Új Szó, 1967. június (20. évfolyam, 149-178. szám)

1967-06-04 / 152. szám, vasárnap

Ne pazaroljunk feleslegesen időt és energiát VOJTECH DAUBNER Emeljük a társadalmi szervezetek tevékenységének színvonalát (V.) Alexander Dubček elvtársnak, az SZLKP Központi Bizottsága első titkárának az SZLKP Központi Bizottsága május 25—26-i ülésén elhangzott beszámolója A szocialista építés folyamatában társadalmi és érdek-szervezeteink fontos tényezőkként teszik lehetővé a párt s a tömegek kapcsolatát. Minden társadalmi szervezetnek sajátos a küldetése, amely tevékenységének sajátos tartalmától és célirányosságától függ E szervezeteknek azonban nemcsak sajátos, hanem közös küldetésük is van. Részt kell venniük a tömegek szocialista nevelésében, hozzá kell Járulniuk érdekeik s a társadalom érdekei egyesítéséhez s a szocialista társadalom egységének megszilárdításához. A CSKP Központi Bizottsága — arra való tekintettel, hogy megszűnjék a társadalmi élet túlszervezettsége, ami különösen az anyagi termelés vonalán fontos, s hogy kiküszöbölhessünk minden kettőzést — elhatározta, hogy egyes társadalmi szervezetek a dolgozók lakóhelyén fejtsék ki tevékenységüket. Ennek az intézkedésnek az volt a célja, hogy a lakóhelyeken ténykedő társadalmi szervezetek politikai tömegmunkája és szervező munkája tevőlegesen befolyásolhassa a környezet, a létfeltételek, valamint a szocialista életstílus kialakulását. Azzal, hogy a társadalmi szervezetek a dolgozók lakóhelyén fejtik ki tevékenységüket, nagyobb felelősség hárul a pártszervezetekre az említett szervezetek megfelelő politikai befolyásolásáért és tevékenységük egybehangolásáért. Ahol a járási pártbizottság és a pártszervezetek tudatosították az ezzel járó felelősséget és kezdeményezően keresték az említett határozat legmegfelelőbb teljesítésének módját, ott a társadalmi szervezetek tevékenységének tartalmi egybehangolása szempontjából kedvező eredményeket értek el. A Központi Bizottság feltételezése szerint csökkennie kellett a társadalmi szervezetek által rendezett s gyakran csupán formális jellegű akciók számának, viszont semmiképpen sem lehet megelégedve számos társadalmi alapszervezetre jellemző passzivitással. Szükséges tehát, hogy a társadalmi szervezetek szlovákiai bizottságai s az e szervezetekben ténykedő kommunisták mérlegeljék a CSKP Központi Bizottsága határozatának teljesítését és olyan Intézkedéseket foganatosítsanak, amelyek az említett társadalmi szervezetek tevékenységének fokozatos javulását eredményezhetik. • • • Az ifjúság társadalmi szerepe nem lehet csupán a CSISZ-szervezetek ügye, hanem ezt minden társadalmi szervezet, minden állami és gazdasági szerv, de elsősorban kommunista pártunk is saját ügyének tekintse. A CSKP Központi Bizottságának februári plénuma különösen azt hangsúlyozta, hogy a tanulóifjúságnak s az Ipari és szakmunkás-tanulóknak az eddiginél sokkal több figyelmet kell szentelnünk. Ami pedig az ipari és szakmunkás-tanulók nevelését illeti, már a legközelebbi években nagyon igényes feladatokat kell teljesítenünk. Egyre több serdülő fiatal végzi el az alapIskolát és egyre többen lesznek ipari, illetve szakmunkás-tanulók. A múltban meghonosodott nevelőmunkával ellentétben úgy kell őket nevelnünk, hogy népgazdaságunk minden ágazatában a gazdaságirányítás új feltételeihez Igazodó gyakorlati tevékenységében Jól megállhassák helyüket. Lépten-nyomon szembeötlő az ifjú nemzedék erkölcsi-politikai öntudata és társadalmi érdekeinek azonossága. Tanúi lehetünk azonban az olyan aggályosko-dásnak is, vajon a fiatalok, különösen az Ifjú nemzedék beleélte-e