Új Szó, 1967. június (20. évfolyam, 149-178. szám)

1967-06-28 / 176. szám, szerda

mmm FI t«ul üfflvissztiani 11 FURCSA MÓDSZER Az utóbbi időben a LITERÁRNI NOVINY hasábjain több (zsben bíráló szellemiben foglalkoztak Jirí Hájek kilenc hónappal ezelőtt megjelent, „Embert helyzet" cimü könyvével. A bírálat természe­tesen szükséges, de megengedhetetlen, ha a Józan érvelést a sze­mélyi támadások és sértések helyettesítik. Ez vonatkozik például M. Kundéra cikkére, amely az említett folyóirat Június 5-i szá­mában jelent meg. A cikk ilyen hangnemben „elemzi" Hájek iro­dalmi-kritikai módszerét. Az írásból kilóg a lóláb. Nyilvánvaló, hogy M. Kundéra ezt a módszert azért alkalmazza, mert Hájektől eltérő nézeteket vall, de álláspontját nem tudja, vagy nem akarja elfogadható módon, érvekkel alátámasztani. Így aztán nem csoda, hogy Jirí Hájek a RUDÉ PRÁVO június 23-i számában megjelent válaszcikkében kifogásolja ezt az eljá­rást. Hangsúlyozza, hogy az utóbbi években irodalmunkban el­fogadtuk a különféle művészi nézetek szabad kifejezésének elvét. Ez megnyilvánult a CSKP XIII. kongresszusának a kultúra kérdé­seivel foglalkozó határozatában is. Ezért az elvért elsősorban a kommunista írók harcoltak és most sem mondhatnak le róla. Várható volt, hogy kezdetét veszi az eltérő vélemények megvita­tása. Csakhogy míg az írószövetség ülésein ez valóban bekövetke­zett, addig a nyilvánosság előtt — állapítja meg J. Hájek — többnyire személyes támadások helyettesítik az elvi vitát. A táma­dás éle ma elsősorban azok ellen irányul, akik: „nem hajlandók azonosulni a legújabb irodalmi és filozófiát divattal. Nem vélet­len, hogy többnyire azokat az írókat támadják, akik igyekeznek érvényesíteni az irodalom szocialista jellegével kapcsolatban ki­kristályosodott nézetüket. Kétségtelen, hogy az ilyen jelenségek semmiképpen nem járul­nak hozzá a szabad, pártos és tárgyilagos vita kibontakozásához. Ez a szélsőség éppúgy káros, mint a merev, dogmatikus állás­pont. Maga Jirí Hájek azonban helyesen látja a helyzetet, ami­kor válasza zárórészében kifejezi meggyőződését, hogy az ilyen törekvések sem akadályozhatják meg tartósan a nézetek nyílt konfrontálását. IGY SEM ÉRDEMES „VITATKOZNI" Az ORIENTACE című cseh folyóirat idei első számában egy ér­dekes vitacikk jelent meg. A cikkíró rámutat arra, hogy a KUL­TÚRNY ŽIVOT és az utóbbi időben a SLOVENSKÉ POHĽADY is nagyon élénken megtárgyalja a szlovákság egyes kérdéseit. Ide tartozik például a Szlovák Nemzeti Felkelés, a szlovák anya­nyelv, az ún. szlovák állam, a fudákizmus, a csechoszlovákizmus, Szlovákia államjogi helyzetének kérdése és egyes időszerű gaz­dasági problémák. A folyóirat leszögezi, hogy bár látszólag szlo­vák kérdésekről van szó, a vita címzettje kétségtelenül a cseh partner, az állam centruma, Prága. Megállapítja egyben, hogy ennek ellenére nem alakult ki párbeszéd, hanem mind idegesebb monológ. Kifogásolja, hogy cseh részről — kevés kivételtől elte­kintve — nem avatkoznak, nem kapcsolódnak bele a vitába, ami­ben szerepet visz a kérdések kényes fellege mellett a kényelmes­ség is. Pedig közös államban élünk és minden szlovák probléma egy­ben cseh probléma ls — szögezi le a cikkíró. Szerinte a cseh félnek eddigi hallgatása nagyon elősegíti a különféle kiötlött hirek elterjedését és az adott ügyek