egységes rendszerének kell lépnie. Ennek érdekében azonban pontosabban megjelölt igényekhez és feltételekhez kell kötni a kádertartalékba sorolható szakképzett, tehetséges dolgozók kiválasztását. Az SZLKP Központi Bizottsága ezentúl következetesebben megköveteli az alacsonyabb fokú pártszervektől is, hogy felelősségteljesen válasszák ki az elvtársakat iskoláztatásra és kellőképpen indokolják meg, milyen munkaszakaszra javasolják a kádertartalékba sorolható elvtársakat. A káderprogramokat néhány évre előre kellene összeállítanunk, éspedig különös tekintettel a vezető dolgozók szakmai, politikai színvonala emelésének, de főleg szakmai, elméleti, valamint gyakorlati, politikai és nyelvismeretük tökéletesítésének lehetőségeire. Az SZLKP Központi Bizottsága már a közeljövőben kidolgozza azt a javaslatot, melynek értelmében elő lehet készíteni — éspedig az SZLKP KB apparátusának dolgozóiból, valamint a kádernomenklatúra alapján — a szükséges kádertartalékot. A szlovákiai pártszerveknek általában hasonló előkészületeket kellene tenniük. A funkcionáriusoknak a választott szervekbe történő kiszemelésével kapcsolatban annak az elvnek kellene érvényesülnie, hogy a magasabb fokú szervekbe azok az elvtársak jussanak, akik alacsonyabb fokú szervekben már viselték bizonyos funkciókat. Az ugyanis nem természetes, s polgártársaink széles rétegei számára is érthetetlen, hogy még a legmagasabb párt illetve törvényhozó szervekbe is beválasztanak olyan egyéneket, akiknek még járási viszonylatban sem volt alkalmuk arra, hogy választott szervek munkakörében tapasztalatokat szerezzenek. Pártunk tevékenységében már rendszeressé vált, hogy bizonyos idő eltelte után új funkcionáriusok lépnek az előzők helyébe. Természetesen helytelen lenne, ha az teljesen gépiesen érvényesülne. Éppen ezért mindig szem előtt kell tartanunk az állandósítás szükségességét és azt az elvet, hogy pártunk szerveiben — kezdve a legalacsonyabb fokúnktól egészen a legfelsőbbig — az adott munkakörbe a legtehetségesebb, legtapasztaltabb és leaajyobb munkabírású fuirfcrtanáriusok kerüljenek. Pártunk rendszeres kádermunkájának elválaszthatatlan része a párt érdemes tagjairól való gondoskodás, politikai tapasztalataik hasznosítása, s az ahhoz szükséges feltételek megalapozása, hogy számukra megfelelő funkciókban dolgozhassanak. Egyrészt az említett dolgozók erkölcsi támogatásáról van szó, másrészt arról, hogy rendszeresen lehessen őket tájékoztatnunk a pártmunka sarkalatos problémáiról. Nem kevésbé fontos e dolgozók szociális biztonságának érzése sem, vagyis az, hogy amikor már nem tölthetnek be fellelősségteljes tisztséget, ne legyenek megélhetési gondjaik. A különnyugdljak engedélyezése bevált, de fontolóra kell vennünk, hogyan lehetne rendszeresebben megoldanunk a még munkaképes korban levő érdemes párttagok problémáit. Ugyanis tudatosítanunk kell, hogy azok közül az elvtársak közül, akik a múltban tántoríthatatlanul hűségesek »oltak pártunkhoz, sokan olyan képességeiknek és ismereteiknek megfelelő feladatokat vállalhatnának, amelyeknek teljesítési során elsősorban a politikai öntudatosság s a párt iránti hűség a fontos. Sajnos sok olyan elvtársunk van, akiknek egészségügyi okokból idő előtt, fiatalon kellett nyugdíjba menni, A róluk való anyagi gondoskodás problémáját is meg kell oldani. Történelmi tapasztalataink arra utalnak, hogy minden társadalmi rendszer biztosítani Igyekszik azoknak az egyéneknek az egzisztenciáját, akik síkra szálltak az adott rendszer győzelméért. Ezért nekünk ís erkölcsi kötelességünk, s egyben politikai felelősségünk, hogy minttenkor szem előtt tartsuk pártunk minden érdemes tagja szociális helyzetének biztosítását.