Új Szó, 1967. június (20. évfolyam, 149-178. szám)

1967-06-03 / 151. szám, szombat

K

IRALYHELMECET a felszabadulás után, a szövetkezetek megalakulása Idején Ismertem meg ás egyet-mást sikerült megtudnom a város és a környék lakólnak az életéről. Tudom, hogy öntudatos osztályharcos nép lakik itt, sokan éppúgy részt vettek a Nagy Októberi Forradalom, mint a Magyar Tanácsköztársaság harcaiban, többen spanyol földön ontották vérüket a spanyol nép szabadságharcáért, és voltak, akik itt, szülőföldjükön hősökhöz méltón haltak meg a fasizmus elleni felszabadító harcokban. Azt is tudom, a szegénység, a nélkülözés, a szolgasors táplálta szabadságszeretetüket. Amikor utoljára 1954-ben ott jártam, Királyhelmec ugyan járási székhely volt, de nem volt kórháza, nem volt rendes szállodája, sem rendes Iskolaépülete. Nem volt állomása sem (ma sincs), Perbeníkről autóbusz szállítja az utasokat 1,40-ért a városba. Szóval Királyhelmec amolyan peremváros volt, sok mindene hiányzott, de azért nem esett kétségbe, harcolt, kitartóan dolgozott és az ország járásai közül az elsők közé tartozott, amely a párt Irányítása mellett megalakította az egységes földművesszövetkezeteket. Azóta több mint egy évtized múlott el és én újra ott álltam Királyhelmec szívében, azon a helyen, ahol egykor csak „szocialista összeköttetéssel" tudtam szállást kapni. Keserű szívvel mentem át a régi udvaron, majd hátul felbaktattam a rozoga épület emeletére és szállást kértem. Egy kedves fiatalasszony fogadott, aki felvilágosított, hogy új szálloda épült már..', és ugyancsak ő tájékoztatott arról is, hogy a kórház ts felépült és a városnak van egy Igen szép korszerűen berendezett művelődési otthona is. — Szép — válaszoltam — de itt úgy látom minden olyan, mint régen volt. — Itt, a régi főutcán valóban alig változott valami — felelte — még csatornázása sincs, de épült egy KIRÁLYHELMEC egy évtized tükrében új városrész, amely már csatornahálózattal és központi fűtéssel rendelkezik. A fiatalasszonynak jólesett, hogy ennyire érdeklődöm városuk fejlődése iránt, ezért előzékenyan felajánlotta, hogy érdeklődik az új szállóban, van-e számomra szoba. Izgalommal lestem a választ: volt. A szálloda amolyan villaszerű épületre emlékeztet, de mégis igazi szálloda, udvarias portással, hideg-meleg vízzel és központi fűtéssel rendelkezik. Ezenkívül szép kis virágos kertje is van. A szállodából egyenesen a kórházba siettem. Óriási kert, — bokrok, virágok — övezi az új kórház épületét, amely néhány éve álmokból, tervekből, akták tömegéből támadt fel, hogy hirdesse a fejlődés, az emberi akarat diadalát. A kórházban egy régi ismerőssel, a 71 esztendős dr. Adlerrei találkozom, aki a kórház igazgatója. E 13 esztendő alatt mit sem változott, ugyanolyan aktív, mint volt régen. Tíz percet nem lehet vele nyugodtan tárgyalni. ... Most is tele van a kórház problémáival ... Az előszobában három beteg várja, akik feltétlenül ragaszkodnak ahhoz, hogy a doktor bácsi vizsgálja meg őket, közben többször telefonhoz hívják és egy sürgős ügyben hirtelen távoznia kell. Minden reményemet feladom hát, hogy az igazgatótól kapjak felvilágosítást. Mégis foglalkozásommal járó szívós türelmem eredményt hozott. Három fiatal orvos, név szerint Szilassy Károly szülész, Szabó Sándor röntgenológus és Gyímesi György belgyógyász ad felvilágosítást az új kórház életéről és az itteni egészségügy fejlődéséről. Azért nevezem a három orvost fiatalnak, mert a felszabadulás utáni generációhoz tartoznak. Az első kettő 34, a harmadik 32 esztendős, ám fiatal koruk ellenére valamennyien már komoly tapasztalatokkal rendelkeznek. Közel nyolc esztendeje dolgoznak Itt, s ez idő alatt módjukban volt a mindennapi munkájuk gyakorlatában tudásukat gyarapítani. Mindhármukra az is jellemző, hogy orvosi diplomájuk megszerzése után azonnal ide, erre a peremvidékre jelentkeztek, amely szűkölködött orvosban. Szilassy doktor néhány perce császármetszést végzett. Az operáció sikerült. Az orvos, mint aki jól végezte a dolgát, rendkívül nyugodt, hangja higgadt, tárgyilagos. — Kórházunk — mondja — hatvannégy november hetedikén nyílt meg. Nevezetes nap ez. Azelőtt Csernőn dolgoztam, ahol a szülészeti osztályon mindössze tíz ágy volt, ma hivatalosan húsz ágy van itt, de nem árulok el titkot, ha azt mondom, hogy a valóságban huszonöt van és mindegyik foglalt. A szülészeti osztályon tehát a munka lényegében nem csökkent, mégis más körülmények és más feltételek között dolgozunk ma. Hárman vagyunk orvosok most az osztályon. Segítünk egymásnak és segítenek a nővérek is, hogy a hajsza ne legyen olyan mérvű, amilyen Csernőn volt. A legnagyobb bajunk egyébként a cigányanyákkal van. S