egyoldalú megítélését. Nézetem szerint sincs olyan kényes kérdés, amelyet megfelelő fórumon, megfelelő időben és megfelelő hangnemben ne lehetne tárgyilagosan megvitatni. Sajnos, egyelőre ezt alig-alig tapasztal­juk, márpedig sem a monológok, sem a hallgatás nem visz előre, a megoldás felé egyetlen egy tisztázatlan, vagy nem eléggé vilá­gos kérdést. Közös erővel, elvi síkon és minden nemzeti vagy más elfogultságtól mentesen kellene megközelíteni az említett és más problémákat is. Szerintem azonban nem érdemes vitatkozni a SLOVENSKÉ PO­HĽADY által alkalmazott módszert követve sem. A folyóirat ugyan­is átveszi és leközli az OR1ENTACE cikkét, de nem fűz hozzá kommentárt. Hacsak nem szánta kommentárnak a cikknek adott, kissé mel­lébeszélő és provokatív ízű címet: „EXTRA PRAGAM NON EST VITA?". Mert hát tudtommal ebben az országban senki sem ta gadja, illetve tagadhatja, legalább is nyíltan, hogy lehet élet Prá gán kívül is. ERRÖL-ARRÓL RÖVIDEN Az Irodalmi Szemle ez Idén tölti be fennállásának 10. esztende­jét. Olyan esemény ez, amelynek elsősorban a csehszlovákiai ma­gyar irodalom kedvelői és pártolói örülhetnek, hiszen tény és való, hogy ebben az országban fennállása óta számos magyar kulturális folyóirat indult el, de egy se érte meg ezt a „tisztes kort". Ebből az alkalomból a MAGYAR NEMZET június 16-i számában Szalatnai Rezső tollából méltató írást közölt. A cikkíró arra a beszélgetésre támaszkodik, amelyet Dobos Lászlóval, az Irodalmi Szemle főszerkesztőjével! a Tatran Könyvkiadó Magyar Szerkesz­tőségének igazgatójával folytatott. Számunkra ls érdekes volt pél­dául az a megállapítás, hogy a 3200 példányszámban megjelenő lap olvasóinak zöme a tanulóifjúság. Közvetve, sajnos, ez is ar­ról tanúskodik, hogy mennyire kis létszámú a csehszlovákiai ma gyar értelmiség, illetve részben milyen kevéssé érdeklődik hazai magyar irodalmunk fejlődése, sorsa iránt. Dobos László különben joggal jegyzi meg azt is, hogy Magyarországon mindössze 160 példány kel el az irodalmi Szemléből. Továbbá megemlíti irodal­mi köreink régi panaszát is, hogy a magyarországi kritika arány lag keveset foglalkozik szerzőink műveivel. Az interjút adó Dobos Lászlónak csupán egy kitételével nem érthetünk maradéktalanul egyet. A többi között leszögezi hogy: „az új szlovákiai magyar irodalom az Irodalmi Szemlében bonta kozott ki..." Nos, bár minden megbecsülésünk a lapé, amely valóbín sokat tett és tesz nemcsak irodalmunk kibontakoztatása, hanem az irodalmi tudat elmélyítése és szélesítése érdekében is, ezt egy kissé túlzásnak tartom. Véleményem szerint ugyanis új irodalmunk kibontakoztatásában nem csekély szerepet vitt a Fáklya és vittek, Illetve visznek ás csehszlovákiai magyar lapok és folyóiratok is. Rövid hírben már beszámoltunk róla, hogy Londonban 73 éves korában elhunyt Práger Jenő, aki a többi között elvitathatatlan érdemeket vívott ki magának a két világháború közötti években Csehszlovákiában szocialista szellemű könyvek kiadásával. Sokan élnek még közöttünk, akik emlékeznek a Práger Verlag piros vá szonkötéses, aranyozott nyomású köteteire. 