magát társadalmunk problémáiba, s vajon a fiatalok méltó utódainkként folytathatiák-e társadalmunk forradalmi átszervezését, vajon ezt saját ügyüknek tekintik stb. Történelmi tapasztalataink arra tanítanak bennünket, hogy minden nemzedékben vannak progreszszív erők. haladó szellemű emberek, akik maradéktalanul megértik az adott kor feladatait, akik biztosítják a fejlődés további sikereit. Viszont az ls tény, hogy minden nemzedékben akadnak olyan egyének is, akik a feladatok mögött kullogva élősködnek a fejlődés gyümölcsein. Az ifjúság jelentős szerepet vállal a földkerekségen jelenleg terjedő forradalmi mozgalmakban és minden progresszív megmozdulásban. Társadalmunk életében is számos példáját láthattuk annak, hogy az ifjú nemzedék tagjai kulcsfontosságú helyeket töltenek be a termelésben, a gyakorlati életben, aktívak és jól végzik feladataikat. Ugyanis magától értetődő, hogy az ember nem korával, hanem munkájával vívhatja ki magának az őt megjjlető helyet társadalmunkban, csak ennek alapján részesülhet tiszteletben és elismerésben. Hazánkban van a fiataloknak saját politikai és érdekszervezetük, amely a köztársaságunk jellegéért folytatott forradalmi küzdelmekben helytállt, s ezzel bebizonyította, hogy a szocialista országépítés bonyodalmas Időszakában ls az ifjúság élén haladhat. Pártunk sokszor értékelte mindazt, amit a CSISZ a szocializmus érdekében, tehát egyben az ifjú nemzedék érdekében is tett. Tagadhatatlan azonban, hogy még nagyon sok a hiba és a fogyatékosság a CSISZ politikai s szervező munkájában, de érdekkörei tevékenységében is. E fogyatékosságok okait elemezzük, megismerjük, s fokozatosan kl is küszöböljük. Az ifjúsági szövetségnek sokoldalú tevékenységre s egyidejűleg arra kell törekednie, hogy minden tevékenysége — bár azt a szocializmus szellemének kell áthatnia — mindenkor fiatalos jellegű legyen. Helyénvaló, ha hangsúlyozzuk, hogy a CSISZ lelentősen járult hozzá a cseh, a szlovák és az ukrán nemzetiségű fiatalok együvétartozásának megszilárdításához. Minden túlzás nélkül állíthatjuk, az Ifjúsági szövetség érdemdús tevékenységének köszönhető. hogy hazánk lfjű nemzedékének túlnyomó többsége mentes a nacionális előítéletektől, s a nacionalizmus és a sovinizmus idegen számára. A fiatalok nevelése — hazafias s egyben nemzetközi szellemben — azonban olyan folyamat, amelynek egyetlen pillanatra sem szabad meglassulnia. Ezért elvárjuk a CSISZ-től, hogy ezentúl is fokozott figyelmet szentel a fiatalok hazafias s nemzetközi szellemben való nevelésének. E nevelőmunka folyamán progresszív nemzeti hagyományainkra ls megfontoltan kell hivatkoznunk, úgy, hogy ez az egészséges nemzeti büszkeség érzését táplálja és szocialista hazafiasságra nevelje az ifjú nemzedéket. Figyelmünk a legutóbbi években, de különösen a CSKP Központi Bizottságának 1965 januári plenáris ülése 6ta arra összpontosul, hogy az Ifjú kommunisták igényesebben, tevőlegesebben vegyenek részt a CSISZ munkájában. Egyes járási pártbizottságok ezt szem előtt tartva rendszeressen hívják egybe az ifjú kommunisták aktíváit, amelyek kiváló alkalmat nyújtanak arra, hogy pártunk fiatal tagjai felkészüljenek az ifjúság körében végzendő munkára. Tanúi lehetünk azonban az olyarí nézeteknek ls, hogy a CSISZnek nyújtott segítség nem egyéb a párt és a CSISZ közötti szervezési-adminlsztratív lellegű kapcsolatnál, vagyis ezt a segítséget nem tekintik a fiatalok gondolkodásmódja, cselekedetei pozitív befolyásolása fontos eszközének. Néhol csupán arra szorítkozik a CSISZ tevékenységének s a fiatalok problémáinak megvitatása, hogy a pártbizottság