ZABÖ SÁNDOR DOKTOR, röntgenológus, mint körorvos kezdte itt munkáját. A kassai főorvos, aki hetenként egyszer Járt ide röntgenezni, szerettette meg vele szakmáját. Ö ösztönözte és tanította. Azt ls hangsúlyozta, hogy e kórház létezése előtt a röntgenológia majdnem ösztönös tevékenységre szorítkozott, csupán törésekre és más hasonló esetekre. Hozzáteszi, hogy ezen a területen ma sem teljesen kielégítő a helyzet, mert olyan nagy körzet tartozik a hatáskörébe, hogy két orvos sem tudja ezt a munkát rendesen elvégezni, ezért az is előfordul, hogy egy betegnek néha két-három hétig is várna kell, amíg sor kerül rá. H

Gyímesi György belgyógyász, az orvosok közt a j legfiatalabb, tanulmányait kitüntetéssel végezte. És amint mondja, neki komolyan kellett harcolnia, hogy idekerüljön, örül, hogy itt, szülővárosában dolgozik, mert szereti az itteni tájat, s az embereket. Nagyra L 3. becsüli dr. Adler igazgató tevékenységét, akinek nagy elfoglaltsága mellett arra ls kiterjed a figyel7

me, hogy kérdés-felelet esteket rendezzen és szervezzen. Ezeken az esteken négy-öt orvos jelenlétében előadás hangzik el a higiéniáról és az orvostudományról, utána a hallgatók kérdésekkel fordulnak az orvosokhoz. Az előadások Iránt nagy az érdeklődés a lakosság körében. A