1934-ben jött át Bécs­bői Bratislavába és itt indította meg „Az új Európa könyvesháza" cimü sorozatot. Bihari Mihály a MAGYAR NEMZET június 21. szá­mában megjelent megemlékezésében hangsúlyozza, hogy Práger kizárólag haladó müveket jelentetett meg. A többi között nála jelent meg első ízben magyarul Solohov Oj barázdát szánt az eke című műve. Végül csak egy megjegyzés. A NÉPSZABADSÁG június 16-i számában Falus Róbert röviden recenzálja a nemrég elhunyt Forbáth Imre verseinek most megjelent, A csodaváró című válo­gatását. Csak egy mondatát tartjuk tévesnek: „Annál érthetetle nebb, hogy a válogatás miért állapodott meg 1938-nál, hiszen az előszó tanúsága szerint is — a legutóbbi évtizedben reneszánszát éli Forbáth Imre költészete." Közismert azonban, hogy Forbáth Imre 1938 után már új verse­ket nem irt, (g. íj Irodalom és politika töltötte ki életét 20 éve halt meg S. K. Neumann S. K. NEUMANN (1875. VI. 5. — 1947. VI. 28J „sok sérelmet szülő szegénységben" nevelkedett fel, s éppen ez a nyomorúságos gyerekkor az első összekötő kapocs, amely a költőt életre-ha­lálra a munkásság sorsához köti. Irodalom és politika tölti be harcos életét. Kiábrándulva a szociáldemokrata vezetők opportunizmusából, ide­ig-óráig a polgári radlkalista és nacionalista Omladinához csatlakozik. Politikai ténykedésé­ért a monarchia bírál „jutalmazták" és ezek után sokáig az anarchista mozgalommal rokon­szenvez. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom marxistává, kommunistává érleli és élete vé­géig hü marad a munkásmozgalomhoz és annak élcsapatához, a kommunista párthoz. A politikus S. K. Neumann azonban egyúttal és talán elsősorban költő, teoretikus és harcos publicista, akt saját lapjaiban (Cerven, Prolet­kult, Komunistická revue j harcol a szocialista irodalom létrejöttéért, terebélyesedéséért s köz­ben neveli a fiatal cseh költőnemzedéket, akik közt olyan nevekkel találkozunk mint Jifí Wol­ker, Jaroslav Seifert, Konstantin Biebl, Josef Ho­ra és mások. S. K. Neumann legszebb művei kö­zé tartozik „Az erdők, vizek, hegyoldalak köny­ve", „A bomlás harminc éneke , „Az erotika könyve", „Vörös énekek", valamint „A horizon. tális élet szonátája" és a „Megfertőzött évek" című kötete. —szaim— Légy büszke hát... Légy büszke hót: kitartottál, nem szennyezted be se szíved, se szád hamis beszéddel. Kaszált és kalapált és hű maradt a nép. A virradatra várt, várt, hitt s remélt. Az új termést 5 költi el övéivel. Útjából ell Oltárt emel testvéri koma'k. GARAI GÁBOR fordítása NAGYOBB JOGKÖR — TÖBB FELELŐSSÉG PÁRKÁNY KÖZELÉBEN ha­talmas papírgyár épül. Az új létesítmény jelentősen befolyá­solja a vidék gazdasági és tár­sadalmi életét. A gyár máris több száz munkásnak biztosít munkalehetőséget. S a foglal­koztatottak száma egyre nő. A próbatermelés megindítását ez év novemberére tervezik. Ek­korra az üzemnek már mintegy ezer dolgozója lesz. Bennünket ezúttal az érdekelt, hogy milyen a munkások kultu­rális élete. Az üzembe hiába látogattunk el. Itt egyelőre a szerelőmunkák folynak. Kultu­rális létesítmény {üzemi klub, vörös sarok stb. J még nincs. A megnövekedett igényeknek megfelelően Párkányban és a környező falvakban gondoskod­nak arról, hogy a lakosság kul­túrában se szenvedjen hiányt. A fellendülés leginkább ab­ban mutatkozik meg, hogy a vidéket, amely az érdeklődés homlokterébe került, gyakran keresik fel különféle együtte­sek. A Komáromi Magyar Te­rületi Színház például rendsze­res vendégük. De látták már a Győri Kisfaludy Színház és több más külföldi és