ülésein, s esetenként a pártszervezet taggyűlésein időről időre a CSISZ-szervezet munkájáról is tárgyalnak. Azt a tényt, hogy pártunk Irányítsa és nevelje az ifjúságot, nem lehet ösztönösségre, sem pedig egyéni szubjektív nézetekre alapoznunk, hanem arra, hogy a fiatalok s a CSISZ-szervezetek naponta foglalkozzanak azokkal a problémákkal, amelyeket a párt jelenleg igyekszik megoldani. Ennek pedig az a feltétele, hogy pártunk alapszervezetei eredményesebb munkára serkentsék a CSISZ-szervezetekben tevékenykedő párttagokat. A pártszervezeteknek befolyásukkal lehetővé kell tenniük az ahhoz szükséges feltételek megalapozását, hogy lendületesen bontakozhassék ki a fiatalok kezdeményező készsége, aktivitása s érvényesülhessenek egészséges érdekeik. • • • Társadalmunk jelenlegi fejlődési fokán és különösen a tervszerű irányítás tökéletesített rendszerében minőségileg meg kell változnia a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom szerep- és feladatkörének. A szakszervezeteknek — a dolgozók legszélesebb tömegeit magukba foglaló szervezeteknek — Szlovákiában több mint 1 200 000 tagjuk van. Pártunk a társadalmi fejlődés minden szakaszán rendkívül nagy jelentőséget tulajdonit a szakszervezetek tevékenysége irányításának, valamint á dolgozók körében általában kifejtett tevékenységüknek. A szakszervezetek VI. országos kongresszusa és szlovákiai konferenciája a CSKP XIII. kongresszusán és az SZLKP kongresszusán jóváhagyott Irányelvek értelmében konkrétan elemezte a szakszervezetek jogait, feladatait és kötelességeit. A munkadíjazás szocialista elveinek következetes érvényre juttatásáról s a gazdaságirányítás tökéletesített rendszere erkölcsi ösztönzőinek egyre hatékonyabb érvényre juttatásáról s elmélyítéséről való gondoskodás a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom egyik elsőrendű feladata. Az ezzel összefüggő törekvések legidőszerűbb problémája a béregyenlősdi megszüntetése éspedtg nemcsak az egyes bérkategóriák között, hanem elsősorban e kategóriákon belül is. A béregyenlősdi megszüntetése folyamatának meggyorsítása a dolgozók alapja forrásainak gyarapodásától függ. A pártszervezeteknek arról kell gondoskodniuk, hogy a szakszervezetek az egyéni s a csoportérdekek, valamint a társadalmi érdekek egységét szem előtt tartva szálljanak síkra a dolgozók érdekeiért. Ami pedig a szakszervezeti szervek irányító és szervező tevékenységét illeti, még Jobban el kell mélyülnie, s megkülönböztetett módon kell érvényesülnie a szakszervezeti szövetségek szervei, az országos szakszervezeti szervek és a szakszervezetek alapszervezetei közötti kapcsolatoknak. Éppen ezért hangsúlyozom a Szakszervezetek Szlovákiai Tanácsának rendkívül fontos küldetését. A Szakszervezetek Szlovákiai Tanácsában ténykedő kommunistáknak mindenkor szem előtt kell tartaniuk, hogy az SZSZT fontos helyet foglal el a szlovák nemzeti szervek sorában, minek következtében bizonyos mértékben felelősséget visel Szlovákia gazdasági s kulturális felvirágoztatásáért, a szakszervezetek szlovákiai tevékenységének elmélyítéséért, és — különös tekintettel a szakmunkás- és ipaíi tanulókra — a munkásosztály tagjainak neveléséért stb. Az SZSZT további feladata egyre hatásosabban egybehangolni és ellenőrizni ls minden szlovákiai szakszervezeti szerv tevékenységét — ideszámítva a szakszervezeti szövetségek központi bizottságainak szlovákiai szakszervezeti bizottságait, valamint a szakszervezetek kerületi és Járási tanácsait is. A CSKP Központi Bizottsága a szakszervezetek szerep- és feladatköréről szóló határozatában elsősorban arra utal, hogy egyre