VAROS KULTURÁLIS ÉLETÉVEL kapcsolatban dr. Gyímesi még közli velem, hogy a VNB kulturális bizottságában néhány hete létrejött egy emlékbizottság, amelynek tagjai zömében tanítók. Így vezetett az utam az orvosoktól a tanítókhoz, akik ma a magyarlakta városokban és falvakban sokat tesznek a szocialista kultúra fejlesztéséért. Beszéltem Péter Imrével, az emlékbizottság elnökével. Tolvaj Bertalannal, a kilencéves iskola igazgatójával, majd helyettesével, Molnár Zoltánnal, aki a VNB kulturális szakbizottságának az elnöke, Dobos Gyulával, a CSEMADOK helyi szervezetének vezetőségi tagjával, végül Dobos Ferenccel, a magyar általános középiskola egyik tanárával, és a következőket tudtam meg tőlük. A nemrég megalakult emlékbizottságnak az a feladata, hogy feltárja a város kulturális múltját, ápolja a forradalmi hagyományokat, és az ezekkel kapcsolatos emléknapokat megrendezze. Most a közeli hetekben az a szándékuk, hogy Petőfi-emléktáblát állítanak fel, mert július 11-én lesz 120 esztendeje annak, hogy Petőfi itt járt. Tolvaj fel ls olvas egy részt Petőfinek akkori útijegyzetéből, ami a városra bizony nem nagyon hízelgő: Petőfi ugyanis azt írja, hogy miközben gyönyörködött a táj szépségében, megéhezett és ha történetesen a kocsisnak nincs kenyere és szalonnája, akkor éhen ls halhatott volna, mert a kocsmárosnak egy falat kenyere sem volt. Ezenkívül emléktáblát akarnak felállítani a Magyar Tanácsköztársaság, a spanyol szabadságharc és Királyhelmec felszabadítása hősi halottainak emlékére. Érdemben akarnak továbbá hozzájárulni a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának ünnepi megrendezéséhez. Péter Imre nyugalmazott tanító, aki negyvennégy esztendőn át tanított, most is hasznosítani akarja magát, és mint a város krónikása, kutat, keres az irattárakban, hogy híven az eseményekhez megírhassa a város történetét. Ott, ahol valami nyomot felfedez, azonnal munkába lép. Eddig a Nagy Októberi Szocialista Forradalom két olyan harcosát fedezte fel, akiket a Szovjetunióban is számon tartanak. Az egyik Valkovics Géza, aki két évvel ezelőtt meghalt, a másik a hetvenesztendős Vida György, aki életben van, és az emlékbizottságnak az a szándéka, hogy élményeit hangszalagra veszi fel, hogy az ötvenedik évforduló ünnepén a hallgatóság hallhassa majd a nagy harc részvevőjének és tanújának a szavát. Péter Imrének ma már dokumentumok állnak rendelkezésére. Egy elsárgult régi levelezőlapon ott láthatjuk a hősi halált halt jakab Bertalannak az üdvözletét. Szó szerint ezt irta haza, 1938. II. 20-án: „Antifasiszta üdvözletemet küldöm a spanyol nép hadseregéből". Ez is az utolsó nyomokhoz tartozik, amelyek megmaraitak fiatal, hősi élete után. Folytathatnám a sort Leco Mihállyal, akit a nyilasok 1944-ben végeztek ki, Kleimann Andorral, aki Duklán esett el, ahol Péter Imre maga is harcolt. Ez a múlt, a közelmúlt, ha ez nem lett volna, Királyhelmec új városrésze egy évtized alatt nem épülhetett volna fel. Szép, impozáns ez a lakónegyed, amelynek fő útvonalát Lenin utcának nevezték el. Itt látható a harminc tantermes korszerűen berendezett szlovák—magyar kilencéves iskola épülete. A parkosítás itt mindenütt folyamatban van. Zöld, virágos kertek övezik az új házakat. A lakosság társadalmi munkával segíti a város szépítését. A májusi eső közepette ' láttam asszonyokat, lányokat, akik a ház előtti utcai zöld sávban virágokat ültettek. És amint később a nemzeti bizottságon is megtudtam, a lakosság az utolsó esztendőkben társadalmi munkával négy és fél kilométeres gyalogjárót épített. Ehhez az új városnegyedhez méltó az új művelődési ház is. Itt székel a városi könyvtár. Vezetője Odrobina Margit asszony. Közel másfél évtizede dolgozik Itt, s ez idő alatt egyetlen napot sem hiányzott a munkájából. A könyvtárban rend és tisztaság uralkodik, és a közel tizenegyezer könyv gondosan sorakozik a könyvszekrényekben és a polcokon. Az olvasóteremben napilapokat és irodalmi folyóiratokat olvashatnak a könyvkölcsönzők. Naponta 9-től este 8-ig van nyitva. Évente tízezer korona értékben gyarapodik új könyvekkel a könyvállomány. Az új könyveket hangszórókon ls propagálják, ezenkívül könyvkiállítást is rendeznek. Odrobina asszony mellett három esztendő óta Dzurlla Klára asszony is a könyvtárban dolgozik. A városi könyvtár segítségére van a CSEMADOKnak az irodalmi estek rendezésében. Ezt megerősíti Dobos Gyula tanító ls, aki azt mondja, hogy az irodalmi színpad közreműködésével rendezett Arany Jánosest sikeréhez nagyban hozzájárult a városi könyvtár is. A CSEMADOK — hangsúlyozza Dobos — az utóbbi Időben a fősúlyt az irodalmi színpad működésére helyezte, de most határozatot hoztak, hogy újra létrehozzák a színiegyüttest. Az utóbbi hónapokban több Író-olvasó találkozót rendeztek, amelyen megvitattak egy-egy szerző művét. Tavaly a csehszlovák—szovjet barátsági hónapban Alekszej Tolsztoj munkásságáról tartottak irodalmi estet. Idén, az ötvenedik évfordulóra a városi könyvtárral közösen a szovjet költészetről rendeznek ünnepi előadást. A város fejlesztésével egyidőben a tanulóifjúság igénye is növekedik. Dobos Ferenctől, a magyar középiskola kémia-biológia szakos tanárától megtudom, hogy az érettségire készülők közül ötven százalék főiskolára jelentkezett. A

Z IGÉNYEKKEL TERMÉSZETESEN a problémák is növekednek. A városi nemzeti bizottságon Babič František elvtárssal, az elnökkel, majd Pikor és Csarnokovics elvtársakkal elbeszélgettem, akik elmondták, hogy most van folyamatban a sportstadion és a fürdőstrand építése, aminek 1970-ig kell elkészülnie. Tökéletesítik, illetve automatizálják a péküzemet ls. Sajnos a régi városrészt nem csatornázhatják, mert nincs rá pénz, noha a csatornázás terve már évek óta készen van. Gond van továbbá az ifjúság és az asszonyok elhelyezésével, mert ezen a környéken alig van olyan számottevő üzem, amely alkalmaztatási lehetőséget nyújtana. Mindezek a fejlődés gondjai, hangsúlyozta az elnök, ugyanakkor kidomborította azt a fontos tényt: amióta a lakosság látja, hogy az utolsó évtizedben milyen óriási fejlődésen ment keresztül a város, minden társadalmi munkából szívesen kiveszi a részét SZABÓ BÉLA KASSÁK LAJOS: VISSZATÉRŐ ILLATOK A szép kis mezővároskáról beszélek «hol hozzám és hozzád hasonló szegények őrölték mindennapi gondjaiko