hazai együttes játékát. Bratislavai mű­vészek is ellátogatnak a város­ba, ahol legutóbb a SĽUK ara­tott nagy sikert. Növelik kulturális tevékeny­ségüket a társadalmi és tömeg­szervezetek, nem utolsósorban az iskolák és a helyi együtte­sek. Sok siker övezi az ifjú­ság és a pionírház törekvését is. Említést érdemel, hogy a művelődési otthonban megtar­tott műsorok számtalanszor telt ház előtt zajlanak le. A munkalehetőség problémá­jának megoldódásával párhuza­mosan a vidék kulturális éle­te is fellendül. De ez éppen úgy, mint a papírtermelés, még csak a kibontakozás stádiumá­ban van. Kézzelfogható ered­mény csak a jövőben várható. A CÉLKITŰZÉSEKRŐL érdek­lődve leginkább arra voltunk kíváncsiak, hogy a kulturális szakbizottság hogyan birkózik meg azzal a feladattal, ami az új gyár munkásainak a kultu­rális igényéből és az új gazda­sági irányítás elveiből eredően a helyi nemzeti bizottságra és a vidék kulturális intézményei­re hárul. Megtudtuk, hogy az új gaz­dasági irányítás rendszerében a helyi nemzeti bizottságnak na­gyobb a jogköre, de nagyobb a felelősége Is. Igényes felada­tok várnak elvégzésre mind eszmeileg, mind szervezésileg. Munkájukat a CSKP XIII. kong­resszusának, valamint a nem­zeti bizottságok elnökeivel tar­tott tánácskozásnak a határo­zata szabja meg. Ennek meg­felelően a hangsúlyt a politikai és alkotó szempontból helyes irányú művészet támogatására, a kapcsolatok tökéletesítésére, az irányító munka színvonalának az állandó emelésére, valamint a kultúra céljait szolgáló pénz­ügyi eszközök igazságos és arányos elosztására helyezik. Céljuk az, hogy a gazdasági és kulturális fellendülés kiegészít­se egymást. A helyi nemzeti bi­zottságon és az üzemben egy­aránt az a vélemény, hogy a kettő egymással kölcsönhatás­ban van, az egyik feltételezi a másikat. Egyebek között a nemzeti bi­zottság feladata, hogy gondos­kodjék a klubok, a könyvtárak, a mozik és a többi kulturális intézmény fejlesztéséről. Pár­kányban és környékén a klub­munka szélesebb körben még nem honosodott meg. Az in­tézményekben eddig a szakkö­rök sem értek el különösebb sikert. A kulturális szakbizott­ság most azon fáradozik, hogy a klubok népszerűvé váljanak és minél több, az érdeklődés­nek és a szükségletnek megfe­lelő szakkör alakuljon. AZ ÜJ GYÁR RÉSZÉRE ren­geteg szakembert nevelnek. A képzés azonban nem fejeződik és nem ls fejeződhet be a szak­Iskola elvégzésével. A szakem­bereknek ahhoz, hogy lépést tartsanak szakmájuk fejlődésé­vel, örökösen művelődnlök kell. A kulturális munka klubszerű formájának a megteremtésével a szakmai továbbképzést igye­keznek elősegíteni. Volt időszak, amikor a nem­zeti bizottság tagjai közül töb­ben csak az előterjesztett anyag véleményezésére szorít­koztak és alig fejtettek ki al­kotó tevékenységet. Ma már ezen a téren is változás tör­tént. A nemzeti bizottság min­den tagja aktívan dolgozik s a szakbizottságok mind jobban betöltik társadalmi szerepüket: egyre inkább kezdeményező, végrehajtó és ellenőrző' szerv­vé válnak. Az új gazdaságirányítási rendszernek megfelelően a kü­lönféle intézmények kö2ös ve­zetését, a helyiségek és a fel­szerelések jobb kihasználását, a kulturális nevelőmunka vala­mennyi szervezőjének és vég­rejhajtójának az együttműkö­dését, az intézmények közös építését, a karbantartásnál pe­dig a