fontosabb a szakszervezetek társadalmi küldetése és egész társadalmunk életére gyakorolt befolyásuk ls. Viszont ami az adott feladatok megoldását illeti, másként Járnak el, mint az állami és a gazdasági szervek, mivel az erre vonatkozó tevékenységük az említett küldetés sajátosságán alapszik. Anélkül, hogy egyszerűsíteni akarnám a helyzetet, bátorkodom állítani: sok értékes határozat és irányelv nem hozta meg a várt eredményt, mert nem Jutottak el azokhoz, akiknek úgy kellett volna őket megvalósítaniuk, hogy nagy céljaik az emberek mindennapi érdekeinek részeivé váljanak. Ezzel nem azt mondom, hogy erről keveset beszéltek, vagy adtak elő, illetve iskoláztak. Ebből éppen elég volt. Hiányzott s hiányzik is a centrum — mint a társadalmi célok képviselője — céljai és az alacsonyabb szervek, valamint a dolgozók érdekel közti kapcsolat. Ilyen esetben a pszichológusok szerint az embernél egy különleges képesség kezd működni, hogy nagyothall, azaz, ha olyan dolgokat közölnek vele. melyek kellemetlenek, vagy úgy gondolja, hogy kellemetlenséget hozhatnak számára, megsüketül. Nyíltan meg kell mondanunk, hogy ez a tünet a funkcionáriusoknál ls megnyilvánul: Természetesen, ezzel nem mondok semmi újat vagy objektívet, csupán azért említem, mert a központ érdekei, valamint a társadalom, a legfelsőbb párt, állami és gazdasági szervek érdekei és a vállalatok, üzemek és főleg a dolgozók milliói — akik ezeket a határozatokat, illetve jó és rossz következményeit saját hátukon érzik — közti kapcsolatot a legmagasabb állami művészetnek tartom. Nem palástolhatjuk, hogy hasonló helyzet időnként nálunk is előfordul. A szakszervezeti mozgalom egyik alapvető feladata, hogy segítse megoldani ezeket az ellentmondásokat, s őrködjék, hogy az irányító központ — mint a társadalmi értékek képviselőjének — érdekei és a dolgozók érdekei találkozzanak. A dolgozók, a gazdasági szervezetek és a társadalom érdekei egységesítésének egyik hatékony eszköze a kollektív szerződés. Időnként felmerül a kérdés, hogy a kollektív szerződés valóban biztosithatja-e a dolgozóknak a termelés irányításában való részvételét. Ez ellen két érvet említhetnénk meg. Az egyik abból a félelemből adódik, hogy a dolgozóknak az irányításban való részvétele ne szegje meg i? sqv vpzető elA jelenlegi gazdasági reformmal kapcsolatban új szempontok merülnek fel, éspedig nem csupán gazdasági, hanem ideológiai és szűkebb értelemben véve kulturális területen ls. A marxizmus szempontjából tudjuk, hogy a felépítmény visszahat az alapra, ez az elem' felismerés sok tekintetben kellemetlen a kultúra tervezése és f>énzügyi ellátása során. Egyetértek a gazdasági nyomás politikájával a népgazdaság területén, de nem értek egyet vele a kultúra terén, ahol előnytelen helyzetbe kerül. A „közgazdasági" kifejezést a gondolkodással kapcsolatban, ha jól tudom, első ízben, s azt is biológiai összefüggésben az empírlókritikusok használták. Idealista lényegét Lenin leplezte le. Nincs értelme tehát, hogy ezzel foglalkozzunk. Mint költő nem gondolkodhatom közgazdasági, hanem csakis általános emberi szellemben. A pénzügyminisztérium, a közszükségleti ipari minisztérium és a vegyipari minisztérium politikája olyan nagymértékben befolyásolta egész kiadói tevékenységet, hogy a kiadó vállalatok valóságos játékszerré váltak a gazdasági nyomás következtében. Terveik nem alkalmazkodnak a párt, a nevelés, a művelődés szükségleteihez, hanem csak tisztán a gazdasági érdekekhez, sőt magának a politikai irodalom kiadóvállalatának, tehát a párt kiadójának is olyan kiadványokat kell keresnie, amelyek pótolják a