4 s én, ki nem is sejthette közelgő vesztét hosszú, kalandos utazásra készen először engedtem el szülőim kezét. Szólo>k a kis szobáról is, hol opáim iá pad t képét őrzi a tükör az ágy alatt és pad olatt sovány egérke iszkol i a vasedények hajnalban összecsendülnek, mint piacukon a torony harangjai. Merő kínszenvedés volt őiket hallani s a hangok érccsapásaitól félve galambraj ok szálltaik ki a fénybe. És szólok róla is, akit szerettem, dicséretére örök rózsákat neveltem. Haja feke'e, szeme kék volt, blúza alatt két piros bimbó feslett halkan, s ha a hold sekély tálából a fény kifolyt, a kapuban állt, mintha állna ezüst patokban. Szeretlek én, mond

4om távol a való világtól és éreztem, erős markomba szorított keze oly szelíden és megadón remeg, akár télidőn fészekre talált madár. Te vagy az, más nem is lehetne senki, akit a szívem holtáig tudna szeretni. Alkonyul. A 4éli szél csi'kói vadul nyerítenek, behavazott tetőkön csattognok a zászlóik, s hogy tévelygek szerpentinutain a hegyeknek, szemem mély kútjában megint téged látnak. És lá'om én is a rég elhagyott várost, hol rokkant szérűkben, mélyén a háznak, vágyaim és eszméim mustja forrt. Hová lettek szülőim, jópajtásaim? Egyedül te vagy csak, téged látlak én. Itt bolyongsz a láthatár peremén, fölötted kék vitorláig közt az egeknek, szülőföldünk galambjai lebegnek. A CSEMADOK érsekújvári helyi szervezete, a városi nemzeti bizottság, az írószövetség magyar tagozata és a CSEMADOK Központi Bizottsága védnöksége alatt — mint arról már beszámoltunk — május 29-én ünnepi estet rendeztek a város nagy szülöttje, Kassák Lajos tiszteletére. Bár az ünnepelt — betegsége miatt — személyesen nem jelenhetett meg, az alábbi levelet küldte a CSEMADOK helyi szervezetének: Kedves Földijeim és Barátaim, az alábbi sorokat betegágyamból diktálom, hogy legalább Ilyen formában üdvözölhessem Önöket és köszönetet mondjak azért, hogy Érsekújvár város díszoklevelével tiszteltek meg. Nem vagyok túl érzelgős természet, de mondhatom, mélyen meghatott, hogy 80 éves koromban sem feledkeztek meg rólam és rokonszenvüket tiszteletadással fejezik ki Irányomban. En is egy hosszú életen át hü fia maradtam szülővárosomnak, és sosem feleftettem el, hogy ott ringatták bölcsőmet, ott voltak tanítóim és játszópajtásatm. Egész Irodalmamban észlelhetők gyermekkort emlékeim felvillanásai, az ottani emberek arcát mintáztam meg, az ő sorsukat példáztam és az őket körülvevő táfat festettem. írói tevékenységemnek ezt a részét „Egy ember élete" című önéletrajzi könyvem első és második része félreérthetetlenül dokumentálja. Ezen a meghitt ünnepségen testben és lélekben szerettem volna Önök között lenni és egy szerű szavakkal elmondani életem sorát, mindennapi küzdelmeimet, hitemet a szépben és jóban és kezet szorítani Önökkel olyan odaadással, ahogyan a testvérek szorítják meg egymás kezét a jóízű találkozások alkalmával. Mindmáig nem lettem igazán budapesti, egy kis mezővárosicához kötnek emlékeim és beszédemből az érsekújvári tájszólást sem tudtam kiiktatni. Képzeljenek maguk elé egy 80 éves embert, aki hosszú, nehéz utakat járt meg. voltak kudarcai és voltak sikerei és ma éppen azon fáradozik, hogy betakarítsa egész termését. Ehhez a termés betakarításhoz tartozik az Önök meghitt baráti tiszteletadása ts. Kérem fogadfák őszinte üdvözletemet és sok fókívánságomat. Ui. Engedjék meg, hogy feleségem felolvassa egyik versemet, melyben szülővárosomra emlékezem. (A fenti versről van szó — Szerk.)