munkamegosztást szor­galmazzák. A népművelési in­tézmények tevékenységére vo­natkozóan normát dolgoznak ki és arra törekszenek, hogy megjavítsák a gazdasági nyil­vántartást és a minimumra csökkentsék az adminisztrációt. Munkájuk rendkívül szerteága­zó, a feladatokat azonban sike­resen megoldják. JELENLEG ELSŐRENDŰ TE­ENDŐNEK a kulturális intéz­mények felszerelésének a mo­dernizálását, a tervek egyezte­tését és a társadalmi munka fokozását tartják. Tervezik, hogy a kulturális munkában a jövőben az eddiginél nagyobb számban bevonják a műszaki értelmiséget. Nem feledkeznek meg arról sem, hogy az új üzemben többféle nemzetiségű­ek dolgoznak és a nevelőmun­ka csak akkor lehet Igazán ha­tásos, ha a dolgozókhoz olyan nyelven beszélnek, amilyenen azok a legjobban értenek. A vezetők tisztában vannak azzal is, hogy az új gazdaság­irányítási rendszerben az anyagi érdek döntő jelentősé­gű. De ahogy a múltban hely­telennek bizonyult az egyolda­lúság, hogy csupán az elvi szempontok kerültek előtérbe, ugyanúgy ma ls helytelen, hogy az elvi szempontok mellőzésé­vel csupán az anyagi érdek vagy az érdeklődés az egyedü­li iránymutató. A kulturális munka meghatározásánál és gyakorlatánál az érdeklődésből és a szükségletből indulnak ki, fontosnak tartják az anyagi si­kert, egy pillanatra sem feled­keznek azonban meg a monda­nivalóról, az eszmei tartalom­ról. Az üzemben tevékeny kultu­rális munkára számítottunk. A várakozás korainak bizo­nyult. Ennek ellenére a város­ban is és a helyi nemzeti bi­zottságon ls arról győződtünk meg, hogy a papírgyár dolgo­zóinak a kulturális igényét nemcsak egy vagy két helyen, hanem úgyszólván mindenütt számításba veszik. Ennek a ténynek jobban örültünk, mint­ha jól felszerelt klub működ­ne az üzemben, a bejárók mű­velődésével azonban ezen kívül sehol sem törődnének. Ogy véljük, hogy Párkány­ban és környékén a kultúra szervezői és irányítói helyes úton járnak. Tevékenységüket nem korlátozzák néhány terü­letre, hanem azon fáradoznak, hogy a növekvő szükségletnek és igénynek megfelelően a kör­nyék egész kulturális életét fellendítsék és virágzóvá te­gyék. Nem fér kétség ahhoz, hogy törekvésük eredményes lesz és amint lehetővé válik, magában az üzemben ls meg­teremtik a korszerű művelődés­hez szükséges feltételeket. A KIEGYENLÍTŐDÉS akkor lesz valóban eredményes, ha a vidék kulturális élete ls a gaz­dasági fejlettségnek megfelelő színvonalra emelkedik. BALAZS BÉLA TÍÍSZÚRÁSOK • MINDEN vígjáték drámát jelentett a rendezőnek és tra­gédiát a nézőnek. ir HA MEG AKAROD ELŐZNI a klasszikusokat, írf előszót a műveikhez. ťr • SEMMIÉRT sem vállalta a felelősséget. Amikor kijelentet­te, hogy a föld forog, hozzátet­te: Kopernikus szerint. <t OGY BÁNTAK VELE, mint a tartalék autókerékkel; nélkü­lözhetetlennek tartották, de — hátul. •fr • AZON A HÁZON, amely­ben lakott, valamikor emlék­tábla lesz a következő felirat­tal: Itt élt és átdolgozott... # A PEGAZUSSAL nem volt si­kere. Nyilván rossz lóra tett. •ír • REGÉNYHŐSE annyira ha­sonlított a húsvér emberre, mint az aszaltszilva a frissre. •K VOLT AZ ÍRÓNAK tolla, de nem annyi, hogy szárnya le­gyen. iX • A FESTŐ olyan megdöb­bentő hűséggel ábrázolta a hul­lámzó tengert, hogy a nézőnek első pillantásra hányingere tá­madt. (Mássz és Cservinszkij J VI.

Next

/
Thumbnails
Contents