politikai irodalom kiadása során keletkezett úgynevezetett veszteségeket. Nem a'dvét, s ne váljék az üzem folyamatába való szakszerűtlen beavatkozás eszközévé. A másik pedig, hogy a munkaszervezés, a termelés és a technológia, a tervezés és a fejlődés koncepcióinak a meghatározása olyan feladatok, melyek nagyfokú szakképzettséget igényelnek. A laikus ehhez nehezen szólhat hozzá. Ügy vélem, hogy itt alapvető félreértésről van szó. Bekapcsolódni a vállalat igazgatásába a dolgozók szemszögéből nem jelenti a munkaszervezésbe, a technikába, a technológiába és a gazdasági-piaci kapcsolatok összességébe történő beavatkozást. A dolgozókat, mint társtulajdonosokat az érdekli, hogyan boldogul az üzem vagy a vállalat, milyen eredményeket ér el, s hogyan bánnak velük. Mint dolgozókat a fizetési, a szociális és a kulturális feltételek érdeklik. A dolgozók nem érdeklődnek az üzem fejlesztése, a gazdasági eredmények javítása, a munkaés a kereseti lehetőségek iránt. Lehetőségük nyílik rá, hogy megítéljék, milyen is valójában a helyzet, milyen a vállalat fejlődési Irányzata. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom üzemi bizottságának joga van utánanézni, hogyan gazdálkodik az üzem, megismerheti a realizálás terveit, s az eredmények alapján bírálhatja a vezetést. A dolgozóknak mint társtulajdonosoknak, s mint dolgozóknak érdekük, hogy a szervezet vezetését szakképzett egyénekre bízzák. Nem arról van szó, hogy helyettesítsék a gazdasági vezetést, s megnehezítsék munkáját. Az Irányításban vlló részvételük nem a vezetés és intézkedései ellen, hanem az üzem fellendülésére, a helyes és hatékony irányításra és beruházásra, az ésszerű elosztásra és a gazdasági tevékenység eredményeinek kihasználására Irányul. Szükségesnek tartom ezt megjegyezni, mivel gyakran feleslegesen időt és energiát pazarolunk. Ugyanis nem arról van szó — mint azt szívesen emlegetjük —, hogy a dolgozók a gazdasági szervezés tulajdonosainak érezzék magukat, hanem valójában azok Is legyenek. Ahol ezt elérték vagy elérik, ott elkerülhetők lesznek a félreértések is és megjavulnak a kapcsolatok hatunk ki olyan könyveket, amelyek újabb Ismeretekkel gyarapítanák marxistáink és ökonómusaink tudását, mivel ehhez nem rendelkezünk elegendő pénzügyi eszközzel és devizával. A Szlovák írószövetség nemrégiben rendezett konferenciáján egyhangúan elítelték azt a gyakorlatot, amely arra kényszeríti a kiadóvállalatokat, hogy nagy példányszámban adjanak kl magazinokat, detektív- és kalandregényeket, amellyel megvédhetik majd az üzlet és a nyomdaipar kereskedelmi érdekeitől a hamupipőkét — a szlovák szocialista irodalmat. Bizonyítékokai terjeszthetek az illetékes szervek elé a tiszteletdíj — politika vigasztalan helyzetéről. A szenzációkért többet fizetnek, mint a komoly és alapos munkáért. Számos példa tanúskodik arról, hogy ez a gyakorlat nem csupán a párt XIII. kongresszusának vonalával áll ellentétben, hanem általában a szocialista állam célkitűzéseire és nevelő feladatára jellemző irányzatokkal is. A kultúra komercializálását nem én agyaltam ki. Hatását nem kell majd évek múltán szatirikus formában vizsgálgatnunk, mivel sajnos, jelenleg ml vagyunk tanúi, és tehetetlenek vagyunk azzarl a gépezettel szemben, amelyet magunk alkottunk, hogy a helyes részarányosság megteremtésében szolgáljon bennünket. Le kell szögeznünk, hogy ma már senki sem elégszik meg a helyzet egyszerű konstatálásával, és még kevésbé a közvélemény megerőszakolásának módszereivel. (Vitahozzászólások az SZLKP Központi Bizottságának plenáris ülésén) Helytelen kereskedői szellem MILAN LAJCIAK: